Uj Szó, 1955. január (8. évfolyam, 1-26.szám)

1955-01-18 / 15. szám, kedd

6 IIJSZ0 1955. január t8. Korompa is bekapcsolódik a hazafias versenybe A korompaiak elhatározták, hogy a felszabadulás 10. évfordulójának tiszte­letére megszépítik városukat, melyben a felszabadulás óta hatalmas fejlődés­nek indult az ipari és lakóházépítés. A városuk fejlesztésére Vonatkozó ter­vek kidolgozásánál elsősorban Stará­Maša, Korompa legrégibb városrészé­nek szépítését tartják szem előtt. Itt zajlott le valaha a korompaiaknak a kapitalisták elleni forradalmi harci mozgalma,. Itt volt a mozgalmak fő­fészke. A város közepén a városi par­kot kiterjesztik a Slovina-patakon túl és egyúttal a patak medrét is kitisztít­ják. A Killer-parkot és kastélyt rend­behozzák. Korompa újonnan felépített városnegyedében, ahol a felszabadulás óta a családok százai kaptak kényel­mes, modern lakásokat, gyermekjátszó­teret létesítenek. A Szövetkezeti és a Hernád-utcán füves szegélyt létesíte­nek. A szabad térségeken gyümölcs- és díszfákat ültetnek, amelyek az utca ké­pét előnyösen megváltoztatják. Nem feledkeztek el a katonai sírok és a sportpályák rendbehozataláról sem. ^ g y tanító életéből Szürke felhők gomolyogtak az égen, egész nap esett az eső. Bizony, szo­morú látvány a falu ilyenkor. Ebben Feketenyék sem kivétel. Az utcákon sártenger, az ember csak hatalmas békaugrásokkal éri el a kevésbé lucs­kos helyeket. Az utcán egy asz­szony jött velem szemben. Feje felett hatalmas fekete esernyőt tartott. Ki­csit gyanakodva nézett rám, mint a falusi emberek általában az idegenre. Megszólítottam: — Mondja csak kedves nénike, hol lakik Kaprinai elvtárs? — Ott ni, abban a feketekapus ház­ban, — felelte készségesen és hogy jóindulatának kifejezést adjon, elkí­sért egészen az utcaajtóig. Belülről kutyaugatás hallatszott. Tétovázva megálltam. — Menjen csak be nyugodtan lel­kem, a Kormos nejn harap, — bízta­tott a nénike. Benyitottam. Kormos elémjött. Il­lett a név a kiskutyára. A fekete szőr­csomó alól csak a szemei csillogtak fényesen felém. El-elvakkantotta ma­gát, de ez korántsem volt veszélyes. Az ugatásra egy kedvesarcú, idősebb asszony jött elém. — Jónapot kívánok. Kaprinai taní­tó elvtársat keresem. Idehaza van? — kérdeztem. — Tessék, tessék csak beljebbjönni. A férjem itthon van. Ebédutáni šzunyókálásában zavar­tam meg az idős tanítót. A barátsá­gos, meleg konyhában leültünk az asztal mellé. Elmondottam, mi járat­ban vagyok. Kaprinai elvtárs gondol­kodott egy pillanatig és beleegyezően bólintott. — Ha érdemesnek találja, hogy ró­lam írjon, hát tessék. Sok-sok gonddal teli, munkás múltra tekint vissza Kaprinai Sándor. Ma már 66 éves és 46 éve tanító. — Egészen fiatal tanító voltam, amikor Feketenyékre kerültem. A dip­loma a zsebemben volt, mégis nagyon nehéz volt az elhelyezkedés. Kérvényt kérvény után küldözgettem, míg vég­re sikerült állásba jutnom. Szüleim pár hold földön gazdálkodtak, kell.itt a kereset. Két évig tanítottam, ami­kor kitört a világháború. Végigharcol­tam Doberdót, voltam a Piavenál, a francia, az orosz fronton, bejártam a félvilágot. A nagy világégésből épen, egészségesen kerültem haza. Üj mun­kakedvvel fogtam ismét a tanításhoz. A háború utáni években nagy volt az éhség, a nyomor szerte az országban. Kis diákjaim rongyosak, éhesek vol­tak. Nem egyszer az egész kis fize­tésemet rájuk költöttem. Volt egy kis kertecském, ahol különféle zöldségfé­léket termeltem. Többnyire azt is szétosztogattam az éhező családok kö­zött. Az idős tanítóból ömlöttek a sza­vak. Elmondotta, hogy az első köz­társaságban milyen nyomorúságos volt a tanítók élete. Az 1930-as években megismerkedett a marxista tanokkal, megismerkedett a kommunista párt céljaival és bekapcsolódott a párt­munkába. Ezért a faluban a kulákok és a birtokosok körében ellenséget szerzett magának. 