Uj Szó, 1955. február (8. évfolyam, 27-50.szám)

1955-02-27 / 50. szám, vasárnap

\ 1955. február 27. UJS7Q Az ENSz lefegyverzési albizottságának ülése Február 25-én Londonban megkez­dődött az ENSz lefegyverzési albizott ságának ülése. / Elsőnek Nutting, Nagy-Britannia képviselője beszélt. Véget ért Bangkokban a SEATO konferenciája Bangkokban véget ért a SEATO (délkelet-ázsiai katonai tömb) tagjai­nak konferenciája. A konferencia résztvevői úgy dön­töttek, hogy Bangkokot választják a SEATO titkárságának állandó székhe­lyéül, amelyet olyan céllal szervez­tek, hogy a SEATO üléseinek Időkö­zében összhangba hozza Ázsiában a katonai Intézkedéseket. Három bizott­ság létrehozását határozták el: kato­nai, gazdasági és felforgató tevékeny­ség elleni harc bizottságát. Az utób­bit az ázsiai országok nemzeti felsza­badító mozgalmai ellen. SajtójelentéSek szerint Dulles és Eden között jelentős nézeteltérések támadtak az alábbi kérdésekben: A SEATO bekapcsolása az amerikai „stratégiai rendszerbe" a Távol-Kele­ten és a „nemzetközi fegyveres erők részvételére Queomy- és Macu-szigeiek védelmében" (vagyis Kína ellen irá nuló agresszióban), továbbá a liszin­mani és a Csangkajsek-rendszc SEATO-ba való felvételére vonatkozó­lag, ahogy azt az USA kívánta. Ha valaki elismeri Kínát, el kell ismernie, hogy Tajvan Kína része A delhi rádió közölte, hogy Nehru indiai miniszterelnök február 25-én az indiai parlament népi kamarájában beszédet mondott, amelyben foglalko­zott az ázsiai kérdésekkel. Nehru kifejtette, hogy igen sok ne­hézség, amelyet a világ most érez, abból ered, hogy egyes emberek Ázsiára még a régi módon néznek és nem értik az ázsiai problémákat. Ha valaki elismeri Kínát, akkor lo­gikus, hogy el kell ismernie, hogy Formóza (Tajvan) szigete Kínához tartozik. Nehru kijelentette, hogy Quemoy- és Macu-szigetek szintén Kína elszakít­hatatlan része. A csangkajsekistáknak el kell hagyniuk ezeket a szigeteket. Kijelentette továbbá, hogy a katonai paktumok és tömbök ellen van. A közelgő ázsiai és afrikai konfe­renciával kapcsolatban Nehru kijelen­tette, hogy az összes meghívott or­szágok részt vesznek rajta. W. Churchill nyilatkozata A brit sajtóban és politikai körök­ben élénk vita folyik azokról a „ko­moly ellentétekről", amelyek — mint a „Daily Express" és más újságok ír­ják. az USA és a brit kormány között támadtak a Tajvan térségében előál­lott kérdésben. Az ellentétekről szóló híreknek az a tény szolgál alapul, hogy az angol kormány — bár támogatja a távol­keleti amerikai politikát — nem hagy­hatja figyelmen kívül a széles an­gol tömegek elutasító magatartását, a Tajvan térségében történő akciók­kal kapcsolatban. Az országban széles tiltakozó mozgalom kezdődött a tá­vol-keleti amerikai agresszió ellen. Az alsóházban elhangzott interpel­lációkra W. Churchill kijelentette, hogy „szó sem lehet arról, hogy Nagy-Britanniát bevonják a kommu­nista Kína partvidéke közelében levő szigetek katonai védelmébe." (Quemoy és Macu-szigetek). Churchill a továbbiakban megkísé­relte megmagyarázni Tajvan-szigeté­nek az amerikaiak által való meghó­dítását és azt a módot ahogy támo­gatják a csangkajsekistákat. A labour-párt végrehajtó bizottsága határozatot fogadott el, amelyben fel­hívja az angol kormányt, „világítsa meg az USA kormányának, hogy nem számíthat Nagy-Britannia részéről S3,.m;féle segítségre a partvidék! sziycek elleni akcióval kapcsolatban." A lyilatkozat hangsúlyozza, „a