Uj Szó, 1955. január (8. évfolyam, 1-26.szám)

1955-01-29 / 25. szám, szombat

1955. január 29. III szo 3 Klement Gottwald Műveinek L kötete magyarul Gazdag volt Klement Gottwald elvtárs élete és müve, amely elválaszthaiat lanul összefonódik Csehszlovákia Kommunista Pártjának és népeinek életével. Művének és életének története a húszas évek óta azonos pártunk, munkásmozgalmunk és az új szocialista társadalom felépítéséért vív«tt harc történetével. Klement Gottwald majdnem három évtizeden át állt e harcok élén és ez alatt az időszak alatt sok cikket írt, számos beszámolót tartott és a beszédek egész sorát mondotta. Művei, melyek cikkeit, beszámolóit és beszédeit tartalmazzák, 15—17 kötetre terjednek és felbecsülhetetlen örökséget jelentenek a csehszlovákiai dolgozók részére. Ez a gazdag örökség Klement Gottwald. a munkásvezér és államférfi igazáról, meszszelátásáról és erejéről tanúskodik. Műveiben rögzítve vannak pártunk tapasztalatai fejlődésének legjelentősebb szakaszaiból, valamint a párt története is. Művei nagymértékben hozzájárulnak a párt és a munkásmozgalom egyes kérdéseinek, mint például a pártépítés, a fasizmus és a háború elleni egységfront kérdéseinek, továbbá a nemzetiségi kérdésnek, a népi demokrácia és a szocializmus építése kérdéseinek elméleti tisztázásához is. Művei tanúsítják, hogy egyike volt a nemzetközi munkásmozgalom legjobb propagandistáinak, aki egyszerűen, mindenki részére érthető módon és meggyőzően meg tudta magyarázni a marxizmus-leninizmus elméletét és annak helyes alkalmazását az egyes eseményekre. így Klement Gottwald Művei pártunk és Országunk történetének gazdag tankönyve. Megtanítanak bennünket arra, hogyan alkalmazzuk és fejlesszük alkotó módon a marxizmus-leninizmus tanát. Ezért a dolgozók legszélesebb rétegei örömmel fogadták Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának határozatát Klement Gottwald Műveinek kiadásáról. Most jelent meg magyarul Műveinek I. kötete, mely az 1925-től 1929-ig megírt cikkeket és elmondott beszédeket tartalmazza. Ilyen módon most már a csehszlovákiai magyar dolgozók is meríthetnek a csehszlovákiai munkásmozgalom e gazdag tárházából. Az I. kötet első, eredetileg szlovák nyelven megjelent cikkének címe „ Boisevizálni a kommunista mozgalmat." Ebben a cikkében Klement Gottwald elvtárs mélyreható elemzésnek vetette alá a bolsevizálás fogalmát és gyakorlati szükségességét. Elsősorban meghatározta a bolsevizálás fogalmát. „A bolsevizálás — Klement Gottwald elvtárs megállapítása szerint a szó szorosabb értelmében azoknak a tapasztalatoknak értékelése és azoknak a módszereknek felhasználása, amelyek Oroszországban lehetővé tették a kommunisták győzelmét a burzsoázián és a proletárdiktatúra hatalomra jutását." A továbbiakban hozzáfűzi, hogy „ez persze nem jelenti, sőt ellenkezőleg kizárja azt a lehetőséget, hogy az orosz mintát egyszerűen lemásoljuk. Az orosz példából azt a módot kell felhasználnunk, ahogy a bolsevikok, élükön Leninnel, valamennyi napirenden lévő kérdést megoldottak. A fejlődés jelenlegi szakaszában tehát azt mondhatjuk, hogy a bolsevizálás az orosz tapasztalatok felhasználását jelenti az egyes országok körülményei által meghatározott konkrét helyzetben, különös tekintettel az orosz, azaz bolsevik munkamódszerre." Cikkében még hangsúlyozza, hogy „a bolsevizálás a párt fejlődésében szakadatlan, soha véget nem érő folyamat, éppúgy, mint amilyen szakadatlan és véget nem érő folyamat a társadalom fejlődése. A bolsevizálás mindenekelőtt azt jelenti, hogy szünet nélkül, folyton-folyvást bolsevizálódjunk." A cikk további részében