Uj Szó, 1955. február (8. évfolyam, 27-50.szám)

1955-02-15 / 39. szám, kedd

Világ proletárjai egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1955. február 15. kedd 30 fillér VIII. évfolyam, 39. szám A mai számban: Mezőgazdaságunk jelenlegi helyzetéről és továbbfej­lesztéséről, valamint a falusi pártmunkáról. Viliam Širokýnak, Csehszlovákia Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottsága 1955. február 10-i és 11-i ülésén megtartott beszámolójából. (1—2—3—4—5. old.) Mezőgazdaságunk jelenlegi helyzetéről és továbbfejlesztéséről, valamint a falusi pártmunkáról t\ Širokýnak, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága 1955. február 10-i és 11-i ülésén megtartott beszámolójából Tisztelt elvtársak! Csehszlovákia Kommunista Pártja Kózpjnti Bizottságának mai ülése ki­zárólag a mezőgazdasági termelés fej­lesztésének és falusi pótmunkánknak a kérdéseivel foglalkozik. Egész nép­gazdaságunk fejlődésének, tehát me­zőgazdasági termelésünk gyarapodásá­nak is alapja továbbra is nehéziparunk. Ebből az elvből indulnál; ki Csehszlo­vákia Kommunista Pártja X. kong­resszusának irányelvei a népgazdaság fejlesztését célzó 1955. évi állami terv ikdolgozására, amely irányelvek külö­nösen nagy súlyt helyeznek a kulcs­iparágak fejlesztésére. Csehszlovákia Kommunista Pártja X. kongresszusá­nak irányelvei egyben egyik főfel­adatul tűzték ki a szocialista or­szágépités jelenlegi szakaszán a me­zőgazdasági termelés lényeges növelé­sét a legközelebbi 2—3 esztendőben, h >;jy megszüntessük a gyöt san feja­dó ipar és a fejlődésében lemaradó mezőgazdaság közötti aránytalanságot. A nehézipar egyes ágazatainak sikeres fejlesztésével elégséges anyagi és mű­szaki bázist teremtettünk ahhoz, hogy a mezőgazdasági termelést is megfe­lelő színvonalra emeljük. A nehézipar egyes ágazatainak hatalmas arányú fejlesztése továbbra is múlhatatlan előfeltétele a mezőgazdaság fellendü­lésének, amely csakis áz egyre növek­vő gépesítés, villamosítás és kémi­zálás alapján lehetséges. Ma az a feladatunk, hogy megvizs­gáljuk, hogyan teljesítik Csehszlovákia Kommunista Pártja X. kongresszusá­nak a mezőgazdasági termelés fejlesz­tésére, a munkásosztály és a dolgozó parasztok szövetségének megszilárdí­tására vonatkozó irányelveit. Az elmúlt hónapok fejleményei tel­jes egészében igazolták pártunk X. kongresszusa irányvonalának helyessé­gát. Annak ellenére azonban, hogy a párt-kongresszus és a központi bizott­ság különösen hangsúlyozta annak szükségét, hogy teljes figyelmünket a mezőgazdasági termelés gyarapítá­séra összpontosítsuk, megállapítható, hogy a mezőgazdasági termelés még mindig lemarad, komoly nehézséget okoz népgazdaságunk valamennyi sza­kaszán és ez igen kedvezőtlen követ­kezményekkel jár egész népgazdasá­gunkra, a városi és falusi dolgozó nép anyagi és kulturális színvonala további smelésének biztosítására. Ugyanakkor azonban nťm szabad fi­gyelmen kívül hagynunk, és ezt az el­múlt hónapok fejleményei szintén hi­ánytalanul igazolják, hogy a párt vo­nala, amely a mezőgazdasági termelés lényeges növelésére irányul, reális, bár az eddigi eredmények általában veve semmiképpen sem kielégítőek. • Engedjék meg, hogy felhívjam fi-. jjyelmük«>t arra, hogyan teljesítik a X. kongresszus irányelveit a mezőgaz­dasági termelés néhány fontos