Uj Szó, 1955. január (8. évfolyam, 1-26.szám)

1955-01-20 / 17. szám, csütörtök

1955. ianuár 20 VI lii.il 7 Qžekfat, mint a líattijÍL... Fehér, mint a hattyú a határban minden, pedig én a mezőt nem ilyennek hittem. Még csak egy zsombék se barnállik a réten, ám szavamra mondom, hogy jól körülnéztem, — de szép vagy te igy is szUlőföldem nékem. De mit is hízelgek én örökké néked, mikor oly hűtlenül ott hagytalak téged? Nem is csodálhattam tavasszal és nyáron röpke pillangóid a virágos ágyon, s nem merengtem el az őszi hervadáson. Török Elemér Fábián, a barátom Életünkben még sok megoldatlan probléma van, arriit a kapitalizmus embertelensége hagyott ránk örökségül. Aškenázy azok közé a bátor írók közé tartozik, akik igyekszenek új qsapásokon haladni a szocialista realizmus felé, s műveikben a mai ember problémáit tárják fel. Társadalmunk egyik még megoldatlan problémája a cigányok teljes bekapcsolása az építésbe. Olyan kérdés ez, melynek megoldása elsőrendű feladat s egyben törlesztése is az évszázados bűnöknek. A cigányság évszázados félretaszítottságát népi demokratikus rendszerünk jogilag megszüntette, azonban tudjuk, hogy az emberek tudatának megváltozása hosszú folyamat, sok tapintat és nehéz nevelőmunka eredményeképpen várhatjuk csak, hogy tövisek helyett gyümölcsöt kapjunk. Egy cigány új emberré válásának megrázóan drámai történetét mutatja be magas müvésziességgel az Aške- názy novellája alapján készült új cseh színesfilm. Jirí Weiss államdíjas rendező kitűnő munkájának eredménye, hogy a film mondanivalója sokszor mélyebb, emberibb, mint a novelláé. A cselekmény rövid tartalma: Fábián és fia Géza Ostravára mennek dolgozni. Az apa Trojan hegesztő segítségével csakhamar élmunkás lesz s lakást kap. A kis Géza iskolába jár, de a gyermekekben még megnyilvánuló lenézés elriasztja a tanulástól. Trojan és Krasova, a tanítónő, mindent mégtesznék, hogy az építkezésen dolgozó cigányokból embert faragjanak. A tanítónő elhatározza, hogy esti iskolázást szervez a cigányoknak. A vezetőség nem ért egyet tervével: Krása mérnök kifejti, hogy most az építkezés a fő cél s az nem engedi, hogy mellékkérdésekkel foglalkozzanak. A tanítónő azonban nem adja fel a harcot, szívós, meggyőző munkával rábírja az üzem vezetőségét az iskola megnyitására. A tanítás megindul — a tanítónő megnyeri a cigányok többségét. A két Fábián is tanulni kezd. Az öreg Fábián eleinte büszke fia tudására, de később, mivel nem tud lépést tartani fia fejlődésével, megtorpan, elveszti a felemelkedésbe vetett hitét. Nagy viharok dúlnak lelkében és ezt a válságot még jobban elmélyíti, mikor az egyik munkás aljassága folytán Tereba mester — aki soha sem nézett rá jó szemmel — eltiltja a hegesztéstől. Keserűségében az ital mámorában keres feledést. Elhatározza, hogy elmegy az építkezésről, azonban a munkába hívó gyárkürt visszahívja és újra szívvel-lélekkel a szocializmust építők sorába áll. Ottó Lackovič élethű alakítást nyújt Fábián szerepében. Jellemalakitása tökéletes. Sok-sok jelenetben felejthetetlenül játssza meg a fejlődő, óntudatra ébredő, majd a csapások alatt az ital mámorába menekülő Fábiánt, aki ittasan elmegy az iskolába és ott a néma falaknak önti ki szíve keservét. Vera Bubliková, a tanító alakítójának játékában az új értelmiség típusa bontakozik ki. Harcol az iskoláért s Trojannal együtt meggyőződik arról, hogy a cigányokból új embert lehet nevelni. Trojant, az öntudatos munkást La- dislav Chudik alakítja. A Fábián eseménydús életét alakító Lackovič játéka mellett alakítása kissé elhalványul. Hasznos és kitűnő a film — így jellemezhetjük a legjobban a cseh filmművészetnek ezt a kiemelkedő új alkotását. Szabómihály András A népi hagyományok nyomában Csallóköztől Bodrogközig A Csemadok V. országos