foglalkozik a part vezető szerepével és rámutat arra, hogy a bolsevizálás előfeltétele, hogy az egész munkásmozgalom legfelsőbb vezetése egy politikai párt kezében legyen. A pártnak meg kell nyernie a tömegek bizalmát, hogy vezető feladatának eleget tehessen. Az osztályharc szüntelen hullámverés, részleges sikerek és vereségek váltakozása. Forradalmi ár és apály. A tömegek hangulata szerint változik. A burzsoázia ügyes mesterkedéssel újra meg újra kártékony illúziókat ébreszt a munkásosztályban. A párt vezető szerepének különösen az ilyen pillanatokban kell megnyilvánulnia. A pártnak — mondja a cikk — miként a forradalmi fellendülés idején, úgy a forradalmi hanyatlás időszakában is az osztály élén kell állnia. Végül foglalkozik a forradalom szervezésével és erre vonatkozólag Klement Gottwald elvtárs rámutat arra. hogy „objektív és szubjektív tényező határozza meg, hogy a helyzet megérett-e a forradalomra. Az objektív tényező: a kapitalista gazdaság ziláltsága, az uralkodó osztály képtelensége arra, hogy a termelési menetet rendes mederbe terelje stb. A szubjektív tényező: a proletariátus elégedetlensége, harckészsége és végül ideológiai és szervezeti felkészültsége a hatalom kivívására ... Forradalmat szervezni annyit jelent, mint átépíteni a pártot, szétverni a régi, békés időszakhoz igazodó szervezeti formákat, s a gyárakban, bányákban, mezőkön megszervezni a proletariátust a felszabadító harcra." Már ez a 1925-ben megírt cikk magában foglalja mindazokat az elveket, amelyek irányadók voltak Klement Gottwald elvtárs politikai tevékenységében. Elsősorban az a felismerés, hogy a bolsevikok útja, Lenin és Sztálin útja az egyetlen út. amely elvezet a munkásosztály győzelméhez. Továbbá az az elv, amely szerint a marxizmus-leninizmus tanát nem lehet alkalmazni dogmaként, hanem dialektikusan alkalmazni kell az egyes országok adott viszonyaira, az adott történelmi időszakban. Végül az az elv. hogy a munkásosztály győzelmének előfeltétele egy olyan forradalmi párt, amely a munkásosztály élcsapataként vezető szerepet játszik a harcban. Klement Gottwald elvtárs a csehszlovákiai munkásosztálynak első olyan vezére, aki politikai tevékenységében ingadozás nélkül teljes következetességgel alkalmazta a marxizmus-leninizmus elméletét. Erős szociáldemokrata hagyományok okozták, hogy a párt tevékenységének első szakaszában. 1921-től 1929-ig nem tudta helyesen alkalmazni a marxizmus-leninizmus elméletét. Klement Gottwald a párt bolsevizálásáról szóló cikkével megindította azt a folyamatot, amely a párt bolsevizálásához, a marxizmus-leninizmus elméletének helyes alkalmazásához vezetett. Igen figyelemre méltó Klement Gottwald elvtársnak „Csehszlovákia nemzetközi helyzete a háborús előkészületek korszakában" cím alatt a Kommunista Internacionálé VI. kongresszusán 1928. július 25-én elmondott beszéde. Ebben az általános nemzetközi helyzettel és Csehszlovákia helyzetével foglalkozott. Elsősorban rámutatott arra, hogy az imperialista államok és a Szovjetunió közötti ellentét nem egyéb, mint a végletekig fokozott osztályellentét. Az egyik oldalon áll az államilag megszervezett proletariátus, a másik oldalon az államilag megszervezett burzsoázia. Az imperialista államok között is vannak ugyan ellentétek, de ezek lényegében két vetekedő imperialista csoport közötti ellentétek, amelyek társadalmi szerepük szempontjából minden bizonnyal kisebb jelentőségűek, mint az osztályellentétek. Az európai erők átcsoportosulásában két alapvető irányzatot észlelhetünk —- mondotta Klement Gottwald elvtárs. Az első — s ez a legfontosabb is — állandó