Uj Szó, 1955. február (8. évfolyam, 27-50.szám)

1955-02-26 / 49. szám, szombat

2 III SZ0 1955. február 26. Szlovákia mezőgazdaságának kérdéseiről a CsKP KB februári plenáris ülésén hozott határozatok biztosításának szempontjából lyozta, hogy a mezőgazdasági termelés fejlesztésében döntő jelentősége van a növénytermesztésnek, a hektárhozamok lényeges növelésének, amit elsősorban a haladó tudomány, az agrobiológia eredményeinek és a gépesítésnek az alkalmazásával érhetünk el. A növénytermesztés fejlesztésétől függ az állattenyésztési termelés fellendülése is. Az 1955. évi terv a múlt évhez képest a következőképpen állapítja meg a legfontosabb növényfajták hektárhozamainak növelését: búzából 18,5, rozsból 21, árpából 12,9, kukoricából 15, cukorrépából 2,6, burgonyából 27, takarmányrépából 33,3, lenből 60 százalékkal. Minden lehetőségünk és természetadta feltételünk megvan ahhoz, hogy elérjük ezeket a hektárhozamokat. Jobb agrotechnika mellett földjeink minősége nemcsak lehetővé teszi elérésüket már az idén, hanem ezt a feladatot, ha megfelelő gondot fordítunk rá, még túl is teljesíthetjük. Ezt példákkal bizonyítom: a nagylégi szövetkezet a következő átlagos hektárhozamokat érte el: búza 28 mázsa, árpa 23 mázsa, tengeri 32 mázsa, cukorrépa 320 mázsa. Az említett EFSz-ben főleg a következő agrotechnikai módszereket alkalmazták: sürüsorosan vetették be az egész gabonatermő területet, 20 hektáron négyzetes fészkesültetést alkalmaztak, 15 hektáron pedig jarovizált magot vetettek el. A kopčany-i (szakolcai járás) EFSz 4200 hektáron gazdálkodik. A szövetkezet földjei nem tartoznak a délszlovákiai síksághoz, a szövetkezeti tagok mégis nagyszerű eredményeket értek el és túlszárnyalták a tervbevett hektárhozamokat. Burgonyából például a terv 128 mázsás hozamot írt elő, ők azonban hektáronként átlag 186 mázsát értek el. Cukorrépában a. terv 172 mázsa volt, az eredmény 275 mázsa hektáronként. Ezek a példák mutatják, hogy a föld jó megművelése és a fejlődő növények gondos ápolása az agrotechnikai határidők betartásával igenis lehetővé teszik a nagy hektárhozamok elérését. Még nagyobb hektárhozamokat értek el a csallóközaranyosi, nagykeszi és leleszi EFSž-ek, különösen pedig azok a közismert EFSz-ek, amelyek már valóban nagy hektárhozamokkal dicsekedhetnek, mint pl. az Ifjúság Falvabeli, a mezőkeszi és a farkasdi szövetkezet, ahol az egész cukorrépával beültetett területen átlag 360 mázsás hektárhozamot értek el. Brezinová, a farkasdi EFSz tagja az általa gondozott dűlőről 894 mázsa cukorrépát takarított be hektáronként és csupán pótjutalmazásképpen 3600 koronát kapott. Néhány élenjáró szövetkezetet említettem, amelyek ilyen nagy terméshozamokat érnek el. Tapasztalataikat minden EFSz-ben hasznosítani kell. Általában nem lehetünk azonban elégedettek a növénytermesztésben eddig elért eredményekkel. Ez különösen Kelet-Szlovákiára vonatkozik, ahol a kassai és eperjesi kerületben tavaly a cukorrépa átlagos hektárhozama 196,7 mázsa volt és ebből hektáronként csak 68,8 mázsa jutott el a cukorgyárakba. A kelet-szlovákiai alföld termékenységét és talajának minőségét ismerve, nem kételkedhetünk abban, hogy ez a föld többet is teremhetne. Távolról sem kielégítő a helyzet más ipari növények, különösen a len és a kender termesztésében, bár ismeretes, hogy e növények termesztése igen előnyös és döntő jelentőségű könnyűiparunk és élelmiszeriparunk szempontjából. E növények hektárhozama és piaci termelése azonban igen alacsony. Az idén is igen lassan folyik az ipari növények, különösen a len termesztésének szakaszán a termelési szerződések megkötése. 