Uj Szó, 1955. február (8. évfolyam, 27-50.szám)

1955-02-08 / 33. szám, kedd

UJSZ0 1955. február & A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség II. kongresszusának határozata a CzISz feladatairól (Folytatás az 1. oldalról.) ratizmus ellen, ami lehetetlenné teszi az ifjúság körében való közvetlen munkát. A kongresszus megtárgyalta és jóváhagyta a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség új alapszabályzatát. Az alapszabályzat megvilágítása és mindennapi érvényesítése az összes szervezetekben legjobb biztosítéka a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség további sikereinek. A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség II. kongresszusát hazánknak a hős szovjet hadsereg által való felszabadítása 10. évfordulója jubileumi évében tartották. Ebben az évben valósul meg a fiatalság, a szépség, az ifjúság testi és honvédelmi felkészültségének nagyszerű szemléje — az I. Országos Spartakiád. Ebben az évben találkoznak minden világrész ifjú békeharcosai nagy béketalálkozójukon, az ifjúság és diákság ötödik világfesztiválján Varsóban. Felszabadításunk 10. évfordulója dicső jubileumi évének mindezen eseményei buzdítsák ifjúságunkat nagy hazafias igyekezetre feladataik teljesítésében az üzemekben, mezőkön, iskolákban, tanintézetekben, minden munkahelyen. A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség az üzemek, városok és falvak rendezésében irányítja ifjúságunkat, hogy hazánk még szebb legyen. A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség kongresszusa biztosítja Csehszlovákia Kommunista Pártját és a Nemzeti Front kormányát arról, hogy a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség a Nemzeti Front még hatásosabb erejévé válik, hegy megtesz mindent, hogy becsülettel teljesítse azokat

1 a nagy feladatokat, amelyeket a párt X. kongreszszusa tűzött eléje és amelyeket Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának kongresszusunkhoz intézett üzenete tartalmazott. A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség II kongresszusa felhívja a fiúkat és lányokat, a CsISz-tagokat és pionírokat, az egész ifjúságot, hogy még szorosabban zárkózzanak fel Csehszlovákia Kommunista Pártja és a Nemzeti Front kormánya köré és hogy fokozzák igyekezetüket hazánkban a szocializmus kiépítéséért és a nemzetek közötti béke megszilárdításáért folytatott harcban. Árucsere az 1955. évben a Csehszlovák Köztársaság és Nyugat-Németország között 1955. február 2-án Frankfurt ara Mainban aláírták az 1955. évi árucseréről szóló egyezményt a Csehszlovák Köztársaság és Nyugat-Németország között. A Csehszlovák Köztársaság a megegyezés szerinti árukontingensek keretében barnaszenet, fát, földanyagot, vegyi anyagokat, gép, textil- és üvegipari termékeket és egyéb termékeket szállít, a mezőgazdasági termékekből elsősorban mai "tát, komlót, szárított tojást, sört és egyebeket szállít. Nyugat-Németország kohó-, elektrotechnikai és gépipari termékeket, színesfémeket, vegyianyagokat és más ipari nyersanyagot és termékeket szállít. Az élelmiszerekből bort, halat, húst, takarmányfélét és egyéb termékeket szállít. Az árucserére vona+kozó okmányok a tavalyi évhez viszonyítva kürülbelül 20 százalékkal nagyobb árucserét tételeznek fel. Egyúttal megszabták a csehszlovák közlekedési és tranzitkiadások fedezésének összegét. A komáromi kórházban V A komáromi kórház felvételi irodájában többen várakoznak és a kórház csendjében illő hangon beszélgetnek. Valamennyiüknek van valami mondanivalója. Az egyik