Uj Szó, 1955. január (8. évfolyam, 1-26.szám)

1955-01-13 / 11. szám, csütörtök

dotta a polgári demokratikus forradalom feladatait. A föld államosítása magában még nem teremtett a falvakban szocialista termelési viszonyokat, ^míg az egész nép tulajdonába vett földön továbbra is fennmaradtak a magángazdaságok. Mégis igen nagy jelentősége volt a szocializmus építése szempontjából. A föld államosítása megerősítette a proletárdiktatúra gazdasági alapját és megjavította a dolgozó paraszt gazdasági helyzetét. Továbbá megkönnyítette a parasztság áttérését a szocialista fejlődés útjára. A kapitalista vállalatok messzemenő államosítása és tevékenységük bizonyos szabályozása érdekében a szovjet hatalom átmeneti intézkedésként bevezette a munkásellenőrzést, ami azt jelentette, hogy az illető vállalatok dolgozó kollektívája ellenőrizte a termelést, a kereskedelmi és pénzügyeket. 1917 novemberében végrehajtották a bankok államosítását. A szovjet kormány hatálytalanított minden kölcsönt, amelyet a cári és az ideiglenes kormány kapott a külföldi és a belföldi kapitalistáktól. A külkereskedelmet állami monopóliummá nyilvánították, az árubehozatalt és kivitelt kivették a magánszemélyek kezéből és állami szervekre bízták. A szovjet kormány bevezette külkereskedelmi monopólium megbízható sáncként védte az országot az imperialisták gazdasági agresszióval szemben, akik igyekeztek igájukba hajtani és ismét gyarmatukká tenni Oroszországot. A nagyipar, a kpzlekedés, a bankok stb. államosításával kialakul a gazdaság szocialista szektora. A termelőeszközök társadalmi tulajdonán alapuló szocialista szektor mellett az átmeneti időszakban más szektorok (vagyis gazdálkodási formák) is léteznek, amelyek a mult örökségein és a termelőeszközök magántulajdonán alapulnak. Ez azt jelenti, hogy az átmeneti időszak gazdasága sokszektoros gazdaság. Lenin rámutatott arra, hogy az átmeneti időszakban a Szovjetunióban a következő öt, gazdasági szektor létezett: 1. hagyományos paraszti gazdálkodás, 2. árutermelő kisgazdaság, 3. kapitalista magángazdaság, 4. állami kapitalizmus, 5. szocialista szektor. A hagyományos paraszti gazdálkodás, amely a . személyes munkán alapult, felaprózott, majdnem kizárólagosan őstermelő gazdálkodás volt, vagyis túlnyomórészt a maga szükségletére termelt. Az árutermelő kisgazdaság szintén személyes munkán alapuló gazdaság volt, amely többé-kevésbé a piactól függött. Túlnyomórészt középparaszti gazdaságok tartoztak ide, amelyek a piacra kerülő gabona javarészét termelték, továbbá olyan kisiparosok, akik nem használtak bérmunkát. Az árutermelő kisgazdaságok szakasza a átmeneti időszakban elég sokáig az ország lakosságának többségét foglalta magában. A kapitalista magángazdaságot a legszámosabb kizsákmányoló osztály képviselte — a kulákság, a nem államosított, főleg kisebb és közepes kapitalista ipari vállalatok , tulajdonosai és a kereskedők. ÍA kapitalista vállalatokban bérmunkát alkalmaztak, a munkaerő árucikknek számított, fennállt a kizsákmányolás és az értéktöbblet. Az állami kapitalizmus főleg koncessziók formájában létezett, amelyeket a szovjet kormány tett a külföldi kapitalistáknak, továbbá olyan formában, hogy egyes, az állam tulajdonában lévő vállalatokat bérbeadták a kapitalistáknak. A proletárdiktatúrában az állami kapitalizmus lényegesen különbözik a burzsoázia uralma alatt létező állami kapitalizmustól. A proletárdiktatúrában az állami kapitalizmus olyan gazdasági szektor, amelyet a proletárhatalom szigorúan korlátok közé szorít és amelyet a kispolgári ösztönösség ellen a szocializmus építéséért folytatott harc érdekében használ ki. A Szovjehmió gazdasági életébon az állami kapitalizmus egészAz egész nép tulajdonába mentek át a vasutak, a távösszeköttetés, valamint a tengeri és nagyobb folyami kereskedelmi hajók. A szovjet hatalom egyre nagyobb méretekben hajtotta végre az ipari vállalatok államosítását kárpótlás nélküli elkobzás útján. 