Uj Szó, 1955. február (8. évfolyam, 27-50.szám)

1955-02-15 / 39. szám, kedd

1955. február 15. UJSZ0 Mezőgazdaságunk jelenlegi helyzetéről és továbbfejlesztéséről, valamint a falusi pártmunkáról nökükre és az egész gép- és traktorállomás példás munkaszarvezésére. A gép- és traktorállomások munkájában továbbra is fennállanak az alapvető hiányosságok. Elsősorban arról van szó, hogy gép- és traktorállomásaink ugyan Vetnek, szántanak és begyűjtik a termést, de távolról sem teljesítik fő politikai küldetésüket — azt, hogy a mezőgazdaság szocialista kerékvágásba való átállításának eszközévé váljanak. A gép- és traktorállomások munkáját még nem hatja át az a tudat, hogy ők a falu szocialista átépítésének szervezői. Csak azok a gép- és traktorállomások tudják bebizonyítani a gyakorlatban a szocializmus előnyeit és tudják megnyerni a szocializmus számára a dolgozó parasztok tömegeit, amelyeknél a magas technikai színvonal a gép- és traktorállomások dolgozóinak kezdeményezésével és politikai fejlettségével kapcsolódik egybe. A gép- és traktorállomások azonban mindez ideig nem nyújtanak megfelelő segítséget az egyénileg gazdálkodó földműveseknek és ezért van, hogy a földművesekre gyakorolt befolyásuk eddig gyenge. Vannak végül olyan gép- és traktorállomások is, amelyek különféle ürügyekkel kitérnek az egyénileg gazdálkodó földművesek részére nyújtandó munka elől és inkább vesztegelni hagyják a gépeket, vagy pedig a sürgős mezőgazdasági munkák idején fuvarozással foglalkoznak. Másodsor

1 an arról van szó, 1 -így gépés traktorállomásaink nem állanak az agrotechnikai alapelvek és határidők következetes betartásáért, az új. haladó agrotechnikai módszerek bevezetéséért és terjesztéséért folytatott harc élén, hogy nem terjesztik és nem propagálják a mezőgazdasági tudomány haladó ismereteit. A gép- és traktorállomások további alapvető hiányossága, — nem tekintve azt a nagy jélentőséget, amit ennek a dolognak joggal tulajdonítanak a X. kongresszus irányelvei, — hogy mindeddig nem fogtak hozzá komolyan az egységes föidmüvesS7.ö vetkezetek állattenyésztési termelése gépesítésének megvalósításához. A földmüvelésügyi minisztérium nem támaszt megfelelő igényeket a gép- és traktorállomásokkal szemben, gyakran megelégszik a mennyiségi eredményekkel, nem hatol mélyebben a gép- és traktorállomások munkájának lényegébe gazdaságpolitikai küldetésük szemszögéből és nem irányítja tevékenységüket a mai követelmények és szükségletek szerint. A gép- és traktorállomások munkájának lényeges javítása megköveteli a szervezési-technikai és politikai intézkedések sürgős megvalósítását Ezen intézkedések közül legfontosabb a g é p és t r ak to r á 11 o m á s o k megerősítése traktoros, karbantartó, agronómus káderekkel és mérnökökkel. Enélkül nem lehet komolyan beszélni a gép- és traktorállomások munkájának lényeges megjavításáról. Lényeges javulást követel a gépes traktorállomások agronómus tisztsége is, amit lényegesen meg kell erősíteni és szakképzett dolgozók kezébe kell adni, akik a tudomány vívmányalt a legnagyobb mértékben érvényesíteni tudják a mezőgazdasági termelés gyakorlatában. A mai állapot megjavítására a ' X. kongresszus irányelvei következetes megvalósítása érdekében szükséges: 1. az összes gép- fs traktorállomásokon rendszeresen emelni a munkaszervezés színvonalát, biztosítani a magasfokú ipari kultúrát a gépek minden fajtájáról való gondoskodás útján; 2. megszervezni a gép- és traktorállomások munkáját, főleg a tavaszi munkákat úgy, hogy a traktorok két műszakban dolgozzanak; 3. bővíteni az egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztok számára nyújtandó segítséget, a munkákat jdl, agrotechnikai határidőkben elvégezni; 4. a pártszervek és a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom segítség^yel biztosítani a szakképzett embereknek, traktorosoknak karbantartóknak, agronómusoknak és mérnököknek