öreg, dereshajú bácsi (akiről később megtudtam, hogy a gútai EFSz-tagja), életéből egy rövid élményt elevenített fel. — A volt republika idején, amikor a fiamat meg kellett volna operálni. tazzal fogadott az akkori főorvos, hogy van-e pénzem? Pénzem... az bizony nincs, mondottam. Márpedig, ha pénz nincs, akkor operáció sincs, jelentette ki az orvos. Ilyesmi ma már nem igen fordul elő. Az utolsó három év alatt jónéhányszor voltam én is itt kezelésen. A kisebbik fiamat meg most operálták, de egyetlen egyszer sem kérdezték tőlem, van-e pénzem. Sokszor gondolok arra, hogy néhány év al3tt mennyire megváltozott az éktünk, hogyan gondoskodnak rólunk, egészségünkről... *** Dr. Rékay főorvost kerestem. — A főorvos elvtárs jelenleg nincs itt. a sebészeten van, operál — válaszolt az egyik ápolónő. Kis várakozás után jött a főorvos A találkozás jó benyomást tett rám. Beszélgetésünk során meggyőződtem, hogy dr. Rékay egyenes, őszinte és szerény ember. — Értesültünk róla, mondtam — hegy a komáromi kórház a szlovákiai országos egészségügyi versenyben már harmadik éve a legjobbak közé tartozik. — Igen — felelte dr. Rékay főorvcs. — 1953-ban elnyertük az első helyezést és azóta tartjuk is. A múlt évben kórházunk dolgozóit az egészség ügyi minisztérium dicsérő oklevéllel tüntette ki. Ezt az eredményt úgy sikerült elérnünk — hogy az üzemi, párt- és tömegszervezetek aktívan működnek. A szakszervezet szervező és felvilágosító, munkájával versenyre serkenti a kórház dolgozóit. A meggyőző múnkával elérjük azt, hogy eredményeink egyre jobbak. A múlt évi sikereink alapján új terveket dolgoztunk ki az ez évi egészségügyi munkák javítására. Ugyanakkor nagy gondot fordítanak a komáromi kórházban a fiatál orvosok és a közegészségügyi dolgozók szakmai fejlődésére. Az üzemi iskola keretén belül két kiváló kör működik: a Pavlov-kör és az általános orvosi tudománnyal foglalkozó közegészségügyi kör. A körökön kívül valamenynyi szakosztály vezetője hetenként megbeszélést tart az osztály alkalmazottaival. — Szép eredményeket értünk el — jegyzi meg dr. Rékay főorvos — a makarovi módszer alkalmazásával. A múlt évi két próba-egészségügyvédeimi körzet sikerei alapján ez év január 1-től több ilyen körzetet létesítettünk járásunkban. űj munkamódszerek alkalmazásával az Idei versenyben is elsők akarunk lenni. Mi azt tartjuk, hogy akik elsők a munkában, azok elsők a békeharcban is. Ez serkent minket munkánk fokozására és ez ad erőt ahhoz, hogy elítéljük a háborút és harcoljunk ellene. A háború nem más — magyarázta dr. Rékay —, mint a nyomor, betegség, pusztulás, rombolás és ember milliók halálának okozója. A főorvos beszélt volna tovább is, de órájára tekint, felölti fehér köpenyét és bocsánatot kérve, ismét a sebészetre megy, ahol újabb operáció vár rá. A főorvosunk valóban olyan em- é

s inkámmal nem hálálhatom " meg a rólam való gondoskodást. ber, aki fáradságot nem ismer a köz érdekében végzett munkájában. Naponta tíz-tizenkét speciális műtéten vesz részt. Segít a sebészeknek, tanáccsal látja el őket a komplikált műtéteknél. Az éjszakák felét íróasztala mellett tölti. Tanul, hogy másokai taníthasson — mondja Vlkolinszky József, a kórház gondnoka, aki Oláh Gáspárral, az üzemi bizottság elnökével, végigkísér a kórház osztályain. Az osztályokon mindenütt kifogástalan tisztaság és rend uralkodik. A kórtermekben egész más a hangulat, mint az egykori kórházak kórtermeiben. A könyebb betegek kellemesen töltik idejüket, könyveket, újságokat olvasnak. Farkas Irén könyvtáros elvtársnő gondoskodik