Uj Szó, 1954. december (7. évfolyam, 291-316.szám)

1954-12-12 / 301. szám, vasárnap

S954. äecember 12 UJSZ0 A szovjet munkamódszerek alkalmazása jelentős segítség a munka gazdaságosabbá tételére SOKAT HALLUNK, olvasunk a szov­jet munkamódszerek alkalmazásáról üzemeinkben. Milyen szükségesség hozta létre az új munkamódszere^; alkalmazását? Mi késztetett arra, hogv ezeket iparunkban alkalmazzuk, széles alapot kerítsünk nekik és minden dol­gozó ügyévé tegyük? Az új mukamődszerek a termelás fokozására, a munka gazdaságossá­tételére, az önköltség csökkentésére irányulnak. Szocialista építésünk mai szakaszán pedig a szocializmus gaz­dasági alaptörvényének következetes érvényesítése megköveteli a termelés olcsóbbá tételét, növekedését a népgaz­daság minden ágában. Az ipari ön­költség csökkentése egyik elengedhe­tetlen feltétele annak, hogy az ipar mindjobban segíthesse mezőgazdasá­gunkat, hogy mindinkább hozzájárul­jon az életszínvonal állandó emelésé­hez. Nézzünk meg néhány iparunkban al­kalmazott szovjet munkamódszert, ho­gyan követik a fentebb említett irányt. Könnyűipari üzemeink széles körben alkalmazzák a szovjet munkamódsze­reket. Korabelnyiková módszere az el­sők között volt, amely üzemeinkben meghonosodott. A módszer sikeres alkalmazásához nagyban hozzájárult Korabelnyikova elvtársnő 1950-ben tett csehszlovákiai látogatása, amely­nek folyamán több üzemünket meg­tekintette. így eljutott a pártizánskei Augusztus 29-üzembe is, ahol anyag­megtakarítási módszerét már ismer­ték és igyekeztek munkájukban alkal­mazni. Lídia Korabelnyiková jól ismeri a cipőgyáriak munkáját, hiszen maga is a moszkvai „Párizsi kommün" cipő­gyár dolgozója. A helyszínen meg­mutatta, hogyan lehet a bőrdarabból a tervezettnél több cipőtalpat kivág­ni, hogyan kell a megtakarított anya­got a személyi megtakarítási számlá­ba bevezetni, ezt figyelemmel kísérni és így fokozni a munka gazdaságos­ságát. A tanultakat Partizánske dolgozói átadták több üzemünknek, hiszen ar­ról volt szó, hogy az önköltség leg­lényegesebb részét, a nyersanyagfo­gyasztást minél több üzemünkben, mi­nél jobban csökkenthessük. Ma már a könnyűiparban csak Szlovákia terü­letén 10.021 dolgozó tette magáévá Korabelnyiková anyagmegtakarítási módszerét. A trencséni ruhaüzem Ko­rabelnyikova módszerével dolgozó al­kalmazottai csak október folyamin 95.248 korona értékben tákarítottak meg ruhaanyagot. NAGY FEJLŐDÉSNEK INDULT ipa­runkban Csutkih mester módszere. Amikor dolgozóink ezt a módszert al­kalmazni kezdték, annyi volt ismere­tes róla, hogy lényege minden dolgo­zó minőségi munkája. E módszer be­vezetése helyesen ellensúlyozta né­hány üzemünk helytelen irányba te­relt munkaversenyét. Ezek az üzemek a verseny súlypontját a mennyiségi terv teljesítésére és az anyagmegta­karításra helyezték, gyakran a minő­ség rovására. A Csutkih-módszer pe­dig arra neveli a dolgozókat, hogy kezükből csak jóminűségű munkát ad­janak ki. Mivel a gyári munkás nem készíti el az árut teljesen — csak egy mun­kálatot végez a sorozatos gyártásban — egyik dolgozó munkájának minősé­ge függővé vált a másikétól. Ezért versenyt indítottak az üzemeken be­lül és a cél az lett, hogy az ü z e m­b ő 1 csak jó minőségű árú kerüljön ki. így születtek meg a minőségi brigá­dok, amelyek Csutkih módszerével dolgoznak. Ez vol+ a módszer első fejlődési foka. A második fejlődési fokot hasonló­an, mint a szovjet üzemekben, ná­lunk is elértük. Mert nemcsak kész­árut, hanem félkészárút is termelnek az üzemek. Egyik üzem fonalat, a másik szövetet, ebből egy harmadik ruhát gyárt. Tehát egyes üzemek készítmS­nyeinek minősége is az előző üzem minőségi munkájától függ. A köny­nyűipar úgy oldotta meg a kérdés', hogy „minőségi szalag" néven ver­senyt indított a jó minőségért. Az eredmény a harmadik negyedévben így mutatkozott meg pl. a Bosany— Moravské Lieskové—Augusztus 29-­Hlohovec üzemeinek minőségi szala­gán: Moravské Lieskové terve 95,5 százalékban írt elő első minőségi osz­tályba tartozó árut. Az üzem a mi­nőségi tervet 98,1 százalékra teljesí­tette és törölte a III. minőségi osz­tályba tartozó árukat. A második mi­nőségi osztályba a termékeknek csak 1,9 százaléka tartozott. A JÖ MINŐSÉG ELÉRÉSÉÉRT FO­LYÓ VERSENY eredményeként szüle­tett meg az ezresmozgalom, ami atiy­nyit jelent, hogy egy műhely, vagy kollektíva ezer kitűnő minőségű ruhát készít egy hónap alatt. A legjobbak ma már 3000-es mozgalmat indítot­tak. Folyik a verseny a gyári jelzés becsületéért. 