Uj Szó, 1955. február (8. évfolyam, 27-50.szám)

1955-02-15 / 39. szám, kedd

191SZO 1955. február 15. Mezőgazdaságunk jelenlegi helyzetéről és továbbfejlesztéséről, valamint a falusi pártmunkáról gya minél hathatósabb kihasználása az istállótrágyával együtt a hektárhozamok fokozásának fontos tartalékát jelenti. A föld terméshozamának növelésére irányuló igyekezetünkben lényeges javulást kell elérnünk a savanyú és savanykás talajok meszesítésében is A talajelemzések azt mutatják, hogy mezőgazdasági termőterületünk kétharmad részének sürgős szüksége van az intenzív meszesítésre. A való helyzet azonban az, >ogy a mésztartalmú trágyák gyártása a kiadott félreérthetetlen irányelvek ellenére mind ez ideig távolról sem kielégítő, és sem az építőipari, sem a helyi gazdálkodási minisztérium, sem pedig a nemzeti bizottságok maguk nem fordítanak elég gondot a rendelkezésre álló anyagforrások és eszközök kihasználására. Ezért határozottan követelnünk kell, hogy mindkét minisztérium rendkívüli gondot fordítson a meszes trágyák gyártására és sürgősen terjesszenek javaslatot a kormány elé a tapasztalt hibák konkrét orvoslására. A terméshozamokat nagyban befolyásolja a felhasznált vetőmag és vetemények minősége. Ha a vetőmag vagy a vetemény rossz minőségű, agrotechnikai csodákat is művelhetünk, mégsem érünk el semmi eredményt. Ezt mindenki tudja, a földmüvelésügyi minisztérium dolgozói is, parasztjaink mégis rossz minőségű vetőmagot és veteményeket kapnak. Ezért az állapotért a földmüvelésügyi minisztérium felelős és ezért az ő feladata, hogy biztosítsa a bajok mielőbbi orvoslását és -az egyes vidékek szükségleteinek megfelelően kiváló minőségű vetőmaggal és veteményekkel lássa el parasztjainkat. A terméshozamok gyarapítására újabb nagy lehetőségeket nyújtanak a korszerű agrotechnikai módszerek, amelyek a szovjet mezőgazdasági tudomány kiváló eredményei, hathatósságuk nálunk is gyakorlatilag bebizonyosodott, • és ezért az eddiginél sokkal nagyobb figyelmet kell rájuk fordítani. Sok meggyőző bizonyíték tanúskodik a szovjet mezőgazdasági tudomány nagy jelentőségéről. Nálunk például jelentősen elterjedt a gabonafélék sűrüsoros vetése. 1954-ben közel 250 ezer hektárt vetettünk be ezzel a módszerrel. A sűrűsoros vetés különösen az aszályos vidékeken, kiszáradt talajon és területen vált bf ahol hektáronként 2—3 mázsával növeli a terméshozamot, de ugyanígy kedvező a hatása a hegyi vidékek szegényebb talaján is. Igen hatásosnak bizonyult a heterozís kukoricavetómag alkalmazása, amely 10—15 százalékkal növeli a maghozamot. A további haladó módszerek közül különösen nagy jelentőségű a kukorica keresztsoros-fészkes vetése és a burgonya négyzetes-fészkes ültetése. Ez a módszer nagy lehetőségeket nyújt a növényápolásnál és az ültetésnél a géptsítés alkalmazására, lehetővé teszi a gondos gyomlálást és ezzel kedvező hatást gyakorol a terméshozamra is. Ugyanakkor — és ez számunkra különösen fontos — sok munkát is megtakarít. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, — és erre éppen a szovjet tapasztalatok tanítanak bennünket — hogy az új tudományos módszerek bevezetésénél figyelembe kell vennünk minden adottságot, éghajlati és talajviszonyokat és ezeknek a feltételeknek az alapján kell megállapítanunk a követendő helyes eljárást. Ezért csak a rendszeres, kitartó és széleskörű kutatásokra támaszkodó tudományos munka hozhat jelentős eredményeket. Ez természetesen nemcsak az agrotechnikára, hanem ugyanolyan mértékben a zootechnikára is érvényes. Egységes földművesszövetkezeteink és állami gazdaságaink százai szereztek niár értékes tapasztalatokat a haladó szovjet állattenyésztési módszerek alkalmazásában. Például megemlíthetjük, hogy 1954-ben az egységes földmüvesszövetkezetek és állami gazdaságok tenyészeteiben több" mint 38 ezer borjúnál alkalmazták a rideg nevelést. Az eredmények arról tanúskodnak, hogy ez a qnódszer csökkenti a