Uj Szó, 1955. január (8. évfolyam, 1-26.szám)

1955-01-23 / 20. szám, vasárnap

1955. január 23. UJSZ0 5 A kassai kerületben is fokozni kell az I. Országos Spartakiád előkészületeit Á békevédők szlovákiai bizottságának plenáris ülése Bratislavában Pénteken, január 21-én a bratisla­vai régi városháza tükörtermében a szlovákiai békevédok bizottsága ple­náris ülést tartott. A fö beszámolót dr. H. c. Alexandar Horák távösszeköttetésügyi megbízott, a szlovákiai békevédők bizottságának elnöke tartotta. írtékelte a szlovákiai békevédok bizottságának az elmúlt időszak alatt végzett munkáját és foglalkozott a nemzetközi helyzettel, amely ^a londoni és párizsi egyezmé­nyek megkötése után alakult ki. Az ülést tájékoztatta a Béke-világtanács stockholmi határozatairól és hangsú­lyozta a moszkvai értekezlet nagy je­lentőségét. Sokan ismerik és kedvelik Ke­let-Szlovákia egyik legszebb városát, Kassát. A város tiszta és rendezett, széles főutcáját kétoldalt fasor sze­gélyezi. Az egyforma növésű, ala­csonykoronájú, gondosan nyesett fák között egy lehasadt koronájúra lehet figyelmes az arrajáró. Az elmúlt tíz esztendő alatt vastag kéreg képződött a letört ág helyén, de a fasiszta rab­lók okozta forradás éppenúgy, mint az emberi szívekben, örökre nyomot hagyott a fa törzsén. Tudom, lesznek olyanok, akik felteszik a kérdést, hogv mi köze van a fasisztáknak ehhez a törött koronájú fához? A kérdésre válaszoljanak Kassa lakói. Özvegy Horváth Ferencnével be­izélgetünk. Keze ökölbe szorul, sze­mében lángralobban a fasiszták elleni gyűlölet. Az én szememből is könnyet facsar, amikor a fa, az emberi szívek és a fasiszták közötti összefüggést magyarázza: — Tíz éve annak, hogy férjem a fasiszta hóhérok áldozataként azon a csonkakoronájú fán lehelte ki lelkét. Horváthné teste megrázkódott. Sze­mét a földre szegezte és hirtelen el­hallgatott. Megdöbbenve, tanácstalanul álltam előtte, akaratlanul is arra gon­doltam, hogy kérdésemmel megbán­tottam, felidéztem legfájdalmasabb emlékét. Az asszony azonban nem sírt, tudja, hogy sírni csak azok szok­tak, akik tehetetlenek és félnek. Hor­váthné hosszabb szünet után így szól: — Nem, mi nem akarunk többé há­borút, nem akarjuk, hogy anyák, gyer­mekek, feleségek hullassák könnyei­ket hozzátartozóik meggyilkolt tete­me felett. Nem akarjuk, hogy városa­ink, falvaink fáin akasztott emberek hul­lái fagyasszák a vért az élőkben. Meg vagyok győződve, hogy a közös erő és egységes akarat megakadályozza a nyugati imperialisták háborús tervét. Közös erővel, mindennapi munkánkkal megvédjük a békét?. Soha többé nem fordulhat elő, hogy a volt SS-ek és nyilasok gyilkolják nemzetünk legjobb fiait, gyújtogassák városainkat és fal­vainkat, elrabolják, bitorolják'népünk vagyonát. Horváthné ötgyermekes anya, vajon honnan meríti e mély meggyőződését és békeakaratát? Egyszerű a felelet: Szívében örökre ottmaradt a fasiszta hóhérok okozta seb. Felakasztották férjét; mellén tábla lógott „Partizán voltam" felírással. Horváthné csak egy a többezer és