Uj Szó, 1955. február (8. évfolyam, 27-50.szám)

1955-02-11 / 36. szám, péntek

1955. február 11 | III SZU Ä Francia Kommunista Pári nyilatkozata a fasiszta puccsisták elleni küzdelem 21. évfordulója alkalmából 21 éve annak, hogy a reakciós burzsoázia megkísérelte a fasiszta dikta-*. túra uralomrajuttatásét Franciaországban. A puccs, amely 1934. február 6-án robbant ki, a munkásosztály ellen irányult, valamint a dolgozó lakosság egésze ellen, a demokratikus és munkás-szabadságjogok ellen. A párizsi proletárok, akik a francia kommunista párt felhívására hősiesen harcoltak, már február 6-a óta a fasiszta bandák és a rendőrség ellen az összeesküvőkre az első csapást 1934. február 12-én mérték: a francia munkásosztály egységesen az egész országban kihirdette az általános sztrájkot. A munkásosztály ezekben a napokban döntő szerepet vállalt a fasizmus szétzúzásában. Az egység ezekben a februári napokban a szocialista vezetőkellenállása dacára szüntelenül tovább fejlődött és a két pártnak akcióegységét eredményezte, lehetővé tette a szakszervezetek egységes fellépését és meghozta a népfront győzelmét 1936ban. A munkásosztálynak és a dolgozó tömegeknek ez a győzelme a nemzeti függetlenség győzelme is volt. Ezért február 13-án mindenki tüntessen a munkás és demokratikus szabadságjogok védelméért, tüntessen a szociális vívmányok megőrzéséért ugyanúgy, mint azt 1936-ban tették a dolgozók jogos követeléseinek győzelméért, a gyarmatok népei elnyomásának megszüntetéséért, a bebörtönzött hazafiak szabadonbocsátásáért, a német militarizmus felújítása ellen, az atomveszély kiküszöböléséért, a béke és a nemzeti függetlenség védelméért. Szocialista és kommunista dolgozók! Ma éppúgy, mint 1934-ben a mi egységünk az, amely döntő eredményeket hozhat a reakció erőinek, a háború és a nemzetárulás erőinek törekvései ellen. Fiatal fiúk és lányok! A fiatal hősök nyomdokain haladva, akik 1934 februárjában a szabadságért estek el, tüntessetek a békéért és a boldogságért. A mai harcunkban a függetlenségért, a kenyérért, a békéért és a szabadságért számunkra példaképet jelentenek az 1934-es februári napok. Kütyodtikaijegyietek A francia kormányválság nagy nyugtalanságot keltett a nemzetközi reakció uralkodó köreiben. Ahogyan köznyelven mondanánk — rosszkor jött nekik. Nyugat-Németország felfegyverzésének legfőbb szószólói, elsősorban az amerikai, angol és nyugatnémet kormányférfiak, úgy érzik, hogy Mendes-France csúfos bukásával elvesztették egyik legmegbízhatóbb támaszukat. Maga MendesFrance, aki .kormányának vereségét a jobboldali politikusok aknamunkájára vezeti vissza, joggal haragudhatik rájuk, hiszen 7 hónapon át ördögi szívóssággal és a politikai szélhámosság minden eszközével védelmezte az amerikai imperialistákkal szövetkezett francia nagyburzsoázia érdekeit. Joggal kérdezhetné versenytársait, nem merítette-e ki a zsonglőrködés, a félrevezetés, zsarolás és megvesztegetés minden lehetőségét, hogy Franciaországot az amerikai szélsőséges reakció hadiszekeréhez kösse és Nyugat-Németország újrafelfegyverzését elősegítse. Ámde Mendes-France felháborodása nem egészen jogosult. Versenytársai csak azért adhatták meg a már jó ideje agyaglábon álló kormányának a kegyelemdöfést, mert politikája a francia népben fokozódó ellenállást és gyűlöletet keltett. Ennek pedig igen mély okai vannak. , Ne feledjük el, hogy Mendes-France kormányprogramja nem egy olyan pontot tartalmazott, amely azt a látszatot keltette, mintha többé-kevésbé új utakon akarna járni és egyik-másik ígéretét — a francia nép követeléseivel számot vetve — beváltotta. így kényszerült az indokínai háború