Uj Szó, 1954. december (7. évfolyam, 291-316.szám)

1954-12-12 / 301. szám, vasárnap

IM £10 1954. äeeemBer Ünnepi gyűlés Moszkvában a francia-szovjet szerződés 10. évfordulója tiszteletére (Folytatás a 3. oldalról.) ügyét saját kezükbe veszik és ha egészen a végső győzelemig védeni fogják. (Taps.) A háború elkerülhetetlenné válhat, ha a háború gyújtogatőinak sikerül a hazugság hálójába befonni a néptömegeket, ha sikerül becsapni őket és belevinni egy új világháborúba." A béke ügyét meg kell védenünk. Szorgalmas munkánkkal, törhetetlen igyekezetünkkel, a többi nemzetekkel együtt folytatott közös harcunkkal megvédjük helyes, igazságos ügyünket. (Hatalmas, hoszantartö taps, amely ovációkban éri el tetőpontját. Valamennyien felállnak.) Az ENSz közgyűlésének IX. ülésszaka A közgyűlés politikai bizottsága befejezte a koreai kérdés tárgyalását Az ENSz közgyűlésének politikai bizottsága december 8-án befejezte a koreai kérdés megtárgyalását. Az általános vitában utolsónak J. A. Malik, a Szovjetunió képviselője szólalt fel, aki konkrét tények alapján kimutatta, hogy az USA és NagyBritannia képviselői, valamint más küldöttek is kiforgatják a Szovjetuniónak, a Kínai Népköztársaságnak és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságnak a genfi értekezleten elfoglalt álláspontját. A szovjet képviselő hangsúlyozta, hogy ezen küldöttek állításával ellentétben a Szovjetunió mindig támogatta és támogatja az Egyesült Nemzetek elveit. Kifogásolja azonban, liogy némely nyugati államok ezeket az elveket saját külpolitikájuk és stratégiájuk céljaira használják fel, amelyeknek semmi közük sincs a nemzetközi béke és biztonság megszilárdításához. J. A. Malik ' újból megmagyarázta a Szovjetunió állásfoglalását Korea békés egyesítésének kérdésében és a szabad választások megtartásának kérdésében Korea egész területén hatékony nemzetközi ellenőrzés alatt. A Szovjetunió képviselője újból hangsúlyozta, hogy a koreai kérdést csupán tárgyalások alapján lehet megoldar.i az érdekelt országok részvételével. Amikor a bizottság áttért a benyújtott határozati javaslatok megtárgyalására, a Szovjetunió képviselője kijelentette, hogy a szovjet küldöttség nem ragaszkodik hozzá, hogy arról a javaslatáról szavazzanak, amely azt ajánlja, hogy konferenciát hívjanak össze a legközelebbi időben az érdekelt országok széleskörű részvételével és ez a konferencia folytatná a koreai kérdés meg tárgyalását. Rámutatott, hogy a szovjet küldöttség támogatja az indiai határozati javaslatot, amelyhez a szovjet küldöttség módosító javaslatot nyújtott be. E módosító javaslat szerint az indiai határozati javaslatból törölnék azt a pontot, amely egyoldalúlag magyarázza a koreai kérdésről szóló konferencia részvevőinek álláspontját. A Szovjetunió, India képviselőinek és sok más küldöttnek tiltakozása ellenére a bizottság úgy döntött, hogy elsőnek nem az indiai határozati javaslatot terjeszti szavazás elé, amelyet pedig előbb nyújtottak be, hanem a „tizenöt" határozati javaslatát. E határozatról szóló szavazásnál egyhangúlag elfogadták azokat a pontokat, amelyek az ENSz elveiről szólnak és rámutatnak arra, hogy a koreai fegyverszüneti egyezménynek érvényben kell maradnia a végleges megegyezés eléréséig. A határozatot egészbenvéve 50 szavazattal elfogadták. A Szovjetunió, az Ukrán SzSzK, a Belorusz SzSzK, Lengyelország és Csehszlovákia küldöttségéi a határozat ellen szavaztak, míg