Uj Szó, 1955. január (8. évfolyam, 1-26.szám)

1955-01-04 / 3. szám, kedd

/ m szo / 1955. január Í. Csehszlovákia népe tiltakozik a párizsi egyezmények ratifikálása ellen Csehszlovákia népei mély felhábor odással fogadták a hírt arról, hogy a francia parlament a francia nép akarata ellenére kétséges szótöbbséggel beleegyezett a párizsi egyezmények ratifikálásába. Ipari üzemeink, egységes földmüvesszövetkezeteink és más munkahelyeink dolgozói gyűléseiről küldött tiltakozó határozatok nagy mennyisége bizonyítja a dolgozók szilárd elhatározását, hogy megtesznek mindent a béke ügyének megerősítése, a haza védelmi képességének és munkájuk építő eredményeinek biztosítása érdekében. Semmiféle határok nem választanak ketté bennünket A víkovicei Klement Gottwald-vasműveknek, legnagyobb kohászati és gépipari üzemünknek dolgozói a Csehszlovákiai Békevédők Bizottságának közvetítésével levelet küldtek a Meurthe-et-Moselleben levő Compagnie de F rges de Brisy-üzem kohászaihoz, amelyben írják, hogy felháborodással hallgatták a francia nemzetgyűlésben történt szavazások eredményeiről szóló hírt. „Még élénk emlékezetünkben van országunk a német militaristák által való megszállásának időszaka. Megismertük a háború szörnyűségeit ugyanúgy, mint ahogyan azt az Önök országának népe megismerte. Még nagyobb kitartással és keménységgel fog- f juk teljesíteni munkahelyeinken, országunkban a szocializmus építésével kapcsolatos összes feladatokat, mivel tudjuk, hogy ez a leghatározottabb válasz a háborús uszítóknak. Meg vagyunk győződve arról, hogy a francia nép kitart dicső múltja mellett és nem engedi meg, hogy újb'l fegyvert adjanak Oradour és Lidice gyilkosainak kezébe. Harcukban Önökkel tartuftk és semmiféle határok nem választanak ketté be..nünket, mivel egyforma érdekeink vannak. Soha háborút — békét akarunk ! Harcolni fogunk... Elítélünk minden háborús tervet és minden erör\kkel, tudásunkkal és szorgalmas munkánkkal a bei áért harcolunk. Tudjuk, hogy mit jelent nekünk a béke és tudatában vagyunk annak, hogy csakis békés körülmények között építhetjük tovább hazánkat. , . Ha visszagondolunk a múltra, a nagybirtokosokra, kizsákmányolókra, ökölbe szorul a kezünk. Mit adtak nekünk ezek a pipcák. Kiszívták vérünket és erőnket. Járom volt a nyakunkon, nyomor és szenvedés volt az osztályrészünk. S ezeknek az -gykori elnyomóinknak természetesen nem tetszenek a mi elért eredményeink és sikereink. A Nyugatra szökött árulók, az amerikai imperialistákkal karöltve ismét háború árán akarják kierőszakolni a hatalmat felettünk. E tervük azonban nem fog valóra válni soha, mert sem mi, sem pedig a nyugati országok becsületesen gondolkodó népei, nem akarnak háborút. Mi áem akarjuk látni soha többé a/ árvák és özvegyek szemében a keserűség és fájdalom könnyeit, nem nkarunk látni rokkantakat és romhadölt csaláai otthonokat. Mi békét al.arunk és harcolni akarunk, és harcolni fogunk a békéért és azért, hogy Nyugat-Németországot ne fegyverezzék fel, hogy gyilkos haramiák, soha többé fel ne dúlják szép hazánkat." Batho Ferenc, Dunaeperjes. M-l Fontos a jó nevelés A szovjet pedagógia - a szocialista iskoláért folytatott harc legerősebb támasza (Folytatás az 1- oldalról) rolt művek nagyrésze magyar nyelven is kapható. A szovjet pedagógiai irodalom könyvei és segédkönyvei alapvető tanulmányi anyagot szolgáltatnak nemcsak az új tanítókáderek nevelésében, hanem az idősebb tanítók átnevelésében is. 1951 óta a tanítói testületekben rendszeresen megszervezték a szovjet irodalom tanulmányozását, hogy így az idősebb tanítók is elsajátíthassák a szovjet szocialista pedagógia alapjait, megismerhessék a pedagógia materialista filozófiai alapját és tudományos jellegét. Mi a legnagyobb előnye és pozitív oldala Kairov, Goncsarov, Ogorodnyikov és Simbirijov pedagógiai segédkönyveinek? A tudományos világosság, a rendszeres egységesség, a burzsoá pedagógiai nézetekkel szemben a meg nem alkuvó állásfoglalás, a nevelési célok eléréséért való őszinte lángolás, amely célok összhangban vannak a kommunista

