Uj Szó, 1955. február (8. évfolyam, 27-50.szám)

1955-02-23 / 46. szám, szerda

4 III S10 f 995. február 3S Ás USA tovább szövi háborús isrveit Ázsiában Bangkokban február 23-án nyitják meg a dstkeiet-azsiai katonai konferenciát Az amerikai sajtó szerint az ameri­kai diplomácia messzeható agresszív terveket szó a „manillai-paktum" tagállamai külügyminisztereinek kon­ferenciájával kapcsolatban, amely Bangkokban február 23-án kezdődik. Amint ismeretes, az USA fokozott nyomására 1954 szeptember 8-án írták alá Manillában ezt a katonai, egyez­ményt, mely nem egyéb, n-.int a „dél­kelet-ázsiai kollektív védelmi szer­ződés" — a SEATO. Délkelet-Ázsiának csak három országa tartozik ehhez a paktumhoz: a Tajföld, a Fülöp-szige­tek és Pakisztán. A paktum többi rész­vevői nem ázsiai államok, de gyarma­taik vannak e területen, (Nagy-Britan­nia, Franciaország) vagy függő viszony­ban lévő államok (Ausztrália és Üj Zéland). E támadó jellegű katonai pak­tum szervezője az Amerikai Egyesült Államok. Amint a sajtó híreiből kitűnik, a bangkoki konferencián további lépé­seket tesznek katonai apparátus létesí­tésére, amely a SEATO tagállamainak katonai erőit alárendelné az USA ka­tonai vezetésének. Dulles február 18-án utazott Bang­kokba. Eden brit külügyminiszter feb­ruár 19-én repült el Londonból, hogy részt vegyen a bangkoki konferencián. Dulles elutazásával kapcsolatban az Associated Press sajtóügynökség hang­súlyozza, hogy Dulles magával vitte Bangkokba a SEATO katonai apparátu­sára vonatkozó terveket. A jelentés szerint az amerikai tervek „a katonai biztonság biztosítását" tartalmazzák. A Reuter-hírügynökség washingtoni tudósítójának jelentése szerint, a bangkoki konferencián külön bi­zottságot létesítenek „a felforgató tevékenység ellen", „ez a bizottság amolyan politikai detektívcsoport lesz" írja a tudósító. A valóságban e bizottságnak feladata lesz politikai terrort alkalmazni a nemzeti felsza­badító mozgalom erői ellen. A konferencián előtérbe kerül az USA katonai támaszpontjainak. kérdése azokban az ázsiai országokban, ame­lyek tagjai a SEATO-nak, valamint a tagállamok fegyveres erőinek az ame­rikaiak által való kiképzése. Ezért az USA 50 tagú küldöttségében sok kato­nai tanácsadó van Hensellel, az USA nemzetvédelmi miniszterhelyettesével és Stump tengernaggyal, a csendes­óceáni flotta parancsnokával az élen. Az amerikai sajtó álcázni igyekszik a bangkoki konferencia militarista jel­legét és hangsúlyozza, hogy a konfe­rencia gazdasági kérdésekről is tog tárgyalni. Az USA kongresszusa mi­előbb meghatározza azon „technikai segítség" eszközeit, amelyet az USA nyújt a SEATO tagállamainak. A sajtó bevallja, hogy a bangkoki konferencián az amerikai diplomácia továbbra is arra fog törekedni, hogy u SEATO agresszív katonai paktum rész­vevőinek számát bővítse és hogy a paktumba Délkelet-Ázsia további álla­mait is bevonja. Az amerikai sajtó hírei szerint Dul­les a bangkoki konferencia befejezése után meglátogatja Burmát, Dél-Viet­namot, Laoszt és Kambodzsát. „Hivatalos személyiségek kijelentet­ték — hangsúlyozza az Associated Press hírügynökség tudósítója — hogy Dulles a bangkoki konferencia befeje­zése után laoszi, kambodzsai és külö­nösen vietnami látogatását útja igen fontos részének tekinti." A német és francia dolgozók elszánt harca a párizsi egyezmények ellen A párizsi katonai egyezményeknek a bonni parlamentben való második és harmadik olvasása előtti utolsó hét Nyugat-Németországban az Adenauer­korinány katonai