1955. február 10-ig az eperjesi, zsolnai és kassai kerületben csak a tervbevett mennyiség 67 százalékát biz tositották szerződésileg. Kelet-Szlovákiában 4 korszerű lenfeldolgozé üzemet építettünk. De nem biztosítjuk kielégítően a számukra szükséges nyersanyagot és tavaly a len felvásárlási tervét csupán 48 százalékra teljesítették. Növénytermesztésünk további fogyatékossága, sőt szűk keresztmetszete a kukorica, a burgonya és általában a takarmányok termesztése. Eme növények hektárhozamai a legelőnyösebb feltételekkel rendelkező vidékeken is messze elmaradtak a tervtől és semmiképpen sem felelnek meg a meglevő termesztési lehetőségeknek. A kukoricatermesztésben nem elszigetelt jelenség, hogy egyes állami gazdaságok és EFSz-ek a szlovákiai, vagy kerületi átlagnál száz százalékkal nagyobb hektárhozamokat értek el. A nyárasdi EFSz 1954-ben 31,6 mázsa szemeskukoricát termesztett egy hektáron. A holiči állami gazdaság hektáronként 38,5 mázsa szemeskukorica termést ért el. Emellett nem mondhatjuk, hogy az említett eredményeket elérő EFSz-ek és állami gazdaságok kihasználtak volna minden lehetőséget, alkalmaztak volna minden agrotechnikai vívmányt, szemveszteség nélkül takarították volna be a termést, ami mind nagy mértékben befolyásolja a tengeri hektárhozamának növelését. Még az idén biztosítani kell a kukorica vetésterületének bővítését, különösen a déli vidékeken, ahol az éghajlati viszonyok nagyon kedveznek a tengeri termesztésének és e növényt magra és silótakarmánynak egyaránt termeszteni kell. Ezért az északabbra fekvő vidékeken is meg kell kezdenünk a kukorica termesztését, magra és silótakarmánynak és teljes érés idején kell silózni a növényt. Tudományos kutatóink és agrotechnikusaink még a tavaszi munkák megkezdése előtt magyarázzák meg szövetkezeti tagságunknak és egyénileg gazdálkodó parasztjainknak, milyen talajba kell vetni a kukoricát, hogyan kell előkészíteni a talajt, milyen műtrágyákat kell alkalmazni, hogy biztosítsák a mag- vagy silókukorica nagy termését. Gépállomásaink és agronómusaink tegyenek meg már most minden intézkedést annak érdekében, hogy messzemenően biztosítsák a kukorica négyzetes-flészkes ültetését. A gépállomások a négyzetes-fészkes ültetés érdekében készítsenek elő legalább 350 négysoros vetőgépet. Komoly fogyatékosság az is, hogy kutatóintézeteink, a Szlovákiai Tudományos Akadémia intézetei és a kerületi mezőgazdasági intézetek nem dolgozták ki a kukorica-termesztés területi tervét, nem termesztettek ki olyan fajtákat, amelyek az eddiginél termőképesebbek és sikerrel termeszthetők Szlovákia magasabbanfekvő vidékein is. De nem vonhatjuk kétségbe, hogy Szlovákiában lényegesen bővíthetjük a tengeri vetésterületét és növelhetjük hektárhozamait. Hasonlóan fontos növény a burgonya is, különösen a kedvező termesztési adottságokra való tekintettel. Ez a növény igen nagy nemzetgazdasági jelentőségű, mivel nélkülözhetetlen a lakosság ellátásának biztosításában és egyben fontos eszköze az állattenyésztési termelés fokozásának is. De távolról sem elégíthetnek ki bennünket a burgonya jelenlegi hektárhozamai. Az egyes kerületek valamennyi termő vidékén a burgonya hektárhozamai tavaly is igen alacsonyak voltak és messze elmaradtak a tervtől. Nem fordítunk elég gondot e fontos növényre, aminek az a következménye, hogy évről évre nagy burgonyahiánynyal küzdünk, mégpedig a lakosság ellátásában és a gazdasági állatok takarmányának biztosításában egyaránt. Szlovákiában már a múltban jó burgonyaterméseket értek el, ez a növény volt népünk legfontosabb élelme a kapitalista kizsákmányolás és a munkanélküliség idején. Megvan minden feltételünk ahhoz, hogy növeljük a burgonya hektárhozamait, különösen Közép-, Észak- és Kelet-Szlovákiában Ezt azok az eredmények is bizonyítják, amelyeket tavaly egyes járásokban elértek, például a késmárki, az iglói és más járásokban. A nagylom nici állami gazdaság 300 mázsa bu. gonyát is termesztett hektáronként Még a tavaszi munkálatok megkezdi se előtt jól elő kell készíteni a talaj' és a veteményeket. Ezt a feladató' pártunk szerveinek és szervezeteinek mezőgazdasági apparátusunk dolgozói nak sem