borjak elhullását, egészségesebbé teszi a szarvasmarhát, fokozza a takarmány kihasználását és a tenyészüszőknél 0,7—0,9 kg-os napi súlygyarapodást eredményez. A hiba csak abban van, hogy a földmüvelésügyi minisztérium nem' rendelkezik elégséges áttekintéssel a gyakorlati tapasztalatokról és nem gondoskodik megfelelően e módszer és a többi módszer rendszeres bevezetéséről és teljes kihasználásáról. Ezért nem lehetünk elégedettek a tudományos kutatás és a Csehszlovák Mezőgazdasági Tudományos Akadémia munkájának jelenlegi állapotával sem. A tudományos kutatás mind ez ideig túlnyomórészt a gabonanemüekre összpontosul és túlságosan lassan terelődik át a kapásnövényekre, ipari növényekre és az állattenyésztésre az új feladatok megoldása érdekében. Mind ez ideig nem oldottuk meg kielégítően azt a fontos elvet sem, hogy biztosítsuk a tudományos és gyakorlati kutatómunka kapcsolatát. Ha a gyakor-' lati munkával való kapcsolatról beszélek, nem arra gondolok, hogy a tudományos kutatómunkások részt vegyenek a földmüvelésügyi minisztérium vagy megbízotti hivatal különféle ér tekezletein, mert lassanként már ma* guk ss*n tudják, hogy a mezőgazdasági szervek hivatalnokai-e, vagy pedig tudományos dolgozók. Arra sem gcn dolok, hogy a tudományos kutatókra mindenféle operatív feladatokat bízzanak, amelyeknek semmi közük tulajdonképpeni kutatómunkájukhoz és csak elterelik figyelmeiket saját feladataiktól. A gyakorlati munkával való kapcso lat véleményem szerint elsősorban azt jelenti, hogy azoknak a feladatoknak a megoldásán dolgozzanak, amelyek a mezőgazdasági termelés szükségleteinek szempontjából a legidőszerűbbek és legsürgetőbbek, s amelyek legnagyobb jelentőséggel bírnak a mezőgazdasági termelés feladatainak teljesítésében. Ezeket a feladatokat kell megoldani a konkrét adottságok számbavételével és úgy kell megszervezni a munkát, hogy az elért eredményeket jelentőségük és fontosságuk szerint minél előbb felhasználhassák a gyakorlatban is. A gyakorlati munkával való kapcsolat továbbá azt jelenti, hogy a kísérletezés során minél több egységes földmúvesszövetkezettel és állami gazdasággal kell együttműködni, ellenőrizni, figyelni, esetleg irányítani kell az élenjáró mezőgazdasági dolgozók és gyakorlati újítók munkáját.. Természetesen az már a földművelésügyi szervek dolga, hogy végeredményben alkalmazzák-e és milyen mértékben alkalmazzák a tudományos kutatómunka eredményeit a gyakorlatban és hogy a gyakorlat mennyire felel meg a tudományos követelményeknek. Ügy vélem azonban, egyetlen tudományos kutató számára sem lehet közömbös, hogyan válnak be gyakorlatilag kutatómunkájának ered deményezésétől, gazdasági szervezőmunkánk rendszerességétől, szívósságától és, kézzelfoghatóságától függ. J|indez ideig igen elégtelenül oldjuk meg állattenyésztésünk komoly problémáit és ezért ki nem elégítően fejlődik a dolgozók ellátása hússal, tejjel, tejtermékekkel és zsiradékokkal. Csehszlovákia Kommunista Párja X. kongresszusának irányelvei nagy súlyt fektetnek a takarmánynövények termesztésének növelésére, hogy minél előbb biztosíthassuk a takarmányalap lényeges kibővítését, ami állattenyésztésünk kulcsproblémája, Tény, hogy a takarmánynövényeket hanyagoljuk el még mindig a legjobban. Az árpától eltekintve a takarmánynövények hektárhozamai mélyen a valós lehetőségek alatt maradnak, sőt nem érik el a háború előtti évek átlagos színvonalát sem. Emellett közismert tény, hogy a háború előtt is nagyon kevés gondot fordítottunk a rétekre. Kedvezőtlenül alakul a legelök hozama is. Ezzel kapcsolatban újfent rá kell mutatni arra a tényre, hogy az egyik legfontosabb takarmánynövény, a sertéshizlalási szolgáló burgonya hozamai a szocialista szektorban kisebbek, mint az egyénileg gazdálkodó parasztoknál. Nagyon kevés gondot fordítunk a kukoricára, az egyik legkiadósabb és legértékesebb takarmánynövényre. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt sem, hogy a négyzetes-fészkes vetés, amely éppen a takarmánynövények hektárhozamainak növelésében nagyjelentőségű, nálunk még csak a kezdet kezdeténél tart és hogy ezeknek a növényeknek a termesztésénél az agrotechnika és a gépesítés színvonala egyaránt igen alacsony. Kevés haladást értünk el a takarmánysilózás terén is. 1954-ben 15 százalékkal több silótakarmányt készítettünk, mint 1953-ban és 1955-ben I a silózás mennyiségének ismét jelentősen emelkednie kell. Komoly fogyatékosságok tapasztalhatók azonban a silótakarmány minőségét illetőleg és keveset fejlődik a sertéshízlalást szolgáló különleges silótakarmányok ké«átése. Bár közismert tény, hogy nincs elég szemes takarmányunk, mégis lemaradás tapasztalható a másodnövények és tarlókeverékek vetésében, amelyekben pedig igen fontos takormányforrást kell látnunk. Fölösleges hangsúlyozni, hogy a takarmányhiány és a takarmányokkal való rossz gazdálkodás komoly gazdasági károkat okoz, pazarlásra vezet, mert a takarmányok túlnyomó nagy részét veszik igénybe a fenntartáshoz szükséges adagok és ezzel aránytalanul megnőnek az állattenyésztés önköltségei. Csehszlovákia Kommunista Pártja X. kongresszusának irányelvei azt az elvet hangsúlyozták továbbá, hogy meg kell teremtenünk saját takarmányalapunkat. A hiba . azonban abban van, hogy a mezógazményei és ezért azt kívánnánk, hogy daságj igazgatás ne

m biztosította enlii/lnmítiirrtc IrntatA JfttnA-AlKl. 1 tudományos kutató dolgozóink rendszeresen harcoljanak a hektárhozamoknak és az állatállomány hasznosságának növelését, a mezőgazdasági termelés gazdaságosabbá tételét szolgáló sikeres és bevált módszerek gyakorlati alkalmazásáért. Rá akarok még mutatni arra, hogy az eddigi elégtelen eredmények oka nem abban keresendő, hogy a mezőgazdasági termelés — amint azt egyes szakértőink állítják — csak igen lassú ütemben növelhető, hanem abban, hogy eddig nem vettük rendesen kezünkbe a dolgot, hogy a földművelésügyi minisztérium és a mezőgazdasági igazgatás konkrét gazdasági szervező munkájukban nem törekszenek eléggé céltudatosan és rendszeresen az egyes termények hektárhozamainak és az állatállomány hasznosságának növelésére. Ezért hagyjuk kihasználatlanul vagy csak csekély mértékben használjuk ki azokat a nagy lehetőségeket, amelyeket népi demokratikus rendszerünk, fejlett szocialista iparunk és o szovjet mezőgazdaság bőséges tapasztalatai nyújtanak nekünk. A mi feladatunk az, hogy a szavakról áttérjünk a tettekre, valóban szervezetten törekedjünk a hektárhozamok növelésére és ezt a feladatot minden egyes terményre konkrétan megszabjuk, továbbá, hogy megszervezzük az állatállomány hasznosságára irányuló törekvéseinket. Munkánk sikere tőlünk függ. A mezőgazdasági dolgozók kéznek az elvnek a konkretizálását minden járásban, minden egységes földművesszövetkezetben, minden faluban. Ezért még igen sok egységes földművcsszövetkezet, falu és járás akad, ahol az elvtársaknak nincs világos elképzelésük arról, hogyan is biztosítsák a takarmányalapot. A takarmányok számbavétele ezért sok járásban nem kielégítő, nem veszi tekintetbe megfelelően a helyi tartalékod mozgósítását és nem szolgálja gyakorlatilag és hathatósan az elégséges takarmányalap biztosítását. Még mindig sok a tisztázatlan kérdés a központi tartalékalapok megteremtésével és azoknak 5Í elveknek a megállapításával kapcsolatban, amelyek szerint a központi alapokból részesedni lehet, nem is szólva a takarmányellátásban tapasztalható rendetlenségekről és fogyatékosságokról, mivel a takarmányellátas még mindig improvizált jellegű és sok esetben lehetetlenné teszi a haladó etető- és hízlalómódszerek alkalmazását. Mezőgazdasági igazgatásunknak igen felelős szerepe van a saját takarmányalapunk megteremtése elvének" érvényesítésében. Lehetővé kell tennie, hegy teljes mértékben érvényesüljön a helyi kezdeményezés, hogy az elegendő takarmány biztosításának problémáját mindenütt a helyi viszonyok szerint oldják meg és ugyanakkor szigorúan érvényesítsék azt az elvet, hogy az egyes takarmányfajtákat já rási rhéretben "az állattenyésztés feladatainak megfelelő mennyiségben termesszék. Nagyon elégtelen állatállományunk: különösen szarvasmarhaállományunk helyzete és még mindig igen nagy a fiatal állatok elhullásának százaléka Ezért nem érjük el az állatállomány tervbevett kicserélődését és a hasznos ság mutatószámai továbbra is alacso nyak. Bár ebben nagy része van a ta karmányhiánynak is, sokban okozza az a tény is, hogy a mezőgazdasági szer vek általában elégtelen figyelmet fordítanak az állatorvosi szolgálatra amelynek igen nagy a jelentősége, különösen a szocialista szektor állattenyésztésének szempontjából és amelyben megtűrik az állategészségügyi alapelvek durva megsértését. Kevés gondot fordítanak az zootechnikai káderek nevelésére és szakmai oktatására, az inszeminációs állomások jő és operatív munkájára, valamint állattenyésztésünk alapvető problémáinak tudomá nyos vizsgálatára. Az állattenyésztés fejlesatése és lényegesen magasabb színvonalra eme lése érdekében minden talpalatnyi földet ki kell használni a takarmáriytermesztés gyarapítására ; végleg le kell számolni a takarmánynövények lebecsülésével és különösen nagy gondot kell fordítani a kukorica és burgonyatermesztésre, az 1955. évre tervbevett hektárhozamokat minimálisaknak kell tekinteni, és a takarmánynövények rendszeres ápolásával és gondozásával biztosítani kell a hektárhozamok elérését és túlteljesítését; feltétlenül biztosítani kell a rétek és legelők gondozásával és trágyázásával kapcsolatos feladatok teljesítését, mégpedig nemcsak mennyiségileg, hanem minőségileg is; következetesen életbe kell léptetni a saját takarmányalap megteremtésének elvét minden egységes földművesszóvetkezetben, minden faluban, minden állami gazdaságban, amennyiben nem bíztak rájuk különleges feladatokat a sertéshizlalás terén és rendet kell teremteni a központi alapokkal való gazdálkodásban ; / biztosítani kell a silózás tervszerű kibővítését és minőségének megjavítását, valamint a másodnövények és tarlókeverékek vetési tervének teljesítését; a téli időszakra elegendő takarmánykészletet kell biztosítani és rossz termés esetére takarmánytartalékről kell gondoskodni; szemestakarmányokban külön tartalékokat kell létesíteni; gondoskodni kell arról, hogy minél jobban kihasználjuk a takarmányokat és következetesen érvényesítsük a helyes etetési és hizlalási módszereket; fokozott gondot kell fordítani a zootechnikai káderek nevelésére és szakmai képzésére, rá kell vezetni őket arra, hogy kitartó és céltudatos igyekezettel törekedjenek az állatállomány hasznosságának növelésére; lényegesen emelni kell az állatorvosi szolgálat színvonalát; ki kell bővíteni és t el kell mélyíteni az állattenyésztés alapvető kérdéseinek tudományos vizsgálatát és gondoskodni kell arról, hogy minél jobban elterjesszük a gyakorlatban a tudományos kutatómunka eredményeit. A legfontosabb eszköz, amellyel a népi demokratikus állam a mezőgazdasági termelés fejlődését irányltja, a legfőbb eszköz, amellyel a munkásosztály termelési-segítséget nyújt a dolgozó parasztságnak, amelyek a mezőgazdaságot a termelés minden terén való növelésére irányítja és a szövet] kezeti szocialista nagytermelés" útjára vezeti, — a gép- és traktorállomások. Ezeknek feladata biztosítani a mezőgazdasági- növények hozamainak minden téren való fokozását, az állatállomány hasznosságának növelését, ezek feladata- állandóan fokozni a mezei munkák gépesítését és széles alapokra fektetni az állattenyésztési termelésben is a fáradságos munkák gépesítését. Feladatuk bevezetni a tudományos technika vívmányait a mezőgazdasági termelési gyakorlatba, törekedni a szövetkezetek gazdasági-szerve^ zési megszilárdítására és megnyerni az egyénileg gazdálkodó földműveseket a szövetkezeti gazdálkodásnak, j Feladatuk, hogy