Uj Szó, 1955. január (8. évfolyam, 1-26.szám)

1955-01-16 / 14. szám, vasárnap

r 1*955. január 16. Varsó feSszabadn§ásáiiak 10 éves évfordulója 1955. január 17-én ünnepli Varsó felszabadulásának 10 éves évforduló­ját. A hős lengyel és szovjet harco­sok elé, akik kemény harcok árán ju­tottak be Lengyelország fővárosába, szörnyű kép tárult. A német milita­risták a felismerhetetlenségig elpusz­tították Varsót. Több millió négyzetmé­ter, az összes lakóterület 85%-a ro­mokban hevert. Az ipar 90%-a, a vá­rosi közlekedés 87%-a elpusztítva. A különféle középületekből 282 súlyosan megrongálva. Kilométer hosszúságban csak romok maradtak és Varsó csak­nem teljesen halott volt. Az utcák teljesen romokban hevertek, csak itt­ott látszott egy-egy kevésbé megron­gálódott épület víz, villany, gáz és csatornázás nélkül. Ez volt Varsó 1945-ben. Nem kellett kishitünek lenni ahhoz, hogy kételkedjünk Lengyelország fő­városa gyors újjáépítésének lehetősé­gében. Nos, a varsóiak ilyen körül­mények között is a felszabadított Lengyelország minden részéből gya­logszerrel visszaköltöztek a romok kö­zé. A lengyel népi kormány elhatá­rozta, hogy gyorsított ütemben épíü újjá, szebbé és így hála a népi rend­szernek és az egész lengyel nép nagy lelkesedésének, az újjáépített Varsó megünnepelheti felszabadulásának i0i éves évfordulóját. A 10 éves munka eredménye büsz­kesége minden lengyelnek, de csodá­latát váltja ki minden idegennek és irigységét Lengyelország minden ellen­ségének. Tíz év leforgása 3latt 220.000 lakást építettek fel. 1949 és 1953 kö­zött vízvezetékkel, fürdőszobával, vil-/ lanyvilágítással és gázzal fölszerelt la­kóházakat építettek, amelyekben együt­tesen 75.000 szoba van. Évről évn; kétszerannyi szobát adnak át haszná­latba, mint háború előtt. A lakáskul­túra állandóan fokozódik. A harmin­cas években a dolgozók 84,5%-a egy­szobás lakásokban lakott. Egy szobá­ra átlagban négy személy jutott. Az új házak építése mellett folyik a régi épületek rendbehozása is. A be­fektetés erre a célra 1954-ben 50%­kei nagyobb volt, mint az előző évek­ben és 1955-ben 700/ 0-kal nagyobb lesz, mint 1954-ben volt, ami lehetővé teszi, hogy egy év alatt 80.000 szo-, bát hozzanak rendbe. A házak újjá­építése során a szegényes munkás­negyedeket likvidálják és az újjáépí­tett házak vízvezetékkel, csatornázás­sal, gázzal és villanyvilágítással van­nak ellátva. Tíz évvel ezelőtt a vízvezetékháló­zat 357 kilométer hosszú volt, 1953­ban már eléri a 726 kilométert, ami 102 kilométerrel több, mint a háború előtt. A csatornázás 1953-ban 458 ki­lométer hosszú volt, 103 kilométerrel több, mint 1938-ban. Az egy lakásra eső vízszükséglet 1954-ben két és fél­szer nagyobb volt, mint a háború előtt. A világítógáz termelése 25%-kal ma­gasabb, mint a háború előtti. A városi villamos-, autóbusz- és trolejbuszvona­lak hosszúsága jóval meghaladja az 1945-ös terjedelmet. Meg kell jegyezni hogy a lakás­építésen kívül még igen sok más be­fektetésre is szükség volt, mivel Var­só mint főváros, központja az admi­nisztrációnak, a kultúrának, az egész­ségügynek és nem kis mértékben az iparnak is. Ezeket mind újjá kellett építeni majdnem alapjaitól. 1954-ben Varsónak 175 óvodája volt, amelye­ket 17.000 gyermek látogatott. A nép­iskolák számát 100-zal emelték. 1954-ben Varsóban 31.000 főiskolás veit, ami azt jelenti, hogy minden MÉÉÉ Varsó romjai a felszabadulás után. Az újjáépített város munkásnegyedé­nek modern házai. 