Uj Szó, 1955. február (8. évfolyam, 27-50.szám)

1955-02-10 / 35. szám, csütörtök

1955. február 10. UJSZÖ 7 A Béke-Világtanács kezdeményezésére a világ haladó népei 1955. február 10-én megemlékeznek a XVIII. szát zad nagy francia szociológusáról, történészéről, politikusáról és jogászáról, Charles Louis Montesquieuröl. Montesquieu 1689. január 18-án nemesi család gyermekeként született a Bordeaux melletti La Brede nevű kastélyban. A Jilly-i oratoriánusoknál nevelkedett, ahol főleg a klasszikus irodalomtörténetet tanulta. 25 éves korában a Bordeaux-i parlamentben tanácsi méltóságot örökölt nagybátyjától, ( nemsokára e testület elnöke lett és de Montesquieu grófja címet nyerte el. Származása, magas állami méltósága azonban nem gátolta abban, hogy már első írásaiban is, a Perzsa levelekben" (1721) élesen bírálja XIV. Lajos feudális abszolutizmusát. Montesquieu 1726-ban lemondott állami tisztségéről, hogy idejét és tudását teljesen az irodalmi tevékenységnek, a természettudományok, történelem és jog tanulmányozásának szentelje. Párizsba költözött, ahol 1728ban a Francia Tudományos Akadémia tagja lett. Montesquieu idegen országok megismerésére vágiyott, hogy azoknak társadalmi rendjét a helyszínen tanulmányozhassa. 1728 elején európai tanulmányútra indult. Németországon keresztül Ausztriába utazott és Bécsben néhány hónapot töltött, >pnnan Magyarországra került, majd Olaszországba, ahol ugyancsak hosszabb időt töltött. Svájcon és Hollandián keresztül végül Angliába utazott, ahol 2 évig élt. l?31-ben visszatért hazájába, hogy a tanulmányútján összegyűjtött gazdag anyagot feldolgozza. 1734-ben befejezte második nagy művét, melyben a római birodalom fellendülésével és bukásával foglalkozott, majd 1748-ban kiadásra került főműve: „A törvények szelleméről", mely 18 hónap alatt 22 kiadást ért el és sok nyelvre lefordították. E művével mér t tetlen hatást gyakorolt a burzsoázia politikai és jogi nézeteinek kifejlesztésére, nemcsak a francia burzsoá forradalom előkészítésének' idején, hanem a forradalom utáni időkben is. Montesquieu 1755. február 10-én halt meg Párizsban. Ahhoz, hogy kiértékelhessük Montesquieu müvének jelentőségét a feltörő, politikai hatalomért és a feudalizmus eltávolításáért harcoló burzsoázia számára, elsősorban fel kell vázolnunk dióhéjban azon korszak gazdasági viszonyait, társadalmi rétegeződését és kormányformáját, melyet Montesquieu bírált és analizált. Franciaország gazdasága a XVII. században erősen fellendült. A védővámpolitika segítségével emelkedett az ipari termelés és ennek folytán Franciaország külső gazdasági befolyásoktól mentesült. Nagy figyelmet szenteltek a kereskedelemnek. Colbert államminiszter egységes vámterületet alakított az országban, új utakat és csatornákat építettek, hatalmas kereskedelmi vállalatok létesültek, Indiával, Amerikával, Észak-Európával és a KözelKelettel való kereskedelem kifejlesztésére. Az ország területe gyarmatokkal gyarapodott (Madagaszkar, Kanada, Louisiana). A termelőerők gyors kifejlődése folytán a francia feudális állam gazdasági viszonyaiban jelentős változások álltak be. A neViesség ugyan még megtartotta gazdasági és politikai előjogait, de már erős fejlődésnek indult az új gazdasági alap és az az új szociális réteg, amely a régi rendszer ellen harcolva, új ideológiát teremtett magának és a politikai hatalom megszerzésére készülődött. F ranciaország osztályrétegezödése a gazdasági alapban történt változásoknak megfelelően szintén' megváltozott a XVIII. században. Az első kiváltságos rend, a papság, körülbelül 120.000 egyházi személyből állott, mely az ország földjének egy ötödét birtokolta és ebből 100 milliós évi jövedelmet húzott, a papitizedből folyó további 