szaka­szán. Ügy vélem, hogy értékelnünk kel! munkánk eredményeit, mégpedig a legnagyobb nyíltsággal és mindenek­előtt azoknak a nagy céloknak a szem­szögéből, amelyeket elérni törekszünk. Ez nem jelenti azt, hogy nem látunk meg, vagy lebecsülünk bizonyos rész­redményeket, amelyeket a mező­azdasági termelés bizonyos szakaszain lértünk. De arról van szó — s nem -.sbozom ezt ismételten hangsúlyozni - hogy nagy történelmi fontosságú s jelentőségű feladatot tűztünk ki tagunk elé, és minden intézkedési és redményt abból az egyeiült döntő Azempontból kell vizsgálnunk, megffrr lelnek-e a mezőgazdaság terén előt­tünk álló követelményeknek és fel­adatoknak. Ha valóban lényegesen nö­velni akarjuk mezőgazdasági termelé­sünket, akkor ma már nem eléged­hetünk meg részeredményekkel, ha­nem egész pártunk összpontosított igyekezetére van szükségünk, hogy minél hathatósabban hajtsuk végre azokat a sokoldalú intézkedéseket, í.melyek egyedül alkalmasak arra, hogy gyors ütemben fejlesszék a mezőgaz»­daság termelőerőit, lényegesen gyara­pítsák a mezőgazdasági termelést és tartósan tovább szilárdítsák a munká­sok és a dolgozó parasztok szövetsé­gét. Csakis az ilyen összpontosított igyekezet, csakis az egész párt, az egész dolgozó 'nép valóban hathatos mozgósítása, csakis az egész nép és mindenekelőtt a parasztság alkotó erő­inék mozgósítása biztosíthatja szá­munkra a sikert. Mielőtt rátérnék a mezőgazdasági termelés egyes kérdéseire, rá akarok mutatni, mily kedvezőtlen következ­ményekkel jár a mezőgazdasági ter­melés lemaradása népgazdaságunkra és népi demokratikus államunkra. Azóta, hogy a szovjet hadsereg fel­szabadította hazánkat és győzelemre vittük a népi demokratikus rendszert, lényegesen emelkedett a városok és falvak dolgozó népének életszínvonala. Hála a foglalkoztatottság állandó nö­vekedésének és a dolgozók reálbérei szüntelen emelkedésének, lényegesen megnőtt a közszükségleti cikkek min­den fajtája után megnyilvánuló ke­reslet, érthető tehát, hogy fokozottak az élelmiszerekre való igények és a fogyasztó közönség egyre inkább jó­minőségű árut keres. A legfontosabb élelmiszerek fogyasztása jelentősen meghaladta a háború előtti színvonalat, így például 1936-hoz képest előzetes számítások szerint 1954 végén az egy személyre számított átlagos évi hús­fogyasztás 26,77 küogrammről 31 ki­logrammra, a zsírfogyasztás 5,37 ki­logrammra, a búzaliszt fogyasztása 80,53 kg-ról 141 kg-ra, a cukorfo­gyasztás 23,75 kg-ról 33 kg-ra emel­kedett. Ezzel szemben a mezőgazdasági ter­melés intenzitása lényegében megma­radt a háború előtti színvonalon.- En­nek következtében évről évre nőnek a követelmények a mezőgazdasági ter­mékek behozatalának fokozására. Ez természetesen igen egészségte­len és szerfölött kedvezőtlen helyzet. Ezért elsőrendű politikai és népgaz­dasági feladatunk, hogy lényegesen növeljük a hazai fogyasztás biztosítá­sát saját forrásainkból, saját mező­gazdasági termelésünk alapján. Ebből indult ki Csehszlovákia Kommunista Pártjának X. kongresszusa is, amikor a mezőgazdasági termelés lényeges gyarapítását követelte a legközelebbi 2—3 év' folyamán. Csehszlovákia Kommunista Pártjá­nak X. kongresszusa meggyőzően rá­mutatott arra, hogy ez a feladat tel­jesen reális, nemcsak azért, mivel a mezőgazdasági termelés további fej­lesztésében