1918 júniusában kihirdették valamenvnvi iparág minden vállalatának államosítását. A nagyipar, a bankok, a közlekedés és a külkereskedelem államosítása azt jelentette, hogy a szovjet hatalom megtörte a burzsoázia gazdasági erejét és hatalmába vette a népgazdaság kulcspozícióit. Az államosított vállalatokban a kapitalista termelési viszonyok helyébe szocialista termelési viszonyok léptek. A társadalmi tulajdonba vett termelőeszközök nem jelentettek többé tőkét. Megszüntették az embernek ember által való kizsákmányolását. Üj szocialista munkafegyelmet vezettek be. A munkásság soraiban megszületett a szocialista munkaverseny. Fokozatosan érvényesültek a termelés irányításának szocialista elvei, amelyek az egyszemélyes felelős vezetés elvét egybekapcsolják a tömegek alkotó tevékenységével. A szovjet hatalom legyőzte a burzsoázia ellenállását, a burzsoá szakértők kártevését és szabotázsát és a' kispolgári ösztönösséggel folytatott kemény harcban megkezdte a termelés és az áruelosztás országos nvilvántartásának és ellenőrzésének megszervezését. ben véve jelentéktelen szerepet töltött be. A szocialista szektor elsősorban a szovjet állam kezében lévő gyárakat, üzemeket, a közlekedést, a bankokat, az állami gazdaságokat, kereskedelmi és egyéb vállalatokat, másodsorban pedig a szövetkezeteket — fogyasztási, beszerzési, hitel- és termelőszövetkezeteket, köztük legfejlettebb formájukat, a kolhozokat foglalta magában. A szocialista szektor alapja a gépesített nagyipar volt. A szocialista szektor, amely a többi szektorhoz képest a gazdaság legfejlettebb típusát képviselte, már az átmeneti időszak elején vezető szerepre tett szert az ország gazdasági életében. A gazdaság szocialista szektorában a munkaerő nem számított többé árucikknek, a munka elvesztette bérmunka jellegét és az ember a társadalom javát szolgáló munkássá vált. Eltűnt az értéktöbblet. Az államosított vállalatok előbb az egyes iparágak keretében, majd később országos méretben áttértek a tervezésre. A termelőszközök szocialista tulajdonának megszilárdulásával az állami vállalatok gyártmányai nem kerültek többé a kapitalisták kezébe, hanem az állam, vagyis az egész dolgozó nép kezébe. Az öt szektor léte nem elkerülhetetlenül szükséges minden szocializmust építő országban. Amfnt Lenin megállapította, és amint azt ma a, történelmi tapasztalatok is igazolják, a kapitalizmusból a szocializmusba vezető átmeneti időszak idején minden országban a társadalmi gazdálkodás következő fő formái léteznek: szocializmus, árutermelő kisgazdaság és kapitalizmus. A társadalmi gazdálkodás e formáinak megfelelő osztálya a munkásosztály, a kispolgárság (nevezetesen a parasztság) és a burzsoázia. A proletárdiktatúra gazdasági helyzetének, kölcsönös osztályviszonyainak és ezzel gazdaságpolitikája alapjainak fő vonásai az átmeneti időszakban valamennyi országban azonosak, ami azonban nem zárja ki, hanem ellenkezőleg feltételezi különleges jelenségek létezését minden egyes országban. Az osztályok helyzete az átmeneti időszakban jelentősen különbözik a kapitalizmusban elfoglalt helyzetüktől. A munkásosztály a kapitalizmus idején elnyomott osztályból uralkodó osztállyá lett. amely kezében tartja a hatalmat és a többi dolgozóval együtt rendelkezik az állam által társadalmasított termelőeszközökkel. A munkásm osztály anyagi helyzete szüntelenül javul, kulturális helyzete emelkedik. A parasztságnak, a szegényparasztok és középparasztok tömegeinek az állam földet