politikája, a remili­tarizáció és a párizsi egyezmények ra­tifikálása elleni kiélezett harc jegyé­ben folyt le. A nyugatnémet dolgozók sok gyűlését a hét végén a francia nép jelentős tényezői látogatták meg, hogy ezáltal megerősítsék a német és francia dolgozók harcának Szolida­ritását. A hamburgi gyűlésen, amelyen több mint 6000 dolgozó vett részt, Cermo­lacee, a francia nemzetgyűlés képvi­selője beszélt, aki hangsúlyozta a francia és német dolgozók közös harcának szükséges­ségét a párizsi egyezmények ratifi­kálása ellen. A gyűlés határozati javaslatot fogadott el, amelyben kö­veteli a nagyhatalmak azonnali tár­gyalását az össznémet választások­ról és Németország egyesítését. A solingeni és manheimi tüntetése­ken a lakosság ezrei vettek részt. E tüntető gyűléseken Linet és Bartolini, a francia nemzetgyűlés kommunista képviselői a francia dolgozók testvéri üdvözletét adták át a nyugatnémet dolgozóknak és felhívták a német né­pet, hogy egységesen küzdjön a pá­rizsi katonai egyzmények ellen. Kassel város lakosaihoz Maileret Joinville, Franciaország Kommunista Pártja Központi Bizottságának tagja beszélt. Bochunban, Vyanne-Eickelben és Wormsban a nyugatnémet dolgozók a párizsi egyezmények elleni és Né­metország békés egyesítése melletti tüntetéseken üdvözölték körükben a francia nemzetgyűlés képviselőit. A hamburgi, bremerhaweni, schwein­furti, wuppertáli és herfordi dolgo­zók felhívták szakszervezeteiket, hogy a párizsi egyezmények máspdik olva­sásának napján 24 órás tiltakozó sztrájkot szervezzenek a ratifikálás ellen. Szállítsák Csang Kaj-seket Szent Ilona szigetére Az AP hírügynökség ismerteti Ha­rold Wilson volt brit munkáspárti ke­reskedelemügyi miniszter beszédét. A volt munkáspárti miniszter a töb­bi között kijelentette: „a háború ve­szélye a Távol-Keleten nem kínai, ha­nem amerikai agresszióból fakad." Harold Wilson befejezésül a követ­kezőket mondotta: „Most már egészen világos, hogy a béke addig nem lesz biztosítható, amig Csang Kaj-seket és vezető társait el nem szállítják Szent Ilona szigetére és az amerikai 7. hajó­hadat meg nem bízzák azzal, hogy őrizze öt ott."" A francia közvélemény a párizsi egyezmények ratifikálása ellen Franciaországban befejezték a Béke­védők Francia Bizottsága által szer­vezett akció hetét Nyugat-Németor­szág felfegyverzése ellen. A békevédők ez idő alatt nagy munkát végeztek a lakosság között. Több megyében a helvi hatóságok sok képviselője nyi­latkozott a párizsi egyezmények rati­fikálása . ellen. A „l'Humanité" című lap szerint a Nyugat-Németország elleni felfegyver­zés tiltakozó petícióját a Bouches du Rhon megyében 31 polgármester és 480 községi tanácstag írta alá. A Hau­te-Vienne megyében 578 városi ta­nácstag foglalt állást a ratifikálás ellen. Drom megyei Bourg de Péage kantoni 14 polgármester közül 10 kö­zös levelet írt alá, amelyben a köztár­sasági tanács tagjait arra kérték, hogy az elkövetkező vitában a párizsi egyezmények ratifikálása ellen sza­vazzanak. Brit konzervatív újság beismerése A Daily Telegraph, az angol konzer­vatív párt lapja a párizsi egyezmé­nyeknek a bonni parlamentben közelgő második olvasásával kapcsolatban el­ismeri, „hogy a német nép elítéli Aden­aueréknak ezekkel a háborús egyez­ményekkel kapcsolatos törekvéseit.' A SEATO összehozásának feladata mel­lett (támadó imperialista Délkelet­Ázsiái Paktum) — írja az újság — „nem volna szabad megfeledkez­nünk Adenauer szörnyű helyzetéről, aki azért harcol, hogy le lehessen rakni a nyugati unió