Uj Szó, 1955. január (8. évfolyam, 1-26.szám)

1955-01-20 / 17. szám, csütörtök

6 HJSZÖ 1955. ianuár 20 Nem felejtettük el a fasiszták kegyetlenségét — nem engedjük őket vissza soha többé Most, amikor szabad életünk 10. évében mindnyájunkat örömmel el­töltő építő eredményeinket vesszük számba, nem feledkezhetünk meg a múltról, a fasiszták kegyetlenségeiről sem. Amikor 1938 novemberében Horthy fasiszta pribékjei elfoglalták hazánk déli részét, néhány hét után már akcióba léptek, sorra letartóz­tatták a kommunistákat és a legbar­bárabb módon kínozták őket. Váro­sunkban áldozatuk lett Réthy elvtárs is, akit szuronnyal kilenc helyen meg­sebeztek. Majd egymás, után kaptuk a behívókat, munkaszolgálatra osztot­ták be elvtársainkat. A munkatáboi lassan haláltáborrá alakult át, ahol sok kitűnő harcos kommunista pusz­tult el a kínzásoktól és gyötrelmek­től. Az illegális pártmunka egy pilla­natra sem szűnt meg. A fasiszták piszkos és durva akciója megszülte a reakciót, az elkeseredés és gyűlölet mind magasabb fokra hágott. És ami­kor Hitler fasiszta hadserege megtá­madta a Szovjetuniót, tudtuk, hogy elkövetkezett az idő, amikor minden' erőnkkel harcolnunk kell a fasiszta támadók ellen. Minden üldöztetésünk ellenére pártunk irányításával öntu­datos harcot indítottunk és ahol csak lehetett, ártottunk elnyomóinknak. A fa­siszták természetesen nem maradtak adósak. Tömegesen hurcolták el az embereket, számos hű elvtársunk örökre odaveszett. A második világ ­háború sok-sok ember b tett szerencsét­lenné, sokan maradtak hontalanok, rok­kantak és árvák. A hős szovjet had­sereg végül is kivívta a győzelmet. A dicsőséges sztálini hadsereg győ­zelme véget vetett a fasiszta barba­rizmusnak, üldözésnek és szenvedés­nek és meghozta nekünk is a várva várt igazi szabadságot. Városunk népe ujjongott. Határtalan volt a lelkesedés és az öröm. És a sok-sok évi szen­vedés után megkezdhettük végre épí­tőmunkánkat. Tíz év alatt sokat fejlődött váro­sunk, sok új ház épült, iskolák és más középületek. Dolgozóink életszín­vonala naról napra emelkedik és meg­változott kulturális életünk is. A dol­gozók gyermekeinek alkalmuk nyílt a tanulásra és ma büsrkén mondhatjuk, hogy sok dolgozó gyermeke fontos állásokat tölt be, úgy a kulturális, mint a gazdasági életben. S most újra megbotránkozva halljuk, hogy a nyugati imperialisták újabb hábo­rút készítenek elő. Ojra életre akar­ják hívni a Wehrmachtot. Az SS legé­nyek újból gyilkolni akarnak, de bát­ran mondhatjuk, hogy ez többé nem fog nekik sikerülni, mert mi, becsü­letes dolgozók, ezt nem engedjük. Harcolni fogunk munkahelyeinken, de ha kell, fegyverrel védjük meg szép hazánkat és a békét, amelynek hatal­mas tábora egyije növekszik és egyre erősebbé válik. Demeter Bálint, Rimaszombat Az autóbuszközlekedés fejlődése Szlovákiában A szlovákiai autóbuszközlekedés a felszabadulás óta nagy fejlődésen ment át. A vasúti közlekedés mellett fon­tos segítséget nyújt a munkások gyors és kényelmes szállításában az ipari központoktól nagyon távolesó községekből is. A München előtti köztársaságban, 1938-ban Szlovákiában mindössze 36 autóbuszvonal volt. A felsžabadulás után gyorsan szaporodtak az új vo­nalak. 