jellegű és a szovjetellenes blokk megalakításának vonalán mozog. A másik az egyes kapitalista államok vagy csoportosulások közötti ellentét vonalán mozog. Ez a második, kevésbé állandó ellentét, amely sokkal inkább ki van téve változásoknak. Igaz, fűzte hozzá Klement Gottwald elvtárs, hogy az egyes kapitalista államok ellentétes érdekei következtében a szovjetellenes egységfront megteremtése nehézségekbe ütközik, de ezek a nehézségek nem olyan nagyok, hogy a fő ellentéteket: a kapitalista államok és a Szovjetunió közötti ellentétet lényegében befolyásolni tudnák. Klement Gottwald elvtársnak az akkori időszakot elemző szavai lényegében ma is érvényesek. Ma is a fő ellentét: a szocialista és az imperialista tábor közötti ellentét. Klement Gottwald elvtárs a továbbiakban elemezte Csehszlovákia nemzetközi helyzetét, amelyet a nagy kapitalista államoktól való függősége határoz meg. Ezen belül azonban Csehszlovákia a szovjetellenes egységfront egyik fontos része, amit az a körülmény is bizonyít, hogy Csehszlovákia nem ismerte el jogilag a Szovjetuniót, bár ez a magatartás gazdasági téren sok kárt okozott az országnak. Bizonyítják ezt további körülmények is. így: a cseh burzsoázia közeledése a nemzeti kisebbségek burzsoáziájához, a proletár osztálymozgalom fokozott üldözése, melynek az a célja, hogy háború esetére „megtisztítsa" a hátországot a csehszlovákiai burzsoázia ellenségeitől, továbbá a kapitalista szervezetek összefonódása az államapparátussal, a szociáldemokrata vezetőségek összefonódása az államapparátussal és a kapitalista szervezetekkel. Mindez a CsKP feladatává tesz,

i harcolni a csehszlovákiai burzsoázia e külpolitikai irányzata ellen. Az I. kötet legfontosabb része az V. pártkongresszusról szóló cikkek és beszámolók. mert ezek jegyében zajlott le a döntő jelentőségű V. pártkongresszus, 1929. februárjában. Klement Gottwald elvtárs az V. pártkongresszussal összefüggő cikkeivel és beszámolóival irányvonalat adott a párt további tevékenységére. A párt V. kongresszusának korszakalkotó szerepe volt. Pártunk ezen a kongresszuson végérvényesen a bolsevik lenini-sztálini útra lépett, amely végül is a kapitalisták hatalmának megdöntéséhez és a szocializmus építéséhez vezetett Csehszlovákiában. Klement Gottwald elvtárs az V. pártkongresszussal összefüggő cikkeiben és beszámolóiban elsősorban a kapitalizmus stabilizációjának kérdésével foglalkozott és rámutatott arra, hogy ez a legfontosabb kérdések egyike, mert ennek megválaszolásától függ a párt további politikai irányvonala és tevékenysége. A továbbiakban kifejtette, hogy a kapitalizmus háború utáni általános válságának egyik fő oka a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, amely a világot két ellentétes részre szakította, és a Szovjetunió megalakításával a világ egy hatodán a kapitalizmus testéből óriási területet hasított ki. A kapitalizmus általános válságának további oka a gyarmati forradalmak fellángolása. A kapitalizmus háború utáni válságának okai továbbra is fennállanak. nem tűntek el, sőt szaporodnak. Éppen ezért fennáll a kapitalizmus általános válsága is. Ugyanakkor a Szovjetunió, a kapitalizmus háború utáni válságának e fontos oka állandóan erősödik és ezért meg kell állapítani, hogy a kapitalizmus általános válságának leküzdéséről egyáltalán nem lehet szó. De igaz, hogy a burzsoáziának sikerült a kapitalizmus általános válságán belül bizonyos stabilizációt elérnie. Sikerült átvészelnie az 1920—21-es évek kritikus időszakát, sikerült a szociális forradalom terjedését a Szovjetunión kívül ideiglenesen megállítania és sikerült újraszerveznie