Uj Szó, 1955. február (8. évfolyam, 27-50.szám)

1955-02-17 / 41. szám, csütörtök

1955. február 17. UJSZO 7 Húsz esztendővel ezelőtt, 1935. májusában ismertem meg Sachs Frigyes elvtársat. Annakidején a ligetfalusi ifjúság egyik vezetője voltam és Sachs elvtárssal naponta összejöttem. Első találkozásunkra úgy emlékszem, mintha tegnap lett volna. A megnyerő arcú és jő megjelenésű Sachs elvtársnak el kellett hagynia Horthy Magyarországát, amely őt. a tizennyolcéves ifjúmunkást káros elemnek tartotta. Magyarországon tanulta ki a cipészmesterséget s a cipész-szakszervezetben dolgozva, felismerte, ki a barátja, s ki az ellensége a magyar dolgozó népnek. Emigrálása előtt a szociáldemokrata ifjúság baloldali szárnyának munkájában aktívan vett részt. Kultúrotthonunk, amelyben összejött a szlovák, magyar és német ifjúság. mindössze négy szegényes berendezésű helyiségből állt, s ezeket igyekeztünk széppé és otthonossá tenni. Egy este Sachs elvtárs azzal rontott be a terembe, hogy megvan a pingpongasztal. Mi kételkedve fogadtuk bejelentését, mert hiszen annak idején egy ping-pongasztal beszerzése a proletárifjúságnak pénz nélkül elképzelhetetlen volt. Amikor megkérdeztem Sachs Frigyestől, hogy milyen körülmények közt szerezte meg az asztalt, ezt felelte: — Ne törődj vele, fontos, hogy megvan és mehetünk is érte azonnal. Kovács Lajos, Deutsch Ede, Sachs és én elindultunk az asztalért. A Marx út sarkán egy hatalmas tábla volt felszegezve az egyik falra, ezt a táblát szemelte ki Sachs ping-pongasztalnak. Erős kampósszegekkel volt a falhoz szegelve. — No — ugrattam Sachs barátomat, — ezt a táblát puszta kézzel nem veszed le, amíg élsz. Barátom csak mosolygott, s egy félméteres feszítövasat szedett elő a ruhája alól. Aztán se szó, se beszéd, elindult a tábla felé s a kampósszögeket feszegetni kezdte. A tábla egyik oldalát sikerült is gyorsan elválasztani a faltól, de a másik oldala minden erőfeszítés ellenére sem lazult. Erre mindhármunkat a tábla meglazított oldalára küldött, ő pedig erős tenyerét a fal és a tábla közé csúsztatva nagy erőfeszítései folytatta a munkát. Az erőfeszítés sikerrel is járt, s mi a hirdetőtáblát négy sarkánál a fejünk fölé emelve beszállítottuk otthonunkba. Meglett így a ping-pongasztal. s mi elneveztük ..illegális szerzemények". 1936-ban a Stúr-ünnepély alkalmával a diákság nagy részét terrorral és megfélemlítéssel a város utcáira küldték" hogy a fasiszta professzorok vezetésével fasiszta jelszavakkal a Szovjetunió és pártunk ellen tüntessen. A párt erre mozgósította fiatal harcosait Ligetfaluró!, Dornkappelről, Za. bosból és közvetlenül a városból is. A Vallomás egy igaz emberről cél az volt, hogy a tájékozatlan diákifjúságot áthozzuk a mi oldalunkra és megmagyarázzuk a tüntetésnek igazi jelentőségét. Ďuriš, Lőrincz Gyula, Krajňák Ottó és Szabó István elvtársak voltak a mi vezetőink. A diákság a Štúr utcán menetelt. M