India, Burma, Szaudi-Arábia és Szíria küldöttségei tartózkodtak a szavazástól. A második határozati javaslatot, amelyet a szovjet küldöttség nyújtott be és amely szerint megszüntetnék a Korea egyesítésére alakult úgynevezett ENSz bizottságot, szavazattöbbséggel elutasították. December 8-án zárt ülést tartott az ENSz leszerelési albizottsága. A. A. Szoboljev. a Szovjetunió képviselője . az ülésen nyilatkozatot tett, amelyben többek között rámutatott, hogy az ENSz leszerelési albizottsága működésének megkezdésénél a szovjet küldöttség szükségesnek tartja felhívni a figyelmet arra, hogy nem lehet a leszerelési megegyezés kérdéséről tárgyalni és egyidejűleg kitárni a kapukat Nyugat-Németország revansista erői előtt, felfegyverezni Nyugat-Németországot és újjáéleszteni a német militarizmust. Az albizottság elhatározta, hogy működését 1955 februárjában kezdi meg Londonban, amennyiben ez az időpont az albizottság valamennyi tagállamának képviselője számára elfogadható lesz. Az olasz nép harca Nyugat-Németország felfegyverzése ellen Az Olasz Békevédők az ország demokratikus szervezeteivel karöltve harcot folytatnak a párizsi egyezmények ratifikálása és Nyugat-Németország felfegyverzése ellen. Parma város békevédői felhívták a pármai tartomány asszonyait, hogy fokozzák harcukat Nyü'gat-Németország felfegyverzése ellen. A Siena tartománybeli Sovicillo. a Bologna tartománybeli Marzavetto és a Róma tartománybeli Genaccano városi tanácsai jóváhagyták a német 'militarizmus felújítása elleni tiltakozó határozatot. Térni városában Toganelli és Bolgiaccini, „az európai federális mozgalom" képviselői a népgyűléseken elhangzott beszédeikben határozott állást foglaltak a párizsi egyezmények ellen. Térni város békevédőinek bizottsága összeköttetésbe lépett e két veI zető tényezővel a katonai egyezmények ratifikálása elleni harc megszervezése végett. Nyugat-Németország felfegyverzése ellen tiltakozó tüntetéseket tartottak a Pávia tartománybeli Vogerában, a Reggionell Emília tartománybeli Ravennában és Forliban. A Monterondo városbeli háborús veteránokból, diákokból és kereskedőkből álló küldöttség Castelli püspöknek átadta a városi tanács felhívását a Nyugat-Németország felfegyverzése elleni harcra. Franciaországban két és félmillió aláírás Nyugat-Németország újrafelfegyverzése ellen A Békevédők Francia Bizottsága jelentést adott ki, amely szerint december 9-ig 2,468.000 aláírást szerzett arra a felhívásra, amely azt kívánja a képviselőktől, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása ellen szavazzanak és hogy követeljék a kormánytól a négyhatalmi tárgyalások azonnali megkezdését. A jelentés arról is beszámol, hogy 54 megyében a megkérdezettek 80— 95%-a Nyugat-Németország felfegyverzése ellen és a tárgyalások azonnali megkezdése mellett szavazott. Egyes ipari vállalatoknál és városnegyedekben az egyöntetűség e kérdésekben 100 százalékos volt. A kínai sajtó Csou En-laj nyilatkozatáról A hatszázmilliőnyi kínai lakosság egyhangúlag támogatja Csou En-lajnak, a Kínai Népköztársaság külügyminiszterének az Amerika és Csangkaisek között megkötött katonai szerződéssel kapcsolatos nyilatkozatát. - A „Dzsenmindzsibao" című lap „Nem tűrhetjük, hogy megisméflődjenek a múlt hibái" című vezércikkében azt írja, hogy a kínai nép a végsőkig folytatni fogja igazságos harcát Taivan felszabadításáért és ha az amerikai agresszorok háborút akarnak