Uj Szó, 1955. január (8. évfolyam, 1-26.szám)

1955-01-06 / 5. szám, csütörtök

1955. január 6. 3 Áz országok egyesítsék törekvéseiket a közös biztonság megteremtése érdekében Sajtókommentárok G. M. Malenkov újévi nyilatkozatáról KlNAI NÉPKÖZTÁRSASÁG G- M. Malenkovnak Ch. E. Schutt t-déseire adott válaszai nagy érdekést keltettek a kínai közvéleményG M. Malenkov válaszainak nágy figyelmet szentelt a sanghaji nemzeti rádióállomás, amely több ízben közölte G. M. Malenkov nyilatkozatát. A „Venguibao" című lap a kővetkezőket írja. Malenkov elvtárs válaszaiban behatóan elemezte a nemzetközi helyzetet. Rámutatott arra, hogy a három nyugati nagyhatalom a fontos nemzetközi kérdések közül elsősorban a német kérdés megoldását egyoldalúan akarja elintézni. Nem lehet azonban ilyetj egyoldalú politikát folytatni — teszi hozzá a lap — és egyben a nemzetekben illúziókat kelteni a négyhatalmi konferencia összehívásáról. A lap így folytatja: A Szovjetunió és a többi békeszerető országok és az egész világ nemzetei továbbra is a nagyhatalmak konferenciájának összehívása mellett vannak, ami megoldaná a vitás nemzetkpzi kérdéseket. Ilyen konferenciát azonban nem lehet háborús légkörben tartani. Világos, hogy a békét csupán a párizsi egyezmények ellen és az amerikai-rsangkajsekféle szerződés ellen vívott határozott harccal lehet megvédelmezni. FRANCIAORSZÁG A párizsi reggeli lapok január 3-án első hegyen közölték G. M. Malenkov válaszaival kapcsolatos kommentárjaikat. A „Combat" című lap azt ír^Ju hogy ezek a válaszok „a szovjet külpolitika alapvető téziseit" érintik, és ezért „gondosan áttanulmányozták őket a nyugati diplomaták, akik bizonyos nyugtalansággal kérdezik, hogy milyen álláspontot foglal el most a Szovjetunió a Nyugat intézkedéseivel kapcsolatban." A „Franc Tireur" lehetségesnek tartja, hogy konferenciát hívjanak össze a Távol-Kelet problémáinak meg tárgyalására. Végezetül — írja a lap — azt a konferenciát, amelyen helyreállították az indokínai békét, a berlini konferencián elfogadott határozatok alapján hívták egybe. Az Ázsiáról szóló tárgyalások eredményeképpen összehívhatnak sikeres konferenciát Európáról is. Pierre Courtade, a l'Humanité külpolitikai szemleírója rámutat hogy a német militarizmus hívei a párizsi egyezmények ratifikálása utáni tárgyalások lehetőségeiről szóló beszédeikkel leplezni akarják tetteiket. Nyilvánvaló azonban, írja a szemleíró, hogy a ratifikáció után a Kelettel tartandó tárgyalások a német kérdésről tárgytalanok lennének azon egyszerű okból, hogy nem volna többé miről tárgyalni. Malenkovnak a „Telenews" amerikai sajótügynökség képviselőjének adott válaszai nem hagynak semmi kétséget afelől, hogy „a nemzetközi problémák és elsősorban a német kérdés külön megoldása az USA, NagyBritannia és Franciaország kormányai részéről nem más, mint kísérlet arra, hogy kizárják annak lehetőségét, hogy a problémákat sikeresen megoldják a négyhatalmi konferencián. Malenkov világosan hangsúlyozta, hogy „nem lehet megvalósítani ilyen politikát és egyben a nemzetekben illúziókat kelteni a négyhatalmi konferenciáról." NAGY-BRITANNIA G. M. Malenkov válaszai Ch. E. Schutt amerikai újságíró kérdéseire nagy érdeklődést keltettek Londonban. E válaszokat a napilapok nagy része már január elsejei későbbi kiadásaiban közölte kommentár nélkül. Például a „Daily Express" című lapnak újra kellett szednie egész első oldalát, hogy a válaszokat fő helyen közölhesse. A brit külügyminisztérium hivatalos kommentárokat adott ki. G. M. Malenkov nyilatkozatával kapcsolatban, amely szerint a Távol-Keleten fennálló ellentétek megoldására irányuló diplomáciai tárgyalásokat örömmel kell fogadni, tekintettel a genfi értekezlet