erős ipari bázisra támasz­kodhatunk, hanem azért is, mert 'me­zőgazdaságunkban óriási tartalékok vannak, amelyek kihasználása lehe­tővé tenné a mezőgazdasági terme­lés gyorsütemű - fejlesztésének biz­tosítását. Ezek a tartalékok minde­nekelőtt abban a lehetőségben áll­nak, hogy lényegesen növeljük a nö­vénytermesztés hozamait és az állat­állomány hasznosságát, továbbá, hogy belterjesebben használjuk fel a par­lagon heverő vagy rosszul megmű­velt termőterületeket. A CsKP X. kongresszusának irány­elvei megállapítják, hogy, 1957-ig 200 ezer hektár parlagon heverő földdel kell növelni a vetésterületet. Ha en­nek a területnek egyik felét árpával vetnénk be, a másik felén pedig bur­gonyát ültetnénk, és a termést ser­téstakarmányul használnánk fel, még a mai nem túlságosan nagy hozamok mellett is egyötödével növelhetnénk a lakosságunk ellátását szolgáló hús­mennyiséget. A mezőgazdasági termények hozamai nálunk távolról sem érik el a mai lehetőségeket, mégpedig azért, mert nem használjuk ki elégségesen, terv­szerűen és szervezetten a mezőgazda­sági tudomány vívmányait, különösen a szovjet agrártudomány nagy ered­ményeit, kipróbált és bevált agro­technikáját és zootechnika ját, továb­bá azért, mert a gép- és traktorál­lomások munkáját általában a szántó­földek megművelésének, a rétek és legelők gondozásának alacsony szín­vonala jellemzi. A mezőgazdasági termények hektár­hozamainak növelésében valóban el­képzelhetetlen tartalékok rejlenek. így például, ha a jelenlegi terveinkben szereplő területen az árpa hektárho­zamát csupán egy métermázsával nö­velnénk, akkor összesen 15 ezer tonna élősúlyú vágósertés hizlalásához szük­séges takarmányt szereznénk. Figyelni kell továbbá arra, hogy milyen nagy jelentősége van a ter­més betakarításánál beálló vesztesé­gek ellen folytatott harcnak. Az álla­mi aratási felügyelőség adatai szerint ezek a veszteségek például tavaly a cukorrépában 16 százalékot tettek ki. Ha e veszteségeket felére csökken­tenénk, úgy a cukoralapot kéthavi szükséglet mennyiségére növelhetnénk. A következő példa szemléltetően mutatja, mekkora tartalékaink vannak az állatállomány hasznosságának növe­lésére. A tehenek átlagos tejhozama ma nem éri el a háború előtti színvo­nalat. Az állami gazdaságokban azon­ban. a tejhozam meghaladja a háború előtti országos átlagot. Ez tehát azt jelenti, hogy a mezőgazdasági terme­lés valamennyi szakaszán igenis elér­hetjük a tehenek tejhozamának háború előtti színvonalát. Ha ezt valóban el is érnénk és az így nyert tejet fel­dolgoznánk, a fogyasztási tej mellett annyi vajra tennénk szert, hogy nem­csak fölöslegessé válnék a behozatal, hanem 40 százalékkal fokozhatnánk a lakosság egy évi vajellátását. Ez a néhány .példa távolról sem mutat rá mezőgazdasági termelésünk valamennyi tartalékára. Ahhoz azon­ban elegendő, hogy világosan lássuk, e tartalékok eddigi parlagon heverto­tése nem magyarázható másképpen, minthogy sok elvtársunk még mindig nem értette meg, mily nagy a jelen­tősége és fontossága a mezőgazdasági termelés növelésének egész népgazda­ságunk számára és ezzel árleszállítási politikánk számára is. Vizsgáljuk meg mindenekelőtt, mi­lyen erőfeszítések történnek a gyakor­latban a növénytermesztés és a me­zőgazdasági termelés gyarapítására, a hektárhozamoknak és az állatok