Uj Szó, 1955. január (8. évfolyam, 1-26.szám)

1955-01-05 / 4. szám, szerda

1955. január 5 . ||J SZ0 ; • l ^ élet r3attifánkan \ 5 Szép összegeket kapnak majd a zárszámadás után A FRISSEN ESETT HÖ mint fehér lepel terült szét a tájon. Amerre csak a szem ellát, mindenütt hólepte széles szántóföldek az út két oldalán. Csen­des minden. Téli álmát alussza a táj. Itt-o£t egy fogolycsapat repül fel nagy hurrogással. Feltűnnek előttünk Baty­tyán község házai, a célnál vagyunk. Ami először is szemünkbe tűnik a faluban, az a volt urasági kastély, amelyet jelenlég csak raktárnak hasz­nálnak, mégis elég emlékeztetően idézi fel bennünk a múltat. Az embernek keserűséggel telik meg a szíve, ha arra gondol, mit szenvedett itten a nép, kitéve az akkori urak kénye­kedvének. Gróf Sennyei Pálnak volt itt a birtoka, amelyen a 25 béresen kívül idénymunkások is dol­goztak. A gróf intézője és teljhatal­mú .megbízottja Diőszeghy Imre volt. Az alkalmazottak között úgy váloga­tott, mintha csak közönséges áruval lett volna dolga. Akinek a személye nem tetszett, azt azonnal kidobtn a munkából, nem törődve azzal, hogy miből fog azután élni. Azok az emberek, akik annak ide­jén az uraságnál mindenféle sanyar­gatásoknak voltak kitéve, húzták az igát, ma is itt élnek a községben, mint megelégedett szövetkezeti tagok, akik becsületes és békés munkával építik a boldog holnapot. A régi rossz napokra már csak mint kellemetlen emlékre gondolnak vissza. A volt ura­sági majorban ma korszerű gazdasági épületek sorakoznak. Az új sertésis­tállók és a dohányszárítók is a battyá­niak szorgos munkáját bizonyítják. CSONKA JÁNOS, a szövetkezet el­nöke, büszkén mondja el, hogy kez­detben sok akadállyal kellett megküz­deniük. Azonban odaadó, becsületes munkával leküzdötték a nehézségeket s ma már bátran néznek az évzáró taggyűlés elé, amikor is beszámolnak az elmúlt év gazdasági eredményeiről. A tagok között járva mindenütt meg­elégedett emberekkel és asszonyokkal találkozunk, akiK készséggel beszélnek munkájukról és boldogan az elért eredményekről. Az 1954. év munkájának eredményei mind azt bizonyítják, hogy Battyán község dolgozó parasztjai a szocialis­ta falu szorgos építői. Az elmúlt nyá­ron az időjárás nem vdTt a legkedve­zőbb, s ezért a növénytermelésben, de legfőképpen a kalászosoknál nem érték el a várt hozamot, de a dohány­és a rizstermelés, mely utóbbival még csak kísérleteznek, szép eredménye­ket hozott. A dohányból 10 mázsás hozamot értek el hektáronként, ami elég szép eredmény a battyáni határ­ban. A beváltásnál 14 koronát kaptak kilónként. Rizsből 9,5 vagonnal ter­meltek a 40 hektárnyi területen. A BEGYŰJTÉSI MUNKÁKAT idejé­ben és minden veszteség nélkül vé­gezték el. Már október 20-ára befejez­ték az összes betakarítási munkát s amellett bőséges téli takarmányt is biztosítottak az állatállomány részére. Eleget tettek Ijeadási kötelezettsé­güknek is. Terven felül 50 darab ser­tést értékesítettek a szabadpiacon. Meg is lehet ám nézni sertéstenyész­tésüket. A jól táplált és jól gondo­zott sertésállomány Szabó Józsefné és Horváth Péter odaadó munkáját di­cséri. Egy anyasertéstől 10 malacot neveltek fel az év folyamán. A súly­gyarapodás a hízósertéseknél az 1 kg­ot is meghaladja. Horváth Péter valamikor az uraság­nál dolgozott. Abban az időben bizony alaposan kihasználták, munkáját nem értékelték, s annyit fizettek nekik, amennyit akartak. Ma Horváth Péte­rék családi ház építésére készülődnek. Meg van hozzá minden anyaguk, csak a tavaszt, a szép időt várják, hogy hozzáláthassanak a munkához. A ka­pitalista rendszerben ezt nem tehették meg, mert miből is? A községben most nemcsak Horváthék, hanem so­kan mások is ott tartanak, hogy