Uj Szó, 1955. január (8. évfolyam, 1-26.szám)

1955-01-16 / 14. szám, vasárnap

1955. január 16. UJ SZU 5 NÉPHADSEREGÜNK - A BÉKE ŐRE Jancsi, Honzek és az ágyú Az ágyú nagy, hatalmas fegyver és ha az ember nem tüzér, még ijesztő is. Ha tüzér, akkor is ijesztő, de csak az ellenség számára. Ahhoz, hogy megfutamítsa az ellenséget, természetesen jó tüzérek is kellenek. Ezek pedig nem fán teremnek. De nem ám. Sok munka, tanulás kell ahhoz, hogy jó bemérő, adogató, vagy ágyúparancsnok legyen a kereícarcú, mosolygós Jancsiból. Ilyenformán gondolkozott Jancsi és ilyen következtetést vont le a legutóbbi gyakorlatból, amelyen észrevette, hogy nem tudja pontosan megnevezni az egyes alkatrészeket. Hej, pedig hogyan elnézte örsparancsnoka jelvényét, mennyit gondolt már arra, hogy ő is megszerzi. így nem fog menni. Hogyan is férhet az ő fejébe az a rengeteg alkatrész, meg szám? Bánatosan járt-kelt. Elvesztette minden reményét. Hol is vannak azok az álmok, a példás tüzér jelvényről, a ... na, legalább az őrvezetői rangról... Múltkor, amikor a riadóra való gyors sorákozásért Honzek és ő dicséretet kapott, mármár arra gondolt, hogy ö kiválik a többi közül, majd ő megmutatja ... De így? Honzek sem tudta valami jól... Ez éppen nem vigasz, de legalább még sem ő a legügyetlenebb. Amint belépett a tanterembe, Honzekot látta ott egyedül, jegyzeteibe merülve. Talán már megtanult valamit, talán el tud mondani egyet-mást a kilövés, a becsapódás pontjáról, talán az alkatrészekről is. Együtt kezdték nézni a jegyzeteket, de csak nem lettek okosabbak. A múltkor ugyan mondta a szakaszparancsnok, hogy a legjobban a szemléltető segédeszközök segítségével lehet tanulni... De hát hol vannak azok? Honzek felrajzolta az irkalapra a kilövés pályáját. Jancsi belenyúlt a ceruzával és pontot tett. Ez a becsapódás pontja. Addig rajzolgatta, míg elkészült a kép. Pontosan olyan, mint az, amelyet a parancsnoka múltkor a táblára rajzolt. Megértették végre. Most már nemcsak egymást, de a tananyagot is. — Hát a többiek értik? — kérdezték egymástól. Mindenesetre így lerajzolva jobban megértenék. Az alkatrészeket is. Azután együtt rajzolták meg a képet. Nagyban, rajzpapírra. Pontosan, az előírásokban lévő ábra szerint. Igí/ születeti meg a szakasz első szemléltető segédeszköze. V. G. Tankelhárító tüzércink szorgalmasan tanulják a lü z gyakorlatokat. Példás egységekéri Alakulatunknál az elmúlt napokban a példás katonák aktívájára jöttünk össze. Az aktíva célja az volt, hogy a példás katonák jelentősebb segítséget nyújtsanak parancsnokaiknak a harci, politikai felkészültségben, a fegyelem, valamint az új példás katonák és egységek nevelésében. Chmela tiszt elvtárs hangsúlyozta, hogy nekünk, példás- katonáknak lépten-nyomon segítségére kell lennünk parancsnokainknak. Példákon megmutatta, hogy néhány esetben a példás katona jelvényt viselő elvtársak is elkövetnek fegyelmi hibákat — habár nem is súlyosakat. Mit kívánhatunk azután a többi katonáktól, ha vannak olyanok is, akik csak elméletben ismerik az előírásokat, de nem élnek szerintük a gyakorlatban. Az elmúlt kiképzési év gyönyörű eredményeket mutat. Pešák hadnagy, Gazdag, Sztasko szakaszvezető elvtársak példás egységeket neveltek. Eredményeikért köztársasági elnökünk meghívta őket a prágai várba, ök mutattak utat és neveltjeik, az új altisztek, az új példás katonák nemcsak további példás katonákat, hanem egész példás egységeket nevelnek. A vitafelszólalásban Pešák hadnagy kijelentette, hogy abban, hogy példás egységet nevelt, a kollektíva minden tagjának része volt. Nem volt könnyű munka, éppen ezért voltak büszkék, amikor céljukat elérték. Hodeüek közkatona Pešák tiszt egységében működik. Tapasztalatairól beszélt. Azt mondta, hogy elsősorban a jó fegyelemnek köszönhetik, hogy most példás egység tagjai. Sok példás katona .felszólalása után az alakulat parancsnoka lezárta a vitát. Idézte Urbán tizedes szavait, hogy a mi hadseregünk nem kéri a békét, hanem .kiharcolja. Ebben a harcban pedig a példás katonáknak kell az élén járniuk. Üjvári László őrvezető. A csehszlovák tüzérség napja 1945. JANUÁR 15. 