Uj Szó, 1955. február (8. évfolyam, 27-50.szám)

1955-02-16 / 40. szám, szerda

1955. február 16. WISZO 5 Ny. A. Bulganyin beszélgetése I R. HEARST, J. KINGSBU RY SMITH CONNIFF AMERIKAI ÚJSÁGÍRÓKKAL A TASzSz szovjet sajtóügynök­ség közölte annak a beszélgetés­nek a tartalmát, amelyet Ny. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnöke folytatott ez év február 12-én W. Randolph Hearst, J. Kingsbury Smith és Frank S. Conniff amerikai újság­írókkal. * * Kingsbury Smith kijelenti, hogy ő és társai, igen hálásak azért, hogy lehetővé tették számukra, hogy találkozzanak a szovjet kormány ve­zető személyiségeivel és a szovjet kul­túra kiváló dolgozóival. Különösen há­lás köszönetüket fejezik ki Ny. A. Bulganyinnak azért, hogy fogadja őket. Arról, hogy Ny. A. Bulganyin fogadhatja őket, a leningrádi repülő­téren kaptak értesítést. A Legfelső Szovjet ülésén, — foly­tatja Kingsbury Smith — Hearst és társai figyelmét megragadta V. M. Molotov kijelentése, hogy a Szovjet­unió megelőzte az USA-t a hidro­génbomba gyártásában. Nem kerülték el figyelmüket azok a kijelentések sem, amelyeket a szovjet tényezők tettek a velük folytatott beszélgeté­sek és a Legfelső Szovjet ülésén ar­ról, hogy a szovjet kormány ^tat akar vetni a lázas fegyverkezésnek.' Ismerik különösen a nyugati tudomá­nyos körök állásfoglalását azzal a ve­széllyel szemben, amelyet az emberi­ségre az állandó és korlátlan, kísérleti célokat szolgáló atomrobbantésok je­lentenek. Ezzel kapcsolatban Hearst egy javaslatot szeretne tenni. Ny. A. Bulganyin megjegyzi, hogy figyelemmel hallgatja Hearst-et. Hearst köszönetet mond Ny. A. Bulganyinnak és azt a meggyőződését fejezi ki, hogy az USA kormánya és népe osztja azokat a békés törekvé­seket, amelyekről a szovjet kormány is beszél. Tekintettel arra, hogy a termonuk­leáris fegyvereknek kutatási célokat szolgáló robbantásai az egész emberi­séget fenyegetik, Hearst szeretné megkérdezni, vajon hajlandó lesz-e a szovjet kormány még az atomfegy­ver eltiltása előtt az USA-val és más nyűg-" hatalmakkal megegyezést köt­ni arról, hogy korlátozzák a kutató célokat szolgáló atomrobbantások szá­mát. Ez a megegyezés nem termé szükségessé az ellenőrzés rendszeré­nek kidolgozását, mivel mind az egyik, mind a másik fél azonnal tudomást szerezne az egyezmény megsértésé­ről. Hearst véleménye szerint ez az egyedül' út, amelyen megindulhatnak az atomfegyver terén a lefegyverzés felé. Ny. A. Bulganyin azt vála­szolja, hogy ebben a kérdésben radi­kálisabb utat kell követni, azt az utat, amelyet a szovjet kormány javasol. A szovjet kormány az atom- és hid­rogénfegyver és más tömegpusztító fegyverek teljes eltiltását indítványoz­za, azt javasolja, hogy szüntessék be ezeknek a fegyvereknek a gyártását és zárják ki az államok fegyverkész­letéből mindazt, amit ezen a téren már előállították. Gyakorlatilag semmit sem hozna az a javaslat, hogy korlátozzák a kísér­letek számát. Az egész világ népei tudnak arról hogy mindkét fél rak­táraiban már kész és kipróbált bom­bák vannak, ezért a robbantások szá­mának korlátozásáról szóló egyezmény senkit sem nyugtathatna meg. Valaki *nég azt Is mondhatná, hogy a továb­bi, kutatási colokat szolgáló robban­tások megszüntetése csak azért kö­vetkezett be, mert már