Uj Szó, 1955. február (8. évfolyam, 27-50.szám)

1955-02-26 / 49. szám, szombat

4 m%m 1935. február 26. Szlovákia mezőgazdaságának kérdéseiről a CsKP KB februári plenáris ülésén hozott határozatok biztosításának szempontjából statisztikai adatok szerint 1423 III. és IV. típusú EFSz van, amelyek 745 652 hektár mezőgazdasági termő­területen gazdálkodnak, vagyis az ösz­szes termőterület 27,5 százalékán, ebből szántóföld 529 913 hektár, vagyis az összes szántóföld 30 szá­zaléka. Egyes típusok szerint a szlo­vákiai EFSz-ek száma a következő­képpen oszlik meg: 94 IV. típusú EFSz, 1329 Hl. típusú EFSz, 27 II. típusú EFSz és 118 I. típusú EFSz. Az EFSz-ek fennállásuk néhány éve alatt megmutatták nagy előnyeiket, évről évre erősödnek politikailag és gazdaságilag egyaránt és megjavít­ják munkájukat. A termelés növelése alapján rendszeresen emelkedik a munkaegység értéke. A lemaradó szö­vetkezetek száma évről évre csök­ken 1953-ban még 820 szövetkezet kért haladékot a hitelek törlesztésére, 1954-ben már csak 400-nál valamivel több EFSz nyújtott be hasonló kérel­met. Az EFSz-ek gazdálkodásának hely­zete azonban sokkal jobb lehetne, ha nagyobb gondot fordítanának rájuk, ha következetesebben betartanál; a? EFSz-ek mintaalapszabályzatát, ha rendszeresen megvitatnák az EFSz­ek tagjaival és biztosítanák a párt és kormány határozatainak, a CsKP X kongresszusa határozatainak végre­hajtását. Az EFSz-ekben végrehajtott ellenőrzések során megállapították, hogy nem tartják be elég pontosan a mintaalapszabályzatot és hogy a háztáji gazdaságokban még mindig 6548 szarvasmarhával és 8605 ser­téssel többet tartanak, mint ameny­nyit a mintaalapszabályzat megenged. 274 EFSz-ben nem tartják be a min­taalapszabályzat rendelkezését a ház­táji gazdaságok nagyságáról. Ez alá­ássa a munkafegyelmet, a szövetke­zeti vagyon niegdézsmálására vezet és kedvezőtlenül befolyásolja az EFSz gazdálkodását. Ennek az állapotnak határozottan véget kell vetni. A szövetkezeti mezőgazdasági ter­melés egyes ágazatainak fejlődése nem egyenletes, a lemaradás különö­sen az állattenyésztési termelésben tapasztalható, a növénytermesztésben a takarmánytermesztés helyzete a legkevésbé kielégítő. A végzett munkáért való jutalma­zás szocialista elvének érvényesítése alapvető feltétele annak, hogy növeljük a munka termelékenységét és ezzel a hektárhozamokat és az állatok hasz­nosságát is. A munkában elért ered­mények szerinti szocialista jutalma­zás bevezetése megszilárdítja a mun­kafegyelmet, megjavítja a munka­szervezést, fokozza a szövetkezeti tagok anyagi érdekeltségét a mun­kák idejében való és jó elvégzésében, a terv teljesítésében. Szövetkezeteink az év folyamán még mindig nem fordítanak kellő fi­gyelmet arra, hogy teljesítik-e a termelési tervet. Nem értékelik és nem ellenőrzik rendszeresen az évi termelési terveket, a szövetkezeti ta­gok havi gyűlésein nem méltatják rendszeresen a termelési terv telje­sítését. Ezért fokozott t gyeimet kell fordítani az évi termelési tervek tel­jesítésének ellenőrzésére. A havon­kénti ellenőrzés biztosítja, hogy a tervteljesítés minden szövetkezeti tag ügye lesz Természetes, hogy ezt a feladatot politikailag kell biztosítani. Egyes EFSz-ekben tavaly az egész év folyamán érezhető volt a mun­kaerőhiány, aminek következtében a szövetkezetek elkéstek bizonyos mun­kák elvégzésével. Az