Uj Szó, 1955. január (8. évfolyam, 1-26.szám)

1955-01-15 / 13. szám, szombat

6 UISZ0 1955. január 15. (Folytatás a 5. oldalról.) Az állami ipar fellendülésének múlhatatlan előfeltétele volt, hogy felkeltsék a munkások személyes anyagi érdekeltségét a szocialista termelés fejlesztésében. A szocialista állam a munka szerinti részesedés törvényéből kiindulva a munkások és más alkalmazottak béreit egyre inkább összhangba hozta az egyes dolgozók által végzett munka mennyiségével és minőségével. Ez a munkatermelékenység szüntelen növelésére ösztönzött. Az átmeneti időszakban kétoldalú fejlődés ment végbe a gazdaságban. Egyfelől bizonyos ideig és bizonyos mértékben ösztönösen gyarapodtak a kapitalista elemek, másfelől szüntelenül és sokkal gyorsabban tervszerűen növekedtek a szocialista elemek és ez a folyamat határozta meg az egész népgazdaság fejlődésének alakulását. A NEP első éveiben az ipari termelésben a magánszektor részesedése egynegyedrész volt: 1929ben ez az arány az ipari termelés egytizedére csökkent. 1921—22-ben a kiskereskedelmi áruforgalomnak kereken háromnegyed része jutott a magánkereskedelemre, az állami és szövetkezeti kereskedelem azonban, amely sikeresen kiszorította a magánkereskedőket, már 1926ban tartósan döntő szerepet biztosított magának a kiskereskedelmi áruforgalomban. Az áruforgalom megélénkülése és a kereskedelmi kapcsolatok megerősödése magával hozta a gazdasági élet gyors helyreállítását, a szocialista ipar felvirágzását. A szovjet hatalom gyakorlatilag érvényesítette a szocialista ipart jellemző előnyöket és ezzel elérte, hogy a nagyipar 1926-ban termelésének ásszességében elérte az 1913. év színvonalát. Hála a szovjet kormány sókoldalú segítségének, amelyet a dolgozó parasztságnak nyújtott, 1926-ban a mezőgazdaság egész termelése már meghaladta az 1913. év színvonalát. Az ipar és a mezőgazdaság helyreállításával megindult az egész népgazdaság szocialista újjáépítésének folyamata. Az ipar és a mezőgazdaság felvirágzásával emelkedett a dolgozók anyagi és kulturális színvonala is. A kapitalizmusból a szocializmusba vezető átmenet időszakában a szovjet nép a kommunista párt vezetésével törvényszerű sorrendben a következő feladatokat oldotta meg: a népgazdaság kulcspozíciónak elfoglalása a szocialista államosítás útján; a szocialista ipar és a parasztgazdaság kereskedelmi kapcsolatainak megteremtése és a falu ellátása közszükségleti cikkekkel; az ország szocialista iparosítása és a faluhoz fűződő termelési kapcsolatok megteremtése azáltal, hogy a falvakat ellátták korszerű gépi berendezésekkel; a mezőgazdaság kollektivizálása és a szocialista falu gazdasági alapjának meg teremtése. A szocialista termelési viszonyok megszilárdulásával az iparban lehetőség nyílott az ország széleskörű szocialista iparosítására. A mezőgazdaság korszerű műszaki alapjának megteremtésével, tehát a szocialista iparosítás biz tosította a parasztgazdaságok szo cialista kollektivizálásának anyagi alapját. Az ország iparosításának és a mezőgazdaság kollektivizálá sának objektív szükségszerűsége egyrészt a termelési viszonyok és a termelőerők jellege közötti kötelező összhang törvényéből, más részt pedig a szocializmus gazdasági alaptörvényéből következik. E törvények megkövetelik, hogy a szocialista termelési viszonyok az egész népgazdaságban, tehát nem csak az iparban, hanem a mezőgazdaságban is megerősödjenek. Csakis e feltétel biztosítja a termelőerők teljesen szabad fejlődését. Az ország szocialista iparosítása és a mezőgazdaság kollektivizálása az egész népgazdaságban biztosítja a szocializmus győzelmét, valamint a termelés és a népjólét szüntelen emelkedését. Az új gazdasági