Uj Szó, 1955. február (8. évfolyam, 27-50.szám)

1955-02-12 / 37. szám, szombat

1955. február 12. ÜJSZÖ 3 R. HEARST, Ž

C8

NGSBURY SMITH É Š F. CONNIFF AMERIKÁI ÚJSÁGÍRÓIKKAL _ Moszkva (TASzSz) Kingsbury Smith elmondja, Hearst és társai tudják, mennyire elfoglalja N. Sz. Hruscsovot a Legfelső Szovjet ülésezése és igen hálásak neki azért, hogy időt szakított magának arra, hogy fogadja őket. Smith és társai nagy érdeklődéssel vették tudomásul N. Sz. Hruscsov elismerő kijelentéseit az SzKP KB legutóbbi ülésén az amerikai mezőgazdaság módszereiről, különösen psdig ama szavait, hogy ezek a módszerek jó példát mutathatnak a szovjet mezőgazdaságnak. Ezzel kapcsolatban Hearst egy kérdést Szeretne feltenni N. S. Hruscsovnak. Hearst kijelenti, hogy elolvasván N. Sz. Hruscsov elismerő megjegyzését a kukorica és gabonatermesztés amerikai módszeréről, eszébe jutott, hogy helyesebb lenne, ha a szovjet emberek gyakrabban mutatnának rá az USA életének jó oldalaira, az amerikaiak pedig a Szovjetunió életének jó oldalaira. Manapság azonban igen gyakran kölcsönösen bírálják egymást és kevés figyelmet fordítanak a pozitív tényekre. Hearst felteszi a kérdést, egyetért-e ezzel N. Sz. Hruscsov. N. S. Hruscsov azt válaszolja, hogy ezzel egyetért és úgy véli, hogy ez igen hasznos dolog volna. Nézete szerint Amerikában sok jó dolog van. Ügy véli, hogy az amerikaiak is sok és hasznos dolgot találnának a Szovjetunióban. Ez nemcsak a mezőgazdaságra, hanem az iparra és a gazdasági élet más ágazataira is vonatkozik. Hearst megjegyzi, mivel N. Sz. Hruscsov kedvezően emlékezett meg az amerikai élet bizonyos megnyilvánulásairól, N. Sz. Hruscsov egyszer talán lehetőnek találja, hogy meglátogassa az USA-t (miként neki, Hearstnek és társainak is lehetővé tették a Szovjetunió meglátogatását), hogy személyesen megismerje az amerikai mezőgazdaságot, ipart, mivel tu« domása szerint N. Sz. Hruscsov még sohasem járt az USA-ban. N. S z. Hruscsov" megerősíti, hogy valóban még sohasem tett látogatást az USA-ban. Kingsbury Smith megkérdi, hajlandó lenne-e N. Sz. Hruscsov meglátogatni az USA-t és megismerkedni az amerikai mezőgazdasági módszerekkel, nevezetesen az állattenyésztés terén, ha meghívást kapna az USA meglátogatására és ez a meghívás megfelelne neki. N. Sz. Hruscsov válaszában megjegyzi, hogy egyszerre akar t'eleftii Hearst és Kingsbury Smith kérdéseire. Ugy véli, hogy az országok kölcsönös meglátogatása, amennyiben a látogatók nem elfogultak, mindig csak hasznára lehetnek a nemzeteknek. Véleménye szerint a szovjet emberek látogatása az USA-ban hasznos lenne mind gazdaságilag, mind pedig a kölcsönös megértés szempontjából. Annak idején Mikojan elvtárs járt az USA-ban és sok érdekes, szép dolgot mesélt arról, amit ott látott. Kingsbury Smith megjegyzi, hogy már V. M. Molotov is járt az USA-ban. N. Sz. Hruscsov azt válaszolja, hogy Molotov elvtárs a háború idején és kevéssel a háború után volt az USA-ban. Nem volt alkalma rá, hogy olyan részletesen megismerje az országot, mint Mikojan elvtárs. Ami az ő, Hruscsov amerikai látogatását illeti, jelenleg ez akadályokba ütközik, bár amint már mondta, véleménye szerint az USA-ban sok érdekes és tanulságos tapasztalni