új családi házat építenek. Van miből, hi­szen Horváth Péter egész évben elő­legként több mint 10.000 koronát és több mint 25 mázsa búzát kapott. A megelégedés mosolyát fedezzük fel az arcukon, ahogyan elnézzük őket. Mennyi példás és élenjáró dolgozót Örömmel A felsőszemerédi EFSz tagjai meg­értették, hogy a tanulás az általános műveltség gyarapítását jelenti és hogy a tanulással a békét is erősíteni le­het. A szövetkezeti tagok részére szervezett munkaiskolába férfiak és nők, összesen 25 személy jelentkezett, ami szép szám egy 230 lakosú falu­ban. Még az iskola megnyitása előtt ki­jelentették a tagok, hogy tanulni fog­nak és pótolják azt, amit a múltban nem az ő hibájukból elmulasztottak. Egyetértenek abban, hogy hazánknak sokoldalúan képzett emberekre van szüksége. Az iskolában azonban nem­csak politikai nevelésben, hanem ala­pos szakképzettségben is részesül­nevelt már a szocialista nagyüzemi termelés! Sőt elmondhatjuk, vala­mennyien példás tagjai szövetkeze­tüknek. ITT VANNAK PÉLDÁUL: Tóháty József, aki 630 munkaegységet, Ko­vács Béla 640 és Balogh Béla 650 munkaegységet szerzett. Ugyanakkor az asszonyok sem maradtak le a.fér­fiak mögött. Dohányos Mihályné, Bod­nár Istvánné és Szivolics Istvánné példás munkájukkal kiérdemelték a tagság legnagyobb elismerését. Mun­kájukkal azért harcolnak, hogy a múlt soha se térhessen vissza és a világ valamennyi dolgozója békében dolgozhasson a világbéke megszilárdí­tásáért. Elítélnek ők minden háborús nézetet, mert egyedüli céljuk a békés termelés. A kulturális élet terén is nagy a változás a községben. A kul­túrház kedvelt szórakozóhelye mind a fiataloknak, mind az öregeknek. Az ifjúság a Csemadok- és a CsISz-szer­vezetekbe tömörülve színielőadásokkal Szórakoztatja a falu népét. A kapitalista rendszerben csak egy iskola volt a községben, ma nyolcéves magyar és szlovák nemzeti iskola is van, ahol a község dolgozóinuk gyermekei a legjobb nevelésben része­sülnek. A kulturális élet fellendítésé­ben nagy szerepet játszik a községi könyvtár is, amely állandóan rendel­kezésére áll a falu dolgozó parasztjai­nak. HA ÖSSZEHASONLÍTJUK a múltat és a mát, világosan láthatjuk, hogy milyen változásokon ment át népi de­mokratikus államunk valamennyi köz­ségével együtt Battyán is. Kaszonyi István tanulnak nek. Megismerik a növények életét, ? talaj összetételét, a szovjet munka­módszereket. Az előadást érdeklődés­sel hallgatják a dolgozók és hálájukat fejezik ki pártunknak és kormányunk­nak azért, hogy díjmentesen, jól fű­tött iskolában tanulhatnak anyagi veszteség nélkül, mert arra az időre, amelyet az iskolában töltenek el, a múnkaegységeket is megkapják. Ezek az emberek azzal az eltökélt szán­dékkal hagyták el az Iskolák kapuit, hogy tovább tanulnak az eletben is, hogy hasznára lehessenek hazánknak. Oren Kálmán, a felsőszemerédi magyar tannyelvű iskola igazgató-tanítója Legutóbb Szolnocskáról írtam. Akkor szemrehányást kaptam azért, hogy minden szövetkezetről írok, csak o perbenyikiről nem. Va­lóban elhanyagoltam ezt a szövet­kezetet, pedig ha' vesszük, itt is van bőven írniváló, ezt kellett megál­lapítanom, amikor a napokban megtekintettem a szövetkezetet. Az egységes földművesszövetke­zet irodájában Kondás Józsefet, az elnököt keresem. A könyvelő, aki­nek mindig a négy fal között van dolga, azt mondja, hogy itt nem ta­lálom meg, mert az elnök csak igen keveset időzik az irodában. „De ha akarja, elkísérem magát, széjjelné­zünk és csak ráakadunk valahol az elnökre" — ajánlkozik. Bácskái Já­nos zootechnikus mondja, hogy ott is járt, de már elment a mezőgaz­dasági csoport munkáját megtekin­teni. Megyünk Fetykó Mihályhoz s ott megtudjuk, hogy Kondás elv­társ Királyhelmecre