; azonnal közibük keveredtünk és igyekeztünk jelszavainknak érvényt szerezni. Ez természetesen nem ment simán. A Tallér utca és a Štúr utca sarkán a diákság vezetősége provokálni kezdett bennünket. Nekünk sikerült azonban a vezetőket elválasztani a diákságtól s megakadályozni azt, hogy visszakerüljenek a diákok közé. A Tallér utcaba szorítottuk őket, s ott futásnak eredtek. — Csak a legpimaszabbakat kell megleckéztetni! — kiáltotta Sachs elvtárs, s gáncsot vetett a futóknak, kik teljes hosszúkban elterültek a járdán. Másnap a polgáíi lapok ezt írták: „A tegnapi tüntetésnek négy tanáráldozata van, kiket súlyos sérülésekkel a kórházba szállítottak." A diákság ezek után átvette a mi jelszavainkat, de nagy meglepetésünkre a Kecske utca felől egy újabb diákcsoport köz3ledett fasiszta jelszavakat kiáltozva. Ezt a csoportot meglepte a mi diákjaink határozott "magatartása. — Valakinek szólnia kellene hozzájuk, — hallottam ekkor Sach elvtárs szavait. — Igazad van, beszélni kell velük, — felelte Ďuriš elvtárs, s a következő pillanatban a magasba emeltük, hogy szólhasson a tüntető diákokhoz. Ďuriš elvtárs a diákok üdvözletével kezdte beszédét, és erre hatalmas hurrázás volt a válasz. Aztán a diákság helyzetét, kilátástalan jövőjét ecsetelte s a háború veszélyéről, fasizálódásról s a gazdasági válságról beszélt. Leírhatatlan volt a lelkes beszéd hatása. A diákság egyik fasiszta vezetője az elhangzott beszéd után tele torok kai kiáltani kezdte: — Ne hagyjuk magunkat a kommunistáktól provokálni! Az utolsó szót már csak félig tudta kimondani, mert valaki saját diákjai közül úgy szájonvágta, hogy néhány fogát kiköpte. A diákság egy részét a Stefánia út felé, a másikat pedig a Štúr útca felé vezettük. Az úton fasiszta- és háborúellenes jelszavakkal tüntettünk. A Grand-kávéházhoz közeledve két pincér futott hozzánk, s arra kért bennünket, hogy segítsünk nyomasztó helyzetükön. Elpanaszolták. hogy a kávéház igazgatója gorombán bánik velük és törés címén 7—10 százalékot von le jogtalanul fizetésükből. Ugyan ilyel volt a pincérek helyzete az .Astória-kávéházban is. Behatoltunk a Grand-kávéházba s elfoglaltuk' az összes székeket, de annyian voltunk, hogy sokan állva várták a fejleményeket. A kávéházi dolgozók arca ragyogott a boldogságtól és soha olyan gyorsan nem szolgálták ki a vendégeket, mint az este. A kávéház igazgatója a rendőrségért telefonált, de Sachs elvtárs letétette vele a kagylót: — Kár a fáradságért, a rendőrséget most semmivel sem csalogathatja ide. Hogy azután mi történt, arra a Grand-kávéház dolgozói bizonyára jól emlékeznek még és nem is fogják elfelejteni. Ügy nézett ki az egész terem, mint egy megbolygatott méhkas. Üveg, csésze tört darabokra a padlón, és asztallap, szék töredezett. Sachs elvtárs odavonta magához az igazgatót és gúnyos kedveskedéssel ezt mondotta: — Azért csináltuk ezt a kis rendet itt. mert ön a kávéház dolgozóitól jogtalanul 7 és 10 százalékot törés címén lefog a fizetésükből. Ezeket a tötéseket fedezheti a jogtalanul lefogott pénzből. De ajánljuk magának, ezentúl eszébe ne jusson valakinek itt a fizetéséből törés címén akár egy fillért is lefogni. Amikor a tüntetöcsoport a kávéházból kezdett kivonulni az utcára, Sachs elvtárs mellé sodródtam. Ragyogott az arca a boldogságtól, s a szeme is sugárzott. Karjával átfogta a vállamat és lelkesülten mondta: — Ma még csak ez az utca a miénk, de holnap, vagy holnapután miénk lesz az egész város. Utána az ország, majd az egész világ! 