1 társadalom építésével. Továbbá a marxizmus-leninizmus klasszikusai tanításainak fejlesztésére irányuló kitartó igyekezet, a merész újítások a nevelői feladatok megoldásában, . melyeknek legszebb példáját Makarenko pedagógiai műveiben találjuk. Nagy jelentősége van számunkra Medinszkij „A pedagógia története" című művének is. Ebben a szakmában ez az első mű, amely az egyes pedagógiai szabályokat a történelmi materializmus szemszögéből magyarázza, történelmi szempontból helyesen értékeli a pedagógiai rendszereket, és arra tanít, hogy keletkezésüket és tartalmukat a történelmi viszonyok szempontjából értelmezzük. A műben helyeden tárja fel a burzsoáziától kigondolt és propagált pedagógiai irányzatok ellenséges és furfangos jellegét, ami ellen állandóan harcolni kell. Másrészt megmutatja, hogyan kell értékelni azokat a haladó gondolatokat, amelyek a dolgozó nép jogaiért folytatott kemény küzdelmekben születtek a nevelés, a művelődés szakaszán is. Ezek a pedagógiában a haladó ha.gyományokat képviselik és ezekre kell támaszkodnunk a szocialista pedagógia megteremtésében. Felbecsülhetetlen értékűek A. S. Makarenkónak, a legnagyobb szovjet pedagógusnak válogatott írásai is. Megismerjük bennük a tanító új típusának példaképét, magát Makarenkót, a pedagógiai újítót, aki a szovjet társadalom új feltételeiről helyesen ragadta ki a kialakuló félben lévő szocialista pedagógia új minőségi vonásait. A szovjet pedagógiai teoretikusoknak és a tanítók ezreinek ama nagy feladatok megoldására irányuló munkája, — amelyeket a Szovjetunió XIX. kongresszusa és Sztálin elvtársnak „A szocializmus mezőgazdasági problémái a Szovjetunióban" című műve tűzött elénk — főként politechnikai és erkölcsnevelési tekintetben szajminkra nemcsak tanulság, hanem buzdítás is az ifjúság nevelésében. A szovjet pedagógiai irodalom és a szovjet pedagógiai folyóiratok rendszeres tanulmányozása lehetővé teszi a szovjet pedagógia alapelvének, módszereinek és formáinak mély elsajátítását. Tanítóink és iskolaügyünk dolgozói következetesen és határozottan folytatják megkezdett útjukat, amelyre a szocialista iskola építésében a felszabadítás után léptek. Tudják, hogy ezen az úton legjobban bevált támaszuk a szovjet pedagógia és a szovjet tanítók tapasztalata. Tanító vagy tanár elvtárs ? Ha Komárom utcáin járunk, bizonyára megakad a szemünk egy aránylag szép kétemeletes épületen, a magyar 11 éves iskolán. Amikor belépünk a kapun, már biztosra veszszük, hogy korszerűen berendezett iskolába érkeztünk. S valóban így is van. Tágas, világos folyosói csendesek, csak csengetéskor elevenednek meg néhány percre. Megy minden a maga rendjén, amint ez Horváth József igazgatóval való beszélgetésünk alkalmával is kitűnik. Ügy látszik, nincs is probléma azon kívül, hogy rosszak az ajtók, ablakok, huzatosak az osztályok. Reméljük az 1955. évben már ez sem lesz probléma. Ha azonban egy kicsit mélyebben beletekintünk az iskola életébe, felszínre kerül más probléma is. Amikor a különböző fokozatokon tanító tanerők együttműködése