Uj Szó, 1955. január (8. évfolyam, 1-26.szám)

1955-01-07 / 6. szám, péntek

v 1955. január 7. UJSZ0 A HELYES ÜTON Múlt esztendei számvetés Csicsón Dél felé jár az idő, ahogy beértünk Csicsóra. Hárman bandukolunk a sá­ros országúton, s tekintetünk az ud­varokban felállított katlanokra téved. A bográcsok alatt lángnyelvek csap­kodnak, s ínycsiklandozó szagot áraszt a benne fölő étel. Kellemes a szag és csábító. Alig tudunk továbbmenni, mintha földbe gyökerezett volna a lá­bunk. Gondolván azonban, hogy bel­jebb a falu közepén majd csak elfe­lejtjük a jó szagot, s útnak indul­tunk. Tévedtünk! Mintha a falu népe ösz­szebeszélt volna, mindenfelé a falu szélén, a falu közepén, az alsó végen is mindenhol katlanok állnak az ud­varokon. Alattuk ropog, ég a tűz, s mindenütt ugyanaz az orrcsiklandozó szag. Ilyen nagy faluban nehezen tudja meg az ember, hogy hány sertést „ítél­tek halálra" ezen a napon, de az ott látottakból úgy véltük, hagy sokat. A hatalmas sonkák, a tele húsos tek­nők pedig arról tanúskodtak, hogy nem lehettek éppen kic<rinyek ezek a hízók Fogadni mertem volna bárki­vel. hogy átlag felül voltak a 200 kilón. Az ám, de a szövetkezetesek nem­csak egyet vágtak. Volt olyan csa­lád is, amelyik kettőt is leölt. Meg is jegyezte egy bácsi, hogy ő még nem látott Csicsón ilyen „ser­tésvészt" Csicsón minden évben nagyobbra nőnek a sertések és számuk 'is je­lentősen szaporodik. Sokkal többet, sokkal nagyobbakat vágtak az idén a szövetkezetesek, mint az elmúlt évek­ben. Ahhoz, hogy többet vághattak, az kellett, hogy többet neveljenek, hizlaljanak. Ahhoz pedig, hogy két mázsSn felülit vágjanak, több kuko­ricát is kellett termelniük. Az a tény pedig mindenki előtt ismeretes, hogy a sertésvágás feltétele a sertéshús­beadnsi kötelezettségek teljesítése is. Akik tehát disznót vágnak, eleget tet­ték állampolgári kötelezettségüknek. Nézzük csak meg, hogy igazat mon­danak-e a disznótorok Csicsón? Győ­ződjünk meg, mit is csináltak az 1954­es év folyamán. Hogyan dolgoztak, mennyit adtak az államnak és a szö­vetkezetesek mennyivel élnek jobban mint azelőtt? Kezdjük mindjárt a növényterme­lésnél. Gabonafélékből a múlt évben jóval magasabb átlaghozamot értek el annak ellenére, hogy az időjárás nem volt olyan kedvező mint az előző év» ben. Az alábbiakban közölt számada­tokbői láthatjuk, hogyan dolgoztak a szövetkezetesek. Gabonafélékből az átlagos hektár­hozamok: búza 21 mázsa rozs 20,5 „ árpa 24 „ zab 19,5 „ Nem megvetendő a kukoricánál és az ipari növényeknel elért hektárho­zam sem. A kukorica átlagos hektárhozama 48 mázsa cukorrépa 376 „ dohány 16 „ len 30 „ cikória 254 Igaz, hogy búzából a magas hek­tárhozám ellenére sem érték el a tervezettet, mert 21 mázsa lett az átlagos hektárhozam, vagyis egy má­zsával kevesebb a tervezettnél. En­nek oka a rossz időjárás, a nagy fa­gyok megritkították a búzát, sok ki­fagyott. Még így "is némely helyen 30 mäžsás hektárhozamot értek el. Árpánál viszont kétszeresen pótolták a hiányt, mert minden egyes hektá­ron 2 mázsával többet termeltek. Kukoricából 12 mázsával, cukorrépá­ból 156 mázsával, cikóriából 104 és lenből 12 mázsával termelték többet a tervezettnél. Gabonafélékből járási méretben a legtöbbet itt termelték, sőt cikóriából és cukorrépából nekik volt a legna­gyobb hektárhozamuk az egész bra­tislavai kerületben. • Az olvasók közül sokan felvethetik a kérdést, vajon hogyan érték el eze­ket az eredményeket? Mi tette lehe­tővé, hogy ennyit termeltek? A kér­dés egyszerű és én is megadhatom a választ. Először