kényszeríteni a kínai népre, akkor erélyesen szembeszállnak velük. Az USA, amely agresszív tömböket tákol össze Európában, valamint a Közép- és Távolkeleten, ezt egyáltalán nem a béke érdekében teszi, hanem a világ további felosztásának, a nemzetek leigázásának, az új háború előkészítésének érdekében. Vannak emberek", akik megkísérlik, hogy a kínai népet akadályozzák Taivan felszabadításában és Taivan ^függetlenségéről" beszélnek. Taivan „semlegesítését", Taivan feletti „védnökséget" emlegetnek. A kínai nép határozottan visszautasít minden olyan kísérletet, amely tagadni igyekszik Kína szuverenitását Taivan felett. A taivani kérdés megoldása érdekében — folytatja a lap —.meg kell szüri-i tetni az amerikai fegyveres körök beavatkozását Kína belügyeibe és az összes amerikai fegyveres erőket viszsza kell vonni Taivanról, a Penhu' szigetekről és a tajvani szorosból. A kínai népet, amely megacélozódott a hosszú felszabadító harcban — írja végezetül a „Dzsenmindzsibao" című lap — nem lehet megfélemlíteni semmilyen katonai fenyegetéssel. A „Gunszenzsibao" című lap vezércikkében azt írja, hogy a kínai munkásosztály az egész kínai néppel együtt határozottan támogatja Csou En-laj külügyminiszter nyilatkozatát és mindvégig harcolni fog Taivan felszabadításáért és a Csangkaisek-klikk felszámolásáért, Kína biztonságának és területi sérthetetlenségének biztosításáért, az ázsiai és a világbéke biztosításáért. A kínai nép, békeszerető nép. A többi országokkal való kapcsolatainak megjavítására és a békés együttélésre törekszik. A kínai nép azonban semmilyen esetben sem tűr el külföldi agressziót és egyáltalában nem fél a háborútól, amelyet az agreszszorok akarnak rákényszeríteni. A francia nemzetgyűlés külügyi bizottsága a párizsi egyezmények ratifikálása mellett Varsóban december 8an véget ért a Szakszervezeti Világszövetség Végrehajtó Irodájának ülése. A vitát Louis Saillan, a Szakszervezeti Világszövetség főtitkára értékelte ki. *** December 9-én a japán parlament alsóháza Hatojamát nevezte ki miniszterelnökké Josida helyett, aki beadta lemondását. Hatojamát megbízták az új kormány megalakításával. A francia nemzetgyűlés külügyi , bizottsága befejezte Billot 'tábornok I és Isorni beszámolójának megtárgyalását a párizsi egyezmények ratifikálásáról szóló törvényjavaslatról. A bizottság december 9-i ülésén beszédet mondott Francois Billoux kommunista képviselő, aki felhívta a képviselőket, hogy szálljanak szembe a párizsi egyezmények ratifikálásával. Billoux kijelentette, hogy a kormány és hívei sietnek a párizsi egyezmények ratifikálásával, míg Franciaország nincs kellően tájékoztatva eme egyezmények tartalmáról és nincs teljesen tisztában vele, mily sorsdöntő következmények származnak belőlük. Billoux hangsúlyozta, hogy a . párizsi egyezmények ratifikálása Franciaország számára új Münchent fog jelenteni és így folytatta: „A kérdés megoldását nem lehet keresni sem Amerikában, sem Nagy-Británniában, sem a Szovjetunióban. E kérdés megoldása Franciaország politikai függetlenségén alapul. Ha most kapitulálna a német és amerikai követelmények előtt, ez újabb kapitulációkat vonna maga után. Billoux megemlékezett a hírhedt angol-amerikai „biztosítékokról" és azt mondotta: „A legjobb biztosíték a német militarizmus újjáélesztésének , elutasítása." A párizsi egyezmények ratifikálásáról szóló, törvényjavaslattal kapcsolatban két módosító javajslatot