1000 lakosra 33 főiskolás jutott. A var­sói főiskolásoknak számos internátus áll rendelkezésre, amelyekben több mint 10.000 diák lakik. A városi köz­könyvtárnak 75 osztálya és 279 fiók­ja van. A könyvek száma a varsói közkönyvtárban eléri az öt millió kö­tetet. 1953-ban Varsóban 7869 kór­házi ágy volt. Hasonló gyorsasággal fejlődött a varsói ipar is. A varsói üzemek mellett hatalmas ipari kom­binátokat építettek, mint például a mo­toros járművek kombinátja, két nagy nyomda és megkezdődött a nemesacélt termelő kombinát kiépítése Varsó a gépipar igen fontos központjává vált, a motorok, nehézgépek, finomoptika, elektrotechnika, teletechnika és rádió­berendezések terén. Varsóban van a kémiai ipar központja is és két gyógy­szergyár. Lengyelország nem elégszik meg ez­zel a fejlődéssel és állandóan tovább építi Varsót. 1955-ben Varsóban újabb 2Ü.000 szobát építenek, 70 vendéglőt, 1.3 iskolát, 5 könyvtárat, kórházat stb. Már 1955. elején* befejezik a varsói filharmónia épületét. Júliusban átadják a használatnak a 70.000 néző befogadására alkalmas Sport-stadiont, befejezik a Visztula balpartján lévő 245 hektáros kultúr­park építését is. Az új Varsó történelmi napja lesz 1955i július 22-e, amikor átadják a nagyközönségnek a 230 méter magas kultúrpalotát és a J. V. Sztálin tudo­rai nyos intézetet, a Szovjetunió aján­dékát Varsónak. Ez a palota közép­r'.T tja lesz több tudományos és kul­turális intézménynek. A palotában ta­iljuk a 3700 személy befogadására al­! Imas kongresszusi termet, ezenkívül o/inházat, mozit és múzeumot. A vá­ros központjának kiépítése a fő fel­adata Varsó újjáépítése ötéves és to­ivábbi 10 éves tervének (3956—1965). Ez a terv egy új korszakot nyit Var­|só átépítésében. Teljes egészében fel­használják Varsó legjobb építőinek gaz­'dig tapasztalatait, Krajewski, Markov, 'Corecki és mások munkájának ered­ményeit. A terv feltételezi, hogy 1965­ir • Varsónak 1,300.000 lakosa lesz. Ä1­,1 ndóan bővitik az ipari üzemeket. ,1 , nkább a fémipari, elektrotechnikai, i icöipari, élelmezési, polygrafiai üze­r-eket. Igen nagy befektetéseket al­4 . Imaznak az energetika terén. A köz­jpontban épül még 300.000 szoba. 2(­Bnozi, koncertterem, cirkusz, múzeurr L-inház. Átadják a használatnak az átépí­t:tt nagy operát, amely 2000 sze­r.ély befogadására alkalmas. Ez Eu­í ipa "egyik legszebb és legna­gyobb színháza. Újjáépítik a kirá­1 i vár romjait. Építik az új televíziós / 'omást, igen sok kórházat, amelyek lözül a 600 ágyas kórház épületét már eikezdték. Varsó történetének az utóbbi 15 év­ben megvan a maga mély jelentősé­ge. Különösen ma aktuális, amikor a nyugati imperialisták erőszakolják a nyugatnémet militarizmus feltámasz­tását. Varsó volt az, amely 15 évvel ezelőtt az angol és francia garanciák ellenére mint első főváros esett áldo­zatul a német imperializmusnak. Var­só volt az, amelyre az első hitle­rista bombák estek. Varsó volt az, amelynek kövei elsőízben érezték meg a fasiszták csizmáit, de aztán elju­tottak Hágába, Oslóba és Párizsba is. A lengyel nép ezért soha sem fog be­leegyezni az agresszív Wehrmacht új­raíelfegyverzésébe és a lengyel nép ezzel az elhatározásával nem áll egye­dül. A béketábor 900 milliós tömegé­vel együtt harcol a békéért. 