elég tömeg­pusztító eszközt halmoztak fel. És ez semmiképpen sem kelthet megnyug­vást. A szovjet kormány sokkal radiká­lisabban vetette fel és veti fel a kérdést. Azt javasolja, hogy tilt­sák el a tömegpusztító eszközök gyártását, raktározását és felhaszná­lását. Éppen ebben az irányban kell megegyezésre törekedni. v, Kingsbury Smith kijelenti, hogy szabatosabban szeretné megfo­galmazni Hearst Javaslatát. Nem arról van szó, hogy teljesen beszüntessék a kutatást szolgáló robbantásokat, ha­nem arról, hogy korlátozzák a számu­kat. Lehetséges, hogy sem a Szovjet­unió. sem az USA jelenleg nem len­ne hajlandó beleegyezni a kísérleti robbantások teljes beszüntetésébe. Te­kintettel azonban arra, hogy a tudó­sok felhívták a figyelmet arra a ve­szélyre, amelyet a korlátlan robban­tások jelentenek, nem tartaná-e a Szovjetunió lehetségesnek, jy a tö­megpusztító eszközök esetleges meg­tiltása felé vezető úton első lépésként a nyugati hatalmakkal kötendő meg­egyezés alapján a kísérleti robbantá­sok számát évente ötre, tízre vagy tizenötre korlátozzék? Ha a szovjet kormány nem lenne hajlandó megindulni ezen az úton, az talán bizonyos felháborodást idézhetne elő a közvéleményben. Ny. A. Bulganyin válaszában hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió haj­landó fontolóra venni minden olyan javaslatot, amelyek a tömegpusztító fegyverek alkalmazásában rejlő ve­szély megszűntetésére irányulnak, amennyiben ezek a javaslatok valóban ezt a célt követik. Hearst megjegyzi, tegnap este be­szélt newyorki irodájával és közölték vele, hogy Ny. A. Bulganyinnak és V. M. Molotovnak a Legfelső Szovjet ülé­sen elmondott beszédeit olyan meg­nyilatkozásoknak tekintik, amelyek tá­madásokat tartalmaznak az USA kor­mánya ellen és ezzel kapcsolatban az USA-ban különféle nézeteket juttatnak kifejezésre, vajon a szovjet kormány vezetésében bekövetkezett változás nem azt jelenti-e, hogy a szovjet kor­mány ellenséges álláspontot szándék­szik elfoglalni az USA-val szemben. Ezzel kapcsolatban Hearst meg sze­retné kérdezni, vajon Ny. A. Bulganyin úgy véli-e, hogy a vezetésben bekövet­kezett változás, változást jelent-e a Szovjetuniónak az USA-val szemben elfoglalt álláspontjában is. Ny. A. B u 1 g a n y i n azt feleli, hogy nem jelent változást. Hearst és Kingsbury Smith megjegyzik, hogy ezt örömmel hallják. Conniff kijelenti, hogy a velük folytatott múlt heti beszélgetés alkal­mával N. Sz. Hruscsov kijelentette, hogy igen helytelen, ha az USA köz­véleményét a Szovjetunió ellen uszít­ják és azt a benyomást igyekeznek kelteni, hogy a Szovjetunió háborút akar. Ugyanakkor V. M. Molotovnak a Legfelső Szovjet ülésén elmondott be­széde azt a benyomást keltheti, hogy a maga részéről az USA akarja a hábo­rút. Az amerikai nép természetesen azt fogja gondolni, hogy az eféle benyo­mások keltésére irányuló kísérletek szintén helytelenek. Ügy véli-e Ny. A. Bulganyin ezzel kapcsolatban, hogy a béke megszilár­dításának szempontjából hasznos lenne, ha a szovjet hivatalos személyiség* k meggátolnák az USA elleni támadáso­kat, az amerikai hivatalos személyise­gek viszont a Szovjetunió ellen irányu­ló támadásokat? Ny. A. Bulganyin azt válaszolja, hogy nézete szerint ez hasznos lenne, Ami V. M. Molotov beszámolóját