Uj Szó, 1955. január (8. évfolyam, 1-26.szám)

1955-01-12 / 10. szám, szerda

4 m 1955. január 12. Az angol közvélemény Nyugat-Németország felfegyverzése ellen A moszkvai Pravda közli F. Orechovnak, londoni tudósítójának cikkét a Nagy-Britannia népének egyre növekvő harcáról Nyugat-Németország felfegyverzése ellen. A tudósító azt írja, hogy a Németország felfegyverzése elleni tiltakozások nemcsak nem csökkennek, hanem erősödnek és állandóan növekednek. Csak az elmúlt 14 nap folyamán több tiltakozó gyűlést tartottak Nyugat-Németország felfegyverzése ellen Londonban, Birminghamban, Glasgowban, Coventryben, Sheffieldben, Croydonban, Dundeeben, Wolverhamptomban, Hulleban és más angol városokban. A német militarizmus felújítása elleni tiltakozó mozgalomhoz csatlakoztak a londoni repülőtér munkásai is, a londoni déli körzet mechanikusai szakszervezete műhelytanácsainak száz elnöke és az építőmunkások nemzeti szövetségének londoni bizottA legtöbb gyűlésen nemcsak tiltakozó határozatot fogadnak el NyugatNémetország felfegyverzése ellen, hanem küldötteket is választanak, akik felkeresik a képviselőket. A gyűléseken megszavazták azt a követelést, hívják össze a munkáspárt konferenciáját avégből, hogy vizsgálja felül a német kérdésben elfoglalt álláspontját. Több angol városban — írja a cikk — a Nyugat-Németország felfegyverzése és az atomfegyver felhasználása ellen a tiltakozások utcai tüntetésekben nyilvánulnak meg. Ilyen tüntetéseket rendeztek Brightonban, Haycsen, Elingben, Growleban, Dognorban, valamint más angol városokban és munkástelepeken. Széleskörű erkölcsi támogatást nyújt a brit közvélemény annak a hat munkáspárti képviselőnek, akiket kizártak a munkáspárt parlamenti csoportjából azért, mert Nyugat-Németország felfegyverzése ellen szavaztak. Ezeket a képviselőket a birminghami, sheffieldi, bratfordi, hulleí és más angol városok munkáspárti szakszervezetei támogatják. Abban az intézkedésben, amit a brit köz- és szakszervezetek január 25-én a parlament rendes ülésszaka megnyitásának napján akarnak megvalósítani, a szolidaritás gondolata tükröződik. Ezen a napon, írja a haladó sajtó, összegyűl a londoni parlament épülete előtt az angol választők, a szakmunkás- és egyéb közszervezetek sok küldöttsége, hogy személyesen beszéljen a képviselőkkel. Milyen célt szolgál ez az akció? William Weinöright, a békevédők brit bizottságának titk'ára és a Béke-Világtanács elnökségének tagja nemrégiben a „Daily Worker" című napilapban azt írta, hogy ez az akció az emberek ezreit egyesíti. A küldöttek azt kívánják, hogy a képviselők a választók akaratát tolmácsolva, utasítsák vissza a nyugatnémet militarizmus feltámasztásának politikáját és határozottan követeljék négyhatalmi tárgyalások azonnali megindítását. Sok szak-, munkásés más közszervezet — Írja a tudósító — elhatározta, hogy részt vesz a január 25-i, a képviselőkkel • folytatandó megbeszélésen. Ezt többek között egyhangúlag határozta el a londoni északi körzet mechanikusainak szakszervezeti tanácsa, amely 36.000 tagot képvisel. Cikkének befejező részében a szerző a következőket Írja: „Az angol nyilvánosság más államok népeivel karöltve szilárdan elhatározta, hogyelhárítja a német militarizmus felújításának veszedelmét és megvédi Európa békéjét." Jacques Duclos cikke a „Francé Nouvelle" című hetilapban A „Francé Nouvelle" című hetilap kíjzölte Jacques Duclosnak, a Francia Kommunista Párt titkárának cikkét a kommunista párt feladatairól a propaganda és agitáció terén. Duclos azt írja, hogy az egyidejű nemzetközi és belpolitikai helyzet Franciaországban megköveteli, hogy emeljék a francia kommunisták agitációs és propagandatevékenységének színvonalát. Ezen a téren a Francia Kommunista Párt előtt különlegesen felelősségteljes feladatok állnak. 