EFSz-ekben ta­pasztalható munkaerőn'a.'iy nem min­den esetben indokolt. Nem beszélhe­tünk pl. munkaerőhiányról akkor, ha rem vonták be a munkába a fďuhan r-ndíikezésre álló valamenny. mun­kaerőt, nem kapcsolták be a mezei munkák elvégzésébe elsősorban a szövetkezeti tagok feleségeit és <i többi falusi nőt. A CsKP X. kongresszusa irányelvei­nek teljesítése, amely a mezőgazda­sági termelés lényeges fejlesztését tűzte ki feladatul, az egész dolgozó nép ügye, és az egész téli kampány arra irányul, hogy megmagyarázzuk a mezőgazdasági termelés növelésének jelentőségét és fontosságát, s már ez évben biztosítsuk e feladatot. E cél­ból dolgozzák ki az l"FSz-ek három­éves terveiket is. Az ĽFSz-ek 19í";5. évi termelési terveinek is biztosíta­niuk kell, hogy már az idén megkez­dik az EFSz mezőgazdasági termelésé­nek lényeges fejlesztését. A járási szövetkezeti értekezletek megmutatták, hogy a szövetkezeti gondolat falvainkon mély gyökereket ver, hogy a szövetkezeti tagok büsz­kén számolnak be munkájuk eredmé­nyeiről és ezzel bizonyítják, hogy a CsKP X. kongresszusának határoza­tai nemcsak teljesíthetők, de túlszár­nyalhatok is, amint azt az EFSz-ek országos kongresszusa is igazolta. Most biztosítani kell, hogy a kerületi, járási és helyi nemzeti bizottságok gondoskodjanak az EFSz-ek országos kongresszusán hozott határozatok konkrét kidolgozásáról valamennyi szövetkezetben, hogy minden szövet­kezeti tag pontosan ismerje feladatát a kongresszusi határozat végrehajtá­sában. A párt szervei és szervezetei politikailag biztosítsák e feladat tel­jesítését és ellenőrizzék végrehajtá­sát. Szövetkezeti tagjaink sorában már százszámra nőttek fel az új emberek, a mezőgazdasági termelés kiváló szer­vezői. A párt feladata, hogy nagyobb gondot fordítson a szövetkezeti tagok nevelésére. Mindenekelőtt nagyobb fi­gyelmet kell fordítani a vezető szövet­kezeti funkcionáriusok nevelésére, mi­vel ez a legfontosabb feladatok egyike, amely feltétele a mezőgazdasági ter­melés növelésének, a CsKP X. kong­resszusán hozott határozatok teljesí­tésének. E téren még mindig nagy hiá­nyokkal küzdünk például abban is, hogy a mezőgazdaság irányító szervei még mindig nem értékelik kellően a szövetkezeti munkaiskolák jelentősé­gét. Fokozni kell a vezető mezőgazda­sági szervek felelősségét a szövetke­zeti tagok nevelésében és oktatása­ban. Most pedig hadd emlékezzem még né­hány szóval a védnökségi üzemek mun­kájáról. A védnökségi üzemeknek fon­tos szerepük van a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségének megszilárdításában, az EFSz-ek alapí­tásában és szilárdításában, tagságuk bővítésében ŕs a mezőgazdasági terme­lés feladatainak biztosításában. Segít­ségüknek elsősorban a munka irányí­tásával és megszervezésével kapcsola­tos kérdésekre, a haladó munkamód­szerek bevezetésére és a szövetkezeti tagok nevelésére kell irányulnia. Szö­vetkezeteink a munkásosztály segítsé­ge nélkül nem teljesíthetnék feladatai­kat. Meg kell jegyezni, hogy a védnök­ségi üzemek még nem teljesítik kielé­gítően feladatukat. Ebben azonban bi­zonyos mértékben mezőgazdasági ap­parátusunk munkájának is része van, különösen a járási szervek tevékeny­ségének. Az is előfordul, hogy a mező­gazdasági apparátus egyes dolgozóinak nincs áttekintésük a védnökség mun­kájáról, nem tudják, meljik üzem melyik EFSz fölött vállalt védnökséget, stb. így