ment. így tehát nem volt szerencsénk. Visszatértem tehát a csoportveze­tőkhöz és őket kértem meg, mond­ják el, mit végeztek el eddig a ter­vezett mezőgazdasági munkákból. Fetykó Mihály elmondja, hogy az összes mezőgazdasági munkákat elvégezték, beleértve az őszi mély­szántást is. Az építkezési csoport vezetője pedig arról világosít fel, hogy ők sajnos nem tudták a ter­vet, teljesíteni, mert kevés az épít­kezési anyag. Á könyvelővel elmegyünk még az irodába, ahol az után érdeklő­döm, ami a legjobban érdekel, hogy a szövetkezet tagjai megelégedet­tek-e a jutalmazással. A kérdésre tüstént megkapom a választ, ami igazán meglepő, igazán szép.jróth Lajos például ledolgozott munka­egységei után 12.000 korona kész­pénzt és 30 mázsa terményt. Tóth Mihály 11.000 koronát és 32 i» ízsa terményt és végül Sápos Lajos 10.700 koronát és 33 mázsa ter­ményt kapott előlegül. Még az év­végi zárszámadásig nem jutottak el. Hozzáértő emberek becslése sze­rint szép összeg lesz még az, amit a tagok a zárszámadás napja után kapnak. Zelenák István, Príbenyik A pálóciak hároméves fejlesztési tervéből A galántai járás mind a 22 EFSz-e kidolgozta a mezőgazdasági termelés hároméves fejlesztési tervét. A tervet a kosúti, királyrévi és a feketenyéki szövetkezetek készítették el leghama­rább. Az elsők között szerepel a pá­lóci EFSz is, ahol a szövetkezet tagjai tisztában vannak vele, milyen nagy feladatok előtt állnak, ha teljesíteni akarják pártunk X. kongresszusának határozatait. A szövetkezeti tagok valamennyi EFSz-ben elhatározták, hogy minden erejüket latbavetve fognak küzdeni a mezőgazdaság fejlesztését szolgáló hároméves terv megvalósításáért, mert mindenki előtt világos, hogy ezzel gyarapítják szövetkezetüket és hozzá­járulnak dolgozó népünk életszínvo­nalának emeléséhez. A pálóci szövetkezet már ebben az évben is jó eredményeket ért el. Bú­zából hektáronként átlag 22 mázsát termeltek, de hároméves terv szerint 1957-ben 26 mázsát termelnek hek­táronként. A hektárhozamok emelését az agrotechnikai elvek helyes betar­tásával, kellő trágyázással és mű­trágyázással és főleg a szovjet mun­kamódszerek alkalmazásával érik el. I A többi termékekből a mezőgazda­ság fejlesztését szolgáló hároméves terv így fest: Hektáronként: 1955' 1956: 1957: mázsákban: árpa kukorica cukorrépa dohány takarmányrép őszi lendek lucernaszéna egész évi tejhozam tehenenként: 1930 2200 2450 A szövetkezetben minden feltétel megvan arra, hogy teljesítsék a me­zőgazdaság hároméves fejlesztési ter­vet. Krajčovič Ferdinánd Galánta. 25,1 26,30 27,80 32 34,80 37,5 290 315 330 15,2 16 18,5 355 380 100 200 210 220 50 53 55 tos eszköze azonban a szövetkezet munkaterve is. Természetesen e kül­detést csak olyan terv teljesítheti, amely felkelti a tagok kezdeményezé­sét, számbaveti és továbbfejleszti ké­pességeiket. Nem elég, ha a hároméves terv csu­pán a szövetkezeti tagok kívánságait juttatja kifejezésre. Hogyan is tűz­hetnék ki 1955-re feladatul 350 má­zsás átlagos hektárhozam elérését cu­korrépában, amikor az utóbbi öt év során a község határában egy hek­táion nem termett több 280 mázsá­nál. Az ilyen feladat kezdettől fogva kétséget és bizonytalanságot ébresz­tene a cukorrépatermelő brigád tag­jaiban, valószínűtlennek tartanák, hogy elérhetik a tervbevett hektárhozamot. És a tagoknak igazuk is volna. Csakis olyan feladat váltható valóra, amely­nek teljesíthetőségéről meggyőzhet­jük a szövetkezeti tagokat. De ha a már elérteknél kisebb feladatokat tű­zünk magunk elé, úgy ez helytelen spekuláció, amely sohasem fizetődik ki. Számoljunk a gépek nagyobb­mérvű kihasználásával Az évi termelési tervek összeállí­tásánál komoly fogyatékosságnak szá­mít az a