illeti, amelyre Conniff hivatkozik, ez a be­számoló teljesen tárgyilagosan értékéli a tényeket, a való tényeket és telj­sen megfelel a szovjet kormány állásfogla­lásának. Kingsbury Smith megjegyzi, hogy Molotov beszédében sokszor em­lítette az amerikai kormány agresszív szándékait és nem titkolta, hogy sz USA háborút készít elő. Az amerikai nép azonban meg van győződve arról, hogy kormánya semmiféle agresszív szándékokat sem táplál. Az amerikai nép tudja, hogy Eisenhower elnök In­dokína térségében és Formóza térségé­ben is tartózkodott az olyan akcióktól, amelyek kiterjedt konfliktust idézhet­tek volna elő. Ha az amerikaiak a szov­jet hivatalos személyiségek efféle ki­jelentéseit olvassák, az a benyomásuk, hogy a szovjet kormánynak vagy hely­telen elképzelése van az USA kormá­nyénak álláspontjáról, vagy pedig szán­dékosan hangulatot akar kelteni a töb­bi országokban az USA ellen. Ez ter­mészetesen fokozza az amerikai nép nyugtalanságát és megerősíti abban a meggyőződésében, hogy ar USA-nak katonai támaszpontokkal kell rendel­keznie. Kingsbury Smith számára nem egészen világos, hogyan egyeztethetők össze ezek az USA kormánya ellen in­tézett támadások azokkal a kijelenté­s ' Vei, amelyeket hivatalos szovjet sze­mélyiségek tettek a velük folytatott beszélgetések során és a Legfelső Szovjet ülésén és amelyekben arról biz­tosítottak, hogy a szovjet kormány az USA-hoz fűződő kapcsolatok javulását kívánja. Ny. A. Bulganyin azt válaszolja, hogy a vezető szovjet tényezők őszin­tén beszéltek arról, hogy normális kapcsolatokat akarnak létesíteni az USA kormányával. „Az ülésen mondott beszédemben felhívtam a figyelmet ar­ra, mondta Ny. A. Bulganyin, hogy pél­dául a háború alatt jó kapcsolatok fűz­tek az Egyesült Államokhoz, Angliához és Franciaországhoz is, amely később kapcsolódott e tömörüléshez és hogy teljesen elégedettek volnánk, ha ezeket a kapcsolatokat most felújíthatnék." V. M. Molotovhoz hasonlóan ő, Bul­ganyin is a Legfelső Szovjet ülésein mondott beszédeiben szólott a szov­jet kormány kívánságairól, hogy hozzájáruljon a nemzetközi helyzet jelenlegi feszültségének enyhítésé­hez. A szovjet kormány ezt valóban kívánja és ő, Bulganyin úgy véli, hogy bizonyára ez a világ valameny­nyi nemzetének kívánsága. Kingsbury Smith azt mondta, hogy V. M. Molotov beszámolója bizo­nyos hangulatokat kelt az USA-ban, ezeket a hangulatokat azonban célza­tosan ébresztette a beszámolóról szó­ló helytelen jelentés, hogy megindo­kolják az amerikai katonai támasz­pontok létesítését a Szovjetunió kö­rül és határainak közelében. Ismeretes egyúttal, hogy ezeket a katonai tá­maszpontokat régen Molotov és Bul­ganyin beszéde előtt létesítették. Lé­tesítésük semmiképpen sem függ ösz­sze a szovjet tényezők megnyilatko­zásaival. Kingsbury Smith megköszöni Ny. A. Bulganyin magyarázatát. Hearst kijelenti, hogy ma, feb­ruár 12-én van az amerikai nép egyik legfontosabb politikai, sőt mondhatni, szellemi vezérp, Abraham Lincoln születésének évfordulója. Lincoln a gettysburgi csatatéren elmondott be­szédében kijelentette, hogy a nép kormánya, amelyet a nép választott a nép javára, sohasem tűnhet el a föld színéről Hearst megkérdi, vajon Ny. A. Bulganyin nem klván-e kommentárt fűzni Lincoln e kijelentéséhez. Ny A