4 szerző kiemeli, hogy a propagáciős és agitációs tevékenység területén a kommunista párt kijelölte a programot — leleplezni a francia burzsoázia nemzetellenes terveit, mert ezeknek a terveknek megvalósítása veszélyezteti a munkásosztály létérdekeit. A kommunistáknak akcióegységre törekedniök kell és erősíteniük kell a békeharc és a nemzetközi együttműködés gondolatát. Hogy megjavuljon a propaganda és az agitáció, a Francia Kommunista Párt politikai irodája határozatot fogadott el a Központi Bizottság propagációs és agitációs apparátusának újjászervezéséről. Ebből az újjászervezésből kifolyólag megszervezik az agitációs és propagációs osztályt, valamint a párt sajtó-és kiadó-osztályát. A kínai dolgozok minden erejüket Taivan felszabadításának szentelik Az egész Kínai Népköztársaság területén folytatódik a tiltakozó mozgalom Taivan szigetének az Egyesült Államok általi törvényellenes megszállása ellen. A kínai dogozók elítélik az amerikai-csangkajsekista katonai paktumot és kötelezik magukat, hogy minden erejükkel hozzájárulnak Taivan felszabadításához. A sajtó jelentéseket közöl a sanghai, mukdeni, buhani, hancsói, kantoni, ucsói és más nagy kínai városokban lefolyt tüntetésekről. A nagygyűléseken a fukieni és a csekiani tengerparti kerületek lakosságának képviselői, akik ki vannak téve a kuomintangi bandák repülőtámadásainak, határozatot fogadtak el, amelyben kifejtik, hogy csupán Taivan felszabadítása és az áruló Csangkaisek-klikk megsemmisítése biztosítja a kínai népnek az életet és a békét Peking, Charbin, Csunkin és sok más város üzemeinek kollektívái újabb és újabb munkakötelezettségeket vállalnak, hogy hozzájáruljanak Taivan felszabadításához. Az Anszani kohókombinát 6-os és 7-es számú magaskemencéjének dolgozói, akik az 1954-re előirányzott tervet idő előtt teljesítették, nyilatkozatukban kijelentik: „Kollektívánk nem nyugszik meg az elért eredményekkel. Még több vasat adunk az országnak, harcolni fogunk az amerikaicsangkajsekista paktum ellen és minden erőnket Taivan felszabadításának szenteljük." Tíz évvel ezelőtt szabadította fel a szovjet hadsereg az oszwiecsim foglyokat Január 27-én lesz tív éve, hogy a szovjet hadsereg győztes offenzívája megnyitotta az oszwiecsimi koncentrációs tábor kapuit, amelyben az összes európai országokból 4 millió mártírt kínoztak halálra. f Ez évforduló alkalmából a szabadságért és a demokráciáért harcoló lengyelek szövetsége ünnepélyesen emlékezik meg a fasizmus áldozatairól. Az emlékünnepségen részt vesznek a különböző európai országok ellenállási mozgalmának harcosai. Az ellenállás résztvevőinek nemzetközi 'szövetsége Í»J Jl E Ín E T La Léva városa nagy történelmi múltra tekint vissza. Az öreg lévai vár nagy harcok színhelye volt valamikor. A rom falai, ha megszólalnának, sokat tudnának mesélni. Az évszázadok folyamán, sok-sok katona járta a régi város macskakövekkel kirakott utcáit, igazságtalan és igazságos ügyért harcolva. A török janicsárok egykor felgyújtották, a mohácsi vész után lerombolták, majd dolgos kezek újra építették, hogy száz év múlva Bocskay