is a falu minden dolgozó parasztja a szövetkezetben dolgozik, ahol jó kezekben van a kormányke­rék. Továbbá, hogy minden szövetke­zetes érti a földdel való bánást, s tud­ja, mi kell a földnek. Igaz, az előző években voltak bajok és hibák. Fá­radságos és kitartó munka kellett ah­hoz, hogy idáig jussanak, meg kellett szüntetni a vezetésben a sőgorság, komaság elvét, állandó mun­kacsoportot kellett szervezni és ami a legfontosabb, a formáltó jutalma­zás helyébe be kellett vezetni az ér­dem szerinti jutalmazást. Nem ment könnyen a dolog. Olyan ember kellett ennek a megvalósításá­hoz, mint Livinka István, aki most a szövetkezet elnöke, akit megválasztottak nemzetgyűlési képvi­selőnek is. Ez a fáradságot nem is­merő ember éjt nappallá téve dolgo­zott, szervezett. A siker nem maradt el. Az emberek barátot láttak benne, megszerették őt egyszerű, de őszinte szavaiért és bátran rábízták a szö­vetkezet vezetését erre a tapasztalt emberre. Soha nem találhattak volna jobb elnököt! Ott van mindenütt, mindenhol segít. Jó tanáccsal látja el társait, segíti valamennyiüket a mun­kában és egyéb ügyes-bajos dolgaik­ban. Maga semmit sem^ tesz a ta­gok háta mögött, magbeszél velük mindent, megvitatják mi a helyes, mi a helytelen, s mindig megtalálják a helyes utat. Az egyik termelési ágban elért szép eredmény azonban nem minden, ha a másik helyen ráfizetés van. 'Éppen ezért nagy gondot fordítottak az ál­lattenyésztésre és az állatok hasz­nosságának növelésére is. A szovjet módszerek alkalmazásával az idén sok­kol jobb volt az eredmény, mint ta­valy, s nagyobb volt a bevétel az ál­lati termékekből. Az érd?Thszerinti pótjutalmazás arra serkenti az etető­ket és fejőket, hogy gondosan bán­janak az állatokkal A teheneknél igaz, csak 4 liter az átlagfejés, de a régi. öreg, rossz te­henek nagyon lecsökkentik a fejési átlagot. Éppen ezért állandóan cseré­lik a rossz teheneket és jófajtát sze­reznek be. Nem kisebb gondot fordítanak az anyakocákra és a hízósertésekre is. Az 1954-es évben 7,5 elválasztott ma­lac esik egy anyakocára. A sertés­gondozók munkájának eredménye, hogy a süldőknél 50 dkg-os napi súlygyarapodást értek el. A növen­dékmarháknál háromhónapos korig ugyanilyen a súlygyarapodás. A juho-j kat is nagy gonddal kezelik és ez idén minden darabról 4.25 kg gyapjút nyírtak le. Gazdagodnak, gyarapodnak a szövet­kezeti tagok, s emellett nem feled­keznek meg az állam iránti kötele­zettségről sem. Ezt tartják a legfon­tosabbnak, s teljesítik is mindenből beadási kötelezettségüket. A múlt évben a gabonaneműekből is sokat adtak az országnak terven felül. Kukoricából és húsból szintén a tervezetten felül juttattak, s cukor­répát 30 hektár földről 113 vagonnal szállítottak be. Több mint 200 szá­zalékra teljesítették beadási kötele­aettségüket. Cikóriából és lenből is jóval többet adtak be a tervezettnél. Egész éven át fáradságot nem kí­mélve dolgoztak. Kukoricájukat és cu­korrépájukat. háromszor megkapálták. Jó munkájuknak meg is lett az ered­ménye. Szép pénzt kaptak egész éven át beadott termékeikért. i Hasonlítsuk össze az összbevételt az összkiadással, és mindjárt tiszta képet kapunk a múlt esztendő ered­ményéről. A tagság összbevétele 2,226.153 koronát tesz ki november végéig. Ebből növényi ter­mékekért 1,309.775 koronát kaptak míg állati és hústermékeikért 692.048 koronát. Egyéb bevételük 224.330 ko­rona volt. Az állati termékekből ka­pott pénz az összbevétel 32 százalékát teszi ki. Ez az eredmény mutatja, hogy érdemes bővíteni az állatállo­mányt és növelni