iránt érdeklődünk, az igazgató őszintén feltárja a helyzetet: — Sajnos, valóban nagy problémánk, hogy az egyes fokozatok tanerői között még mindig válaszfal van. Általában mindenki csak a saját fokozata ügyeivel törődik, holott szívén kellene viselnie az egész iskolát érintő ügyeket. Ez az elszigetelődés — amint elmondják — főképp az elssj fok tanítóinál figyelhető meg, akik kevesebbnek érezve magukat a tanári képesítéssel rendelkezőknél, magatartásukban némi daccal visszahúzódnak attól, hogy szélgetésünknél az elsőfokú iskolát képviseli. — De ennek az az oka, hogy a harmadfokú osztályokban ta— Azt hiszem ez nemcsak a mi problémánk, hanem minden 11 éves iskola problémája — mondja Horváth nítók kissé többnek érzik magukat és I elvtárs. — Jó lenne, Ha az Iskolaügyi ezt akarva, nem akarva, éreztetik velük. ök tanárok, mi meg csak tanítók vagyunk. Horváth elvtárs szerint bizonyos mértékben az is gátolja az együttműködést, hogy az első- és másodfokú osztályokban tanító tanerőket „tanító", a harmadfokon tanítókat pedig „tanár" elvtársaknak szólítják. Az egységes megszólítás jobban elősegítené a közös munkát, annál is inkább, mivel szükség esetén egy-egy tanerő több fokozaton is tanít, s így a tanulók maguk sem tudják, melyik fokozaton hogyan szólítsák. Hogy ez a közös megszólítás mi legyen, azon már eddig is sokat gondolkoztak, de nem jutottak semmilyen megállapodásra. — Az emberek még ma is sokat adnak a megszólításra — veszi át a szót Papp Géza elvtárs. — Ha az egész iskolában bevezetnék a „tanító elvtárs" megszólítást, a tanári képesítéssel rendelkezők lefokozva éreznék magukat. Egyébként a tanári cím — arr\ellett, hogy elkülönülést idéz elő — az alsóbb fokú iskolákban tanítóknál még buzdításul is szolgál arra, hogy tovább képezzék magukat és megszerezzék ök is. Próbáltak valami új, közös nevet találni. Egyesek „nevelő elvtárs" mega másod- és harmadfokú iskolál^<ér- j szólítást javasolták. Ez déseibe beleszóljanak. — Ez sajnos igaz, — mondja Zsöm•börfli József tanító elvtárs, aki beviszont a tanítónak csupán egyik tevékenységét, a nevelést foglalja magában, az oktatást nem. Megbízotti Hivatal intézkedne ebben az ügyben és valami közös, megfelelő megszólítást vezetne be minden iskolába. Ami az Iskolaügyi Megbízotti Hivatalt illeti, az minden iskolában a hivatalosan elfogadott egységes „tanító elvtárs" megszólítást ajánlja. Ez megszünteti a tanerők közötti elkülönülést. S bár a megszólítás közös, minden fok tanítói megkapják a képesítésükkel járó megkülönböztetést: elsőfokú iskolai tanító, másodfokú iskolai tanító, harmadfokú iskolai tanító. Ez — a fizetéskülönbségröl nem is beszélve — buzdítja az alsóbb fokú iskolák tanítóit, hogy tovább képezzék magukat. Reméljük, ezután sem Komáromban, sem másutt nem lesz már probléma a megszólítás. Ha a komáromi új iskola felépül, a 11 éves iskola alsóbb fokozatain csökken majd a tanulók létszáma, megszűnik a váltakozó tanítás — aminek következtében eddig hét elsőfokú iskolai tanító a délutáni órákban tanított — s az egy váltásban történő tanítás még közelebb hozza majd egymáshoz a különböző fokok tanítóit. S bízunk Bódi elvtárs ígéretében, hogy szakszervezeti úton is mindent megtesznek azért, hogy a válaszfalakat ledöntsék és egységes tantestületet alakítsanak ki. Jakab István Az egyes villamos már a főpályaudvarnál megtelt. A következő állomásnál, ahol a tizenkettes trolibuszról szállnak át az emberek, már a jól ismert jelenetek játszódtak le. Tolongás, lökdösés, és szálltak a „dicsérő" jelzők. No de a kalauznő