Uj Szó, 1955. február (8. évfolyam, 27-50.szám)

1955-02-12 / 37. szám, szombat

1955. február 12. UJSZ0 7 180 ÉVVEL EZELŐTT, 1775-ben jelent meg elöször színpadon Figaro, ez a mókáskedvű, agyafúrt kópé, akinek sziporkázó ötletessége, eleven tettrekészsége a felfelé törekvő „harmadik rend", a hűbéri kiváltságok ellen lázadó polgárság életképességének és elkerülhetetlen diadalának jelképe. Beaumarchais komédiáját, a „Sevillai borbély"-t már három esztendővel előbb, 1772-ben elfogadta előadásra a Théatre Francais, de ,a darab bemutatója hosszú időn át késett. Ennek okát Beaumarchais maga mondja el másik komédiájának, a „Figaro házasságának" előszavában: „Megkíséreltem a Sevillai borbélyban, hogy visszahozzam a színházba a régi őszinte vidámságot, összekapcsolva időszerű tréfálkozásaink könnyed hangjával, de minthogy ez valami újfajta dolog, a darabot élesen elutasították. Ügy tűnt fel, mintha megrémítettem volna az államot. Az elővigyázatosság túlzásai, amelyeket alkalmaztak és az ellenem felhangzó üvöltés felfedte azt a rémületet, amelyet napjaink romlott alakjai éreztek, midőn látták, hogyan lepleződnek le a színpadon. A darabot négy ízben vetették cenzúra alá, háromszor plakátokon szidalmazták, mihelyt szinrekerült, azon nyomban feljelentettek. Én pedin úgy megdöbbentem ettől a zűrzavartól, hogy folytonosan azt követeltem, hogy a közönség maradjon a darabom bírája, amelyet a közönség szórakoztatására szántam." A közönség döntésének bizonysága az eltelt 180 év. Figaro megjárta diadalútját a világ valamennyi színpidán, nemcsak mint Beaumarchais komédiájának hőse, hanem mint Mozart és Rossini operáinak központi alakji is. És az öriíkifjú kópéval most isn.ét találkozunk. Dél-Szlovákia városainak és falvainak színpadán, szemünk lattara figurázza ki az emberi romlottságot és önzést, görbe tükörben tárja elénk, mi rejlik az álszenteskedő erényes szemforgatások mögött. MIRŐL IS SZÖL a „Sevillai borbély vagy Hasztalan elővigyázat' ? Beaumarchais maga így foglalta össze röviden a darab meséjét: „Egy szerelmes aggastyán el akarja venni holnap gyámleányát (szerelmének tárgya ugvan nem is annyira a leány, mint inkább a pénze); egy nála fiatalabb és ügyesebb szerelmes megelőzi és íciesegévé teszi a lányt még aznap, méghozzá a gyám házában." A vén szerelmes nem n:ás, mint doktor Bartolo, a zsugori sevillai orvos, aki kolostori elzártságbari rartja gyámleányát, a szép Rozinát. Más nem bejáratos a házba, csak don Bazilio, a cselszövő, pénzért mindeme kapható énekmester és Figaro, a borbély, aki adósságai fejében segédkezik a doktornak. Rozinát Madridban meglátta és megszerette Almaviva gróf, utána jött Sevillába és itt doktor Bartolo háza előtt találkozik Figaróval, egykori szolgájával. Tüstént tervet kovácsolnak, hogyan juthatna be a gróf a házba szerelmeséhez. Tervüket maga Rozina segíti elő, aki az erkélyről egy levelet dob le ismeretlen imádójának. A szerelmes grófnak álruhában — előbb mint bekvártélyozott katonatiszt, majd mint az állítólag megbetegedett don Bazilio tanítványa — sikerül is bejutnia a házba. Hiába rágalmazzák meg őt Rozina előtt, éjszaka, amikor doktor Bartalo elsiet a közjegyzőért, Almaviva éppen jókor toppan be, hogy mindent megmagyarázzon Rozinának és a közjegyző, aki don Bazilio kalauzolásával elkerülte az orvost, össze is