1937 maj US elsején a felvonuláson gyönyörű szép szegfűvel jelent meg. — Holnap a miénk lesz a föld is, amelyben ez a virág termett, — mondta mosolyogva, tele életkedvvel. 1938-ban történt az alábbi eset. A párt legális és illegális plakátjait kellet széthordani különböző helyekre. Sachs Frigyes és három más elvtárs azt a megbízást kapták, hogy Ligetfalu északi részében terjesszék a választások sikerét biztosító propagandaanyagot. Munka közben észrevették, hogy valaki utánuk eredt és tépi a már felragasztott plakátokat. Sachs erre munkatársait előre küldte, ő pedig visszamaradt, hogy a plakáttépegetőnek a szeme közé nézzen. Nem kellett soká várnia, meglátta a rendőrt, ahogy a plakátokat szaggatja. —

; Hogy meri ön pártom legális plakátját leszaggatni? — vonta kérdőre a tettenért rendőrt. A rendőr valamit értelmetlenül válaszolt, makogott, aztán felemelte karját, s gumibotjával Sach felé ütött. Sach ügyesen elugrott, s a rendőr a földre zuhant. Felkelni már nem volt ideje, mert Sachs lefogta s a visszaérkező elvtársakkal alaposan megleckéztette. Elvették gumibotját, kardjat kettétörték, sisakját behorpasztották, s a közeli vágóhíd szennyvízében néhányszor megmártották. A rendőr szégyenében áthelyezését kérte, Sachs elvtársat pedig négynapi börtönbüntetésre ítélték. A hitlerfasizmus r.igetfalut a Harmadik Birodalomhoz csatolta. Sachs elvtársat letartóztatták és Bécsbe szállították, mint engem is. A szomszédságomban, a harmadik cellában tartották fogva. S másnap már vitték kihallgatásra. A vallató a szokásos kérdések után azt tudakolta tőle, hogy mióta párttag. Sachs elvtárs nem válaszolt. A vallató Gestapo-pribék felhívta Sachs elvtárs figyelmét, hogy kár tagadnia, hiszen mindenről értesítve vannak. — Ha önök mindent tudnak rólam, minek kérdeznek, — hangzott Sachs elvtárs felelete. A vallató elvörösödött és gúnyosan odavetette: — Maga úgy látszik nem tudja, vagy nem akarja tudni, hol van, jó lesz, ha tudomásul veszi, mi még a halottakat is szóra bírjuk. Sachs elvtárs nem vesztette el nyugalmát és és Gestapo-pribék felé fordulva mosolyogva felelte: — Ha olyan ügyesek, hogy a halottakat is szóra bírják, úgy bírják szóra Goethet, akinek van egy verse ... Tovább nem mondhatta, mert Goethe nevének hallatára a pribék felemelte karját, az acélkorbács kipattant hüvelyéből és végigszántott Sachs elvtárs arcán. Ütötte, ahol érte, s lihegve sziszegte felé: — Ez csak a kezdet. Ronggyá foglak verni. Sachs elvtárs kitörölte szeméből a vért és kínzójára nézett. — Azt mondotta az előbb, hogy a halottakat is szólásra bírják. Az igazság az, hogy a rég elhaltaktól is gyáván félnek. A kínzások folytatódtak, de Sachs elvtárs néma maradt. Egy reggel a referens magához hívatta és tudtára adta, hogy szabadon engedi arra való tekintettel, hogy németül beszél és neve is német hangzású. Ezt a nagylelkű intézkedést a nagy német birodalomnak és őneki köszönheti, fejezte be szónoklatát. — Igen, ezt is önnek köszönhetem, — húzta végig Sachs elvtárs a homlokán lévő forradáson kezét. Nem hitt a Gcstapo-pribéknek. Ennyi szenvedés és kínzás után nem is merte feltételezni, hogy hazaengedik. Otthon kijelölték a munkahelyét: a ligetfalusi Harsch-féie faüzeroben kellett dolgoznia. A Gestapo azzal a célzattal engedte ki Sachs