tapasztalataira, a brit külügyminisztérium képviselője beismerte, hogy „a genfi értekezlet sikeres volt". Továbbá rámutatott, hogy a brit kormány a Távol-Keleten fennálló feszültség enyhítésére törekszik, azonban azt állította, hogy az adott időszakban „a távol-keleti ügyek megtárgyalásának sikere" kevéssé valószínű. Továbbá idézte a hivatalos személyiségeit válaszait, amelyekben arról van szó, hogy nem lehet semmilyen négyhatalmi konferenciát összehívni a párizsi egyezmények végső ratifikálása előtt és így újból hangsúlyozta a brit kormánynak azt a törekvését, hogy „eröpolitikát" folytasson, jóllehet teljesen világos, hogy' a párizsi egyezmények ratifikálása a négyhatalmi konferenciát, mégpedig a német kérdésről szóló konferenciát is tárgytalanná tenné. Az összes napilapok január 2-i és 3-i számaiban közlik a külügyminisztériumnak ezt a kommentárját G. M. Malenkov válaszaival kapcsolatban. Némely napilap emellett csupán a Távol-Kelet kérdését emeli ki. AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK G. M. Malenkovnak Ch. E. Schutt kérdéseire adott válaszai izgalmat keltettek az USA uralkodókcreiben. Ez megnyilvánult többek között abban is, hogy az amerikai sajtó, amely közölte a G. M. Malenkov válaszairól szóló hírt, megkísérelte, hogy kitérjen a legfontosabb Uérdések elől, amelyeket a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke kifejtett. Az amerikai napilapok többsége csupán arre szorítkozik, hogy megjegyezze, hogy G. M. Malenkov válaszait Washingtonban „hűvösen fogadták." „Az USA magas tényezői — írja az „Associated Presse" hírügynökség washingtoni tudósítója — a nyilatkozatot hűvösen fogadták... Az állami departement elutasította hivatalos kommentár kiadását." Jellemző, hogy az amerikai sajtó a G. M. Malenkov által megvilágított nemzetközi kérdések közül túlnyomó részt csak azt a választ kommentálja, amely a Távol-Kelet kérdéseinek tárgyalások útján való megoldására vonatkozik. A kommentátorok emellett igyekeznek elhitetni, hogy az ilyen tárgyalások nem járnának sikerrel. Ami a német kérdést illeti, csupán kevés napilap igyekszik polemizálni G. M. Malenkov nyilatkozatával. Így a „New York Herald Tribúne" című lap úgy véli, hogy „az orosz miniszterelnök jelenlegi programjának talán az a legfontosabb pontja, hogy megszüntessék Nyugat-Németország felfegyverzését, ami előfeltétele az USA es a Szovjetunió közötti kapcsolatok megjavulásának. „Egyben ijesztgetni igyekszik azzal a „veszéllyel", amely állítólag a nyugati hatalmakat fenyegeti a Szovjetuniónak a német kérdesben tett javaslataiban és azt állítja, hogy a Szovjetunió célja „a Nyugat kettészakítása és befolyásolása." Újévi üdvözlő táviratok a köztársaság elnökéhez, a miniszterelnökhöz és a külügyminiszterhez Antonín Zápotockýnak, a Csehszlovák Köztársaság elnökének újévi üdvözlő táviratot küldött: Mohamed Zahir őfelsége, Afganisztán királya; Hadzsi Lesi, az Albán Népköztársaság népgyűlése elnökségének elnöke; Gamal Abdel Naszr, az egyiptomi kormány elnöke.; 1. Hajié Szelasszijé őfelsége, Ethiópia császára; Mohamed Reza Pahlevi őfelsége, Irán sah ja; Dobi István, a Magyar Népköztársaság elnöki tanácsának elnöke; Zhamsarangin Szambu, a Mongol Népköztársaság Nagy Népi Hurálja elnökségének elnöke; Wilhelm Pieck, a Német Demokratikus Köztársaság elnöke; Alekszander Zawadszki, a Lengyel Népköztársaság állami tanácsának elnöke és dr. Petru Groza, a Román Népköztársaság nagy nemzetgyűlésének elnöke. Viliam Široký miniszterelnök az új év alkalmából üdvözlő távisatokat kapott Mehmed Sehtől, az Albán Népköztársaság minisztertanácsa elnökétől, Valko Cservenkovtól, a Bolgár Népköztársaság minisztertanácsa elnökétől, Nagy Imrétől, a