millió megsebzett szívű ember közül, akik valamennyien azt hirdetik: Félre a háborúval, békét akarunk! Békére gondoltak egykor Horváth Ferenc és társai, Homolya, Gulyás Mihály, Hercz László, Szűcs András, Urbán János, Szerényi Béla, Fábián Sándor és a többiek is, amikor Ru­dolf Wittmann, a Gestapo hadnagya, Várkonyi és Nagy Sándor nyilasok a nyakukba akasztották a táblácskákat különböző felírásokkal: „Partizán vol­tam", „Kommunista voltam", „Szöke­vény voltam" stb. Békére gondoltak azok a kassaiak is, akik véletlenségből tanúi voltak a fasiszta mészárlások­nak és hallották az elítéltek utolsó sóhaját. *** Békére azonban nemcsak gondol­tunk, hanem harcoltunk is érte, a jobb és boldogabb élet alapját titok­ban szerveztük, — mondja Vantuch Beszéde végén kitűzte a szlovákiai békevédők bizottságának további fel­adatait, amelyek a következők: meg­magyarázni népünknek a Szovjetunió és a népi demokratikus országok nem­zetei világos békepolitikáját, leleplez-, ni a háborús gyújtogatők bűnös ar­culatát, mozgósítani a népet az im­perialistáknak az atomfegyverek al­kalmazására irányuló törekvései ellen, harcolni Nyugat-Németország remili­tarizálása ellen és megszilárdítani a vi'.ág összes békés erői szolidaritásá­nak nemzetközi tudatát. Szoros kapcsolatban ezekkel az erők­kel készek vagyunk a Szovjetunió ol­dalán Európa összes békeszerető nem­zeteivel egységben hazánkat és a vi­Mária, aki szintén megjárta tíz évvel ezelőtt a halál borzalmas útját. Vantuch elvtársnő fiatal, törékeny testű, de edzett békeharcos. Anyai szeretette! öleli magához kisfiát, mi­dőn a fasiszta pribékek gaztetteiről beszél: Január 7-én történt, tíz évvel ezelőtt. Éjjel 11 órakor magyar pri­békek a helyi nyilasokkal együtt be­törtek sógorom lakásába. 21 éves hú­gomat, Ilonkát keresték, aki az ille­gális kommunista párt tagja volt. Só­gorom, Dudovics József eltitkolta lá­nya otthonlétét, azt mondotta, hogy még a hivatalban tartózkodik. A nyi­lasokat ez nem elégítette ki, betola­kodtak a lakásba és házkutatást tar­tottak. Ilonkát megtalálták; vele együtt engem és a nővéremet is cifra szavakkal illetve, elhurcoltak a rend­őrségre. A rendőrségen már tizennégyen vol­tunk és mindegyikünket külön- cellába zártak. Másnap reggel megkezdődött a vallatás, amely sokszor kétszer is megismétlődött naponta. Ütöttek, ver­tek, kérdések özönével ostoroztak, hogy kik a kommunisták, hol vannak a vezetőik, milyen kapcsolataim van­nak a partizánokkal. Pofoztak, rug­dostak, a hajamat tépték, kikötöztek, villanyárammal rázattak, sokszor el­ájultam, de szólásra nem bírtak. Az egyik vallatásnál azt ígérték, hogy ha estig nem gondolom meg és nem fogok beszélni, kiverik az ösz­szes fogaimat. Szavukat be is tartot­ták. Az esti kihallgatáson Várkonyi, a detektívosztály parancsnoka úgy ál­lonvágott, hogy azonnal kiköptem nyolc fogamat. Egész testem csupa seb volt az ütésektől, a ruha minde­nütt tapadt rám a vértől. Az ütlege­léseket durva szitkozódásokkal fűsze­rezték: „beszélj, te disznó kommu­nista, mert