befejezésére, mely egyre nagyobb anyagi és véráldozatot követelt Franciaországtól és rá nézve' a győzelem leghalványabb reményét sem jelenthette. Ellenkezőleg, a dicsőséges észak-vietnami néphadsereg mind több súlyos vereséget okozott a lassan már mindinkább amerikai számlára „dolgozó" francia gyarmatosítóknak. Mendes-France tudatában volt an-' nak' is, hogy a francia nép halálosan gyűlöli az Európai Védelmi Közösségnek elkeresztelt háborús tömörülés gondolatát és e tömörülést ellenző parlamenti képviselők oldalán, a Marseillaise hangjai mellett sutba vágta ennek az egyezménynek a tervezetét. ígéretet tett az észak afrikai kérdés demokratikus megoldására, amit ugyancsak rokonszenvvel fogadott a közvélemény. Érthető tehát, hogy Mendes-France kormánya és a nép között annál mélyebb szakadék tátongott, minél inkább cserbenhagyta programbeli célkitűzéseit, minél jobbad nyilvánvalóvá vált, hogy békeapostoli álarca mögött Nyugat-Németország felfegyverzésének szószólója és az amerikai imperialisták bizalmi embere áll. A-z Európai Védelmi Közösség elvetése csak porhintés volt a tömegek szemébe, s arra szolgált, hogy Mendes-France Franciaország nemzeti érdekei védelmezőjének- szerepét játszhassa meg. A valóságban nem Franciaország nemzeti függetlenségéért, hanem a hírhedt 200 család, a francia nagyburzsoázia pozícióinak megerősítéséért, a fegyverkezési konjunktúrában való nagyobb részesedéséért szállt síkra. Ennek érdekében tagadta meg a szovjet-francia szerződést és siettette — békeszólamok hangoztatása közepette — annak a hitlerista tábornokok vezetésére bízott Wehrmachtnak a feltámasztását, arnely Franciaországot a második világháborúban kegyetlenül letiporta. Hogy a párizsi egyezmények parlamenti ratifikációját kicsikarja, nem riadt vissza a leghazugabb érvek terjesztésétől sem. Azt hangoztatta, hogy Aínerika mindenképpen felfegyverzi Nyugat-Németországot, akár hozzájárul ahhoz Franciaország, akár nem. Franciaország hozzájárulása állítólag lehetővé teszi a Wehrmacht felfegyverzésének ellenőrzését és korlátok közé szorítását, ellenkező esetben Nyugat-Németország felülkerekedhetik és Franciaország elszigetelődik. Hivatkozott továbbá arra is, hogy ratifikáció esetén „4 angol hadosztály kezeskedne" Franciaország területi sérthetetlenségéről Európában, ami ugyancsak szánalmas mosolyt válthat ki egy valamennyire gondolkodó embernél. E hazug érvek ugyanakkor azt a célt is szolgálták, hogy a francia néppel elfeledtessék a potsdami megállapodást, amely kifejezetten Németország újrafelfegyverzése ellen irányul, és elfeledtesse az 1944-ben aláírt szovjetfrancia szerződést. Mendes-France mindvégig tagadta a párizsi egyezmények háborús célkitűzéseit és a Szovjetunió minden intő figyelmeztetése ellenére igyekezett elhitetni a néppel, hogy Nyugat-Németország újrafelfegyverzése után is eredményesen lehet tárgyalni a Szovjetunióval a béke megszilárdításáról és Németország egyesítéséről. Mendes Francé érvelése természetesen csak tájékozatlan, naiv polgárokat vezethetett félre; a burzsoázia képviselőinek egy részét funkciók ígérgetésével fegyverezte le, megbízóit pedig azzal a reménnyel kecsegtette, hogy tető alá hozzá a fegyverkezési csúcsszervet, ami Franciaország acélés szénmágnásainak előnyös pozíciót, ellenőrzést, hatalmas üzleti nyereséget biztosít a Nyugat-Németország újrafelfegyverzéséből adódó megrendelések kedvező elosztása révén. Ez a légvár — a nem kevésbé mohó nyugatnémet nehézipar ellenállása, sőt magának az USA és Nagy-Britannia imperialistáinak barátságtalan magatartása miatt is, — összeomlott. Nyugat-Németország újrafelfegyverzése elviselhetetlen gondolat