áthelyezését a gép- és traktorállomásokra. Pártunk X. kongresszusának a, mezőgazdasági termelés lényeges emelésére vonatkozó irányelvei meghagyták, hogy az 1957. évig a szántóterület kiterjedését legkevesebb 200.000 hektárra] növeljük az 1954. évi tervhez viszonyítva és minden talpalatnyi földet a lehető legnagyobb mértékben kihasználjunk a mezőgazdasági termelés érdekében. A szántóterülettel való gazdálkodás súlyos állapotára már Gottwald elvtárs teljes komolysággal hívta fel a figyelmet az 1952 decemberi országos pártkonferencián. Annak ellenére, hogy azóta már több mint két év telt el t\s annak ellenére, hogy a X. pártkongresszus tavaly konkrét feladatokat tűzött ki a szántóterület teljes kihasználására és bővítésére, nem következett be fordulat ebben az alapvető kérdésben. Az 1955, évre tervezett szántóterület szétírásának eredményei azt mutatják, hogy nem sikerült a szétlrással biztosítani a szántóterület tervezett növekedését. Az 1955. évre még nincs biztosítva a termelés 145.000 hektárnyi szántóterületen. Ezenkívül csaknem 50.000 hektárnyi szántóterületen a nemzeti bizottságoknak kellene gazdálkodniuk, ami nagyon kényszerű intézkedés. A nemzeti bizottságoknak állattenyésztési termelés nélküli területen való gazdalkodása nemcsak termelési és pénzügyi veszteségeket idéz elő, hanem csökkenti a talaj termőképességét is. A párt központi bizottságának fel kell hívnia az összes pártszervek és szervezetek, az egész párt és állami igazgatás figyelmét arra, hogy az ilyen fejlődés a legélesebb ellentétben van annak feltétlen szükségességével, Üogy már ebben az évben jelentős emelkedést kell elérnünk a mezőgazdasági termelés szakaszán és követelnie kell azt, hogy a pártszervezetek és a nemzeti bizottságok minden áron biztosítsák a tervezett szántóterület megművelését. Ügy vélem, hogy ezt a feladatot nem lehet megoldani abban az esetban, ha ennek megoldását a nemzeti bizottságok, az állami gazdaságok, valamint gép- és traktorállomások nem tekintik elsőrendű feladatuknak. Hiszen megoldani ezt a feladatot csak a helyzet és a lehetőségek konkrét elemzésével lehetséges minden községben, minden járásban a talaj megmunkálási módjának megszabásával a színhelyen a konkrét feltételek alapján. A szántóterületnek felülről jövő sablonos, bürokratikus szétírásával a helyzet ismerete nélkül, az egységes földművesszövetkezetekkel és a földmüvesekkel való megegyezés nélkül nem lehet megoldani ezt a feladatot. Nincs kétség afelől, hogyha a szántóterület bővítésének kérdését a nemzeti bizottságok megtárgyalják az egységes földművessaövetkezetekkel és a többi földművesekkel, ha kihasználják az ily területen való gazdálkodással és földműveléssel kapcsolatos előnyöket és kedvezményeket, ha biztosítják a gép- és traktorállomások segítségét, akkor a probléma lényegében meg lesz oldva. De a feladatok alapvető részét főként a határvidéken az állami gazdaságoknak kell magukra vállalriiok és ahol ez nem lesz lehetséges, ott a gép- és traktorállomásoknak saját rezsijükben. Ott, ahol a megműveletlen földterületeket nem tudják átvenni az állami gazdaságok, az egységes földművesszövetk.zetek, vagy az egyénileg gazdálkodó földművesek, a nemzeti bizottságoknak az ipari üzemekhez kell fordulniok, hogy vállalják u föld megművelését. Tehát kell, hogy minden belyi nemzeti bizottság, minden járási nemzeti bizottság, minden gép- és traktorállomás és minden állami gazdaság elsőrendű feladatának, becsületbeli ügyének tekintse, hogy még a tavaszí munkák megkezdése előtt biztosítva legyen az egész tervezett szántóterület rendes megművelése, abban a tudatban, hogy ez a mezőgazdasági termelés idei tervteljesítésének alapvető feltétele. A szántóterület bővítésének és a mezőgazdasági termelés fokozásának szempontjából lényeges jelentősége van a nagy földtartalékok kihasználásának a határmenti járásokban. Ezenkívül a határmenti járások betelepítésének