Magyar Népköztársaság minisztertanácsa elnökétől: Jundzsagin Cedenbaltól, a Mongol Népköztársaság minisztertanácsa elnökétől, Ottó CTrotewohltól, a Német Demokratikus Köztársaság kormányelnökétől; Josef Cirankiewicztől, a Lengyel Népköztársaság minisztertanácsa elnökétől és Gheorghe Gheorghiu-Dejtől, a Román Népköztársaság minisztertanácsa elnökétől. Václav Dávid külügyminiszterhez újévi üdvözlő táviratokat intéztek: Boldoczki János, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere, Bajarin Zargalsajhar, a Mongol Népköztársaság külügyminisztere; dr. Lothar Bolz, a Német Demokratikus Köztársaság kormányelnökhelyettese és külügyminisztere, Marian NSszkowski, a Lengyel Népköztársaság külügyminiszterének helyettese és Simion Bughici, a Román Népköztársaság külügyminisztere. A szíriai parlamentben élesen tiltakoztak az idegen tőke behatolása ellen Mint a sajtó jelenti január 3-án, a szíriai parlament gyűlésén foglalkoztak a nafta-kérdéssel. Igen sok képviselő élesen kritizálta az „Iraq Petroleum Company" angol-franciaamerikai nafťatársaságnak azt a magatartását, hogy beavatkoznak az ország belső ügyeibe. A képviselők kiemelték, hogy az ezzel a konszernnel kötött egyezmény nem felel meg Szíria jelenlegi helyzetének. (Mint ismeretes az egyezményt abban az időben kötötték, amikor Szíria francia mandátumi terület volt.) .Fakher Kiali, Szíria nemzetgazdasági minisztere beismerte, hogy az „Iraq Petroleum Company" hatalmas hasznot vág zsebre a szíriai természeti kincsek kiaknázásával. Hozzátette, hogy Szíriának magának kell kihasználnia gazdagságát és meg kell változtatni az Iraq Petroleum Companyval abban az időben kötött egyezményt, amikor még Szíria mandátumi terület volt. Chaled Bagdas képviselő, a Szíriai Kommunista Párt főtitkára, aki a vitában felszólalt, követelte, hogy vessenek véget annak a helyzetnek, hogy „Iraq Petroleum Company" állandóan beavatkozik Szíria belügyeibe. Kifejtette, hogy „ezek a naftatársaságok és más társulatok állam akarnak lenni az ' államban." Állandóan beleavatkoznak a stíriai belügyekbe, ,n választásokba, a szakszervezeti ügyekbe, az Ország vezetésébe és végül még politikai pártokat is alapítanak." Bagdas kijelentette, hogy egyik elsőrendű feladat, amelyet a nép kívánságára meg kell valósítani az, „hogy vessenek véget ennek a beavatkozásnak " Január elsején Hanoiban katonai parádé és manifesztáció volt abból az alkalomból, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya viszszatért a fővárosba. A manifesztáció résztvevői nagy lelkesedéssel üdvözölték Ho Sí Minh elnököt, Fam Van Dong miniszterelnökhelyettest és a kormány és š párt többi képviselőjét. A manifesztáción több mint 100.000 ember vett részt. Mint a Reuter jelenti, El Ferdannál pénteken a Szuezi-csatornába zuhant egy acélból épült híd. A leszakadó híd egy libériai olaj-tartály ha jóra esett és súlyos károkat okozott. Emberéletben nem volt veszteség. Ez a legsúlyosabb szerencsétlenség a Szuezi-csatorna 85 éves történelme folyamán. A csatornába zuhant hídroncs 'megakasztotta a forgalmat. Tizennyol? hajó nyomban kénytelen volt megszakítani útját. dü ha ]oi 1954-ben. a világpolitika e rendkívül mozgalmas esztendejében a berlini négyhatalmi értekezlet volt az első kiemelkedő nemzetközi esemény. Berlin újabb mérföldkő volt a nemzetközi feszültség enyhülésének útján, amelyen 1953 nyarán, a koreai fegyverszünet megkötésekor indult el a világ. A tárgyalások elvének győzelmét jelentette ez az értekezlet, amely a feszültség egyik legfőbb tényezőjével a német kérdéssel foglalkozott A nyugati hatalmak konoksága megakadályozta, hogy ez a tanácskozás megegyezést hozzon létre a német egység kérdésében Mégis a külügyminiszterek