esketi a fiatal párt. De doktor Bartalo is megvigasztalódik, mert a gróf nem követeli tőle felesége hozományát. Az egész bonyolult cselekmény mozgatója Figaro. Ö adja az ötleteket a grófnak, ő kúrálja olyan furfangosan a doktor szolgáit, hogy az egyik a szemét se tudja kinyitni az álmosságtól, a másik meg mit sem lát az álhndő tüszszentéstől, ő hallgatja ki a doktor és az énekmester beszélgetését, ó hozza össze egymassal a szerelmeseket. Sziporkázó ötletessége mellett a szerelmes hős, a főnemesi osztályt képviselő gróf bárgyúnak és tehetetlennek látszik, minden lépését, minden mozdulatát ez az „alsóbbrendű" n.ókacsináló irányítja. AZ ELÔADÄS ismét megmutatja, milyen komoly értékekkel rendelkezik a Magyar Területi Színház. A nagyszerűen összeforrott együttes Beaumarchais komédiájához illő könnyed lendülettel viszi színre a darabot, néha valósággal a comédia dell'arte hangúFIGARO KOMAROMBAN A Magyar Területi Színház Beaumarchais-bemutatójáról latát keltve. A könnyed komédiázás ebben az előadásban valóban helyénvaló és elfogadható, ügyelni kel! azonban arra, hogy ne menjen át a színészek „vérébe", hogy ne hasson károsan a színészi fegyelemre. Hisszük azonban, hogy ennek a színház vezetősége és a rendezők is tudatában vannak és gondoskodnak róla, hogy elejét vegyék minden későbbi káros visszahatásnak. A darab hangulatát híven visszaadó előadásért elsősorban Štefan Mankót, a színház állandó vendég-rerdezőjét, és segítőtársát, Király Dezsőt illeti dicséret. Lelkiismeretes, tüzetes munkájuk meglátszik az együttes nagyszerű egybehangoltságán, a színpadi cselekmény egységén és lendületességén. A szereplök becsületes színészi munkával formálták meg az egyes alakokat, az első perctől az utolsóig megvan köztük az a múlhatatlan színházi kapcsolat, amely áramként hat a közönségre is, bevonja a játékba és biztosítja sz előadás sikerét. Az egyetlen női szereplő, Mihályi Mária fiatalos bájjal és közvetlenséggel alakítja Rozinát. Bár ez első nagyobb szerepe, otthonosan és természetesen mozog a színpadon, beszédkultúrája fejlett és megvan minden előfeltétele ahhoz, hogy a társulat egyik erősségévé fejlődjék. A szerepéhez tartozó énekszámokat — néhány kisebb hibától eltekintve — szintén jól adta elő, csak azt ajánljuk, hogy jobbéi takarékoskodjék a hangjával, inkább lib.lv kan, parlandó énekeljen. Az előadás egyik erőssége Turner Zsigmond, a sevillai borbély megszemélyesítője. Alakításában nemcsak a tréfára, mókás fondorlatra mindig kész Figaróra ismerünk rá, hanem az öntudatra ébredt polgárra is, aki érzi értelmi fölényét és ezt érezteti is a nagyhatalmú „uraságokkal". Virgoncsága mozgékonysága még jobban aláfestette Figaro könnyed jellemét és groteszk tánclépései sohasem hatottak öncélúan, szervesen összefüggtek szerepé-, vei. Örömmel állapítottuk meg azt is, hogy beszéde, szövegmondása — -néhány kisebb hibától eltekintve — kifogástalannak mondható. Figaro szerepe komoly állomás Turner művészi pályáján és feljogosít arra, hogy a jövőben még érettebb, még teljesebb alakításokat várjunk tőle. Husvár Ferenc doktor Bartolója volt az est egyik legnagyobb élménye. Aprólékosan kidolgozott alakításában, a pénz- és kéjsóvár vénemberben ráismertünk az emberi jellem egyik legellenszenvesebb elferdülésére, arra az alakra, amelynek méltó párjait Moliére, Ben