Uj Szó, 1955. január (8. évfolyam, 1-26.szám)

1955-01-15 / 13. szám, szombat

4 UJSZÖ 1955. január 15. A szovjet kormány jegyzéke a francia kormányhoz A szovjet lapok január 14-én közölték a szovjet kormány jegyzékét a francia kormányhoz. A Szovjetunió külügyminisztériuma január 13-án a moszkvai francia nagykövetséghez a következő jegyzéket juttatta el: „A Szovjetunió kormánya szükségesnek tartja a következőket jelenteni a francia kormánynak: Az úgynevezett „Nyugat-európai Unió" megalakításáról szóló párizsi egyezmények, amelyeknek résztvevői Franciaország, Nagy-Britannia, Olaszorsz g, Belgium, Hollandia, Luxemburg és Nyugat-Németország, olyan cikkelyeket .tartalmaznak, amelyek ellentétben állanak a „Fojtó, mérges és más ehhez hasonló gázok, valamint bakteriológiai eszközöknek a háborúban való alkalmazása eltiltásáról" 1925. június 17-én aláírt genfi jegyzőkönyvvel. Amint ismeretes, a genfi jegyzőkönyvet az első világháború után írták alá, amely háborúban nagy mértékben használtak fojtó és mérges gázokat, valamint egyéb vegyi fegyvereket és ezeknek alkalmazását a nemzetek határozottan elutasították. Már akkor fennállott a pusztítq baktériumfegyver alkalmazásának veszélye, amely a polgári lakosságot súlyos betegségekkel fertőzte volna meg. Ez megkövetelte, hogy nemzetközi egyezményt írjanak alá az említett genfi jegyzőkönyv alakjában, amely eltiltja, hogy a háborúban olyan tömegpusztító eszközöket alkalmazzanak, mint a fojtó, mérges, vagy egyéb ehhez hasonló gázok, éppen úgy, mint ahogy eltiltja az összes ehhez hasonló folyadékok, anyagok és folyamatok alkalmazását, valamint a bakteriológiai hadi eszközöket is. Most a genfi jegyzőkönyvet az államok túlnyomó többsége elfogadta; 50 állam írta alá, vagy csatlakozott hozzá, közöttük a „Nyugat-európai Unió" összes tagállamai is — Franciaország, Nagy-Britannia, Olaszország, Belgium, Luxemburg és Németország. A genfi jegyzőkönyv kimondja, hogy: „A fojtó, mérgeS, vagy más ehhez hasonló gázok alkalmazását éppen úgy, mint bármilyen hasonló folyadékot, anyagok és vegyületek alkalmazását a háborúban a civilizált világ közvéleménye joggal elítélte". A jegyzőkönyv .aláírói ,,e tilalom általános elismerésének érdekében, amely a nemzetközi jog részévé vált, és amely egyformán kötelező a nemzetek lelkiismeretére és gyakorlatára", kötelezték magukat, hogy „elismerik ezt a tilalmat, egyetértenek vele, hogy ez a tilalom érvényes legyen a bakteriológiai fegyverekre is és a megegyezés nlapján a nyilatkozat feltételei kölcsönösen kötelezik őket". A genfi jegyzőkönyv rendelkezései ma a nemzetközi jog általánosan elismert formái. A genfi jegyzőkönyvnek fontos szerepe volt a vegyi- és bakteriológiai fegyverek alkalmazásának elhárításában a második világháború folyamán. Még Hitler Kormánya sem merészelt vegyi- és bakteriológiai fegyvereket alkalmazni és megsérteni^ a genfi jegyzőkönyvet, pedig ismeretes, hogy e kormány fő tényezőit a nemzetközi törvényszék mint háborús bűnösöket elítélte. A párizsi egyezmények azonban ezt egyáltalán nem veszik tekintetbe és megállapítják, hogy a nyugat-európai katonai tömb tagállamai előkészületeket tesznek a vegyi- és bakteriológiai háborúra, a vegyi- és bakteriológiai fegyverek tömeges készleteit halmozzák fel és e fegyvereket felhasználják hadseregeik felszerelésére. így például a „Nyugat-európai Unió" megalakításáról szóló párizsi egyezmények harmadik számú