Franciaország békeszerető népére, amely jól tudja, Európa biztonságának alig lehet jobb Záloga, mint az egységes, független, demokratikus Németország, aminek éppen a párizsi egyezmények állják útját. Ezért nőtt egyre jobban a néptömegek ellenállása, ami előtt a polgári képviselők nagy része sem hunyhátott szemet s így nem volt vitás, hogy Mendes-France kormánya rövidesen megbukik. A francia dolgozókra mind nagyobb súllyal nefiezedik az amerikai trösztök politikája, amelyek évi 175—200 millió dollár nyereséget vágnak zsebre a munkások egyre szűkösebb keresetéből. A francia nagytöke is, egyr^ féktelenebbül halmozza a nyereségeket. Jellemző, hogy 63 kohóüzem már lí'53-ban 14,2

1 milliárd frank hasznot mutatott ki, 12 gépkocsigyár pedig 5,7 milliárdot. Ezzel szemben a munkások reáljövedelme a háború előtti állapothoz képest csaknem fe.lére süllyedt, nem szólva arról, hogy az üzemekben egyre fékevesztettebb a munkatempó. Mendes-France politikája nemcsak hogy nem'vetett ennek a helyzet súlyosbodásának gátat, hanem még nagymértékben kedvezett is a francia monopolistáknak. Észak-Afrika problémája is súlyosabbá vált. Raymond Guyot kommunista képviselő nemrégi parlamenti felszólalása, lesújtó vádbeszéd volt Mendes-France címére, akinek kormúnya szabad teret engedett az északafrikai népek kegyetlen elnyomásának. A beígért önkormányzat helyett fokozott jogfosztás sújtja Algír, Tunisz és Marokkó népét. Ez a vádj egyébként több polgári képviselő szájából is elhangzott és Mendes-Franco bukásának közvetlen okozója lett. A valóságban az észak-afrikai ügy körül kirobbanó parlamenti vita csak szikra volt, mely lángra lobbantotta mindazt a gyűlöletet, ami MendesFrance népellenes kormányzata alatt felhalmozódott. Alapjában véve nemcsak az észak-afrikai kérdésben érte vereség, de szégyenteljes kudarcot vallott egész politikája. Mendes-France bukása újabb csapást jelent mindazokra, akik szinte égnek a vágytól, hogy tető alá kerüljön a párizsi egyezmény, harsogjanak a hitleri hadosztályok trombitái és hulljon a fegyverkezési konjunktúra aranyeső je. A ratifikáció ügye „veszedelmesen" elhúzódik és ez csak elősegítheti a béketábor harcának sikerét. A „New "York Times" címú amerikai lap, mely az USA nagyburzsoáziájának szócsöve, igen rossza1 lóan, borúlátóan nyilatkozik a kialakult francia helyzetről. Az angol kormányköröket megdöbbentette MendesFrance bukása, do legnagyobb a megrökönyödés Adenauer körében, akinek közben fokozódó nehézségeket kell leküzdeni saját koalícióján belül is ... A franciaországi Köztársasági Tanács, amely februárban akarta a ratifikáció kérdését letárgyalni, minden valószínűség szerint bevárja az új kormány bemutatkozását és programját, ez pedig könnyen elodázhatja az elintézést. A jelek arra vallanak, hogy a Köztársasági Tanácsban sem ígérkezik simának a ratifikációs tárgyalások útja. Mint hírlik, Coty köztársasági elnök már megbízást is adott Antoin Pinaynak, aki 1952-ben is kormányelnök volt, az új kormány megalakítására. Pinay, mint az úgynevezett függetlenek pártjának tagja, a francia reakció embere, aki küzd Nyugat-Németországnak az Atlanti Szövetségbe való bevonásáért. így a legkevésbé sem várható elvi irányváltozás. Márpedig — mint Maurice Thorez, Franciaország Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkára ismételten hangsúlyozza — Franciaország nemzeti függetlenségét, szabad fejlődését és reWirágoztatását csak a nemzeti összefogás alapján alakuló kormány biztosíthatja, mely következetesen harcol a békéért, a Nyugatiéi Kelet közötti kapcsolatok megszilárdításáért és elmélyítéséért, a nép jólétén-k emeléséért, az