Uj Szó, 1955. január (8. évfolyam, 1-26.szám)

1955-01-19 / 16. szám, szerda

100 , ÜJSZ C f 1955. január 12 . Eperjes felszabadulásának tízéves évfordulójára Rövid tíz év teit el azóta, hogy a testvéri szovjet katona, ,akit a sza­badság iránti szeretet, a barát iránti hűség és a fasiszta kényúr elleni gyű­lölet vezérelt, átlépte a Kárpátok há­góit és népünk segítségére, hazánk felszabadítására sietett. A dicső szov­jet hadsereg hősi harcával, vére és élete árán söpörtük ki országunkból a megszállókat, kiharcoltuk szabad­ságunkat. A szovjet emberek vérükkel öntözték a Kárpátok hegyeit és a déli rónákat, hogy Kelet-Szlovákiá­ban is felvirágozzék a nép új, boldog élete. Nehéz volt ennek a népnek élete azelőtt. Gondterhes volt a szlovákok, ukránok és magyarok élete. A Mün­romjainál, amelyeket a visszavonuló fasizmus hagyott hátra. Ügy látszott, hogy elpusztított ke­rületünk újjáépítése majdnem lehe­tetlen feladat. Sokan azt hitték, hogy követni kell azt a 300.000 kivándorlót, aki az elmúlt ötven év alatt elszakadt a hazai talajtól, mert a nyomorból és a bizonytalanságból nem látott más kiutat. Népünk azonban szerette, földjét, a végkimerülésig dolgozott a múltban is, amikor munkájának gyü­mölcseit a burzsoázi i élvezte* A föld iránti szeretet azonban megszázszo­roződott, amikor a nép megérezte a szabadság fuvallatát, megértette, hogý ez az ö hazája. Soha nem ismert erőt öntött ez a népbe, amely a kommu­A szovjet hadsereg emlékműve Eperjesen chen előtti masaryki-benesi köztár­saság szemben állt minden dolgozó­val, de a legkegyetlenebb volt Ke­let-Szlovákia dolgozóival szemben. A burzsoá köztársaság a nép számára csak terrort, kizsákmányolást, nyomort, éh­séget és csendőrgolyót jelentett. Ko­rompa, Habura és Čertižne, ezek vol­tak a burzsoá államrend egyes állo­másai a dolgozó néppel szemben ví­vott harcban. Semmivel sem volt jobb ,,a plé­bános köztársaság", az ún. szlovák állam kormánya. Tiso és Tuka fasisz­ta zsoldosai Kelet-Szlovákiát a szó szoros értelmében büntetőtáborrá változtatták. Az embereket büntetés­ből küldték oda, mintha Kelet-Szlo­vákiában nem volna létjogosultsága az emberi életnek. Ennek következ­ménye volt, hogy sok gárdista úgy lépett fel, mintha gályarabok őre volna. Kegyetlenek és könyörtelenek voltak. Kelet-Szlovákia népét sem­mire se becsülték. Az ún. szlovák ál­lam fasiszta vezérei a népet vallása, nemzetisége és lakterülete alapján osztályozták, csakhogy lehetetlenné tegyék a nép osztályalapon való egye­sülését a kizsákmányolás, a hazugsá­gok politikája és a fasizmus ellen. Népünk döntő többsége azonban nem ült fel a fasiszta propaganda hazug­ságainak és demagógiájának, tudta, mit kell tennie, hogyan kell harcol­nia. Sok áldozatra, sok hősi tettre volt szükség, hogy a dicső szovjet had­sereg segítségével népünk szabadon ! lélegezhessen. Tíz évvel ezelőtt végre szabadon - zúgtak a Kárpátok erdei, víg dalba fogtak a hegyi patakok, öröm hullámzott végig Kelet-Szlo­vákia termékeny alföldjén és a sza­bad nép ott állt a falvak és városok nista párt vezetésével hozzálátott az elpusztított, kerület újjáépítéséhez. Sok-sok kilométernyi hidat kellett felépíteni, -több mint 4.500 lakóházat, az iskolák, a kórházak és a templo­mok százait. Meg kellett művelni, fel kellett szántani és be kellett vetni a földet" is. S ennek érdekében az ak­nák százezreit kellett eltávolítani a földekről és a mezőkről, amelyeket az ellenség hagyott hátra. Nem volt ruha, cipő; hiányzott a kenyér. S köz­ben folytatni kellett a harcot az áru­ló burzsoázia ellen, amely szabad ha­zánkban is visszafelé akarta forgatni a történelem kerekét. Ádáz harcot kellett vívni a munkás munkalehető­ségéért, a