való van, különösen a mezőgazdaság és a mezőgazdasági gépgyártás terén. A mezőgazdaság szervezetét illetően, amerikai társait igaz, nem csábítja a kolhozrendszer, a szovjet embereket pedig nem csábítják a mezőgazdaság megszervezésének amerikai elvei. Ez azonban nem teszi lehetetlenné, hogy meglássuk, mi a jó az USA állattenyésztésében, mezőgazdasági gépgyártásában stb. Eze kívül meg kell mondani azt is, hogy az amerikai mezőgazdaság igen takarékosan dolgozik, igen takarékosan gazdálkodik az emberi munkával. Tekintettel arra az állásra, amelyet ő, Hruscsov betölt, mint az SzKP KB titkára, az USA-ban nehéz olyan befolyásos személyiséget találni, aki meg merné őt hívni. Nem mondanák-e az amerikaiak, hogy azzal a szándékkal megy oda, hogy bomlassza az amerikai rendszert? Ezzel kapcsolatban N. Sz. Hruscsov tréfásan megjegyzi, tart attól, nehogy Hearstnak magyarázatot kelljen adnia a Mac Carthy-bizottságnak az SzKP KB titkárával folytatott beszélgetéséről. Ami az ő, Hruscsov amerikai látogatását illeti, az sok mindentől függ. Az amerikaiak manapság nemcsak olyan emberektől, mint ő, tagadják meg a vízumot, hanem a diáklapok egyszerű szovjet szerkesztőitől is, ami rendkívül furcsa dolog. Hearst azt mondja, hogy ő és társa nagy érdeklődéssel olvasták a szovjet kormány határozatát, amelynek' értelmében újfent súlyt helyeznek a nehézipar fejlesztésére. Ez talán azt jelenti, hogy szükségesnek találják, hogy több figyelmet összpontosítsanak a védelmi képesség fokozására, vagy pedig az új programnak az a célja, hogy megsokszorozzák a közszükségleti cikkek további termelését szolgáló termelőeszközök számát? N. Sz. Hruscsov azt válaszolja, hogy külföldön nyilván helytelenül értelmezték a szovjet kormány intézkedéseit a közszükségleti cikkek termelésének szélesebbkörü fejlesztésére, és úgy vélték, hogy ezentúl kevesebb •gyekezetet fordítanak a nehézipar fejlesztésére. Mi mindig azon az állásponton voltunk, vagyunk és leszünk, hogy az ipar valamennyi ágazatát párhuzamosan helyes arányben kell fejleszteni, ugyanakkor azonban a nehéziparnak túl kell szárnyalnia többi ágazatot, mondja N. S. Hruscsov. Miért van erre szükség? Azért, mert a nehézipar termelőeszközöket gyárt, és az életszínvonal emelése érdekében gyarapítani kell a termelőerőket, fokozni kell a gépesítést. Fémek, gépek és villamosáram nélkül azonban a gépesítés nem lehetséges. Ezért a népgazdaság fejlesztésének alapja a nehézipar. Az SzKP Központi Bizottságának K'gutóbbi plenáris ülése például határozatot fogadott el az állattenyésztés további fejlesztéséről. Mi is az állattenyésztés? Alapjában véve közszükségleti cikkek termelése. Az állattenyésztés fejlesztése azonban lehetetlen a nehézipar fejlesztése nélkül, amely traktorokkal, mezőgazdasági gépekkel, stb. látja el a mezőgazdaságot. Megállapíthatjuk tehát, hogy amennyiben az egész népgazdaság különféle gazdasági ágazatok együttesét jelenti, úgy a nehéziparnak ebben az együttesben vezető szerepet kel! betöltenie. Azzal a kérdéssel kapcsolatban, vajon a nehézipar fejlesztése az ország védelmét vagy a békés szükségleteket szolgálja-e, ő, Hruscsov kénytelen kijelenteni, hogy a Szovjetunióban e két fogalmat nem állítják szembe