Jonson és Goldoni rajzolták meg híres fösvényeikben és képmutatóikban. Elejétől végig pompásan megformálta szerepét, élő és hiteles a'.ak volt, ahogy az erkély előtt dohogva kereste a leejtett írást, kedveskedve simogatta Rozina kezét, sötét terveket kovácsolt cimborájával, az énekmesterrel és türelmetlen durvasággal igyekezett kicsikarni gyámleanya titkait. Husvár hibája azonban, hogy néha elsietve mondja a szöveget, elharap egyes szótagokat. Ezen föltétlenül javítania kell. A jómegjelenésű, szépbeszédű Tóth László Almaviva gróf szerepében kielégített bennünket. Kezdetben kissé mereven mozgott a színpadon, <le a második felvonásban felengedett elfogódottsága és teljes értékű tagja lett az együttesnek. Különösen jó volt alakításának az a része, amikor egymásután két ízben is álruhában tör be doktor Bartolo házába. Dicséretet érdemel kellemesen csengő énekhangja is. Siposs Jenő a tőle megszokott bravúrral vitte színre Don Bazilio alakját. Gondos munkáról tanúskodtak kifejező -Ť- de sohasem eltúlozott — gesztusai és arcjátéka. Tehetsége különösen a rágalom-tirádában érvényesült, a gonoszságnak ebben az izzó erejű, szuggesztív kitörésében. Fazekas Imre ôs Kórai Ferenc Bartolo két inasának rövid szerepében szinte minden szavukkal, mozdulatukkal kacagásra ingerelték a közönséget. Az ásítozó pufók és a tüsszögö szikár alak színpadi kombinációja már magában véve nevettető, a két színész azonban ezt a komikus hatást nagyszerű alakításával fokozta. Fekete Gyula és Bugár Béla rövid szerepében jól illeszkedett bele a kitűnő együttesbe. Beszámolónk nem volna teljes, ha megfeledkeznénk azokról, akik a színfalak mögött járultak hozzá munkájukkal az előadás sikeréhez: Jozef Valentin díszleteiről, Bocsek Zsuzsa kosztüm terveiről, amelyek ízléses és stílusos keretbe foglalták az előadást. Külön kell megemlékeznünk Tarics János munkájáról, aki ügyelői feladata mellett a zenekar szerepét is ellátta, a kulisszák mögött gitáron kísérve a,: énekszámokat és a zenét nagyszerűen egybehangolta a színpadon szereplő színészek mozdulataival. A MAGYAR TERÜLETI SZÍNHÁZ ebben az idényben különös gondot fordít arra, hogy repertoárját komédiákkal, szatírákkal gazdagítsa. Egri Viktor „Pünkösdi királyság"-a, Beaumarchais ,.Sevillai borbélya" után ismét szatírát mutat be: Zapolska lengyel írónő darabját, a „Dulszka asszony erkölcsét" Tagadhatatlanul helyes ez a törekvés, hisz — mint Beaumarchais írta a Figaro előszavában — csak úgy lehet az embereket megjavítani, ha megmutatjuk, milyenek, ha a fonákságok és nevetségességek mellett feltárjuk azokat a hibákat és visszaéléseket is, amelyek nem változnak, hanem uralkodó erkölcsök ezer álarca és álruhája mögé bújIgen nagy a színház nevelő ereje és társadalmi jelentősége. Ennek egyik legjellemzőbb példái éppen Beaumarchais komédiái, amelyek hatása lemérhető Danton szavain, aki ' Figaróról azt mondta a Conventben, hogy ő ölte meg a nemességet. A mai néző szemében ez a vígjáték meggyőző bizonyítéka az alulról felfelé törő társadalmi erők fölényének a túlélt, kiváltságok bástyája mögé rejtőző uralkodó osztályokkal szemben. A Magyac-Területi Színház Beaumarchais Sevillai borbélyának előadásával jelentős • művészi feladatot oldott meg. Az eszmeileg világos, gazdag rendezés, a sok jó alakítás, a tervezők jó munkája egyaránt a