tá­vo'kr'etl helyzet megoldásának érde­kében szükséges, hogv Peking képvi­selői az ENSz-ben üljenek." A bonni parlament február 24-i délutáni és esti vitája Aki ragaszkodik a párizsi egyezmények ratifikálásához, állást foglal a német nép többségének akaratával szemben Az ADN sajtóiroda jelentése szerint Wehner 'szociáldemokrata képviselő a bonni parlamentben február 24-én el­hangzott tartalmas beszédében rámu­tatott arra, hogy nem lehet állandóan mellőzni a Szovjetunió javaslatait a német kérdés megoldásában. Wehner képviselő továbbá figyelmez­tetett arra, hogy a Németország egye­sítésére vonatkozó négyhatalmi tár­gyalás a párizsi egyezmények ratifi­kálása után tárgytalanná válik. Java­solta, hogy az egységes Németországot vonják be az ENSz keretében ala­kult biztonsági rendszerbe, mert egyébként a Németország mindkét része közötti mai övezeti határ ál­lamhatárrá válna, ami pedig egy­általán nem felel meg a német nép érdekelnek. A német nép számára jelenleg a legfontosabb kérdés az ország mielőbbi egyesítése. Wehner után von Merkatz képviselő emelkedett szólásra, aki az új fa­siszta német párt nevében Adenauer politikájának mintaképül a bismarcki vér és vas" politikáját tüntette fel Merkatz a szociáldemokrata képvise­lők zajos tüntetése közepette kijelen­tette, hogy „nem volna olyan rossz, ha a mai övezeti határ helyett Né­metországot államhatár választaná ketté". A szabad demokrata párt nevében Euler képviselő sajnálkozását fejezte ki afelett, hogy tavaly kudarcot szen­vedett az ún. „európai védelmi kö­zösség" és hozzáfűzte, hogy ha Né­metországnak már két év óta meg­volnának a hadosztályai, az ország új­bóli egyesítése ma más stádiumban állna. Euler hangsúlyozta, hogy, a Nyugatnak olyan helyzetet kell te­remtenie, amely a Keletet engedé­kenységre bírná. Lemmer, az adenaueri keresztény­demokrata unió képviselője, ugyan­csak védelmezte a Nyugat-Németor­szág felfegyverzésére irányuló Ade­nauer-politikát. Szót emelt még Seiboth, az sz­német tömb nevében, valamint Sabel, a kereszténydemokrata unió képvise­lője. A bonni parlament február 24-i esti vitájának utolsó szónokai Brendt, nyugatberlini szociáldemokrata, .Han­sen, bonni szociáldemokrata és Straus kereszténydemokrata unióbeli képvi­selők voltak. Február 25-én a bonni parlament folytatta a páriziy katonai egyezmé­nyek ratifikálásáról szóló vitát. A csü­törtöki üléstől eltérően, a pénteki ülés kezdete viharos volt. H. Wehner, szociáldemokrata kép­viselő, parlamenti csoportjának ne­vében javaslatot terjesztett elő, hogy a párizsi egyezmények máso­dik és harmadik olvasását vegyék le a szövetségi parlament tárgyso­rozatáról, és hogy a szövetségi par­lament tárgyalja meg Németország egyesítésének kérdését. Wehner a reakciós többség képvi­selőihez, Adenauer híveihez fordulva, kijelentette, hogy az, aki ragaszkodik a párizsi egyezmé­nyek ratifikálásához, állást foglal a német nép többségének akaratával szemben, mert a nép követeli a Németország egységéről szóló tár­gyalás lefolytatását a párizsi egyez­mények ratifikálása előtt. Hivatkozott a nyugatnémet közvéle­ménykutatő intézet adataira, amelyek­ből vidéki egyezmény alaphatározatainak bonni és párizsi magyarázata között az eltérés még mindig fennáll. A Saar-vidéki egyezmény elemzésé­nek alapján Mommer rámutatott ar­ra. hogy ennek az okmánynak több pontja ellenkezik a nyugatnémet al­kotmánnyal. Ezért a Saar-vidékl egyezmény még ak­kor is érvénytelen lesz, hogyha