ha nem, hát agyonverünk, kidobunk az ablakon és megírunk egy jelentést, hogy öngyilkosságot követ*. tél el". Egyik kihallgatásomon Várkonyi pisztolya csövét hátamhoz nyomta és sziszegve mondotta: „Beszélj, mert különben agyonlövünk, nálunk egy ember élete nem jelent semmit." Ezt ha nem is mondta volna, úgy is tud­tam, hisz láttam, hogyan akasztották fel a többi elvtársakat. Tíz napig tar­tott a kihallgatás, de vallomást nem csikartak ki belőlünk. Január 17-én este valamennyi­ünket kivezettek a börtön folyosó­jára; számszerint tizenhatan voltunk, névszerint is csaknem valamennyiüket ismertem. Ott volt az elítéltek sorá­ban kékrevert nővérem, Dudovics Jó­zsefné és lánya Ilonka, Brencsák Já­nos postás, dr. Barcs Tibor ügyvéd, Halka Aladár nyugdíjas, Jelinek József asztalos, dr. Drótos Pál orvos, Szédel Imre kereskedő, Mikula János felső­tőkési földműves, Hurcsik János diák, és öt katonaköpenyes idegen férfi, akiket névszerint nem ismertem. Meg­kezdődött a rablás, elszedték a nyak­láncokat, fülbevalókat, * gyűrűket, szemüvegeket, mindent, ami értékes volt. Emlékszem rá, amikor az öreg Halka a szemüvegét kérte vissza, az egyik nyilas azt felelte: „Minek az magának, hiszen azt a két-harom ki­lométert kibírja szemüveg nélkül is." A kifosztás után összekötöztek ben­nünket, hármat egy füzérre. Engem lágbékét megvédelmezni az agresszor minden merénylete és támadása el­len. A vitában- tizenhárom telszólaló lé­pett fel, akik a szlovákiai békevédok nevében kifejezésre juttatták azt a vá­gyukat, hogy békében éljenek és építsék országukat és szükség esetén a békét is kiharcolják. Az ülés ezután jóváhagyta azt a javaslatot, amely szerint Andrej Zia­kot, a nemzetgyűlés alelnökét, dr. Miloš Krnot, a Szlovák Nemzeti Ta­nács képviselőjét, Dalibor Krno tanár­segédet és dr. Štefan Raist bevegyék a szlovákiai békevédok bizottságának elnökségébe. a nővéremmel és lányával kötöttek együvé. Közben, míg e műveletet vé­gezték, az egyik nyilas, névszerint Lukács, vigyorogva jegyezte meg: „Hogy a másvilágon is összetarthas­sanak, igyekszem jól meghúzni a kö­telet a kezükön." Azzal engem jól hátbavágott és mégegyszer gúnyos hangon megjegyezte: „Méltóztassanak, hölgyeim, a nőké az elsőség" s a kapu felé mutatott. Az udvaron teheratuó várt reánk vagy húsz nyilas kíséreté­vel. A vesztőhelyre, a tyahanovcei alag­úthoz, éjfél előtt érkeztünk meg. A nyilasok egy része cigarettára gyúj­tott. mások őriztek minket és gőzben arról beszélgettek, hogy a mi életünk már csak addig tart. míg elszívják ci­garettájukat. Az úton már próbálkoz-' tam vele, most azonban teljesen si­került meglazítani a kötelet a keze-^ men. A többiek tudtak róla, hogy a kötelet meglazítottam, de a nyilasok is gyanakodni kezdtek. Érezték, hogy nincs valami rendjén, éppen ezért még egyszer átvizsgálták kezeinken a kötelet. Én erősen markomban tSr­tottam a meglazult kötelet, így hát a gyilkosok nem vették észre. Kis idő múlva megindult a menet az erdő irányába. A vesztőhelyre ér­ve, sorbaállítottak