jegyzőkönyve kimondja, hogy e katonai tömb résztvevői az atomfegyverek készletein kívül — ezzel kapcsolatban a szovjet kormány kifejtette álláspontját Franciaország, Nagy-Britannia és az USA kormányaihoz intézett idevonatkozó jegyzékeiben — vegyi- és bakteriológiai fegyvereket is tárolni fognak. E készletek, amint erről az említett- jegyzőkönyvhöz csatolt második melléklet szól, tartalmazni fognak „különleges háborús célokra gyártott anyagokat — fojtó, mérges, ingerlő, bénító, vegyianyagokat, a növekedést megakadályozó, a bőrt szétroncsoló vegyianyagokat, katalizáló vegyianyagokat" és „különleges műszereket és készülékeket kártevő rovaroknak, vagy más élő és holt organizmusoknak, vagy mérges termékeiknek háborús célokra való felhasználása céljából." A nyugat-európai katonai unió megalakításáról szóló párizsi egyezmények negyedik számú jegyzőkönyve megállapítja, hogy ezen készleteket e tömb tagállamai katonaságának száma szerint emelik, egyrészt a vegyi- és bakteriológiai fegyverek tömeges gyártásának megszervezésével az adott ország területén, másrészt hadianyag felvásárlásával a határokon túl és az úgynevezett „külföldi segítség" keretében való beszerzésével. A szovjet kormány kötelességének tartja külön felhívni a figyelmet arra, hogy a párizsi egyezmények a vegyi- és bakteriológiai fegyvereket az atomfegyverrel együtt a nyugatnémet hadseregnek nyújtják, amelyet ezen egyezmények alapján akarnak kiépíteni. Ez a helyzet szükségszerűen kell, hogy fokozza a pusztító vegyi- és bakteriológiai háború veszélyét Európában annak minden súlyos következményével és számos áldozatával együtt a nemzetekre nézve, ami különösen veszélyezteti a sűrűn lakott európai országokat. Tekintettel az itt felsoroltakra, a szovjet kormány szükségesnek tartja a francia kormányt figyelmeztetni arra, hogy azokat a kötelezettségeket, amelyeket Franciaország a párizsi egyezmények alapján készül magára vállalni, a vegyi- és bakteriológiai fegyvereknek, a „Nyugateurópai Unió" és az északatlanti tömb tagállamainak hadseregei által való felhasználásával kapcsolatban, összeegyeztethetetlenek Franciaország azon nemzetközi kötelezettségeivei, amelyeket a „fojtó, mérges, vagy más ehhez hasonló gázoknak és bakteriológiai eszközöknek a háborúban való alkalmazása eltiltásáról szóló" 1925. június 17-én aláírt genfi jegyzőkönyv által magára vállalt. A szovjet kormány szükségesnek tartja a francia kormányt figyelmeztetni arra a komoly felelősségre, amelyet Franciaország magára vállalt az 1925. június 17-i genfi jegyzőkönyv megsértésével. A szovjet kormány egyidejűleg hasonló szövegű jegyzékeket küldött Nagy-Britannia, Olaszország, Belgium, Hollandia és Luxemburg kormányainak, amelyek aláírták a nyugat-európai katonai unió megalakításáról szóló párizsi egyezményeket. A szovjet kormány felkérte a francia kormányt, mint az 1925. június 17-i genfi jegyzőkönyv őrzőjét, hogy e jegyzék másolatait küldje szét a jegyzőkönyv összes többi résztvevőinek." Hasonló szövegű jegyzékeket küldtek Nagy-Britannia, Olaszország, Belgium, Hollandia nagykövetségeinek és Luxemburg követségének is. Állandóan erősödik az ellenállás a nyugatnémet Wehrmacht felállítása ellen NYUGAT-NÉMETORSZÁG Most, amikor a bonni kormány az utolsó előkészületeket teszi a NyugatNémetország felfegyverzésére vonatkozó párizsi egyezmények második, olvasására, a nyugatnémet nép fokozza erőfeszítéseit e szerződés