Uj Szó, 1955. február (8. évfolyam, 27-50.szám)

1955-02-03 / 29. szám, csütörtök

195.5. február 3. UJ SZÖ 7 II llllllllllill!lli.l'lllillllllll!l!!l;!lllll||lll>l||||!|||l|l|||||lllllllll!ll«ll!|. lultúľllirek j a föld, eza ta, I 11% Mp urenifivytég áä A SZLOVÄK KÉPZŐMŰVÉSZEK Hviezdoslav ' téri kiállítási termében Balázs József, akadé ' miai festő és grafikus állítja ki műveit: bul ; gáriai tanulmányévei alatt (1952—53.) készült \ temperáit, tuss-, ceruza-, szén-, kréta- és toll- j rajzait. ! A kiállítás megismerteti velünk Bulgáriát: j tájait, embertípusait. Ezek közül kiválnak „Baj ; Kola" tanulményfeje, valamint a művésznek s • popovicei Klement Gottwald termelőszövetke- j zet tagjairól készült ceruzarajzai. Finom pasztellszínezésüek, hangulatosak ten- ! gi-rpartí tájai, mint pl. a „Halászcsónak." Falusi \ képei is figyelmet érdemelnek. A „Szökés a tö- \ rökök elöl" (szénrajz), a „Lakodalom" kom- j pozíció és illusztrációi Ivan Vazov „Iga alatt' \ című regényéhez ugyancsak sikerült alkotások. ^ Egyik fametszete, a „Bányász", biztos tech- 1 nikával ábrázolja a munkába indulót. Szép a \ „Gereblyéző nők" linoleummetszete is. \ L. A. i Álmos falvak ködéből jöttem én, hogy legyek népemnek új regőse. Szívemben ezernyi dal zúg, zenél! Apámnak apja és minden őse, a kegyetlen múltból jön velem. Emlékezem: ez a föld, ez a táj nyitotta szóra hallgatag ajkam. Magyarnak engem itt nevelt anyám! Embernek! Ki bátor, büszke arccal, derűs, dolgos népének énekel. Van hazám! Nem vagyok többé árva, hontalan, kit bús vágy tüze éget. Ködkalappal int felém a Tátra, és nyomomban nótás víg legények csapata, szép piros zászlót bontott. OZSVALD ÁRPÁD A NAGYMEGYER1 LAKOSSÁGNAK évtizedes óhaja volt, hogy kultúrháza legyen. Ez csak a felszabadulás után valósulhatott meg. Áldozatos társadalmi munkával 1952-ben, az ötéves terv keretében megkezdték a kultúrház alapjainak lerakását. Az építkezést pártunk és kormányunk anyagi támogatásával 1955. január 21-én fejeztük be. Az építkezési vállalat dolgozói: villanyszerelői, festői, asztalosai, kőművesei és a kultúrház takarítását végző személyek az utolsó napokban éjszakájukat sem sajnálva, lelkesedéssel dolgoztak, hogy idejében elkészüljenek munkájukkal. így a kultúrház szombaton, azaz január 22-én este 7 órakor megnyílt. A nagy kultúrteremben 700 személy volt tanúja járásunk legjobb kultúrcsoportjai ünnepélyes bemutatkozásának. Bár a kultúrterem Csallóközben a legnagyobbnak mondható, a nagy érdeklődés miatt kicsinek bizonyult. Ez azt bizonyítja, hogy DélSzlovákiában nagy az érdeklődés a kultúrtevékenység iránt. A ragyogó csillároktól fényben úszó teremben, a mindenkit bámulatba ejtő új színpadon, egymásután peregtek le a megnyitó műsor számai. A megnyitó beszédet Majő János, a járási pártiroda vezető titkára tartotta szlovák nyelven. Méltatta járásunk rohamos gazdasági és kulturális fejlődését. Rámutatott az elmúlt tíz év eredményeire és minden dolgozót a további eredmények elérésére buzdított. Magyar nyelven az ünnepi megnyitó beszédet Szabó István, a JNB elnöke tartotta, aki megköszönte mindazon dolgozók áldozatos munkáját, akik a kultúrház építésében részt vettek. Köszönetet mondott a kultúrügyosztály dolgozóinak, akik fáradságot nem sajnálva, minden nehézséget legyőzve igyekeztek, hogy a kultúrház minél előbb a dolgozók rendelkezésére álljön. A megnyitó ünnepély kiemelkedő számai a nagymegyeri szlovák és magyar középiskola ének- és táncszámai voltak. Szép számokkal léptek fel a tánccsoportok is, mint például a kukoricafosztó, párnatánc, hátravágö, jobbágysors, hópehelytánc. Ezeket Csiba Rozália, Telekyné, Beke, Faraga és Spirková elvtársnők tanították be. Nagy sikert aratott