Uj Szó, 1955. február (8. évfolyam, 27-50.szám)

1955-02-16 / 40. szám, szerda

4 UJSZ0 1955. február 16. Zsukov marsai! beszélgetése HEARST, K1NGSBURY SMITH ÉS CONNIFF AMERIKAI ÚJSÁGÍRÓKKAL Moszkva, február 13. (TASzSz) H e a r s t: Azt hallottam, hogy Eisenhower tábornok meghívta önt, látogasson el az Egyesült Államokba. G. K. Zsukov: Eisenhower tábornok két ízben hívott meg az Egyesült Államokba, de sajnos, annak idején egészségi állapotom és halaszthatatlan tennivalóim nem tették lehetővé ezt az utazást. H e a r t : Volt-e Angliában és Franciaországban ? G. K. Zsukov: Nem, nem vojtam Angliában, sem Franciaországban. Nem voltam Kínaban és Koreában sem. Az amerikai sajtó azt írta, hogy jártam ott. (Általános derültség.) Kingsbury Smith: Hajlandó lenne-e most ellátogatni az Egyesült Államokba, ha Eisenhower elnök meghívná? G. K. Zsukov: Eddig még semmiféle meghívást sem kaptam, de úgy gondolom, hogy az országaink közt fennálló kapcsolatok most nem kedvezőek az ilyen utazásra. Az amerikai és a szovjet nép számára érthetetlen lenne, ha Zsukov marsall a Szovjetunió és Amerika mostani viszonya mellett az Egyesült Államokba utazna. Őszinte kívánságom a két ország közti kölcsönös kapcsolatok javulása. Szeretnék ellátogatni az Egyesült Államokba és a kapcsolatok javulása esetén örömmel meg is tenném azt. H e a r s t: Éppúgy, mint ön, mi is őszintén kívánjuk a Szovjetunió és az Egyesült Államok kölcsönös kapcsolatainak megjavulását. Ez ideutazásunk fő célja. Kingsbury Smith: Az amerikai nép semmit sem tud a szovjet hadseregről azóta, hogy a háború befejeződött. Hogyan vélekedik ön arról, hogy rendszeres katonai missziócserét szervezzenek a kölcsönös megértés megjavítására? G. K. Z s u k o v 5 Ahhoz, hogy jól megértsük egymást;' elsősorban normális politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatokat kell szervezni országaink között. A katonai missziók cseréje egymagában nem vezethet a helyes, kölcsönös megértés megteremtésére. Conniff : Vajon ez azt jelenti-e, hogy ön az országaink közti széleskörű kapcsolatok megteremtése mellett foglal állást? G. K. Zsukov: Igen, én éppúgy, mint az egész szovjet nép is, ilyen kapcsolatok megteremtése mellett foglalok állást. Ügy vélem azonban, hogy a katonai missziók cseréje a jelen körülmények és kölcsönös kapcsolatok közepette egymagában hasztalan volna. H e a r s t : Az itt jelenlevő három amerikai tudósító közül Conniff a legjáratosabb katonai kérdésekben és szeretne önnek több kérdést feltenni. G. K. Zsukov: Igyekszem válaszolni az önöket érdeklő kérdésekre, bár nem tudom, ki tudok-e elégíteni oly nagy katonai szakértőt, mint Conniff úr. (Általános derültség.) Conniff: Az Egyesült Államokban mostanában igen tüzetesen tanulmányozzák a szovjet-német háború tapasztalatait. Az Egyesült Államok katonai szakértői körében az a vélemény, hogy e háború fordulópontja nem a sztálingrádi csata volt, hanem a németek 1941-ben Moszkva alatt elszenvedett veresége. Mi az ön véleménye? G. K. Zsukov: A Moszkva alatti csata megmutatta, hogy a szovjet fegyvefes erők nemcsak visszaverni tudják az olyan komoly ellenfél támadását, mint a német hadsereg, hanem meg is tudják verni. A háború legelejétől, azaz a hitleri Németországnak országunk ellen indított hitszegő támadásától kezdve lu*ton' hittünk győzelmünkben. A háborúban a fordulópont az 1941— 1942-ben végrehajtott, több sikeres hadmüvelet következtében állott be. A sztálingrádi csata után a kezdeményezés a szovjet hadsereg kezébe került. A kurszki csata után pedig végleg a mi kezUnkbe került. A kurszki csata után már semmiféle kétségünk sem volt a végső gvö- : zelem iránt. H e a r s ť : Részt vett-e ön személyesen a Moszkva alatti csatában és a sztálingrádi harcokban? G. K. Zsukov: A honvédelmi bizottság Moszkva védelme idején nevezett ki frontpa^ancsnoknak. A sztálinarádi harcokban én irányítottam a - « »< • • • ľ...