hasznosságukat. A bevétellel szemben az évi össz­kiadások 1,922.000 korona volt Ebből termelésre 1,004.000 korona és mun­kaegységekre 918.000 korona. Nem gazdálkodtak rosszul a csicsói szö­vetkezetesek. Az összbevétel 304.153 koronával volt több a kiadásoknál, amiből jut bőven a tagoknak az év­végi zárszámadáskor. Mindamellett még sokat építettek is. Két nagy istállót és egy ólat épí­tettek fel a múlt évben. Már mesz­sziről szembetűnik a 96 darab fejős­tehén befogadására szolgáló modern tehénistálló szellőző kéményeivel. A kisebbik sem megvetendő, amit 60 da­rab növendékállat számára készítet­tek. Vagy az 50 férőhelyes anyako­caól, amely ezenkívül még 250 szo­pósmalacot is befogad. Az építkezés terén is a legjobbak a csicsóiak a bratislavai kerületben, a kerületi ván­dorzászló ott díszeleg a szövetkezet irodájában. Csicsó még pár évvel ezelőtt nyo­morúságos kis falu volt. Csak a gróf Kálnoky Sándor kastélya épült fel mo­dernül, mintha megcsúfolná az ala­csony, düledező, nádfedeles viskókat. A gróf úré volt a falu nagyrésze em­berestül, kutyástul, macskástul. De nemcsak a gróf robotosai érezték a nyomort és Ínséget, nem volt jobb a sorsa a kis- és középparasztnak sem. Az adó, az uzsora, kamatra fel­vett kölcsönök elvitték ázt a kis jö­vedelmet, amit sovány földjeikből kihoztak. Ez már mind a múlté. A düledező kunyhók helyén új családi házak épül­nek. A szövetkezetesek és állami gaz­daságok dolgozóié ezek a lakások. Mi sem bizonyítja jobban a dolgozók jó sorát, minthogy ebben a kis faluban tavaly 20 új ház épült fel és még 22 félig kész vár felépítésre. Mindegyik házban új bútor van és a rádió hangja messzire hallatszik. Már csak itt-ott látni egy-egy nádfede­les házat a faluban, de ezek helyébe is rövidesen újat építenek. Sok-sok minden a jólétet, az új életet hirdeti. A közös gazdálkodás tette ezt lehe­tővé, jól dolgoztak a szövetkezetesek, kaptak is bőven mindenből. Kenyérre is jut a búzából és marad szabadel­adásra is. Pénz dolgában sem pa­naszkodhatnak a tagok. Kilenc kgrona előleget, 2 kg búzát, 0,5 kg árpát és 25 dkg zabot kaptak minden egyes ledolgozott munkaegységre. Aki min­dennap eljárt a munkába, szépen szerzett munkaegységet. Nézzük csak, mit keresett a Szüllő-család a múlt év íplyamán? Lányával és fiával no­vember yégéig 1430 munkaegységet dolgožott le, s erre kapott 11.870 ko­rona pénzelöleget, 28.60 mázsa búzát, 715 kg árpát és 360 kg zabot. Ehhez számítva a pótjutalmat és az évvégi zárszámadásból járó összeget, a csa­lád évi jövedelme meghaladja a 32.000 koronát Décsy Péter a sertések körül dol­gozik. Az év folyamán egymaga 975 munkaegységet szerzett, amiért 8.775 korona előleget, 19,5 mázsa búzát, 490 kg árpát és 245 kg zabot kapott, aminek pénzbeli értéke 8.055 korona. Hozzászámítva a pótjutalm^t, a tag­földön termelt veteményt s a zárszá­madásból járó pénzt, 11 hónapi ke­resete több mint 25.000 koronára rú­gott. A szövetkezetnek ő a legjobb sertésgondozója. Sok-sok éjjelt az ál­latok mellett töltött. Mészáros Kálmán 6 hektáros közép­paraszt sem bánta meg, hogy belépett a szövetkezetbe. Saját szavait idézem, ezt mondta: „Meg vagyok elégedve a szövetkezettel, sokkal jobb sorom van mint azelőtt volt. Bőven megvan min­denem. Nincs énnekem a szövetkezet­ben semmi bajom." Hogyan is zúgolódna, amikor pén­ze, enni, innivalója bőven meg van. Egyetlen tag sem elégedetlenked­ik tik a csicsói szövetkezetben. Mind­nek megvan mindene, ami szükséges. Életszínvonaluk továbbra is emelked­ni fog, s egyre gazdagabb lesz a