körülmény is, hogy csak egyes szövetkezetek számolnak a me­zei munkák fokozott gépesítésével. Ez természetesen kárára van a szövet­kezetnek, sőt nefn csak a szövetke­zetnek. A gépesítés lehetővé teszi, hogy a munkát gyorsabban, gyakran jobban végezzük el é6 ezzel növeljük a föld hozamát. A gépesítés elégte­len kihasználása tehát azt jelenti, hogy kevesebb terméket juttatunk a piacra, mint amennyit termelhetnénk. Lássunk egy példát. Burgonyatermelő vidéken öt jó EFSz együtt — a megállapított adatok sze­rint — hektáronként átlag 247 koro­nát fizetett a gépállomás munkájáért. Ugyanazon a vidéken öt másik szövet­kezet átlag 153 koronát fizetett hek­táronként a gépállomásnak. Ez a kü­lönbözet a terméseredményekben is kifejezésre jutott. Az első öt szö­vetkezetben a bruttó termelés értéke 1750 korona volt hektáronként, a má­sik csoportban csak 1076 korona. Ki­derült tehát, hogy pazarlunk, ha igyekszünk megtakarítani a gépi mun­kát. Az első öt szóvetkezet hektá­ronként átlag 94 koronával többet fi­zetett a gépállomás munkájáért, de e különbözetnek az eredménye 674 ko­ronával nagyobb jövedelem volt. Megfontoltan és értelmesen kell gazdálkodni a szövetkezet vagyoná­val. De egyáltalában nem értelmes eljárás, ha a gépállomás munkájáért, kifizetett összegen akarunk takaré­koskodni. Sok szövetkezetünk helyte­lenül vélekedik a gépállomás munká­jának hasznosságáról és ez oda vezet, hogy. hároméves terveikben is ahelyett, hogy egyre nagyobb mértékben ven­nék igénybe a gépállomás gépeit, a gépi munka kihasználása állandóan ugyanazon a színvonalon marad, sot egyes esetekben csökken. A CsKP X. kongresszusának irány­elvei értelmében a mezőgazdasági gé­pek állományát jelentős mértékben növeljük. Abból indultunk ki, hogy a mezőgazdasági termelés gyarapítása ifagyobbmérvű gépesítést kíván meg. Valóban el sem képzelhető, hogy a mezőgazdasági termelést ugyanannyi gépi eszközzel növelhetnénk. A Szov­jetunió példája e téren is okulás for­rása számunkra. A szovjet mezőgaz­daság terméseredményei annak ará­nyában emelkedtek, ahogyan fokozták ;i gépesítést. Nálunk a gépesítés kü­lönösen fontos, hisz ismeretes, hogy mezőgazdaságunkban nem elég a mun­kaerő. A < szövetkezeti tagok a hároméves tervek összeállításánál elsősorban az állattenyésztés kérdéseivel foglalkoz­nak. Ez helyes is. Valóban sokkal több állati termékre van szükségünk, mint amennyit jelenleg termelünk. Ennek oka elsősorban abban keresendő, hogy az életszínvonal emelkedésével meg­nőtt a kereslet eme termékek iránt. Az állattenyésztés fejlesztése azonban megköveteli, hogy sokkal nagyobb gon­dot fordítsunk az állatállományra, mint azt jelenleg sokhélyütt teszik. Ez te­hát azt jelenti, hogy erre a szakaszra sok esetben további szövetkezeti ta­gokat kell áthelyezni. Hiányukat ter­mészetesen a növénytermesztés síny­lené meg, s éppen ezért kell nagyobb mértékben alkalmazni a gépi munkát. Az állattenyésztést nem fejleszthet­jük a takarmánytermesztós megfelelő növelése nélkül. Vannak már szövet­kezeteink, amelyek a többivel azonos feltételek mellett elegendő takarmányt termesztenek. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy éppen ezek a szö­vetkezetek nem csökkentik a gépi mun­ka alkalmazását. A szükséges takar­mány beszerzése nálunk a legtöbb e.setben nem a takarmányt termő te­rület bővítését, hanem hozamának je­lentős növelését jelenti. Ezt viszont csakis a munkák fokozott gépesíté­sével érhetjük el. A hároméves terv tehát csak ak­kor jó, ha számol a munkálatok na­gvobbmérvű gépesítésével. A termelés fejlesztése érdekében beruházásokra van szükség A szövetkezet hároméves fejlesztési tervének kidolgozásával kapcsolatban természetszerűleg számos probléma merül