elvtársat, hogy a börtönben maradt elvtársak előtt árulónak tüntethesse fel. Azt híresztelték róla, hogy szabadulását őszinte, töredelmes vallomásának köszönheti. — Ha önöknek Sachs mindent elmondott, mire van szükség a mi vallomásunkra is, — válaszolták a börtönben maradtak, amikor újból kihallgatásra vitték őket. így tudták meg, hogy Sachs elvtárs nem vallott. A Gestaponakmég más célja is volt Sachs elvtárts szobadonbocsátásával. Azt hitték, hogy felveszi a párttal a kapcsolatot s így alkalmuk lesz másokat is letartóztatni. A Gestaponak azonban sem az egyik, sem a másik terve nem sikerült. A gyárban nagyon nehéz helyzete volt. A munkások megvetették és nem egyszer Vágták a szemébe, hogy áruló. Az igazságtalan vád so,k nehéz percet okozott neki. S hosszú időbe került, míg a vád tarthatatlanságáról meggyőződhettek munkatársai. Ezzol kútbaesett a Gestapo-pribékek terve, nem tudták a dolgozókat Sachs elvtárstól elszigetelni. Munkatársai nagyon megszerették s bizalommal fordultak hozzá minden kérdéssel. Ebben az időben a pácolóban dolgozott. A pácolódézsák fölött fahídak vezettek. A Gestapo-banditák tudták, hogy Sachs elvtárs reggelenként elsőnek érkezik munkahelyére és a fahídon keresztül jár. Egy éjszaka a hídnak tartóját átfűrészelték, s mikor reggel Sachs elvtárs szokása szerint munkahelyére sietett, még a híd közepét sem érte el, hatalmas reccsenéssel összetört a híd és Sachs elvtárs a 80 fokos pácolóvízbe zuhant. így semmisítették meg a pribékek dolgozó népünk és pártunk hűséges fiát. Sachs elvtársnak leghőbb vágya volt, hogy emberhez méltóan, békében élhessen. Ezt az időt sajnos nem érhette meg, de vágya és álma megvalósult. Ligetfalusi ifjak és lányok, ifjúmunkások és ifjúmunkás lányok! Keressétek fel Sachs elvtárs sírját s ültessétek tele szegfűvel tavasszal, mert ezt a virágot nagyon szerette. Tóth Gyula. Kávéház—étterem írta: Kis Éva Régi rossz szokásuk az embereknek, hogyha nincs függöny a kávéházak ablakain, kiváncsian bekukucskálnak, megnézik, ki ül az üveg másik oldalán, • mit fogyaszt, még meg is kritizálják, hogy van felöltözve. Az ilyen nézegetésnek rendszerint kétféle, következménye szokott lenni. — Szeretném tudni, honnan veszik az időt, hogy még kávéházra is jut. Ha széjjelszakitanám magam, akkor sem tehetném meg — dünnyögi fejcsóválva az illető és tovább megy. Vagy pedig kedvet kap a kívülálló és szintén betér legalább egy feketére. Nem akarom egyikük álláspontját sem védeni, sem támadni. Mind a kenőjüknek igaza van. Tényleg nehéz elképzelni, hogy például hétköznap családos, dolgozó nő kávéházban töltse idejét. Viszont miért ne ülhetnének be munka után. ötórai teára a fi;.tolok? Miért ne beszélhetnének meg találkáét régi barátok egy jó meleg kavéhrzban, hogy ne kelljen otthon, az asszonyt külön kínálgatással terhelni? Miért ne jöhetnének össze őszhnjú nénikék szokásos havi pletykaaéiutánjukra egy nagyobb cukrászda vagy kávéház csendes sarkában, hogy eldicsekedjenek egymásnak unokáik világrengető okosságával és újabb pajkos cslnvjeivei? És mit tagadjuk, nekünk dolgozó nőknek is sokszor jól esik átugrani éhes párunkkal a szomszédi-. étterembe, ha véletlenül nincs semmi a háznál. Elárulom, miért jutott eszembe éppen a