egymással. Kommunisták vagyunk, mondja N. Sz. Hruscsov és számunkra a védelmi kiadások kényszerűséget jelentenek. Azt szeretnénk, ha lehetővé válnék számunkra, hogy a nép pénzét ne védelmi célokra adjuk ki. Ő, Hruscsov hisz abban, hogy egyszer ez valóra válik. A jelenlegi nemzetközi helyzet azonban arra kényszeríti a Szovjetuniót, hogy anyagi eszközeinek egy részét - védelmi célokra használja fel. Az amerikaiak úgy vélik, hogy a jelenlegi feszült nemzetközi helyzet oka a Szovjetunió. A szovjet emberek viszont úgy vélik, hogy a felelősség az USA-t terheli, amely a szovjet határok mentén építi katonai támaszpontjait és a Szovjetunióval „az erő pozíciójából" akar tárgyalni, amint azt Churchill kijelentette és amint azt gyakran ismétlik Dulles és mások. Akár így, akár úgy, a jelenlegi helyzetben a Szovjetunió kénytelen anyagi eszközeinek és erőfeszítéseinek egy részét arra fordítani, hogy fokozza az ország védelmi képességét. A ml fő célunk azonban, folytatja N. Sz. Hruscsov, az, hogy népünket boldoggá tegyük, emeljük a nép életszínvonalát. Emellett azt akarjuk, hogy ne csak a mi népünk, hanem a többi nemzet is boldog legyen. Nem szabad, hogy a végső cél minél több ágyú és atombomba előállítása legyen; ez csupán a mai természetellenes nemzetközi viszonyok cedménye. Nom képzelhetjük azt, hogy az ország gazdagságát ágyúk és bombák alkotják. Ellenkezőleg, ezek inkább megnehezítik a lakosság életszínvonalának emelkedését. Kingsbury Smith megköszöni N. Sz. Hruscsov válaszét. N. Sz. H r u s c s o v azt mondja, szeretne még valamit hozzáfűzni az„ erőpolitikával" kapcsolatos szavaihoz.; Úgy véli, hogy ez igen veszélyes politika, azért veszélyes, mert mind az egyik, mind a másik fél kénytelen fokozni katonai erőit és arra törekedni, hogy erősebb legyen a másiknál. Ez pedig a háborús eszközök felhalmozásához vezet. Márpedig ha a felfegyverkezésben óriási anyagi tartalékok halmozódnak fel, úgy ez mindig a háború kirobbantásának veszélyét rejti magában. Áz országok kapcsolatai nem épülhetnek az „erőpolitikán", hanem csakis a kölcsönös megértésen. Ennek érdekében mindenekelőtt kölcsönös előnyös feltételek „mellett fejleszteni kell a normális kereskedelmet. Ennek érdekében nem szabad fenyegetni más oiszágokat. Rendre kell utasítani azokat az őrülteket, akik atombombával fenyegetödznek. Ez megnyugtatná a nemzeteket. A Szovjetunió igyekszik normális tárgyi és kereskedelmi kapcsolatokat fejleszteni a többi országgal úg^, hogy ezek a normális kapcsolatok megszilárduljanak és baráti kapcsolatokká alakuljanak át. A Szovjetuniónak nincsenek vitás kérdései az USAval. A szovjet emberek baráti érzelmeket táplálnak az amerikai nép iránt. Ha azonban az amerikai kormány valamit meg akar szerezni a Szovjetuniótól, úgy meg lehet győződve róla, hogy erőszakkal és fenyegetésekkel mit sem ér el. Fenyegetések és megfélemlítési kísérletek hiábavalók maradnak, mert a Szovjetunió sohasem hátrált meg és sohasem hátrál meg a fenyegetések elöl. Hu az amerikai kormány valamit kapni akar a Szovjetuniótól, úgy ezt csakis normális kapcsolatok, normális kereskedelem útján érheti el. Ő, Hruscsov úgy yéli, akadnak erők, túlsúlyra jut ismét az egészséges ész, hogy biztosíthassák