fejedelem hajdúi újból felégessék. De a város sohasem pusztult el teljesen, bár lakosságát még a nagy pestis járvány is megtizedelte 1709-ben. A kuruc-labanc háború idején a lévai várban Rákóczi generálisa Vak Bottyán székelt. Innét irányította és lelkesítette harcra a kuruc sereget. Majd 1848-ban a szabadságharc idején Léva városából 435 férfi önként jelentkezett Kossuth katonájának, szlovákok és magyarok. Az első köztársaság évei a hamis demokrácia, majd a magyar fasizmus, a nyomor, a nélkülözés és a munkanélküliség bélyegét nyomták a lévai népre. A második világháború borzalmait, a német fasiszták és a magyar nyilasok gaztetteit sohasem fogják a lévaiak elfeledni. Sohasem felejtik el azt az éj-szakát, amikor a város határában 100 katonaszökevényt — akik otthagyták a fasiszta gyászhadsereget — a nyilasok a német tisztek parancsára kivégezték. Lévai is volt közöttük, nem is egy. És a mai Léva békés lakossága soha sem feledkezik meg azokról, akiknek a szabadságát köszönheti. A szovjet hadsereg, a szovjet hősök, akik Sztálingrádtól Berlinig űzték a hitleri fenevadat, hogy ott, a saját barlangjában fojtsák meg, aranybetükkel írták be nevüket a lévaiak szivébe. Vájjon mit éreznek a lévaiak, ha eszükbe jut, kinek köszönhetik boldog életüket, mire gondolnak akkor, ha az új gyermekkórházra, a bölcsődére, az új lakósokra tekintenek' Megfelelt rá Váradi Margit elvtársnő: — Gyermekeim jólétben élnek, lányom orvosnak készül, középső fiám katonatiszt, a kisebbik a főiskolára jár. Szép lakásunk van, rádió, könyvek, szőnyegek, minden kényelmünk meg van barátságos, meleg otthonunkban. És mindezt azoknak köszönhetem, akik felszabadítottak bennünket. Amikor kezet fogtam az első szovjet katonával, melegség és meghatottság vett rajtam erőt és csak annyit tudtam mondani: köszönöm. De valójában csak később éreztem, hogy mit jelentett számunkra a felszabadulás. Akkor, amikor a penészes pincelakásból — ahol a férjem tüdőbajban meghalt — egy új, tiszta lakásba költözködtünk, amikor az első keresetemből a fiamnak télikabátot vettem és amikor megvettük a rádiót. Csernák Gyula egy régi harcos kommunista így emlékezett vissza a felszabadulás pillanataira: — Sokat szenvedtem a múltban, ütöttek, vertek az igazságért, de mindent elfelejtettem akkor, amikor az elsó szovjet katonával kezet fogtam. Mindent elfelejtettem, amikor a városon keresztül hömpölyögni láttam azt a hadsereget, amelyet Lenin és Sztálin elvtársak neveltek fel, amely szétzúzta azt a hadsereget, amelyet az egész világ tőkései támogattak. Csernák elvtárs beszélgetésünk során elmondotta, hogy Léva és környéke felszabadításában sokat segítettek a partizánok. A „Sitno" partizánok harcoltak vállvetve a szovjet csapatokkal Lévánál. A hitleri hadsereg, amely a legmodernebb fegyverekkel volt felszerelve, a hírhedt és kegyetlenségükről ismert SS-legények, mint gyáva nyulak menekültek, futottak a szovjet hadsereg elől. A lévaiak még jól emlékeznek azokra a pökhendi szájhős német tisztekre, akik még az utolsó előtti napon is azt szajkózták, hogy Hitler azért is megnyerj a háborút, mert meg „kell" nyernie. Mert egyedül Hitler Németországa hivatott arra, hogy egész Európa fölött úr legyen. És ezek a szájhős tisztscskék megsemmisült, 6 személy meghalt és 600 lakás, otthon — lakhatatlanná vált. A lévaiak akkor úgy gondolták, hogy ez a bombázás tévedés volt, később tisztába jöttek azzal, hogy ez bizony szándékosan történt. A