10 év múlva, 20 évvel a felszabadulás után, Varsó elpusztításának minden nyoma eltűnik, szebb, nagyobb, gazdagabb és boldogabb lesz, mint az 1939-es tra­gédia előtt volt. A lengyel dolgozók munkasikerekkel ünneplik Varsó felszabadításának évfordulóját Január 17-én ünneplik Varsó lakói és velük az egész lengyel nép, a len­gyel főváros a szovjet hadsereg által való felszabadításának 10. évforduló­ját. Az egész ország készül ennek a jelentős évfordulónak megünneplésé­re. Az üzemekben, gyárakban, hivata­lokban, iskolákban, klubokban és kultúrházakban előadásokat tartanak a szovjet- és lengyel katonáknak Var­sóért folytatott hősi harcairól. A hitleristák a lengyel fővárost romhalmazzá változtatták. A város­ban az épületek 85 százalékát tönkre­tették. Gyűlölettől hajtva következe­tesen lerombolták a német fasiszták a lengyel kultúremlékeket, múzeumo­kat, színházakat, és kórházakat. Fel­robbantották az összes hidakat. Varsó romjai között és a német gyüjtőtá­borokban az emberek százezrei pusz­tultak el. A városnak nem volt vize és villanyvilágítása. A felszabadulás után a város fel­építése megvalósíthatatlan álomnak tűnt. A varsóiak azonban emberfelet­ti erővel fogtak a romok eltakarítá­sához. A párt által kidolgozott épí­tési terv új erőt adott a népnek. „Varsó még szebb lesz, mint amilyen volt" — ez a város építőinek és az összes lengyel dolgozóknak jelszava. A szocialista Varsót ma a sziléziai bányák bányásza, Lublin mezőinek földművelője, az építészek, mérnökök törzskara és az építőmunkások had­serege építi. Varsóban 1953-ban min­den hetedik ember dolgozott a fővá­ros építésén és ezeknek a fele az if­júság köréből került ki. Az elmúlt tíz évben iparvállalato­kat újítottak fel, új üzemeket épí­tettek, mint például a zseráni személy­szállító gépkocsigyárat és egy villa­mosművet. A város szélén hatalmas acélüzemek épületei emelkednek. Var­só a népi Lengyelország ércfeldolgozó és villany-technikai ipari központja lett. A Német Demokratikus Köztársaság dolgozói is megünneplik Varsó felszabadulásának 10 éves évfordulóját A Német Demokratikus Köztársaság dolgozói számára Varsó felszabadítása a szovjet hadsereg által, a Lengyel Népköztársaság népével való barátság további elmélyítésének kezdeményezé­se. Az üzemek gyűlésein, a Demokra­tikus Németország Nemzeti Frontja háztömbgyülésein igen sok szó esik ahhoz az országhoz való viszonyról, mellyel az Odera és a Neisse béke­határ köti össze. így például az egyik lengyel vagon­gyár munkásainak gyűlésén Fritz Golrn munkás kijelentette: „Az a tény, hogy az egymással szomszédos két országban a munkásosztály van hatalmon, alapja az állandó és tartós barátságnak, köztünk és a len­gyel nép között. Varsó felszabadításá­nak 10. évfordulója a fasiszta járom alól arra kötelez bennünket, hogy ezt a barátságot elmélyítsük." A Demokratikus Németország Nem­zeti Frontja potsdami kerületi bi­zottsága ülésének résztvevői a Len­gyel Népköztársaságnak és a lengyel népnek testvéri üdvözletüket küldték. Lengyelország fővárosa felszabadí­tása 10. évfordulőjárfek napján, január 17-én az NDK sok városában különö­sen az Odera és Neisse menti váro­sokban, a határvidéken a német- len­gyel barátság tiszteletére ünnepi gyű­léseket rendeznek. s sziléziai Snežka lejtőin megtartott kétnapos síverseny egyik jelene,, versenyek győztesei tovább jutnak a január 17—22. között Mlynben sorrakerülő küzdelmekbe. Közös megbeszélést tartottak Moszkvában a csehszlovák és a szovjet sportolók Csütörtökön este a moszkvai Met­ropol-hotelben közös megbeszélésen vettek részt a csehszlovák és a szov­jet jégkorongozók. A megbeszélést az Állami Testnevelési és Sportbízott­ság rendezte. A megbeszélésen jelen volt Jaromfr Vošahlík, a moszkvai csehszlovák nagykövet. A sportolókat szívélyesen üdvözölte a szovjet Ál­lami Testneveié™ és Sportbizottság helyettes elnöke, V. S. Peszljak, aki is­mertette a találkozó