szabad szem elől téveszteni ök. Gondosan fel kell készülni rá és agrotechnikai határidőben biztosítai kell nemcsak a burgonya ültetését, h nem a növény megfelelő ápolását is Ez a feladat annál fontosabb, mivel a burgonya eddigi alacsony hektárhozamamak az a legfőbb oka, hogy elhanyagolták a burgonya sarabolását és kapálását. Az is előfordult, hogy beültetett burgonyaföldekre 1 semmi gondot sem fordítottak. A hektárhozamok növelésében fontos szerepet játszik földjeink helyes trágyázása. De a trágyázás eddigi módja, a legtöbb EFSz-ben, állami gazdaságban és egyéni parasztgazdaságban nem kielégítő az istállótrágya és műtrágya felhasználásában egyaránt. 1. Már az istállótrágya helytélen készítésével, kezelésével, elkésett kihordásával és beszántásával sok ezer tonna értékes, a talajnak juttatható tápanyag megy veszendőbe. Csak kevés állami gazdaságban tárolják és kezelik helyesen az istállótrágyát. A legtöbb EFSz-ben semmi gondot sem fordítanak az istállótrágyára, sőt, az iskola- . és kísérleti gazdaságokban sem fordítanak elég gondot annak helyes kezelésére. A rossz kezelés okozta veszteségek szlovákiai viszonylatban évente kereken 500 millió koronára rúgnak. Ha például csak 20 százalékkal csökkentenők az istállótrágya nitrogéntartalmának veszteségeit, akkor ezzel 80—100 mázsával növelhetnők a kapás takarmánynövények hektárhozamait. 2. A trágyáié, amely igen nagymennyiségű nitrogéntartalmú anyagot tartalmaz, nem jut ki a földekre, hanem sok helyütt elfolyik az udvaron, az utcákon. Mezőgazdasági termelésünk ezzel további értékeket veszt. Erre a körülményre azzal a kampánnyal kapcsolatban is fel kell hívnunk a figyelmet, amelyet hazánk felszabadulásának 10. évfordulója alkalmából indítottunk városaink és falvaink szépítésére. Ha a trágyadombok alatt gödröket ásunk, felfoghatjuk bennük a trágyalevet és elejét vehetjük annak, hogy szétfolyjék az udvarokon és az utcákon. 3. A komposzt készítését, amelyhez különféle huiladékanyagokat használhatunk fél, Szlovákiában még mindig nem értékelik megfelelően, bár tudjuk, hogy ezáltal termőföldjeinket sok szerves anyaggal gazdagíthatnék és növelhetnők termőképességüket. A nemzeti bizottságoknak és az agronómusszolgálatnak fokozott gondot kel! fordítaniok az istállótrágya, a trágyáié kezelésére és a komposzt készítésére, a párt szerveinek és szervezeteinek pedig ellenőrizniük kell e feladatok teljesítését. Szlovákiában az utóbbi években jelentősen megnőtt a műtrágya használata. Csak az elmúlt évben több mint 360 000 tonna műtrágyát használtak fel, ami 1953-hoz képest 63 680 tonnával többet jelent és 1947-hez képest a műtrágya fogyasztása több mint két és félszeresével emelkedett. A műtrágya alkalmazásában azonban komoly fogyatékosságokat tapasztalhatunk, mivel elavult, kezdetleges ismeretek alapján történik. Különösen a zsolnai és az eperjesi kerületben alkalmazzák igen egyoldalúan a műtrágyát, mert csak szétszórják a földeken, tekintet nélkül arra, hogy az ilyen vagy amolyan műtrágya hasznára van-e a termesztett növénynek vagy sem. A legfőbb fogyatékosság abban keresendő, hdigy'a műtrágya alkalmazása előtt nem végeznek megfelelő talajvizsgálatot, nem állapítják meg tüzetesen a talaj tápanyagtartalmát, hogy ennek alapján pontosan és helyesen meghatározhassák a felhasználandó műtrágya minőségét és menynyiségét. Ha nem olyan műtrágyát használnak, amilyent a talaj a növény táplálásához, fejlesztéséhez igényel, úgy ez azzal a következménnyel jár, hogy a felhasznált műtrágyamennyiség nem növeli megfelelő arányban a hektárhozamokat. Ezzei kapcsolatban tudományos kutatóink, agronómusaink munkájáról megállapíthatjuk, hogy e téren még igen kevés igyekezetet fejtettek ki és elsősorban az ő feladatuk, hogy még az idén megszüntessék e fogyatékos Ságokat. A Földművelésügyi Megbízó.ti Hivatalnak még ebben az évben biztosítania kell a talajvizsgálat el végzését