Bulganyin azt válaszol­ja, hogy jó idézet ez. egy nagy férfi bölcs kijelentése. Hearst megkérdi, vajon ismerte-e Ny. A. Bulganyin már előzőleg ezt az idézetet. " * Ny. A. Bulganyin tagadólag vá­laszolt. Kingsbury Smith engedélyt kér, hogy feltehessen egy kérdést a szovjet államigazgatás gépezetével kapcsolatban. Száméra és társai szá­mira nem egészen világos, mikor és milyen fokozaton hagyták jóvá erede­tileg azt a határozatot, amelyet ké­sőbb a Legfelső Szovjet elé terjesz­tettek, hogy engedjék meg G. M, Ma­lenkovnak, hogy lemondjon és hogy új miniszterelnökké Ny. A. Bulganyint nevezzék ki. Helyes-e az az állítás, hogy ezt a határozatot eredetileg az SzKP Központi Bizottsága hagyta jó­vá és ezt követően terjesztették meg­vitatásra a Legfelső Szovjet elé? Ny. A. Bulganyin azt válaszol­ja, hogy a Szovjetunió Minisztertanács i új elnökének kinevezéséről szőlő ja­vaslatot. amint az a sajtóból isme­retes, N, Sz. Hruscsov képviselő ter­jesztette megvitatás céljából a Leg­felső Szovjet elé a Központi Bizottság és az Idősebbek Tanácsa nevében, Or­szágunkban a kommunisták és párton­kívüliek blokkja létezik. Kingsbury Smith megkérdi, igaz-e hogy G. M. Malenkov lemon­dása és Ny. A. Bulganyinnak üj mi­niszterelnökké való kinevezése a kol­lektív vezetés elvének betartását je­lenti. Ny. A. Bulganyin azt válaszol­ja: Határozottan, minálunk a kollek­tív vezetése elve megdönthetetlen. Kingsbury Smith megjegyzi, a sajtó híreiből nem világos, vajon G. M. Malenkov tagja marad-e az SzKP KB elnökségének és kérdi, így van-e valóban. Ny. A. Bulganyin megerősíti ezt. Conniff azt mondja. Nyugaton még mindig az a nézet uralkodik, hogy a szovjet kormány végső célja a kom­munista befolyás uralmának bíztosí­sa az egész világon. Conniff kéri Ny. A. Bulganyint, hogy nyilatkozzék erről. Ny. A. Bulganyin válaszában megállapítja, hogy Hearst, Kingsbury Smith és Conniff erről a kérdésről már részletes beszélgetést folytatott Ny. Sz. Hruscsovval, aki kimerítő választ adott Conniff kérdésére. Ezt a választ a sajtó is közölte. Neki, Bulganyinnak nincs mit hozzá­fűznie Ny. Sz. Hruscsov válaszához. Conniff megköszöni Ny. A. Bul­ganyin válaszát és továbbá azt mond­ja, hogy a szovjet kormány vezeté­sében bekövetkezett változás nyugaton természetesen sok találgatást váltott ki annak lehetőségéről, hogy megnő a katonák befolyása a Szovjetunió poli­tikájára, azzal kapcsolatban, hogy Bul­ganyin marsallt most a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökévé és Zsu­kov marsallt a Szovjetunió honvédel­mi miniszterévé nevezték ki. Conniff megkérdi Bulganyint vajon a szovjet kormány politikájá­nak folytatásában most nagyobb mér­tékben akar-e támaszkodni katonai ve­zető tényezőinek tapasztalataira. Ny. A. Bulganyin azt válaszol­ja, hogy ő. Bulganyin a Legfelső Szov­jet ülésén elmondott beszédében ele­gendő részletességgel világította meg a szovjet kormány politikáját és véle­ménye szerint ebben a beszédben Con­niff kérdésére is kimerítő válasz talál­ható. Kingsbury Smith kijelenti, h'jgy nyugaton az a nézet uralkodik, hogy a tartós béke kulcsa a lefegy­verzés, a lefegyverzés kulcsa pedig valamennyi fegyvernem, köztük az atombomba fölötti nemzetközi állan­dó ellenőrzés és' felügyelet hathatós rendszerének megteremtése. Kingsbury Smith kéri Ny. A. Bulganyint, mondja meg, mi a véle­ménye egy ilyesfajta megegyezés elé­résének lehetőségéről. Ny. A. Bulganyin azt válaszol­ja, hogy a szovjet kormány ebben a kerdésben megtette javaslatait. A szovjet kormány híve a lefegyver­zésnek, az atomfegyver használat., gyártása és raktározása eltiltásá­nak. A szovjet kormány az ellenőr­zés gondolatát is támogatja. .