Uj Szó, 1955. január (8. évfolyam, 1-26.szám)
1955-01-13 / 11. szám, csütörtök
"• '1 1'- 1: 1 Vi^ . A „POLITIKAI GAZDASÁGTAN" XXII. FEJEZETE A kapitalizmusból a szocializmusba vezető átmeneti időszak fő jellemző vonásai Á proletárforradalom és a kapitalizmusból a kommunizmusba vezető átmeneti időszak szükségszerűsége A kapitalista termelési mód és az osztályharc fejlődésének egész folyamata a polgári társadalomban elkerülhetetlenül arra vezet, hogy a kapitalizmus helyére forradalom útján a szocializmus lépjen. Az imperializmus időszakában különösen kiéleződik az ellentét a fejlett termelőerők és a burzsoá termelési viszonyok között, amelyek a termelőerők béklyóivá fajultak. A termelési viszonyok és a termelőerők jellege között szükséges összhang törvénye megköveteli, hogy megszűnjenek az elavult burzsoá termelési viszonyok és új szocialista termelési viszonyok jöjjenek létre. Ebből következik a proletár szocialista forradalom objektív szükségszerűsége. A polgári és a szocialista társadalom alapjainak ellentétessége, valamint a munka és a tőke érdekeinek antagonizmusa lehetetlenné teszi, hogy a kapitalizmus békésen „belenőjön" a szocializmusba, amint azt az opportunisták hirdetik. A kapitalizmusból a szocializmusba vezető átmenet csakis proletárforradalom és proletárdiktatúra réven mehet végbe. A proletariátus gazdasági helyzetét tekintve az egyetlen osztály, amely maga körül egyesíthet minden dolgozót a kapitalizmus megdöntése és a szocializmus győzelme érdekében. A proletárforradalom elvileg különbözik minden őt megelőző forradalomtól. Amikor a rabszolgatársadalmat a hűbéri társadalom, majd a hűbériséget a kapitalizmus váltotta fel, csupán a magántulajdon egyik formájának helyére a magántulajdon másik formája lépstt. sz egyik fajta ki7>úkmányolókt"i a hatalinat más fajta kizsákmányolók vették át. Mivel valamennyi kizsákmányoló társadalmi rendszernek ugyanaz az alapja — a termelőeszközök magántulajdona — az új gazdasági rendszer fokozatosan érlelődött a régi termelési mód kebelében. Polgári forradalmak tehát rendszerint akkor következtek be, ha többé-kevésbé kialakultak a kapitalista rendszer formái, amelyek a hűbériség kebelében keletkeztek és érlelődtek. A polgári forradalom fő feladata annak elérése, hogy a burzsoázia megszerezze a hatalmat és egybehangolja ezt a hatalmat az egykorú kapitalista gazdasági • rendszerrel. A hatalom megszerzésével a polgári forradalmak rendszerint véget is érnek. A proletárforradalom célja az, hogy a terrhelőeszközök magántulajdonát társadalmi tulajdohnal váltsa fel és megszüntesse az ember ember által való kizsákmányolásának minden formáját. Nem támaszkodhatik a szocialista gazdálkodás bizonyos kész. kialakult fermáira. A termelőeszközök társadalmi tulajdonán alapuló szocialista formáció nem fejlődhetik ki a magántulajdonon felépülő polgári társadalom keretében. A proletárforradalom feladata, hogy hatalomra juttassa a proletariátust, majd ezt követően felépíise az új szocialista gazdasági rendszert. A hatalom megszerzése a munkásosztály által csupán kezdete a proletárforradalomnak; e hatalmat a régi gazdasági rond átépítésének és az új rend megszervezésének eszközéül használják fel. Ezért a kapitalista rendnek szocialista renddel történő helyettesítése minden országban külön átmeneti időszakot vesz igénybe, amely egész történelmi korszakot ölel fel. ,.A kapitalista és a kommunista társadalom között van egy időszak, melyben az első for radaími úton a másodikká a'a kul át. Ennek megfelel egy politikai átmeneti időszak is, amelynek az állama nem lehet egyéb, mint a proletariátus forradalmi diktatúrája." (Marx K.: A góthai program kritikája; Marx-Engels: Válogatott művek, Szikra-kiadás Budapest, 1949, 2. kötet 25. oldal.) A kapitalizmusból a szocializmusba vezető átmeneti időszak a proletariátus hatalomra jutásává! kezdődik és a szocializmusnak a kommunista társadalom első szakaszának felépítésével ér véget. Az átmeneti időszak folyamán abban az országban, amely