minden állami gazdaságban • és EFSz-ben, valamint a legtöbb egyéni parasztgazdaságban is. Ennek érdekében ki kell használni a Központi Mezőgazdasági Ellenőrző és Kísérleti Intézet, a cukorgyárak, a nyitrai Mezőgazdasági Főiskola, valamint a Szlovák Tudományos Akadémia és a gépállomások laboratóriumait. E feladat teljesítése annál sürgősebb, mivel azok az EFSz-ek, ahol már elvégezték a talajelemzést, és ennek alapján helyesen trágyáztak, már jelentősen nagyobb hektárhozamokat értek el. Például a nagyfödémesi EFSz annak következtében, hogy műtrágyafogyasztását a talajelemzés eredményei alapján szabta meg, 800 mázsa műtrágyát takarított meg és ugyanakkor a szenei járásban aránylag a legjobb terméseredményeket érte el. Még mindig kevéssé alkalmazzák nálunk a talaj meszezését, bár mezőgazdasági termőterületünk túlnyomó része mészhiányban szenved. Majdnem az egész zsolnai kerületben, a besztercebányai kerület északi részén, majdnem az egész eperjesi kerületben, a kassai kerület nagy részében, valamint a nyitrai és bratislavai kerület egyes járásaiban a talaj sürgősen meszet igényel termőképességének fokozása érdekében. A meszezés ennek ellenére nem kielégítő, noha Szlovákia területén nagymennyiségű aLkalmas, meszet tartalmazó anyag áll rendelkezésűnkre erre a célra. , A cukorgyárakban nagymenynyi ségű, néhány éve felgyülemlett mésziszap található, amely igen jól megfelel a talaj meszesítésére. Nem használunk ki más, mésztartalmú hulladékanyagot sem. Az említett hiányokhoz továbbiak is járulnak, mint például a zöldtrágyázásnak és a tőzeg felhasználásának az elhanyagolása különösen olyan vidéken, ahol könnyű a talaj és könnyen kiszárad, kevés benne a talajnedvesség. Bár elegendő tőzegtelepünk van, nem használjuk ki őket a mezőgazdasági termelés fokozására. A tőzegtermelő vállalatok keveset törődnek a fejtéssel," a tőzeget csak esetenként és jelentéktelen menyňýiségben termelik. A Földművelésügyi Megbízotti Hivatalnak javaslatot kell tennie arra, hogy minél nagyobb mér tékben biztosítsa a tőzeg termelését, hogy a fejtést teljes mértékben gépesítse, hogy csökkentse a termelési költségeket és ezzel lehetővé tegye az EFSz-ek, kis- és középparasztok számára a tőzeg vásárlását. Ezekkel az intézkedésekkel és további, a helyes trágyázás érdekében foganatosítandó rendszabályokkal biztosítjuk a talaj termelőképességét és a hektárhozamok növelését. A hektárhozamok növelésében a föld gondozása és trágyázása mellett nagyjelentőségű az is, hogy gondoskodjunk a szükséges jó minőségű vetőmagról és veteményekről. Ma már nem elégíthet ki bennünket a vetőmag és veteménytermesztés irányításának és tervezésének eddigi módja, mivel ném felel meg az egyes vidékek szükségleteinek és természeti adottságainak. EFSz-einkben még mindig komoly probléma a saját vetömagalap biztosítása magtermő parcellákon. A helyzet megjavítása és a szükséges jó minőségű vetőmagok és vetemények biztosítása érdekében még az idén üzembe kell helyezni néhány, külön e célt szolgáló gazdaságot. Igen kritikusan kell elemezni az agrotechnika alkalmazásában, a haladó agrotechnikai ismeretek felhasználásában tapasztalható fogyatékosságokat is. Noha már elértünk bizonyos eredményeket, például a gabona keresztés sűrűsoros vetésében, még mindig nem fordítunk elég figyelmet arra, hogy széleskörűen alkalmazzuk az agrotechnikai ismereteket és a szovjet tapasztalatokat a tengeri, a burgonya, a hüvelyesek, a kapás- és egyéb takarmánynövények termesztésében. A múlt évben is csupán néhányszáz hektáron alkalmazták a burgonya és a kukorica négyzetes-fészkes ültetését. A tavalyi év további komoly fogyatékossága, amelytől az idén őrizkednünk kell, az volt, hogy az EFSz-ekben, az állami gazdaságokban és az egyéni parasztgazdaságokban egyaránt nem tartották be az egyes mezőgazdasági munkák agrotechnikai határidejét. Az agronómusszolgálatnak arra kel! össztönöznie