unszolására, hogy menjünk a kocsi belsejébe, még jó néhányan befértek. Az újonnan felszállókkal felszállt egy idősebb, 60 év körüli néni is. Ráncos arca, kidolgozott kezei József Attila „Mamá"-ját juttatják eszembe, aki gondokkal telve hajolt mosóteknője fölé és ... kékít )t oldott az ég vizében. Az ülőhelyeken elmerülten beszélgetnek az utasok. A fiatalemberek elszántan bámulnak ki az ablakon, jóllehet az erősen párás. Szóval a szokott jelenet. Két 14—15 év körüli kislány — nyilván iskolába mennek — nevetve, vidáman mesélik tegnapi jégpályái élményeiket. Ránéznek a nénire, de tovább siklik tekintetük. Továbbra is ülve maradnak és tovább folyik a kalandok mesélése. Álljunk meg egy percre. Ez nem elszigetelt jelenség. Gyakran tanúi vagyunk az ilyen jeleneteknek. Az ifjúság nevelése még nagyon sok kívánni valót hagy maga után. Az iskola és a szülők kötelessége a gyermekeket, sőt az ifBRATISLAVÄBAN a vidéki autóbuszok végállomása közelében, az Odborárske námestien lévő új élelmiszeráruház több kisebb üzlethelyiség összevonásából keletkezett. Az áruház reggel 7-től este 7-ig szünet nélkül tart nyitva és benne mind a bratislavai, mind a vidékről beutazó dolgozók és háziasszonyok kényelmesen, egy helyen vásárolhatják meg mindazt, amire háztartásukban szükségük van. Édességek, péksütemény, konzerve"k, csemegék szépen elrendezve, ragyogó tisztaságban sorakoznak a polcokon, csak választani kell belőlük. Remek hazai és külföldi konzervek kaphatók ott. Különösen a vidékről Bratislavába munkába járó dolgozók hálásak élelmiszeriparunk vezetőinek ezért a gondoskodásért, mert az élelmiszeráruházban munkájuk megkezdése előtt vagy befejezése utáft kényelmesen vásárolhatják meg a szükséges árut. Az áruház vasárnap is déli 12-ig nyitva van. (L. A.) LAKTANYÁINKBAN vidám szilveszteri műsorokat rendeztek katonáink. Šedina tiszt egységében a szilveszteri műsor keretében énekesek, szavalók és színházi csoportok léptek fel. Utána az alakulat tánc- és fúvószenekara játszott. A katonák erre a mulatságra meghívták feleségeiket és hozzátartozóikat is. A BRATISLAVAI KABLO n. v. dolgozói az újévet tiszta számlával kezdték meg, mivel a múlt évi tervet a termelés bruttó értékében 103,3%-ra, az egyes feladatok tervét pedig 102.2 százalékra teljesítették. Szép eredményeket értek el a kivitelre szánt cikkek termelésének teljesítésében is. A Szovjetunió és más államok megrendeléseit határidő előtt teljesítették. A BRATISLAVAI ELEKTROTECHNIKAI ÜZEMEK dolgozói előtt az a feladat áll, hogy a munka termelékenységét a múlt évhez visízonyítva 12%-kal emeljék, az önköltséget pedig 8.6%kal csökkentsék. A terv e követelményeit még összhangba kell hozniok azzal, hogy a transzformátorokat, generátorokat és más gépeket, amelyek ebben az évben az üzemből kikerülnek, idejében és elsőrendű minőségben szállítsák le, mert az energetikai gépipar vár rájuk, nagy szüksége van azokra a bányáknak a gépesítés gyors ütemben való bevezetésénél s nagy se.iakat is erre a „jólneveltségre" tanítani. Arra az egyszerű és magától értetődő dologra, hogy adják át helyüket az idősebb embereknek. Már olyan jelenetnek is tanúja voltam, amikor a „jólnevelt" anya dühösen rákiáltott kislányára, aki felugrott ülőhelyéről, mert egy idősebb hölgy állt előtte: „Azonnal ülj le, jogod van ülni, mert érted is megfizettem a jegypt." Igen, joga van ülni, ez kétségtelen. De • gondoljunk csak arra, hogy a történetben szereplő kidolgozott kezű néni mögött nehéz, keserves esztendők vannak. Ha talan nem is a mosóteknő f^lé hajolt, de a ráncos arc