politika konkréten kifejezésre juttatta a Szovjetunióban a szocialista gazdasági rend építésének lenini tervét, azt a tervet, amelyet továbbfejlesztett Sztálin munkássága és a kommunista párt határozatai. A Szovjetunióban végrehajtott új gazdasági politika alapját alkotó vezérelvek útmutatást jelentenek minden, a szocializmust építő ország számára. A gazdasági építő munka konkrét formáit tekintve azonban az egyes országokban számba kell venni fejlődésüknek különlegességeit és azt a helyzetet, amelyben a szocialista forradalom végbe megy. Lenin megállapította, hogy „Marx a fordulat formáinak, módszereinek és módozatainak kérdésében nem kötötte meg sem a maga, sem a szocialista forradalom jövendő vezéreinek a kezét, mert nagyon jól'tudta, mennyi új probléma merül fel, mihelyt fordulat folyamán megváltozik az egész helyzet és mily gyakran és alapvetően változik meg a helyzet a fordulat folyamán". (V. I. Lenin: A terményadóról. Válogatott művek II. kötet.) A szocialista gazdaság építése a népi demokratikus országokban sokkal kedvezőbb feltételek között megy végbe, mint annak idején a Szovjetunióban, amely az egyetlen szocializmust építő ország volt. A Szovjetuniónak kellett először járhatóvá tennie a szocializmusba vezető átmenet útját. Ma minden népi demokratikus ország a Szovjetunió vezette egész szocialista tábor óriási támogatására támaszkodik és kihasználhatja azokat a tapasztalatokat, amelyeket a Szovjetunióban szereztek a szocializmus építése során. Rövid összefoglalás rl. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom az emberiség történetében először nyitott utat a szocializmushoz. A proletárforradalom történelmi szükségszerűsége, a termelési viszonyok és a termelőerők jellege közti kötelező összhang törvényéből következik. Ahhoz, hogy a kapitalista társadalom forradalmi úton szocialista társadalommá alakuljon át, átmeneti időszakra van szükség. Az átmeneti időszakban az állam a proletariátus diktatúrája szovjet hatalom, vagy népi demokrácia formájában. A kizsákmányoló osztályok kezében lévő legfontosabb termelő eszközök szocialista államosítása létrehozza a szocialistá szektort, nmely elfoglalja a népgazdasáa kulcspozícióit. 2. A társadalmi qazdálkodás fő formái az átmeneti időszakban: szocializmus, árutermelő kisgazdaság és kapitalizmus; az ennek megfelelő osztályok — a munkásosztály, a parasztság és a burzsoázia. A legfontosabb osztályok az átmeneti időszakban a munkásosztály és a parasztság. A proletárdiktatúra vezérelve a munkásosztály és a parasztság szövetsége a munkásosztály vezetésével és ez a szövetség a kizsákmányoló osztályok ellen irányul. Az átmeneti időszak legfőbb ellentéte a gyarapodó szocializmus és a halódó kapitalizmus közti ellentét. A kapitalista elemek korlátozása és kiszorítása, majd felszámolása elkeseredett osztályharcban megy végbe. 3. Az átmeneti időszakban a proletárdiktatúra gazdasági politikája számít a szocialista elemek győzelmére a kapitalista elemek fölött és a szocialista gazdasáq felépítésére, aminek érdekében fe'használja az árutermelést és a piacot. Ez a politika biztosítja a szocialista ipar és a parasztgazdaság gazdasági kapcsolatát, az ország szocialista iparosítását és a mezőgazdaság kollektivizálását. 