termelőerőit. Ez a stabilizáció azonban nem tartós, nem szilárd. A stabilizációt ugyanis főképpen úgy érte el, hogy a dolgozók fokozottabb kizsákmányolásával emelte a termelést. Ugyanakkor azonban a tömegek elszegényedése következtében a szűkülő piac és nagyobb termelés közötti ellentét fokozódik, amihez még hozzájárult a Szovjetunió kiválása a kapitalista gazdasági tömbből. Mindez gazdasági és politikai síkon egyaránt fokozza az ellentéteket, kiváltja a proletariátus ellenállását. Egyidejűleg a Szovjetunióban mind gyorsabban halad előre a szocialista gazdaság építése és a gyarmati forradalmak hulláma is mind magasabbra emelkedik. Mindezek az ellentétek a kapitalizmus ideiglenes stabilizációjának megszűnéséhez vezetnek — állapítja meg Klement Gottwald elvtárs. Klement Gottwald elvtárs beszámolójában mélyrehatóan elemezte az akkori Csehszlovákia állami jellegét is. és arra a megállapításra jutott, hogy Csehszlovákia imperialista állam, magán viseli az imperialista állam valamennyi fő ismertető jelét. Ezért fel kel számolni azt a nézetet, amely szerint Csehszlovákia gyarmat, a nagy imperialista államok elnyomott gyarmata. Tehát a jobboldali pártvezetőség addigi álláspontjával szemben megállapította Csehszlovákia imperialista jellegét. Ez a megállapítás azért volt fontos, mert tőle függött a párt további politikai irányvonala. Az állam imperialista jellegével függ össze, hogy Csehszlovákia éles reakciós politikát. folytatott és fokozott kizsákmányoláshoz és fasizáláshoz folyamodott. Csehszlovákia imperialista jellegével volt kapcsolatban külügyi politikája is, amely különösen a Szovjetunió elleni háború előkészületeiben való részvételben mutatkozott. Erre mutat az is, hogy Csehszlovákia nem ismerte el jogilag a Szovjetuniót és elutasította a Szovjetunió lefegyverzési javaslatait. A parasztkérdéssel kapcsolatban mélyreható elemzés alapján kifejtette, hogy a párt kötelessége harcolni a földbirtokosoknak kárpótlás nélküli kisajátításáért a szegény parasztok javára, valamint a kisés középparasztok mindennapi követeléseiért. Ezt a harcot úgy kell vezetni — mondotta Klement Gottwald elvtárs — hogy az e harcban szerzett tapasztalatok egyre inkább meggyőzzék a parasztságot arról, hogy a kapitalizmusban a parasztság túlnyomó többsége fokozódó elnyomorodásra és elproletárosodásra van ítélve, és hogy a kapitalizmusban hozott semmilyen reformok nem akadályozhatják meg ezt a folyamatot. Továbbá meggyőzzék arról, hogy a paraszttömegek fájdalom nélkül csak a kapitalizmus megdöntése után .juthatnak el magasabb társadalmi formákhoz és végül arról, hogy mindezt csak a proletárdiktatúráért vívott forradalmi harccal, a munkás-paraszt szövetséggel a proletariátus vezetése alatt lehet elérni. Ily módon Klement Gottwald elvtárs kezdeményezésének köszönhető, hogy a párt az V. kongrsszustól kezdve végleg a munkásparaszt szövetség elvi alapjára helyezkedett és engesztelhetefleníil harcolt a dolgozó parasztság érdekeiért. Végül Klement Gottwald elvtárs elemezte a csehszlovákiai nemzetiségi kérdést és ennek alapján fontos következtetésekhez jutott. Cikkeiben es beszámolóiban ki-, fejtette, hogy a csehszlovákiai nemzetiségi kérdés szociális tartalma abban rejlik, hogy az imperialista cseh finánctőke kizsákmányolja és elnyomja a kisebbségi nemzetek széles dolgozó tömegeit. Amellett az elnyomott nemzetiségek dolgozó rétegeinek kizsákmányolása állandóan fokozódik. Ez abban nyilvánul, Klement Gottwald elvtárs megállapítása szerint, hogy míg „ezelőtt a német proletárról és parasztról csak egy sintér — a német kapitalista nyúzta le a bőrt, ma