konferenciája előtt hasznosnak ígérkezik arról is beszélni, hogy a népi hagyományok ápolásának munkájánál milyen feladatok várnak megoldásra az egyes vidékek népviseletének kutatásánál. Időszerű e kérdés felvetése, mert a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultiíregyesületének seregszemléje alkalmával minden vidék elküldi a képviselőit, akik segítségünkre lehetnek tapasztalataikkal. Hol látjuk a legtöbb alapvető hibát? Helyi csoportjaink ének- és táncegyüttesei a legtöbb esetben nem tudják eldönteni, milyen népviseletben szerepeljenek kültúrfellépéseiken. Most, amikor a járási, «,najd a kerületi alkotóversenyeken sorozatosan mutatkoznak be, nagyon fontos, hogy megtalálják az illő keretet is. Elfogadhatatlan némely helyi csoportunk álláspontja, hogy környékükön nincs már népviselet, nincsenek népdalok, népi játékok, stb. Az alábbiakban szeretnénk ezt a helytelen álláspontot megcáfolni. A Csemadok központi titkársága kultúrosztályának megbízásából tapasztalatgyűjtésre indultunk Pozsonytól Királyhelmecig. Mi tette szükségessé ezt az utat? Helyi csoportjainknál, amint már említettem, sok esetben nem tudják eldönteni az énekés tánccsoportok öltözékének problémáját. Nem egyszer beszéltünk már arról, hogy mennyire nem népi viselet a piros-fehér-zöld szalagokkal díszített párta, vagy bokorugró szoknya. Színes, sallangos, piros férfimellényt sem viselt nálunk soha egy fiatal legény sem. Ezt a viseletet a polgári Magyarország teremtette meg és exportálta külföldre is, hamisan ábrázolva egy ország népét. A hétnapos tapasztalatszerzés célja az volt, hogy meggyőződjünk, hol, melyik vidéken él még a népviselet és melyik a legalkalmasabb arra, hogy helyi csoportjaink énekesei és táncosai felhasználhassák. Komárom vidékén — annak ellenére, hogy két helyen is fellelhető — egyetlen kultúrcsoport sem használta fel sem az izsai, sem a martosi népviseletet. Okolhatnánk ezért első^J-rano l*Cŕáľ édesanyjánál ÉL LIPTÖNAK EGYIK hegyekbe nyúló, fenyőillatú községében egy csendes, fáradt, nagyon öreg asszony. Euka és Fraňo Amerikában szülét- vizsgát, így gratulált neki: „Sok sitek. Szüleim azonban nemsokára kert kívánok neked kedves fivérem ___ ; ^ _ Fraňo világrajötte utá.% visszatér- a jövőben is. De tartsd mindig szem A keze érdes, a háta hajlott, hangja tek a liptói Szmrecsányba, gondolván, előtt: ne a saját érdekedben munselymét suttogóvá halkította a szen- hogy szülőföldjükön olyan kereset- käkodj, hanem mindig a közért, védés, mely a szája szögletébe is hez jutnak, hogy gyermekeiket fel Mindenki javáért." meghúzza a maga barázdáit. A mo- tudják abból nevelni. Sajnos, apánk — Hogy milyen puritán jellem sólya kedve, barátságos, s sze- nem tudott elhelyezkedni, hiába járt volt — fűzi a szót tovább a fiatalme kékjében a parti nefelejcs üde- munka után. hiába vállalta volna a asszony — jellemző rá az a tette is, sége ragyog. Reszketve nyújtja felém legfárasztóbb elfoglaltságot is — a hogy mikor szeretett faluját, kidolgozott jobbját, mellyel nemrégen kis caalád teljesen pénz nélkül élte Szmrecsányt a németek tűz alá még egy neki olyan drága fejet sí- szomorú, gondokkal telt napjait, vették s a falu egy rés/ze üszkös mogatott, a napokban eltemetett nem- Apám ezért visszahaiózott Ameri- romhalmazzá vált, az összeget, mezeti művész: Fraňo Kráľ fejét... kába, a kis fraňot meg nagyanyánk lyet nemrég egyik regényéért kaA szlovák nép nagy fiának szülöany- vette magához Eukával együtt Uhor- pott, teljes egészében a falu újjáépíja ez az ősz matróna, aki nyolcvan- ská Vesbe — Magyarfaluba. — tésére adta, bár ő maga szűkös körülötödik éve hordja vállán az élet ter- Nagyanyánk azonban maga is sze- menyek között élt még akkoriban, hét. gény volt s most még két éhes száj- A

