Uj Szó, 1955. február (8. évfolyam, 27-50.szám)

1955-02-27 / 50. szám, vasárnap

2 m szo 1-955. február 27, Javítsuk meg gyors ütemben a begyűftési munkát . Božena Machačová begyűjtési miniszternek az SzlKP KB február 25-i ülésén mondott vitafelszólalásából A mezőgazdasági termékek jelentős része a begyűjtési szervezet közvetítésével kerül piacra, dolgozóink asztalára. A begyűjtési apparátust a múlt évbon néhányszor és most újból bírálták a leiadatok bürokratikus, adminisztratív teljesítéséért, a szocialista törvényszerűség megsértéséért, mivel ezek a hiányosságok zavarják a munkások és a dolgozó parasztok szövetségét. A begyűjtésben, mégpedig a legfelelősségteljesebb helyeken is számos elvtárs annak ellenére, hogy helyesen értelmezi a munkás-paraszt szövetség szilárdítását és annak szükségességét, mégis az adott konkrét helyzetben nem tudja, mihez kezdjen. Az ilyen elvtársak ugyan meg tudják általánosságban magyarázni a munkás-paraszt szövetség lényegét, de az általános érvényű elveket nem tudják helyesen átültetni napi munkájukba. A munkások és dolgozó parasztok szövetsége megszilárdításának feladatában az általános jellegű helyes jelszót látják ugyan, de nem napi munkájuk irányelveit a falvakon. Nem értik, hogy a szövetség megszilárdítása elsősorban széleskörű politikai-szervezési munkát követel a falvakon, meleg, őszinte, készséges kapcsolatot a szövetkezeti tagokkal és a földművesekkel. A begyűjtésben a helytelen munkamódszerek nem szórványos jelenségek. A begyűjtésben sok dolgozó a kontingenseket, később pedig a kötelező beadásokat úgy fogta fel, mint a szövetkezeti tagok és földművesek egyoldalú kötelességét a mezőgazdasági termékek beadásában. Az egységes földmúvesszövetkezetben és a földművesben számos dolgozó csak szállítót lát. Egyes „teoretikusok" állásfoglalásukat úgy kezdték magyarázni, hogy a kötelező beadásokra beszolgáltatott mezőgazdasági termékek állítólag nem számítanak árunak, hogy a kötelező beadás éppen azért, mert kötelező, tudajdonképpen a természetbeni adó bizonyos formája, amit a paraszt az államnak fizet. Mindezen elméletek igazi tartalma azonban szekta jellegű, szociáldemokrata állásfoglalás a földművessel szemben, bizalmatlanság a munkás-paraszt szövetség szilárdításának szükségessége és lehetősége iránt, a munkásosztály szövetségeseinek zaklatása útján. A begyűjtésben a rossz munkamódszerek, a politikai túlkapások és hibák gyökerei a kötelező beadások egyoldalú értelmezéséből származnak, melyek a mezőgazdasági termékek állami alapjainak döntő forrását képezik. A kötelező beadások ilyen magyarazata a begyűjtési dolgozót a régi adóbeszedövé, az állami begyűjtési vállalatot pedig bürokrata hivatallá változtatja, amelyben nem vétség az, ha a parasztot félnapig várni hagyják a begyűjtés helyén az állatok beadásánál és aztán hazaküldik, mivel Űjra Kassán A hóesésben, fehérbe öltözött erdők között száguld a Magyar Területi Színház társasgépkocsija Kassa felé. Az útviszonyok ilyenkor nem a legkedvezőbbek, de ez nem befolyásolja a lelkes színész-kollektívát. Mennek hirdetni a kultúrát hóesésben, hideg télben is. A téli napok egyhangúságát szereti a városi ember egy kellemes színházi esttel tarkítani, ezért választottuk utunk céljául Kelet-Szlovákia fővárosát, hogy a kassai magyar dolgozóknak télen is alkalmuk legyen nemesen szórakozni és előadásunkból tanulni. Eddig mindig nyáron vagy ősszel látogatta meg színházunk Kassát, ez az első téli vendégjátékunk. A Dóm fehér hósapkával fogadott bennünket, a Fő utca fáit vastagon borítja a fehér takaró. Minden fehér, csak a villamossínek ragyognak a napsütésben. Ahogyan megszerették színészeink a nyári Kassát, éppúgy szívükbe zárták a télit is. A Néphadsereg Házának színháztermében tartjuk előadásainkat, melyeket nagy számban látogat a kassai magyarság. De sok szlovák szót is hallunk a nézőtéren, ami annak bizonyítéka, hogy szlovák polgártársaink szintén kíváncsiak ránk. És ez nagy kitüntetés számunkra. \ Vendé "játékunkat Beaumarchais „A szev