ad, felszabadítja őket a földbirtokosok igája alól. megvédi a kulákokkal szemben és minden téren gazdasági és kulturális támogatásban részesíti őket. Hála az Októberi Forradalomnak és a szovjet hatalom támogatásának, a szegényés középparasztok már 1926—27ben több mint négy milliárd pud gabonát termeltek a forradalom előtti két és fél milliárd púddal szemben. A paraszti árutermelő kisgazdaság szükségszerűen kapitalista elemeket hoz létre; végbemegy & parasztság osztálytagozódása, szegényparasztságra és kulákokra. Az átmeneti időszakban azonban ez a tagozódás más jellegű, mint a kapitalizmusban. A kapitalizmus idején nő a szegényparasztság és a kulákok száma, a középparasztoké pedig csökken; a közép parasztság nyomorba jut és az elszegényedett középparasztok növelik a szegényparasztság és a proletariátus számát. Az átmeneti időszak folyamán a Szovjetunióban —- mielőtt még a parasztság zöme megindult volna a szocializmus útján — megnőtt a középparasztok száma és súlya és csökkent a szegényparasztok száma, akiknek egy része a középparasztok színvonalára emelkedett; a kulákság azonban sokkal lasabban gyarapodott, mint a kapitalizmus idején; a mezőgazdaság központi alakja a középparaszt lett. Az Októberi Forradalom után már 1918-ban a parasztság soraiban a középparasztok jutottak túlsúlyra. Ennek az volt az oka, hogy a parasztok ingyen kapták meg a földet, valamint a nagybirtokosok gazdasági felszerelésének és állatállományának egy részét. 1918ban részben kisajátították a kulákságot. Ötvenmillió hektár földet vettek el tőlük és adtak át a szegény- és középparasztoknak. 1928—29-ben a parasztgazdaságok 35 százaléka kisparaszti gazdaság, 60 százaléka középparaszti gazdaság és 4—5 százaléka kulákgazdaság volt. Az átmeneti időszakban a szovjet hatalom parasztpolitikájában Lenin jelszavát követte: szilárdítsuk meg szövetségünket a középparaszttal, támaszkodjunk a szegényparasztságra és folytassunk engesztelhetetlen harcot a kulák ellen. Lenin arra tanít, hogy a munkásosztálynak a parasztságot vezetve helyesen kell megítélnie a paraszt két arculatát, a dolgozó embert és a magántulajdonost. A középparaszt arculata kettős: mint dolgozó ember a proletariátushoz vonzódik, mint magántulajdonos a burzsoáziához. A burzsoázia és a proletariátus is igyekszik megnyerni magának a középparasztság tömegeit. E törekyésében a munkásosztály a parasztnak, mint dolgozó embernek az érdekeire igyekszik hatni, a burzsoázia pedig a paraszt magántulajdonos érdekeit törekszik kihasználni. Az átmeneti időszakban különösen amíg a parasztság létét a magántulajdonra és az árutermelő kisgazdaságra alapítia, fennállnak a munkásosztály és a parasztság között bizonyos, nem antagonisztikus jellegű ellentétek, például az áráknak és az adók nagyságának -a kérdésében. Ezek az ellentétek azonban nem elvi Mivel a szocialista szektor átvette a gazdasági élet kulcspozícióit. a Szovjetunióban a gazdaság kapitalista formái és fejlődésének törvényei már az átmeneti időszak kezdetén elvesztették uralkodó jellegüket a népgazdaságban. A népgazdaság fejlődését már nem határozta meg a jelenkori kapitalizmus gazdasági alaptörvényének érvényesülése. Az értéktöbblet törvényének hatásköre csupán a gazdaság kapitalista formáira terjed ki és érvényessége egyre szűkebb térre szorul. Az ú.i gazdasági feltételek alapján kialakultak a szocialista termelési viszonyokat jellemző új gazdaellentétek. Elvi kérdésekben a munkásosztály és a dolgozó paraszti tömegek érdekei megegyeznek — mindkét osztálynak létfontosságú érdeke a kizsákmányolás megszüntetése és a szocializmus győzelme. Ez a két baráti osztály, a munkásosztály és a parasztság szilárd szövetségének alapja. A munkásosztály és a paraszt-ság szövetsége, amelyben a vezető szerep a munkásosztályé — ez a szocializmus építésének alápelve. „A párt legfontosabb politikai feladata". állapítja meg az OK(b)P XII. kongresszusának határozata. ..amelv egészében meghatározza a forradalom eredményét, az, hogy m