volt ez pl. a somorjai járási bizottságon, ahol a járási bizottsági tanács földmüvelésügyi szakosztályá­nak vezetője nem tudta, melyik üzem melyik EFSz fölött vállalt védnökséget. Pártunk valamennyi szervének és szervezetének törődnie kell az ĽFSz-ek megszilárdításával, gazdálkodásával, tagságuk gyarapításával. Elsősorban a járási pártbizottságoknak és a falusi pártszervezeteknek, a nemzeti bizott­ságokban dolgozó kommunistáknak, a falvakon lakó és üzemekben dolgozó kommunistáknak kell sokoldalú támo­gatásban részesíteniük az EFSz-eket. A járási pártbizottságoknak szakítaniuk kell azzal a gyakorlattal, nogy csak ál­talánosságban értékelik EFSz-eink és falvaink viszonyait. Az állami gazdasá­gok dolgozói, a cukorgyárak szakértői, a tudományos kutató intézetek dolgo­zói az eddiginél nagyobb mértékben tá­mogassák tanácsokkal és gyakorlati munkával EFSz-einket a mezőgazdasági termelés biztosításában és fejlesztésé­ben. Az eddigi támogatás, különösen a szakszerű segítség, amelyben az EFSz­eket részesítették, nem volt kielégítő. A mi feladatunk az, hogy gondos­kodjunk falvaink szövetkezeti nagy­termelésének további felvirágoztatásá­ról. Ennek érdekében biztosítani kell. hogy a meglévő EFSz-ek vonzó minta­képek legyenek a még egyénileg gaz­dálkodó kis- és középparasztok előtt. A szövetkezeti tagok kötelessége, hogy támogassák az egVénileg gazdálkodó parasztokat termelési feladataik telje­sítésében és az őszinte kölcsönös se­gélynyújtás alapján szorosabbra fűzzék kapcsolataikat. Ezért következetes po­litikai harcot kell folytatni minden szektáns irányzat ellen, amely a szö­vetkezeti tagok és az egyénileg gaz­dálkodó parasztok viszonyának kérdé­sében károsan éreztethetné hatását. Nem konzerválhatjuk azt, ami van, hanem biztosítanunk kell, hogy falvaink'oan egyre nagyobb .méreteket öltsön a szö­vetkezeti gazdálkodás. Ehhez meg kell teremteni a szükséges politikai és gaz­dasági-politikai előfeltételeket. Szünte­lenül szem előtt kell tartanunk e fel­adatot és biztosítanunk kell teljesíté­sét. Mezőgazdasági termelésünk anyagi és műszaki bázisai a gépállomások Gépállomásaink igen fontos szerepet töltenek be mezőgazdaságunk átalakí­tásában. A legfőbb eszközül szolgálnak, amelynek révén munkásosztályunk tá­mogatja a kis- és középparasztokat. A gépállomások jelentős szerepet játsza­nak falvaink új termelési viszonyainak fejlesztésében és megszilárdításában. Az a feladatuk, hogy jó munkával biz­tosítsák a mezőgazdasági termelés lé­nyeges gyarapítását, a hektárhozamok­nak és a gazdasági állatok hasznossá­gának a növelését, a haladó mezőgaz­dasági tudomány és a technika vívmá­nyainak alkalmazásával. A gépállomás jó munkája hatással van a parasztok gondolkozására is és rávezeti őket a gazdálkodás szövetkezeti formáira. Mindehhez azonban elsősorban hat­hatós politikai és szervező munkára van szükség. Gépállomásaink e felada­tot mind ez ideig elégteleftül teljesítik, noha már valóban nagy munkát végez­tek falvaink szocialista átalakításában. A gépállomások üzemi pártszervezetei sem értették meg mindenütt a gépál­lomások jelentőségét mezőgazdaságunk átalakításában. Minden gépállomáson, különösen pártunk üzemi szervezetei ben még a tavaszi munkák megkezdése előtt részletesen meg kell vitatni min­den kérdést, amely összefügg a kis- és középparasztoknak nyújtandó segítség­gel és