»P «• * , • Február 7-én G. K. Zsukov, a Szovjetunió marsallja beszélgetést folytatott Hearst, Kingsbury Smith és Conniff amerikai újságírókkal. Kölcsönös üdvözlés után Kingsbury Smith megjegyezte, hogy jelen volt, amilcor Eisenhower tábornok Majna-Frankfurtban amerikai érdemrendet nyújtott át Zsukov marsallnak, G. K. Zsukov azt mondotta, hogy örömmel emlékezik vissza Eisenhower tábornokkal történt találkozásaira. Ezután a következő beszélgetés folyt le: sztálingrádi hadművelet egész előkészítését. Magát a hadműveletet Vasziljevszkij marsall hajtotta végre. Én ebben az időben a következő támadó hadműveletek előkészítésével foglalkoztam. E támadó hadmüveletekre azért készültünk, hogy megakadályozhassuk Hitlert az erőivel való manőverezésben. Conniff : Mit tart ön Hitler legnagyobb taktikai hibájának, magán az Oroszország elleni támadás tényén kívül? G. K. Z s u k o v : Ön nyilván a stratégiai hibákra gondol. Conniff: A stratégiaiakra. G. K. Zsukov: Hitler legnagyobb stratégiai hibája az volt, hogy lebecsülte a Szovjetunió képességeit. Conniff: És a taktikaiak? G. K. Zsukov: A különböző fegyvernemek kölcsönös hatása jelentőségének lebecsülése, a többi között a tüzérség szerepének lebecsülése és a légierő szerepének túlbecsülése. Hitler azt remélte, hogy tüzérségének hiányát erős légierővel pótolhatja, a légierő azonban igen kényes fegyvernem. Túlságosan függ olyan tényezőktől, mint az időjárás, továbbá egész sor más körülménytől. Conniff: Véleménye szerint milyen igen nagy stratégiai hibát követtek el az amerikai katonai vezetők? G. K. Zsukov: Ügy gondolom, hogy erre legjobban maguk az amerikaiak válaszolhatnak, ők ezt jobban látják. Kingsbury Smith: John Slessor angol légimarsall legutóbbi könyvében megjegyezte, hogy a jövendő háborúban lehetetlen lesz elkerülni a nukleáris fegyver alkalmazását. Mi az ön véleménye? G. K. Zsukov: Sajnos, nemcsak Slessor marsall, hanem több más kiemelkedő nyugat-európai és amerikai katonai személyiség is ezen a véleményen van. A mi álláspontunk teljesen ellentétes. Mi az atomháború teljes eltiltása mellett foglalunk állást és ha az atomfegyvert eltiltják, az emberiség ezzel csak nyerhet. Ugy vélem, hogy az atomfegyvert éppúgy el kell tiltani, mint ahogy eltiltották a vegyifegyvert. \ Kingsbury Smith: Az Egyesült Államokban sok katonai szakértő úgy véli, hogy amennyiben a jövendő háborúban nem alkalmazzák az atomfegyvert, akkor Oroszország, számbeli fölénye miatt jelentős előnyben lesz. G. K. Zsukov: Ügy gondolom, hogy az ilyesféle szóbeszédek nem egyebek, üres fecsegésnél. Az a céljuk, hogy rászedjék a hiszékeny embereket. Szeretném hangsúlyozni, hogy mi nem törekedtünk és nem is törekszünk háború kirobbantására. Ami az atom- és hidrogénfegyvert illeti, mint önök tudják, nekünk is van. Hearst: Az Egyesült Államokban sokan úgy hiszik, az a tény, hogy mindkét félnek van atomfegyvere, a béke biztosítéka, mert mindkét féltart az atomtámadástól és nem szánja rá magát, hogy háborút kezdjen. Mi az ön véleménye? G. K. Zsukov: Az atomfegyver léte már magában foglalja felhasználásának lehetőségét és egyes őrültek semmivel sem törődve esetleg alkalmazzák ezt a fegyvert. Az a feladatunk, hogy minden erővel harcoljunk e fegyver elitiltásáért. Meggyőződésem, hogy a világ népei ebben a kérdésben a mi oldalunkon állanak. Meggyőződésem az is, hogy végül is a nép mondja ki a döntő szót. Tudni kell, hogy az atomfegyver kétélű. Az atomháború épp oly veszélyes ?. megtámadottra, mint a támadóra. Conniff : MacArthur, az ismert amerikai tábornok nemrégiben kijelentette, az a tény, hogy mindkét félnek erős atomfegyvere van, önmagá- j ban megszünteti az új háború keletkezésének veszélyét. G. K. Zsukov : Ügy vélem, hogy ez helytelen álláspont. Még hozzá a kérdés ilyen feltevése állandó fegyverkezési hajszára vezet. Sajnos, haso$ró felelőtlen kijelentést tett sok tekintélyes katonai személyiség, mint például Montgomery és Gruénther. Kingsbury Smith: Az Északatlanti Szövetség Tanácsának legutóbbi ülésén Gruenther tábornokot megbízták, szerkesszen olyan védelmi tervet, amely azon a feltételezésen alapszik, hogy a következő háborúban atomfegyvert alkalmaznak. Előkészítike önök országuk védelmét atomtámadás ellen? G. K. Zsukov: Megvan mindenünk, ami hazánk megbízható védelméhez szükséges, de azzal is törődünk, hogyan lehetne elkerülni a háborút. Arra az elvre támaszkodunk, hogy a rossz béke is jobb, a jó civakodásnál. Ha a jó szavakról áttérünk a jó tettekre, akkor a béke biztosítva lesz. Nem volna-e ideje, hogy hozzálássunk a jó tettekhez? Kingsbury Smith: Úgy gondolom, hogy Eisenhower egyetért önnel abban, hogy a békét meg kell óvni. G K. Zsukov: Ez nemcsak személyes véleményem. Ez az egész szovjet nép véleménye, a Szovjetunió kormányának és a Szovjetunió Kommunista Pártjának véleménye. 1945-ben mielőtt Eisenhower tábornok Németországból az Egyesült Államokba utazott, hosszasan beszélgettem vele. Eisenhower azt mondotta nekem, hogy az Egyesült Államok sohasem támadja meg a Szovjetuniót. Azt válaszoltam neki, hogy a Szovjetunió szintén sohasem emel kezet az Egyesült Államokra. Meggyőződésem, hogy nem követtem el hibát, amikor ezt mondottam. Remélem, hogy Eisenhower tábornok is minden tőle telhetőt elkövet, hogy tettekkel támassza aW szavait. Az Egyesült Államok kormánya úgy bizonyíthatná ezt legjobban, ha megszüntetné a Szovjetunió körüli katonai támaszpontokat. Önök maguk is megérthetik, hogy feltétlen látnunk kell, milyen veszélyt jelentenek a Szovjetunióra ezek a támaszpontok, amelyek oly közel fekszenek határainkhoz. Kingsbury Smith: Elmondhatjuk-e, hogy a beszélgetés során két nagy ország két tekintélyes hadvezére megígérte egymásnak, hogy nem harcol egymás ellen? G. K. Zsukov: Katonákként beszélgettünk akkor és semmi alapot sem láttunk a Szovjetunió és az Egyesült Államok közti háborúra. A helyzet most — nem a Szovjetunió hibájából — sajnos, megváltozott. A Szovjetunió és az Egyesült Államok közti kapcsolatok megromlottak és nyilvánvalóan nem normálisak. A feladat az, hogy .helyreállítsuk a helyes kölcsönös kapcsolatokat. Hearst: Elismerem, hogy támaszpontjaink különböző országokban fekszenek, de mi soha nem támadtunk meg senkit sem. Még olyan országot sem, amely az Egyesült /Ulamok közvetlen közelében fekszik. A katonai támaszpontok biztonsági intézkedésként létesültek, mintegy rendőrségként nem a Szovjetunió ellen, hanem bármely más ország ellen, például Korea vagy Indokína ellen. (Az utóbbi megjegyzésnél Kingsbury Smith és Conniff elmosolyodott.) G. K. Zsukov: Az az állítás, hogy az Egyesült Államok sohasem támadott meg senkit, történelmilegnem helytálló. Az Egyesült Államok részt \)ett a Szovjetunió elleni intervencióban, fegyveres erőivel beavatkozik több ázsiai ország belügyeibe. Ami az Egyesült Államok katonai támaszpontjait illeti, nem gondolja-e, hogy azok túl távol fekszenek az Egyesült Államoktól? Bizonyos mértékig menthető lenne létezésük, ha az Egyesült A".' -íokhoz közel feküdnének, nem pedig Európában, nem