Uj Szó, 1955. január (8. évfolyam, 1-26.szám)

1955-01-06 / 5. szám, csütörtök

2 ifi s ze 1955. január 6. Az újrafelfegy vérzés meghiúsítására Nyugat-Németország munkásságának minden eszközt fel keii használnia A német demokratikus sajtó közli Walter Ulbrichtnak, Németország Szo­cialista Egységpárt jaKözponti Bizott­sága első titkárának cikkét a német nép 1955. évi feladatairól. Walter Ulbricht a nemzetközi hely­zetet elemezve rámutat, hogy a pá­rizsi szerződésekkel új helyzet állt elő. Az amerikai és nyugatnémet im­perialisták felkészülnek rá, hogy fegy­veres erővel megzavarják a békés építőmunkát a Szovjetunióban, a Né­met Demokratikus Köztársaságban és a népi demokratikus országokban. A ném.et militarizmus felélesztése komolyan veszélyezteti a békét. A washingtoni és bonni kormánykörök most azt tervezik, hogy az év elején minden eszközzel igyekeznek meg­nyerni az újrafelfegyverzésben való együttműködésre a Német Szociálde­mokrata Párt és a szakszervezetek vezetőinek egy részét. Ezek a törek­vések fokozott éberségre kötelezik Nyugat-Németország munkásosztályát. — Most az a legfontosabb — foly­tatja Walter Ulbricht — hogy a nyu­gatnémet szakszervezeti kongresszus és a szociáldemokrata pártkongresszus hangzatos határozatait az újrafelfegy­verzés ellen irányuló tettek kövessék, hogy megvalósuljon Bebel egykori, ma is időszerű jelszava: „Ennek a rend­szernek egyetlen garast és egyetlen embert sem adunk!" Ez azt jelenti, hogy Nyugat-Németország munkássá­gának a tüntető gyűlésektől a politi­kai sztrájkokig minden eszközt fel kell használnia az újrafelfegyverzés meghiúsítására. A Demokratikus Né­metország Nemzeti Frontjának fel­adata az új esztendőben megmondani az igazat Németország lakosságának arról, hogy a német militarizmus fel­élesztése és a párizsi szerződések vég­rehajtása, súlyos veszéllyel fenyegeti a német népet és a német nemzet népérdekei ellen irányul. 1955-ben az a fő feladatunk, hogy megszervezzük a népi küzdelmet a párizsi szerződé­sek végrehajtása ellen. — Belgiumban tovább erősödik a Nyugat-Németország felfegyverzése elleni harc A belgiumi haladó közvélemény fo­kozza a londoni és a párizsi egyezmé­nyek, valamint a Nyugat-Németország felfegyverzése elleni harcot. A „Drapeau Rouge" című újság je­lentése szerint január 3-án a Bincho városában rendezett gyűlésen beszédet mondott Blum Izabella, az ismert bé­keharcos, .a Sztálin-békedíj laureátu­sa. Beszédében megemlékezett a bé­kevédők nemrégiben lezajlott brüsz­sželi konferenciájáról, amelyen tilta­kozó határozatot fogadtak el a német militarizmus felújítása ellen. Blum Izabella beszéde után a nagy­gyűlés igen sok résztvevője aláírta a Nyugat-Németország felfegyverzése elleni tiltakozó határozatot. A „Nők Szövetségének" haladó szer­vezete folytatja a különböző belga vá­rosokban a Nyugat-Németország fel­fegyverzése elleni tiltakozó aláírás­gyűjtő-akciót. A „Drapeau Rouge" című újság je­lentése szerint Szt. Vith városában a szakszervezeti tagok gyűlést tartottak. A résztvevők határozatot hoztak, amelyben kifejezésre juttatják a nyu­gatnémet szakszervezetek iránti szo­lidaritásukat, amelyek az újrafelfegy­verzés ellen harcolnak. A francia sajtó a bizalom válságáról i A „Le Monde" párizsi napilap Mau­rice Duverger cikkét közölte. A cikk hangsúlyozza, hogy a párizsi egyez­mények ratifikálására vonatkozó nem­zetgyűlési határozatot a Franciaor­szágra gyakorolt angol-amerikai nyo­mással érték el. A szerző rámutat arra, hogyha a képviselők többsége december 24-én elvetette Németország