!'lai borbély" című vígjátékával kezdtük meg, majd bemua „Hivatal" elhatározta, hogy aznap már nem fogad. A begyűjtésben számos dolgozó, és nyíltan meg kell mondanunk, a nemzeti bizottságok sok funkcionáriusa sem értelmezi helyesen a dolgozó paraszt helyzetét abban az államban, amely a szocializmus felé halad. Nem értették meg, hogy a földműves kistermelő, hogy termékei áruszámba mennek és hogy áruként akarja azt eladni. A termelt mezőgazdasági termékek a szövetkezeti tagok és parasztok tulajdonát képezik, akik ezeket áruképpen pénz közvetítésével akarják más olyan árura beváltani, amire szükségük van. A város és falu éppen ilyen jellegű gazdasági együttműködése az alapja a piaci kapcsolatok- fejlődésének. A város és falu közötti piaci kapcsolatokat tovább fejleszteni egyedül az árufajták szaporításának feltétele mellett lehet egyrészt eladás útján, másrészt vásárlás útján. De az eladás és vásárlás kétoldalú viszonyt jelent az eladó és vásárló között, olyan viszonyt, amely magában foglalja mindkét fél jogait és kötelességeit. A közérdek megköveteli, hogy az állam előjogot biztosítson a mezőgazdasági termékek bizonyos mennyiségének felvásárlására, amelyekre feltétlenül szüksége van az egész társadalom állandóan növekvő szükségleteinek kielégítésére, a munkások és a városok többi dolgozójának előnyös ellátására. Ezért kötelező beszolgáltatással határozza meg, hogy az egységes földművesszövetkezeteknek és a földműveseknek, milyen mennyiségű mezőgazdasági terméket kell elsőbbségi joggal az állam részére eladni. De ez nemcsak a szövetkezeti tagokra és földművesekre kötelező, hanem az állami begyűjtési szervezet dolgozóira is. Ezért a begyűjtési dolgozók kötelessége megtárgyalni a szövetkezeti tagokkal és földművesekkel az eladás módját és megteremteni szároukru a legjobb feltételeket, hogy teljesíthessék beadásaikat. Ezért a begyűjtési dolgozók kötelesek a földművesek számára biztosítani mindama előnyöket, amelyekben az állam azokat részesíti, akik beadásaikat teljesítették. Kötelesek ezen előnyök nyújtásán kívül arra is, hogy minden üzleti érintkezésnél tárgyaljanak a szövetkezeti tagokkal és földművesekkel, felvilágosítsák őket a kedvezményekről és tanácsot adjanak nekik, taítuk közkívánatra Moliére halhatatlan komédiáját, „A fösvényt" is. Harmadik darabunk, mellyel Kassán vendégszerepelünk, Zápolská Gabriella lengyel írónő: „Finom úriház" című szatirikus vígjátéka, melyet a kassai közönségnek „Dulszky asszony erkölcse" címen alkalma van látni szlovákul a kassai Nemzeti Színház előadásában. Örömmel látjuk a kassai közönség soraiban nemcsak a régi ismerős törzsközönséget, hanem a külváros lakóit is, a magyar munkásokat, akik szintén szívesen látogatják előadásainkat. A szevillai borbély előadásán megfigyeltem, hogy itt a közönség olyan részletekre is helyesen reagál, melyek máshol „elcsúsznak". Megértik nemcsak a darab cselekményéből fakadó humort, hanem azt is, ami a szavak mögött van. A közönség helyes állásfoglalása a darab mondanivalójával kapcsolatban nagyban segíti a színész játékát. Ezért vagyunk igen hálásak a kassai közönségnek és ezért játszunk mindig oly nagy szeretettel Kassán. Színtársulatunknak