a kitűnik, hogv a megkérdezett személyek 5fi százaléka arra szavazott, hogv meg kell tartani a tárgyalásokat a párizsi egyezmények ratifikálása előtt. Kissinger, a kereszténydemokrata unió képviselője, felhívta a képviselő­ket, hogy utasítsák el Németország szociáldemokrata pártja parlamenti csoportjának javaslatát. A szövetségi parlament reakciós többsége Németország szociáldemok­rata pártja javaslatát elutasította. A tárgyalást a bonni parlament a második olvasásban folytatja. Kather, az össznémet blokk képvi­selője és Manteufel-Szöge, a keresz­tény unió kéyviselője a revansista po­litika mellett szólaltak fel. Kather például a valóságban a Szu­détavldék, valamint az Oder-Neis­se-n túli területek megszállását kö­vetelte. Kather bejelentette, hogy az össz­német blokk fenntartás nélkül jóvá­hagyja a párizsi egyezmények min­den részletét, kivéve a Saar-egyez­ményt. Bírálta az Adenauer-kormányt és kénytelen volt beismerni, hogy a szövetségi kormány nyilatkozata a né­met kérdésről a valóságban deklara­tív. Manteufel-Szöge, a keresztényde­mokrata unió képviselője védelem­be vette Adenauer háborús politi­káját és az „európai új rend" hit­leri szavaival érvelt. Lenznek, a CDU parlamenti csoport­ja képviselőjének beszédével kezdte meg a bonni parlament a Saar-vidéki egyezmény vitáját, amely ellen állást foglalt a képviselők egész sora. Ezután K. Mommer, a Saar-vidéki kérdés szociáldemokrata szakértője tartott nagy beszédet. Rámutatott arra, hogy Adenauer már a párizsi egyezmények első olvasásánál azt ígérte, hogy kiküszöböli a francia és nyugatnémet magyarázatok között mutatkozó eltérést a Saar-vidéki egyezményre vonatkozólag K. Mom­mer hangsúlyozta, hogy Adenauer ezt az ígéretét nem tartotta be. A Saar­szövetségl parlament jóváhagyja. Mommer továbbá hangsúlyozta, hogy a Saar-vidéki egyezménnyel megvet­ték Franciaország hozzájárulását Nyu­gat-Németország felfegyverzéséhez. Parlamenti csoportjának és a szabad demokratikus párt képviselőinek vi­haros tapsa közepette Mommer fel­szólította a képviselőket, hogy a Saar­vidéki egyezményt utasítsák el. Viharos hatást keltett a bonni par­lamentben Beckernek, a szabad de­mokrata párt képviselőjének beszé­de, áki kijelentette, hogy a Saar-vi­déki statútum, amit Adenauer Párizs­ban aláírt, a Saar-vidék elszakítását jelenti Németországtól. Hangsúlyozta, hogy a Saar-vidék­nek Németországtól való elszakítá­sa ellen nemcsak az ő pártja tilta­kozik, hanem állást foglalt ellene nemrégiben a kereszténydemokrata unió Is. Becker beszéde után Adenauer kan­cellár emelkedett szólásra, aki Becker kijelentéseit „meg nem engedhető­nek" és olyannak minősítette, ame­lyek ártanak a bonni kormánynak Adenauer azonban beszédében egyál­talán nem hozott fel olyan indoko­lást, amellyel megdöntötte volna Bec­kernek és a Saar-vidéki egyezmény többi ellenzőjének Indokolását. A kancellár durva támadásokkal igyekezett palástolni gyengeségét és a Saar-vidéki egyezmény védelmére régi indokait hozta fel. A kérdést olyan megvilágításba akarta állítani, mintha ez az egyezmény nem jelen­tené a Saar-vidék elszakítását Német­országtól. A Szakszervezeti Világszövetség felhívása a világ asszonyaihoz A Nemzetközi Nőnap közeledtével a Szakszervezeti Világszövetség felhí­vást intézett a világ asszonyaihoz, amelyben többek között a következő­ket mondja: A szakszervezetek igen jól tudják, hogy a nők részvétele igen fontos a jobb életért, a jó munkafeltételekért, a