végrehajtja a proletárforradalmat, megszűnik a régi k=Hpit}i sta alap, új szocialista alap létesül, amely biztosítja a termelőerőknek a szocializmus győzelméhez feltétlenül szükséges fejlődését. Až átmeneti időszakban a proletariátusnak olyan erővé kell acélozodnia, amely képes igazgatni az országot, felépíteni a szocialista társadalmat és a szocializmus szellemében átnevelni a kispolgári tömegeket. Marx és Engels tételeire támaszkodva Lenin egységes tanítást dolgozott ki a kapitalizmusból a szocializmusba vezető átmeneti időszakról és a proletariátus diktatúrájáról, s ezzel a munkásosztályt és minden dolgozót felvértezte a szocializmus építése tudományos módszereinek ismeretével. A proletárforradalom először Oroszországban diadalmaskod ~-tt. A kapitalizmus fejlődése Oroszországban olyan színvonalat ért el. amely elégségesnek bizonyult a uroJetárforradalom győzelméhez. Oroszország ugyanakkor az impeMivel a proletárforradalomnak az a feladata, hogy megszüntessen minden kizsákmányolást, ez a forradalom nem lehet el anélkül, hogy szét ne zúzza a dolgozó tömegek elnyomására szánt régi állami gépezetet. A proletárforradalomból újtípusú állam születik —• a proletárdiktatúra. A proletárdiktatúra, mint politikai felépítmény nélkül lehetetlen a dolgozók gazdasági felszabadulása, lehetetlen a kapitalista termelési módról a szocialista termelési móqlra való áttérés. A proletárdiktatúra a társadalom állami irányítása, amit a munkásosztály hajt végre. Az állam valamennyi előző formájában a kizsákmányoló kisebbség érdekében elnyomta a kizsákmányolt többséget. A proletárdiktatúra a kizsákmányoló kisebbséget nyomja el a dolgozó többség érdekében. A proletárdiktatúra igazi demokrácia, mert kifejezi a dolgozók létérdekeit. A proletárdiktatúrában a dolgozók a történelem folyamán először lesznek országuk uraivá. A kizsákmányolás új kapitalista formáját megszilárdító polgári forradalmak hosszabb időre nem tömöríthetik a burzsoázia köré a dolgozó és kizsákmányolt tömegeket, a kizsákmányolás minden formáját megszüntető proletárforradalom azonban e tömegeket a munkásosztállyal tartós szövetségben foghatja össze és kell is összefognia. A proletariátus diktatúrájának legfőbb elve, a munkásosztály és a parasztság szövetsége a munkásosztály vezetése alatt és a kizsákmányoló osztályok ellen. E szövetség nélkül lehetetlen a proletariátus hatalmának megszilárdítása és a szocialista pazdasági rend felépítése. A proletárdiktatúra ú.j formák: ban és új körülmények között a proletariátus osztályharrának folytatása a belföldi kizsákmányolók és P kapitalista körnvezet agresszív erői ellen. „A proletár rializmus valamennyi ellentété nek gócpontja volt, ami jelentősen meggyorsította a proletariátus forradalmasításának és a paraszttömegek körülötte való tömörülésének folyamatát. 1917 októberében Oroszország munkásosztálya a szocialista forradalom lenini elméletével felfegyverzett kommunista párt vezetésével és a szegény parasztsággal szövetségben megdöntötte a kapitalisták és a nagybirtokosok uralmát és hatalomia juttatta a maga diktatúráját. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom az emberiség történetében először tört utat a szocializmus felé és megmutatta, milyen legyen legfőbb vonásaiban bármely országban a proletárförradalom. A szocialista forradalomnak minden országban, amely leszakadt az imperializmus rendszeréről, szükségszerűen megvannak a saját különbségei, amelyek az illető ország fejlődése által megszabott konkrét f*"ténelmi feltételekbői és a nem közi helyzetből következnek. Lenin megállapította és tudományosan megindokolta annak lehetőségét, hogy a társadalmilag és gazdaságilag elmaradott országok bizonyos történelmi feltételek között nem kapitalista irányban fejlődjenek. Az imperializmus jármának levetése után ezek az országok a győztes proletárforradalom' fejlett országainak segítségével elkerülhetik a kapitalizmus fejlődésének hosszadalmas és fájdalmas folyamatát, mellőzhetik a kapitalista formációt és fokozatosan