tagjai, akik nem játszottak a Szevillai borbélyban, szombat este megnézték a szlovák Nemzeti Színházban Zápolszká komédiáját. A nagyszerű előadás nagyon sokat jelentett színészeinknek és lelkesen tapsoltak a szlovák pályatársaknak, akik bizonyára tudták, hogy a magyar kollégák nézik az előadást, meri a függöny előtt, a tapsok megköszö- i hogy áruikat az állami begyűjtési apparátusban hogvan tehetik a legelőnyösebben pénzzé. Ez azonban megköveteli, hogy lényegesen megjavuljon a begyűjtés politikai-szervezési munkája. Arról ven szó, hogy a szövetkezeti tagok és parasztok körében végzett munka necsak a fizetett aktivisták ügye legyen, hanem a begyűjtés és a nemzeti bizottságok valamennyi dolgozójának ügye is. Ezért irányítjuk most arra vezető dolgozóinkat, hogy a falvakon a napi munka elvégzésébe bekapcsoljuk munkatársaink széleskörű kollektíváját, hogy embereinket megtanítsuk harcolni a feladatok teljesítéséért. Természetesen a politikai-szervezési munka színvonala emelésével kapcsolatos kérdésnek a begyűjtési apparátus pártszervezetei, valamint a járási és kerületi pártbizottságok ügyévé is kell válnia. Nagy feladatról és nagy eredményekről van szó, amelyeket az egész apparátus aktivizálásával érhetünk csak el. Hiszen Szlovákiában csupán a begyűjtési szervezetben, amely a begyűjtési minisztériumnak van alárendelve, több, mint 12 000 alkalmazott dolgozik. Ebbe nem számítom bele a tejüzemek, fogyasztási szövetkezetek, cukorgyárak és hasonlók begyűjtési apparátusát. Nagy erő ez, amit föl kell használnunk. Szükséges, hogy a begyűjtési dolgozók életérdeküknek tekintsék a mezőgazdasági termelés tervének teljesítését és az egységes földművesszövetkezetek megszilárdítását és fejlesztését. Hiszen az EFSz-ek fejlődése és a mezőgazdasági termelés növekedése teremti meg a begyűjtési terv sikeres teljesítésének foltételeit. A néhány éves tapasztalat azt mutatja, hogy sokkal többet és jobban vásárolunk ott, ahol szilárd, gazdaságilag erős EFSz-ek vannak. Példákért nem kell messze mennünk. A somorjai járásban, ahol ma az EFSz-ek a földek 97,5 százalékát müvelik, lényegesen emelkedett a tejbegyűjtés. 1951-ben Somorján összesen 3,3 millió liter tejet vásároltak fel. 1954-ben, amikor már csaknem minden földterületet az EFSz-ek műveltek meg, összesen 5,5 millió liter tejet vásároltunk fel, tehát 70 százalékkal többet, mint 1951-ben. Természetesen nem arról van szó, hogy a begyűjtési dolgozókat a falvakon végzendő politikai-szervftzési munkába csupán egyszer kapcsoljuk be. Célunk az, hogy a mostani téli kampány a falvakon a földművesek között végzendő rendszeres mindennapi türelmes munka kezdete legyen, hogy dolgozóink törődjenek és segítsenek a mezőgazdasági termelés fejlődésében és fellendülésében és ezáltal megteremtsék a begyűjtési terv teljesítésének feltételeit. Az ilyen előrelátó és átgondolt munka megteremti annak a föltételét, hogy leszámoljunk azzal az állapottal, amikor a fő begyűjtési kampány idején a falvakra a tervteljesítés érdekében más szakmabeli dolgozóknak, gyárak és hivatalok dolgozóinak ezreit küldjük segítségül. Az ilyen gyakorlat helytelen és feltétlenül magával hozza a parasztok bizalmatlanságát és idegességét, al^ik joggal kérdezik, hogy miért jár éz a rengeteg ember a faluba csak akkor, amikor az egész évi munka eredményeiről van szó és miért nem jött akkor, amikor a jó termés föltételeit kellett megteremteni. Ez a gyakorlat azért is helytelen, mert ezen dolgozóknak — akik gyakran a mezőgazdasági termelés és begyűjtés problémáit nem ismerik jó! — a falvak tömeges látogatásakor következnek be a leggyakrabban