hasz­nosságának a növelésére, vegyük számba, hogyan használják fel az ál­lam részéről e célra rendelkezésre bo­csátott anyagi eszközöket. Kétségtelen, hogy a mezőgazdasági termelés termelékenységének és bel­terjességének fokozásában nagy szere­pe van a mezőgazdasági tudománynak és kutatómunkának, az új agrotech­nikai és zootechnikai módszerek ter­jesztésének. Sajnos, Csehszlovákia Kommunista Pártjának X. kongresszusa utqp sem következett be e téren javulás, vagy fordulat. Elszánt törekvésünk, hogy széleskörűen alkalmazzuk az agrotech­nika és zootechnika új módszereit, csak akkor járhat teljes sikerrel, ha ezeket a módszereket nem elszigetel­ten, az egyes vidékek agrotechnikájá­nak és zootechnikájának konkrét helyzetétől elszakítva vezetjük be és alkalmazzuk. Az új módszerek beve­zetésével egyidejűleg ugyanis gondos­kodni .kell arról, hogy a földművelés és az állattenyésztés alapelveit, ame­lyeket falvainkon jól ismernek, vala­mint a legjobb állattenyésztők bevált tapasztalatait ne csak pontosan be­tartsák, hanem továbbfejlesszék és terjesszék is. Mit sem segítenek a mezőgazdasági tudomány legnagysze­rűbb vívmányai, ha ugyanakkor — amint az sajnos még eléggé gyakran előfordul — elhanyagolják, söt néha egyenesen bűnösen semmibe veszik a főid gondos megművelésének és az állatok lelkiismeretes gondozásának legelemibb alapelveit. Évente óriási értékek mennek veszendőbe csak azért, mert elhanyagolják a jó gazdálko­dás ezen alapelveit. A jó gazdálkodás említett alapelveinek betartása nem­csak a tartósan nagy hektárhozamok­nak és az állatállomány hasznosságá­nak természetes előfeltételeit biztosít­ja, hanem megteremti az új tudomá­nyos módszerek célszerű és helyes kihasználásának előfeltételeit is. Közismert például, hogy komoly fo­gyatékosságokkal küzdünk a föld meg­művelésének minősége és a talajmeg­munkálás elvégzése dolgában, valamint az is, hogy nem tartják be az ag­rotechnikai határidőket. Az efféle „ag­rotechnika" eredményei a csökkent terméshozamok és a gazos földek. A gép- és traktorállomások, nemzeti bi­zottságok, egységes földművesszövet­kezetek, és valamennyi paraszt köte­lessége, hogy következetesen ügyelje­nek a föld gondos, lelkiismeretes és Idejében való megművelésére, a kü­lönféle mezei munkák agrotechnikai határidőinek pontos betartására és ki­használására és legfőbb ideje már, hogy a mezőgazdasági hatóságok meg­felelő figyelmet fordítsanak a föld jó megmunkálására. A hektárhozamok növelésének igen fontos problémája a mi viszonyainkban az, hogy növeljük a talaj bumusztar­talmát. Ezért oly nagy jelentőségű az istállótrágya minél nagyobb mérvű felhasználása, a komposzttrágyázás el­terjesztése és más szerves trágyatai­talékok, péWSul tőzeg, városi szerves­hulladék-anyagok stb. kihasználása. Engedjék meg, hogy a tudományos irodalomra és a Csehszlovák Mezőgaz­daságtudományi Akadémia anyagára támaszkodva, néhány példával rámutas­sak e problematika rendkívüli fontos­ságára. Az istállótrágya gondatlan kezelése következtében jelenleg a szerves anya­goknak kb. 40 százaléka veszendőbe megy. A kezelés megjavításával, gon­dosabb kezeléssel e veszteség felére csökkenthető. Ha az így nyert szerves anyagokat trágyázásra használjuk fel további 1,200.000—2,300.000 tonna bur­gonyát termeszthetünk, amiből 70—140 ezer tonna