vendéglátóipar legszebb oldalait lefesteni az olvasó előtt. A napckban ugyanis alkalmam volt betekintést nyerni Prága egyik legforgalmasabb utcájában, a Príkopin lévő kitűnő vendéglátóvállalat, a Savarin kulisszái mögé. Szándékosan használom a vendédlátóvállalat kifejezést és nem a kávéház, étterem, vagy tánchelyiség meghatározást, mert a Savarinban e kellemes helyek mindegyike megtalálható. Aránylag a kávéháza a legnagyobb és bár zenekara nincs, a koradéiután: óráktól kezdve egészen záróráig tj'.e van. Az emberek szívesen üldögélnek a jő melegben, a kényelmes asztalok mellett, miközben a sürgőforgó pincérek gondoskodnak róluk. Csodálatosképpen itt nincs panasz a kiszolgálásra, mint a mesében a terülj asztalkám, oly gyorsan röpül a foűr a rendeléssel. A kávéház mellett, teljesen elkülönített helyiségben van a Savarin étterme. Az étlapon bőséges választék, az ízletesen elkészített ételeket frissen, meiegen tálalják. És hogy a fiatalok se panaszkodjanak, a szomszédos teremben Venclú ismert prágai zenekara játszik. Nyáron pedig a nagy udvar kerthelyiséggé változik at. A fülledt meieg estéken szívesebben ülnek a vendégek a szabadban, mint a belső termekben. Minden vendéglátóüzem szive a konyha. A Savarin konyhája az üzem méreteihez képest elég kicsi. Nehéz elképzelni, hogy az aránylag kis helyiségből az elmúlt évben 19.300 kg hús, 2800 kg zsír, 146.000 tojás, 2400 liter tejszín vándorolt a vendégek gyomrába. Bizalom- és étvágygerjesztő a ragyegő tisztaság, fa hófehérbe öltözött szakácsok, cukrászok, salátáslányok. — Emeleti termeinkben esküvői ebédeket, banketteket is rendezünk. Ma pedig valaki otthon akar ünnepelni de hiányzik a megfelelő felsze relése. vagy nincs ideje az előkészületekre, a pincértől kezdve abroszig, kanálig, pohárig, mindenről gondoskodunk — jegyzi meg Ladislav Ježek, a Savarin vállalatvezetője. — De nemcsak kisebb, hanem 300—400 szermélyes banketthez szükséges lakomát i'j házhoz szállítunk. Ebben az esetten f z óriási ládákban ügyesen becsomagolt edényeket, terítőasztalokat teherautók röpítik a színhelyre. Miután ilyen rózsás színekben festettem le a Savarint és általában a vendélátóipar előnyeit, nem marad más hátra, kedves olvasó, ha alkalom kínálkozik, kipróbálni és amennyiben nincs igazam, igénybe venni a panaszkönyvet. Söröző írta: Jó Sándor Károm hónap múlva éppen húsz éve lesz, hogy Václav Novák, cseh nemzetiségű tanácselnökkel beszélgettem. A rózsahegyi Polóny-borozóban tokaji aszút szürcsölt a törvényszék szigorú, komornézésü büntetőbírája és azt számítgatja, mikor mehet már nyugdíjba. Két-három évet kellett még az igazságügyi szolgálatban, fekete talárban töltenie a bírói pulpitus mögött, de szíve Prágába húzta. Nem is csinált ebből titkot, mert istenigazában mindig a prágai sör után sóvárgott. A legváltozatosabb és legfinomabb sörök közül csak azután epekedett, amit az „U Flekunépiesen a ,,Flek''sörfőzőben készítettek, kizárólag saját, állandó vendftgeiK számára. Azzal vigasztalta magát az öreg Novák, hogyha egyelőre nyugdíjba nem is mehet. nyári szabadságát egész biztosan í'rágában tölti. Azt tervezte, hogy reggeli nyitástól a késő éjszakai zárásig ott fog ülni a Flek-sörözőbcn és egy egész évre való sört szív majd