országaink kapcsolatainak javulását. Ami őt illeti, támogatja a normális kapcsolatokat, a normális kereskedelem ügyét, a Szovjetunió és az USA kereskedelmi kapcsolatainak fejlesztését. Kingsbury Smith kijelenti, hogy szerinte az amerikai vezetőtényezök úgy vélik, hogy megkíséreltek kölcsönös megegyezést elérni a Szovjetunióval, olyan pozíciókból kiindulva, amely nézetük szerint a gyöngeség pozíciója és látták azt, hogy ez lehetetlen. Valószínűleg ez vezette őket arra a gondolatra, hogy ha egyáltalában létezik valamilyen remény a Szovjetunióval való kiegyezés elérésére, a Nyugatnak elsősorban olyan helyzetet kell elérnie, amelyet az amerikai vezető tényezők az egyenlőség és a hozzávetőlegesen kiegyensúlyozott erőviszonyok helyzetének tarthatnának. Az USA azonnal a háború után leszerelt. Ezzel szemben az amerikai vezető tényezők rendelkezésére álló információk alapján az a nézet alakult ki bennük, hogy a Szovjetunió nem szerelt le ugyanilyen ütemben. Hearst megjegyzi, hogy az amerikaiak jóakaratot tanúsítottak a háború után, például a kölcsön és bérleti szerződésről szóló törvénnyel, valamint a Szovjetuniónak és a népi demokratikus országoknak tett ajánlatukkal, hogy használják ki a Marschallterv előnyeit. Kingsbury Smith továbbá azt mondja, hogy véleménye szerint az amerikai vezető tényezők nem akarják akaratukat rákényszeríteni a Szovjetunióra, nem akarnak tőle semmit sem kierőszakolni. Legfőbb óhajtásuk a Szovjetunióval való béke és barátság. Hearst hozzáteszi, hogy sem az amerikai alkotmányban, sem a kiváló amerikai vezető tényezők és filozófusok müveiben nincs semmi olyan, ami hasonlítana Lenin és Marx tanításához, arról, hogy a két rendszer összeegyeztethetetlen, az egyiknek pusztulnia kell. Ez azon kérdések egyike, amely az amerikaiakat nyugtalanítja, mivel az amerikaiak úgy vélik, hogy a Szovjetunió messzetávlatú terveiben ez a tantétel mutatkozik meg. N. Sz. Hruscsov megjegyzi, hogy az erő pozíciója és a gyengeség pozíciója természetesen két különböző dolog. A szovjet emberek elismerik, hogy minden országnak joga és kötelessége biztonságára gondolni és olyan fegyveres erőket létesíteni, amelyek kezeskednének biztonságáról. Ez azonban az erők egyensúlyának kérdése, amiről Kingsbury Smith beszélt. Azonban Churchill, majd utána Dulles is az erőpolitika megvalósításának jelszavát hangoztatták. Ez pedig annyit jelent, hogy az egyik oldal rá akarja kényszeríteni akaratát a másikra, erősebb akar lenni, mint a másik. Az ilyen politika komoly veszélyt jelent. Ha az egyik oldal növeli erejét, akkor a másik oldal is ugyanazt kényszerül tenni, ami csak a feszültség fokozására vezet. Ő, Hruscsov úgy véli, hogy az erőpolitika ártalmas politika, mivel az új háború kirobbantásának veszélyét rejti magában. Ami azt a megjegyzést illeti, hogy az USA a háború után leszerelt és a Szovjetunió nem így tette, ő, Hruscsov elsősorban meg akarja jegyezni, hogy míg Amerika embervesztesége az elmúlt háborúban tízezrekben kifejezhető, addig a Szovjetunió veszteségei milliókat tettek ki. Mit bizonyít ez? Azt, hogy a háború során mozgósították az egész Szovjetuniót, az egész országot. A háború befejezése után leszerelték a szovjet fegyveres erőket. Csak