külön figyelmet kell fordítani az egyénileg gazdálkodó parasztok támo­gatására, amelyet az eddiginél nagyobb mértékben kell végrehajtani. Pártszer­vezeteinknek a gépállomások minden dolgozójában, a traktorosokban, az ag ronómusokban fel kell kelteniük annak tudatát, hogy nagymértékben az ö szakmai és politikai támogatásuktól függ, hogyan biztosítjuk a mezőgazda sági termelés fejlesztését. Jelenleg a gépállomások legfonto­sabb feladata, hogy előkészítsék az ösz­szes gépeket és vontatott felszerelést, segítséget nyújtsanak az EFSz-eknek a gépjavítások elvégzésében és jól fel­készüljenek a tavaszi munkákra. A téli gépjavítások eddigi eredményei meg­lehetősen kielégítőek és már a gépál­lomásoknak több mint fele eleget tett e feladatának. A foganatosított intéz­kedések alapján megvan minden felté­telünk ahhoz, hogy azok a gépállomá­sok is, amelyek még nem teljesítették a téli gépjavítások tervét, munkájuk­kal a legközelebbi napokban elkészülje­nek. A gépállomásokon a tavaszi riiur­kák során és az év többi hónapjaiban jobban kell biztosítani a karbantartás és javítások elvégzését. Vándor javító­műhelyeket kell felszerelni, hogy azok közvetlenül a földeken helyrehozhas­sák az erő- és munkagépek kisebb üzemzavarait. Nem engedhetjük meg, hogy a traktorok jelentéktelen üzem­zavarok miatt néha napokon át vesz­tegeljenek csak azért, mert nem szer­vezték meg eléggé tettrekészen a javí­tásokat. A gépállomások dolgozóinak szüntelenül szem előtt kel! tartaniuk, hogy szövetkezeti tagjaink, egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztjaink az idei tavaszi és más mezőgazdaság: munkák során az eddiginél sokkal gon­dosabb és jobb támogatást várnak és kívánnak tőlük. Ugyanezt várja el a gépállomások dolgozóitól pártunk ís. A gépállomások agronómusai előtt az a halaszthatatlan feladat áll, hogy va­lóban a mezőgazdasági termelés szerve­zői legyenek és gondoskodjanak lénye­ges fejlesztéséről. A szakaszagronómu­sóknak meg kell szervezniük a mun­kát, szakszerű tanácsokkal és gyakor­lati segítséggel kell támogatniuk EFSz­einket, kis- és középparasztjainkat. A járási pártbizottságaink, különösen pedig a gépállomások üzemi pártsze:- j vezetei, valamint a falusi pártszerve­zetek nyújtsanak az eddiginél sokkal hathatósabb segítséget a bngádköz­pontokban elhelyezett traktorosok irá­nyításában és ösztönözzék őket arra, hogy mindennapi munkájukban kitar­tóan harcoljanak a bőséges termésért. Ezért a gépállomások, az üzemi párt­szervezetek, n szakszervezeti és ifjú­sági szövetségi csoportok kor.munista dolgozóinak és funkcionáriusainak az lesz a feladatuk, hogy széleskörű, szo­cialista munkaversenyt szervezzenek a munkák jó elvégzéséért az előirt agro­technikai határidőkben, az üzemanyag megtakarításáért és a gépállások csök­kentéséért. Gépállomásainkon még egy súlyos hibával állunk szemben: ez a gazda­ságosság kérdése iránt megnyilvánuló közömbösség. A gépállomások tavaly néhány tízmillió koronával maradtak adósai állami költségvetésünknek csak azért, mert nem gondoskodtak arről, hogy megkapják a végzett munkák díját. Továbbá nincs rendben leltári nyilvántartásuk és könyvelésük sem. A gazdaságosság megjavítása érdeké­ben a gépállomásokon és a brigád­központokban az eddiginél határozott tabban és nagyobb mértékben kell alkalmazni az üzemen belüli elszámo­lás rendszerét, a dunahidasi