Kína partjainak és a Szovjetunió határainak közvetlen közelében. A katonai támaszpontok ilyenfajta elhelyezése nem teszi meggyőzővé a^t a magyarázatot, hogy uztonsági intézkedésként létesültek. A szovjet nép e táinamaszpontok létezésébon közvetlen veszélyt. Iát önmagára és barátaira — a népi demokratikus országokra és Kínára — nézve. Kingsbury Smith: Hruscsov úrral folytatott beszélgetésünk során érintettük ezt a kérdést és Hruscsov azt londotta, megérti, hogy az Egyesült Államok saját biztonsága céljából a katonai erők egyenlőségét kívánja, de ellenezte az Egyesült Államok erőfölényre való törekvését. Nyilvánvalóan ebben rejlik egymás meg nem értése. A támaszpontok éppen eszközt jelentenek arra, hogy elérjük erőink egyenlőségét. G. K. Zsukov: Meggyőződésem, hogy nem értették meg N. Sz. Hruscsovot. A Szovjetunió körüli amerikai támaszpontok elhelyezése nem az Egyesült Államok védelmi szándékairól, hanem támadó szándékairól tanúskodik. Mi eligazodunk ezekben a kérdésekben. Hogyan lehet szó védelemről, ha a támaszpontok annyira távol fekszenek a védelem tárgyától, azaz az Egyesült Államoktól? Az ilyen katonai támaszpontok létesítésének célja a támadás, nem pedig a védelem. Kingsbury Smith: Azoknak a kötelezettségeknek értelmében, amelyeket az Északatlanti Egyezmény részvevőivel szemben vállaltunk, nemcsak az Hgyesült Államokat, hane..i más országokat is védelmezni kell. Hearst: Csak a szív értheti meg, mire szolgálnak a támaszpontok, támadásra-e, avagy védelemre. G. K. Zsukov: Ugy hiszem, hogy ilyen komoly dologban feltétlenül értelemre van szükség. A szív néha téved. Úgy vélem, nem az a feladatunk, hogy mentséget találjunk a fegyverkezési hajszára, hanem az, hogy megkeressük a háború lehetetlenné tételének gyakorlati útjait, önök természetesen mentegetni fogják tetteiket. Igyekeznek meggyőzni bennünket arról, hogy helyesen járnak el, amikor körülvesznek bennünke' katonai támaszpontjaikkal. Nekünk ' azonban nyomósabb okaink vannak arra, hogy ne értsünk egyet önökkel. Ügy hiszem, hogy ideje volna megszüntetni a katonai versengést, mert túlságosan súlyos teherként nehezedik a nép vállára. Hearst : Katonák, mind Zsukov és Eisenhower, jobban tudják, hogyan kell megóvni a békét, mint új háborút kirobbantani. Ügy hiszem, hogy a katonák a béke megóvására törekszenek. G. K. Zsukov: Országunkban az egész nép — a katonák is — békére töreksz

1':, a békéért harcol. A szovjet nép, a kommunista párt és a szovjet kormány egységes a békéért vívott harcban Kívánatos volna, hogy az amerikai kormány is áttérjen a béke emlegetéséről a béke tettekkel való védelm^zésére. Az ilyen politikát az amerikai nép is, s a világ mindem népe helyeselné. Sajnos, több körülmény rontja a izetközi helyzetet. Például nagyon is rossz színben tűnik fel az amerikai kormány békeszerető szavainak hátterében a tajvani (formőzai) eset. Nem tudom, mire kell az Egyesült Államok kormányának a csődbe jutott Csang Kaj-sek. Csang Kaj-sek védelmével az Egyesült Államok sokat vesztett tekintélyéből. Az Egyesült Államoknak Kína belügyeibe való beavatkozása Kína sokmilliós népét szembe állította az Egyesült Államokkal, Anglia és az Egyesült Államok, valamint más országok népeit igen gyakran a Szovjetunió katonai erejével rémítgetik. Azt állítják, hogy agresszorként léphetünk fel. Ez ostoba fecsegés. Ha ez volna a politikánk és ilyen elgondolásaink lennének, akkor meg kell mondani, nagyon is elegendő alkalmunk lett volna, hogy felhasználjuk katonai erőnket. Például a