berlini találkozója nagyjelentőségű volt. Egyrészt a szovjet javaslatok élesen • megvilágították a német egység helyreállításának egyedüli járható és egyedül ésszefű útját, másrészt Berlinben határozták el a távol-keleti kérdésekkel foglalkozó genfi értekezlet összehívát, végül a Szovjetunió itt terjesztte elő első ízben az európai kollek4v biztonsági rendszer megteremtésére irányuló javaslatát. A világpolitika egy esztendeje GENF — A BEKETABOR HATALMAS GYŐZELME Genf a nemzetközi béketábor győzelmét hozta: véget vetett a hét éve húzódó indokínai háborúnak. Pedig azok az erők, amelyek a berlini megegyezést elgáncsolták, mindent elkövettek a háború folytatása érdekében. De ha sikerült is elérniök, hogy a koreai fegyverszünetet ne kövesse béketárgyalás — semmiféle mesterkedéssel nem tudták megakadályozni, hogy a „szennyes háborút" elvesztett Franciaország fegyverszünetet kössön a Vietminhhel. Véget ért tehát ez a háború is, a Szovjetunió és Kína következetes békepolitikája eredményeképp hathatósan tovább enyhült a nemzetközi feszültség. A nemzetközi légkör egyre kedvezőbbé vált. A Béke-Világtanács beróni ülésszaka az elért hatalmas eredményekre támaszkodva tűzte ki az új feladatokat a nemzetközi békemozgalom elé. A Szovjetunió kormánya^ új javaslattal fordult Európa népeihez az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtése érdekében, amelynek keretében véglegesen rendezni lehetett volna a német kérdést is. A béketábor országai újabb és újabb erőfeszítéseket tettek a különböző rendszerekben élő népek békés együttélésének biztosítására. Sikerült részleteredményeket elérni a leszerelés körül folyó tárgyalásokban is. Az atomenergia békés felhasználására vonatkozó ügyrendi kérdésben egyhangú határozat született az ENSz-ben. A MONOPÓLIUMOK ELLENTÁMADÁSA A nemzetközi bizalom megjavult, a népek fellélegzettek. Ugyanakkor azonban a haditermelésre alapozott amerikai gazdasági életet pendkívül érzékenyen érintette a koreai és az indokínai fegyverszünet megkötése A vásárlások katasztrofálisan visszaestek, a gyárak kénytelenek holtak csökkenteni termelésüket. A General Motors 1954 első kilenc hónapjában 21.000 munkást tett az utcára. A Studebacker 20 százalékkal csökkentette a béreket. > Hasonló helyzet alakult ki számos más iparágban is. Az összezsugorodó belföldi fogyasztás sehol sem tudta pótolni az elmaradt hadirendeléseket. Eisenhower kormánya adócsökkentésekkel sietett ugyan a monopóliumok megsegítésére, de ismét bebizonyosodott, hogy az imperialista gazdaság létalapja a hadiszállítás, a háború előkészítése, elsősorban pedig maga a pusztító háború. £ monopóliumoknak nem ízlett a nemzetközi feszültség enyhülése. Az amerikai monopóliumok ezért általános ellentámadást kezdtek a világ békeszerető népei ellen, a nemzetközi feszültség újabb fokozására. Az ellentámadás minden vonalon megindult: Európában és Ázsiában, az ENSz-ben és más nemzetközi szervezetekben új háborús tömbök összetákolásával és a meglévők kibővítésével. Minthogy pedig gyors eredményt akartak felmutatni mintegy az eltentámadás bevezetéséül, gyalázatos katonai akcióval leigázták a kis Guatemala hősi népét. * A HÁBORÚS PAKTUMOK POLITIKÁJA Európai akciójuk súlypontjává a nyugatnémet újrafelfegyverzést, a náci Wehrmacht feltámasztását tették. Hiszen nyilvánvaló, hogy az európai népek bék%s életét elsősorban a nyugatnémet tűzfészek veszélyezteti. Washington ezért ráparancsolt a francia kormányra, hogy sürgősen ratifikáltassa a jiégy év óta tervezett „európai védelmi közösségről" szóló háborús szerződést. A francia nemzetgyűlés azonban — a nép akaratát tolmácsolva — elutasította azt. Az amerikai .háborús uszítók első európai ellentámadása