4. Az átmeneti időszakban a szocialista szektor gyarapodásával és megszilárdulásával, valamint a kapitalista elemek leküzdésével karöltve érvényüket vesztik a kapitalizmus gazdasági törvényei, amelyek a kizsákmányolás viszonyait tükrözik. A proletárhatalom az értéktörvényt, a kereskedelmet, a pénzt és a hitelt egyre inkább a kapitalizmus rovására és a szocializmus javára használja ki. Kialakulnak és fokozatosan kiterjesztik hatáskörüket a szocializmus 'gazdasági törvényei, amelyekre a proletárállam támaszkodik. Az önköltség rendszeres csökkentése dolgozóink fontos feladata Társadalmunk állandóan emelkedő anyagi és kulturális szükségleteinek maximális kielégítése céljából a nemzetgazdaság fejlesztésére irányuló 1955. évi állami terv előírja, hogy az iparban 6.3 százalékkal kell növelni a munka termelékenységét és 4.9 százalékkal csökkenteni az önköltségeket. Az állami tervnek e célkitűzése az a helyes út, amelyen haladnunk kell, mivel a munka termelékenységének és a gazdaságosságnak állandó növelése és az önköltségek csökkentése döntően kihat népünk életszínvonalának emelésére, minden törekvésünk legfőbb céljára. Nem kétséges, hogy a szocializmus felé haladó népi demokratikus rendszerünkben, amelyet a termelőeszközök közös tulajdonára és a nemzetgazdaság tervszerű vezetésére építettünk — hatalmas és kimeríthetetlen lehetőségek nyílnak a munka termelékenységének állandó növelésére, a jobb gazdálkodásra és az önköltségek csökkentésére. A hazánk szocialista felépítésével kapcsolatos nagy feladatok teljesítésének legfőbb feltétele továbbra is a szocialista akkumuláció állandó növekedése, amelynek forrása a munka termelékenységének állandó fokozása és az önköltségek rendszeres csökkentése. Ez a fő indító ok, miért fordít a párt és a kormány olyan nagy gondot az állami eszközök gazdaságos kiadására és az önköltségek rendszeres csökkentésére. A termelési önköltségek rendszeres csökkentése fő feltétele termékeink eladási ára rendszeres csökkentésének és alapja a dolgozók reálbérei és népünk életszínvonala növekedésének. Ipari termelésünknek ezt a feladatot kell teljesíteni. Az önköltségek rendszeres csökkentése megköveteli, hogy az üzemek kollektívái a munka termelékenységének növelésére szükséges minden tartalékot kihasználjanak, a termelés menetét tökéletesítsék, a munkát jobban megszervezzék, a szocialista versenyt és a haladó munkamódszereket minél jobban terjesszék, alkalmazzák az új tervezési módszereket, alapos nyilvántartást dolgozzanak ki és operatív tervezést vezessenek be. Üzemeinkben sok lehetőség nyílik az önköltség csökkentésére és a munka termelékenységének növelésére. Ezek a berendezés jó kihasználása, az anyaggal és nyersanyaggal, a villanyárammal, tüzelőanyaggal, rezsiköltségekkel való takarékosság, a jobb bérelszámolás és a jutalmazási rendszer bevezetése. Az említett tényezők közül többet a kassai Szovjet Hadseregüzem dolgozói az utóbbi időben jól kihasználtak. A gazdasági dolgozók ebben az üzemben az elmúlt években tekintet nélkül az üzem kapacitására és műszaki lehetőségeire, a szállítások határidejének betartására stb. tűzték ki a termelési programot. Ez, párosulva a termelés elégtelen szervezésével és irányításával, fő oka volt annak, hogy a nemzetgazdaság fejlesztésére irányuló állami terv feladatait az üzem nem teljesítette. A megrendelések nyilvántartását nem építették ki. A termelés menetének széttagoltsága állandóan fokozódott a megrendelések elkészítésének kárára. Mindez a termelésben fejetlenséget teremtett, s meggátolta az ellenőrzést, a munkálatok áttekinthetőségét és a normák megismerését, stb. Emellett a termelés állandóan fokozódó széttagoltsága és a kompletizáció elhanyagolása az egyes megrendeléseken növelte a fekete béreket. Ezeket nem tartották nyilván és így az egyes megrendelésekre eső önköltségeket sem kísérték figyelemmel, aminek az lett a következménye, hogy a kész termékek tervét nem teljesítették és az önköltségek emelkedtek. A termelés előkészítésével lemaradtak, operatív tervezés nem létezett, a teljesítménynormákat csak kapásból állapították meg, az