azt hagyták meg, ami az ország biztonsága szempontjából szükséges volt. Ha reális tényekből indulunk ki, ezek a tények nem bizonyítják Hearst állításait, amelyeket gyakran más nyugati tényezők is hangoztatnak, hogy a Szovjetunió nagyobb fegyveres erőket hagyott meg, mint a Nyugat. A Szovjetunió nem akarta a hitlerizmjs elleni harcban volt szövetségeseit megkárosítani. Ismeretes, hogy öt évvel ezelőtt az USA kevésbé volt mozgósítva, mint ma. Ha a Szovjetunió meg akarná támadni a Nyugatot, akkor azok szempontjából, akik úgy vélik, hogy támadni a legkedvezőbb pillanatban kell, öt évvel ezelőtt kellett volna ezt megtennie. A Szovjetunió azonban ezt nem tette. Miért? Egyszerűen azért, mert a Szovjetunió békeszerető ország, mert a szovjet emberek elítélik a háborút. Természetesen azonban országukat, ha megtámadják, védeni fogják. És senkinek sem lehetnek kételyei a felől, hogy minden szükségest megtesznek a támadók szétzúzására. Ezt bizonyítják a történelmi tapasztalatok. Ami a kölcsön és bérleti szerződés törvénye kérdését illeti, tagadhatatlan, hogy a háború során jelentékeny segítséget jelentett. Ezt helytelen volna el nem ismerni. De ő, Hruscsov, amerikai társainak emlékezetébe szeretné idézni, hogy Szovjetunió a kölcsönért és bérletért vérével fizetett. Semmilyen arany, semmilyen árucikk nem értékesebb annál a vérnél, amelyet a szovjet nép a közös ügyért folytatott harcban ontott. A szovjet emberek a hitlerista Németország elleni közös harcban volt amerikai partnereiknek kijelenthetik, hogy a szovjet nép áldozatkészen és derekasan harcolt a közös ellenség ellen és kivívta a győzelmet. A „Marshall-tervről" már sokat beszéltek. A szovjet emberek úgy vélték és úgy véliíc, hogy a „Marshalltervnek" politikai céljaik voltak, az anyagi segítség leple alatt ellenőrzést akart létesíteni más országok fölött, le akarta igázni őket. Azonban ha ezt el lehetett érni Görögországgal, vagy valamilyen más állammal szemben, a Szovjetunió sohasem cserélte el és nem is fogja elcserélni függetlenségét sem kolbászért, sem más árucikkért. Most pedig térjünk rá a kapitalista és szocialista rendszerek békés együttélésének kérdésére. Ez ma természetesen nagy kérdés. Ahhoz a tényhez, hogy korunkban egy időben létezik egyrészt a kapitalista Amerika, a kapitalista Anglia és más tőkés országok, másrészt a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és más népi demokratikus országok, amelyeknek népgazdasága szocialista elveken alapul, nem kell magyarázat. Mi valamennyien — jegyzi meg N. Sz. Hrucsov, egy földgolyón élünk és nem távozhatunk róla semerre, önök a kommunizmus és szocializmus ellen, mi a kapitalizmus ellen vagyunk. Mi gazdaságunkat a szocializmus elvein építjük és fejlesztjük. önök azt akarják, hogy a gaz-, daság kapitalista elveken épüljön. Mi erre azt mondtuk és mondjuk: építsék csak szépen, de nekünk ne álljanak útunkba. A helyzet már olyan, hogy a világon egy időben két rendszer létezik. Önök ezt talán az isteni akarat számlájára írják^ Mi azt gondoljuk, hogy ez a történelmi fejlődés eredménye, önök azt hiszik, hogy a kapitalizmus rendíthetetlen, hogy a jövő a kapitalista rendszeré. Mi pedig űgy véljük, hogy a kommunizmus legyőzhetetlen