paraszt földjéért, az igazi szabadságért. Tíz év a történelemben csak röpke pillanat. Nem elegendő arra sem, hogy az anya leszárítsa elesett fia feletti könnyeit, hogy a gyermek ki­járja iskoláit. Elvitathatatlan tény, hogy egész népi demokratikus köz­társaságunk és így kerületünk szá­mára is az utóbbi tíz vév új éle­tünk hősi eposza. Sok minden most, tíz év elteltével hihetetlennek tűnik. Legrejtettebb vágyaink teljesültek. Az emberek azt kívánták, hogy legyen munka, a parasztnak legyen földje, gyermekeink műveltséget szerezhes­senek, hogy a nép önmaga kormá­nyozza sorsát és ne kelljen messze külföldre vándorolnia egy falat ke­nyérért. Azt kívántuk, hogy ne le­gyen nemzetiségi elnyomás és min­tlen becsületesen dolgozó nyugodtan és boldogan élhessen. S ami a leg­fontosabb, azt akartuk, hogy soha többé ne legyen háború. Vessünk egy pillantást arra, hogy kerületünkben mi teljesült ezekből a vágyakból. Ma nálunk senkinek sem kell külföldre mennie munkát keresni. Ke­rületünkben tucatjával épültek a leg­korszerűbb üzemek, az eperjesi Krí­žik Dukla, a vihorfáti Snina, a Nálep­ka kapitányról elnevezett textil­üzem, a húskombinát, a kender- és lení'eldolgozó üzemek. Üzemek épül­tek építkezési anyag, tégla- és tető­fedőanyag gyártására, mint pl. a Drienovská Nová Ves-i üzem, amely a legmodernebb Közép-Európában. Nincs a kerületben járás, amelyben 1945-höz viszonyítva az alkalmazot­tak száma ne növekedett volna 4-7­szeresére. A kerületken hatalmas méretű geológiai kutatómunkálatokat hajtottak végrÄls gazdag barnaszén­lelőhelyeket és más természeti' kin­cseket tártak fel. Megkezdődött a tár­nák mélyítése. Tíz év alatt kerüle­tünkben többet végeztünk, mint az előbbi uralkodó osztályok ezer év alatt. Kerületünk parasztságát már nem fenyegetik többé a nagybirtokosok, bankárok és a végrehajtók. A kis- és középparasztnak segítséget nyújtunk, hogy leszámolhassanak a kulákok be­folyásával. Több mint ötvenezer hek­tár, nagybirtokosoktól elvett földet ad­tunk át a dolgozó parasztságnak. Kerületünkben az egységes földmű­vesszövetkezetek létesítése során a párt irányvonalának elferdítésével elkövetett hibák ellenére is mélyen gyökeret vert a szocialista falu gon­dolata. A kis- és középparasztok okulnak az egységes földművesszövet­kezetek példáján. Ütünk helyességét bizonyítja az is, hogy az elmúlt év­ben gyarapodott az EFSz-ek taglét­száma és a kis- és középparasztok hat új EFSz-t alakított ik. Már ez év­ben is alakult egy új EFSz. Kerületünkben gyors ütemű a kul­túra fejlődése. Több száz könyvtár, több tucat mozgóképszínház létesült. A középiskolai diákok száma 1945-höz viszonyítva több mint 370 százalék­kal nőtt. Kerületünkből a múltban soha sem tanult oly nagyszámú fia­tal az egyetemeken, mint ma. Az emberek sokkal többet látogatják a színházakat és a filmelöadásokat, több könyvet olvasnak. Több mint száz százalékkal gyarapodott a rádióvevő­készülékek tulajdonosainak száma. Ezrével épültek kerületünkben a la­kásegységek. Csak az első ötéves terv folyamán 4.181 lakásegységet adtunk át a dolgozóknak, ebből 1.500 jut Eperjesre. Ez a kerületi székhely, amelyet a háborús események igen ' iseltek, szebb lett. Üj üzemek, negyedek és utcák épültek. A párt és a kormány segítségével az elpusz­tított lakóházak helyére újak épül­tek. Ezerkétszáz családi ház felépí­tése egy év alatt Bardejov nagysá­gú város felépítését jelenti, amelyet évszázadokig építettek. Ez is annak bizonyítéka, mire ké­pes a nép, ha szabad, ha magának dolgozik. A nagyobb kereset lehető­sége biztosítja dolgozóink teljes kul­turális életét. Kerületünkben évről évre nő a fogyasztási árucikkek utáni kereslet. A