felfegyverzésé­nek elvét és ezáltal kifejezte „mind a maga, mind választói forró kíván­ságát", akkor a december 30-i sza­vazás eredményeit azzal leset ma­gyarázni, hogy a képviselők „kapitu­láltak angolszász szövetségeseink kér­lelhetetlen akarata előtt és feláldoz­ták a franciák érdekeit". A szer­ző megállapítja, hogy a bonni kor­mány azért kap fegyvereket, mert ez Washington kívánsága. „Németorszá­got azért fegyverzik fel — folytatja Duverger — mert Nagy-Britannia féli Bonn gazdasági konkurrenciájától és a kiöregedett Jhurchill megfeledkezett a brit diplomácia vakságának helyes kritikájáról, amit 30 évvel azelőtt gya­korolt. A parlamentben elért néhány sza­vazattöbbség elegendőnek mutatkozott jogi határozat elfogadásához, azonban nem elégséges a nemzet közvélemé­nyének és nagy vágyainak megváltoz­tatásához." A szerző véleménye szerint a Fran­ciaországra gyakorolt angol-amerikai nyomás azt jelenti, hogy Anglia és az Egyesült Államok lemondtak a szerződések betartásának elvéről. A brüsszeli szerződés szövege, amely még mindig érvényben van, kategori­kusan megtiltja Angliának Németor­szág felfegyverzését Franciaország hozzájárulása nélkül. Ha Amerikát nem is köti ez a szigorú és pontos szerződés, amely közvetlenül a német militarizmus felújítása ellen irányul, az Atlanti paktum és a megszállásra vonatkozó egyezmények pontjai any­nyira- világosak, hogy nem engedik meg nekik a francia vétó keretének túllépését. Ha Mendes-France igazat mondott (ez alatt Mendes-France ama kijelen­tése értendő, hogy Franciaországban „csak egy milliméter" hiányzott a Nyu­gat-Németországra vonatkozó egyolda­lú angol-amerikai határozathoz), és ha igaza volt a Foreign-Officenek is, ak­kor ez azt jelenti, hogy az USA és Nagy-Britannia „a papírrongy" teóriá­hoz csatlakozott még előbb, mintsem megérezte volna Németország fertőző befolyását a NATO keretében. Ez azt jelenti, hogy nem hihetünk azoknak a kötelezettségeknek, amelyeket most magukra vállalnak, azéct, mert elha­tározták, hogy tegnapi kötelezettsé­geiket tiem teljesítik. Ez annyit je­lent, hogy bármilyen, a párizsi egyez­ményekben foglalt kezességekről valő tárgyalás felesleges, mert ezeket a garanciákat csak akkor fogják telje­síteni, ha ez az angolszászoknak tet­szeni fog. A nyugati tömbben tehát a „biza­lom nagymérvű válsága" tört ki, írja a szerző cikkének befejező részébep. „A francia nyilvánosság, amely tuda­tában van annak, hogy egy olyan ha­tározatot erőszakoltak rá, amelyet lel­ke mélyéig elítél, megszilárdítja állás­pontját e határozat következményeivel 1 szemben." Ho Si Minh elvtárs nyilatkozata a The Observer számára A francia lapok részletesen ismerte­tik azt a nyilatkozatot, amelyet Ho Si Minh elnök a The Observer című an­gol hetilapnak adott. E nyilatkozatban Ho Si Minh elnök mindenekelőtt kormányának azt az óhaját hangsúlyozza, hogy Kelet és Nyugat között — a különböző országok politikai rendszere közti különbségre való tekintet nélkül — a béke, a ba­rátság és a jó kapcsolatok politikája valósuljon meg. A The Observer tudósítója megkér­dezte Ho Si Minh elnököt, milyen ma­gatartást tanúsítana kormánya, ha Dél­Vietnam ellenezné a genfi egyezmény­ben előírt általános választásoknak 1956. júniusában való megtartását. Az elnök így válaszolt: „Szilárdan hisszük, hogy ,)z egyezményt tiszteletben fog­jhj- ártani, hogy a választások meg­tq oénnek majd a megszabott időn be­lü'l, és hogy országunk egyesülni fog." Ho Si Minh ezután hangsúlyozta, ä Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya az egész vietnami népet kép­viseli s rámutatott, hogy a kormány tagjai között különféle politikai pártok képviselői vannak, akik különféle tár­sadalmi osztályokból és vallásfelekeze­tekből kerültek ki. „így például — mondotta — az egyik miniszter kato­likus, az egyik államtitkár az uralkodó család tagja. Több miniszter nem tar­tozik semmilyen politikai párthoz. Még jobban ki akarjuk szélesíteni kormá­nyunkat és be akarjuk vonni más olyan személyiségeket is, akik szak­májukban kiválóak és a nép iránt oda­adóak." A tudósító ezután megkérdezte: He­lyeselné-e ön a demokratikus köztár­saság kormányának és a délvietnami kormánynak egyesülését 1956. júliusa előtt, vagy helyesebbnek tartja az ál­talános választások bevárását? Ho Si Minh elnök így válaszolt: „Re­méljük, hogy Dél-Vietnamnak olyan kormánya lesz, mkly tiszteletben fogja tartani a genfi egyezményt és amellyel megegyezésre tudunk majd jutni az or­szágnak általános választás útjáh való egyesítésében." Arra a kérdésre, vajon a béke és egység felé haladásnak tekintené-e azt, ha a Ngo Dinh Diem-kormányt egy Bao Daj által alakítandó koalíciós kormány váltaná fel, Ho Si Minh így válaszolt: „Készek vagyunk együttműködni mindazokkal, akik tiszteletben tartják Svédország Kommunista Pártjának felhívása A „Ny Dag" című újság közölte Svédország Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának az ország dolgozói­hoz intézett felhívását. Svédország Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottsága rámutat arra, hogy a [ nyugati agresszív erők katonai előké­születekettesznek és kijelentette, hogy a svéd kormánynak, a parlamentnek és az Egyesült Nemzetek Szövetségé­ben levő svéd képviselőknek, valamint az egész svéd népnek mindent meg kell tennie, hogy ezeknek a gonosztevő terveknek megvalósulását megakadá­lyozzák, hogy így megvédjék országu­kat a megsemmisítéstóľ, támogassák a lefegyverzés javaslatát, az atomfegy­verek eltiltását és az európai kollek­tív .biztonsági rendszer' bevezetését. Svédország Kommunista Pártja min­den erejével támogatni fogja ezeket a magasztos célokat. Svédország Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottsági felhívja a kommunista és a szociáldemokrata szervezeteket a dolgozók közös érdekeinek védelmére. a genfi egyezményeket s a békét és Vietnam egységét akarják." A nemzetközi ellenőrző bizottság munkájával kapcsolatban Ho Si Minh elnök kijelentette: „A bizottság kemé­nyen dolgozik a genfi egyezmények végrehajtásának biztosításáért. Ez a munka még jobb eredményekkel jár­hatna, ha az amerikai beavatkozók francia és vietnami ügynökei nem foly­tatnának akn amupkát." Felújítják a konszerneket Nyugat-Németországban A nyugatnémet monopóliumok fel­újítása tovább tart. Mint a „Freies Volk" című újság jelenti, „az európai' szén- és acélunió" határozata szerint a „Mannesmann" bányakonszernt fel­jogosították arra, hogy újból beol­vassza a „Konsolidation Bergbau A. G.", valamint a „Stahlindustrie und Maschinenbau A G." és a „Stamag" részvénytársaságok ércfeldolgozó üze­meit. A Mannesmann konszern most több, mint 300 millió márka tökével fog rendelkezni. Ez a konszern, amely te­vékenyen részt vett az első és máso­dik világháború előkészületeiben és megindításában, most a nyugatnémet acélnak 8%-át termeli. A „Der Spiegel" című nyugatné­met újság jelenti, hogy Nyugat-Né­metországban előkészületeket tesznek több régi német konszern formális felújítására. A „Hősch" konszern előkészíti az , Altessener Bergwerke A. G." rész­vénytársaság szénbányáival való