magába. Tervét meg is valósította. Hogy a különlegesen finom barna sör íze minél tovább megmaradjon a szálában, egész évben nem ivott másféle sört. Inkább borba ölte minden búját. Prágában talán mindenki szereti a sört. Mindezt tudtam már húsz év előtt is. Mégsem értettem meg Novák bíró görcsös ragaszkodását a fleki 13 fokos barna sörhöz. Mígnem aztán a közelmúltban megkóstoltam és mindent megfontolva, mindent meggondolva magam is örök híve • lettem, aláírván a régi szentenciát: Eldőlt a régi pör: legjobb a fleki sör. Az U Flekű hatalmas épülete a kocsmahelyiségek, söntések, konyhák, pincék, különtermek, tánchelyiségek, kerthelyiségek egész labirintusa. Az épiiiet egyik elkülönített részében főzik e csapolásra kerülő sört. Ember legyen a talpán, aki nem téved el, ha először jár erre. Vít z Kremencu prágai polgár akkor vetette itt meg a sörfőzés alapját, amikor Kolumbus Kristóf felfedezte Amerikát. Az utókor hálája az egykori sörfőzőmester kiváló italával szemben abban nyilvánult meg, hogy az utcát, ahol a sűrű. habos barna malátasört azóta is az eredeti recept szerint főzik, róla nevezték el. Érdemes végigjárni a párszáz esztendős, tölgyfabútoros, éttékes festményekkel díszített helyiségeket. Szellemesek és örökérvényűek elődeink gőtbetűkkel rögzített huncút versikéi. Századfordulónkkor tataroztá' az épületet, megújították a' belső berendezést már amit kellett. De sok minden eredeti, Kolumbus-kívjabeli állapotban maradt fenn. Az egyik helyiség kápolna, egy másik tudós-akadémia benyomását teszi és ez se régen, se most nem zavarja a szorgalmas sörivókat abban, hogy esténként itt fogyasszák el vacsorájukat és záróráig megigyák 5—10 krigli sörüket. A történelmi nevezetességű sörház többször cserélt gazdát és prágai szokás szerint mindig tulajdonosának nevét viselte. 1762-ben került a Flekcsalád tulajdonába és azóta, senki sem tudja, hogy miért, akkori tievén ment át a köztudatba és a cseh klaszszikus irodalomba. Alig van olyan prágai környezetben lejátszódó regény, ameiyben, ha csak egyetlen szóval is említve, ne szerepelne ez a kedves, népi szórakozóh'ely. Nem is csoda, hiszen napi munkájuk után ide jártak sörözgetni az írók, művészek, politikusok, polgárok, iparosok, munkásemberek. A Flek rendszeres látogatói közé számítottak Prága legjellegzetesebb alakjai, például a gyufaárusító szakállas Ferda, akit — saját állítása szerint — az egész világon ismertek és aki akkor is megkaptó leveleit, ha csak úgy címezték, hogy Ferda gyufaárus, Európa. A 13 fokos fleki barnasört most két segédjével Prűcha sörfőzomester készíti. Prága legtávolabbi részeiből is eljárnak ide a komoly sörivók. A remek italt most is csak a helyszínen csapolják. Az átlagos napi fogyasztás i 2—-t-ő hektoliter, nyári kánikulában ennek a mennyiségnek a négyszerese. Hét csapos állandóan a söntésekben dolgozik. Az éjféli záróra előtti utolsó csapoláskor a főpincér harsány figyelmeztetésére, a legtöbb vendég még 2—3 korsó sört rendel. A Flek-söröző elsősorban a prágaiaké. De nincsen olyan vidéki cseh ember, akinek ha Pl ágában van dolga, be ne térne oda egy néhány korty friss fleki sörre. így van ez már sok' száz esztendeje. Most már megértem Novák tanácselnök hajdani sóvárgását.