;nél figyelmesebben és gondosabban óvjuk és fejlesszük a munkásosztály és a parasztság szövetséqét". A munkásosztály és a parasztság szilárd szövetsége múlhatatlan előfeltétele annak, hogy helyes gazdasági kapcsolatok alakuljanak ki város és falu. ipar és mezőgazdaság között, múlhatatlan előfeltétele a mezőgazdaság fellendülésének és szocialista átalakulásának. Csakis a munkásosztály és a parasztság szövetsége biztosíthatja a gazdaság kapitalista formáinak felszámolását 'és a szocializmus győzelmét. Az átmeneti időszakban a munkásosztály és a parasztság a két legfontosabb osztály. A burzsoázia hatalmának és a legfontosabb termelőeszközöknek elvesztése után már nem számít a társadalom jelentős osztályai közé. A nagykapitalisták és a városi középpolgárság javarészét már az átmeneti időszak kezdetén megfosztották a termelőeszközök tulajdonától. Ennek ellenére a városi burzsoázia és a falusi burzsoázia, a kulákság egy része továbbra is megmarad. Az átmeneti időszakban a burzsoázia tnég sok éven át számottevő erőt Képvisel. Ez azzal magyarázható, hogy az árutermelő kisgazdaságból elemi szükségszerűséggel kapitalista elemek fejlődnek, továbbá azzal, hogy a gazdasági élet valamennyi szakaszán nem helyettesíthető azonnal a kapitalista gazdálkodás szocialista gazdálkodással. A burzsoázia hatalmának elvesztése után is kisebb-nagyobb mértékben megtartja anyagi és pénzforrásait, a régi szakemberek kiterjedt rétegéhez fűződő kapcsolatait és a nemzetközi tőke segítségére támaszkodik. Az átmeneti időszak gazdasági rendszerének legfőbb ellentéte a születő, de kezdetben még gyenge szocializmus és a megdöntött, de kezdetben még erős kapitalizmus között lép fel. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a jövő a szocializmusé és a kistermelésben gyökeredző kapitalizmus lényegében már a múlté. Az átmeneti időszakban a gazdasági élet minden szakaszán kíméletlen harc folyik a szocializmus és a kapitalizmus között. A munkásosztály és a paraszti tömegek zöme között egyfelől és a burzsoázia között másfelől antagonisztikus, engesztelhetetlen ellentétek állnak fenn. Az átmeneti időszakban a proietárállam előbb a kapitalista elemek korlátozásának és kiszorításának politikáját folytatja, majd áttér teljes felszámolásuk politikájára. Az átmeneti időszak törvényszerűsége a proletariátus, a dolgozó tömegek kiéleződő osztályharca a burzsoázia ellen, amelynek ellenállása növekszik a szocialista országépítés fokozatos előrehaladásával. | sági törvények, amelyek hatásköre i fokozatosan bővült. A szocialista formáció létrejöttével és fejlődésével születik meg és egyre lobban érezteti hatását a szocializmus gazdasági alaptörvénye, amely új célt tűz a termelés elé. A szocialista szektorban nem kapitalista nyerészkedésre termelnek, hanem a dolgozók anyagi és kulturális szükségleteinek kielégítése, a szocializmus építése érdekében. A szocialista termelési viszonyok fokozatos megszilárdulásával és fejlődésével egyre inkább kialakultak e cél elérésének feltételei, mégpedig az ipar szüntelen és gyors fel1935. január i •.. lendülése és a fejlett technika széleskörű alkalmazása következtében. Az ország gazdasági életében a szocialista szektor mellett továbbra is fennállt a kistermelő és a kapitalista szektor. E gazdasági rendszerek egymásközti harca még nem dőlt el véglegesen. Ezért a szocializmus gazdasági alaptörvénye csak korlátozott mértékben érvényesülhetett. Hatását a