1946-ban Szlovákiában már 55 vonal volt, több mint 2000 km hosz­szúságban és a múlt év végéig e vo­nalak száma 746-ra emelkedett mint­egy 20.000 km hosszúságban. Szlovákiában már az összes közsé­gek 71,9%-a van bekapcsolva az au­tőbuszhálózatba. Évről évre számos új autóbuszvonal létesül minden ke­rületben. A leghatalmasabb tejlödést e téren az eperjesi kerület érte el, amelynek most a legsűrűbb autóbusz­hálózata van Szlovákiában. Itt az utol­só két-három évben a vonalak száma a München előtti köztársaság oSszes szlovákiai autóbuszvonalainak két és félszeresére emelkedett. Az autóbuszközlekedés dolgozói szorgalmasan teljesítik kötelességeiket, amelyek az egyre fokozódó felada­tok következtében rájuk hárulnak. Évről évre szaporodik a hosszú távol­ságú vonalak száma is. Míg 1946-ban Szlovákiában csupán négy hosszú tá­volságú vonal volt, számuk a múlt év végéig 48-ra emelkedett. Csupán tavaly hét új vonal létesült, amelyek ipari központokat kötnek össze, mint pi. Žilinát Gottwaldovval, Kassát Lo­sonccal. Az autóbuszok ezrei, amelyek az egyes vonalakon közlekednek, nagy­részt a csehszlovák technikusok és munkások készítményei. Tavaly a ne­héz hegyi terepekei. 27 új Tátra 500 típusú hegyi autóbuszt helyeztek üzembe. Ezek az autóbuszok nehéz hegyes terepen közlekednek a gömö­ri vasércbánya bányászainak szállítá­sánál, vagy Selmecbánya vidékén, és máshol. Számuk ebben az évben to­vább emelkedik. Az autóbuszközlekedés szlovákiai dolgozóinak feladatai ez évben a ta­valyi feladatokkal szemben 6,1%-kal nagyobbak. E feladatok elvégzésében segítségükre van a kibővített autó­buszpark, amely az idén 4,3%-kal bő­vül. Tovább folytatják az új autó­buszvonalak kiépítését, hogy az idei év végéig e vonalak száma 56-tal nö­vekedjék, mintegy 700 km hosszúság­ban. Védjük műemlékeinket Nagy gondot fordítunk a műemlé­kek megőrzésére. Múlt évben a régi várak és kastélyok, mint bratislavai, nyitrai, árvái, zólyomi vár, a vöröskői, csákányi kastély javítá­sán dolgoztak. Sikerrel folytak a fes­tészeti és szobrászati műemlékek kö­rüli munkálatok is. A múlt évben be­fejezték a lőcsei gótikus templomnak, a régi eredetű kézsmárki harangto­ronynak javítását, és felszínre kerül­tek a žehre-hodkovicei falfestmények. Jól haladnak a kassai dóm gótikus ol­tárainak és a morovi oszlopnak javí­tási munkálatai is. A múlt évben nagy gondot fordítot­tunk a városok és falvak szépítésére. Megkezdődött az eperjesi Rákóczi-ház, a besztercebányai Thurzó-ház javítá­sa, és tatarozták Szentgyörgyön a Ji­lemnicky-múzeum, Alsókubinban a Hviezdoslav-múzeum és Bratislavában a Lenin-múzeum épületeit. Ez évben a kultúrügyi megbízotti hivatal és a szlovákiai emlékművek intézete gon­doskodik a történelmi épületek hom­lokzatdíszítesének felszínre hozásáról Szlovákia csaknem minden városában. Befejezik a Turóc-Teplic-i kastély adaptációját, ahol múzeumot rendez­nek be és a csejtei kastélyt, amely közművelődési ház lesz. Megkezdik annak a ruttkai háznak a javítását is, ahol Klement Gottwald 1921—1922-ben dolgozott, itt múzeu­mot rendeznek be. Ugyanebből a' cél­ból a kassai Lenin utcán rendbehoz­zák azt a házat, ahol a kassai kor­mányprogramot kihirdették. A fejlődő Kassa Tíz éve annak, hogy a szovjet ka­tona a német és magyar fasiszták elleni bátor harcában kiharcolta Kas­sa dolgozói számára is a szabadságot. Attól az időtől fogva a kommunista párt vezetésével Kassa évről évre fej­lődik. A Keletszlovákiai Gépmüvek — a Szovjet Hsdsereg-üzem, a Magnezit­gyár — a Vörös Csillag-üzem, az épít-' kezési vállalatok, az új iskolák, kul­túrközpontok, gyermekbölcsődék mind olyan alkotások, amelyekre ma a dol­gozók jogosan büszkék. A munkanél­küliség, az üldözés, a nélkülözés és o félelem éveit az építkezési lendület, a biztonság és az örömteli, békés élet évei váltották fel. Csehszlovákia Kom­munista Pártja és kormányunk a dol­gozók régi vágyait teljesítették. Kassa egyetemi város lett. Ez év­ben az orvosi fakultásról 65 végzett orvos kerül ki. Az állatorvosi főisko­lának 500 és a műszaki főiskolának 901 hallgatója van. A Ján Nálepka kapitányról, a Szovjetunió hőséről el­nevezett főiskolai internátusban