anyagnormákat pedig egyáltalán nem. Mindez kedvezőtlenül hatott az üzem bérrendszerére és a gazdaságosság rendszeres növelésére általában. Az anyagmegrendelések possziil vezetett nyilvántartása okozta, hogy sok anyag kárbaveszett, nem állították belőlük elő a tervezett alkatrészeket, sok volt a selejt, amit „objektív" okokkal indokoltak, miközben a selejt előfordulásának igazi okait nem kutatták fel. Természetes, hogy így az önköltség állandóan növekedett. Ezenkívül a termelés rossz előkészítése, a munka helytelen megszervezése sokszor rohammunkát, máskor megint nagy gépállást, munkaerőhullámzást, vagy a munkából való kimaradást, tehát nagy nemzetgazdasági károkat okozott és lehetetlenné tette a szocialista verseny kifejlődését. Ezek miatt a hiányosságok miatt az üzem 1954-ben 11 százalékkal túllépte az önköltségek tervét és sok termelési értékmérőt nem teljesített. Ez volt a helyzet az üzemben az elmúlt évben. Az üzem pártpolitikai és gazdasági tevékenységének az üzemi pártszervezet és az üzem vezetősége, valamint a felsőbb párt- és gazdasági szervek által való elemzése leleplezte az említett hibákat. Ezeket az üzem dolgozói igyekeztek minél előbb megszüntetni. A kelet-szlovákiai gépüzem dolgozói tudatában vannak a megrendelések leggyorsabb ütemű elkészítése, az operatív tervezés és a normák műszaki és tudományos alapon való megállapítása szükségességének. Ezeket az intézkedéseket még a múlt év végén keresztül is vitték és így ez idén megkezdhették a technikai-gazdasági és pénzügyi terveknek és az önköltségek tervének helyes összeállítását. A technikai-gazdasági és pénzügyi tervek összeállítása kezdetén bebizonyult, hogy a kelet-szlovákiai gépüzem dolgozói ez idén jobban felkészültek az önköltségek csökkentésére, a termelés gazdaságosabbá tételére és általában a nemzetgazdaság fejlesztésére irányuló állami tervből rájuk háruló minden feladat teljesítésére. Különösen nagy gondot fordítottak az 1955. évi technikaigazdasági és pénzügyi tervek előkészítésének első szakaszára, a helyes, műszakilag és tudományosan indokolt normák pontosabbá tételére és kidolgozására. Ennek alapján helyesen állíthatják össze az idei technikai-gazdasági és pénzügyi tervet, csökkenthetik az önköltségeket, s növelhetik a gazdaságosságot. Az üzem önköltsége tervezésének, valamint az üzem technikai-gazdasági és pénzügyi terve többi része kidolgozásának alapja a minisztérium által az önköltségek csökkentésére kitűzött irányszámok. Az önköltségek csökkentésével foglalkozó állami terv a pártszervezetet, az üzem kollektíváját és a vezetőséget arra kötelezi, hogy az üzemben minden alkalmat kihasználjanak arra, hogy a munkát és a termelést jobban megszervezzék, az üzem legjobb dolgozóinak tapasztalatait még nagyobb mértékben alkalmazzák, jobban kihasználják az üzem tartalékait, mutassanak rá a hibákra, bírálják meg őket és a hiányosságokat távolítsák el. Az üzemi feladatok teljesítésére tegyenek műszaki-szervezési intézkedéseket, hogy a munka termelékenyebb és gazdaságosabb legyen. A kelet-szlovákiai gépüzemek dolgozói gondos munkájukkal szép eredményeket értek el ezen a téren. A minisztérium az üzemnek többek között előírja az önköltségnek 7,290.000 koronával való csökkentését. A technikai-gazdasági és pénzügyi tervek összeállítására való alapos előkészületekkel, de különösen az önköltségek tervének pontos kidolgozásával, jobb párt- és tömegpolitikai munkával, az üzem gazdasági tevékenységének a pártszervezet által való fokozottabb ellenőrzésével, a dolgozóknak a fel-: adatok teljesítésére való buzdításával, az üzem munkája helyesebb megszervezésével, az üzem tervének osztályokra és műhelyekre való szétírásával, megfelelő műszaki-szervezési in1: tézkedésekkel stb. — a kelet-szlovákiai gépüzemek dolgozói már eddig is az előírt 7,290.000.