Szeder Irma tanítónő népdalaival. Molnár Irénke és Dóka Rudolf a „Csárdáskirálynő" című operettből adtak elő részleteket. Közreműködött még a Csemadok tanyi helyi csoportja színjátszóegyüttesével, az alistáli CsISz tánccsoportja, értékes üvegtáncával, a nemesócsai CsISz-csoport ének- és táncszámaival. A vidéki iskolák közül kitűntek a nemesócsai 8 éves középiskola tanulói orosz táncszámaikkal és a nyárasdi iskola tanulói. Az ünnepélyt a kultúrotthon mellett működő Csemadok színjátszócsoportja a „Sokat próbált vőlegény" című kis operettel zárta, amelyet Schnell János rendezett. A szereplők beleélték magukat szerepükbe. Az ünnepély hangulatát fokozta a kultúrotthon népi zenekara Kovács Béla vezetésével. Másnap, 23-án, vasárnap a komáromi Magyar Területi Színház látogatott el az új kultúrotthonba Szigligeti Ede „Csikós" című népszínművével. Ez alkalommal láttuk igazán a lakosság kultúrszomját. A színmű egyszeri lejátszása nem elégítette ki a dolgozókat, így a színház színészei szerdán és csütörtökön megismételték előadásukat. A kultúrügyosztály dolgozói mindent elkövetnek, hogy magas színvonalú előadásokkal elégítsék ki a dolgozók kultúrigényeit. Telek)' Miklós. aramban fi xavn y Hangtalan a fehér ködnek útja, |a vadkakas levert, nyújtott hangja fsem zavarja meg a csendes alkonyt. |Csak a fenyves örök baritonja, Izűg a völgyön át, lágy a hangja Esa magasságból halkan hull a hó ... ; Ezüstszínű a hópelyhek ezre valahol a hegyek mögött messze, lassú léptekkel jön a Télapó. | Csendes nesztelen siklik a szánja, 1 fehéren csillog hosszú szakálla, l öreg arca kedves, a szíve jó. I Kosarában szép szaloncukorka, í s Miklóskám szemében öröm fénye : gyüi. I piros kocsi, faló, traktor, kocka, | Jaj de szép az öröm békés útja, íörök szép a fenyves baritonja, fa kék hegyeken piros fény derül. -Karomban fiam s megszépül az élet, - a hétköznapból ünnep lesz, szép ünnep " meleg szavak csordulnak ajkamon. | Fegyvergyárak szűnjetek meg lenni, I hogy kis gyermekem szépen tudjon . élni ís ne törje ketté semmisem dalom... (1954 karácsony) Mojzes Ilona, t A CSEMADOK PALÁSTI helyi csoportja az évzáró közgyűlésen kötelezettséget vállalt, hogy kultúrbrigádjávai meglátogatja Ipolyfódémest és ott megalakítja a Csemadok helyi csoportját. Január 23-án délután el is látogattak Ipolyfödémesre. A közönség előtt Oroszlány tanító-elvtárs ismertette a Csemadok célját és alapszabályait. Utána előadták Gárdonyi Géza „Bor" című színművét, melynek majdnem minden jelenete nagy tapsvihart váltott ki. A színdarab után még néhány rövid műsorszám következett. Az előadás befejezése után többen aláírták a belépési nyilatkozatot. A palásti helyicsoport egy évi védnökséget vállalt az ipolyfödémesi helyi csoport fölött. ».'••>!! IÜI1IIIIIIIIIII! | l l ll l l I I IIIII 1 • I lllllllll Ibsen Nórája a Hadsereg Színházban Ünnepi hangulatban készültem a prágai Hadsereg Színház Ibsen „Nóra" című darabjának előadására. Már jónéhány évvel ezelőtt láttam Ibsen darabját magyar előadásban, s élénken emlékezetemben volt tartalma, a színészek játéka. Mindez felfokozta. várakozásomat, vajon mi újat mond ezúttal a cseh előadás. Ibsen Nórája örökéletű. Témája a házasság problémája; a házasfelek élete mindig aktuális, s valljuk be, nem egy jelenetnél a nézők önmagukra ismerhettek. Nóra szerepét a nagyon tehetséges, egyes jelenetekben csipkefinom Lida Vostrcilová játssza. Művészetének színes skáláját mutatja hol a gyermekeivel gondtalanul játszó anya, majd a már korosabb férj oldalán élő fiatal feleség, később a zsaroló Krogstad-tól félő asszony jeleneteiben. Játéka annyira lebilincselő, tökéletes, hogy méltán sorolhatjuk a legjobb prágai színésznők közé. Játékának