szö­vetkezet is. Az eddiginél még nagyobb jövedelmet várnak. A tervet, amely szerint jelentősen nagyobb lesz a be­vételük. már elkészítették az idei év­re. Tervbevették, hogy a búza hektár­hozamát 24,5 az árpáét 23,50, a ro­zsét- 21,30, a zabét 19,90 és a kuko­ricáét 40,80 mázsára emelik. Az idén ilyenformán még nagyobb jövedelemre számítanak, mint a múlt esztendőben. Halász Ambrus A mezőgazdasági termelés fellendítéséért Levelek a bősi mezőgazdasági mesteriskolából Bányáinkból, gyárainkból egy­re több levél érkezik szerkesz­tőségünkbe, amelyekben domo­zómk arról írnak, 'hogy készek mindenkor támogatni a nagy­üzemi gazdaságban működő dol­gozó társaikat a mezőgazdaság • fejlesztésének nagy harcában. Nincs hazánknak egyetlen olyan polgára sem, aki pártunk és kormányunk nagyjelentőségű határozatában nem a maga élet­színvonala emelkedését látná. Falvainkban pedig számos fiatal , jelentkezik mezőgazdasági szak­iskolára, hogy a tudás fegyveré­vel felvértezve magas szakkép­zettséggel hozzájáruljon mező­gazdaságunk fejlesztéséhez. Az a három levél, amelyből alább részleteket közlünk, falusi dol­gozó ifjaink tettrekészségéről tanúskodik. / HORVÁTH VINCE, a bősi mezőgaz­dasági mesteriskola tanulója írja, hogy az állami gazdaság dolgozói örömmel vették tudomásul pártunk és kormá­nyunk intézkedését a mezőgazdaság fejlesztéséről. Az állami gazdaságok igazgatóságai felszólították a becsüle­tes dolgozókat, hogy a mezőgazdaság fellendítése érdekében jelentkezzenek mezőgazdasági iskolába. „Mondanom sem kell, hogy a hívó szóra örömmel jelentkeztünk a bősi egyéves növény­termesztési mesteriskolába, hogy a szak- és politikai ismeretek megszer­zésével hozzájárulhassunk a magasabb terméshozam eléréséhez és az életszín­vonal emeléséhez. Az iskola második otthonunkká vált; az ellátás és a neve­lés terén példásan kielégítenek ben­nünket. Az egyéves mesteriskola el­végzése után, mint gazdag tapasztalat­tal és tudással felvértezett szakkáderek hathatósan segíteni tudjuk majd a mezőgazdaságot. ' * » * BÖD G. LÁSZLÓ ugyancsak a bősi mezőgazdasági mesteriskolából írja, hogy alapos szakképzettséget szerez­het a mesteriskolában. Fiatal korában anyagi nehézségek miatt nem tudott tovább tanulni. Most pártunk és kor­mányunk lehetővé tette a továbbtanu­lást, mert gondoskodik családjáról. A rimaszombati járás simonyi EFSz-éből jelentkezett az iskolába. Levelében megemlíti, hogy szövetkezete három­éves múltra tekinthet vissza, s az el­múlt három esztendőben a szövetkezet tagjai új dohányszárítót, sertéshizlal­dát és baromfifarmot építettek. A ta­karmányozás körül bajok vannak — írja — mert a legelők nagyrésze mo­csaras helyen fekszik és így a takar­mány nem a legjobb, nem a legízlete­sebb. Mint családapa azért határozta el magát a tanulásra, hogy az iskolából kikerülve a helyi nemzeti bizottsággal és a pártszervezettel együttműködve kiküszöbölje a fejlődést gátló hibákat és hozzájáruljon a mezőgazdaság fej­lesztését szolgáló hároméves terv mi­előbbi teljesítéséhez. VARGA IMRE, a bősi mezőgazdasági mesteriskola tanulója arról számol be levelében, hogy örömmel vették tudo­másul a gépállomás vezetőségének ama felhívását, hogy tudásuk, szak­képzettségük gyarapítása érdekében vegyenek részt a mezőgazdasági mes­teriskola munkájában. Célunk az, — írja — hogy a nagy­szerű szovjet munkamódszereket át­vigyük az EFSz-ekbe. Mi, komoly szak­tanításban részesülő agronómusok elő­segítjük a mezőgazdasági gépek minél nagyobb mértékben való kihasználását, egyszóval elősegítjük mezőgazdaságunk