bennünket, szem­ben az erdővel és néhány perc múlva megkezdődött az emberaratás. A bal­szárnyra nyitottak először ^íizet s mi­re a jobbszárnyát is golyó találta vol­na, mi már a földön feküdtünk. Rá­eszméltem, hogv élek, kirántottam kezeimet a kötélből és szó nélkül vonszolni kezdtem a húgomat, aki szintén élt még. Próbálkozásom ered­ménytelen maradt. Hugóm véletlenül felemelkedett és egy újabb géppisz­tolysorozat derékbekapta. Bennem fel­lángolt a harag és a gyűlölet, de a fegyveres erővel szemben tehetetlen voltam. t Gyors kúszással elindultam a Her­nád felé. Útközben hallottam, amint az egyik nyilas kiadta a parancsot: „Tüzetesen átvizsgálni mindenkit, hogy valóban halottak-e." Később hallottam azt is, hogy az egyik fejvesztetten felordított: „Az egyik megszökött!" Ekkor már a Hernád jeges vizében úsztam. Golyók süvítettek fejem fe­lett, de szerencsére az erdőben me­nedéket találtam. Egész éjjel itt bo­lyongtam erőtlenül. Sokszor leültem pihenni, de mindjárt rádöbbentem, hogy ki kell tartanom, hisz ha elal­szom, itt fagyok meg és akkor soha­sem tudja meg senki, mi történt a többiekkel. A vizes ruha megfagyott rajtam, de végre megvirradt és menhelyet talál- , tam egy tyahanovcei Smerősömnél, Pisák Erzsébetnél. Két napig bújta­tott ez a jólelkű asszony, végre a harmadik nap bejöttek a szovjet ka­tonák, akik nékem is elhozták a sza­badságot. Életemet köszönhetem a szovjet katonáknak, ha nem jönnek, én sem lennék az élők sorában. Vantucha elvtársnő sosem fe­lejti el' a fasiszták szadista tömeg­gyilkosságait. Éppen ezért teljes ere­jéből harcol a német militarizmus fel­támasztása ellen. Agitációs tömegfel­világosító munkájával békeharcra buz­dítja embertársait. Azt magyarázza nekik, hogy kpzös akarattal és közös erővel megvédjük a békét. Urbán József Kassán a Spartakiádra való előké­születeket elég későn kezdték meg 1954. szeptember 4-én rendeztek ugyan váltófutásokat, amelyek a Spar- takiád magas eszméit hirdették, j sportegyesületek szép kötelezettség­vállalásokat tettek, amelyek a Sparta- kiád előkészületeire irányultak, azon­ban több hét, sőt hónap telt el, amíg a gyakorlatozásolí. megkezdődtek. Via mát majdnem valamennyi kassai tor­nateremben szorgalmasan gyakorolnak, azonban a gyakorlatozók száma és különösen a gyakorlatok színvonala nem kielégítő és sok kívánni valót hagy maga után. Dicséretet érdemei a Slavoj Önkéntes sportszervezet, -i Bánik önkéntes sportszervezet és a Slovan önkéntes sportszervezet női ta­gozata. Az utóbbi időben a Dinamó Spoj sportolói is igen nagy lendület­tel kezdtek neki a gyakorlatozások­nak. Ebben a . sportszervezetben 4Í Külföldi hírek NYUGATNÉMET JÁTÉKVEZETŐK A SZOVJET JÉGKORONGOZÖKR0L. Két ny.