ellen. Düsseldorfban a nyugatnémet békevédők bizottságának vezetősége ülést tartott és az ülés végén határozatot fogadtak el, amelyben felhívják az egész német népet a remilitarizáció elleni harcra. A Demokratikus Németország Nemzeti Frontjának nyugatnémet bizottsága Düsseldorfban felhívta a nyugatnémet közvéleményt, hogy minden demokratikus eszközzel védekezzék a párizsi egyezményeknek a bonni parlamentben történő ratifikálása ellen. Heidelberg egyetemi városban a németek szövetsége záróülést tartott, melyen fontos határozatot hoztak arról, hogyan kell fokozni a harcot a párizsi egyezmények ellen. Bremerhavenban a Német Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt és a szakszervezeti tagok hatalmas tüntetésén egyhangú határozatot fogadtak el, amelyben felhívják a bonni képviselőket, hogy a párizsi egyezmények törvényjavaslatának ratifikálása második olvasásánál szavazzanak az újra felfegyverzés ellen." Ugyancsak az augsburgi és müncheni szakszervezeti tagok követelik, hogy a szövetség tüntetéseket rendezzen a párizsi egyezmények ellen és szervezze meg az üzemi bizottságokat az ifjúságnak a hadseregbe való beszervezése ellen. FRANCIAORSZÁG A francia békebizottság nemzeti tanácsa közölte január 11-én, hogy az utóbbi húsz nap alatt a német militarizmus felújítása elleni tiltakozást további milliók írták alá úgy, hogy Nyugat-Németország felfegyverzése ellen eddig 4,536.118 francia férfi és nó tiltakozott írásban. ANGLIA Dr. Hewlett Johnson, canterburi érsek, a Brit-Szovjet Társaság elnöke 7.000 szervezetnek és egyéneknek levelet küldött Nyugat-Németország felfegyverzésének, s a brit-szovjet szerződések kérdéséről. Többek között ezeket írja: „Önökhöz fordulok olyan okból, amely előttünk az új évben olyannyira fontos. Mendes-France híveinek parlamenti veresége A francia nemzetgyűlésben január 11-én a szavazás harmadik körében 232 viszonylagos szavazati többséggel Pierre Schneiter MRP (népköztársasági mozgalom) párti képviselőt választották meg a nemzetgyűlés elnökévé. Le Troquer szocialista párti képviselő, a nemzetgyűlés eddigi elnöke, aki hozzájárult a párizsi egyezmények ratifikálásához, a szavazásnál vereséget szenvedett. Sok francia lap politikai megfigyelői Le Troquer vereségét, aki csak 88 szavazatot kapott, úgy értékelik, mint a Mendes-France kormányát ért csapást. A „Combat" című lap pl. azt írja, hogy a január 11-i szavazás az ellenzéki csoportok képviselőit felbuzdltotta arra, hogy kifejezzék ellenségss állásfoglalásukat a kormánytöbbség képviselőjével szemben. A „Figaro" című lap hangsúlyozza, hogy Schneiter főképp annak köszönheti megválasztását, hogy mind az ellenzék, mind a radikális pártiak nagy száma egyöntetűen meg akarta mutatni a kormánnyal szembeni ellenséges álláspontját. A svájci sajtó a francia nemzetgyűlés elnökválasztásának eredményeit úgy értékeli, mint a képviselők többsége elégedetlenségének megnyilatkozását a Mendes-Frartce-kormány belés külpolitikájával szemben. A „La Suisse" című lap ezt írja: „A parlament ülésszakának megkezdése Mendes-France vereségének jegyében zajlott le ..." A „Journal de Geneve" című lap megfigyelője azt írja, hogy a nemzetgyűlés elnökének megválasztása nagy jelentőségű politikai esemény és kijelenti, hogy a választás eredményei „rossz előjelnek" tekinthetők a Mendes-France-kormány számára. Az osztrák nép hóhéra, Starhemberg visszatér Ausztriába Az osztrák újságok hivatkozva a „Francé Press" hírügynökség jelentésére közlik, hogy Lissabonba érkezett az osztrák fasiszták volt vezetője — a Heimwehr megalapítója, Starhemberg, aki mind ez ideig Chilében tartózkodott. Starhemberg viszsza akar térni Bécsbe. Az österreichiche Volksstimme ezzel kapcsolatban ezt írja: „Az osztrák nép hóhéra, a Heimwehr vezetője útban van Ausztria felé. Ez vészjel az egész osztrák munkásosztály számára. Amíg NyugatNémetországban a hatalmat visszakapják a volt hitleri tábornokok, nálunk az urakodó „nép"-párt mindent megtesz, hogy Ausztriában a hatalmat átadja Starhembergnek és követőinek. Mi történik Costaricában? A világsajtót a lapokban bejárta a hír, hogy Costarica ellen fegyveres csapatok intéztek támadást és átlépve az ország határát, elfoglalták a fővárostól, San Jósétól északnyugati irányban mintegy 100 km távolságra lévő Villa Quesede helységet. A hivatalos közlemény rámutat arra, hogy a helyzet igen súlyos, de a costaricai fegyveres erők azonnal felvették a harcot az országba betört osztagokkal. Az ültetvények, az őserdők és Costarica békés lakossága felett most a repülőgépek motorjai dübörögnek és a 850 ezer lakosú ország népe, melynek hadserege, bár csupán rendőri egységekből áll és csak 3000 főt számlál, mégis megkezdte az ellenállást a Njcaragua felől betört ellenség ellen. Ezek után jogosan felmerülhet a kérdés, kik támadták meg tulajdonképpen a kis Costaricát és milyen érdekek állnak a háttérben, amelyek meg akarják buktatni Figueres costaricai elnököt, aki bizonyos mértékben nemzeti politikát folytat. A latinamerikai újságokból kiderül, hogy a Costarica elleni fegyveres támadást épp úgy, mint a nem egészen hét hónap előtti Guatemala elleni támadást is az United Fruit amerikai társaság szervezte meg, amely a megművelhető földeknek csaknem 35%-át birtokolja Costaricában is. És ez a társaság, ahogy kihasználja a gazdag földeket és ültetvényeket, épp úgy kizsákmányolja a costaricai népet. Az indián munkások az United Fruit ültetvényein teljesen jogvédelem nélkül dolgoznak, rabszolgák módjára. Figueres elnök a néptömegek nyomására kénytelen volt már elnökké választása előtt is kijelenteni, hogy Latin-Amerika népei nem nyugodhatnak bele az amerikai megszállásba, nem egyezhetnek bele „a gazdasági megszállásba sem", amely megakadályozza az ország egészséges fejlődését. A harc az amerikai társaság és a kis állam között már 1953-ban kezdődött, amikor Figueres elnök első ténykedései közé tartozott, hogy felszólította az United Fruit társaságot, hogy fizessen több adót Costaricának, és a vámkedvezményeket is megvonta a társaságtól. Erélyes kézzel akart véget vetni annak is, hogy a társaság ültetvényein rabszolgatársadalomba illő viszonyok uralkodnak. Ilyen körülmények között Figueres kormányzása szálka volt az amerikai monopóliumoknak és ezért volt szükséges uralmának felszámolása és ezt a célt szolgálja a Nicaragua felől megindított támadás is. Itt olyan kormány uralkodik, amely teljesen behódolt az amerikai imperializmusnaK. Maga az elnök Somoza, mieiott a kormányba került volna, az United Fruit ügyvédje volt és mint ilyen ma is csak „báb az USA külpolitikájának kezében" — írja az „El Debate" című uruguayi újság. Kedden este Costarica megbízottja az ENSz-ben bejelentette, hogy a támadó haderők már több várost elfoglaltak és az országban harcok folynak. Közölte azt is, nogy Costarica megszakította a diplomáciai