z édesanyja helyeslően bólogat. Megilletődve nézem az anyát, aki í

a

l Gyarapodott kicsinyke portája. Mi Igen> igen> úgy v

0[

t... Mindig m

á_ hét gyermeknek adott életét, s akik más

t ehetett yolna nincstelenségé- sokért élt, dolgozott, írt. S a példa, ben? Fraňonak pulykákat kellett őriz- amit az utódokra hagyott a legszebb nie — másnak a jószágát — hogy a ajándék: rozsda nem marja, értékét keresetével hozzájáruljon saját élei- nem vesztheti el, időtálló s a jövőmezéséhez. Így már életének első be világít... éveiben — míg a többi gyerek a KRAL NÉNI már fáradt, fejét legondtalanság örömeit élvezte — ő hajtja, becsukja kék, nefelejcskék már „létfenntaító" munkát véglett. • szemét: pihenésre, nyugalomra váJegyezzük meg: négy éves koraban! gyík. — Fraňo már zsenge korában ács- Búcsúzkodom, mesterséget tanult, de a betűk sze- s amíg visszafelé keresztülhaladok retete korán ébredt benne s arra ösz- a vágparti Okolicsnón, melynek gyötökélte, hogy folyton olvasson, tanul, nyörű gótikus templomát egykoron jon és gondolkozzék. Éjeken át a a Liptóban járt Mátyás király, az könyveket bújta és egyik vizsgát a igazságos emeltette, s amely még másik után tette le, míg végre meg- máig magán hordja a Korvinok jelérte azt az örömteljes napot, hogy képét, a gyürűttartó hollót, kutatva tanítónak nevezték ki a szomszédos fürkészem a szembejövők arcát. Igen, Okolicsnóra. ezeket az egyenestekintetű embereket közül Péternél, a legfiatalabbnál, Zá- važná Porubán éli élete alkonyát Péter elmondja, hogy amikor hírül adták édesanyjának a fia halálát, csendesen ezt mondta: — Hát ezt is meg kellett érnem? Én megmaradtam, az én drága fiam meg elpusztult. Miért, oh mondjátok meg, miért? Könnye már kiapadt, Sóhaja bentrekedt a szíve tájékán s most csak ül, ül a hótiszta konyhában, a meleg tűzhely mellett. Bólogat és szemével túl a falakon, valahová a messze múltba réved. Nem érdekli már az élet, csak a legszűkebb köre, Péter fiának családja, s többi gyereke, — Sógorom — vette át a szót fér- Fraňo Kráľ, ezekbe öntötte akik mind távol élnek tőle. NEM FÁRASZTOM a beszéddel, jé

m ^"ftatal Kráľné - fiatál ko- a tudá

s• a gondolkozás, S a szabad inkább fiát és menyét faggatom, akik r(žt

ój fcezctye a szociális eszméket éÍ2

t szeretetét s a legszebb hitvalkészséggel metélik el az író gyer- hangoztatta. A legtisztább értelmében lást