alapjait. Nyu­gat-Németország helyzete borzal­mas." Az újság megállapítja, hogyha a bonni parlament többsége a szerző­dést ratifikálja is, „ezzel nem fejezi ki Németország közvéleményének valódi álláspont­ját." Mintha dézsából öntenek, úgy zu­hog az eső. A vendégmarasztaló sár a segítségemre van. Cuppanásokat, lépéseket hallok. Valaki Ugyancsak siet. Pillanatnyilag ez a legbizto­sabb iránytű, tehát én is az ismeret­len után megyek. Nemsokára egy helyiségbe érünk, amelyben vidám társaság van együtt Fiatalok és idősebbek dalolgatnak, beszélgetnek. Később megtudom, hogy villanyszerelők. Szívesen látott ven­dégek ők Andódon. Tovább megyek. A következő helyiségben már látom a villanyszerelök munkájának gyü­mölcsét. Itt már ég a villany. Igaz, a vezeték még nincs befalazva. Dehát ez a legkevesebb. Körülnézek. Burkus elvtárá meg­szólal: — Ég a villany. — Nagy eredmény — válaszolom. Majd leteszi a könyvet, amelyet az előbb még a kezében tartott. — Megzavartam? — kérdem s köz-" ben rápillantok a könyv fedőlapjára. ,,Az SzKP története." — Tanulok — mondja mosolyogva Burkus elvtárs, az andódi falusi párt­szervezet fiatal elnöke. Majd rátérünk a pártszervezet mun­kájára. Előveszi az évzáró gyűlés ha­tározatát. Felolvassa. Jegyzem a leg­fontosabbakat. A pártszervezet a szövetkezetben dolgozó kommunisták segítségével biztosítja és érvényesíti a termelés pártellenörzését, biztosítja, hogy az állattenyésztésben dolgozók fizetésü­ket a haszonhozam után kapják. Ez a két határozati pont, s a har­madik, hogy a pártszervezet a tö­megszervezetekben dolgozó kommu­nisták segítségével mindenütt érvé­nyesíti pártunk országépítő politi­káját, képezik a határozat lényegét. Ezekről beszélgetünk Burkus elv­társsal. — Ha ezekről a dolgokról akarunk beszélni, okvetlenül vissza kell men­nünk a közelmúltba, fel kell elevení­tenünk egyet-mást arról, hogy a párt­szervezet hogyan -törődött eddig a szövetkezettel és az emberekkel. Helyeslőleg bólintok. — Mert nálunk az a helyzet — folytatja Burkus elvtárs —, hogy a 61 párttagból 42 a szövetkezetben dolgozik. A munka oroszlánrésze tehát rájuk esik. Negyvenkét kommunista a szövetkezetben nagy erő, de csak akkor, ha helyesen irányítjuk őket. — És milyen irányítást kapnak? — kérdezem. -+ Segítjük óket amennyire csak lehet. Látjuk, hogy a feladatok na­gyok. fezért még többet kell tennünk. Itt megáll egy pillanatra, mintha erőt akarna venni a továbbiakhoz. Majd elrpondja, hogy az EFSz-ben három pártcsoport van. Kettő a nö­vénytermelésben, egy pedig az állat­tenyésztésben. Elhatározták, hogy az idén bevezetik a haszonhozam utáni jutalmazást. A pártcsoportok munká­járól szólva elmondja, hogy erre még több figyelmet kell fordítaniok. Fő­leg azért, hogy elmélyítsék politikai és szaktudásukat, mert az emberek szaktudása döntő tényező. Andódon a szövetkezet a tervezett 15 korona helyett, csak ,8.80 koronát fizetett ki egy munkaegységért. Többet nem tudtak elérni. Miért? Burkus élvtárs azt mondja, hogy a szövetkezet ker­tészete lemaradt, mert az egyes ter­mékeket tönkretették a férgek. No meg az is hiba, hogy a szövetkezet­nek eddig nem volt szakképzett ker • tésze. Most már van. Cucor János két­éves mesteriskolát végzett. Ö irá­nyítja a kertészetet. De nemcsak a kertészet a hibás, hogy a tervezett munkaegységet nem érték el. Más ba­jok is vannak. A szövetkezetben nin­csenek szakkáderek. Nagy szükség van szakképzett zootechnikusokra és agronómusunkra. Meg az önművelődés teilén sincs minden rendben. Vegyük