mint­egy 1000 főiskolai hallgató lakik. Nagy iramban folyik Kassán a lakóházak építése is. A városi nemzeti bizott­ság Kassán az elmúlt évben a dolgo­zóknak több mint 400 lakásegysége; bocsátott rendelk"zésére. Mindennél fontosabb az egészség A pöstyéni Thermia gyógyintézet, ahová valaha csak a maharadzsák, a pénzmágnások jutottak be, ma a dol­gozó nép egészségét szolgálja. Minden évben a bánya, kohászati üzemek, vál­lalatok és hivatalok dolgozói gyógyul­nak itt. A téli hónapokban pedig a mezőgazdasági dolgozók keresnek itt gyógyulást. Az idén is sok szövetkezeti tag, egyénileg gazdálkodó paraszt, trakto­ros és állami gazdasági dolgozó kezel­teti magát a „Thermiá"-ban és a „Pro­Patria"-ban. Az orvoskollektíva a fürdő igazgatójával, dr. Manca István nem­zetgyűlési képviselővel és a többi egészségügyi dolgozóval mindent elkö­vet, hogy a dolgozók ismét vissza­nyerjék egészségüket és új erőt sze­rezzenek további munkájukhoz. A fürdőben itt találjuk az 58 éves Méry Józsefet, várkonyi szövetkezeti tagot is, akinek jobb lába az agyda­ganat operálása következtében meg­bénult. Dr. Bednár Ernő gondoskodik a megbénult- láb rendbehozataláról, fel­használva a kezelésben a modern or­vosi tudomány minden vívmányát. — Soha sem gondoltam — mondja Méry József —, hogy valaha ilyen pa­lotában fogom magam kezeltetni, ahol a kapitalisták idején csak a tőkések kezeltethették magukat. Ma a dolgo­zók gyógyulnak ezeken a helyeken. Bencsik Vilmos, a 63 éves szövetke­zeti tag már sokat tapasztalt és látott életében. Az első köztársaság idején ő is megismerte a mezőgazdasági munkás keserű életét és nagy gondot okozott neki, mi lesz vele öreg napjaira. Most, amikor a nép az úr a szabad hazában, már nincsenek ilyen gondjai. Nagy el­ismeréssel beszél a pöstyéni kezelés­ről. Csakhamar hazatér, hogy a hosz­szabb szünet után ismét munkába lép­jen, hogy meghálálja az államnak a róla való gondoskodást. Stipák Mihály drahovcei egyénileg gazdálkodó paraszt azok közé tarto­zik, akik becsületesen teljesítik beadá­si kötelezettségüket. Ma Pöstyénben gyógykezelteti magát. A reumás fáj­dalmak az ágyhoz kötötték. Egyhóna­pi kezelés után állapota annyira ja­vult, hogy bottal már járhat. Tudja, hogy a múltban soha sem engedhette volna meg magának a pöstyéni kezelte­tést, mert nem volt pénze. Méry József, Bencsik Vilmos, Jozef Kvapil, Bélán Erzsébet, Helda Alajos traktoros, Habrman János és a többiek előtt, akiket Pöstyénben kezelnek — egy cél lebeg, hogy minél előbb meg­gyógyuljanak ét szorgalmas munkájuk­kal teljesítsék a mezőgazdaság előtt álló nagy feladatokat. 1954-ben új kórházak épültek Husto­pečen, Pozsony-Püspökin, Čadcán, My­javán, Prága-Vysočanyban, Gottwaldo­vón, Otrokovicén és az év végéig fel­épül még a kunčicei üzemi kórház is. Hasonlóképpen növekedett a szülészeti klinikák és szülőotthonok száma is. Ojabb tíz intézet szolgálja az anyák egészségét Jabloňové, Hlinsko, Kojetín, Modor, Pótor, Vágsellye, Mezőlaborc, Dolné-Hámre, Prilepí (Holešovi járás) helységekben. Brnóban pedig nőgyó­gyászati-szülészeti osztály nyílt meg. Köztársaságunkban egyre inkább fej­lődik a dolgozók egészségéről való gon­doskodás. Az elmúlt évben szeptember 30-ig 186 egészségügyi központ épült a köztársaság területén. A központok nagy részét — 170-et — Szlovákiában nyitották meg. Az üzemi egészségügyi központok száma abban az időben 56-. tal, ebből Szlovákiában 20-al növeke­dett. Az egészségügyi szolgálatban fontos szerepük van az orvosi tanácsadó állo­másoknak. 1954. szeptember 30-ig 519 ilyen állomás és 973 üzemi egészség­ügyi központ, 2752 anya- és csecsemő­védő állomás volt az országban. A ta­nácsadók száma állandóan csökken, mert feladatukat jobban felszerelt egészségügyi központok veszik át.. Január — a Felső-Garam dolgoséi harcainak és győzelmeinek hónapja A Felső-Garam festői vidéke, annak egészséges, dolgos és vidám népe gyak­ran visszaemlékezik a távoli és közeli múlt időkre, az állati kizsákmányolás­ra, a nyomorra és éhségre, a lázongá­sokra, sztrájkokra és éhségtüntetések­re. % A nagy gazdasági válság idején a munkások ezrei elveszítették munkáju­két és az üzemek leszerelése következ­tében a Felső-Garam lakosai nagy számban a tengeren túlra mentek mun­ka után, kivándoroltak Kanadába, az USA-ba, Argentínába, vagy pedig Bel­giumba és Franciaországba mentek. A Felső-Garam dolgozói tömegesen csat­lakoztak a kommunista párthoz, amely harcra vezette őket az éhség, a nyo­mor ellen, a bércsökkentések és az üzemekből való elbogsátás ellen. Pár­tunk aktív munkája megnyilvánult úgy­szólván valamennyi faluban és Brezno járási városban is. A falusi asszonyok csoportosan mentek a járási hivatalba Sutoris járási főnökhöz, ahol éhezésük bizonyítékául korpalepényeket mutat­tak neki, mert nem volt jnit en­niök. A munkások küldöttségeket küld­tek Besztercebányára az állami erdé­szeti igazgatóságra és más igazgatósá­gokra, amelyektől munkát és magasabb béreket követeltek. Az igazgatóságon ülő urak, Kelemen, Opletal, Binder és mások nemcsak, hogy nem vették te­kintetbe a munkások követelményeit, hanem terhükre volt a küldöttségek fogadása, sőt végül Ing. Perutík, a hro­neci keskenyvágányú erdei vasút igaz­gatója a küldöttség vezetőjét ütlegelni kezdte és ' c'obta az irodából. Mindez az uraknak nem volt elég. A nyomor­hoz, éhséghez és a munkanélküliséghez társult még a végrehajtás, amit szor­galmasan végeztetett Mišo Zibrin brez­nói fiskális, az új háború egyik uszítő­ja és gyújtogatója. Durván megvetette a dolgozó népet és azt állította, hogy nem a munkanélküliség és a kapitalista rendszer okozza a felsőgarami nép nyomorát, hanem a pálinka. A párt vezetésével és néhány helyen maguktól is éhségtüntetések törtek ki, amelyekben nagy számban részt vet­tek a nők is. A tüntetőket nem tűdták csak úgy egyszerűen szétoszlatni, ezért a breznói járásból csendőrkülönítmé­nyeket hívtak, mintegy 600 főnyi csend­őralakulatokat. Csak Feketebalogon mintegy 160 csendőrre volt szükség. Itt 1933. júniusában a tüntetés éles feszültséget keltett és ennek következ­tében összetűzésre került sor az erdé­szeti munkások és a csendőrök között. A csendőrök először a lev/sgőbe lőttek, azután a tömegbe. Az eredmény: két súlyosan sebesült munkás volt. Az éhes munkásokat nem riasztotta vissza a puskatűz sem. Sőt ellenkezőleg. A munkások a puskákkal szembeszálltak, puszta kezükkel vagy kövekkel. A szer­vezett erdészeti munkások és fuvaro­sok további munka- és magasabb bér­követeléseik kiharcolására 1936. január 20-án sztrájkba léptek, amely kiterjedt az egész breznói járásra. A többi politi­kai pártok vezetői, főleg a szociálde­mokraták a dolgozókat lebeszélték a sztrájkról. Féltek tőle, nem akartak ujjat húzni a munkaadó urakkal. A kommunista párt és a vörös szakszer­vezetek tagjai meg tudták győzni a munkásokat, más politikai és szakszer­vezetek tagjait is és így történt, hogy ezek nem mentek „vezetőik" után, ha­nem példásan egységes sztcájkba lép­tek a kommunisták vezetésével. A munkások egysége, kitartása, harcias­sága, szervezettsége és a kommunista párt akcióképessége meghozta a mun­kások győzelmét. A kapitalista állam­tól csupán sztrájkkal tudták kikény­szeríteni a béremelést, mégpedig 20— 50%-os béremelést és az erdészeti munkásokkal elsőízben kötöttek kol­lektív szerződést. így a felsőgarami munkások győzelmet ünnepeltek 1936­ban, amikor február 17-én befejezték győzelmes sztrájkjukat. A gazdasági élet felélénkülése után jött a „szlovák állam", amely csak fokozta a kizsákmányolást és még sú­lyosabbá tette a dolgozók nyomorát. A podbrezovai vasműveket eladták Gő­ringnek, a nagykiterjedésű erdők a né­met kapitalisták és Coburg bolgár cár tulajdonában voltak, számos fűrész­telep magántulajdonban volt és a töb­bit különböző arizátorok, gárdisták, az egyház és a ludákok, valamint a fa­siszta állam kaparintotta meg. Amikor kitört a Szlovák Nemzeti Felkelés, en­nek első lángja éppen a Felső-Garam vidékén lobbant fel. A Felső-Garam dolgozói törhegesen harcot indítottak a fasiszta betolakodók és hazai árulók ellen, akikkel mindjárt a felszabadulás első napjaiban Breznóban rendet te­remtettek. Ügy, mint a Szlovák Nem­zeti Felkelés előtt, annak ideiglenes elnyomása után is fellángoltak az őr­tüzek a Veporon és Král'ová Holán, ahol valaha Jánošík és társai gyülekez­tek. Most ezeket a hegyi tüzeket is­mét meggyújtották a szlovák harcosok szovjet testvéreikkel együtt. 1945. januárjában a Felső-Garam népe újból nagy győzelmet ünnepelt. A felszabadító szovjet hadsereget üdvö­zölte, amely segítségére volt neki és Csehszlovákia egész népének abban, hogy mindörökre levesse a kapitalista jármot, visszaadta a népnek az ország kincseit és biztosította számára a bé­kés építést. A Felső-Garam felszabadí­tása óta 10 év telt el. Ez idő alatt tel­jesen megváltozott arculata. Felépült a németek által elpusztított Telgárt (Švermovo), amelyet Ján Šverma elv­társról, a Szlovák Nemzeti Felkelés hő­séről neveztek el. Závadkán szép, mo­dern gyár épült. Breznóban a nagy gvárral együtt modern lakónegyed épült fel a dolgozók számára. A legtá­volabb fekvő községek, mint pl. Lom, a Rimavica fölött, Feketebalog, Bystrá, Osrblie villanyáramot kaptak, valamint autóbuszösszeköttetést és ezzel lako­saik lehetőséget kaptak arra, hogy a kibővített podbrezovai Šverma- vasmű­vekben dolgozhassanak. A vasművek közelében, Valaškán új lakótelep épült. A hegyekben, ahol a szlovák és szovjet partizánok vérüket ontották, a földtani kutatás feltárja gyönyörű országunk kincseit és bányák nyílnak meg. A Felső-Garam dolgozói már nem mennek munkáért Amerikába és más országokba, hanem visszatérnek Ameri­kából haza. Eljött az idő, amikor saját szülőföldjük el tudja őket tartani. A fiatal erdészeti munkások főiskolai képzettséget szerezhetnek: pl. Ján Vranský fiatal erdészeti munkás, szin­tén erdészeti munkásnak a fia, mér­nöknek készül a zólyomi erdészeti fő­iskolán. Rudolf Muránsky a jogi fakul­táson tanul, Štefan Turňa, fűrésztelep! munkás fia, befejezte főiskolai tanul­mányait és számosan mások szintén tanulmányokat folytatnak és sokan kö­zülük már fontos gazdasági és politi­kai helyeket töltenek be. A Felső-Garam dolgozói tudják, ki­nek köszönhetik felszabadításukat, gazdasági és kulturális felemelkedé­süket. Tudják, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártját, a testvéri Szov­jetuniót illeti szívből jövő hálájuk. A párt vezette őket a tüntetésekben és sztrájkokban a kapitalisták, a sztrájk­törők ellen, a párt vezette őket a kol­laboránsok és a német megszállók el­leni harcukban és a párt vezette őket 1948. februárjában a Lettrich és Zib­rin-féle árulók ellen. A Felső-Garam dolgozói csupán a párt vezetésével ér­tek el oly nagy munkasikereket, mint Július Slabej, a Köztársasági érdem­renddel kitüntetett piesoki gépüzem esztergályosa, Boháčik, a podbrezovai Sverma-vasüzem Köztársasági érdem­renddel kitüntetett olvasztára, Penzi­viator, a feketebalogi fürésztelep él­munkása és mások. Anton lazky. 1

Next

/
Thumbnails
Contents