igaz, lebilincselő varázsa a nézőtér hallgatóságát annyira meghatotta, hogy halk kattogások közt előkerültek a női táskákból a zsebkendők a könnyek letörlésére. Egy színésznek az a legnagyobb elismerés, ha játéka könnyet fakaszt a hallgatóság szemében. Helmernek, a férjnek szerepét Bedrich Prokeš államdíjas színész alakítja. Szerepe nehéz, nagy tudást és átélést igényel. Prokeš igyekszik is ennek a nehéz szerepnek megfelelni, de vannak jelenetei, amelyekben nem éreztük teljesen hitelesnek a váratlanul válságba kerülő és karrierjét féltő férjet. Ez különösen az álarcosbálról hazatérő Helmer-házaspár nagy jelenetében észlelhető, amelyben Prokeš kissé adós marad a szerep helyes felfogásával. Dr. Rankot, a ház barátját, a titokban Nórába szerelmes barát szerepét Lukeš államdíjas színész alakítja igen mély emberi érzéssel, színesen és rokonszenvesen. A darab egyik legnehezebb s igen hálátlan szerepe Krogstad doktor. Ezt a szerepet a fiatal Vladimír Houska a darab szelleméhez híven alakította. Megérdemelte a nagy nyíltszíni tapsot. A többi szereplők, Krisztina, a barátnő és a vén, hűséges dajka alakítói is jól illeszkedtek a nagyszerű együttesbe. A prágai Hadsereg Színház színvonalas előadása élményt jelent és felejthetetlenül bevésődik a nézők emlékezetébe. S. 0. I SZÍNHELY: Üj-Tátrafüred, idő: reggeli fél | hét. A szanatóriumban még minden csendes, | a konyha felőli sürgés-forgás zaja nem hallat| szik fel a betegszobákba. Csak a madarak | hangja röppen ide a fenyvesből, besuhan a | csevegés a nyitott ablakon, de nem zavarja az - alvót. | A harmadik emelet 322-es szobájában G.Mi; hály fekszik a hajnali álom mosolyával ajkán. | Sok hónapja annak, hogy egy Komárom melletti 5 faluból idejött, beteg tüdejét kezeltetni. | Az erdő felett párák úsznak, messziről Szvit jj tetői fénylenek ide, a bátor cinkék az ablak| párkányra szállnak. A túloldalon, a szanatóŕj rium homlokzatával szemben a nagyszalóki 1 csúcs magaslik. = Háromnegyed hétkor megszólalnak az intézet | udvarán elhelyezett hangszórók. Reggeli zene ? ébreszti a betegeket. Mihály kinyitja szemét, | nyújtózkodik, aztán elmondja lakótársának, mit | álmodott. Jő így heverészni ébredés után az í ágyban. A hangszóróból magyar táncdal zeng: é ma magyar nap van az intézet rádiójában. 2 Hétkor kel Mihály, mosakszik, öltözködik.' = Még negyedóra van a reggeliig, kilép hát az | erkélyre, hogy köszöntse az új napot. Hunyo1 rogva néz szét, a párák elúsztak, kristálytiszta | a levegő, az égen fehér felhők. • Itt a reggeli ideje! Üresen marad a szoba, | egyedül a kabát a fogason, a ragyogó mosdó, 1 a könyvek, a képek. A szélesre tárt erkély= ajtón keresztül tódul, hömpölyög a szobába a 1 kincset érő tátrai levegő, amelyből minden = hazainduló legalább egy zsákravalót szeretne | magával vinni. " A tükörtiszta ebédlőben fehér főkötős, köté| nyes leány teszi Mihály elé a bőséges regge= lit. A tízórai is ott van szalvétába csomagolva ŕ az asztalon. 2 Reggeli után olyan az előcsarnok, mint a - hangyaboly. A lift előtt fegyelmezetten váraid kcznak azok, akik vissza akarnak térni az eme- letre. Mihály kilép az északi kijáraton, sétál Z egyet a délelőtti fekvési idő kezdetéig. Felmegy ^ az üzletek elé, ahol a gyógyulást keresők cso1 portosulnak, tereferélnek. A szanatórium nagy 2 épületkolosszus. Mikor Mihály először megpil- lantotta, alaposan megcsodálta. Öt emelet ma2 gaslik egymás fölött s a ház olyan hosszú, i hogy egy futballpályára sem férne rá. Z Még van pár perc ideje — sajtótízperc ma nem lesz, — elnéz hát a Röntgen-terem és a | különféle kezelöszobák felé. Itt a lócán ülve, ? vagy á'lva sok beteg várakozik. Az igazgató ? főorvos olyan itt, mint egy nagy-nagy