kiskereskedelmi forgalom kerületünkben 1950-hez viszonyítva 169 százalékkal emelke­dett. Évről évre fokpzódik kerületünk villamosítása. A München előtti bur­zsoá köztársaság és az úgynevezett szlovák állam idejében, tehát 1918-tól 1945-ig, kerületünkben csak 100 köz­séget villamosítottak, míg 1945-től 1954-ig 241 falut. És így sorolhatnánk a példákat az élet minden szakaszáról. A nép ural­ma valóra vált. Csehszlovákia Kom­munista Pártja vezetésével a Nemzeti Frontba tömörülő népünk a nemzeti bizottságok útján ma kezében tartja Népünk látja azt is, hogy még ko­moly hiányosságaink és hibáink van­nak. Tisztában van azzal, hogy a béke megőrzéséért még jobban és lelkiismeretesebben kell valóra vál­tani a párt és a kormány határoza­taiból eredő feladatokat. Jelenleg a CsKP X. kongresszusa irányelveinek' következetes teljesítése a döntő fel­adat. Gyorsult ütemben kell befejez­ni a megkezdett építkezéseket, nö­velni kell a munka termelékenységét, csökkenteni az ' önköltségeket, hogy kerületünk minél többet juttasson or­szágunk népének asztalára. Kerület­tünk mezőgazdasági jellegű és ezért fő figyelmünket a mezőgazdaság kérdéseire irányítjuk. Az egységes Az everiesi Rákóczi-ház A szabinovi EFSz gazdasági épületei az ország minden irányítását. Ma ná­lunk senkit sem becsmérelnek, nincs nemzetiségi elnyomás. Minden állam­polgárnak, tekintet nélkül nemzetisé­gére, vallására és politikai meggyő­ződésére, egyenlő jogai és köteles­ségei vannak. Nálunk nincsenek kol­dusok. Kerületünk, amelyben a múltban ä koldusok és a nyomorgók százai járták a falvakat, ma nem is­meri a múltnak ezt az örökét. Agg és beteg polgáraink öregségi és szo­ciális járadékot kapnak. Népünk a kétéves és, az ötéves terv során kifejtett becsületes munkájá­val megteremtette annak feltételeit, hogy köztársaságunk erős és fontos támasza lett a béke, a demokrácia és a szocalizmus táborának. Munká­jával harcolt a nép a békéért. Meg­értette és következetesen teljesítette Klement Gottwald elvtárs jelszavát: „Építsd a hazát, erősíted a békét!',' Kerületüolc népe világosan látja, hogy a békéért mindig és mindenütt har­colni kell. Á2 újjáépülő Zavada község, amelyet a fasiszták a háború alatt földig romboltak. \ földművesszövetkezetek szilárdításával és gyarapításával megerősítjük a munkásosztály szövetségét a kis- és középparasztsággal. Dicső és hősi éveket éltünk 1945­től 1955-ig. Sok hibát és tévedést követtünk el munkánkban.' Rajtunk áll, hogy okuljunk belőlük és úgy dolgozzunk, hogy az elkövetkezendő évek sikerei még szebbek, még öröm­telibbek legyenek. Népünk ismeri a háború borzalmait és ezért gyűlöl mindenkit, aki egy új világháborút akar kirobbantani. Gyűlöli azokat, akik elárulják népü­ket és a haszon, érdekében új vér­ontást szeretnének előidézni az ame­rikai imperialisták tervei szerint. Népünk bátran halad előre, mert tudja, hogy pártunk és a Nernzeti Front kormányának politikája heiyes, társadalmunk jólétének növelésére irányul. Kerületünk, leghűbb szövet­ségesünk és felszabadítónk, a nagy Szovjetunió határán fekszik. Igyek­szünk felszabadítónk méltó szomszéd­jává lenni. Ezért követik az eperje­si kerület lakosai fenntartás nélkül pártq/ik és kormányunk • politikáját, amely a Szovjetunióval való barátsá­gunk áHupdó szilárdítására irányul. Ez állami függetlenségünk biztosíté­ka. Ezért a felszabadulás 10. évfor­dulóján az eperjesi kerület népe ígé­ri, hogy következetesen valóra valtja a párt és a kormány határozatait, s így erősíti köztársaságunk védelmi képességét, növeli népünk jólétét. Vas i ľ Biľak, az SzlKr eperjesi kerületi bizottságának titkára, A a Szlovák Nemzeti Tanács képviselője

Next

/
Thumbnails
Contents