ketten nyúzzák: a német és cseh sintér. Régebben a szlovák és a magyar munkást és parasztot főként a magyar kapitalista szipolyozta ki. Ma hárman szipolyozzák: a cseh, a szlovák és a magyar kapitalista." A továbbiakban hangsúlyozta, hogy a kommunista pártnak vezetnie és szerveznie kell a harcot mindennemű nemzetiségi elnyomás ellen, az elnyomott nemzetek dolgozó rétegeinek mindennapi követeléseiért, az önrendelkezési jogért az elszakadásig. Ugyanakkor azonban rá kell mutatni arra, hogy a nemzetiségi elnyomás csupán része a szociális és politikai elnyomásnak és éppen ezért az elnyomott nemzetiségek jogaiért vívott harcot össze kell kapcsolni az egész csehszlovákiai proletariátus osztályharcával. Az elnyomott nemzetiségek felszabadítása csupán a kapitalista társadalom erőszakos megdöntésével, a proletárdiktatúra útján érhető el. így Klement Gottwald elvtárs érdemének tudható be, hogy a párt az V. kongresszuson — először — következetes marxista-leninista álláspontot foglalt el a nemzetiségi kérdésben. Az I. kötet cikk- és beszédsorozatát méltóan fejezi be 1929. december 21-én „Harcolunk és harcolni fogunk a proletárállamért, a munkások államáért, a parasztok államáért" cím alatt elmondott első parlamenti beszéde. Ez a beszéd nagy feltűnést keltett, mert valóságos hadüzenetként hangzott és a burzsoázia így értékelte is. Ebben a beszédében elsősorban a kormány munkásellenes intézkedéseivel foglalkozott és megbélyegezte azokat. A továbbiakban leleplezte az egész csehszlovákiai burzsoázia népellenes hadjáratát és egyidejűleg bejelentette, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja a legerélyesebb harcot indítja meg a burzsoázia támadásának elhárítására és a dolgozók érdekeiért. Beszédjét a moszkvai Pravda is közölte és példaképül állította oda, „hogyan kell bolsevik módra kihasználni a parlamenti tribünt." Beszédjében egyebek közt a következőket mondotta: „Önök azt állítják, fíogy mi az állam ellen harcolunk. Valóban: Harcolunk az olyan állam ellen, amelyben a bankok, gyárak, nagybirtokok a kapitalisták kezén vanak. Harcolunk az olyan állam ellen, melynek gépezete a munkásság elleni erőszak eszköze a kapitalisták kezében ... Szóval az önök kapitalista, imperialista állama ellen harcolunk. Mi a proletárállamért harcolunk és harcolni fogunk a munkások államáért, a parasztok államáért... Azt mondják, hogy megszegjük a törvényt. Valóban! Megszegjük azokat a törvényeket amelyek értelmében az éhes proletárt és a kétségbeesett munkásanyát bebörtönzik, miközben az önök társasága olyan emberekből áll, akiknek az önök törvénye szerint is börtönben a helye... Mi a csehszlovákiai proletariátus pártja vagyunk és legfőbb forradalmi vezérkarunk valóban Moszkva. Mi Moszkvába járunk tanulni — és tudják, hogy mit? Mi Moszkvába járunk megtanulni az orosz bolsevikoktól, hogyan tekerjük ki az önök nyakát. És önök tudják. hogy az orosz bolsevikok mesterek ebben!... Bennünket nem tudnak megvásárolni, bennünket nem tudnak megtör j ni, bennünket nem tudnak szétbomlaszta!ni!... Mi könyörtelen harcot hirdetünk önök és szociálfasiszta kormányuk ellen ... Mi ezt a harcot folytatni fogjuk tekintet nélkül az áldozatokra, céltudatosan, szívósan mindaddig, amíg az önök uralmát el nem söpörjük." Klement Gottwald Művei I. kötetének fenti rövid ismertetése is mutatja, hogy annak magyar nyelvű kiadása nagy hézagot tölt ki, mert a magyar dolgozók általa olyan műhöz jutnak, amelyből tanulságot és erőt meríthetnek a szocializmust építő mindennapi munkájukhoz. BALOGH-DÉNES ÁRPÁD, Szlovákia Kommunista Pártja Története Intézetének munkatársa.