család | gondos atyja. Nyolc után kezdődik a rendelés. I NYOLCTÓL TlZIG tart az első fekvókúra. | Mihály behúzza az erkély függönyét, mert árl nyék kell a tüdőbetegeknek. Langyos az idő, P ilyenkor jó olvasni, nem fázik az ember keze. I Amellett, hogy ittléte alatt szlovák nyelvíj tudását gyarapította, az olvasásra is rászokott. ~ Odahaza, míg egészséges volt, nem igen kedvelte a könyvet. Építkezéseken dolgozott s munka után ritkán olvasott. Akkor is csak sportújságot. Itt is egy ideig idegenkedve nézte a lakótárs éjjeliszekrényén magasló könyvhalmazt s barátja rábeszélésére sem kezdett olvasásba. Egy napon mégis belelapozgatott az egyik kötetbe, majd olyan mélyen belemerült, hogy tízóraizni is elfelejtett. Azóta sokat olvas, az intézeti könyvtárba is eljár, ahol a polcokon sok magyar könyv is sorakozik. Most Csokonai verseit olvassa, közben felfelnéz a könyvből és elmereng egy strófa fölött. Közeleg az orvosi látogatás ideje. Kilenc óra után megérkezik az emelet osztályvezető orvosa a szolgálatos nővérrel. Fiatalok mindketten, mosgly az arcukon. Az orvos leül Mihály mellé, a heverő szélére. Mihály megemlíti, hogy elfogyott az orvossága. A doktor a nővérke felé fordul s a jegyzetfüzetbe máris bekerül Mihály neve, hogy azután még a délelőtt folyamán ott teremjen a friss gyógyszeradag a szoba asztalán. Az orvos nem siet, tréfál, kérdezget. Sportról, könyvekről beszél. Nemcsak kezelő, jóbarát is. Elmenőben még megnyugtatja Mihályt: biztos, hogy hamarosan hazamehet, lelete rendben van, a pontos dátumot holnap, holnapután közli vele. Mihály örül. mert akármilyen jó is itt a dolga, tizenöt hónap hosszú idő, s vágyakozik már haza szüleihez, no meg ahhoz a kislányhoz. Elfogyasztja tízóraiját s lemegy a fekvő betegek osztályára, hogy meglátogassa pár nap előtt operált barátját. Kéthetenként jár ide Martinból a sebész, hogy műtétet hajtson végre azokon, akiknek a tátrai levegő s a gyógyszerek nem elegendők a gyógyulásra. Szerencsére Mihályt nem kellett megoperálni. Visszamegy a szobájába, s délig heverészik. Szobatársával a hárfaművésznőről beszélget, aki nemrég járt itt, s egy estén át gyönyörködtette művészetével a betegeket. Ebéd előtt sétál egyet a jó levegőn, nézi a hegyeket. Nem győzi csodálni őket. Érthető, hiszen síkságon nőtt fel, ahol egy kis domb is hegynek számít. — Regényes vidék. Mennyit fogok róla otthon mesélni — örvendezik. AZ EBÉD három fogásból áll. Tegnap, reggeli után jelölte meg az étlapon, mit szeretne kapni ma ebédre. A szakács háromféle ebédet és vacsorát készít, a beteg kedve és étvágya szerint választhat. Ebéd után elnézi a sakkozókat a társalgóban, beül az olvasóterembe, ahol annyi az újság, hogy azt sem tudja, melyikhez nyúljon. Orosz, szlovák, cseh és magyar lapok hevernek a hoszszú asztalon. Félkettőkor kezdődik a csendes pihenés. Mihály kifekszik az erkélyre s hizlaló, arcpirosító délutáni álomba szenderedik. Uzsonna után másfélórás szabadidő következik! Ilyenkor hosszabb sétára indulhat. Fel is ölti a kabátját, mert hűvösödik az idő, s elindul az országúton Tátraszéplak felé. A nap vörösen igyekszik a hegyek mögé, a gyalogló szemébe süt. S Mihály vidáman ballag, kétoldalt fenyőfák, villák. S már itt is van egy másik szanatórium előtt, ahonnan Széplak csak egy ugrás. De nem megy tovább. Elnézi még a szovjet pilóták emlékművét, aztán visszafordul Üjfüred felé. öt órakor megint az erkélyen fekszik. Jön a nővérke, megkérdezi, nincs-e valami panasza, kívánsága. Hamarosan megszólal a házi adó hangszórója, a magyar adás jólismert jelzése. Liszt második rapszódiája cseng az alkonyatban. Hamar elrepül az esti egyórás fekvési idő, ha közben az ember Petőfi, Benjámin, Bábi Tibor