a paciensek szórakozásáról. Az ágyakhoz viszi a tetszés szerint kiválasztott könyveket. A sebészeti osztályon dr. Kubovics Tivadar fogad bennünket. Végigvezet a termeken, közben elbeszélgetünk néhány beteggel. Többek között Csizmár Kálmán ötgyermekes családapa * ezeket mondja: — Mondhatom, féltem egy kicsit, mielőtt ide kellett jönnöm. Nem túlzás, ha azt mondom, egykor álmodni sém mertem volna, hogy ma így fognak gondoskodni a betegekről. Zsiga Magda ápolónő kedvesen elbeszélget velünk, kérelmeinket szívesen teljesíti, kifogástalan az ellátás, az ápolás ... A fogászati repdelőbe igyekvő pácienst a folyosón zöld növények, aszparáguszok látványa vidítja. A szépen berendezett váróteremben írhat, olvashat, társasjátékot játszhat a kezelésre várakozó. A korszerű műszerekkel felszerelt rendelőben az orvos kedvesen fogadja* páciensét, elbeszélget az illetővel és csak azután kezd a kezeléshez. A fogászat után a szemészeti osztályt látogattuk meg, ahol dr. Holchai Jirina osztályvezető-helyettessel beszélgetünk. A fiatal, mosolygó orvosnő tört magyarsággal mond el egyet-mást munkatársai és saját munkájáról. — A múlt évben 480 komplikált szemmütétet végeztünk, közösen Joachim osztályvezető elvtárssal — jegyezte meg az orvosnő. — Joachim elvtárstól sokat tanultam, amióta együtt dolgozunk, neki köszönhetem azt is, hogy ma már önállóan operálok. A fiatal orvosnő végigvezet a Szemészeti osztályod? közben megtudom tőle, hogy a mai napon 74 beteget vizsgált meg. — Bizonyára fáradt — kérdeztem tőle. — Dehogyis..'. — válaszolja mosolyogva. Életemben azok a legszebb és legboldogabb pillanatok, amikor egy-egy beteg gyógyultan, boldogan távozik osztályunkról. Holchai Jirina doktornő másfél évvel ezelőtt jött Komáromba Prágából. Akkor csak csehül beszélt. Azóta megtanult magyarul is. Komárom dolgozói jól ismerik, szeretik és kedvi lik ezt a fiatal orvosnőt. A 81 éves Huszár János bácsi nagy elismeréssel beszél róla és az osztályról. Egyszerű szavakkal ezt mondotta: — Ha a műit világ volna most, akkor én vakon koldulnék valahol. Biztos, nem törődnének egy ilyen munkaképtelen öregemberrel. Ma azonban gondoskodnak az öregekről, betegekről Sajnálom, hogy nem vagyok fiaA szemészeti osztályról azt is el keli mondonom, hogy másfél évvel ezelőtt nyitották meg. Az osztály felszerelésének berendezésében 600.000 koronát takarítottak meg Dr. Joachim elvtárs több ezer korona értékű szemröntgengépet készített az osztálynak, újítási javaslatával. komáromi kórház orvosai és egészségügyi alkalmazottai fáradságot nem ismerve dolgoznak. A hatvanéves dr. Polonyi Béla. magas korp ellenére, olyan, mint egy ifjú. Mimikájában állandóan 1 jókedvű, betegeivel tréfálgat s nem feledkezik e! a tömegfeNilágosító munkáról sem. Dieséretet érdemel a gége- és torokosztály vezetőjének, dr. Rajtek Mátyásnak egészségügyi kollektívája. Ezen az osztályon l'ündck Mária és Varga Magda ápolónők egymást váltva 15—16 őrát dolgoznak naponta munkaerőhiány miatt. A két fiatal elvtársnő azonban sosem panaszkodik, boldogok, hogy munkájukkal részesei lehetnek a szocialista egészségügy fejlesztésének. Az ember bármerre is jár hazánkban, beszélgethet fizikai, szellemi munkásokkal, művészekkel, avagy tudósokkal, de mindig meggyőződhet róla, hogy valamennyiünk közös célja a dolgozók életszínvonalának emelése és a héke megvédése. Urbáti József. A komáromi Steiner Gábor-üzem pártszervezetének évzáró gyűlése A komáromi Steiner Gábor-hajógyár kommunistái, akik már számos hajót építettek, amelyek a testvéri szovjet ország folyóin és csatornáin közlekednek, vasárnap, február 6-án évi összüzemi gyűlésre jöttek össze. A konferencián, amelyen részt vettek Karol Bacílek, a CsKP KB politikai irodájának tagja, Szlovákia Kommunista Pártja KB első titkára, Jozef Baláž, Szlovákia" Kommunista Pártja nyitrai kerületi bizottságának vezető titkára, á kommunisták kiértékelték

( a múlt év folyamán végzett munkájukat. A bizottság évi jelentésében, amelyet Vladimír Soliar, az üzemi pártszervezet összüzemi bizottságának elnöke ismertetett, bírálóan értékelték az üzem egyes alapszervezeteinek tevékenységét és a kommunisták munkáját a vezető helyeken és a tömegszervezetekben. A jelentés utat mutatott, hogyan kell kiküszöbölni a hiányosságokat és biztosítani a tervteljesitést nemcsak a termelés bruttó értékében, hanem az árufajtákban, az önköltségcsökkentésben és a munkatermelékenység emelésében is. Á vita folyamán tizennyolcan szólaltak fel. A pátt egyes tagjai a termelés legfontosabb problémáival foglalkoztak, mint például a munkafeladatok idejében történő megszabása, a munkaidő teljesmértékű kihasználása és a normák megszilárdítása. A vita keretében Karol Bacílek, Szlovákia Kommunista Pártja KB első titkára is felszólalt. Kijelentette, hogy a Steiner Gáborüzem dolgozói munkájuk megjavításával nagymértékben hozzájárulhatnaka lakosság életszínvonalának emeléséhez, mivel termékeikért, amelyek külföldön emelik iparunk jóhírét, köztársaságunk élelmiszert és polgárainak egyre növekvő szükségleteinek biztosításához szükséges más árucikkeket hoz be. „Rajtatok, kommunistákon múlik, hogy véglegesen leszámoljatok az üzemben előforduló összes hiányosságokkal és hogy megjavítsátok a munkaszervezést és ezáltal biztosítsátok az üzem kapacitásának teljes mértékű kihasználását, a technológiai menetek, az állami és munkafegyelem betartását". Vitahozzászőlásának további részében hangsúlyozta a párttagok azon kötelezettségét, hogy dolgozniok kell a szakszervezeti mozgalomban, hogy a szocialista munkaverseny szervezőivé, kezdeményezőivé kell válniok. Befejezésül a különböző nemzetiségek testvéri együttélésének kérdésével foglalkozott. Az üzem pártszervezetének évzáró gyűlésén összegyűlt kommunisták az új összüzemi bizottság megválasztása után határozatot fogadtak el, amely Lhdatul tűzi ki, ho"" a pártműszaki konferenciát jól előkészítik, továbbá, hogy fokozott gondoskodást fordítanak a legjobb munkások, a CsISz és a Forradalmi Mozgalom tagjainak soraiból való jelöltek felvételére, megteremtik a belüzemi önálló elszámolás bevezetésének előfeltételeit és megjavítják a komáromi gép- és traktorállomás, valamint a gútai EFSz-nek nyújtandó védnökségi segítséget. TALÁLKOZÁS Nagynehezen felfurakodorn a tömött villamosra és a kocsi belsejében rég nem látott barátnőmet, Erzsit látom meg. Na, be kell jutnom, ha törik, ha szakad. Szakadt is a gomb a kabátomról. De „mire való a könyök, a láb" végre egymás mellé kerültünk. — Szervusz Erzsikém, ezer éve nem láttalak. — Nahát —, hogy végre téged is látlak. Hogy vagytok?, mit csinálsz?, hol dolgozol?, mit csinálnak a gyerekeid? — hangzik gyors egymásutánban. A kérdésekre nem tudtam hamarjában felelni, dehát nem is azért teszi fel őket Erzsi. Tisztában vagyok én ezzel. Ismerem Erzsit, hogy ezek után a bevezető kérdések után úgyis ő fog beszélni. Közben igyekszem egyensúlyomat biztosítani, mert egy lábon állok, a másikon egy termetes asszonyság kosárral a karján igyekszik rajtam keresztül gázolni a kijárathoz. Végre két lábam alatt érzem a talajt, fét kézzel