-német jégkorong-játékvezető vezette Moszkvában a Szovjetunió­Csehszlovákia válogatott jégkorong­mérkőzést. H. Unger és /W. Eggin­ger benyomásairól és a 'mérkőzésről nyilatkozott a Szovjetszkij Szport munkatársának. Unger a következők­ben foglalta össze az első mérkőzés tapasztalatait: — Az első mérkőzésről nehéz vé­leményt mondani, mert nehéz körül­mények között, sűrű havazásban ját­szották, s a mérkőzésben inkább az erőnlét szerepe domborodott ki. A szovjet játékosok sokkal jobban al­kalmazkodtak az adott körülmények­hez, mint a csehszlovákok, s ez egyi­ke azoknak a tulajdonságoknak, ame­lyek a világbajnok-együttest jellem­zik. . — A második mérkőzés rendkívül gyors és érdekes volt — mondta Eg­ginger játékvezető. — A fiatal szovjet csapat sikere igen értékes. A játé­kosok nagyszerű összjátékról tettek tanúságot, gyors, lendületes és körül­tekintő játékot mutattak. A két mérkőzés ismételten azt bizonyítot­ta, hogy a szovjet jégkorongozók nagyszerű játékosok; hogy a szovjet csapat nagyszerű tartalékokkal ren­delkezik. ÖSSZEÁLLÍTOTTA a szervező bi­zottság az európabajnoki küzdelmek végleges részletes műsorát. Január 26: Sorsolás az első nap versenyszá­maira, 20f órakor. Január 27: Férfi kötelező gyakorlatok 7.30, kötelező táncok 14, megnyitó ünnepély 19, pá­ros bajnokság 19.30, sorsolás a má­sodik napi versenyszámokra 21. Ja­nuár 28: Női kötelező gyakorlatok 7.30, férfi és jégtánc szabadonválasz­tott gyakorlatok 19. Január 29: Női kötelező gyakorlatok folytatása 8, no> szabadonválasztott gyakorlatok 17. Január 30: Nemzetközi műkorcsolyá­zó bemutató 17. AZ EGYIPTOMI KERÉKPÁROS KÖRVERSENY 3 szakaszán — (Assiut — Minie 125 km) — a belga Shepens győzött 3:43:16-os idővel. A negye­dik szakasz versenyét (Minie—Beni Suef 126 km) a libanoni Shizai nyerte 3:50.42-vel, az ötödik szakaszt pedig (Benu Suef—Medinet el Fajú 45 km) a jugoszláv Petrovics nyerte 1:15:10,8-as idővel.. Az összetett ver­seny állása: 1. Dumitrescu (román) 18:52:37, 2. Mouradian (libanoni) 18:53:21,2, 3. Petrovics (jugoszláv) 18:53:26,8. Csapat: 1. Bulgária 56:52:13, 2. Belgium 56:57:01, 3. Dá­nia 57:03:14. TÖBB KÜLFÖLDI LAP ARRÓL SZÁMOL BE, hogy júniusban Moszk­vában hathetes vízilabda-tornát ter­veznek. A résztvevő hat ország a kö­vetkező lenne: Szovjetunió, Magyar­ország, Jugoszlávia, Egyiptom, Olasz­ország, Hollandia. A TAMPERI GYORSKORCSOLYÁZÓ VERSENYEN Salonen 43,l-re javítot­ta finn 500 méteres csúcsot. 3000 méteren is ő győzött 5:08,l-gyel. VARSÓ FELSZABADULÁSÁNAK 10. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL a moszkvai CSzKMO férfi kasáriabda­csapata Varsóban vendégszerepelt- és 59:50 arányban legyőzte a varsói CWKS-t. férfit kapcsoltak be a rendszeres elő­készületekbe Ezek közül 13 a labda­rúgó-osztály tagja. 32 nő is szorgal­masan és rendszeresen gyakorolja az I Országos Spartakiád talajtorna szá­mait. A Tatran Priemstavban 15 nő kezdte el a gyakorlatozást, későbben azonban ez a szám a leiére apadt. Példának hozhatjuk fel Hrabovská elv­társnőt, aki 3 gyermek anyja, TrojS­ková elvtársnőt, aki még nem mulasz­tott el egyetlenegy gyakorlatozást sem. A Hadsereggel Együttműködők Szövetsége és a Vörös Csillag önkén­tes sportszervezet tervszerűen foly­tatják talajtorna-gyakorlataikat. Ha­sonlóan áll a helyzet az iskolákban is, ahol nincsenek különösebb hiányok. Valamennyi