8 ÓRA 45 PERC Jaszlo előtt megremeg a föld. A tüzérségi előkészítés több mint egy óráig rombolja a fasiszta állásokat. Öt csehszlovák egység készül a támadásra a szovjet bajtársak oldalán. 9 ÓRA 50 PERC. A 38. szovjet hadsereg katonái rohamba lendülnek. Szovjet repülőgépek támadnak. Az első lövészárokövezetben nincs ellenállás. A tüzérség megtisztította az ellenséges védelemtől. ÖT ÖRA ALATT Jaszlót felszabadította a 38. hadsereg. Tüzéreink voltak azok, akik harckocsizóinkkal együtt a Jaszlo melletti csatában múlhatatlan dicsőséggel övezték körül fegyvereinket. 1945. JANUÁR 19. Sztálin elvtárs hadparancsában kiváló harci eredményeik elismeréseképpen a „jaszlói" elnevezést adományozta a második, negyedik és ötödik csehszlovák tüzérezrednek. , Csehszlovák tüzérek ma, a béki>s kiképzés napaiban sikeresen gyarapítják a jaszlói tüzérek Hagyományait. Lakatlan erdős fennsíkok között emelkedtek fel a hosszú ágyúcsövek. A levegőt ágyúdörgés rezegtette meg. A találatokat maga az ezredparancsnok nézte távcsövön. Amikor Pospišil tiszt ütepe adta le lövéseit, a pontos találatok fellelkesítették: — Nézze csak, milyen szépen lőnek! A mérőkészüléket biztosan Mikša kezeli, — fordult a törzskar tisztjeihez és hozzáfűzte: — „Arany ember ez" — és még el sem hangzottak az utolsó lövések visszhangjai, a tábori telefondrót már vitte a hírt a hadállásba: „Mjkša tizedest, feladata példás teljesítéséért dicséretben részesítem. Az ezredparancsnok." Mikšát már sokszor megdicsérték parancsnokai, mert egyformán jól végezte minden beosztását az ágyú körül. Akár mint tűzmester, akár mint töltögető, vagy töltényadogatő. És micsoda agitátor volt! Egyszer szakadó esőben építettek hadállást a katonák. Bórig áztak, a harci kedv alábbhagyott. És ekkor felhangzott a dal: Milyen széles vagy, régi völgykatlanom, ha átmegyek rajtad, múlik a bánatom ... Abban a pilanatban mintha varázsvesszővel suhintottak volna. A fiúk csatlakoztak Mikša dalához. Csákányaik még mélyebbre hatoltak a kemény agyagba. Ajkukon dallal vígon ment a munka és idejében be is fejezték. A gyakorlat után ismét Mikša volt az, akit a parar.^snok megdicsért. Amikor Mikša József bevonult, még más ember volt. Gömbölyű és mindig mosolygós ábrázata a kaszárnyába érkezése után megkomolyodott, nem !sl:.etett Mikšával szőbaállni. Szitkozódott, semmi sem volt JÓSKA TÜZÉR LETT ínyére. Tanulni pedig egyálta- , Ián nem akart. Senki sem tudta, mi történt vele. „Ez a fiú tüzérnek született. Altiszti iskolába akartam küldeni," — mondta az osztag parancsnoka a politikai dolgozónak. „Nézze csak!" Lapozott a civil élet jegyzetei között és olvasni kezdte: Később élmunkás lett. Vígkedélyű, barátkozó természetű. Minden tekintetben megbízható ...", majd kérdő tekintetet vetett helyettesére és hozzáfűzte: „Nem fogom erőltetni a tanulást. Még nem tudjuk mi rejtőzik benne. Mit kezdjünk vele, hogy ne ássa alá a katonai fegyelmet?" — és elgondolkozott. De azonnal megtalálta a választ is: „A lovakhoz nincs kit tennünk, megpróbálkozunk vele egyelőre ott, majd meglátjuk, beválik-e?" így is történt. József ezt a beosztást nagyon a lelkére vette. De mivel, hogy semmit sem tehetett ellene, megbosszulta magát a lovakon. Kevés vizet, kevés abrakot adott nekik. „Menj félre! Nem volt elég, kaphatsz még!" — mondta a lónak és rávágott azzal, ami keze ügyébe esett. Bosszankodva hallgatta, hogyan gyakorlatoznak a katonák az udvaron az ágyúknál, amíg ő az istállóban dolgozott. A letaposott istállótrágyát kaparta össze és idegesen kezdett mtyörészni, hogy ne hallja a vezényszavakat, amelyek a kaszárnyaudvaron hangzottak és dühösítették őt. Fájt a szíve, hogy nem gyakorlatozhat a többiekkel együtt, nem mérheti be az ágyút és nem állíthatja be tüzelő állásba. Hiszen ő szívesen lenne az ágyúknál... csak azok a lovak ne lennének a világon. Este az ütegnél József még jobban kerülte a katonákat, mint azelőtt, mert ha a gyakorlátozásról beszélgettek, még jobban fájt neki. A politikai nevelőszoba sarkában üldögélt és legszívesebben