szakszervezeti jogokért, a demokra­tikus szabadságért és abbékéért foly­tatott harcban. A dolgozókat nagy veszély fenye­geti. Európában ez a veszély Nyu­gat-Németország újrafelfegyverzésé­ben rejlik. Ázsiában ez az imperialis­táknak Kína elleni provokációiban jut kifejezésre. A világot az atomhá­ború fenyegeti. Ez ellen a veszély el­len harcba szállnak a népek az egész világon. A török—iraki katonai szerződést aláírták Február 24-én, csütörtökön az éjjeli órákban aláírták Bagdadban a török­iraki katonai szerződést. Irak így az Arab Liga tagállamai többségének ha­tározata ellenére belépett az agresz­szív szövetségek rendszerébe, amely az USA imperialistáinak ellenőrzése alatt áll. Az iraki nép, az arab államok köz­véleménye elitélte Nuri Said iraki mi­niszterelnök politikáját, amely előse­gíti az imperialisták helyzetének erő­södését a Közel-Keleten. Ez a tiltakozás megmutatkozott igen sok, a török-iraki katonai szerződés ellen irányuló tüntetésben is, mind Irakban, mind a Közel-Kelet országai­ban. « » » A nyugatnémet rádió jelentése sze­­rint az amerikai uralkodó körök a LÖ­rök-iraki szerződést, amely része a török-pakisztáni szerződésnek, nagy örömmel fogadták. NÉHÁNY SORBAN Vita az olasz szenátusban az olasz egyezmények ről Olaszország függetlenségét és egységét fenyegetik a párizsi egyezmények Február 24-én este megkezdte az olasz szenátus a párizsi egyez­mények ratifikációjának vitáját. Ezt a törvényjavaslatot két hónappal az­előtt fogadták eL a képviselőházban. Elsőnek a vitában Ambrogio Donini kommunista képviselő szólalt fel, aki kijelentette, hogy bizonyos hangok a nyugat-európai unió" védelmi jelle­géről egészen hamisak. Olaszország függetlenségét és egységét — jelen­tette ki Donini — éppen a párizsi egyezmények fenyegetik, melyek el­fogadása az országot konfliktusokba sodorhatja, amelyeket esetleg a „nyu­gat-európai unió" egyik tagállama iáé? elő. Az „unió" agresszív céljai olyan vi­lágosak. hogy a kormány nem merte parlament elé terjeszteni mind a 33 Londonban és Párizsban aláirt doki/ mentumot. A tárgyalásokon csupán lu dokumentumot terjesztett elő. A párizsi egyezmények — folytatta továbbiakban Donini — nem teszik ehetővé Nyugat-Németország fegy­verkezésének semmilyen tényleges el­lenőrzését, mivel ezt a felfegyverzés az Egyesült Államok fogja elvégez­ni, amely nem titkolja, hogy egy új Wehrmachtot akar felállítani, amely európai agresszív tervei eszköze lesz. , Több szónok beszédének elhangzása után a vitát a szenátusban tovább folytatják. Az ANSA hírügynökség je­lentése szerint február 24-én a szená­tus épülete előtt tiltakozó demonstrá­ció volt a párizsi egyezmények és a német militarizmus ellen. A rendőr­ség szétszórta a tüntetőket és néhá­nyat letartóztatott. A L'HUMANITÉ elmü lap jelentése szerint a toulousei S. N. C. A. E. re pülőgépgyár alkalmazottai február 24 én 24 órás sztrájkot kezdtek. A sztráj­kot a CGT, az FO, a CFTC szakszerve­zetek együttesen szervezték és mint­egy 4000 munkás, technikus és hivatal­nok vett benne részt. A sztrájkot til­takozásul rendezték a megtagadott béremelés miatt. A SVÉD BÉKEVÉDÖK bizottsága el­határozta, hogy március 1-én kezdik a Béke-Vílágtanács bécsi felhívására az aláírásgyűjtési mozgalmat. A svéd békevédök bizottsága ebből az alka­lomból felhívást intézett az összes szervezetekhez és a svéd néphez. FEBRUÁR 25-ÉN, pénteken több mint 500 000 Saar-vidéki munkás 24 órás általános sztrájkot kezdett. A