: az egyéni érdek kiküszöbölését mekkorát. kommunista volt és csfik a köznek a n

éP érdekének javára. — A két legidősebb testvérem: élt. Mikor férjem letette a mester- L. KISS IBOLYA sorban magunkat. De nem utolsó sorban a járási nemzeti bizottságok mellett működő népművészeti szakosztályokat, amelyeknek az a feladata, hogy minden népi hagyományt ápoljanak éá megmentsenek a szocializmust építő társadalom részére. Párkány vidéke sem szegény a népviseletben. Helembán, Leléden, Bajtán és Szálkán még ma is szép hímzésű ingvállak, pruszlikok díszítik a lányokat, asszonyokat. Hol a hiba, hogy egyik faluban sincs kultúrcsoport, melynek eszébe jutna, hogy a maga takaros és mutatós népviseletében lépjen fel. Ebben a négy faluban nemcsak a ruhák díszesek, de a népművészet minden házi szerszámra odamesterkedi a tulipánt, a rózsát, a nefelejtset és a természet más virágát. Ideje volna, hogy a párkányi járás népművészeti szakosztálya kiállítást rendezzen a viselet, a faragás, a szőttesek és minden fellelhető népi kincsből, hogy a járás dol i gozói megismerhessék végre egymás népművészeti alkotásait. Ha tovább megyünk a Garam partján, alig pár kilométerre felfelé már ott találjuk Kéménd, Kisgyarmat, Pád községeket, ahol a vasárnapi sokadalom szemet gyönyörködtető népviseletével találkozunk. Ám a zselízi népművészeti alkotóversenyén hiába nézünk szét, egyetlen piros csizma, egyetlen díszes ingváll sem ötlik szemünkbe. A Csemadok járási titkárságának itt is nagyobb gondot kell fordítania arra, hogy a kultúrcsoportok népviseletben lépjenek fel és hogy az otthoni táncaikkal, dalaikkal szerepeljenek. Ha az ipolysági járásban szétnézünk és figyeljük a kultúrcsoportokat, azt látjuk, hogy olyan öltözéket készítene^, amelyet sem a faluban, sem- a környéken nem visel senki. Százdon, Deménden vagy Paláston miért nem viselik a tánccsoportok díszes viseletüket? Talán szégyellik, vagy furcsának találják? A járási népművészeti szakosztály dolgozóinak beszélniük kellene a kultúrcsoportokkal, hogy felébresszék bennük a népművészet iránti szeretetet. Ipolyvidéke mindig gazdag volt a népviseletben. Amikor Nagy Sándornál, a Csemadok ipolynyéki helyi csoportja elnökénél érdeklődtünk a népviseletről, először alig értette, miről is van szó. Később aztán érdeklődve és örömmel beszélt arról, hogy a faluban még található népviselet és nem is olyan régen, bizony«még szebben öltözködtek az emberek. A lányok sípujjú inge díszes, a tarajos, a csutorás főkötők sokkal szebbek voltak, mint a mostani viselet. Ugyanígy van Nagycsalomján is, vagy Ipolyhídvégen. Népviselet van, de a kultúrcsoportok nem használják. A járási kultúrversenyek színtelenek, kevés szépséget nyújtanak és így az érdeklődés is lanyha. Losoncon, Füleken is hiába nézünk szét a járási kultúrszemléken, csak nehéz furfanggal kieszelt öltözékeket látunk, népviseletet azonban sehol. Pedig a füleki kultúrcsoport is felhasználhatná a vecseklői, a tajť népviseletet még akkor is, ha ez a népviselet már csak a ládák fenekén található meg. Tajtin Végh Anna egymásután szedi elő a szüleiről reámaradt ruhákat. Végh bácsi sorra mondja, hogy régebben a fiatalok a réten játszottak és szerinte szebben daloltak, mint ma. Ki kereste fel eddig Tajtit, hogy a fellelhető hagyományokat összegyűjtse és a füleki járás kultúrcsoportja részére feldolgozza? Eddig bizony még senki. A járási népművészeti szakosztály talán azt gondolja, hogy ez nem az ő munkája? Pedig a népművészet fejlesztésének útján az első lépés az, hogy feltárjuk mindazt, ami a nép társadalmi helyzetének megismeréséhez vezet. Fülektől északra a tornaijai járás Deresk községében nemcsak a szép népviselet található, hanem a népi művészet egyéb formája is. A házak, a cserépedények díszítésében mindenütt meglelhető a nép alkotókedve és gazdag képzelete. Bráz Lajos fazekasmester most már csak munkaidő után forgatja a korongot és keze nyomán korsók, vázák, köcsögök gömbölyödnek és a kertben épített egyszerű kemencében pirosra égetve gazdagítják a népművészetet. Ki törődik Deresken Bráz Lajos fazekasmesterrel vagy Kovács Jánossal, hogy folytathassa a mesterségét? Eddig bizony senki. Inkább autóbuszra ülnek és messze járnak dolgozni, mert a fazekasmesterség mír nem fizetődik ki. Pedig Bráz Lajos, Kovács János és a többiek a kerek tálak, köcsögök helyett, ha ma azokra nem volna szükség, ékes vázákat, dísztárgyakat tudnának mesterkedni, hogy a szocializmust építő dolgozó népünk otthonát népművészeti kincsekkel díszíthessék. A kassai kerületben nem egyszer tartottak népművészeti alkotóversenyt. Ám valahányszor végignézzük a fellépéseket, sem a királyhelmeci, sem a nagykaposi, sem a tőketerebesi járásból nem láttunk olyan kultúrcsoportot, amely a nép díszes ruháját viselte volna. Pedig, ha megnézzük Imreg, Szalánc, Magyarböd községeket, elámulunk azon a szépségen, amellyel a pruszlikok, ingvállak, szoknyák, terítők kérkednek. A szalánciak kikölcsönzik ugyan néha-néha ruhájukat, mint valami öreg holmit, antik emléket, de fellépéseik alkalmával valami furcsa keverékruhában mutatkoznak be. Imregen Kanóc Zsuzsi néni kislánykora óta a legszebb díszítéseket szövi a terítőkre, törülközőkre, takarókra. Már hatvan éves, de még mindig rajong a szépségért. Ádám Mária harmincegyéves fiatalasszony, örömmel mutogatja a szebbnél szebb blúzokat, szoknyákat és fejkötőket. Itt a népviselet! A kultúrcsoportoknak csak annyit kellene tennünk, hogy benyúlnának a szekrényekbe, a ládák, sublótok fenekére és kivennék a díszes ruhákat. Szepsi, Torna, Rozsnyó környéke sem szegényebb, mint a többi vidék. Vendégi, Horváti, Almás falukban szintén megtalálhatók a hímzések, varrottasok legszebb példányai. Miért van az, hogy a kultúrcsoportok itt sem keresik az alkalmat, hogy felhasználhassák a népviseletet? Népünk daloló és táncoló kedvét el sem lehet képzelni díszítőkedve nélkül. Évszázadokon át táncaiban és dalaiban jutott kifejezésre a kevés öröm és ugyanakkor az ellenállás a földesurak elnyomása ellen. A jobbágydalok, táncok ritmusában benne lüktetett a nép akarata és így juttatta kifejezésre forradalmi vágyát. Most, amikor dolgozó népünkkel ismertetn

1' akarjuk a népi hagyományokat, alkotó vágyát, táncait, dalait, elképzelhetetlen, hogy például egy kultúrfellépés alkalmával egy jobbágytáncot semmitmondó, gyatra öltözetben mutassunk be. A jobbágyok ivadékai, a/ új szocialista kultúrát terjesztő munkásai nem hamisíthatják meg a történelmet. Kötelességünk, hogy kultúrmunkánkban hűen ábrázoljuk a multat, a jelent és hűen éreztessük a jövendőt. A néptől idegen öltözetben ezt sohasem tehetjük. Ezért kell az egyes vidélek jellegzetes népviseletét mindenki r használni, hogy a népi hagyományokat ápolva kultúrmunkánkban, helyesen szórakoztassuk népünket. Szűnjön meg az az elfogadhatatlan álláspont, hogy egyes környékeknek nincsen népviselete. Az egyes ruhadarabok, amennyiben a nép már nem viseli őket, de még az édesanyák, nagyapák szekrényeiben vagy emlékezetében fellelhetők. Tűzzük ki magunk elé: a népi hagyományokat csak illő keretben lehet hűen bemutatni, mert csak így tudjuk kellően értékelni becsüket. A konferencia küldöttei segítsék ebben a tekintetben is hozzászólásaikkal az elnökséget, a titkárságot, hogy az eddiginél még jobb munkát tudjon végezni a haladó népi hagyományok ápolásában. Szocialista kultúránk csak a nép hagyományos művészetével lehet tartalmasabb és gazdagabb. Gyurcsó István