brigád­központ példája szerint. A gépállo­mások dolgozóinak meg kell érteniök, hogy felelősséggel tartoznak a gép­állomás gazdasági eredményeiért is, mert csak akkor taníthatnak gazdál­kodni másokat, ha ők maguk is jó gazdák lesznek. Röviden szólok az állami gazdasá­gokról is. A CsKP X. kongresszusá­nak irányelvei az állami gazdaságok­nak kötelességévé teszik, hogy már 1955-ben a következőképpen fokoz­zák termelésüket: búzából 13,6 szá­zalékkal, rozsból 26,5 százalékkal, ár­pából 24,5 százalékkal, cukorrépából 11,8 százalékkal, tejből 5,8 százalék­kal, sertéshúsból 9,6 százalékkal, gyapjúból 7,9 százalékkal, tojásból 14,1 százalékkal. E feladatok teljesítésére áliami gaz­daságaink már ősszel aránylag jől fel­készültek. A mélyszántás tervét száz százalékosan végrehajtották. Mindez azonban még nem elég ahhoz, hogy elérjük a kitűzött célokat. Az állami gazdaságok dolgozóinak is gondoskod­niok kell arról, hogy megteremtsék a hektárhozamok növeléséhez szük­séges feltételeket, különösen tenge­riben, burgonyában és takarmánynö­vényekben, amelyeknek termesztése az állami gazdaságokban aránylag ala­csony színvonalon mozog és nem fe­lel meg azoknak a termelési lehető­ségeknek, amelyekkel állami gazdasá­gaink rendelkeznek. Az állami gazda­ságoknak fokozott, gondot kell fordí­taniok elsősorban saját takarmány­alapjuk biztosítására, ami annyira szükséges az állattenyésztési terme­lés további fejlesztéséhez és gyara­pításához. Az állami gazdaságokban is biztosítani kell a mag- és silóku­korica nagyobb termését. Lényegesen meg kell javítani a rétek és legelők gondozását és megművelését. Az állattenyésztési termelés sza­kaszán az állami gazdaságoknak ki kell egészíteniök a gazdasági áliatok, különösen a tehenek állományát, fo­kozott gondot kell fordítaniok a nö­vendékállatok felnevelésére, hogy nö­vekedjék a gazdasági állatok hasznos­sága az állami gazdaságokban. Szé­lesebb körben kell alkalmazni Mali­nyina, Ljuszkova és Surikov haladó munkamódszereit, valamint a többi b vált módszert a gazdasági állatok nevelésében és gondozásában. Az állami gazdaságokban még nem eléggé fejlett a fajtenyésztés és a kiváló minőségű állatok nevelése, bár ehhez állami gazdaságainknak meg­van minden feltételük Az állami gaz­daságok legyenek a legjobb fajte­nyésztők és elégítsék kl nemcsak a maguk, hanem az EFSz-ek és a többi kis- es középparaszt szükségleteit is. Az állami gazdaságok dolgozóinak meg kell érteniük, hogy kis- és kö­zépparasztjaink tömege figyelemmel kíséri munkájuk eredményeit és azok szerint alkot magának véleményt a szocalista mezőgazdasági nagyterme­lésről. Ezért az állami gazdaságok jó gazdálkodása nagy hatással van a szocialista falu építésére. A kommu- j nistá-k, az üzemi pártszervezetek, a szakszervezeti és ifjúsági szövetségi csoportok feladata, hogy az állami gazdaságok dolgozóit rávezessék fel­adataik teljesítésére, hogy állami gaz­daságaink valóban példát mutassanak. Ezt el is várjuk állami gazdaságaink­tól. Pártunk és kormányunk rendkívül nagy összegeket fordít a mezőgazda­sági beruházási építkezésekre. Mező­gazdaságunk beruházási építkezési cé­lokra csak az utóbbi évek során több, mint egymilliárd 200 millió koronát kapott. Csupán az EFSz-ek 1172 új szarvasmarhaistállót, 1045 sertéshiz­laldát, 1617 anyasertésólat, 215 juh­hodályt, 345 dohányszárítót építettek. Ezenfelül több tízezernyi szarvasmar­ha elhelyezését szolgáló gazdasági épületek tatarozását és más gazdasági építkezéseket is elvégeztek. A párt és a kormány támogatása ellenére a beruházási építkezések las­san haladnak előre és e téren még mindig sok a hiány. 