pi a pártoktatást. A pártoktatásra jelentkezetteknek csak 50—60 száza­léka jár rendszeresen az oktatásra. PÁRTELET Villanyfénynél — Pedig a tanulás nagyon össze­függ a termeléssel — mondja Caban Ist­ván, a szövetkezet elnöke, aki köz­ben megérkezett. Hármasban most már vígabban fo­lyik a szó. Elbeszélgetünk a problé­mákról. Caban István már öt éve el­nöke a " szövetkezetnek. Ismeri a munkát, ismeri az embereket. El­mondja, hogy a pártszervezet foglal­kozik a szövetkezettel, a termelési problémákkal. — Vannak a szövetkezetben példás dolgozók, kommunisták, mint Ozdin János kocsis és Vitkó Sándor, aki már 67 éves. Szép eredményeket ér­tünk el eddig is. Hat tehénnel meg 31 növendékállatta! kezdtük a közös gazdálkodást és . jelenleg 300 szarvas­marhánk. meg ezer sertésünk van. De — s itt egy kissé felemeli a hang­ját — még nem tartunk ott, hogy ezt mindnyájan átéreznénk és büszkék lennénk rá. Burkus elvtárs is bólint, hogy való­ban így van. Ekkor eszembe jut az évzáró párt­gyűlés határozatának az a pontja, hogy a tömegszervezetekben dolgozó kommunisták segítségével érvényesitik pártunk országépítő politikáját. Nagy az összefüggés Caban és Burkus elv­társ szavai és e határozati pont kö­zött. Nagy, mert a még itt-ott meg­nyilvánuló közönyt, nemtörődömséget, visszahúzódást a pártszervezet gyen­ge tömegpolitikai munkája okozza. Nem lehet azt mondani, hogy a párt­szervezet semmit sem tesz a dolgozó tömegek neveléséért. Tesz. Ezt bizo­nyítja az a tény is, hogy a három kilépő tag helyett 5 új szövetkezeti tagot vettek fel. Foglalkoztak a kilé­pett tagokkal is s azok belátták, hogy boldogulásukat mégis csak a közösben találják meg és ezért visszatértek a szövetkezetbe. v Azonban rá kell mutatni e határo­zati pont egyik hibájára, art-a, hogy végrehajtásáért, ellenőrzéséért senkit sem tettek személy szerint felelőssé. Ezért szükséges, hogy egy elvtársat jelöljenek ki erre a funkcióra, aki a tömegszervezetek támogatásával meg­ismerteti a dolgozókkal a párt politi­káját. A pártszervezet így bátrabban támaszkodhat a tömegszervezetekre, nagyobb segítséget kap a dolgozók­tól az egyes feladatok megvalósításá­ra. A tömegszervezetek munkája egy­úttal a nevelést is elősegíti. Erősíti a kultúrtevékenységet is, amelyre oly nagy szükség van a falvakon. Andó­don már tartottak vitaestet "Fučík és Nyikolajeva könyveiről. Az est arány­lag jól sikerült. A kultúr tevékenységnek a helyi körülményeket is tekintetbe kell ven­nie. Amikor az egyes tömegszerveze­tek összejöveteleket tartanak, illene megemlékezni azokról az eredmények­ről, amelyeket a szövetkezete tö­mörült 132 család szorgalmas munká­jával elért. Mert nem véletlen dolog az, hogy ez idén is 20 új házat szán­dékoznak felépíteni, hogy míg 1945­től 1950-ig 882 métermázsa sertés­húst adott be a község, a szövetke­zet csak 1953-ban 712 mázsa sertéshússal gazdagította a dolgozók asztalát. És a villany, amely új éle­tet, fényt visz a faluba, a legkisebb házba is. Aztán az a segítség, amit államunk nyújtott a szövetkezetnek. Négy tyúkfarm, két új istálló, öt hizlalda, központi fűtéssel ellátott esibenevelő és más egyéb épült az utóbbi időben. Ezekről az eredményekről nem sza­bad megfeledkezni. Kell, hogy a fa­lu minden becsületes dolgozója szeres­se, megbecsülje mindazt, amijük van és ami jobb életüket szagolja. — A pártszervezet már jobban tö­rődik azzal, hogy a szövetkezetben a jó vezető- és szakkáderek elfoglalják az őket megillető helyeket — mondja Burkus elvtárs. De még