120 millió aranyfrankon kívül. Gazdasági erejének megfelelően nagy politikai kiváltságokat élvezett. A polgári származású papok és szerzetesek hatalmas tömege nyomorgott. A második kiváltságos rend körülbelül 400.000 nemesből állott, mely ellentétes érdekű csoportokra oszlott. Az udvari nemesség a polgári szár•mazású pénzarisztokráciával egyesült, társadalmi kiyáltságait ugyan védve, dé liberális nézeteivel a harmadik üíMÍes huh HuutiesQuieu rendhez közeledett, melyhez kereskedelmi kapcsolatok fűzték. A vidéki nemesség elszegényedett és ez a réteg egyaránt gyűlölte az udvari nemességet, mely a király jövedelmén élősködött, valamint a fiatal burzsoáziát is, mely a kereskedelem és ipar útján gazdagodott. A harmadik rendhez tartozott a francia nemzet túlnyomó többsége (kb. 23 millió ember) a burzsoázia, a városi népi rétegek és a parasztság. A burzsoázia gazdagsága ís műveltsége révén a társadalomban fontos helyet töltött be, de helyzete nem volt politikai jogokkal biztosítva, mert a jogok csak a kiváltságos rendek osztályrésze volt. A burzsoázia kebelében vezető helyet foglalt el a pénzarisztokrácia, mely adóbérlökből és bankárokból állott, akik az adókból és állami kölcsönökből milliós vagyonokat harácsoltak össze. Ide tartoznak továbbá a hadiszállítók és a magasrangú pénzügyi tisztviselők. A tengeri kikötőkben és a kereskedelmi gócpontokban a nagykereskedők gazdagodtak, akik tőkéjüket új ipari vállalatokba fektették. Egyidejűleg az ipari burzsoázia is fejlődésnek indult. A harmadik rend második csoportját a városi rétegek képezték; a munkásság az ipar fejletlensége folytán még nem képezett külön osztályt. Az ipari termelésben a kisiparosok foglalták el a fő helyet, akik a kapitalista termelés ellen harcoltak. Ide tartoztak a segédek és munkások is, valamint a kiskereskedők. / A harmadik rend további csoportját a parasztság képezte. Mivel Franciaország abban az időben túlnyomórészt mezőgazdasági ország volt, a parasztság a lakosság háromnegyed részét képezte. Gazdasági helyzetük különböző volt. A többséget a jobbágyság és a mezőgazdasági proletariátus képezte, valamint a kisparasztok, akik saját földjükön nem tudván megélni,- bérmunkát kerestek a városokban. Ide tartozott a gazdag parasztság és a földbérlök csoportja is. A parasztság a jobbágyi és egyrer nagyobbodó bérterhek nyomása alatt a harmadik rendhez csatlakozott, remélve, hogy ebben a szövetségben a feudális uralomtól megszabadul. A termelőeszközök nagymérvű növekedése nem javított a dolgozó rétegek anyagi helyzetén. A fegyverkezés és az egyre emelkedő adók terheit a nemesség és a papság a harmadik rendre és főleg a parasztságra hárította. így az egyre növekedő drágaság megsemmisítöen hatott az eladósodott parasztságra és a városi szegénységre, míg az udvar az ő számlájukra dőzsölt és költekezett. Olyan gazdasági és szociális viszonyok keletkeztek tehát, melyek előmozdították az abszolutizmus kritikájának fejlesztését, új politikai és jogi nézetek keletkezését, melyek segítették azon társadalmi erő megalakulását, amely a francia burzsoá forradalomban a feudális rendszert eltávolította. A leírt kornak polgársága kialakulásának kezdetén állott. Politikai nézetei nem voltak még következetesen forradalmiak és ezért a társadalmi rendszer bírálata abban az időben a feudális rend megdöntését még nem tűzte ki céljául és a feudalizmust csak erőszak nélkül akarta megreformálni. A társadalmi viszonyok bírálatának elsősorban a kormányforma kérdésével, az államhatalom képviselőivel és a lakosságnak az államügyekkel való részvételével kellett foglalkoznia, mivel a harmadik rend már kezdett rájönni arra, hogy a politikai hatalom reorganizációja nélküi a nemesi előjogokat