város felszabadulása utáni napon megalakult a nemzeti bizottság, melynek élére a párt hű embere, Csernák Gyula, Szokol Béla és Mischák István kerültek. A kommunista párt harcosai hat évi illegális működés után új erővel láttak munkához. A harcok azonban nem szűntek meg.Léva környékén teljes három hónapon át dörögtek az ágyúk. A szov-' jet katonák soraiban ott harcoltak a partizánok és azok a katonák, akik megszöktek a fasiszta hadseregből és akiket a szovjet katonák maguk közé vettek. A polgári lakosság közül is sokan segítettek a szovjet hadseregSzép házak épültek a dolgozók számára azt sem tudták, hogyan hordják el irhájukat a városból, amikor az első szovjet tank Léva határában megjelent. Láttam egy német tisztet az utcán — meséli Beregi Kálmánné, aki úgy megijedt, amikor az első szovjet harckocsit meglátta, hogy a kezében levő cigarettát az égő végével dugta a szájába. A nagy ijedtségben biztosan lenyelte, mert úgy ordított, mintha elevenen nyúzták volna. Megvetésemben köptem egyet, mert ő volt az a nggy hős, aki 15 éves fiamat több hasonló korú gyermekkel elhurcoltatta. Sok, sok ilyen hasonló emlékről beszélnek a lévaiak. 1944 decemberében végre Léva városára ráköszöntött a felszabadulás. A város lakói a késői ősz virágaival, krizantémmal köszöntötték a felszabadító csapatot. Beregi Kálmánné kislánya, ki mindössze csak 4 éves volt akkor, piros rózsát nyújtott át egy kirgiz katonának, melyet édesanyja vlrágcserépben ^nevelt. A katona meghatottan csókolta meg a kis Margitkát és egy doboz csokoládét adott neki. Bereginé sírva fakadt az örömtől. Azonban az öröm napját ismét szomorúság váltotta fel, mert a levegőben 15 angol szövetséges repülő jelent meg és légitámadást intézett a város ellen. 39 családi lakás teljesen nek kiűzni hazánkból a hitleri hordát. Végül is siker koronázta a szovjet csapatok bátor, félelmet nem ismerő harcait. A második ukrajnai front Malinovszkij marsall vezetésével, 1945. március 25-re teljesen megsemmisítette az ellenséget ezen a frontszakaszon. Májusban a városban megalakultak a polgári hivatalok és átvették az irányítást. Ha tíz év távlatából visszanézünk, elmondhatjuk, hogy Ľéva városa nagyon sokat fejlődött. Egymás után nőttek ki a földből a családi házak, a többemeletes lakásegységek és kultúrépületek. A 25 férőhelyes gyermekkórház helyett ez évben 80 ágyasat létesítettek: az öreg betegsegélyző épületét modern gyermekkórházzá alakították át. A lakosság életszínvonala napról napra emelkedik, már majdnem minden családnak van rádiója. A helybeli Csemadok egyesület tagjai szép kultúrmunkát fejtenek ki és nemcsak Léván, hanem a környéken is rendeznek kultúrműsorokat. A városi könyvtár szlovák és magyar könyveit a lakosság nagy érdeklődéssel olvassa, egy-egy új könyvet több példányban kell meghozatni, olyan nagy az érdeklődés szocialista irodalmunk iránt. Léva polgárai valóban örömteli életet élnek felszabadult köztársaságunkban. Homolya Irén a.lengyel fővárosban tartja meg a szövetség tanácsának ülését. Tizenkilenc európai országból — a Szovjetunióból, a népi demokratikus országokból, Belgiumból, Dániából, Franciaországból, Görögországból, Hollandiából, Norvégiából, Spanyolországból és Olaszországból jönnek küldöttek az oszwiecsimi ünnepségre. A különböző európai országokban az oszwiecsimi foglyok felszabadulásának tívéves évfordulóján emlékünnepségeket és manifesztációkat | rendeznek. A régi és az új gyermekkórház /