áttérhetnek a szocializmus építésére. diktatúra elkeseredett harc, véres és vértelen, erőszakos és békés, katonai és gazdasági, nevelő és közigazgatási harc a régi társadalom erői és hagyományai ellen". (V. I. Lenin: „Baloldaliság — a kommunizmus gyermekbetegsége".) Tekintettel a szocializmus építésének feladatára, a proletárdiktatúrának három fő tényezője van. A proletárdiktatúra azt jelenti, hogy a proletariátus hatalmát először a kizsákmányolók elnyomására, az ország megvédésére és a más országok proletariátusához fűződő kapcsolatainak megszilárdítására használja fel; másodszor a dolgozó és kizsákmányolt tömegek végleges elszakítására a burzsoáziától, a proletariátus és e tömegek szövetségének megszilárdítására, valamint e tömegek megnyerésére a szocialista országépítés ügyének; harmadszor az új szocialista társadalom felépítésére. A proletárdiktatúra mint politikai felépítmény azáltal jön létre, hogy a társadalomban megérett a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet gazdasági szüksége. Létrejötte után azonban a proletárdiktatúra mint a szocialista gazdasági rend építésének eszköze maga is óriási erővé lesz. Tevékenyen támogatja szocialista alapját kialakulásában és megszilárdulásában s biztosítja a régi kapitalista alap felszámolását, valamint a gazdálkodás szocialista formáinak győzelmét a kapitalista formák fölött. A gazdaság szocialista formái nem jöhetnek létre és nem fejlődhetnek ösztönösen, öntevéke nyen. Létrejöttük és fejlődésük a proletárállam tervszerű működésének. a dolgozó tömegek alkotó aktivitásának eredménye. A proletárállam feladatát, az új alap felépítését csak úgy teljesítheti, hogy a termelési viszonyok és a termelőerők jellege közötti kötelező összhang objektív gazdasági törvényére, valamint az új gazdasági feltételek között kialakuló ú.j gazdasági törvényekre támaszkodik. A proletariátus diktatúrája biztosítja a munka társadalmi megszervezése oly típusának létrejöttét, amely a kapitalista típusnál fejlettebb, ez a szocialista állam erejének legfőbb forrása. Ez biztosítja győzelmét a kapitalista rend felett. A proletárállam formái különbözők lehetnek. „A kapitalizmusból a kommunizmusba vezető átmenetnek természetszerűleg a politikai formák nagy bőségét és sokféleségét kell létrehoznia, de emellett a lényeg feltétlenül egyazon marad: a proletariátus diktatúrája." (V. I. Lenin: „Állam és forradalom".) A marxizmus-leninizmus e tételének helyességét teljes egészében igazolták mind a Szovjetunió történelmi tapasztalatai, ahol megszilárdult a proletárdiktatúrának Lenin felfedezte formája, a szovjet hatalom, mind pedig azoknak az országoknak további történelmi tapasztalata?, ahol a proletárdiktatúra mint népi demokrácia áll fenn. A szocialista gazdasági rend tervszerű építésének egész folyamatát a proletárdiktatúra országaiban a kommunista (munkás-) pártok irányítják. Ezek a pártok, amelyeket a marxizmus-leninizmus elmélete, a társadalmi és gazdasági fejlődés törvényeinek ismerete vértez, a szocialista országépítés feladatainak megoldására szervezik és vezetik a néptömegeket. A proletariátus diktatúrája, mint a szocialista gazdasági rend építésének eszköze A szocialista államosítás A kapitalizmus fejlődése gazdaságilag szükségessé és lehetővé tette a nagyipar, a gépi közlekedés, a bankok stb. szocialista társadalmasítását. A proletárállam ezért már az átmeneti időszak kezdetén végrehajtja a kapitalista nagytermelés államosítását és ezzel megfosztja a kapitalistákat uralkodó helyzetüktől a gazdasági életben. A szocialista államosítás azt jelenti, hogy a proletárhatalom forradalmi módon elkobozza a kizsákmányoló osztályok tulajdonát és azt állami szocialista tulajdonná, az egész nép tulajdonává változtatja. A szocialista államosítás megszünteti a kapitalizmus legfőbb ellentmondását — a termelés társadalmi jellege és az elsajátítás magánkapitalista formája között. A szocializmus építésében döntő jelentősége van a nagyipar államosításának, amely a népgazdaság legfontosabb