eltávolítani és a polgárságnak a politikai hatalomban való rszvételét biztosítani nem lehet. A francia királynak, mint az abszolút feudális monarchia fejének jogkö rét a teológiai elmélettel indokolták mely szerint a király az Isten földi helytartója és ezért megilleti őt az abszolút hatalom. E felvázolt gazdasági és ideológiai társadalmi viszonyokból új politikai és jogi nézetek keletkeztek. Ezért volt a XVIII. századbeli francia irodalom túlnyomó részben politikai jellegű Minden komolyabb író a harmadik rend érdekeiért harcolt. írásaikban küzdöttek az abszolutizmus ellen mely megszüntette a gondolat és szólásszabadságot, elítélték a feudális nemességet és az egyházi hierarchiát, mplynék előjogai az új gazdasági helyzetben elévültek. A francia burzsoázia fejlődő politikai ideológiájának első képviselője Pierre Bayle volt, akt XIV, Lajos uralkodása alatt Hollandiában adta ki politikai szótárát és ez a mű lett a francia háladó irodalom ideológiai fegyvertára. Közvetlenül utána lépett fel Montesquieu, elsősorban szigorú kritikus szerepében, aki „Perzsa leveleiben könyörtelenül ostorozta a francia viszonyokat. Később „A törvények szel leméről" című müvében azokat az általános okokat kutatja, amelyek a pozatív törvények megalkotására befolynak és a jogi intézmények hatását és célját taglalja. Módszere tekintetében Arisztotelész követője. A jogot nem látja izolált társadalmi jelenség nak, hanem azt az élet gazdag környezetében veszi vizsgálat alá, össze függésben az államok természeti jelenségével, éghajlatával, földjével, a nép vérmérsékletével, erkölcseivel, műveltségével és vallásával. Az elődeihez képest rendkívül magasan álló Montesquieunak ez a tudományos módszere, melynek segítségével arra a fontos meggyőződésre jutott, hogy minden jelenSég fejlődése törvényszerűségekhez van kötve és ebben M HIHIHI IIHIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII MII * A KÖNYVEK VILÁGA Prágában, különösen az Óvárosban annyi régi és érdekes épület található, mint talán sehol máshol. Ezek közé tartozik < a Prágai Vár után a legnagyobb, egész utcatömböt elfoglaló épületkomplexum, a KleYnentinum. Nevét onnan kapta, hogy a XI. században a mostani helyén, de persze összehasonlíthatatlanul kisebb méretekben állott Szent Kiiment temploma. Száz évvel később a dominikánusoké lett a templom, akik kolostort is építsttek hozzá. A Károly Egyetem megalapításáig ez a kolostor volt Csehország legkimagaslóbb kulturális központja. A huszita felkelések idején azonban teljesen feldúlták. 1556-Jban a jezsuiták kezébe került, akik a romokban lévő kolostort az udvar, a nemesség és a gazdag polgárság támogatásával rendbehozatták és fokozatosan új épületekkel bővítették. 150 évig tartott a hatalmas épületnek máig is megmaradt és teljes egészében használatban lévő építése. Fővárosunknak ez az egyik legszebb barokk műremeke. Hogy mekkora térséget foglal el az épület, képzeljük el, hogy azelőtt harminckét ház, két utca, hét udvar, két kert, kolostor és három templom állt a helyén. Miután a kolostor a jezsuiták előtt és alatt is nemcsak jelentős kultúrközpont, hanem kiváló tudósok, írók, matematikusok, európahírú csillagászok találkozója volt, a hat évszázad alatt könyvtára is a legnagyobbá és legértékesebbé fejlődött. A Klementinum óriási könyvtára, a kb. másfél millió kötetet számláló egyetemi könyvtár, a nemzeti, szláv és technikai könyvtárak, a nyilvánosság rendelkezésére állnak. Ha belépünk a könyvtár széles folyosóira, vagy nagy olvasótermébe, érdekesen verődik össze a régi XV.