— korona megtakarítása helyet 8,600.000.— korona megtakarítását tűzték ki, ami népgazdaságunk számára 1,310.000.— korona nyereséget jelent. A csiszioló-osztály dolgozói Bernád, Olejnička és Balogh elvtársak vezetésével technikai és szervezési intézkedésekkel 15 százalékkal szilárdították meg normájukat, ami 33.000.— korona megtakarítását jelenti. Az anyagnormák felülvizsgálásának keretében 70 tonna anyagot takarítottak meg 100.000.— korona értékben. Ezeket az eredményeket a kelet-szlovákiai gépüzem dolgozói az 1955. évi technikai-gazdasági és pénzügyi terv öszszeállításának első napjaiban érték el. A technikai-gazdasági és pénzügyi terv összeállításával kapcsolatos munkák még január végéig tartanak, ami azt jelenti, hogy az üzem dolgozóinak még sok alkalma nyílik az önköltségek csökkentésére, s így az üzemben a gazdaságossági rendszer biztosítására. Az említett feladatok teljesítése mellett fontos szerepet játszik a dolgozóknak a szocialista munkaverseny fejlesztésében, az új haladó módszerek bevezetésében, a munka jobb megszervezésében megnyilvánuló egyre növekvő aktivitása és kezdeményezése. A pártszervezet és az üzem vezetősége a dolgozók alkotó kezdeményezését támogatja és irányítja, mert tudja, hogy ettől függ a termelés nagyméretű fellendítése és népünk életszínvonalának tartós emelkedése. A termelési önköltségek csökkentése, a szocialista akkumuláció növelése, egyik alapvető feltétele a dolgozó nép anyagi és kulturális szükségletei állandó és maximális kielégítésének. A termékek minőségének javítása, s termelési költségeinek csökkentése lehetővé teszi az akkumuláció forrásainak növelését, ami biztosítja a beruházások bővítését, a kiterjedt szocialista újratermelés gyors ütemét, termékeink eladási ára csökkentése reális lehetőségeinek megteremtését, a dolgozók reálbére és az életszínvonal emelkedésének alapját. A dolgozóknak tudniok kell, hogy a termelési önköltségek állandó csökkentése gazdaságunk egyik legfontosabb törvényszerűsége. KONČI JÁN, az SzIKP Központi Bizottságának dolgozója Munkánkkal a dolgozók új otthonait varázsoljuk meleggé A farská-lukai lakásépítkezésen már több mint egy hónapja dolgozik kassai Stavomontáž-tízem központi fűtést szerelő csoportja. A szerelőcsoport tagjai szerint a közöttük folyó munkaverseny a terv túlteljesítésének legfőbb elörelendítője. Ez ideig minden felajánlásukat teljesítették és a terv teljesítésében azért érnek el szép sikereket, mert nem félnek megbirkózni a munkában esetleg felmerülő nehézségekkel. Legutóbbi kötelezettségvállalásában a szerelőcsoport tagjai 72 lakásegységben a szerelési munkák határidőre való elvégzését vállalták. Felajánlásukat becsülettel teljesítették, bár sok nehézség gátolta munkájukat. Más munkaszakaszokon is megállta helyét a zserelőcsoport. A krompachy-i ČSAD javítóműhelyében is meggyorsították a szerelési munkák elvégzését. A sikeres munka örömmel tölti el a csoport tagjait. Tudják, hogy munkájuk jó elvégzésével meleggé varázsolják a krompachy-i és slovinkai dolgozók számára épült új otthonokat. Tudják azt is, hogy a kapitalista rendszerben soha sem épültek volna fel Farská-lúkán a dolgozók számára egész épülettömbök, modern lakásokkal, központi fűtéssel, hideg, meleg vízzel, fürdőszobával ellátva. A dolgozókról való ilyen nagyfokú gondoskodás csak a mi népi demokratikus államunkban valósulhat meg. Ezért a szerelőcsoport tagjai az új évben még nagyobb lendülettel láttak munkához, hogy a reájuk váró feladatokat az idén is becsülettel teljesítsék. Lipták László, Kassa 4