1954-ben nem teljesítették az EFSz-ek beruházási építkezéseinek tervét és 1955-ben 344 tehénistállót, 122 fiatal állatok elhelyezésére szolgáló istállót, 200 sertéshizlaldát, 261 anyasertésólat, 156 lóistállót, 118 juhhodályt, 466 ba­romfitelepet, kukoricaszárítót, siló­gödröt, vízvezetéket és más, a szö­vetkezeti termelést szolgáló épületet kell befejezni. Az EFSz-ek beruházási építkezéseinek komoly fogyatékossága volt, hogy nem has2inálták a külön­féle építőanyagfajták minden helyi forrását, ami jelentős mértékben hozzájárult volna az egyes építke­zések költségvetéseinek csökkentésé­hez. Parasztjaink, szövetkezeti tag­jaink a múltban elég tapasztalatot szereztek arra nézve, hogyan hasz­nálhatják fel a különféle, látszólag kisebb értékű építőanyagokat megfe­lelő mezőgazdasági létesítmények épí­tésére. Az Agroprojekt, a mezőgazda­sági építkezési tervező iroda dolgo­zóinak az eddiginél nagyobb mér­tékben kell felhívniuk szövetkezeteink figyelmét az olyan építőanyagok fel­használására, amelyek az EFSz ren­delkezésére állnak, vagy amelyeket kedvező feltételek mellett beszerez­hetnek. Met,"állapíthatjuk, hogy a me­zőgazdasági létesítmények túlnyomó részét különösen Szlovákia déli vidé­kein a múltban olyan anyagokból épí­tették, amelyek ma valamennyi EFSz­ünk számára hozzáférhetők. E tapasz­talatok kihasználása és alkalmazása ma is a szövetkezeti tagok érdekében áll, mivel nemcsak olcsóbbá teszi, hanem meg is gyorsíthatja az EFSz­ek szükséges építkezéseit. így pl. az očovai és a perbetei EFSz maga égette a téglát a szövetkezeti létesít­mények építéséhez, a farkasdi EFSz pedig vert agyagból épít2tte fel is­tállóját. Az EFSz-ekben nagy gondot kell fordítani az állattenyésztési ter­melés munkálatainak gépesítésére. Az EFSz-ek valamennyi új gazdasági épületében minél nagyobb mértékben biztosítani kell az épületen belüli munkák, a takarmánykészítés stb. gépesítését. E feladattal a múlt év­ben a gépállomásokat bízták meg, amelyeknek sokkal hathatósabb intéz­kedéseket kell tenniük, hogy e téren eleget tegyenek feladataiknak. EFSz­einkben az állattenyésztési termelés munkáinak gépesítése igen sürgős, te­kintettel EFSz-eink munkaerőszük­ségletére is. Kétségtelen, hogy az ál­lattenyésztési termelés munkáinak gépesítése lehetővé teszi, hogy meg­oldjuk a munkaerőhiány egyes kér­déseit is. Mezőgazdasági szerveink, élükön a Földművelésügyi Megbízotti Hivatallal már néhány éve nem tudták biztosíta­ni a beruházási építkezések tervének 100%-os teljesítését. Ez egyaránt vonatkozik az állami gazdaságokra és a gépállomásokra is. Hogy nem tel­jesítették a beruházási építkezés fel­adatait, annak oka főleg abban kere­sendő, hogy az egyes állami gazdasá­gok és gépállomások igazgatóit :ierr. ösztönözték eléggé határozottan a be­ruházási építkezések elvégzésérc és nem biztosították idejében a szüksé­ges építkezési terveket és költségve­téseket. 1954-ben pl. csak azért, mi­vel nem készültek el idejére az épít­kezési tervek és nem állították össze a költségvetést, bizonyos beruházási összegeket más megbízotti hivatalok < É f i

Next

/
Thumbnails
Contents