sertéshúst nyerhetünk élő­súlyban. Ha az így nyert trágyát a cu­korrépatermés gyarapítására használ­nánk fel, évente 250—400 ezer tonna-' val több cukrot termelhetnénk. Mind­két esetben azáltal, hogy a trágya fo­kozatosan két éven keresztül érezteti hatását, emellett még 280—450 ezer tonna gabonanemüt is termeszthet­nénk. A jó gazdának így kell gondol­kodnia és gazdálkodnia, ha valóban gyarapítani akarja gazdaságát Hasonló a helyzet a trágyáié fel­használásában is. A rossz kezelés kö­vetkeztében ma a trágyáié kétharmad része veszendőbe megy. Ez az anyag nitrogénban és káliumban egyaránt gazdag és ha a veszteséget felére csök­kentenénk, és az így nyert trágyához megfelelő mennyiségű ásványi foszfor­savat kevernénk és a keveréket a ré­tek trágyázására használnánk fel, any­nyival növelhetnénk szénatermésünket, hogy ennek következtében 540 millió literrel több tejet termelhetnénk. Még mindig milliós értékek folynak el a semmibe az egységes földműves­szövetkezetek és a kisparaszti gazda­lságok udvarain, milliós értékek mennek így veszendőbe. Pártunk nem első íz­ben hívja fel a figyelmet az istállótrá­gya és a trágyáié gondos felhasználá­sára, a hiba azonban ott keresendő, hogy a földművelésügyi minisztérium és a mezőgazdasági szervek ebben az ügyben semmi lényegeset sem tettak és a nemzeti bizottságok sem fordíta­nak erre az ügyre megfelelő figyel­met. A városok és az ipar szerves .hulla­dékanyagaiban is fontos szerves trá­gya- és tápanyag tartalékok rejlenek, amelyeket fel lehetne használni kom­poszttrágya készítésére. Csupán a cseh országrészek 5000 lakosúnál nagyobb városaiban évente 600—800 ezer tonna trágyázásra alkalmas anyagot nem használnak fel. Kívánatos lenne, hogy szakembereink tüzetesen áttanulmá­nyozzák ez értékes anyagok kihaszná­lásának minden lehetőségét és gyakor­lati intézkedéseket tegyenek, amelyek egyrészt hozzájárulnának mezőgazda­ságunk felvirágoztatásához, másrészt pedig megtisztítanák folyóvizeinket a szennyezésektől. A marhatrágya helyes gondozása és kihasználása annál fontosabb, mivel a nagyobb humusztartalmú föld több műtrágyát bír el, illetve az ilyen föld­ben a műtrágyák hatása sokkal na­gyobb és még jobban növeli a termés­hozamot. Az elégtelen humusztartal­mú talajon műtrágyázással csak fele hatást érhetünk el. Pártunk X. kongresszusának irány­elvei kötelességünkké teszik, hogy lé­nyegesen megjavítsuk mezőgazdasá­gunk műtrágyaellátását. Már tavaly jelentősen növeltük a műtrágya­szállítmányokat 1953-hoz képest, az emelkedés nitrogéntartalmú műtrá­gyáknál 31,4 százalékot, foszfortartal­mú műtrágyáknál 12,3 százalékot, ká­lisóknál 22 százalékot tett ki, de ez a mennyiség nem elegendő. Összeha­sonlításképpen megemlítem, hogy az egy hektárra eső műtrágya mennyi­sége nálunk még távolról sem fele­annyi, mint a Német Demokratikus Köztársaságban- Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy a kérdést nem oldhatjuk meg egyszerűen a ha­zai termelésből származó, vagy kül­földről befiozott műtrágyaszállítmá­nyok fokozásával. A műtrágya fel­használása csak akkor gazdaságos, ha az agrotechnika megfelelően magas színvonalat ért el, vagyis ha tökéle­tesen iamerjük a talaj összetételét és elsajátítottuk a trágyázás technikáját. Ezért a rendelkezésünkre álló műtrá­J J

Next

/
Thumbnails
Contents