a szövetkezeti tagokat, az állami gazdaságok dolgozóit és az egyénileg gazdálkodó parasztokat, hogy pontosan betartsák az agrotechnikai határidőket. Nem ritkán előfordul, hogy kerületi, járási és helyi mezőgazdasági szerveink, amelyeknek az agrotechnikai határidők betartásáért vívott harc élén kellene állniuk, nem törődnek ezekkel a feladatokkal. Nem ritkán megesett, hogy a párt járási és helyi funkcionáriusai is mentegetni igyekeztek a fogyatékosságokat, az időjárásra, a munkaerőhiányra, a szövetkezeti tagok, kis- és középparasztok részéről tapasztalható elégtelen megértésre hivatkoznak, ahelyett, hogy minden rendelkezésre álló erőt a mezei munkáknak az előírt agrotechnikai határidőkben való elvégzésére mozgósítottak volna. Az idei tavaszi munkáknak igen nagy a jelentősége abban, hogy már 1955ben biztosítsuk a bőséges termést. Egyik fő feladatunk, hogy biztosítsd* a tavaszi munkák idején való gondos elvégzését és e feladatra tüzetesen fel kell ^készülnünk. Jelenleg a mezőgazdasági apparátus és minden mezőgazdasági dolgozó elsőrendű feladata, hogy idejében elegendő mennyiségű, jó minőségű vetőmagot és veteményt készítsen elő, hogy már az első tavaszi napokat, mihelyt a természeti viszonyok megengedik, kihasználjuk a vetési és ültetési terv teljesítésére, vagyis röviden szólva, idejében kezdjük meg a vetést és az ültetést. Gondoskodni kell a műtrágya elosztásáról, elszállításáról minden EFSzbe és minden faluba, hogy az egyénileg gazdálkodó parasztok is idejében részesedhessenek benne. Célszerű lesz, ha az olyan falvakban, ahol még nincs EFSz, a műtrágyát a helyi nemzeti bizottság, vagy az EFSz előkészítő bizottsága szerzi be. Az egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztokkal szerződéseket kell kötni a műtrágya átvételére és ennek érdekében fel kell használni azt a kampányt, amely most van folyamatban és amelynek keretében megvitatják a parasztokkal a vállalások kérdését. Már az idén az EFSz-ekben legalább 8000 hektáron, az állami gazdaságokban 2340 hektáron kell négyzetes-fészkes módszerrel elültetni a burgonyát. A Földművelésügyi Megbízotti Hivatalnak a kerületi és járási mezőgazdasági igazgatóságok útján .-üenőrizmie kell a vetés és ültetés időterveinek kidolgozását, hogy ezek a tervek valóban elkészüljenek a kitűzött határidőre és már a tavaszi munkákat szerintük végezzük el. Ugyanakkor azonban meg kell tennünk minden szervezési, politikai és gazdasági intézkedést a tavaszi munkák jól és idejében való elvégzésére. A párt kerületi, járási és helyi szervezeteinek szem előtt ke'l tartamok azt a feladatot, hogy a tavaszi munkákat idejében és jól, a legelőnyösebb agrotechnikai időpontokban végezzék el és ellenőrizniök kell e feladat teljesítését, amint azt a CsKP X. kongresszusának irányelvei kötelességünkké teszik. Elvtársak! Mezőgazdasági termelésünk eddigi fejlődését a növénytermesztés és az állattenyésztés termelés közötti jelentős aránytalanság jellemzi. Ezt az aránytalansagot az okozza, hogy elégtelen, sőt kevés gondot fordítunk a takarmánytermesztésre, a szálas, nedvdús és abraktakarmányok termesztésére egyaránt. Ezt a fogyatékosságot csak úgy szüntethetjük meg, ha mielőbb növeljük a takarmánytermesztést, amely az állattenyésztési termelés fejlesztésének és felvirágoztatásának döntő tényezője. Mint már említettem, nem bizakodhatunk abban, hogy a takarmányt külföldről hozzuk be és ugyanakkor kihasználatlanul hagyjuk a hazai takarrnányf orrásoka t és takarmánytetmesztési lehetőségeket. Valósággal elképesztő, hogy mezőgazdasági dolgozóink a téli hónapo.cban a kerületi nemzeti bizottságokon, a Földművelésügyi Megbízotti Hivatalban igyekeznek takarmányt szerezni, évről évre takarmányhiányt mutatnak ki, a nyári hónapokban az inban keveset törődnek azzal, hogy takarmányt termeszszenek és a termést jól >\- ^lejében betakarítsák. A vágsellyei járási szövetkezeti ee-