ágazatát érinti. Ezzel egyidejűleg megy végbe a bankok, a vasúti közlekedés, a kereskedelmi hajózás, távösszeköttetés, a nagy belkereskedelmi vállalatok és a külkereskedelem államosítása. A bankok államosításával a burzsoázia elveszti gazdasági erejének egyik legfontosabb eszközét, a proletárállam pedig összpontosított és szerteágazó gazdasági apparátust szerez, amelyet forradalmi átszervezése után a szocializmus építésére használ fel. A külkereskedelem államosítása múlhatatlan előfeltétele annak, hogy a szocializmust építő ország gazdaságilag önállósítsa és a kapitalista világgal szemben függetlenítse magát. A szocialista államosítás elsősorban megfosztja a kapitalistákat a termelőeszközök tulajdonától és ezzel megszünteti az országban a burzsoázia gazdasági uralmát; másodszor megteremti a proletárdiktatúra gazdasági alapját, mivel a dolgozók kezébe juttatja a népgazdaság kulcspozícióit, vagyis a gazdasági élet legfőbb ágazatait. Ezekben az ágazatokban megszilárdul a termelőeszközök társadalmi tulajdona, a szocialista termelési viszonyok alapja. A magát régóta túlélt jobbágyság és a nagybirtok csökevényeí megszüntetésének sürgető szükségességéből kiindulva a proletárállam nyomban elkobozza a nagybirtokosok földjét és gazdaságát, minden élő és holt felszerelésével együtt. Az elkobzott földtulajdon túlnyomó részét a dolgozó parasztoknak adja. Az elkobzott föld bizonyos kisebb részén nagy állami mezőgazdasági vállalatok alakulnak. A szocialista forradalom egyik legfontosabb intézkedése a föld nacionalizálása, vagyis a magántulajdon megszüntetése és az egész föld átvétele a proletárállam tulajdonába. Az egész föld nacionalizálásának módját és idejét a proletárhatalom az egyes országok konkrét adottságai szerint állapítja meg. Oroszországban, ahol a föld magántulajdonának hagyományai gyengébben éltek a parasztságban mint nyugaton, a szovjet hatalom a paraszti tömegek kívánságainak megfelelően az egész föld nacionalizálását már a forradalom közvetlen kezdetén végrehajtotta,. Ezzel megszűnt az abszolút földjáradék. A szovjet parasztság a proletárforradalom kezéből először a történelem folyamán ingyenes használatra kapta a földet. Azokban az országokban, ahol a föld kisparaszti magántulajdona már hosszú ideje fennáll és ahol ezért erősebben élnek a parasztságban a föld magántulajdonának hagyományai, a hatalomra jutó munkásosztály a forradalom kezdetén nem hajtja végre az egész föld nacionalizálását. Ezekben az országokban csupán a nagybirtokosoktól elkobzott föld egy részét nacionalizálják, ez a rész alkotja az állami földalapot; az elkobzott föld nagyobb része a parasztok magántulajdonába megy át. Az egész föld nacionalizálásának kérdése gyakorlatilag a mezőgazdaság szocialista átépítésének folyamán nyer megoldást. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom, amely szétzúzta a burzsoázia állami apparátusát, már az első hónapokban államosította és minden ellenszolgáltatás nélkül elkobozta a nagybirtokosoktól és nagykapitalistáktól a termelőeszközöket és más javakat. 1917. október 26-án (november 8-án) kiadták a dekrétumot a földről. A földet, amely a nagybirtokosok, a burzsoázia, a cári család, az egyházak és kolostorok kezén volt, elkobozták és kártérítés nélkül kisajátították. A föld magántulajdonának jogát minden időkre megszüntették. Az egész föld a természeti kincsek, erdők és vizek állami tulajdonba (az egész nép tulajdonába) mentek át. Megtiltották a föld vásárlását és eladását. A parasztság több mint 150 millió gyesziatyina új földet kapott díjtalan használatba a már a forradalom előtt birtokában lévő földeken kívül, megszabadult a földbirtokosoknak fizetett árenda és a föld vételárának fizetésétől, ami összesen több mint 700 millió aranyrubelt tett ki évente. A föld államosítása alapja lett a földbirtokos osztály felszámolásának és a jobbágyság csökevényeinek teljes megszüntetését jelentette. A szocialista forradalom tehát többek között vé !• sen megol(Folytatás a 6. oldalon.) •