tehát' csúfos kudarcba fulladt. Annál dühödtebben kezdtek újabb és újabb akciókba. Szeptemberben és októberben lázas igyekezettel szőttek új terveket a washingtoni boszorkánykonyhán. Az ázsiai népek elleni hidegháború során Manillában megalakították a gyarmatosító hatalmak délkeletázsiai háborús tömbjét, nem törődve az ottani népek és a délkeletázsiai kormányok többségének határozott ellenzésével. Az ENSz új ülésszakán újból elgáncsolták a népi Kína ENSz-tagságát és megakadálvozyák a koreai béketárgyalások megkezdését. Háborús szerződést kötöttek Csang Kaj-sek bandájával, amely fokozta kalóztevékenységét Kína partvidékén. Ugyanakkor Európában tovább kísérleteztek a náci Wehrmacht feltámasztásával. A londoni és a párizsi értekezleten a nyugati kormányok új népellenes szerződésekben állapodtak meg, amelyek új formában a régi célt követték: a nyugatnémet fasiszta hordák rászabadítását Európa népeire. Lázas gyorsasággal hajszolták keresztül ezeket a megállapodásokat, miközben különféle látszatintézkedésekkel — angol garancia, a nyugatnémet fegyverkezés papiros korlátai, stb. — igyekeztek elaltatni az európai népek éberségét. VÁLASZ A HÁBORÚS GYÜJTOGATÖKNAK Európa ellenségeinek, a béke ellenségeinek a moszkvai értekezlet adott határozott, félreérthetetlen választ.' Ez az értekezlet feltárta Nyugat-Németország újrafelfegyverzésének minden veszélyét és világosan rámutatott az újrafelfegyverzés elkerülhetetlen következményeire. Kifejezésre juttatta ez az értekezlet a sáabad országoknak azt a szilárd elhatározását, hogy a háborús kalandorok „erőpolitikájával" még nagyobb erőt szegeznek szembe, olyan hatalmas erőt, amelynek acélfaláról véres fejjel hull vissza az agresszorok minden próbálkozása. A moszkvai értekezletet megelőzően a Béke-Világtanács stockholmi ülésszaka a népek százmillióinak törhetetlen békeakaratával válaszol az imperializmus • ellentámadására, majd néhány héttel később a Szakszervezeti Világszövetség foglalt állást a nemzetközi munkásosztály nevében a béke megőrzése és a nemzetközi feszültség enyhítése mellett, s a háborús uszítók ellen. Az év utolsó hetében Párizsra figyelt a világ, a francia nemzetgyűlés drámai tanácskozására, amelynek során először elvetették, majd — fokozódó amerikai és angol nyomásra — megszavazták a nyugatnémet újrafel'fegyvérzést. Alig egy hét telt el a két szavalás között és e két hét alatt nem a francia nép véleménye változott meg ebben a kérdésben, hanem csupán néhány megvásárolható politikusé. A francia nép igazi akaratát az első szavazás tükrözte és semmit sem változtatott ezen a második szavazás eredménye. Mint ahogyan nem változtatott azon a tényen sem, hogy az újraéledő német militarizmus elsősorban a katonailag gyengébb Franciaországot veszélyezteti. Azt kell-e mondanunk ezek után, hogy az 1954-es esztendő, amely a nemzetközi feszültség enyhülésének jegyében indult, most a feszültség növekedése jetjyében ért véget? Kétségtelen, hogy az amerikai monopoltőke ellentámadása, az utolsó hónapokban egymást követő imperialista mesterkedések nem a béke ügyét szolgálták. Ez azonban az eseményeknek csupán az egyik oldala. Másrészt viszont az imperialista táboron belüli ellentétek fokozódó kiélesedése, a béketábor országainak szakadatlanul növekvő ereje, a Szovjetunió következetes békepolitikája, a nemzetközi békemozgalom kiszélesedése, a munkásosztály akcióegységének megszilárdulása tárul a szemünk elé az elmúlt év világpolitikai eseményeiből. Különösen azonban a béketábor országainak fokozódó gazdasági és legyőzhetetlen katonai ereje, mint a legfőbb olyan tényező, amely le tudja fogni, a háborús kalandorok gyújtogató kezét. (A Népszava című újság cikke nyomán.)