fel, mert a terv csak akkor helyes, ha esetenként számbaveszi a különböző helyi adottságokat. De van még egy kérdés, amely semmi körülmé­nyek között sem vitatható Ez a szö­vetkezet beruházásainak kérdése. Igaz, hogy különösért a közös tehénistálló és más létesítmények építésénél a szövetkezeti tagok számos nehézség­be ütköznek, amelyeket egymaguk nem oldhatnak meg. E kérdésekkel kapcsolatban az EFSz-ek lárási kon­ferenciáin számos figyelemreméltó ja­vaslat hangzik majd el, amelyek meg­valósítása egyszerűsíti és megkönnyí­ti a szövetkezeti létesítmények épí­tését. Téves lenne azonban, ha az eddigi hiányokból azt a következtetést von­nánk le a hároméves tervek kidolgozá­sánál, hogy csökkentsük minimumra a közös létesítmények építését és egyéb beruházásokat. A szövetkezetekben nem hanyagolhatók el az építkezések. Nem bővíthetjük, nem gyarapíthatjuk a termelést, ha nem fejtünk ki céltu­datos beruházási tevékenységet. Sok szövetkezetben már meggyőződtek róla, hogy naponta súlyos veszteségeket szenvednének, ha nem istállóznák kö­zösen az állatállományt. Ott, ahol az állatokat nem helyezték el közös istál­lóban, sok a torzsalkodás, a vita, ami eltereli a szövetkezeti tagok figyelmét a megoldásra váró sokkal fontosabb kérdésekről. Másfajta beruházások is számbajöhetnek. Például ott, ahol meg­vannak az ehhez szükséges feltételek, víziszárnyasokat akarnák tenyészteni. Be akarják vezetni a borjak N^ideg ne­velését, amely értékesebb állatállomány tenyésztését teszi lehetővé stb. Azok­ban a szövetkezetekben, ahol nem szá­molnak a lehető legszélesebbkörű be­ruházásokai, a termelés kényszerűleg egyazon színvonalon marad. így aztán a tagok jövedelme sem gyarapodik. Mind ez ellentétben áll mind a szövet­kezeti tagok, tfiind egész társadalmaink érdekeivel. A célunk az, hogy a szö­vetkezeti tagok jövedelme a gyarapodó jövedelem alapján évről évre emelked­jék. Azokban ^ szövetkezetekben, ame­lyekből mindmáig nem űzték ki a zsí­ros parasztokat, különösen a beruhá­zások kérdése alkotja éles viták tár­gyát. A kulákok más kérdésekben is igyekeznek keresztülvinni ártalmas, el­lenséges célkitűzéseiket. De különösen a beruházások kérdésében számítanak arra, hogy a szövetkezeti tagok meg­hallgatják a véleményüket, hisz a kapi­talista köztársaság idején megismerték az adósságok fojtogató terhét. A ku­lákok a maguk zsebének hasznán győ­ződtek meg róla, mennyire kifizetődnek a gazdaságban a beruházások. Éppen ezért kártevő igyekezetüket e kérdés­re összpontosítják. Az ő céljuk elvégre csakis az lehet, hogy a szövetkezetnek kárt okozzanak és fékezzék fejlődését. Az adósságok kérdése ma már egé­szen másként áll, mint valamikor a ka­pitalista köztársaság idején. Akkoriban az adósság ürügyül szolgált arra, hogy a parasztot kikergethessék otthonából, dobraüssék a házát, kihúzzák a földet alóla. Ma azonban, ha a szövetkezet kölcsönt vesz fel, úgy ez kizárólag a termelés fejlesztését szolgálja. Elvég­re a mi társadalmunkban ez a legfőbb cél. Minden, ami nálunk történik, nem a paraszt ellerf irányul, hanem ellenke­zőleg, a parasztság javét és ezzel egész népünk boldogulását szolgálja. Magától értetődik, a beruházások netai oldhatják meg önmagukban a szö­vetkezeti termelés fejlesztésének va­lamennyi problémáját. • Kétségtelen azonban, hogy nélkülük a termelés lé­nyegesen nem gyarapítható. * * * . A termelés hároméves fejlesztési terveit valamennyi EFSz-ben sürgősen ki kell dolgozni. E tervek hozzájárul­nak a szövetkezetek további megszilár­dításához, valamint a termelés oly szín­vonalra való emeléséhez, amelynek el­érése a legközelebbi három évben fel­tétlenül szükséges. (Megjelent a Rudé Právoban.)

Next

/
Thumbnails
Contents