egye­sülését, amelyeket a megszálló ható­ságok által kiadott törvényjavaslat alapján elkülönítettek. Az újság megjegyzi, hogy a rémet imperialisták régi monopóliumainak megújításáról van szó. AZ ÜJ SZÓ POSTÁJÁBÓL A német dolgozókhoz Amíg a Szovjetunió és a népi de­mokratikus államok békére vágyó dol­gozó népe építi hazáját, addig a má­sik oldalon a nyugati imperialisták lá­zasan készítik háborús terveiket, száz meg százmillió békés dolgozó ellen. A szocializmus világának dolgozó népe azt üzeni a némét dolgozóknak, hogy minden öntudatos ember béke­jobbot nyújt a más nemzetiségű és más vallású népeknek, azért a némát dolgozó testvéreink kergessék haza amerikai gazdáikat, akik azt kíván­ják, hogy az egyik német a másikat gyilkolja Adenauer parancsára, úgy mint azt valamikor Hitler te'tte." Há­rom világrészben csinált Hitler te­metőt és sokmillió ártatlan ifjút és apát küldött sírba. A nyugati imperialisták és azoknak kiszolgálói jegyezzék meg 'maguknak, hogyha fegyvert fognak 900 millió békés dolgozó ellen, akkor a hatal­mas Szovjetunió erejével s 133 nő szembe magukat. Azt hiszem ,'t, meg a német nép már megismerte ; jebányj jet hadsereg erejét. spor* Mi azzal is tisztában vagyunk. "yC nyugatra menekjilt vérszomjas és csúszott nagyuraink mindent elkr nek azért, hogy a munkásnépet ' mét ágyútölteléknek használhat ;BK De mi azt is tudjuk, hogy ez lesz a kapitalizmus tizenkettedik órája. Ezért mi azt kívánjuk, hogy Nyugat-Német­ország dolgozó népe békés úton egyesüljön a demokratikus Németor­szágban dolgozó testvéreivel. Az ame­rikaiaknai) semmi keresnivalójuk Eu­rópában. Német dolgozó testvéreink] ne ássátok meg saját sírjaitokat amerikai parancsra. Az igazság a Szovjetunió által ve­setett béketábor oldalán áll. Gál Lajos, Nagymácséd. Az örösi nép tiltakozása Községünk lakossága nagy felhá­borodással vette tudomásul, hogy a nyugati kapitalista hatalmak milyen erőfeszítéseket tesznek, hogy ismét életrekeltsék a Wehrmachtot és Nyu­gat-Németország újabb tűzfészke le­gyen Európának. A mi jelszavunk: „Építsd hazádat, erősíted a békét" és mindenáron tiltakozunk olyan szerződések ellen, amelyek veszélyeztetik a Világbékét. Az örösi dolgozók tisztában vannak azzal, hogy mit jelentene részükre egy' újabb háború. Meg kell teremteni Európában a kollektív biztonságot és megakadá­lyozni azt, hogy a francia, olasz és nyugat-németországi dolgozókat hábo­rúba kényszerítsék és veszélyeztes­sék a mi szeretett hazánkat, a népi demokratikus Csehszlovákiát. Egy eszméért, egy célért harco­lunk mindnyájan és nincs olyan erö, amely megállíthatna bennünket törek­vésünkben. Ha kell, fegyvert fogunk és úgy védjük szabadságunkat. Le a párizsi szerződéssel! Le az Amerikai Egyesült Államok háborús úszító ter­veivel! ÉYjer, a világbéke! Kalapos József. Helyes megállapítás Járásunkban nagy az autóbuszforga­lom, ezt mindnyájan tudjuk, akik munkahelyünkre vagy bevásárlások miatt utazunk Nagymegyerre. Az egyik utat röviddel karácsony előtt tettem meg, és útközben sok minden jutott az eszembe. Négy őra húsz perckor indul az autóöusz Ekecs felé. A járási hivatal dolgozóinak egy része ezzel az autó­busszal jár haza, de még ezenkívül üzemi dolgozók és az állami gazda­ság dolgozói is rendszereseiv-utaznak az autóbusszal, no meg az a sok asz­szony, akik vásárolni járnak Nagyme­gyerre. ( Az autóbusz már tömve van, nincs hely, és még 10—15-en tolakodnak felfelé; ők is szeretnének hazautazni. No, de már döcög is az autóbusz, viszi a népet a falujába. És minden­kinek eszébejut valami. Az egyik utas ait mondja, ha nem is a saját lába­mon állok, de mégis jobb ez az uta­zás, mint tíz évvel ezelőtt. A másik utasnak az jut az eszébe, hogy ez­előtt tíz évvel, ha Nagymegyerre visz­sza akart menni, akkor legtöbbször gyalog tette meg az utat, mert nem volt pénze vonatra. Ha kocsi ment el mellette, akkor a kocsis jól a lo­vak közé vágott, hogy ne kelljen a gyalogos embert felvenni a kocsijára. A harmadik utas azt mondja, hogy lehetne már\ több autóbuszjárat is. Természetesen, ez sem marad válasz nélkül. Nem az autóbuszjárat kevés, hanem a nép igényei nőttek meg, úgy­hogy ezért nem képesek az autóbu­szok, különösen a karácsonyi időszak­ban az utazókat teljesen kielégíteni. Egyik utas a másikat győzi meg. hogy nem az autóbusz kevés, hanem a le­hetőség más és a kényelem is. aki ezelőtt a rövid utat gyalog tette meg, az ma kényelmesen autóbuszon uta­zik. Sokan tíz évvel ezelőtt el sem tud­ták képzelni, hogy a háború óriási pusztításai után ilyen nagy fejlődésen menjünk .keresztül, hogy ennyi géf álljon rendelkezésünkre, ez még <:.-• munkban is sok lett volna. Hány em­ber szabadult meg a nehéz szántás, kaszálás, stb. munkájától, amit má már a gépek végeznek. Ha az elmúlt nehézségek leküzdé­sét tudatosítjuk, akkor a jövőben még jobban fogjuk munkánkat végezni. Belucz Imre, Padány Jól dolgoztak Az éberhardi önkéntes tüzoltóegyesü­let megtartotta évzáró gyűlését, ahol megmutatkozott, hogy munkájukat példásan végezték, mégpedig mind a kiképző gyakorlatokat, mind a cséplés ideje alatti éjjeli őrségállást. A pa­rancsnok, Nagy György, aki már húsz éve tagja a tűzoltóegyesületnek, rámu­tatott a szervezet fontosságára. Majd megválasztották az új vezető­séget. Az új elnök, Burger Lajos meg­köszönte a beléhelyezett bizalmat és megígérte, hogy példásan elegei fog tenni kötelességének. A tagság is ígé­retet tett, hogy képzettségüket a jö­vőben fokozni fogják. Szlovák János, a helyi nemzeti bizottság elnöke, Éberhard. Ahol még nincs postaláda Borsa község egyik dolgozójától, Bánó ÁVpád elvtárstól kritikai levelet kaptunk. Arról értesít s bennünket, hogy a községben, sőt a postahivatal épületén sincs postaszekrény. Ügy­látszik, a postahivatal ezt eddig nem vette észre és nem igyekezett e nyosságot kiküszöbölni. Reméljük, nő elvtárs panasza olvasása után a postahivatal vezetősége azon lesz, hogy a borsai dolgozók postaládába dobhassák leveleiket. «-. Az USA kiszorítja Franciaországot Indokínából Franciaország gazdasági és poli­tikai helyzete a baodaji Vietnamban napról napra' rosszabbodik. Ehhez nagy mértékben hozzájárul az Ame­rikai Egyesült Államok. A ,,Le Monde" című francia lap közli saigoni tudósítójának cikkét, aki beszámol Franciaországnak dél-viet­nami korlátozott gazdasági működésé­ről. . A saigoni francia ipari és keres­kedelemi vállalatok tulajdonosai gyors iramban eladják üzemeiket és kimen­tik vagyonukat Kambodzsába vagy az afrikai-francia koloniákra. f A tudósító azt írja, hogy a saigo­nf amerikai misszió vezetője, Collins tábornok néhány nappal ezelőtt Ngo Dinh Diem kormányának egymilliárd piasztert adott át. 1955-ben a „Köz­vetlen amerikai segítség" Dél-Viet­nam számára eléri a 100 milliárd dollárt. Franciaország teljesen meg van fosztva attól a lehetőségtől, hogy bármilyen formában ellenőrizze ennek a „segítségnek" a jellegét, amely dur­va ütést mér dél-vietnami helyzeté­re. A cikkben arról beszél a tudósító, hogy az USA minden erőfeszítést meg­tesz, hogy meggyorsítsa a francia üzemeknek indokínai likvidálását. V

Next

/
Thumbnails
Contents