— XVI. századot visszavarázsló légkör a mai, szocializmust építő új értelmiség tudást szomjazó, derűs, optimista hangulatával. A volt kolostor vallásos tárIrta: Kis Éva gyú, művészien megfestett képekkel (Jjszített ebédlőjében naponta 1200— 1-500 személy is felváltja egymást a jól megvilágított, kényelmes asztalok mellett. A teremben, bár óriási kandalló díszíti, központi fűtés árasztja a kellemes meleget. Az olvasóteremben csalj a lapok sercegése zavarja a meghitŕ csöndet. Fiúk, lányok, fiatalok, idősebbek elmerülten olvasgatják a kikölcsönzött könyveket. Természetesen a legnagyobb az érdeklődés a szakkönyvek iránt. A könyvtárban minden megtalálható, akár új, akár régi, akár idegen nyelvű, akár belföldi irodalomról van szó. Külön olvasóterem szolgál a folyóiratok és külön a régi kéziratokat tanulmányozni, kívánók számára. A Klementinum gyűjteményéhez tartoznak a felbecsülhetetlen értékű kéziratok- és ősnyomtatványok is. Páncélszekrényben őrzik például a X. századból származó vyšehrádi kódexet, velislavi bibliát, XIII, századbeli zenei kéziratokat, XIV. századbeli zsolozsmáskönyveket, Husz János iratait stb. A könyvtárat tulajdonképpen még a Luxemburg királyi ház tagja, IV. Károly alapította, aki 204 darab kéziratot adományozott az akkori kolostornak. A kolost Oféredeti könyvtára, a gyönyörű, legtisztább barokk stílusban épített emeletes teremben van. A mennyezetet Jan Hiebl az antik, régi és új világot jelképező festményei díszítik. A teremben jezsuiták készítette óraszerkezetre működő roppant ötletes földgömbök sorakoznak egymás mellett. A legérdekesebb talán az égitesteket figurákban ábrázoló égbolt glóbusza és az egész világon fellelhető máryányfajtákat eredeti színekben bemutató földgömb. Az egytiázi, irodalmat tartalmazó könyvtárat még ma is régi elhelyezésében látjuk. Kisebb kiállítások céljaira szolgál a pompás tükörkápolna. A freskók szin tén Jan Hiebl alkotásai. A festmények varázsát növelik a mennyezeten csillagszerűen tündöklő kis tükrök. Josef Stepling matematikus alapította a rendkívül érdekes matematikai múzeumot. A különféle csillagászati órák a pontos időn kívül még megmutatják a nap, a hold és az égitestek állását az év minden szakában és jelzik az egyházi ünnepeket. Tycho de Brahe híres csillagász órája mutatja az időszámítást 1700-tól egészen 3200-ig, a pontos dátumot, (év, hónap, hét, nap) az égitestek állását, az égbolt fekvé' sét és az egyházi ünnepeket. A meny nyezetet ismeretlen festő a tudományt és művészetet jelképező ritkaszép festménye díszíti. A matematikai múzeumot elhagyva, ismét a mai életbe csöppenünk. Jaromír Jirkovský, az olvasókkal fenntartott kapcsolat osztálya vezetőjének dolgozószobájában ülve még néhány érdekességet hallunk a Klementinum világából. 1954-ben például 267.000 olvasó fordult, meg az egyetemi könyvtár olvasóternjeib-'n, 257.000 könyvet kölcsönöztek ki, uz ismeretterjesztő könyvtári szolgálat 1620 írásban és 72.000 személyesen, vagy telefonon feltett kérdésre válaszolt. Valakinek mondjuk Columbuszszal kapcsolatos irodalomra van szüksége. Az ismeretterjesztő könyvtári szolgálat pontos adatokkal szolgál, hogy hány nyelven, mikor és ki irt Columbuszról. Kívánságra a kért köteteket elküldik. Megtudjuk, hogy a nemzeti könyvtárban az összes mű megtalálható, amit cseh, vagy szlovák nyelven írtak, azonkívül pedig minden könyv amit Csehszlovákiáról idegen nyelven kiadtak. Ez a hatalmas könyvtár, amelyet több mint hatszáz évvel ezelőtt a kiváltságosoknak alapítottak és amely ez alatt az idő alatt Közép-Európa legnagyobb ilyennemű intézményévé fejlődött, — ma a legszélesebb néprétegek ismereteit gyarapítja. van Montesquieu egyik legnagyobb érdeme. Szerinte a törvények elkerülhetetlen viszonyok, melyek a dolgok természetében gyökereznek és ebben az értelemben mindennek ami létezik saját törvényei vannak és törvényszerűség uralkodik a társadalmi viszonyok