színház lelkiismeretes igyekezetét dicséri. Az előadás újból megerősít bennünket abban a meggyőződésben, hogy a társulat komoly művészi teljesítményekre képes. Tóth Tibor nak el. lllIIIIIIIIIIIIIIIIIIlIflIlltlIIIIIIIflillllllllllllIllllIlIIIIIllillilIIIItlIllilIIIIIIIllllMilllllllIllilIIIIIIlIItlIIIIIillIIIillllllllIllltlIlllflIIIIIKll' jiSarangolás a film világában A prágai Barrandov tetején i. Amikor Joachim Barrande világhírű geológus 1833-ban kilépett Bordeaux hercegének, a későbbi Chambord grófnak személyi szolgálatából és Prágában telepedett le, még Ieglázasabb éjszakáiban sem álmodta meg, hogy azon • a sziklafalon, amelynek geológiai feltárását tűzte ki élete céljául, kerek száz esztendő múlva új élet terem. Mégpedig olyan élet, amely nem következik a geológia tételeiből, sőt azzal meg sem magyarázható, mert nincs benne ezeresztendős rétegeződés, genetikus törvény, konzekvencia. Kulisszákra, illúziókra es meterséges fényekre alapított, pillanatnyi tiszavirág élet az, amely Joachim Barrande tragikus emlékű sziklafalán, a róla elnevezett Btrrandovon keletkezett: a cseh film hatalmasra méretezett központi művész és gyártelepe. * Új fények jelzik a filmgyártás új útját A magányos sziklafal, bár csak geológiai múltja volt — magától kínálkozott, hogy oda építsék a belföldi filmgyártás központját. Magasan az emléktábla fölött, amely a francia geológus nevét és életének kettős határdátumát (1799—1883) örökíti meg, a sziklafal legtetején emelkednek ki a hatalmas filmváros acélból, betonból és üvegből készült komplexumai. Több mint húsz évvel ezelőtt rakták le a barrandovi filmatelierek alapját és azóta állandóan fejlődik, nő ez a városrész, ahogy az élet, a modern filmte.chnika és az állandóan növekvő igények megkívánják. Több , új épülettel gyarapodott már a felszabadulás után és a fejlesztési terv még néhány nagyobb építkezéssel számít. Szerencsére hely van bőven. A hatalmas épületkolosszusok ablakaiból messzire látni a Vltava kanyargó völgyébe. Esténként erős, izzó reflektorok jelzik erre az utat. A barrandovi filmateliérnek 1933-ban történt megnyitása fordulópontot jelentett a hazai film életében és lehetővé tette a komoly művészi filmprodukciót. Innen, a barrandovi műtermekből indult ki az a magasbatörő út, amelyre a csehszlovák filmművészet és ipar fokozatosan rálépett, hegy a technika legmodernebb eszközeivel, célszerűen és lehetségesen dolgozva elérjen mai nemzetközi jelentőségéhez. A Barrandov fekvésének rengeteg előnye döntő jelentőségű volt. A sziklatetőn az ateliérek számára megvásárolt, építkezésekre alkalmas hatalmas terület kiválóan megfelelt a filmgyár céljaira. A levegő tiszta, por- s-és

> > korommentés, tehát mind kép-, mind hangfelvételek szempontjából rendkívüj kedvező.' A végtelen csönd pedig, amelyhez nem ér fel Prága nagyvárosi lármája, zavartalan munkát biztosít. Alig néhány lépésnyire lomb- és fenyőerdők kezdődnek, a Vltava pedig itt folyik közvetlenül a sziklafal alatt. A völgybe vezető úton modern villanynegyed szépen épített sporttelepekkel: mind pompás lehetőség exteriőrök (külső ielvételek) számára. Ezenkfvül kitűnő összeköttetés a belvárossal: a Vencel tértől 20 perc alatt elérhető. Az építkezés két szempont alapján indult meg. Hegy a gyártás a lehető legnagyobb áttekintéssel, a szereplők pedig a legideálisabb