Saar-vidéki egységes szakszervezeti bizottság tiltakozósztrájkra szólította fel a fémmunkásokat, mivel a bérmeg­állapítő bizottság február 21-től nem is­merte el a magasabb béreket. A sztrájknak további oka, hogy rendőri intézkedéseket foganatosítottak a csü­törtöki tüntetések miatt. AZ UNITED PRESS hírügynökség tajpechi jelentése szerint február 25­én befejeződött a csangkajsekista ka­tonaság „evakuációja" Nancsiszan-szi­getéröl, amely 25 mérföldre fekszik a kínai partvidéktől. Ä japán nép önálló, független politikát követel A tokiói rádió jelentése szerint Soi­csi Kasuga, a Japán Kommunista Párt központi szervének vezetője kijelen­tette február 24-én elhangzott válasz­tás előtti beszédében: az USA­val kö­tött szerződéssel a Josida-kormánv országunkat alárendelte Amerika ér­dekeinek. Az USA beavatkozik a bel­ügyekbe és nyomást gyakorol a po­1.tikára, a nemzetgazdaságra, a kultú­rára és a japán nép életének minién területére Az Egyesült Államok célul tűzte ki az ázsiai országok elleni ag­ressziót különösen a Kína ellenit, ét­Japánt katonai támaszponttá tette. Nemcsak elveszik gyakorlótereik síé­mára a földművesek földjeit, hanem követelik Japán felfegyverzését, ÍTIÍ nehéz katonai kiadásokat jelent -;s megtiltják a kereskedelmet Kínaval és a Szovjetunióval. A Japán Kommunista Párt — mon­dotta Kasuga — teljes erejéből a Jo­sida-kormány politikája ellen küzdött A kommunista párt követelte és to­vábbra is követeli az Amerikától füg­getlen politikát, az önállóság politiká­ját. Ezt kívánja az egész japán nép is. A PRESS ASSOC1ATION hírügynök­ség jelentése szerint a Labour-párt parlamenti csoportjának február 24-i ülésén határozatot fogadtak el, melynek értelmében újra visszafogadják a par­lamenti csoportba azt a-hat labourpárti képviselőt, akik az alsóházban a pári­zsi egyezmények ellen szavaztak. A hír­ügynökség megjegyzi, hogy politikai megfigyelők véleménye szerint ez a ha­tározat Nyugat-Németország remilita­rizációja ellenzőinek nagy győzelmét jelenti a Labour-pártban. A MAGYAR BÉKEVÉDŐK az ország minden megyéjében nagy előkészülete­ket tesznek a magyar békevédők IV. kongresszusára, amely február 26—27­e között zajlik le Budapesten. A nagy­gyűlésen több mint 1000 küldött vesz részt a lakosság minden rétegéből, akik a dolgozók millióinak nevében támo­gatják a Béke-Világtanács határozatát az atombomba betiltására és Nyugat­Németország újrafelfegyverzése ellen. A FRANCÉ PRESS hírügynökség da­maszkuszi jelentése közölte, hogy a kormánynyilatkozattal kapcsolatos vi­tában a szíriai parlament február 24­én bizalmat szavazott Sabri Assali kor­mányának. A kormánynyilatkozatban hangsúlyozzák, hogy a kormány ellene van a katonai tömbökben való részvé­telnek és elítéli a február 24-én Bag­dadban aláírt török-iraki paktumot. A KOREAI központi sajtóiroda keszo­ni tudósítója jelenti, hogy Li Szan Cso hadtesttábornok, a fegyverszüneti bi­zottságban levő koreai-kínai küldött­ség vezetője, a Koreában tartózkodó ellenőrző bizottságnak levelet küldött, amelyben kéri, hogy küldjenek egy semleges ellenőrző csoportot, hogy ki­vizsgálja az amerikai félnek a fegyver­szüneti egyezmény megsértését bizo­nyító cselekedeteit. A levélben hang­súlyozzák, hogy 1953. június 27-e után j az Egyesült Nemzetek Szervezetének katonaság:-' megszegte a fegyverszüneti feltételeket v Dél-Koreábs igen nag: ­mennyiségű hadianyagot szállított a délkoreai haderők számára. I

Next

/
Thumbnails
Contents