nyújtottak be. René Mayer radikálispárti képviselő azt javasolta, hogy a törvényjavaslathoz csatoljanak egy kiegészítő cikkelyt arról, hogy a ratifikációs okiratok kicserélését a Saarvidéken megtartandó népszavazás után valósítsák meg. Gaston Palewski „szociális republikánus párti" képviselő azt javasolta, hogy a törvényjavaslathoz csatoljanak egy cikkelyt, amely kimondja, hogy az egyezmény ratifikálása és megvalósítása között háromhavi időtartamot kell betartani, amelynek folyamán meg kell kibérelni a tárgyalásokat. Mendes-France, aki részt vett az ülésen, követelte, hogy mindkét módosító javaslatot vessék el és kijelentette, hogy Mayer módosító javaslata nehézségeket okozhatna a jövő „nyugateurópai unió" hét tagállama közötti kapcsolatokban. Továbbá kijelentette, hogy Palewski módosító javaslata a kormány számára elfogadhatatlan. Rövid vita után René Mayer és Palewski visszavonták javaslataikat. December 10-én reggel a külügyi bizottság szavazattöbbséggel a párizsi egyezmények ratifikálása mellett foglalt állást. Ä csehszlovák-szovjet barátsági és kölcsönős segélynyújtási szerződés évfordulójára 1943. december 12-én. 11 évvel ezelőtt írták alá Moszkvában a Szovjetunió és Csehszlovákia közötti barátsági, kölcsönös segélynyújtási és a háború utáni együttműködésre vonatkozó szerződést, amely Csehszlovákia dolgoso tömegeinek a Szovjetunió iránt érzett mély hálája és barátsági, kifejezővé vált és ugyanakkor további bizonyítéka lett annak a ténynek is, hogy a Szovjetunió minden elnyomott népnek segítségére siet és a háború utáni békés együttélést minden tekintetben biztosítani kívánja. Már eaek a körülmények is indokolják a szerződéskötés évfordulójának megemlítését, de mindehhez hozzájárul napjainkban az a további körülmény, hogy a szerződésben előre látott lehetőség, a német imperialista agresszió feltámasztása, a nyugati háborús uszító]; tevékenysége folytán ismét időszerűvé vált. A csehszlovák—szovjet diplomáciai viszony kialakulása A csehszlovák burzsoá köztársaság külpolitikája, mint ismeretes az államalakulás első' percétől kezdve a nyugati imperialisták ér® 'dekeinek volt alávetve és enné] fogva a Szovjetunióval szemben ellenséges álláspontot foglalt el. Dolgozó tömegeink viszont a Szovjetuniónak, az elnyomott osztályok támaszának elismerését követelték. A dolgozók nyomása folytán 1922ben Prágában az Orosz Szocialista Szövetségi Szovjet Köztársaság és Csehszlovákia között „ideiglenes szerződés" jött létre, mely bizonyos külkereskedelmi kapcsolatok kiépí tését tette lehetővé a szovjet köztársaság de jure (jqgszerinti) elismerése nélkül. E szerződés „ideiglenes" érvénye 13 évig tartott, mert a "burzsoá kormány és annak külügyminisztere Benes, nem voltak hajlandók a diplomáciai viszony tartósabb rendezésére és a dolgozókat eziránvban is üres ígéretekkel áltattál:. Változott a helyzet Hitler uralomrajutása után, amikor Franciaország és az USA is kénytelenek voltak saját biztonságuk érdekében közeledni a Szovjetunióhoz. Ilyen körülmények között 1934ben a Csehszlovák Köztársaság burzsoá kormánya is végre elhatározta, hogy a Szovjetuniót de jure elismeri és egy évre rá 1935. májusában, a francia-szov.jet szerződés aláírása után két héttel megszületett a szehszlovák-szovjet segélynyújtási szerződés. Köztudomású, hogy e szerződés a kölcsönös segélynyújtást a francia segítségtől tette függővé és ezért amikor München idején