nincs min­den rendben. Nem állhatunk meg. Nem elég, hogy van szakképzett ker­tészünk, aki kétéves mesteriskolát végzett. Ez még kevés. Tovább kell mennünk és nagyobb gondot kel! for­dítanunk a szakoktatásra. A pártszer­vezet ezt szem előtt tartja és a jö­vőben egyre nagyobb gondot fordít a_ szakoktatásra. Láthatjuk, hogy a pártszervezet tö­rődik a termelés pártellenörzésével. Nem zárkózik el a bírálat elől sem. A kommunisták tudják, hogy a helyes bírálat egyúttal nevel is. A termelés pártellenőrzésének meg is van az eredménye. A szövetkezet már most teljesítette negyedévi tojásbeadá­sát. Ev végéig terven felül még 50 ezer tojást adnak be. Tavaly a trak­torállomásnak is adtak tojást tartozás fejében. Jól áll a szövetkezet a tej­termelés terén is. Tejbeadási tervü­ket 128 százalékra teljesítették és felárat is kapták a tejért. De nem­csak a tojásbeadás és a csibenevelés terén jér elől a szövetkezet. Tavaly például jóval túlteljesítették a ser­téshúsbeadási tervet is. Az idén 250 sertést hizlalnak terven felül. Ezek­ből 60 már hizik is. így lehetne fel­sorolni még sok szép eredményt. A pártszervezet figyelmet fordít a munka megszervezésére is. Nagyon szép példa erre a múlt őszi cukor­répaszedés. Egyesek úgy gondolták, hogy a répaszedés két hétig is eltart. De kézbe vették a dolgot és a munka mindössze három napig tartott. AWJU­korrépa is jól fizetett, 260 méter­mázsa termett hektáronként. A kommunisták nem feledkeznek meg arról sem, hogy még vannak a faluban egyénileg gazdálkodók is, akik figyelik a szövetkezet munkáját. Már az a tény, hogy öten beléptek a szö­vetkezetbe, arra készteti a pártszer­vezetet, hogy az egyéni gazdálkodók­ra. azok munkájára több gondot (or­dítson. Az egyénileg gazdálkodók látják azt a különbséget, ami a szö­vetkezet termelése és az ő termelésük között mutatkozik. Látják, hogy míg a szövetkezet hektáronként 21,12 má­zsa búzát termel, ők mindössze csak 12,95 mázsát. Ha a pártszervezet még jobban megvitatja és elmélyíti a tö­megpotítikai munkát, akkor az egyé­nileg gazdálkodók is egyre közelebb húzódnak a szövetkezethez. És erre nagy szükség van. Az egyénileg dol­gozó parasztokat a ténysk győzik meg a legjobban., Semmi sem bizo­nyítja ezt jobban, mint az, hogy míg 1950-ben a faluban az aratógépre többen is idegenkedve tekintettek, ad­dig 1951-ben már várták, hogy mi­kor jön már az aratógép. hogy az 6 búzájukat is learassa. Amint látjuk, megváltozott a hely­zet. A pártszervezeten múlik, hogy a szövetkezeten kívül álló parasztokat meggyőzzék és megnyerjék a szövet­kezeti gondolatnak. Nagy eredmények, kézzelfogható tények vannak a szö­vetkezetesek kezében. De a felsőbb szervektől is segítséget várnak. Konk­rét segítséget, hogy még szebb ered­ményeket érjenek el és újabb sike­rekkel bizonyíthassák be az egyé­nileg gazdálkodóknak, hogy a nagy­üzemi termelés előnyösebb és nagyobb hasznot hajt. -- Még többet tudnánk felmutatni, ha kapnánk korpát, olajpogácsát — mondja Cabari elvtárs. Beadtunk 240 mázsa napraforgót. Vártuk, hogy kapunk olajpogácsát. De ez ideig még semmit sem kaptunk, pedig ezekre nagy szükségünk lenne. így beszélgettünk a villanyfénynél. Burkus és Caban elvtársak is látják és ismerik mindazokat a fel­adatokat, amelyeket valóra kell vál­taniuk. A szövetkezetben dolg izó kommunisták most is mindent meg­tesznek azért, hogy Andódon egyre szebb '.egyen az élet, hogy a szövet­kezet gyarapodjék és új belépő ta­gok szaporítsák a nagy családot. Gérecz

Next

/
Thumbnails
Contents