szocialista szektoron belül éreztette. De mivel a szocialista szektor játszotta a vezető szerepet és részesedése az ország gazdasági életében egyre nagyobb lett, szüntelenül nőtt a szocializmus gazdasági alaptörvényének hatása is az egész népgazdaság fejlődésére. • A szovjet állam gazdasági politikájában e törvényre támaszkodott, gyarapította a szocialista termelést. a népgazdaság minden ágazatában bevezette a fejlett technikát es szüntelenül emelte a dolgozók életszínvonalát, amennyire ez az átmeneti időszak nehéz viszonyai közepette lehetséges volt. A társadalmi tulajdon, amely egységbe fogja a szocialista szektor vállalatait, azzal a következménnyel jár, hogy e szektor tervszerű fejlődése szükségszerűvé és lehetővé válik. A szocialista termelési viszonyok alapján jön létre és érezteti fokozatosan hatását az átmeneti időszakban a népgazdaság tervszerű (arányos) fejlődésének gazdasági törvénye. Ez a törvény megköveteli, hogy tervszerűen irányítsák a gazdaságot, tervszerűen teremtsenek olyan arányosságot az egyes gazdasági szakaszok között, amely szükséges a szocializmus győzelme és a társadalom növekvő szükségleteinek kielégítése érdekében. Ennek az új törvénynek a hatásköre kezdetben szűk volt, mivel a szocialista szektor a népgazdaság kisebb részét ölelte fel és a szovjet hatalom a tervezés munkájának kezdetén tartott. A szocialista szektor fejlődésében érvényét vesztette a konkurrencia és a termelési anarchia törvénye, s egyre szélesebb körben éreztette hatását a népgazdaság tervszerű fejlődésének törvénye. A szocialista szektorban megszűnt a munkaerő értéke törvényének hatása. Az új termelési viszonyok alapján létrejött és hatni kezdett a munka szerinti részesedés törvénye, amelynek értelmében minden dolgozót végzett munkájának megfelelő bér illet meg. Mindez lényegében megváltoztatta a,

z értéktörvény érvényességének feltételeit. Mivel továbbra is megmaradt az árutermelés és forgalom, az értéktörvény sem vesztette érvényét. A legfontosabb termelőeszközök társadalmi tulajdonhavétele következtében azonban az árutermelés és az értéktörvény hatásköre leszűkült és feladata lényegesen megváltozott a kapitalizmus korszakához képest. Az értéktörvény bizonyos korlátozásokkal a népgazdaság kistermelő és kapitalista szektorában továbbra is érvényesült, mint a termelés szabályozója. Ezt a hatását azonban nem éreztethette az állami szocialista szektorban. A proletárhatalom egyre nagyobb mértékben irányította az árutermelést. az értéktörvény hatását, a kereskedelmet, a pénzforgalmat és mindezeket a gazdálkodás szocialista formáinak fejlesztésére és a kapitalista elemek ellen folytatott harcra használta fel. Sztálin, aki Lenin tételéből indult ki, a kereskedelem és a pénz új feladatáról az átmeneti időszakban megállapította: „Egyáltalában nem arról van szó, hogy a kereskedelem és a pénzügy „kapitalista gazdaság" módszerei. Arról van szó. hogy gazdaságunk szocialista elemei a kapitalista elemekkel vívott harcban a burzsoázia e módszereit és fegyvereit azért sajátítják el, hogy általuk legyőzzék a kapitalista elemekét, arról van szó, hogy sikeresen alkalmazzák őket a kapitalizmus ellen és gazdaságunk szocialista alapjának építésénél. Arról van szó ugyanis, hogy hála feilődésünk dialektikájának, a burzsoázia ez eszközeinek szerepe és hivatása elvben megváltozik, gyökerében átalakul, mégpedig a szocializmus javára és a kapitalizmus kárára." (J. V. Sztálin: Utószó á Központi Bizottság rn!

:tikai beazámc•V'ához. az Sz" '

,:'>P X'V. kong' zusán. Műv y f ' k ' .et.) (IV.. • ó •':,) Gazdasági szektorok és osztályok az átmaneti időszakban. A munkásosztály és a parasztság szövetsége A szocializmus gazdasági törvényeinek keletkezése