és a kidolgozott kéz mindenesetre munkáról tanúskodik. Ki tudja, milyen dolgos, hasznos embereket nevelt és adott társadalmunknak. Talán most is azért igyekezett olyan sietve a zsúfolt villamoson, hogy gyermekeihez siessen, hogy fia és menye a munkahelyére mehessen, míg ő vigyáz az unokákra. Kedves fiatal olvasók, szülők, tanítók, nevelők, gondolkozzatok ezen a gyakori jelenségén és törődjetek azzal, hoyy minél kevesebb ilyen jelenetnek lehessünk tanúi fejlődő társadalmunkban. G. A. gítséget jelentenek mezőgazdaságunk villamosításában. A bratislavai elektrotechnikai üzemek dolgozóinak felelősségérzete kifejezően megnyilvánul majd abban is, hogyan tudják határidőben teljesíteni a Szovjetunió, Lengyelország, Magyarország, és a többi országok megrendeléseit. A RYBÄRPOLEI TEXTILÜZEM dolgozói örömmel kezdték meg az újévben az első műszakot. Már hat óra előtt gyülekeztek a munkahelyeken levő vörös sarkokban, hogy az üzemi rádión keresztül meghallgassák Štefan Liebitzignak, Szlovákia Kommunista Pártja üzemi szervezete elnökének, Karol Šafek főmérnöknek és Matej Machnak, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom üzemi csoportja titkárának újévi beszédeit. A SMREČINA FAKOMBINÄTBAN a fokozott feladatok teljesítését a technikai és szervezési intézkedések egész sorával biztosították. A kazánházban például módosítják a víz gáztalanítását, amivel kevesebb szénfogyasztás mellett több gőzt nyernek. Speciális szűrőkészülékkel az elfolyó vízből értékes nyersanyagokat nyérnek. A termelés nagyméretű racionalizálása lehetővé teszi a Smrecina-üzem dolgozói részére, hogy ebben az évben az önköltséget 3,025.000 koronával csökkentsék. SZOMBATON, január 1-én a prágai kerületből körülbelül ezer árva gyűlt össze a prágai Reprezentációs házban békemanifesztációra, akiknek szülei fasisztaellenes harcosok voltak. A külföldi ifjúság képviselőinek üdvözlő beszédei után az árvák jóváhagyták hazánk polgáraihoz intézett azon felhívást, amelyben a népünk szabadságáért folytatott harcokban elesett szüleik nevében a leghatározottabban tiltakoznak Nyugat-Németország felfegyverzése ellen. A SZOVJET KÖNYV- ÉS SAJTÓ hónapjának bratislavai kerületi bizottsága kiértékelte a szovjet sajtó előfizetői toborzásának eredményeit az 1955. évre. A toborzásban a jó eredményeket főleg a tömegszervezetek, de leginkább a CsSzBSz funkcionáriusai kezdeményezésének köszönhetik. A bratislavai kerületben a szövet sajtó legjobb propagálója és terjesztője a trencséni pedagógiai iskola tanára, Rudolf Béták, aki 160 előfizetőt s-erzeti a külnféle szovjet folyóiratoknak. Az olasz nép a német revansisták felfegyverzése ellen Az Olasz Békevédök Bizottsága jelenti, högy az egész országban tiltakozó gyűléseket tartanak a párizsi egyezmények és Nyugat-Németország felfegyverzése ellen. Bologna városában sok üzem munkásai nyilvános gyűléseken ítélték el a német militarizmus felújításának tervét. A bolognai tartomány sok falujának földművesei üdvözletüket és szolidaritásukat kifejező táviratokat küldtek a francia nemzetgyűlés azon tagjainak, akik a párizsi egyezmények ellen szavaztak. I Tiltakozó gyűléseket rendeztek Nyugat] Németország felfegyverzése ellen sok olasz városban, de leginkább Grosseto tartomány szénvidékein. A német militarizmus felújítása elleni kúzdelembeň tevékenyen részt vesz az ifjúság. A sienai tartományban a fiatal békeharcosok vitákat rendeztek Németország felfegyverzéséről. Reggio Emília városában az ifjúság több mint 7.000 aláírást gyűjtött a német militarizmus elleni tiltakozójegyzékre.