1938-ban, amikor Horthy csapatai hazánk déli részeit elfoglalták, Kaprinai Sándort, mint kommunista tanítót, állásából elbocsá­tották. Fiát, Sándort, a galántai kö­zépiskolából eltanácsolták, mert egy kommunista gyermeke a Horthy­rendszerben felsőbb iskolába nem jár-, hatott. A galántai középiskola igaz­gatója akkoriban Szántó László elv­társ volt, aki ifjabb Kaprinai Sándort, mint az iskola egyik legjobb tanuló­ját, nagy nehézségek árán, visszavette az iskolába. Kaprinai Sándor ma or­vos, minden tudásával a dolgozók egészségvédelmét szolgálja. Kisebbik gyermeke, Edit pedig fogtechnikus. Kaprinai elvtárs, mint jó pedagógus, nagyon szerette a gyermekeket. Ne­velésük és sorsuk szívén feküdt. Lát­ta, hogy a Horthy-rendszer szolgála­tában álló tanítók hogyan vezetik tév­útra a gyermekeket, hogyan mételye­zik meg a gyermekek leikát a hamis burzsoá tanokkal. S nagyon fájt ne­ki, hogy ezen nem segíthetett. A második világháború idején idő­sebb kora ellenére ismét behívták. Mint megbízhatatlant, a zsidó mun­kásszázadhoz osztották be. A háború borzalmai aláásták idegrendszerét és csakis törhetetlen életkedvének kö­szönhette, hogy átvészelte a kritikus időket. A felszabadulás után Lackovára, epy kis árvamegyei falucskába került. Három évig tanította a kis szlovák elsőosztályosokat. A gyermekek sze­rették, a falu egyszerű dolgozó 1 meg­becsülték. Sokszor tanácsért is hoz­záfordultak. Jólesett Kaprinai elvtárs­nak a bizalom és szeretet, amivel kö­rülvették. Ügy hálálta meg hogy minden tudását a nevelésbe és taní­tásba öntötte Munkatársai, a szlovák imít'ik. is értékelték tudását, átvet­ték tapasztalatait a gyermeknevelés terén s viszont segítettek neki, hogy a szlovák nyelvet tökéletesen elsajá­títsa. — Egy alkalommal, — meséli csil­logó szemekkel Kaprinai elvtárs, — munkatársaim kedves meglepetésben részegítettek. Sokévi tanítóságon- alatt talán ez a legkedvesebb emlékem Egy értékes könyvvel ajándékozták meg, melyet ma is őrzök és ha kezembe kerül, melegséggel olvasom el a so­rokat, amelyeket emlékül beleírtak. 1949-ben, mint magyar tanítót, Al­sószelibe helyezték. Fájó szívvel vált meg a kis szlovák falucska apró ta­nulóitól. Vigasztalta azonban az, hogy ismét együtt lehetett szeretett csa­ládjává' A magyar községekben ta-ií­tóWiány volt. Ezért 129 gyermeket ta­nítót'. Az iciós tanító naponta zöty i­gő autóbuszon utazgatott Fekete­nyékről munkahelyére, Alsószelibe. De munkakedvét ez sem törte meg. M a ismét a falujában tanítja a kis elsőosztályosokat. Féltő szeretet­tel ápolja az ifjú emberpalántákat, se­gíti őket első lépéseiknél, amelyekkel az életbe lépnek. Ismeri és szereti őket, hiszen már az apjukat, sőt a nagyapjukat is ő tanította meg a be­tűvetésre. A kis diákokban sokszor felismeri a szüleiket, akiket valamikor nehéz körülmények között tanított. — Ha a katedráról végigtekintek az osztályomon, a sok jóltáplált ren­des öltözetű, pirospozsgás kisdiák buk­si feje mellett sokszor felrémlik előt­tem a múlt rothadt rendszerének kis­diákja, a rongyos, éhes, mezítlábas gyermek, akinek éhségtől eltorzult ar­cocskája nem tudott mosolyra nyíinv Ha visszaemlékszem legjobb tanuló­imra, a Jurik Istvánokra, akik 35 év­vel ezelőtt az öreg, penészes, hideg iskolában fogvacogva, lázas szemekkel hallgatták szavaimat, önkéntelenül is arra gondolok, hogy párturk nem h'á­ba