testnevelési szervezet előtt januárban az a íeladat áll, hogy ja­vítsák a toborzás rendszerét és ál­landóan fokozzák előkészületeiket az 1. Országos Spartakiádra. és eredmények A NÉMET SPORTOLÓK EGYSÉG­MOZGALMA újabb állomáshoz érke­zett. Az NDK és Nyugat-Németor­szág vitorlás szövetségeinek vezetői Hamburgban megegyeztek, hogy 1955-ben már közösen rendezik meg a német bajnokságokat. A bajnokságot két osztályban — olimpiai jolle és kalóz — rendezik meg, ezenkívül az ifjúsági bajnokságot is közösen bo­nyolítják le. A BOSTONT FEDETTPÁLYA ATLÉ­TIKAI VERSENYEN rúdugrásban Pu­chards győzött 466 cm-es ugrással, honfitársa Don Laz (441) és a finn Landström (427) előtt. LONDON: Anglia utánpótlás—Olasz­ország utánpótlás 5:1 (1:0). Az an­gol labdarúgóknak tehát sfkerurt visszavágniuk a tavalyi bolzanói ve­reségét. Góllövők: G. Hooper (2), Ayre, Atved, Blunstone, ill. Saivoni. A ROTTERDAMER AZ 4x100 M­ES NŐI VEGYESVÁLTÖJA 5:07,2 mp­es idővel új holland csúcsot állított fel. Háton Körte 1:14 mp-et úszott. A holland váltó ideje az eddigi legjobb klubváltó eredmény a világon. MOSZKVÁBAN tartották meg a Szovjetunió—Svédország kötöttfogású birkózó-viadalt. A nagy érdeklődés­sel kísért mérkőzést a szovjet együt­tes 7:1 arányban nyerte meg. A své­dek egyetlen győzelmét a nehézsúlyú Antonsson szerezte. Az egyes súly­csoportokban (lepkesúlytól nehézsú­lyig) a következő eredmények voltak: Bardibahin pontozással győzött Jo­hansson ellen, Szviridov pontozással győzött Werterby_ ellen, Saskovics pontozással győzött Hakonsson ellen, Punkin tussal győzött Frey ellen, Ma­nyejev pontozással győzött Mansson ellen, Kartozija pontozással győzött Grönberg ellen, Nyikolajev pontozás­sal győzött Nilsson ellen. Mazur pon­tozással vesztett Natonsson ellen. (Előlállók a szovjet versenyzők.) AZ 1955. ÉVI jégkorong-világbaj­nokságra, amelyet Nyugat-Németor­szágban rendeznek, eddig már 17 or­szág nevezett. Ezek közül 11 ország az „A" csoportban, 6 pedig a „B" csoportban indul. A „B"-csoportban Ausztria, Hollandia, Franciaország, Belgium, Magyarország, Jugoszlávia és Nyugat-Németország mérkőzik. A TÖRÖKORSZÁGBAN VENDÉG­SZEREPLŐ MAGYAR BIRKÓZÓK az Ankarától mintegy 200 km-re fekvő Eskisehirben léptek újra szőnyegre és 4:3 arányú győzelmet értek el a város válogatottja ellen. A magyar kötöttfogású birkózó-vá­logatott január 30-án Szófiában, Bul­gária legjobbjai ellen mérkőzik. Külföldi labdarúgó eredmények: Vörös Csillag Belgrád—Ausztria Bécs 3:1 (2:0), Buenos Airesben. Kénia— Florisdorfer AC 3:1 (1:1) Nairobiban. Chataway, a Dél-Afrikában tartóz­kodó angol' hosszútávfutó Johannes­burgban 14:39.4 közepes idővel győ­zött a 3 mérföldes (4827 m síkfu­tásban. A Chariton Atletic azzal a tervvel foglalkozik, hogy kiköltözik London egyik külső városrészébe, mert jelen­legi környékén kevés a labdarúgás iránt érdeklődő lakos. Attól fél a lab­darúgó klub, hogy anyagilag tönkre­megy ... Harcoltunk és hurcolunk u békéért t « t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents