Uj Szó, 1955. január (8. évfolyam, 1-26.szám)

1955-01-06 / 5. szám, csütörtök

2 ifi s

ze 1955. január 6. Az újrafelfegy vérzés meghiúsítására Nyugat-Németország munkásságának minden eszközt fel keii használnia A német demokratikus sajtó közli Walter Ulbrichtnak, Németország Szocialista Egységpárt jaKözponti Bizottsága első titkárának cikkét a német nép 1955. évi feladatairól. Walter Ulbricht a nemzetközi helyzetet elemezve rámutat, hogy a párizsi szerződésekkel új helyzet állt elő. Az amerikai és nyugatnémet imperialisták felkészülnek rá, hogy fegyveres erővel megzavarják a békés építőmunkát a Szovjetunióban, a Német Demokratikus Köztársaságban és a népi demokratikus országokban. A ném.et militarizmus felélesztése komolyan veszélyezteti a békét. A washingtoni és bonni kormánykörök most azt tervezik, hogy az év elején minden eszközzel igyekeznek megnyerni az újrafelfegyverzésben való együttműködésre a Német Szociáldemokrata Párt és a szakszervezetek vezetőinek egy részét. Ezek a törekvések fokozott éberségre kötelezik Nyugat-Németország munkásosztályát. — Most az a legfontosabb — folytatja Walter Ulbricht — hogy a nyugatnémet szakszervezeti kongresszus és a szociáldemokrata pártkongresszus hangzatos határozatait az újrafelfegyverzés ellen irányuló tettek kövessék, hogy megvalósuljon Bebel egykori, ma is időszerű jelszava: „Ennek a rendszernek egyetlen garast és egyetlen embert sem adunk!" Ez azt jelenti, hogy Nyugat-Németország munkásságának a tüntető gyűlésektől a politikai sztrájkokig minden eszközt fel kell használnia az újrafelfegyverzés meghiúsítására. A Demokratikus Németország Nemzeti Frontjának feladata az új esztendőben megmondani az igazat Németország lakosságának arról, hogy a német militarizmus felélesztése és a párizsi szerződések végrehajtása, súlyos veszéllyel fenyegeti a német népet és a német nemzet népérdekei ellen irányul. 1955-ben az a fő feladatunk, hogy megszervezzük a népi küzdelmet a párizsi szerződések végrehajtása ellen. — Belgiumban tovább erősödik a Nyugat-Németország felfegyverzése elleni harc A belgiumi haladó közvélemény fokozza a londoni és a párizsi egyezmények, valamint a Nyugat-Németország felfegyverzése elleni harcot. A „Drapeau Rouge" című újság jelentése szerint január 3-án a Bincho városában rendezett gyűlésen beszédet mondott Blum Izabella, az ismert békeharcos, .a Sztálin-békedíj laureátusa. Beszédében megemlékezett a békevédők nemrégiben lezajlott brüszsželi konferenciájáról, amelyen tiltakozó határozatot fogadtak el a német militarizmus felújítása ellen. Blum Izabella beszéde után a nagygyűlés igen sok résztvevője aláírta a Nyugat-Németország felfegyverzése elleni tiltakozó határozatot. A „Nők Szövetségének" haladó szervezete folytatja a különböző belga városokban a Nyugat-Németország felfegyverzése elleni tiltakozó aláírásgyűjtő-akciót. A „Drapeau Rouge" című újság jelentése szerint Szt. Vith városában a szakszervezeti tagok gyűlést tartottak. A résztvevők határozatot hoztak, amelyben kifejezésre juttatják a nyugatnémet szakszervezetek iránti szolidaritásukat, amelyek az újrafelfegyverzés ellen harcolnak. A francia sajtó a bizalom válságáról i A „Le Monde" párizsi napilap Maurice Duverger cikkét közölte. A cikk hangsúlyozza, hogy a párizsi egyezmények ratifikálására vonatkozó nemzetgyűlési határozatot a Franciaországra gyakorolt angol-amerikai nyomással érték el. A szerző rámutat arra, hogyha a képviselők többsége december 24-én elvetette Németország felfegyverzésének elvét és ezáltal kifejezte „mind a maga, mind választói forró kívánságát", akkor a december 30-i szavazás eredményeit azzal leset magyarázni, hogy a képviselők „kapituláltak angolszász szövetségeseink kérlelhetetlen akarata előtt és feláldozták a franciák érdekeit". A szerző megállapítja, hogy a bonni kormány azért kap fegyvereket, mert ez Washington kívánsága. „Németországot azért fegyverzik fel — folytatja Duverger — mert Nagy-Britannia féli Bonn gazdasági konkurrenciájától és a kiöregedett Jhurchill megfeledkezett a brit diplomácia vakságának helyes kritikájáról, amit 30 évvel azelőtt gyakorolt. A parlamentben elért néhány szavazattöbbség elegendőnek mutatkozott jogi határozat elfogadásához, azonban nem elégséges a nemzet közvéleményének és nagy vágyainak megváltoztatásához." A szerző véleménye szerint a Franciaországra gyakorolt angol-amerikai nyomás azt jelenti, hogy Anglia és az Egyesült Államok lemondtak a szerződések betartásának elvéről. A brüsszeli szerződés szövege, amely még mindig érvényben van, kategorikusan megtiltja Angliának Németország felfegyverzését Franciaország hozzájárulása nélkül. Ha Amerikát nem is köti ez a szigorú és pontos szerződés, amely közvetlenül a német militarizmus felújítása ellen irányul, az Atlanti paktum és a megszállásra vonatkozó egyezmények pontjai anynyira- világosak, hogy nem engedik meg nekik a francia vétó keretének túllépését. Ha Mendes-France igazat mondott (ez alatt Mendes-France ama kijelentése értendő, hogy Franciaországban „csak egy milliméter" hiányzott a Nyugat-Németországra vonatkozó egyoldalú angol-amerikai határozathoz), és ha igaza volt a Foreign-Officenek is, akkor ez azt jelenti, hogy az USA és Nagy-Britannia „a papírrongy" teóriához csatlakozott még előbb, mintsem megérezte volna Németország fertőző befolyását a NATO keretében. Ez azt jelenti, hogy nem hihetünk azoknak a kötelezettségeknek, amelyeket most magukra vállalnak, azéct, mert elhatározták, hogy tegnapi kötelezettségeiket tiem teljesítik. Ez annyit jelent, hogy bármilyen, a párizsi egyezményekben foglalt kezességekről valő tárgyalás felesleges, mert ezeket a garanciákat csak akkor fogják teljesíteni, ha ez az angolszászoknak tetszeni fog. A nyugati tömbben tehát a „bizalom nagymérvű válsága" tört ki, írja a szerző cikkének befejező részébep. „A francia nyilvánosság, amely tudatában van annak, hogy egy olyan határozatot erőszakoltak rá, amelyet lelke mélyéig elítél, megszilárdítja álláspontját e határozat következményeivel 1 szemben." Ho Si Minh elvtárs nyilatkozata a The Observer számára A francia lapok részletesen ismertetik azt a nyilatkozatot, amelyet Ho Si Minh elnök a The Observer című angol hetilapnak adott. E nyilatkozatban Ho Si Minh elnök mindenekelőtt kormányának azt az óhaját hangsúlyozza, hogy Kelet és Nyugat között — a különböző országok politikai rendszere közti különbségre való tekintet nélkül — a béke, a barátság és a jó kapcsolatok politikája valósuljon meg. A The Observer tudósítója megkérdezte Ho Si Minh elnököt, milyen magatartást tanúsítana kormánya, ha DélVietnam ellenezné a genfi egyezményben előírt általános választásoknak 1956. júniusában való megtartását. Az elnök így válaszolt: „Szilárdan hisszük, hogy ,)z egyezményt tiszteletben fogjhj- ártani, hogy a választások megtq oénnek majd a megszabott időn belü'l, és hogy országunk egyesülni fog." Ho Si Minh ezután hangsúlyozta, ä Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya az egész vietnami népet képviseli s rámutatott, hogy a kormány tagjai között különféle politikai pártok képviselői vannak, akik különféle társadalmi osztályokból és vallásfelekezetekből kerültek ki. „így például — mondotta — az egyik miniszter katolikus, az egyik államtitkár az uralkodó család tagja. Több miniszter nem tartozik semmilyen politikai párthoz. Még jobban ki akarjuk szélesíteni kormányunkat és be akarjuk vonni más olyan személyiségeket is, akik szakmájukban kiválóak és a nép iránt odaadóak." A tudósító ezután megkérdezte: Helyeselné-e ön a demokratikus köztársaság kormányának és a délvietnami kormánynak egyesülését 1956. júliusa előtt, vagy helyesebbnek tartja az általános választások bevárását? Ho Si Minh elnök így válaszolt: „Reméljük, hogy Dél-Vietnamnak olyan kormánya lesz, mkly tiszteletben fogja tartani a genfi egyezményt és amellyel megegyezésre tudunk majd jutni az országnak általános választás útjáh való egyesítésében." Arra a kérdésre, vajon a béke és egység felé haladásnak tekintené-e azt, ha a Ngo Dinh Diem-kormányt egy Bao Daj által alakítandó koalíciós kormány váltaná fel, Ho Si Minh így válaszolt: „Készek vagyunk együttműködni mindazokkal, akik tiszteletben tartják Svédország Kommunista Pártjának felhívása A „Ny Dag" című újság közölte Svédország Kommunista Pártja Központi Bizottságának az ország dolgozóihoz intézett felhívását. Svédország Kommunista Pártja Központi Bizottsága rámutat arra, hogy a [ nyugati agresszív erők katonai előkészületekettesznek és kijelentette, hogy a svéd kormánynak, a parlamentnek és az Egyesült Nemzetek Szövetségében levő svéd képviselőknek, valamint az egész svéd népnek mindent meg kell tennie, hogy ezeknek a gonosztevő terveknek megvalósulását megakadályozzák, hogy így megvédjék országukat a megsemmisítéstóľ, támogassák a lefegyverzés javaslatát, az atomfegyverek eltiltását és az európai kollektív .biztonsági rendszer' bevezetését. Svédország Kommunista Pártja minden erejével támogatni fogja ezeket a magasztos célokat. Svédország Kommunista Pártja Központi Bizottsági felhívja a kommunista és a szociáldemokrata szervezeteket a dolgozók közös érdekeinek védelmére. a genfi egyezményeket s a békét és Vietnam egységét akarják." A nemzetközi ellenőrző bizottság munkájával kapcsolatban Ho Si Minh elnök kijelentette: „A bizottság keményen dolgozik a genfi egyezmények végrehajtásának biztosításáért. Ez a munka még jobb eredményekkel járhatna, ha az amerikai beavatkozók francia és vietnami ügynökei nem folytatnának akn

amupkát." Felújítják a konszerneket Nyugat-Németországban A nyugatnémet monopóliumok felújítása tovább tart. Mint a „Freies Volk" című újság jelenti, „az európai' szén- és acélunió" határozata szerint a „Mannesmann" bányakonszernt feljogosították arra, hogy újból beolvassza a „Konsolidation Bergbau A. G.", valamint a „Stahlindustrie und Maschinenbau A G." és a „Stamag" részvénytársaságok ércfeldolgozó üzemeit. A Mannesmann konszern most több, mint 300 millió márka tökével fog rendelkezni. Ez a konszern, amely tevékenyen részt vett az első és második világháború előkészületeiben és megindításában, most a nyugatnémet acélnak 8%-át termeli. A „Der Spiegel" című nyugatnémet újság jelenti, hogy Nyugat-Németországban előkészületeket tesznek több régi német konszern formális felújítására. A „Hősch" konszern előkészíti az , Altessener Bergwerke A. G." részvénytársaság szénbányáival való egyesülését, amelyeket a megszálló hatóságok által kiadott törvényjavaslat alapján elkülönítettek. Az újság megjegyzi, hogy a rémet imperialisták régi monopóliumainak megújításáról van szó. AZ ÜJ SZÓ POSTÁJÁBÓL A német dolgozókhoz Amíg a Szovjetunió és a népi demokratikus államok békére vágyó dolgozó népe építi hazáját, addig a másik oldalon a nyugati imperialisták lázasan készítik háborús terveiket, száz meg százmillió békés dolgozó ellen. A szocializmus világának dolgozó népe azt üzeni a némét dolgozóknak, hogy minden öntudatos ember békejobbot nyújt a más nemzetiségű és más vallású népeknek, azért a némát dolgozó testvéreink kergessék haza amerikai gazdáikat, akik azt kívánják, hogy az egyik német a másikat gyilkolja Adenauer parancsára, úgy mint azt valamikor Hitler te'tte." Három világrészben csinált Hitler temetőt és sokmillió ártatlan ifjút és apát küldött sírba. A nyugati imperialisták és azoknak kiszolgálói jegyezzék meg 'maguknak, hogyha fegyvert fognak 900 millió békés dolgozó ellen, akkor a hatalmas Szovjetunió erejével s 133 nő szembe magukat. Azt hiszem ,'t, meg a német nép már megismerte ; jebányj jet hadsereg erejét. spor* Mi azzal is tisztában vagyunk. "yC nyugatra menekjilt vérszomjas és csúszott nagyuraink mindent elkr nek azért, hogy a munkásnépet ' mét ágyútölteléknek használhat ;BK De mi azt is tudjuk, hogy ez lesz a kapitalizmus tizenkettedik órája. Ezért mi azt kívánjuk, hogy Nyugat-Németország dolgozó népe békés úton egyesüljön a demokratikus Németországban dolgozó testvéreivel. Az amerikaiaknai) semmi keresnivalójuk Európában. Német dolgozó testvéreink] ne ássátok meg saját sírjaitokat amerikai parancsra. Az igazság a Szovjetunió által vesetett béketábor oldalán áll. Gál Lajos, Nagymácséd. Az örösi nép tiltakozása Községünk lakossága nagy felháborodással vette tudomásul, hogy a nyugati kapitalista hatalmak milyen erőfeszítéseket tesznek, hogy ismét életrekeltsék a Wehrmachtot és Nyugat-Németország újabb tűzfészke legyen Európának. A mi jelszavunk: „Építsd hazádat, erősíted a békét" és mindenáron tiltakozunk olyan szerződések ellen, amelyek veszélyeztetik a Világbékét. Az örösi dolgozók tisztában vannak azzal, hogy mit jelentene részükre egy' újabb háború. Meg kell teremteni Európában a kollektív biztonságot és megakadályozni azt, hogy a francia, olasz és nyugat-németországi dolgozókat háborúba kényszerítsék és veszélyeztessék a mi szeretett hazánkat, a népi demokratikus Csehszlovákiát. Egy eszméért, egy célért harcolunk mindnyájan és nincs olyan erö, amely megállíthatna bennünket törekvésünkben. Ha kell, fegyvert fogunk és úgy védjük szabadságunkat. Le a párizsi szerződéssel! Le az Amerikai Egyesült Államok háborús úszító terveivel! ÉYjer, a világbéke! Kalapos József. Helyes megállapítás Járásunkban nagy az autóbuszforgalom, ezt mindnyájan tudjuk, akik munkahelyünkre vagy bevásárlások miatt utazunk Nagymegyerre. Az egyik utat röviddel karácsony előtt tettem meg, és útközben sok minden jutott az eszembe. Négy őra húsz perckor indul az autóöusz Ekecs felé. A járási hivatal dolgozóinak egy része ezzel az autóbusszal jár haza, de még ezenkívül üzemi dolgozók és az állami gazdaság dolgozói is rendszereseiv-utaznak az autóbusszal, no meg az a sok aszszony, akik vásárolni járnak Nagymegyerre. ( Az autóbusz már tömve van, nincs hely, és még 10—15-en tolakodnak felfelé; ők is szeretnének hazautazni. No, de már döcög is az autóbusz, viszi a népet a falujába. És mindenkinek eszébejut valami. Az