nagy nemzetpolitikai jelentősége is van. Ezért a kormány már 1954 januárjában jóváhagyta a határmenti járások fejlődésének, de főként mezőgazdaságuk felvirágzásának konkrét tervét. A határvidék építése szakaszán azonban e feladatok teljesítése nagyon elégtelen. Sem a nemzetgazdasági, sem a politikai eredmények nem váltották be a reményeket. A beruházások tervét nem egészen 60.százalékra teljesítettük. Ebből az új telepesek házai adaptálásának tervét 70 százalékra, a határmenti járásoknak az ország belsejéből érkező új lakosokkal való betelepítésének tervét pedig a felényire sem teljesítettük. A nem kielégítő eredmények oka elsősorban abban van, hogy ezt a fontos feladatot csak formálisan értelmezték és így csak- formálisan biztosították szervezésileg is, mégpedig mind a határvidék betelepítésével kapcsolatos kérdéseket irányító kormánybizottság, mind a földművelésügyi, a helyi gazdaságügyi és az építőiparügyi minisztériumok, valamint a nemzeti bizottságok is a határmenti járásokban. A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség kezdeményezését sem fejlesztették ki. Ogy vélem továbbá, hogy magában a rendszerben is hiba volt, amikor a határvidék kiépítését egyszerre túl nagy területen valósítottuk meg és így bekövetkezett erőink és eszközeink túlságos szétforgácsolódása. A múlt évi tapasztalatok alapján most intézkedéseket készítünk elő a helyzet javítására. Emellett annak szükségességéből indulunk • ki, hogy erőinket azokra a járásokra kell összpontosítanunk, amelyekben a magasfokú mezőgazdasági termelés feltételei a legjobbak; elsősorban ezeket a járásokat kell kiépíteni és betelepíteni. Olyan termékeny és a termelés szempontjából fontos járásokról van szó, mint például Žatec és Podborany, melyek a gyakorlatban döntők a komlótermelés eredménye szompontjából, ahol hatalmas cukorrépával bevetett területek és nagy földtartalékok vannak, mint Osoblažsko vidékén, Kynž- wart körzetében, Marianské Lézns környékén, a plzeni, české budejovicei és más kerületek egyes járásaiban. E járások komplex kiépítése és betelepítése a mezőgazdasági termelésről való jobb gondoskodásban, a kedvezőbb életfeltételek megteremtőében nyilvánul meg és így hozzájárul a lakosság állandósításához. Ezenkívül ebben az évben az állami gazdaságok, valamint a gép- és traktorállomások számára nagyon konkrét feladatokat kell kitűzni a határvidék parlagon heverő földterületeinek megmunkálásában és a réti termékek begyűjtésében és el kell őket látni mindennel, amire szükségük van. Ezzel kapcsolatban bízunk abban, hogy ifjúságunk soraiban elegendő lelkes hazafi van, akik — a szovjet komszomolisták nagy példájától irányítva — elmennek a határvidékre és segítenek e feladatok teljesítéseben. A talaj rendes megművelése, a határvidék betelepítése, de a mezőgazdasági termelés számos egyéb problémája kulcskérdéseinek is egyike a munkaerőhiány. A mezőgazdasági termelés nem kielégítő fejlődése okainak vizsgálatánál gyakran halljuk a következő választ: nincs ember, nincs munkaerő. És valóban. Mezőgazdaságunk komoly munkaerőhiányban szenved és ezért a CsKP X. kongresszusának irányelvei feltételezik a mezőgazdaságnak munkaerőkkel való megerősítésére irányuló nagyméretű intézkedések megvalósítását. De Csehszlovákia Kommunista Pártja X. kongresszusának irányelvei nincsenek teljesítve. A földművelésügyi minisztériumnál több mint fél évig tartott, míg beterjesztette a javaslatot arra vonatkozóan, mily feltételek mellett kell átvezetni a népgazdaság többi ágazataiból a dolgozókat a gépés traktorállomásokra, az állami gazdaságokba, az egységes földművesszövetkezetekbe és a mezőgazdaság többi szakaszaira. A mezőgazdaságnak munkaerőkkel és szakkáderekkel való megerősítését célzó kormányhatározat kiadása óta eltelt további két hónap sem hozott kielégítő' eredményt. Az elmúlt év eredményei olyanok, hogy főként az iskoláikat befejezett fiúk és lányok, valamint bizonyos számú falusi nő megnyerése következtében megszűnt a munkaerők számának eddigi évenkénti csökkenése a mezőgazdaságban. Ami á mezőgazdasági szakembereknek a mezőgazdasági termelésbe való visszatérését illeti, eddig csak néhány, legjobb esetben néhány száz szakember tért vissza, hasonlóan azon gépipari üzemek szakképzett kádereihez, amelyeknek elsősorban a gép- ésx traktorállomásokat kellene megerősíteniök. Lehetséges teljesíteni ezt a feladatot? Feltétlenül lehetséges teljesíteni, ha nem adminisztratív feladatként^ fogjuk fel és ha nem adminisztratív' módszerekkel oldjuk meg, ahogyan ezt eddig csinálják. Komoly nehézségeket okoz a kihasználatlan földterületek megmunkálásának problémája és ezzel kapcsolatban a határvidék betelepítése. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága és a Szovjetunió kormánya feladatul tűzte ki, hogy az 1956 évben 28—30 millió hektárnyi szűzterületet, tehát köztársaságunk összes szántóterületének csaknem hatszorosát kell gabonafélével bevetni. Ez valóban hatalmas feladat. Ennek megoldása több százezer gépet és csupán az induláskor többszázezer embert kavetel. A szűzterület beláthatatlan térségei a Szovjetunió központjaitól nem pár kilométernyi távolságban vannak, mint a mi határvidékünkön, hanem többezer kilométernyi távolságban, az új telepesek gyakran lakatlan vidékre mennek, ahol csak kezük nyomán épülnek új lakhelyek, új telepek és városok gazdag kultúrélettel. És a Szovjetunió Kommunista Pártja a Komszomol segítségével és az egész szovjet nép támogatásával ezt a feladatot sikeresen teljesíti. A szovjet kormány 1954-ben 115.000 traktort, 18.000 gabonakombájnt és a másfajta gépek hatalmas mennyiségét biztosította a szűzterületek megművelésére. A Komszomolbizottságok tavaly a fiatal fiuktól és lányoktól körülbelül félmillió jelentkező lapot kaptak, akik készek voltak elmenni a megművelendő területekre. De ezek a sikerek nem születnek önmaguktól, hanem hatalmas politikai és szervezői munka eredményei, amely a szovjet emberek lelkesedésére és áldozatkészségére támaszkodik. E feladat teljesítéséhez szükséges, hogy a gép- és traktorállomások és az egységes földművesszövetkezetek (az állami gazdaságok részére már egészben véve biztosítva vannak a munkaerők) ne várják passzívan, míg a munkaerőket kiutalják részükre, hanem maguk is aktívan gondoskodjanak a munkaerők megnyeréséről és elsősorban közvetlenül a rr. -nl< h ' ken és a falvakon teremtsék meg az alapfeltételeket az új munkaerők megnyerésére. Falun az élet- és munkafeltételek még nagyon különbözők. Már ma számos olyan egységes földművesszövetkezetünk van, amelyek dolgozóink számár^ azonos vagy magasabb színvonalat biztosítanak, mint amilyet az iparban elérhetnének. Vannak már olyan szövetkezeteink, amelyek gyermekpótlékokat, betegsegélyződíjakat fizetnek ki, s olyan szövetkezeteink is, amelyekben a kulturális élet is magas színvonalon van. Igaz viszont, hogy nem kevés olyan szövetkezetünk is van, ahol a munkatermelékenység s a mezőgazdasági munka kulturális-technikai színvonala alacsony. Mi ezzel az állapottal semmi módon nem akarunk megelégedni és nagyméretű gépesítési programunk a mezőgazdaságban éppen a munkatermelékenység lényeges növelésére, a mezőgazdasági munka kulturális-technikai színvonalának lényeges emelésére irányul. Ezért mezőgazdaságunkat olyan emberekkel kell megerősíteni, akik meg tudnak birkózni az új technikával, képesek arra, hogy egész mezőgazdaságunkat új, magasabb, termelékenyebb és kulturálisabb színvonalra emeljék, olyanokkal, akik készek minden erejüket és képességüket e nehéz, de gyönyörű feladatnak szentelni a legnagyobb lelkesedéssel és áldozatkészséggel. Nincs kétségünk afelől, hogy nálunk is találunk elég olyan embert, aki kész lesz megmunkálni a ki nem használt területet, aki kész lesz dolgozni a mezőgazdaságban; nem kételkedünk abban, hogy