verseit, Móricz novelláját és Gábor Béla tréfáit hallgatja. Mihály vigyáz, nehogy egy szót is elhalasszon. Vacsoráig szórakoztató zenét hallgat. MOZIELŐADÁS háromszor van egy héten, az is ingyenes, mint minden, amit itt Mihály kap. De ma nem játszik a mozi. Vacsora után tilos elhagyni az épületet. Mihály lemegy az alsó társalgóba, benéz a munka-therápia helyiségébe, sakkverseny folyik itt. Kimegy az udvarra, ahol reggelente gyógytornát végeznek azok a betegek, akiknek az orvos előírja. Most nevető lányokkal, sétálókkal telik meg az udvar. Fent az égen serényen pislognak a csillagok. Az orvosok kórlapok, jegyzetek fölé hajolnak valahol, az ápolónők a kezelőszobában foglalatoskodnak, egy gazdasági hivatalnok még most is számol. A láthatatlan gépezet működik, s mindez azért, hogy az itt sétáló betegek mielőbb visszakapják legdrágább kincsüket, az egészséget s visszatérhessenek munkahelyükre. Tudja ezt Mihály is, aki most leült a biliárdszobában. Ez a terem bár volt azelőtt, mikor ebben az épületben még raccsoló ficsúrok és meztelenvállú,. ékszeres asszonyok forgolódtak. A bárpult még megvan, de azon a helyen, ahol régen talán épen egy lilakörmű nő keverte italát, most G. Mihály keszegfalvai munkás ül. A szomszéd helyiségben volt a táncterem. A zongora ott is megvan, — pötyögteti is valaki, — de a jazz-zenekar egykori helyén öblös fotelekben a betegek pihennek. Tíz órakor eljön a villanyoltás ideje. Mihály mielőtt lehúnyja szemét, még kinéz a csillagos égre. A szomszédos erkélyen elhallgat a gitár, csend borul a házra, ahol évente annyi ember nyeri vissza egészségét. Mihály, aki ezekben a pillanatokban az álmok rózsás mezejére érkezik, már tudja, hogy ő sem reménykedett hiába, rövidesen gyógyultan otthon lesz. FENTIEKET sok héttel ezelőtt ősszel jegyeztem fel. Mihály azóta már hazament. 3 most azért teszem közzé, hogy az, aki nem ismeri a szanatóriumi betegek sorsát, lássa: a fénylő hegyek vidékén is nagyot fordult a világ. Hogy honnan tudom mindazt, amit Mihályról feljegyeztem? Én voltam a lakótársa. Tíz hónapig laktunk együtt a 322-es számú szobában. Veres János. A szlovákiai restaurátorok csoportjáról szlovákiai restaurátorok megszervezésének gondolata már évek óta foglalkoztatja Képzőművészeti Egyesületünk, valamint a Műemlékvédő Intézet vezető köreit. A múlt év nyarán tett szlovákiai kőrútunk során láttunk ugyan egynéhány restauráit falfestményt, azonban az első szakszerű vizsgálatnál kitűnt, hogy sem a restaurátor, sem a megbízója nem jártak el szakszerűen és sokszor minden felelősség nélkül hajtották végre azt a munkát, ami több szakismeretet és körültekintést igenyelt volna. A megsérült vagy beteg falfestmények legkényesebb részeit — ahelyett, hogy gondosan konzerválták volna, kegyeletteljes gondossággal megőrizve eredetiségét — önkényes könnyelműséggel egyszerűen „megújították", átfestették. Ezen áldástalan helyzet fölött elgondolkozva vetettük föl a gondolatot: megszervezzük a szlovákiai műemlékvédelem gyakorlati munkálataira a restaurátorok csoportját. Seregszemlét tartottunk a Képzőművészeti Egyesület tagjai között és megállapítottuk, hogy a régi téves feltevéssel szemben igenis vannak restaurátorok sorainkban, sőt egynéhány szakképzett konzervátor is. Droppa Vladimír festőművész, akinek szaktudásáról már több, mint száz négyzetméter sgraffitó és egyéb monumentális falfestmény tanúskodik. Fodor Pál festőművész, restaurátor, a Műemlékvédő Intézet restaurátori osztályának vezetője, Mendel Péter, Stalmach Miklós, Massányi Ede, Fabini József, Staudt Mihály és jómagam is. Hogy restaurátoraink sikeres munkát végezlek, azt legjobban bizonyítják a múlt évben befejezett műemlékvédelmi akcióik. Álló Gyula