politikai hibák és túlkapások. Ha azt akarjuk, hogy embereink munkája a falvakon sikerrel járjon, szükséges, hogy jól előkészítsük és fölvértezzük őket. Intézkedéseket teszünk az emberek iskolázására. De nemcsak elméleti előkészítésről van szó; szükséges, hogy az embereknek érveket adjunk a falusi munka végzéséhez, meg kell őket tanítanunk, hogyan mutassanak rá a földművesek előtt arra, hogy az állam érdeke összhangban van az 6 saját érdekeikkel, meg kell tanítanunk őket arra, hogyan kell megnyerni a földműveseket a beadások teljesítésére és meg kell teremteniük azt a légkört, amelyben a feladatok teljesítése minden földműves hazafias kötelessége és becsületbeli ügye lesz. El vagyunk szánva, hogy a jövő években leszámolunk a húsellátásban mutatkozó hiányosságokkal. Ezért van, hogy a párt X. kongresszusának irányelvei is megszabják a állattenyésztési termelés 51 százalékkal való növelését az elkövetkezendő három év alatt. Emellett az EFSz-ek és földművesek beadásai nem lesznek nagyobbak, úgyhogy az összes terven felül termelt állattenyésztési terméket előnyös árakon adhatják el az államnak. A földműveseknek az állattenyésztési termelés növelésében való fokozott anyagi érdekeltsége céljából szerződéseket kötnek a sertések, szarvasmarha és borjak terven felüli hizlalósára, mégpedig előnyös árakon, kedvező föltételek mellett. A szerződéses akció ugyancsak kifejezésre juttatja a pártnak és kormánynak a mezőgazdasági termelés növelését célzó gondoskodását és az állam érdekét összhangba hozza a földművesek érdekeivel. De a szerződéses hizlalás biztosításával kapcsolatos politikai-szervezési munkában komoly hiányosságok vannak. Gyors ütemben kell megjavítani a begyűjtési munkát. A begyűjtésben február 28-ig elért eredmények arra a komoly veszélyre figyelmeztetnek, hogy a tavalyi első negyedév eseményei megismétlődnek. A szlovákiai kerületekben már ma is nagy hiányosságok vannak a húsbegyűjtés, főleg a sertéshúsbegyűjtés tervének, továbbá a tej és tojás begyűjtésének teljesítésében. Emellett állandó hiányosságok fordulnak elő a begyűjtésben. Gálszécsen a begyűjtési üzem dolgozói 30 parasztot hazaküldtek és viszszautasították az elválasztott malacok felvásárlását. Több mint 10 kilométert mentek fölöslegesen e parasztok termékeikkel és elkedvetlenedve tértek vissza anélkül, hogy eladták volna azokat, bár elválasztott malacokban hiány mutatkozik és érvényben van a begyűjtési minisztérium oly értelmű utasítása, hogy naponta és minden mennyiséget föl kell vásárolni. Az állatállomány terve azt mutatja, hogyanegyedévi begyűjtési tervet 1Ö0 százalékon felül lehet teljesíteni. A begyűjtési apparátus munkamódszereinek megjavítása mellett szükséges az egész begyűjtési apparátus munkáját a nemzeti bizottságok ellenőrzése alá helyezni, szigorúan, megalkuvást nem ismerőn feltárni a hiányosságokat és kipellengérezni azokat, akik nem akarnak tanulni az elkövetett hibákból. De egyúttal ki kell emelni az élenjáró dolgozókat, népszerűsíteni kell tapasztalataikat és a többieket ezek színvonalára kell emelni. ' Ha a beadások teljesítésével rendszeresen fognak foglalkozni a falusi pártszervezetek és ha megkövetelik, hogy a begyűjtési dolgozók rendszeresen ismertessék velük a beadások teljesítésének menetét, akkor biztosan számíthatunk arra, hogy munkánk előrehalad. A begyűjtési dolgozóknak munkájukban az eddiginél sokkal nagyobb mértékben kell a nemzeti bizottságokra támaszkodniuk. Szoros együttműködésben velük kell dolgozniuk a termelés növelésének biztosításán, a beadások teljesítésére fordított egyidejű gondoskodással. Az összes begyűjtési