elnyomott gyarmati népek szabadságáért és igazi önkormányzatáért. Aki ezeknek a célkitűzéseknek útjában áll, előbb-utóbb Mendes-France dicstelen sorsára jut. Az Új-Kína hírügynökség nyilatkozata amerikai katonai repülőgépeknek Kína területe fölé való behatolásáról Az Űj Kína hírügynökséget felhatalmazták a következő nyilatkozat közlésére: Hétfőn, február 7-én 6 óra és 18 óra között az Egyesült ÁllamoknaK összesen 28 repülőgépe hat hullámban behatolt Jicsiangsan, Toumensan és más szigetek fölé és katonai provokációt követett el. A kínai népi felszabadító hadsereg repülőgépei azonnal felszálltak. Az amerikai gépek délkelet irányban távoztak. Az Üj Kína hírügynökséget felhatalmazták annak kijelentésére, hogy az amerikai repülőgépek behatolása Kína területe fölé katonai provokációnak, Kína területi sérthetetlensége és szuverenitása súlyos megsértésének minősül. Ha az Egyesült Államok légiereje még egyszer arra vetemedik, hogy behatoljon Kína területe fölé, ennek összes komoly következményeit az Egyesült Államok kormányának kell viselnie. PÁRTÉLET A tanulás kérdése és feladataink A bratislavai Slovnaft-üzem pártszervezetének évzáró taggyűlésén elhangzott tárgyilagos és konkrét beszámolóból és a vitafelszólalásokból világosan kitűnik, hogy a pártszervezet helyesen érvényesítette vezető szerepét az üzemben. A tömegszervezetek segítségével megszervezte a szocialista munkaversenyt s azt rendszeresen ellenőrizte. A hibákat és hiányosságokat idejében eltávolították. A szocialista munkaverseny hozzájárult a szakkáderek neveléséhez is. Az értékelésnél megállapították, hogy a dolgozóknak javult a munkához való viszonya. A munkaversenyben álló munkások igyekeztek elsajátítani a legjobb munkamódszereket. Az üzem legjobb dolgozói a pártbizottság javaslatára pénzjutalomban részesültek. Az év folyamán 160.650 koronát osztottak szét köztük. Riska József elvtárs, a legjobb dolgozók egyike, a 311-es desztillálóműhely vezetője. Az olajfinomítóban Mališ és Ruda elvtársak Kovaljev mérnök módszerének alkalmazásával értek el kimagasló eredményeket. Hatvanöt párttagot a „legjobb mtmkás" címével tüntettek ki. Május l-re, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójára és pártunk X. kongresszusa tisztéletére szocialista felajánlásokat szerveztek, amely akcióba bevonták az üzem dolgozóinak legnagyobb részét. A pártszervezet törődött az újítómozgalom megszervezésével Az üzemi pártszervezet nagy súlyt fektetett az újítómozgalom kiszélesítésére. Serkentő munkája hatására az elmúlt év folyamán ötven újítási javaslatot nyújtottak be. Ezekből huszonnégyet már el is fogadtak. Az elfogadott újítási javaslatok értéke 129,770 korona. Ebből az összegből 6,663 korona jutalmat fizettek az újítóknak. A legjobb újítási javaslatokat Bednár, Ruda, Hrubý, Bugár, Csonka és Hartman elvtársak nyújtották be. Az üzem dolgozói 1954. évi tervüket már december 24-re 102,3 százalékra teljesítették. A külön meghatározott termékek tervét

1 110,1 százalékra, az akkumulációt 103,6 százalékra, a munkatermelékenység tervét pedig 106,4 százalékra teljesítették. Az 1955. évi terv előkészítése Az 1955. évi terv előkészítésébe bevonták az üzem minden dolgozóját. Nemcsak az üzemi gyűlésen kérték a dolgozók véleményét. .Az igazgatóság kérdések formájában, levélben fordult az üzem dolgozóihoz. A kérdésekre hatvankét üzemi dolgozó válaszolt. A válaszok között tizenegy újítási, tizenkilenc technikai, szervezési és munkavédelmi javaslat van. A bírálat és önbírálat A beszámoló élesen, név szerint bírálta a szervezet azon tagjait, akik munkájukat csak részbén, vagy felületesen teljesítették. Továbbá azokat, akik