kapcsolatokat Nicaraguával. A legújabb sajtókommentárok is azt mutatják, hogy az Amerikai Egyesült Államokat terheli a felelősség a harc kirobbantásáért. A The Times rámutat arra, hogy az Egyesült Államok még a guatemalai viszály idején igyekezett fegyvereket juttatni a nicaraguai és a hondurasi kormánynak. Most ez ellen a kis ország ellen, mely szálka az amerikai monopóliumok szemében, az Egyesült Államok vazallus állama, Nicaragua útján támadást indított, vagyis az amerikai politika irányítói most a háttérben maradtak. Fegyvert, kiképző tiszteket és pénzt számolatlanul adtak, akár csak a guatemalai támadás idején, de a piszkos munkát most is másokra hárították. A harc azonban nem lesz egyszerű, mert a kis ország népe hősies' ellenállást tanúsít. (V. I.) Costaricában folytatódnak a harcok Az amerikai ügynökségek jelentése szerint Costaricában folytatódnak az intervenciósok és a kormánycsapatok közötti összetűzések. Costarica washingtoni nagykövetségének képviselője kijelentette, hogy az eddigi adatok szerint Nicaraguából Costaricába nyolcszáz személy tört be. Az Associated Press jelentése szerint Figueres, Costarica köztársasági elnöke az országban rendkívüli állapotot hirdetett. A néphez intézett rádióbeszédében Figueres úgy nyilatkozott, hogy Somoza, Nicaragua köztársasági elnöke vezeti a Costarica ellen intézett támadást. Az amerikai államok szervezetének tanácsa január 12-én Washingtonban ülést tartott, amelyen megtárgyalták Costarica kérését, hogy részesítsék katonai segítségben az intervenció elleni harcban. A costaricai külügyminiszterhelyettes bejelentette a tanácsnak, hogy abban az esetben, ha kormányának nem nyújtanak segítséget, Costarica vereséget fog szenvedni, mivel hogy úgyszólván semmiféle fegyverrel nem rendelkezik. A tanács azonban a costaricai kérésről nem határozott és arra hivatkozott, hogy előbb jelentést kell kapnia attól a bizottságtól, amelyet Costaricába és Nicaraguába küldött ki a célból, hogy j a helyzetet vizsgálja ki. Az Egyesült Államok ellenőrzést akar gyakorolni Dél-Vietnam felett Az „United Press" hírügynökség január 9-én közölte saigoni tudósítójának jelentését, hogy Lawton Collins tábornok, délvietnami amerikai rendkívüli meghatalmazott, azt ajánlotta Washingtonban, hogy továbbra is támogassák a délvietnami Nugo Dinh Dien kórmányklikkjét, hogy teljes egészében vegyék át az ellenőrzést a délvietnami hadsereg felett és hogy ebben az évben még adjanak Dél-Vietnamnak 300 millió dollárt mint segélyt. Az „United Press" hírügynökség tudósítója Collins kíséretének tagjaitól, az amerikai nagykövetségtől és a délvietnami francia hivataloktól megtudta, hogy Collins Washingtonba érkezésekor ajánlotta „Eisenhower elnöknek és az Amerikai Nemzetbiztonsági Tanácsnak a „nagyvonalú politika" megvalósítását." Collins a következőket ajánlja: 1. Az Egyesült Államok továbbra is teljes mértékben támogatja az eádig igen gyönge Nugo Dinh Dien kormányát. 2. Teljes egészében újjászervezni a hadsereget és alkalmazni ott az amerikai kiképző módszereket. . 3. Gazdasági és katonai segítség nagyszabású programja Dél-Vietnamnak. Ez mintegy 300 millió dollár segítséget jelent 1955-re. Az „United Press" jelenti, hogy Nugo Dinh Dien az amerikai segítséggel egyesíteni akarja a vallási szektákat Dél-Vietnamban, éspedig Binh X'uyeirifc Kao Dai és Hao Hoa szektákat, és ezeknek magánhadseregét egy nemzeti hadseregbe egyesíteni. y v