Franciaország a segítséget megtagadta, a csehszlovák burzsoázia kapitulált és nem fogadta el a Szovjetunió fegyveres segítségét, habár a szovjet kormány hajlandó volt segítséget nyújtani a szerződésben foglalt megszorításra való tekintet nélkül. Köztudomású az a tény is, hogy a Szovjetunió soha sem ismerte el a müncheni kapitulációt, ezzel szemben sem Párizs, sem London, sem Washington nem volt hajlandó teljesen visszavonni Münchent és sokáig a londoni csehszlovák emigráns kormányt sem akarták elismerni. Még 1941-ben is, amikor a Szovjetunió diplomáciailag újból elismerte a csehszlovák emigráns kormányt és ennek folytán Anglia sem zárkózhatott el az elismerés elől, az angol kormány nem akarta elismerni Csehszlovákia „München előtti határait". 1942. szeptemberében újabb csehszlovák-szovjet egyezmény jött létre, mely szerint a két ország diplomáciai képviseletét kölcsönösen nagyköveti rangra emelte és habár a londoni emigráns kormánynak a baráti viszony elmélyítése nem

a volt szándékában, a belföldi ellenállás és a hadiállapot kialakulása folytán kénytelen volt hozzájárulni ahhoz, hogy 1943. januárjában a Szovjetunióban megalakult csehszlovák katonai alakú-' latok a szovjet hadsereg oldalán induljanak hazánk felszabadítására. A szerződés megkötésének körülményei A nyugati „szövetségesek" Franciaország, Anglia és az USA, mint mondottuk, nem akarták a müncheni egyezményt teljesen visszavonni, de azt sem kívánták, hogy Csehszlovákia közeledjék a Szovjetunióhoz. Benes, hogy erősítse helyzetét a nyugati „szövetségesekkel" szemben, 1943-ban kijelentette, hogy „nem veti el" a csehszlovák-szovjet szerződés gondolatát. Ezt azonban úgy képzelte, hogy^ folytathat ugyan tárgyalásokat, de a szerződés aláírását és ratifikálását egy jövőbeni bizonytalan időpontra elhalaszthatja. Míg a Szovjetunió kormánya arra a természetes álláspontra helyezkedett, hogy e szerződés kizárólag a két ország közös ügye és ebbe másnak beleszólása nincsen, Benes az angol kormány hozzájárulása nélkül nem tudta elhatározni magát a szerződés megkötésére. így magyarázta Benes és kormánya Csehszlovákia szuverenitását. Ezért csak a teheráni találkozó után, melynek folyamán Molotov ez irányú bejelentését a nyugatiak nem tudták elutasítani, került sor a szerződés aláírására. A csehszlovák burzsoázia mind idehaza, mind az emigrációban is e szerződésben nem látott mást, mint taktikai manővert, tekintettel arra, hogy otthon a fasisztaellenes Nemzeti Front és az ellenállás egyre erősödött és a fronton a fasiszta hadigépezet, a Szovjetunió seregének .győzedelmes előnyomulása folytán már láthatóan akadozott. A burzsoázia nézeteit tolmácsolta tehát Benes' amikor a szerződés ünnepélyes aláírása után Moszkvában igen átlátszó fenntartással nyilatkozott a szerződés fontosságáról. Míg Kalinyin őszinte örömmel üdvözölte népeink és a Szovjetunió mély barátságát és annak megerősítését, Benes n

em a népről, hanem csak a csehszlovák „államról" beszélt. De ez nem volt lényeges. Sokkal fontosabb volt, hogy Csehszlovákia leigázott, megkínzott, megalázott, de meg nem tört népei határtalan örömmel és lelkesedéssel fogadták a szerződést. És a felszabadulás után a dolgozó nép nem engedte meg, hogy a szerződés csak papíron maradjon. A nép a maga kezébe vette a hatalmat, és ezzel biztosította a szerződés maradéktalan végrehajtását, a csehszlovák-szovjet barátság és együttműködés elmélyítését.