terjletén is. Miután mindez a földrajzi adottságoktól függ, melyeket Montesquieu a nemzet életfeltételeinek nevez, nincsen abszolút tökéletes államrendszer, nincs örök és változhatatlan vallás, jogrendszer és erkölcs. M ontesquieu ugyan eljutott ahhoz a felismeréshez, hogy , a jogi törvények nem változhatatlanok, de az ő nézete szerint ezek nem objektív társadalmi viszonyok termékei. Szerinte a törvényeket az ész határozza meg, melynek tartalmaznia kell a nemzetek szellemét és ezt viszont életviszonyai, földrajzi feltételei szabják meg. Nyilvánvaló, hogy Montesquieunak e törvényekre vonatkozó nézetei idealisztikusak és hogy a társadalmi fejlődés törvényszerűségeinek tudományos felfogásától még messze vannak. Ennek ellenére „A törvények szelleméről" című müvének alapgondolata, a jelenségek törvényszerű fejlődésének és egyben az emberi társadalom törvényszerűen lejátszódó történelmének eszméje, határozottan haladó volt. Másik fontos érdeme könyvének abban a gyakorlati hatásában áll, mely annak a burzsoázia alkotmányküzdelmeiben jutott. Könyvében az angol burzsoá parlamontizmusra mutatott rá, ahogy azt ő látta és amilyennek szerinte lennie kellene ahhoz, hogy a feltörő burzsoázia számára példaképül szolgáljon a feudális rend megdöntésére^ irányuló harcában. Angliában tanulmányozta az alkotmányos kormányzatot, mely ott 1689-ben lett megalakítva és melyet elméletileg John Locke indokolt meg. Locke szerint az államhatalom a népben nyugszik és a nép azt szerződésileg az uralkodóra ruházta azzal a kölcsönös kötelezettséggel, hogy amennyiben az uralkodó átlépné a ^kijelölt határokat, a nép megbízását visszavonhatja. A polgári szabadság biztosítékát Locke az államhatalom megosztásában látja. Az államhatalom megosztásának gondolatát tehát Montesquieu Locketől vette, de azt feldolgozta és kifejlesztette. Szerinte a politikai szabadság az egyesnek függetlensége és megzavarása ellen való biztonsága abban a körben, amelyet neki a törvény biztosít. Montesquieu e nézetei teljesen megfeleltek a harmadik rend politikai érdekeinek, amely abban az időben radikálisabb megoldásra még nem érett meg és megfeleltek a nemesség bizonyos köreinek is, akik az ilyen megoldásban politikai előjogaik megmentését látták. Montesquieunak az ál- • lamhatalom megosztására vonatkozó úttörő eszméi keletkezésük idején feltétlenül haladóak voltak, mert fontos ideológiai fegyvert adtak a feudalizmus ellen harcoló osztályok kezébe. Más kérdés az, hogy miként használta ki a hatalomrajutott burzsoázia ezt az elméletet a régi feudális államszervezet kihasználására és a burzsoá-típusú állam konzervatív formáiťlak kiépítésére. Mindez nem csorbítja Montesquieu érdemeit. ]\t ontesquieu az alkotmányos monarchiát tartotta a legjobb államformának. Egyidejűleg az úgynevezett kvalitatív pénzelmélet egyik megteremtője volt, és bár nem volt ateista, élesen bírálta az egyházat és a papságot. Az ő nyomdokaiba lépett Voltaire, aki szintén Angliáról vett példát, de már élesebb hangon bírálta az egyházat és a történelem-tudomány első nagy popularizátorává lett. Egy lépéssel tovább jut Rousseau, aki az ideális államformát már a köztársaságban látta. Montesquieu tehát el

j ső volt azon francia nagy gondolkodók soraiban, akik eszméikkel, melyek a feltörő burzsoázia gazdasági és politikai érdekeit tükrözték vissza, erős befolyást gyakorolt az annak idején haladó burzsoá ideológia kifejlődésére, amely legradikálisabb formában Diderot és a többi encyklopedista nézeteiben jutott kifejezésre. Ez az ideológia, melynek megteremtésében Montesquieunak fontos szerepe volt, reális erővé válott,. melynek segítségével Franciaország harmadik rendje a feudális rendszert megdöntötte. Vietor Márton /