a pártszervezet munkájára, vagy a pártbizottság tevékenységére vonatkozó véleményüket nem a tagsági gyűléseken, hanem másutt nyilvánították. Bírálta azokat is, akik nyomatékos ok nélkül többször hiányoztak a pártcsoport- és a tagsági gyűlésekről, mint pl. Vaňák, Mozola, Michal és más elvtársak. Bírálták azokat is, akik a tagr s£gi díjakat nem fizették keresetükhöz mérten. Élesen bírálták a garázsban dolgozó elvtársakat, mert nem tették meg a szükséges intézkedéseket a kollektív munkára. Vadkerti elvtárs pl. nem értette meg, hogy a párttag kötelessége a kollektíva élére állani a feladatok teljesítése érdekében, nem pedig állandóan panaszkodni a nehézség gekre és másokban keresni a hibát. A vitában felszólaló elvtársak rész* letesen és konkrétan boncolgatták a pártszervezet munkája nyomán elért termelési és ideológiai eredményeket^ Az üzem igazgatója pl. elmondotta, hegy a pártszervezet segített eltávoi lítani hibáját, önkritikailag elismerte, hogy eleinte a „népszerűség" hibás politikáját gyakorolta, ezért fordulhattak elő felesleges viták és hibák. Később a pártszervezet segítségével ezeknek elejét tudta venni. Egy felszólaló azért bírálta a pártbizottságot, mert évközben nem foglalkozott olyan behatóan az egyes kérdésekkel, mint az évzáró gyűlésen. A bírálat és önbírálat fegyverét évközben is használni kellett volna. A pártbizottságnak beszélnie kellett volna azokkal az elvtársakkal, akik jól végezték munkájukat. Az üzemi munkaiskoláról Dobrota elvtárs rámutatott arra, hogy a kommunistáknak rossz az üzem munkaiskolájához való viszonya. Az üzem a dolgozók szaktudása fejlesztésére 50.000 koronát, utalt. Ezt a gondoskodást a kommunisták közül sekan nem értékelik eléggé és néhányan abbahagyták a tanulást. Bírálta a pártbizottságot is, hogy ezt a fontos kérdést nem tartja szem előtt. Felelőségteljesebben kell elleírőrizni a hallgatók és az előadók munkáját és több támogatást kell nyújtani az iskola vezetőinek. Bírálta Boldizsár elvtársat, a pártoktatási év magyar tanulókörének propagaadistáját, aki még most setn kezdte meg az oktatást. Az évzáró taggyűlés elhatározta, hogy a pártszervezet minden tagját aktivizálni fogja. A pártbizottság rendszeresen irányítja a pártcsoportok vezetőit. Segítséget nyújt a propagandistáknak és ellenőrzi az oktatást. Fokozottabb ütemben fogják emelni a párttagok és pártonkívüli dolgozók politikai és szaktudását. A felszabadulás tiszteletére megszervezik a szocialista munkaversenyt. Takarékoskodni fognak a villamos árammal, a szénnel és minden energiaforrással. Fokozzák a selejt elleni harcot. A megrongált és eltörött gépeket íeltűnő helyen kiállítják és feltüntetik rajtuk a kár nagyságát és a tettes nevét. Február 3-án szerződést kötöttek a bratislavai gépállomással, mely felett védnökséget vállaltak. Az évzáró taggyűlés megállapította, hogy a hiányok nagy részét a kommunisták alacsony ideológiai fejlettségével lehet magyarázni és hogy a pártbizottságnak ezzel a kérdéssel behatóan kell foglalkoznia. Annak ellenére, hogy a beszámoló fs a vita rámutatott a hibákra és a hiányosságokra, az évzáró gyűlés mégsem teljesítette feladatát. Többet kellett volna foglalkoznia a hozrascsot és a techpromfin-terv megjavítása kérdésével. Kevés elvtárs foglalkozott azzal, hogyan akar hozzájárulni az üzem 1955. évi tervének megvalósításához. Többet kellett volna beszélni arról is, hogy a pártbizottság milyen módszerekkel dolgozzon a jövőben. Ahhoz, hogy a pártszervezet munkája megjavuljon, a jövőben bátrabban kell alkalmazni a bírálat és önbírálat fegyverét, hogy a felmerülő hiányosságokat idejében kiküszöböljék. Száraz József.