kényelemmel rendelkezzenek. A gyár már eredetileg azzal a célkitűzéssel épült, hogy a produkció ideje a lehető legrövidebb (az előállítási költség tehát minimális) legyen, ugyanakkor pedig a műszaki berendezés és a világítás tökéletessége és célszerűsége eleve biztosítsa a legpontosabb fény- és hangfelvételeket. A tágas műtermeknek teljesen modern a felszerelésük, érvényesül bennük minden bel- és külföldi tapasztalat és korszerű technika. Filmváros a hatalmas sziklatetőn A gyárnak hat különböző nagyságú és felszerelésű felvevőcsarnoka van, amelyek közül az egy épületben lévők — szükség esetén —tolóajtók segítségével egymással összeköthetők. Külön műterem szolgál a trükkfelvételek céljaira. Prágában van tehát az .európai népi demokratikus államok egyik legnagyobb filmstúdiója. Bizonyára sokan nem tudják, hogy például a „Berlin eleste" szovjet film műtermi felvételeinek 95%-a szintén a barrandovi műtermekben készült. Itt volt felépítve az égő Berlin, itt játszódtak le az utcai harcok, rohamok, itt száguldottak a verhetetlen szovjet harckocsik — természetesen megfelelő modellek felhasználásával. Itt készült a varsói felkelést híven bemutató híres lengyel film is. Az egyik épület balszárnyában modern konyha és hatalmas étterem, egyrészt az állandó alkamazottak. másrészt az alkalmilag játszó filmművészek és a tömegjelenetek szereplői részére. A lapostetejű terraszokről gyönyörű kilátás nyílik a messze környékre. A terraszokon tornászni, légfürdőzni és pihenni lehet. Munkája közben, vagy munkája után kellemesen töltheti mindenki idejét a barrandovi fjlmgyárban. Jól ehet, sportolhat, pihenhet, szórakozhat — ha alkalma van a filmlátogató nagyközönség számára oly bűvösnek vélt filmgyár szigorúén őrzött kapujának küszöbét átlépnie. Valóságos kis paradicsom ez a Barrandov. Mi van még a fiimvároson belül? Több felvevőcsarnokban, több kisebb műteremben egyszerre folyik a munka: utólagos szinkronizáció, hangátírás, hangkeverés (mixázs), kis zenekarok hangfelvétele — minden ott van kéznél. A legmodernebb felszerelésű mixázscsarnok most áll közvetlen befejezés előtt. Külön helyiségben vágják a filmeket. A filmanyagot és a bőségesen felszerelt ruhatárakat, kellékeket stb. tűzmentes raktárakban őrzik. A lehető legkorszerűbb a kinofotográfiai műterem berendezése. Automatikus előhívókészülékekkel és elektromos erővel dolgozik, saját hallgató asztala van, amely a ráhelyezett felvételt azonnal megszólaltatja. A művészfilmeken kívül Bari andovón készülnek a filmhíradók és a rajzfilmek. Természetesen mozi is van, amely elsősorban arra szolgál, hogy bemutassák azt, ami nappal a felvevő csarnokban elkészült. Tervbe vették köz.ponti műhelyek és szerelő csarnokok mielőbbi felépítését. így saját rezsijükben készíthetik majd a díszleteket és ezáltal is csökkenthetik az önköltséget. Barrandovón kívül Hoštiváŕon, Gottwaldovón és Bratislavábar. is vannak filmfelvételekre alkalmas stúdiók. Büszkék lehetünk... Szóval minden ott van ebben a hatalmas barrandovi filmgyárban, amit a kor technikája eddig kigondolt. A csehszlovák állami filmgyártás lépést tart a technika vívmányaival. Mihelyt valamit felfedeznek és a gyakorlatban bevált, filmeseink bátran alkalmazzák. Nem félnek az újtól. Nem is szabad félniük, ha állandóan új és új sikerekre törekszenek. JÔ SÁNDOR.