hitleri Németország szétzúzása után Európa igen gyenge volt, Anglia pedig kimcrUlt. A Szovjetuniónak a háború végére hatalmasra nőtt a katonai ereje. Nem használtuk ki Nyugat-Európa gyengeségét. A Szovjetunió részéről fenyegető háborús veszélyt emlegető fecsegésnek semmi köze sincs a Szovjetunió külpolitikájához. Annak, hogy a i "'peket a Szovjetunió részéről fenyegető agresszióval rémítgetik, határozottan rossz szándékú célja van. Ez a cél nem a béke fenntartását, hanem az új háború propagandáját szolgálja. Éppen ezért veget kell ennek vetni. Meg kell magyarázni, mennyire hibásak az ilyen állítások, hiszen kart okoznak a béke ügyének. Kingsbury Smith: Mikor Európa és az Egyesült Államok gyenge volt, diplomatáink úgy vélték, hogy az agresszió ellen védelmül szolgálnak atombombáink. G. K. Zsukov: Szem' előtt kell tartani, hogy csupán atombombákkal nem lehet háborút nyerni. Ezenkívül abban az időben önöknek igen kevés atombombájuk volt, mindössze öt-hat. Es nem volt semmiféle döntő jelentőségük. Conniff: Ön láthatólag tájékozottabb nálunk ebben a kérdésben. G. K. Zsukov: Ez az atombombák gyártásának kezdeti időszaka volt és saját tapasztalatunkból tudjuk, menynyire bonyolult dolog ez. Hearst: Az első világháború idején az orosz hadseregben szolgált Alekszandr Szibirszkij tábornok. A tábornok most az Egyesült Államokban él és a légierők háborús alkalmazása igen nagy szakértőjének tekintik. Szibirszkij és Motgomery tábornagy legutóbb: megnyilatkozásaiban rámutatott, hogy jelenleg célszerűtlennek tartja a repülógép-anyahajók alkalmazását. Amennyire tudjuk, a Szovjetunió nem épít repülogépanyahajókat, hanem főként tengeralattjárókat — cirkálókat. Mi az ön véletnenye ebben a kérdésben? G. K. Zsukov: Mindenek előtt meg akarom mondani, hogy nálunk a régi orosz hadseregben nem volt Szibirszkij nevű tábornok. Nyilvánvalóan Szeverszkij fehérgárdista tábornokról van szó, aki Amerikába menekült. Sajnos, nem válaszolhatok önnek arra, épülnek-e a Szovjetunióban repiilogép-amyahajók, minthogy az utóbbi időben nem foglalkoztam haditengerészeti kérdésekkel. Nem tudom, mire támaszkodott Szeverszkij és Montgomery, amikor a repülögép-anyahajók ellen foglalt állást. Figyelemmel kísérem Montgomery tábornagy minden megnyilatkozását. Ügy látom, hogy az utóbbi időben valami jósnöfélévé, vagy orákulummá vélik. Kingsbury Smith: Sŕeretnérn íelteni az utolsó kérdést. Gruenther tábornok nemrégiben nyilvánosan kijelentette, hogy nem tudja elképzelni Európa védhetóségét Németország nélkül. Ha ön volna Gruenther helyén, egyetértene-e vele a feltételezett ellenfél erejének ismeretében ? G. K. Zsukov: Ha Gruenther tábornagy ismerné azoknak őszinte törekvéseit, akiket ellenfeleinek tart, akkor nem így beszélne. Barátságról beszélne, nem pedig háborúról. Ami Németországot, mint az Egyesült Államok katonai szövetségesét illeti, kételkedem abban, hogy a német nép vérét akarja ontani idegen érdekekért. Hearst: Szeretnék teltem egy nem hivatalos kérdést. Az Egyesült Államokba való visszatérésem után hamarosan találkozom Eisenhower elnökkel. Nem akarna valamit üzenni neki? G. K. Zsukov: Mindenekelőtt, kérem, adja át Eisenhower elnöknek szívélyes üdvözletemet. Gyakran emlékezeni arra az időre, amikor együtt dolgoztunk Berlinben az ellenőrző tanácsban. Akkoriban sok hasznosaL tettünk. Jó viszonyunk elősegítette országaink kölcsönös megértését. Szeretném megüzenni Eisenhower elnöknek, azt kívánom, hogy országaink között álljanak helyre a baráti kapcsolatok. / É