gépesítését. Az iskolában nagy lehető­ségünk van a tanulásra és ha ezeket a lehetőségeket alaposan kihasználjuk, akkor biztos, hogy értékes emberejvé válunk mezőgazdaságunknak. Azzal, hogy szak- és politikai ismereteket szerzünk, a gép- és traktorállomások, valamint az EFSz-ek munkáját is se­gíthetjük r^ejd. 66 V> Jó munkával, jó szaktudással. (3 szt ó' tavaszig, míg pihennek földjeink, használjuk ki a téli hónapokat! Szövetkezeti tagjaink és állami birtokaink dolgozói előtt nyitva vannak az iskolák kapui. A dolgozók bővíthetik szakmai és politikai tudásukat, a ta­nulás sem költségbe, sem időveszteségbe nem kerül. A nagyüzemi gazdálkodás megkívánja dolgozóinktól, hogy továbbképezzék magukat, mert nem elég csak felszántani földjeinket és emelni szarvas­marháink számát, hanem alapos elméleti tudással emelni kell a mezőgaz­dasági termelés színvonalát. Emélni kell a hektárhozamot és fokozni a szarvasmarhák hasznosságát is — ez a nagyüzemi gazdálkodás célja. Ezt azonban csak jó munkával, fejlett szaktudással érhetjük el. Éttől az elvtől vezérelve nyitottunk meg járásunkban 28 esti tanfolyamot és 7 üzemi is­kolát. A fentebb említett iskolákban a kövecsesi mezőgazdasági mester­iskola tanítói adnak elő. Hat szövetkezeti és két üzemi iskolában értékes munkát végeznek Caban és Horenitsky elvtársak, akik felajánlották, hogy március végéig hetente 8—8 órát fognak tanítani; éspedig Lénártfalván, Szentkirályon, Kövecsésen, Hamván. Ezekben az iskolákban a tanítást díj­mentesen végzik. Az iskolázásra nagy súlyt fektetnek a tanítók. Azt akarják, hogy az ok­tatásban résztvevő szövetkezeti tagok, valamint az állami birtok dolgozói a legjobb szakképzettséget kapják. Szerintük helyes lenne, ha minden szö­vetkezeti tag részt venne az iskolázáson, mert ez nagyban segítené az életben rájuk háruló feladatok teljesítését. Jelentkezzetek hát egyre nagyobb számban a szövetkezeti és az üzemi is­kolába! Gubáni Imre, Kövecses I Nagyobb felelősséget Nemrégiben a padányi traktoros­brigád még az első helyen állott a munka elvégzésében. A dicséretnek és • az elismerésnek Nagy Géza örült a legjobban, aki mint brigádvfezető jól megszervezte a munkát. A dicséret azonban fejébe szállott a vezetőnek és a brigád tagjainak, ami aztán nincs hasznára sem a traktorállomásnak, sem a szövetkezetnek. A traktorosok úgy gondolták, hogy ha már elismer­ték munkájukat, akkor minden rend­ben van, minden jól megy. A dolog azonban nem így történt, mert az utóbbi időben visszaesést észlelni munkájukban. Nem ellenőrzik a terv teljesítését. Ennek tudható be, hogy az hegyik traktoros, aki a padányi EFSz-ben vetés alá szántott, hármas ekével úgy ment neki a földnek, hogy a középső ekén még ekevas sem volt, nem beszélve arról, hogy 30—32 cm | helyett csak 19—20 cm mélyen szán-' I totta meg a földet. Az egyik eke pedig, amelyiken vas sem volt csak 13—14 cm mélyen túrta fel a földet Önkén­telenül is . felvetődik a kérdés, hogy ha a traktoros így látja el fel­adatát, vájjon a szövetkezet elérheti-e a tervezett hektárhozamokat. Hiszen köztudomású, hogy az ekevas nélkül „szántott" föld csak gyomot terem és- semmi egyebet. Nagy Géza brigádosnak, aki a helyi nemzeti bizottságnak is tagja, sokkal többet kellene törődnie a munka el­lenőrzésével. Mi, a padányi EFSz tagjai azt kí­vánjuk a traktorosbrigádtól, hogy ja­vítsa meg munkáját. A rosszul dolgo­zó traktorosok vegyenek példát Lász­ló Károly traktorosról, akit nem érint ez a bírálat. Belucz Imre, Padány I /du. .' ü

Next

/
Thumbnails
Contents