olyan ifjúságunk van, amelyet lángra tudunk lobbantani és fel tudunk lelkesíteni oly történelmi jelentőségű hazafias feladat teljesítésére, mint amilyen határvidékünk betelepítése. Ha a szocializmus építése ügye iránti határtalan odaadásban, kitartásban és következetességben a Szovjetunió Kommunista Pártjától veszünk példát, akkor ezekkel a feladatokkal is minden nehézség és akadály ellenére sikerrel megbirkózunk. Tapasztalataink azt bizonyítják, hogy a határvidéken megteremtett legjobb és leggazdagabb előfeltételek önmagukban még nem elegendők az új telepesek megnyerésére. Az anyagi biztosítás kérdéseinek minden fontossága mellett állandóan szem előtt kell tartani azt, hogy az emberek között végzett politikai meggyőző munka nélkül, az ügyért való lelkes lángolás nélkül és az emberek megnyerése nélkül semmire sem megyünk. Főleg a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség, amelynek mindezen feladatok teljesítésében nagy segítőnek kellene lennie, tanulhatna többet a lenini Komszomoltól és egész tevékenységének súlypontját az ifjúság körében végzendő konkrét nevelő munkára helyezhetné. Nincs kétség afelől, hogy ifjúságunk is, ha helyesen fogja fel azt, hogy hazánk szocialista építésének olyan feladatai, amilyen a határvidék betelepítése, vagy a mezőgazdasági munka általában, a dicsőség és becsület ügye, hazafiságának ügye, akkor az áldozatkészség és munkahősiesség igazi csodáira lesz képes. Vannak-e ilyen embereink? Igen, vannak. Továbbá több tízezer olyan munkásunk van, akiknek kapcsolatatuk van a faluval, akik a párt szavára készségesen mennek dolgozni falura. Ezért le kell számolni az e feladattal kapcsolatban elfoglalt olyan formális állásponttal, amely a mezőgazdasági igazgatásban és~a munkaerőügyi minisztériumban megnyilvánul. Le kell számolni az e feladattal kapcsolatban elfoglalt formális állásponttal az összes minisztériumokban is, amelyeknek munkaerőket kell felszabadítanak a mezőgazdaság részére. Addig semmit sem lehet elérni, amíg nem lesz megfelelő áttekintésünk a toborzás eredményeiről, amíg a toborzás az egyes kerületek konkrét szükségleteihez nem fog igazodni, amíg a nemzeti bizottságok csupán beiktatják az átlépéseket és várják, míg valaki határoz és amíg az állami gazdaságok, gép- és traktorállomások és egységes földművesszövetkezetek nem fognak maguk törődni a munkaerők megnyerésével, míg egész propagációs apparátusunk, a Nemzeti Front szervezetei és elsősorban a szakszervezetek passzívak lesznek, míg az üzemek igazgatói, akiknek a dolgozókat fel kell szabadítaniok, ezt megakadályozzák. A mezőgazdaságban a munkaerők számában fennálló helyzet megköveteli: 1. hogy a munkaerők toborzása a mezőgazdaságba az egész Nemzeti Front, az összes dolgozók ügyévé váljék, hogy a nehézségekről való síránkozásról konkrét megnyerő és meggyőző munkára térjenek át az egyes gép- és traktorállomások, állami gazdaságok és egységes földművesszövetkezetek szükségleteiből kiindulva és hogy a toborzás elsősorban a munkaerők kiegészítésének helyi lehetőségeiből induljon ki; 2. hogy a toborzó munka vezetésére és irányítására a járásokban és kerületekben politikai bizottságokat létesítsenek, a kerületi és járási pártbizottságok ipari titkáraival és elnökeivel az élen, amelyek munkájukban az egész Nemzeti Front aktív támogatására, de főleg az ifjúsági szervezetre, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomra, a nemzeti bizottságok és a pártszervezetek segítségére támaszkodnak. Különösen nagy gondot kell fordítani a munkaerők megnyerésére, a határvidék betelepítésére. Elvárjuk az összes dolgozóktól és szervektől, amelyek részt vettek a határmenti járások betelepítésére irányuló kérdések megoldásában, hogy nagy politikai felelősségük tudatában hozzájárulnak e mű teljes sikeréhez. A mezőgazdasági termelés fejlesztésére irányuló vonalunk számít az egyéni szektorban lévő tartalékok mozgó-