dolgozóknak jól kell tudniuk, hogy a begyűjtési feladatok teljesítése és a mezőgazdasági termelés lényeges fokozása az egyedüli út, amely az ellátás kérdéseinek megoldásához, hazánkban a szocializmusért folytatott döntő harc győzelméhez vezet. nése alkalmával, barátságosan mosolyogtak felénk. Ez a mosoly több volt, mint amivel a tapsot köszöntik. Ez a mosoly a barátság mosolya volt, mellyel olyan emberek üdvözlik egymást, akik egy célra törnek és egy ügyet szolgálnak. Néhány nap múlva mi játsszuk a „Finom úriház" című darabot és biztosak vagyunk benne, hogy a szlovák kollégák ott lesznek a Néphadsereg Színházban• Lehet, hogy alkalmunk nyílik közösen megvitatni a darab előadásának kérdéseit, előnyös oldalait és hiányosságait. És ez így helyes. Mert a jó színésztől mindig tamil színésztársa is. « * » Pár nap múlva búcsút kell mondanunk Kassának. Vissza szólít a kötelesség otthonunkba és nyugatszlovákiai játékhelyeinkre. Rövidesen megkezdjük Izsajev-Galics szovjet írók rendkívül mulatságos vígjátékának, a „Nem magánügyének próbáit, melynek bemutatója előreláthatólag április közepén lesz Komáromban. Ezután megkezdődnek Jókai Mór „Az aranyember" című színművének próbái. Azzal búcsúzunk a jó öreg Kassától, hogy mire leveti a fehér köntöst és zöldbe öltözteti fáit a tavasz, mi nagy szeretettel és lelkesedéssel újra eljövünk új darabjainkkal. A viszontlátásra tavasszal! Siposs Jenő, a Magyar Területi Színház tagja. Oskár Jeleň belügyi megbízott, a Megbízottak Testületének alelnöke a pezinok—trnavai választókerület jelöltje Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága politikai irodája tagjelöltjének, a Szlovák Nemzeti Tanács képviselőjének, Fraňo Kráľ nemzeti művésznek halálával a Szlovák Nemzeti Tanács képviselőjének helye a pezinok—trnavai választókerületben megüresedett. A Csehszlovák Köztársaság kormánya határozatilag megállapította ebben a választókerületben a pótválasztások napját 1955. február 27-ét, vasárnapot. A Nemzeti Front szervezetei a pezinok—trnavai választókerületben jelöltjükül Oskár Jeleň belügyi megbízottat, a Megbízottak Testületének alelnökét javasolták. A Békévédők szlovákiai bizottságának üléséről A Békevédők szlovákiai bizottságának elnöksége február 25-én tartotta Bra

tislavában ülését, amelyet dr. h. c Alexander Horák, a Békevédők szlovákiai bizottságának elnöke nyitott meg. Az elnökség tagjai kiértékelték n békevédők járási konferenciáival kapcsolatos előkészítő munkák menetét Szlovákiában, amelyeket február 26-án és 27-én tartanak meg. A Békevédők szlovákiai bizottságának elnöksége a békevédők néhány konferenciájára kiküldi tagjait és elhatározta, hogy az aláírási akció idején hetenként összeül, hogy azonnal reagálhasson az aláírási akció menetére. A szovjet küldöttség szlovákiai tartózkodása A szovjet küldöttség tagjai, akik részt vettek az EFSz-ek II. országos kongresszusán Prágában, szlovákiai tartózkodásuk második napján megismerkedtek Bratislavával. Pénteken, február 25-én délelőtt a küldöttség '.agjait František Čáp, a bratislavai központi nemzeti bizottság elnöke fo"gadta és barátságosan elbeszélgetett velük. A szovjet vendégek megtekintették a régi városházát, a múzeumot és a bratislavai várat. A küldöttség, amelynek vezetője Nyikolaj Vasziljevics Cicin akadémikus, a moszkvai össz-szövetségi mezőgazdasági kiállítás igazgatója, ellátogatott a Slavínra, ahol koszorút helyezett el és kegyelettel adózott a Bratislava és környéke felszabadításakor hősi halált halt szovjet katonák emlékének. A délutáni órákban a szovjet vendégek a szenei gép- és tíaktorállomfisra mentek.