\ szovjet kormány javaslatai azokban az okmányokban szerepelnek, ame­lyek még mindig az illetékes nemzet­közi szervek vitájának tárgyai. Conniff kijelenti, hogy a beszélge­tés során, amelyet Hearst és társai folytattak New-York-i írod&jukkal, fi­gyelmeztették őket arra, hogy Ameri­kában komoly nyugtalanságot keltett a Legfelső Szovjet ülésén elmondott beszédek éles hangja 0, Conniff, meg szeretné kérdezni, mit tehetné­nek ők újságírók e nyugtalanság eny­hítése érdekében. Ny. A. Bulganyin válaszában hangsúlyozza, hogy Hearst, Kingsbury Smith és Conniff a sajtó révén vagy más általuk lehetőnek tartott módon, tájékoztathatnák a közvéleményt u szovjet kormánynak a nemzetközi fe­szültség enyhítésére és a nemzetek közti béke biztosítására irányuló őszinte törekvéséről és arról a kíván­ságéról, hogy megjavítsa kapcsola­tait az USA-val. Az olvasók helyes és tárgyilagos tájékoztatása arról, amiről a Szovjetunióban értesültek, hasznos lenne, mivel az újságíróknak, különö­sen pedig az olyan újságíróknak, akik­ke! ő, Bulganyin ma beszélget, nagy a befolyásuk. Hearst megjegyzi, hogy a má­sodik újságíró nemzedék képviselője és teljes egészében tudatában van az újságírókat terhelő felelősségnek. Conniff engedélyt kér arra, hogy feltehessen egy amerikai stílusú kér­cjést, amely személyesen Ny. A. Bul­^ganyint érinti. Megkérdi, nem lesz-e kifogása Ny. A. Bulganyinnak egy ilyen kérdés ellen. Ny. A. Bulganyin azt válaszol­ja, hogy az a kérdéstől függ. Conniff megkérdi, mit érzett Ny. A. Bulganyin, amikor nagy felelő­séget bíztak rá egy oly nagy ország irányításáért, mint a Szovjetunió, mi­lyen volt személyes reakciója, amikor tudomást szerzett kinevezéséről. Ny. A. B u 1 g a n y i n azt válaszol­ja, hogy azt érezte, amit hasonló ese­tekben az 'emberek érezni szoktak. Kingsbury Smith forró köszö­netét fejezi ki Ny. A. ftilganyinnak azért, hogy időt szakított magának, fogadta őket és válaszolt kérdéseik­re. Hearst kijelenti, neki és társai­nak olyan lehetőséget nyútottak,ami­lyet Igen kevés ember kap, lehetővé tették számukra, hogy találkozzanak és beszélgessenek nem egy vagy két, hanem négy kiváló szovjet vezető té­nyezővel. Meg van győződve arról, hogy az ilyen bölcs embereknek, akik­kel Moszkvában találkozott, az ilyen jószándékú és békés törekvésű em­bereknek meg kell találniuk és bizo­nyára meg is találják a békéhez veze­tő utat. Ny. A. Bulganyin köszönetet mond Hearstnak szavaiért. Végül Kingsbury Smith meg­jegyzi, hogy hétfőn Londonban talál­koznia kell Churehillel és megkérdi, hogy nem akar-e Ny. A Bulganyin valami nem hivatalos üzenetet külde­ni Churchlllnek. Kingsbury Smith ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy Ny. A. Bulganyin ilyen kijelentését semmi esetre sem használná fel a sajtóban. Ny. A. Bulganyin a/t válaszol­ja. hogy nincs mit iUeiMia. t

Next

/
Thumbnails
Contents