sikerül is belekapaszkodnom a mellettem állóba és átadhatjuk magunkat a találkozás örömének. Én is felteszem a sablonos kérdést. — Mit csinálsz mindig? Miért nem jössz el már egyszer hozzánk. Ügy szombaton délután vagy este, akkor mindnyájan otthon vagyunk. Például most szombaton. — Jaj drágám, itt hatástváró szünet következett, — szombaton bálba megyek, A hatás nem is maradt el. Némi irigységgel néztem Erzsire. Bálba! Lám ő oda is mehet. Én nem tudom kire hagyni a gyerekeket. Ettől eltekintve férjem is inkább házipapucsban hallgatja otthon a rádiót, mint bálba megy. Azt mondja, a mi korunkban a bál nem érdekes. Mintha én már olyan korban volnék! E rövid gondolatfuttatás után feltettem a kérdést. — Na és miben mégy? Erzsi csak azt várta. Én pedig a feleletet. De nemcsak én, hanem a körülöttünk álló nők is izgalommal, vegyes érdeklődéssel várták a ruha leírását. Hát tudod — kezdte Erzsi hatástkeltő hangon — halványzöld taft. Mi az hogy halványzöld! Borsózöld. De micsoda borsózöld! No, mit beszélek, ezt látni kell. Tíz métert vettem belőle. Mit gondolsz, mibe került méterje? Nem fogod elhinni. És feleletet se várva kibökte. — Tizenhárom korona húsz. Megszólal mellettem egy női hang! Ň e mondja, hol vette? De Erzsikém sokkal ravaszabb. Mézédes mosolylyal, magas asszonyi diplomáciával felel. — Boldogan megmondanám, de sajnos, az utolsó métereket vittem el, nincs több belőle. — Szóval, fordul újra felém — borsózöld taft és micsoda fazonja van. Igyekszik kezeit a tömeg közül kiszabadítani, hogy szembetűnően magyarázzon. — Hát kérlek, derékig testhezálló. Ugyebár megengedhetem magamnak, nem vagyok szerénytelen, de azzal tisztában wgyok, hogy alakom kifogástalan. Elől szívalakú kivágás. A szoknyarész, — hát az valami egészen különleges. Az egész bőség a szoknyában van. Szóval csodálatos! És a frizurám! Egy hete próbálom a ruha stílusához megfelelő hajviseletet megtalálni. Végre úgy döntöttem, hogy a görögöst választom. Csupa fejtetőre fésült apró gyűrű. Csodálattal, de nyomban utána némi kárörömmel nézteni Erzsire, elképzelvén, hogy fognak neki állni amúgyis túl nagy; széles arcához a fejtetőre fésült apró gyűrűk. Nem beszélve koráról. Még ugyan nem öreg, utóvégre egykorúak vagyunk ... De azért mégis! Hát szóval bálba mégy — jutok végre én is szóhoz. Irigyellek. Erzsi vigasztalni igyekszik. Látja rajtam, én se bánnám, ha ilyen bál-gondjaim lennének. — Nézd, te nem mégy bálba, de ott van a férjed, gyerekeid. Nekem nincs senkim. Némi daccal a hangjában folytatja. — Utóvégre ráérek férjhez menni, lekötni magam. Gondokat a nyakamba venni. Jobb dolgom van nekem így. Én Erzsi báli estjére gondolok. Ahogy ő hosszas' készülődés után eljut a bálba. Szemeim előtt megjelenik a bál színes forgataqja, szinte hallom a zene hangjait és elgondolkozom. Én ugyanakkor, mikor Erzsi öltözködni kezd, fürdetni fogok. Gyerekeket. Az egyiket, aki fahajócskával játszik a vízben és a másikat, aki még ugyan beszélni nem tud, de sikongva, boldogan spricceli a másikat. Négy kis kar nyakambafonódását, érzem, ahogy az esti csókkal búcsúznak, hogy öt perc múlva fürdőtől piros arcocskájukkal mély, nyugodt álomba szenderüljenek. Aztán ott a férjem, aki házipapucsban és nem estélyi öltözetben vár rám, mint Erzsit a partnere. Nem is udvarol már, mint Erzsinek fognak a bálon. Mindezek a gondolatok keresztülfutnak agyamon. Boldog és megelégedett fagyok. És most már minden irigység nélkül búcsúzom Erzsitől. — Jó mutatást kívánok, Erzsikém. Aztán eljössz ugye és beszámolsz a bálról. G. A. * I