olvasgatott. Egy alkalommal Jani és Jarda sietett hozzá: — Jóska, tudsz-e már arról, hogy nem leszel a lovaknál? Autót kapunk! — József nem is akarta elhinni. Hiszen mennyit gondolt erre a lehetőségre! Egy hét múlva, amikor éppen szénát hordott, autóberregést hallott. A kaszárnya udvarára új autók sora futott be. József berohant az istállóba, örömében táncolni, ugrálni és visongani kezdett. Valami hirtelen eszébe jutott, elhallgatott. Kis idő múlva rákezdte: „Főhadnagy elvtárs, én nem szívesen ... hogy is mondjam..." — gyakorolta magát a beszédben. De mivelhogy sehogyan sem ment ez neki, elhatározta, hogy felkeresi a parancsnokot, mindegy, akárhogy is fog » dolog végződni. Kiperdült az istállóból, egyenesen a parancsnok útjába. „Ugyan hová oly sietve? — kérdezte a parancsnok. József vigyázzállásba vágta magát, érezte, hogy a térde remeg és a nyelve mintha megbénult volr na, nem jutott szóhoz. A parancsnok nagyon jól tudta, hogy mi a Józsi baja és ezért rögtön ezzel kezdte: „Most, hogy új gépkocsikat kaptunk, szükségünk lesz egy ügyes katonára, az ágyú kezeléséhez," — és ezzel elment. József még egy pillanatig megkövülten állt, azután az istállóba száguldott, hogy csak úgy porzott utána a föld. Türelmein várt egy hétig, mi lesz. Nem hiába várt. Az istállótól és a lovaktól megvált. Az ütegnél mindent elölről kezdett. Es. ténként, a szünetek alatt, szombaton és vasárnap sok időt töltött az előírások és jegyzetek tanulmányozásával. Szorgalma' san tanult, hogy kipótolja azt, amit elmulasztott, és utolérje a többieket. Mirek nevű barátja nem egyszer hívta sétára, de sohasem sikerült elcsalnia Jóskát a tanulástól. „Mi jut eszedbe? Nem mehetek! De ha megmondanád, hogy is áll a dolog a vízszinte•ővel, akkor talán mennék" — válaszolt Jóska. „Nézd csak, ne mérgesíts, mert..." — de türtőztette magát és hozzátette: „Mondd csak, Mirek, hogyan kell ezt érteni? Itt a megfigyelő, amott meg az üteg ..." és Mirek, akarva — nem akarva magyarázott. Gyakran egy órát is elüldögélt vele, így tanultak együtt. Jóska a tanulás alatt kérdezgetett, még egyszer megmagyaráztatta magának az anyagot, és közben szorgalmasan jegyezgetett, hogy ami fontos, el ne felejtse. Még akkor sem lanyhult szorgalma, amikor utolérte, sőt elhagyta a többieket. De még akkor sem, amikor őrvezetővé léptették elő. Csak a testgyakorlás ment neki nehezen. A nyújtóra eleinte mások segítették. De ahol a gyakorlat nem segített, ott győzött az erő. Ügy erőlködött, hogy a halántékán az erek is megfeszültek. Mind jobban és jobban, fürgébben tornászott. iEg.yesek irigyelték: Jóska mindenben első akar lenni. Minden parancsnok csak őt emlegeti, őt állítja mintaképül; Jóska ezt elvégzi, Jóska azt tudja, Jóska maju ezt megmagyarázza! Nem fogunk tőfe észt kölcsön kérni, — hangzottak a keserű megjegyzések. Nehezen viselte ezt el. Sokszor mondta önönmagának: „Te szamár, nem maradhattál volna az istállóban? Ott nyugtod lett volna!" A beszédeknek a CsISz-gyűlés vetett véget. A bizottság Lednickyt, Jelineket, és Kopeckyt bírálta: „Egységes kollektíva akarunk lenni, azonban ilyen megjegyzésekkel a kollektívát nem szilárdítjuk meg. Nem érdemelte-e ki Jóska a mi tiszteletünket? Később jött az üteghez és mennyire előttünk jár. Öt népiskolai osztállyal többre vitte, mint mások magasabb előképzettséggel." — mondta a csoport elnöke. Majdnem mind'egyik CsISz-tag beleegyezően tapsolt. A gyűlés tanulságul szolgált mindnyájuk számára. Jóska számára annyiban, hogy támogatni kezdte a gyengébbeket. A kritizálók szégyelték magukat előtte. De amikor meggyőződtek róla, hogy barátságosan viselkedik velük szemben, továbbra is felbátorodtak ők is. Amikor Jóska a bemérők csoportját szervezte, jelentkeztek a körbe. Rájöttek arra, hogy Jóska nemcsak sajátmagának tanul. A baráti kollektívát, öszszetanult ágyúkezelést és még ennél többet, a haza biztonságát segíti ezzel. Példáját követték a többiek is. A legjobb szakaszok közé kerültek. Jóska pedig az utolsó évet mint kommunista, példás tüzér, ágyúparancsnok, tizedesi rangban szolgálja. F. D.