egyik utas ait mondja, ha nem is a saját lábamon állok, de mégis jobb ez az utazás, mint tíz évvel ezelőtt. A másik utasnak az jut az eszébe, hogy ezelőtt tíz évvel, ha Nagymegyerre viszsza akart menni, akkor legtöbbször gyalog tette meg az utat, mert nem volt pénze vonatra. Ha kocsi ment el mellette, akkor a kocsis jól a lovak közé vágott, hogy ne kelljen a gyalogos embert felvenni a kocsijára. A harmadik utas azt mondja, hogy lehetne már\ több autóbuszjárat is. Természetesen, ez sem marad válasz nélkül. Nem az autóbuszjárat kevés, hanem a nép igényei nőttek meg, úgyhogy ezért nem képesek az autóbuszok, különösen a karácsonyi időszakban az utazókat teljesen kielégíteni. Egyik utas a másikat győzi meg. hogy nem az autóbusz kevés, hanem a lehetőség más és a kényelem is. aki ezelőtt a rövid utat gyalog tette meg, az ma kényelmesen autóbuszon utazik. Sokan tíz évvel ezelőtt el sem tudták képzelni, hogy a háború óriási pusztításai után ilyen nagy fejlődésen menjünk .keresztül, hogy ennyi géf álljon rendelkezésünkre, ez még <:.-• munkban is sok lett volna. Hány ember szabadult meg a nehéz szántás, kaszálás, stb. munkájától, amit má már a gépek végeznek. Ha az elmúlt nehézségek leküzdését tudatosítjuk, akkor a jövőben még jobban fogjuk munkánkat végezni. Belucz Imre, Padány Jól dolgoztak Az éberhardi önkéntes tüzoltóegyesület megtartotta évzáró gyűlését, ahol megmutatkozott, hogy munkájukat példásan végezték, mégpedig mind a kiképző gyakorlatokat, mind a cséplés ideje alatti éjjeli őrségállást. A parancsnok, Nagy György, aki már húsz éve tagja a tűzoltóegyesületnek, rámutatott a szervezet fontosságára. Majd megválasztották az új vezetőséget. Az új elnök, Burger Lajos megköszönte a beléhelyezett bizalmat és megígérte, hogy példásan elegei fog tenni kötelességének. A tagság is ígéretet tett, hogy képzettségüket a jövőben fokozni fogják. Szlovák János, a helyi nemzeti bizottság elnöke, Éberhard. Ahol még nincs postaláda Borsa község egyik dolgozójától, Bánó ÁVpád elvtárstól kritikai levelet kaptunk. Arról értesít

s bennünket, hogy a községben, sőt a postahivatal épületén sincs postaszekrény. Ügylátszik, a postahivatal ezt eddig nem vette észre és nem igyekezett e nyosságot kiküszöbölni. Reméljük, nő elvtárs panasza olvasása után a postahivatal vezetősége azon lesz, hogy a borsai dolgozók postaládába dobhassák leveleiket. «-. Az USA kiszorítja Franciaországot Indokínából Franciaország gazdasági és politikai helyzete a baodaji Vietnamban napról napra' rosszabbodik. Ehhez nagy mértékben hozzájárul az Amerikai Egyesült Államok. A ,,Le Monde" című francia lap közli saigoni tudósítójának cikkét, aki beszámol Franciaországnak dél-vietnami korlátozott gazdasági működéséről. . A saigoni francia ipari és kereskedelemi vállalatok tulajdonosai gyors iramban eladják üzemeiket és kimentik vagyonukat Kambodzsába vagy az afrikai-francia koloniákra. f A tudósító azt írja, hogy a saigonf amerikai misszió vezetője, Collins tábornok néhány nappal ezelőtt Ngo Dinh Diem kormányának egymilliárd piasztert adott át. 1955-ben a „Közvetlen amerikai segítség" Dél-Vietnam számára eléri a 100 milliárd dollárt. Franciaország teljesen meg van fosztva attól a lehetőségtől, hogy bármilyen formában ellenőrizze ennek a „segítségnek" a jellegét, amely durva ütést mér dél-vietnami helyzetére. A cikkben arról beszél a tudósító, hogy az USA minden erőfeszítést megtesz, hogy meggyorsítsa a francia üzemeknek indokínai likvidálását. V