nagy jelentőségét és sikereket kívánt versenyzőinknek a további küzdelmekben, különösen a világbajnokságban. A csehszlovák kül­döttség nevében Vilém Mucha, az Ál­lami Testnevelési és Sportbizottság helyettes elnöke köszönte meg az üd­vözlést. Beszédében hangoztatta, hogy a szovjet versenyzőkkel való találko­zás különösen nagy jelentőségű lesz részünkre, mert éppen egybeesik Csehszlovákia 10 éves felszabadításá­nak ünnepségeivel. Ezután mindkét csapat emléktárgyakat cserélt. Az esten felléptek a legkiválóbb szov­jet művészek — énekesek, zenészek és tornászok. Külföldi hírek és eredmények Nyugat-Németország labdarúgói ha­marosan megkezdik az előkészülete­ket az olimpiára. Májusban Duisburg körzetében az egyes kerületek baj­nokai között tornát rendeznek, a tor­nán azonban csak 19—22 éves játé­kosok vehetnek részt. A bolgár térti röplabda-válogatott franciaországi szereplése után Algírba utazott, s első mérkőzésén Algír vá­ros válogatottja ellen 3:0 (10, 13, 12) arányban győzött. A mérkőzés után Egyiptomba utazott a bolgár együttes, s ott január 14-én Kairó válogatott­ja ellen lépett először pályára.. A Davosban rendezett svájci gyors­korcsolyázó-bajnokságon a következő eredmények születtek. 500 m: Hard­meier 46.0, Rohrbach 48,2, 3000 m: Rohrbach 5:05.8, 1500 m: Kuli 2:25, Rohrbach 2::52.2, 5000 m: Rohrbach 8:45.1. összetett: Rohrbach 200.077. A versenyen kívül induló Keller (Nyugat-Németország) 5000 m-en 8:44 mp-cel nyugatnémet csúcsot fu­tott. A nemzetközi „négy sánc-ugróver­seny" utolsó versenyére az ausztriai Bischofshofenben került sor. Itt ismét az északi síugrók szerepeltek a leg­jobban. 1. Rusta (norvég) 232,9 pont (91, 91.5), 2. Sílvenoinen (finn) 225.9 (82, 85,), 3. Kirjonen (finn) 225.1 (84.5, 89.5). A szovjet röplabdázók február kö­zepén Párizsba utaznak, ahol nagy nemzetközi vetélkedésen indulnak, majd Észak-Afrikába mennek és ott Casablancában, Algírban, Oranban, Tu­niszban, ^égül pedig Dél-Franciaor­szágban, éspedig Cannesban, Toulou­seban, Bordeauxban és Montpellierben állanak rajthoz. Mándi Gyula állami labdarúgó-edző a Magyar Távirati Iroda munkatársá­nak kérésére összeállította azt a csa­patot, amely szerinte a világ legjobb játékosaiból áll. Mándi Gyula össze­állítása a következő: Grosics (magyar) — Andrade (uruguayi), Wrlght (an­gol), N. Santos (brazil) — Bozsik (magyar), Gruz (uruguayi) — Julinho (brazil,) Kocsis, (magyar), Hidegkúti (magyar), Puskás, (magyar), Schäfer (nyugatnémet). Magyarország is benevezte csapa­tát az áprilisban Olaszországban sor­rakerülő FIFA-tornára. Az idei ifjú­sági labdarúgótornát az eddigiektől eltérően bonyolítják le. A résztvevő­ket négy csoportba osztják, a csoport­győztesek azonban nem mérkőznek egymással. Miért? Erre azt mondja a kiírás, hogy ebben a tornában nem a verseny-jelleg a fontos, hanem az, hogy a különböző országok fiataljai baráti találkozók során megismerjék egymást, barátságokat kössenek és felejthetetlen élménnyel térjenek vissza hazájukba. Ferreira da Silva, a kiváló távolugró a délamerikai Sao Paolóban 16 métert ért el a hármasugrásban, távolugrás­ban pedig 733 centiméter volt a tel­jesítménye. Prágában január 24-én kezdődik a Csehszlovák—Magyarország és Len­gyelország közötti sakk-hármasver­seny. A finn síszövetség a svájci nem­zetközi sí-ugróversenyre Pietikainent, a tavalyi világbajnokot is benevezte, akiről olyan hírek keringtek, hogy visszavonul. Kívüle Heinonen, Hyvä­rinen, Laaksonen és Kärkinen lesz a finn válogatott tagja. V

Next

/
Thumbnails
Contents