harcolt éveken át, mert eljött az idő, amikor az ember igazi emberi életet élhet, eljött az idő, amikor a Jurik Istvánok fiai a főiskolában ta­nulhatnak, amikor a szülők mindent megadhatnak gyermekeiknek. meleg otthont, ajándékot, minden szépet és jót, amikről ők valamikor psak ál­modni mertek. K. aprinai elvtárs 46 éves tanítós­kodása alatt gazdag tapasztalatokat szerzett. Hosszú tanítóskodásának ide­je alatt kialakult benne egy egyéni módszer,- amely szerint ma is tanítja a gyermekeket. — A gyermek szelleme nagyon fo­gékony. Fogékony a jóra, de a rossz­ra is. A tanítótól függ aztán, hogy a gyermek jelleme melyik felé hajlik inkább. Ha egy új osztályba kerüLum tanítani, első dolgom az volt, hogy megismertem a gyermek otthoni kö­rülményeit, mert ez sokban megköny­nyítette a munkámat. Az iskola a gyermekek második otthona és ezért úgy kell a tanítónak viselkednie, mint egy sokgyermekes családfőnek. Mód­szereim közé tartozik az is, hogy so­hasem ismertem a kivételezést, a „kedvenc" szó hiányzott a szótáram­ból. Nekem egyformán kedves min­den gyermek. Mindig nagy súlyt fek­tettem arra, hogy a tanítási anyagot az életből vett példákkal színezzem. A múltban ez nehezebb feladat volt, mint ma. Hogy csak egy példát em­lítsek, nehéz volt a kisdiáknak meg­magyarázni, hogy az édesapja miért munkanélküli, miért nincs otthon ke­nyerük stb. Ha az igazat mondtam, számítanom kellett azzal, hogy állá­somba kerülhet, mert az iskolában mindig voltak gazdag gyermekek, akik nem ismerték a nélkülözést, s elme­sélték esetleg szüleiknek, akiknek be­folyásuk volt az iskola felsőbb szer­veiben. Viszont, ha hazudnom kellett, vagyis azt a kis, rongyos gyermeket félrevezetnem, nekem fájt a legjob­ban, sokat tépelődtem és szenvedtem emiatt. Mennyivel könnyebb a mai ta­nító helyzete. Ma becsületesen feltá­runk a gyérmekek előtt mindent, sza­badon beszélünk a múltról, a jelenről és lelkesen a jövőről. — Egyéni módszereim mellett na­gyon sokat segítenek a szovjet peda­gógusok gazdag tapasztalatai. Én Ma­karenko módszereit alkalmazom szí­vesen és eredménnyel, de a többiekét is tanulmányozom és adott esetekben felhasználom. Sztálin elvtárs egyes műveiben is találtam részeket a gyer­meknevelésre vonatkozóan, amelyek sokat segítenek különösen a fiatal ta­nítóknak, akiknek nincs meg a kellő élettapasztalatuk. — Sztálin elvtárs müvében, ahol a gyermekneveléssel foglalkozik, külö­nösen egy részlet ragadta meg a fi­gyelmemet, amely arról szól, hogy a tanító csak akkor nevelhet szocialista szellemben, ha őt magát is áthatja a szocialista szellem és ha szívében ott hordja az új világ felépítésének fon­tosságát és az ehhez az építéshez szükséges alkotó embert úgy formái­ig, hogy az mindenkor és mindenben becsületesen megállja a helyét. Lassan besötétedett. Meleg kéz­szorítással búcsúztam el Kaprinai elv­társtól és elgondolkodva ballagtam az autóbuszmegállóhoz. Bepillantást nyer­tem egy ember, egy tanító életébe. A haj ősz, arcát ezernyi ránc baráz­dálja, valamikor délceg alakja meg­roggyant. De akarata erős és még számos éven át akarja tanítani a z új kor új hajtásait, az elsőosztályosokat." Homolya Irén A Kerületi és járási Spartakiádok megmutatják tömegsportunk magas színvonalát A testnevelési és sportbizottság szlovákiai tagozatának üléséről Szombaton, január 15-én tartotta közgyűlését az Állami Testnevelési és Sportbizottság szlovákiai tagozata, amelyen jelen volt az Állami Testne­velési és Sportbizottság elnöke, Václav Pleskot és az I. Országo/ Spartakiád szervező bizottságának elnöke, dr. Jaroslav Šterc is. A jelenlevők nagy fi­gyelemmel hallgatták meg dr. Viktorvnak, az Állami Testnevelési és Sportbizottság szlovákiai elnökének beszámolóját az I. Országos Spartakiád előkészületeinek mai állásáról és azokról a módokról, miként volna lehet­séges az előkészületeket minden tekintetben javítani. A vita során a fel­szólalók kimerítő beszámolók alapján cs számos példa felsorolásával igye­keztek megadni az utat a felmerült hiányok mielőbbi kiküszöbölésére. Az ülés befejezéséül az egybegyűltek határozati javaslatot fogadtak el, amely­nek alapvető irányvonalát további munkájukban érvényesítik és így bizto­sítják mind a' járási, mind a kerületi és az I. Országos Spartakiád sikeres megválasztását. Dr. Viktory, az Állami Testneve­lési és Sportbizottság szlovákiai tago­zatának elnöke beszédének jelentős ré­szét a Spartakiádoknak szentelte, ame­lyek folyó év májusában kerülnek le­bonyolításra Szlovákia vahunenn yi j.i­rásában. Ezek a Spartakiádok nagy sportpolitikai tömegmegmozdulás jk lesznek és kifejezésre juttatják hálán­kat és szeretetünket a szovjet had­sereg iránt, amely tíz évvel ezelőtt meghozta számunkra a felszabadulást. Ezek a Spartakiádok, amelyeken a gyakorlatozók az I. Országos Spar­takiádra szánt szabadgyakorlatokat mutatják be, minőségi fokmérői lesz­nek a sportolók jó felkészültségének a legnagyobb sportmanifesztációra, a Prágában megtartandó 1. Országos Spartakiádra. Azonkívül a járási Spar­takiádok arról is tanúskodnak, meny­nyire készültek fel testnevelési dolgo­zóink a szervezésre. A járási Spfirtakiádok sikeres meg­rendezése szempontjából szükséges hangsúlyozni, hogy a járási testneve­lés' sportbizottság szervezeteinek ki kell dolgozniok munkatervüket és ezt állandóan ellenőrizniök kell. Szüksé­ges, hogy munkájukba beavassanak más áldozatkész és tehetséges mun­katársakat is, akik a szervezés, a technikai kérdések és más font-sabb teendők dolgában mindenkor segít­ségükre állhatnak. Továbbra is szük­séges a gyakorlatozók állandó tobor­zása, biztosítanunk kell számukra az oktatókat, meg kell rendeznünk rend­szeresen az oktatók összejöveteleit és szakkiképzésükről gondoskodnunk kell. A magasabb testnevelési szervezetek tagjai arról gondoskodnak, hogy sze­mélyes ellenőrzésükkel emeljék a kö­zöl. fellépések magasabb színvonalát és minőségét. Február hónapjában va­lamennyi járásban és kerületben ün­nepélyes sportakadémiákat tartanak, amelyek a jó megszervezés és helyes műsorválasztás alapján hathatós pro­pagandájává válhatnak a Spartakiád­nak. Mindezeket az előintézkedéseket a nemzeti bizottságokkal karöltve és a Nemzeti Front támogatásával kell vég­rehajtani. A felszólalók beszédjeiről Ki­tűnt, hogy azokon a helyeken, ahol ezt már. megvalósították, a Sparta­kiád előkészületei igen szépen halad­nak előre. Ennek alátámasztására pél­dákat is soroltak fel, amikor pl. Sta­rá Ľubovňa, vagy pedig Komárom já­rási nemzeti bizottságának elnökei át­vették a védnökséget a járási Sparta­kiád felett és a szervezési munkála­tokban személyesen segédkeztek. A helyes, közös akarat megnyilvánult Dúnaszerdahelyen i?, ahol a testneve­lési dolgozók a helyi nemzeti bizott­sággal, az üzemek bizottságaival, va­lamint a CsISz képviselőivel karöltve azon dolgoztak, hogy a dunaszerda­helyi járásban jelentősen emeljék a gyakorlatozók számát. Ez a kitartó te­vékenységük eredménnyel is járt, mi­vei ma üzemeikben már 176 és 9 So­kol egyesületben 156 a gyakorlatozók szňma. Még azokban a községekben is. ahol testnevelési egyesület nincsen, foglalkoznak a Spartakiáddal kapcso­latos előkészületekkel, így például Csécsénypatonyban, ahol 10 sportoló készül az I. Országos Spartakiádra. A vita folyamán felszólalt Václav Pleskot, az Állami Testnevelési es Sportbizottság elnöke is, akinek be­szédét a hallgatóság nagy figyelemmel hallgatta. Pleskot elvtárs a tervbe­vett kerületi és járási Spartakiádok megrendezését nagy örömmel üdvö­zölve megjegyezte, hogy ezeknek igen nagy jelentőségük van és meggyőző­dése szerint nagy hatással lesznek a testnevelési mozgalom tömegesítése szempontjából. Hangsúlyozta a járási nemzeti bizottságok ós a CsíSz-sze. ­vezetek elnökeinek szoros együttmű­ködését és utalt a sportmozgalom népszerűsítésére fiatalságunk köré ­ben. Beszédének befejező részében érdekes adatokat közólt az I. Orszá­gos Spartakiád előkészületeiről. A gyűlés a szlovákiai testnevelési dolgozókban még növelte érdeklő­dést éš arra buzdítja őket továbbra is, hogy minden erejükkel é> t-dásukkai f 1. Ország"os Spartakiad hibanélküli lefolyását biztosítsák. Gyorskorcsolyázóink újabb sikerei Alma-Atában Alma-Atában folytatták a gyorskor­csolyázók nemzetközi vetélkedését, melynek során a csehszlovák gyors­korcsolyázók újabb, sikereket arattak. Az 500 méteres távon indult külföldi versenyzők közül Doubek érte el a legjobb időt 44,4 másodperccel, míg 5000 méteren a magyar Kónya bizo­nyult legjobbnak 8:32,4 perces idővel. Kolár ezen a távon beállította a fenn­álló csehszlovák csúcsot 8:34 perces teljesítményével. Az 1500 méteres tá­von színeink képviselői közül Jauris érte el a legjobb helyezést, amennyiben 2:21,4 perces idővel negyedik lett. Ja­nuár 19—20-án bonyolítják le a Szov­jetunió bajnokságait, amelyeken való­színűleg több külföldi versenyző is in­dul. Sporthíradó Az osztrák-labdarúgó-válogatott ta­vaszi műsora: március 27-én Prágában lesz a Csehszlovákia—Ausztria találkozó, ugyanazon a napon Bécsben a Práter­stadionban -a B-csapatok mérkőznek. Április 24-én ugyancsak Bécsben sor kerül a 99-ik osztrák-magyar mérkő­zésre, a B-csapatok találkozóját pedig Budapesten bonyolítják le. Május else­jén Bernben vagy Zürichben Svájc ellen áll ki a legjobb osztrák együttes, végül május 19-én Bécsben a skótokkal ját­szik visszavágót az osztrák válogatott labdarúgó-csapat. A holland labdarúgó-válogatott 1955. évi naptára: márčius 13-án Dánia ellen Amsterdamban, április 3-án Belgium ellen ugyancsak Amsterdamban, május elsején Írország ellen Dublinban és má­jus 19-én Svájc ellen Rotterdamban. Eddig JÓ ország: Anglia, Olaszország. Ausztria. Csehszlovákia, Franciaország. Hollandia, Lengyelország, Ny ugat-Né­metország, Svájc és Magyarország je­lentette be, hogy versenyzőt indít a bu­dapesti műkorcsolyázó Európa-bajnok­ságon. Az eddig befutott nevezé^sW alapján az egyes versenyszámokban így oszlik meg a részvevők száma: Női egyéni: 7 ország összesen 17 verseny­zővel. Férfi egyéni: 6 ország 12 ver­senyzővel. Páros: 5 ország 6 párral. Jégtánc: 8 ország, 12 párral. Olaszország—Belgium 1:0 (1:0). Ba­ribán találkozott a két ország váloga­tott labdarúgó-csapata. Az otthoniak csak nehezen győztek a-kitűnően játszó belgák felett. A mérkőzés egyetlen gól­ját Boniperti szerezte a 43. percben. \ ŰJ SZÔ" kiadta Szlovákia Kommunista Pártjának Központ. Bizottsága Szerkeszti a szerkesz .ohuottsáq Felelős telefon 347-16 352-10. Kiadóhivatal Bratislava. Gorkého «. telefon: 337-28 fih 0 4-60025 n á' kézbesítőnél Nvomás Pravda Szlovákia havonta Kčs 6.60 Kommunista Pártja Központi Lőrincz Gyula főszerkesztő Szerkesztőség Bratislava Jesenského H-10, Terieszti a Posta Hírlap szolgálata MI Ihető minden DOUHMIVHIHI­Bizottsáqanak kiadóvallalata Bratislava 4 / I

Next

/
Thumbnails
Contents