a mezőgazdasági termelés állandó növekedésének útján biztosítsák a dolgozó parasztok anyagi jólétének állandó emelkedését. A X. pártkongresszus a gép- és traktorállomásoknak egész mezőgazdaságunk további fejlődése szempontjából eme alapvető jelentőségéből <1indulva egész sor konkrét feladatot szabott meg munkájuk lényeges megjavítására. Meg kell azonban állapítani, hogy mostanáig nem következett be alapvető fordulat és hogy a gépés traktorállomások nagy és fontos küldetésüket mostanáig sem teljesítik kielégítően vagy távolról sem úgy, ahogyan kellene és ahogyan az már ma lehetséges volna. Igaz, hogy az 1954. évben 'a gép- és traktorállomások munkájában több jelentős sikert értünk el. Hála munkásaink és technikusaink munkájának, gép- és traktorállomásainknak gépesítési eszközökkel való ellátása fokozódott. Lényegesen kibővült a traktorpark főleg a hernyótalpas traktorok szakaszán. A gép- és traktorállomások több száz gabonakombájnt, kévekötő-gépet, répakombájnt, több ezer műtrágya- és istállótrágyaszórő-gépet, vetőgépet, ötsoros ekét és más jóminőségű gépeket kaptak. Növekedett a gép- és traktorállomások által végrehajtott munkák terjedelme. A gép- és traktorállomások összteljesítménye hektárokban az 1953. évhez viszonyítva körülbelül egyhatodával emelkedett. Az 1953. évhez viszonyítva a gép- és traktorállomások csaknem ötször nagyobb térületen végezték el a kapásnövények sorok közötti megművelését, a burgonyaültetést 18,7 százalékkal, a tavaszi vetést 19,3 százalékkal, a tarlóhántást 18,5 százalékkal, az ősziek vetését pedig 11 százalékkal nagyobb területen végezték el; a répaszántásnál a gép- és traktorállomások 63,7 százalékkal emglték teljesítményüket. tehetséges traktoros, kombájnkezelő, gépesítő, a mezőgazdaság gépesítését szervező káderek fejlődtek, amelyek szeretettel és áldozatkészséggel teljesítik fontos küldetésüket. De ezek az eredmények még távolról sem kielégítők. A mezőgazdasági termelésben, mégpedig nemcsak az állattenyésztésben, hanem a növényi termelésben is egészen nagy szakaszok vannak, ahol a munka gépesítése még a kezdet kezdetén van és ahol még mindig a fáradságos fizikai munkára szorítkozunk. Amint ismeretes, főleg a kapásnövények és az ipari növények gondozásával és begyűjtésével kapcsolatos munkák gépesítéséről van szó. Nem elégedhetünk m^g a gabonatermelés begyűjtésének gépesítésével sem. A kombájnok a begyűjtésben még mindig kis mértékben vesznek részt. A komaájnok átlagteljesítményei sem mutati ják azt, hogy gép- és traktorállomásaink tökéletesen ismernék a kombájnnal való komplex begyűjtés technikáját. Gyakran joggal bíráljuk a gépiparunk munkájában előforduló nem csekély hiányosságokat, mely iparág még mindig lemarad a szállítások szakaszán, de főként az új, nagy teljesítőképességű mezőgazdasági gépek fejlődésének szakaszán, amelyeknek segítségével akarjuk elérni, hogy mezőgazdaságunk rövid időn belül a szovjet mezőgazdaság után a világ legf I jobban gépesített mezőgazdaságává váljék. De mit érne, ha lenne is többezer új, nagyszerű gépünk, ha továbbra is ily komoly helyzet állana fenn, ami kihasználásukat illeti? fgy 1954. október 10-én — tehát abban az időben, amikor minden gépesítési eszkclt be kellett kapcsolni az őszi munkák gyors ütemben való elvégzésébe — 1757 burg nyaásógép vesztegelt, a mezőn csak a traktorok 71,8 %-a dolgozott és a második műszakban csak a traktorok 13,3%-a vett részt. Szükséges, hogy főleg a földmüvelésügyi minisztérium és a nemzeti bizottságok egyszer már világosan tudatára ébredjenek annak, hogy a mezőgazdasági termelés fejlesztéséhez nem elegendők csupán a gépek, hanem szükség van szakképzett traktorosok-^ ra, akik a gépeket teljes mértékbeť ki tudják használni és biztosítani tud-j ják minél ritkább üzemzavarukat Szükség van szakképzett karbantartókra, akik biztosftanák a javításoknál a minimális időveszteségeket, szükség van szakképzett mesterekre, mér