és hogy a jövő a kommunista rendszeré. Ez két ellentétes álláspont. Hol a kiút ebből a helyzetből? Néhány túlságosan forrófejű ember a háborúban látja ezt, de ez ostoba kiút. Mi a nagy Lenin örökéhez híven a két rendszer hosszútartamú békés együttélésének hívei vagyunk, vagyis úgy véltük és úgy véljük, hogy ez a két rendszer egymás mellett élhet, nem kell háborúskodniok egymással. Ha valaki megkérdezné, meddig tarthat ez az együttélés, azt kell válaszolnunk, hogy ez a történelmi feltételektől, a történelem fejlődésétől függ. A szovjet emberek nézete szerint egy nemzet sem kényszerítheti rá más nemzetre államrendjét. Ha az amerikai nép előnyösebbnek tartja a kapitalista feltételek között élni, éljen úgy, senki sem akadályozza meg ebben. Én, mint kommunista, a kommunistákkal rokonszenvezem, mondja Hruscsov. Amerikai társaim a tőkésekkel rokonszenveznek, egyébként ők maguk is tőkések. Ennek ellenéra itt nyugodtan beszélgetünk. Ha ez lehetséges ennél az asztalnál, akkor ez az ő, Hruscsov véleménye szerint lehetséges két rendszer, a kapitalista és szocialista rendszer közti kapcsolatokban is. Hearst megjegyzi, hogy diplomáciai téren, az ENSz-ben az USA és a Szovjetunió együttélése állandóan megvan. N. S z. Hruscsov ezt elismeri és azt mondja a továbbiakban, hogy amerikai társai természetesen azt gondolják, hogy a kapitalizmus győz. A szovjet emberek úgy vélik, hogy a kommunizmus győz. Hogy ez mikor áll be, azt nem tudjuk. Ami az USA jövőbeli fejlődését illeti, ez magától az amerikai néptől függ és senki sem oldhatja meg ezt a kérdést helyette. II. Miklós cár tíz évvel az Októberi Forradalom előtt bizonyára úgy vélte, hogy trónja rendíthetetlen, örökké fennáll majd. Azonban tíz év múlva nyoma sem maradt, mert az orosz cárizmust nem az amerikai, hanem éppen az orosz munkások és parasztok döntötték meg. Ki tudja, hogyan fejlődnek majd az események más országokban, például az USA-ban. Amerikának erős munkásosztálya van és az előbb-utóbb felemeli szavát. Azonban annak a kérdésnek megoldása, hogy melyik rendszer győzedelmeskedik az USA-ban, az amerikai népre, és csakis az amerikai népre tartozik. Ő, Hruscsov, úgy véli, hogy mindezt az amerikai politikai tényezők nagyon jól tudják, de helytelenül magyarázzák az együttélés elveit azért, hogy az amerikaiakat a Szovjetunió ellen, hangolják és igyekeznek őket meggyőzni, hogy a Szovjetunió háborút akar. Ez a Szovjetunió megrágalmazása. A szovjet emberek a két rendszer tartós együttélésének hívei. Kingsbury Smith megjegyzi, hogy az amerikai vállalkozók véleménye szerint az amerikai munkásosztály igen gyakran emeli fel szavát és követel béremelést. H e a r s t hozzáteszi, hogy a munkások minden sztrájknál felemelik szavukat. N. S z. Hruscsov azt mondja, hogy ez természetesen az amerikai nép belügye. Hearst kijelenti, hogy N. Sz. Hruscsov arra vonatkozó kijelentésével kapcsolatban, hogy ennek a kérdésnek megoldását magára az amerikai népre, kell bízni, ő, Hearst meg akarja jegyezni, hogy éppen az amerikai népnek minden választásban lehetőséget nyújtanak e kérdés megoldására. Ő maga ugyanezt szeretné mondani az orosz népről, azt ugyanis, hogy a Szovjetunió belső rend(Folytatáa a 4. oldalon.)