38.998 ruhára ke­rült az aranyjelzés a III. negyedév folyamán. Már 16.333 dolgozó alkal­mazza Csutkih módszerét Szlovákia területén. Az apátfalusi Pol'ana el­nyerte a „kitűnő minőség üzeme" cí­mét. Elégtelenül alkalmazzák még nehéz­iparunkban a minőségi szalagok ta­pasztalatait. Pedig kohóink bizonyára jobb és több acélt, vasat termelné­nek; ha az ércelőkészítő üzemek jobb minőségű ércet termelnének ki és szállítanának kohóinknak. Amikor üzemeinkben az első szov­jet módszereket alkalmazták, ezt gyakran elszigetelve tették a többi termelési kérdéstől. Ezért az új ha­ladó munkamódszerek csak ott érvé­nyesültek jól, ahol komplex formá­jukban alkalmazták őket. Nézzük meg ezt az üzemek példáján. Azt, hogy a bratislavai Danubius el­nyerhesse a harmadik negyedévben a kormány vörös zászlaját, a legjob­ban — az üzem dolgozóinak állítása szerint is — a szovjet munkamódsze­rek következetes alkalmazása segítet­te' elő. Nem elégedtek meg azzal, hogy termékeik minőségét Csutkih módsze­rével fokozzák és a gépekre táblákat függesszenek „A Tatrasvit részére dolgozunk" felírással. Szocialista ter­meléshez szocialista munkakörülmé­nyeket is kellett teremteniök. Voro­sin módszerének lényege pedig a munka kultúrájának növelésében, a termelés tisztaságában, a technológiai fegyelem betartásában, a gépek jó­karban tartásában, a- munka egyenle­tes ritmusának elérésében, gazdasá­gosságában áll. Ez a gépek rendsze­res tisztításában, a munkahely tiszta­ságában is megmutatkozott. Nekilát­tak a Csutkih módszer magasabb formájának, Amelcsenková módszeré­nek alkalmazásához is. Itt már nem­csak a minőség fokozásáról van szó, hanem a cél az, hogy csak első­minőségi osztályba tartozó árut ad­nak ki, amint azt Martusová elvtársr.ó részlegében láthatjuk. A TEXTILÜZEMEKBEN az Usza­novová név mindinkább terjed a dol­gozók közt. Ma még csak 233 fonónö alkalmazza Szlovákiában módszerét, de ez a szám állandóan növekszik. Hi­szen a verseny itt a fonalszakadások kiküszöbölésére irányul. Kenicki Er­zsébet az apátfalusi Pol'anában az utolsó negyedévben így 1.595 koroná­val csökkentette az önköltséget és a minőségi tervet 122,5 százalékra tel­jesítette. A Május 1.-üzemben a Bé­ke-brigád termékeinek 85,5 százalé­kát a minőségi ellenőrzés az I. mi­nőségi osztályba sorolta. Nem volna teljes a szovjet mun­kamódszerek ismertetése, ha nem em­lékeznénk meg a legelterjedtebbről, az üzemen belüli önelszámolásról — a hozrascsotrol. Ez minden dolgozó ügyévé teszi a gazdaságosságot. Sőt a prémiumrendszer bevezetésével egyénileg is érdekeltté teszi a dol­gozókat a személyi megtakarítási számlák helyes vezetésében, a gaz­daságosabb munkában. Nagy szerepe van itt a szemléltető agitációnak, mert a hozrascsot nemcsak gazdasá­I gi módszer, hanem népnevelő is. Min­den egyes dolgozónak szem előtt ked tartania munkájának eredményét 5s célját. Egy szovjet cipőgyárban pl. hatalmas táblán két-három centimé­teres bőrdarabot függesztettek ki, melléje nagy betűkkel odaírták: „Ha mindennap te is ekkora darabot ta­karítasz meg, 20.000 pár cipővel töb­bet kapnak a szovjet emberek minden hónapban." Üzemeinkben már nagy eredménye­ket értünk el ezzel a módszerrel, nemcsak a könnyűipar, de bányáin«, nehézipari, gépipari üzemeink is al­kalmazzák már ezt a gazdálkodási rendszert. A mozgalmat még nagyobb mértékben fokozni, azt jelenti, hogy több cipőt, ruhát, vasat, acélt, szenet adhatunk hazánk megerősítésére. A SZOVJET MUNKAMÓDSZEREK következetes alkalmazása hatalmas tényezővé válik népgazdaságunkban. A módszerek helyes és széles kör­ben való alkalmazása az önköltség csökkentése terén hatalmas összege­ket szabadít fel. Csak Szlovákia köny­nyűipari üzemei az 1953. év folya­mán az 1952-es évvel szemben 6,990.000 koronával csökkentették az önköltséget. Az ipari önköltség csök­kentése útján felszabadult tartaléko­kat vagy közvetlenül a fogyasztási alap növelésére fordítjuk, vagy pedig elsősorban azoknak az anyagi alapok­nak a bővítésére használjuk fel, ame­lyekkel elérhető a fogyasztási cikkek termelésének növekedése. Szoros ösz­szefüggések állnak fenn tehát az ön­költségcsökkentés és az életszínvonal emelése közt. , V. G. A hlbokei szövetkezet a jövőben lényegesen növeli a hektárhozamokat és az állatok hasznosságát A hlbokei szövetkezeti tagok máf kidolgozták az 1955—57. évi, a szö­vetkezeti gazdálkodás fejlesztésével foglalkozó hároméves tervet. A terv­ben gondoltak a mezőgazdasági ter­melés minden ágának fejlesztésére, azok összeegyeztetésére, a gépek ki­használása, a. mezőgazdasági munkák további gépesítésére, a célszerű épít­kezési beruházásokra, a haladó agro­és zootechnikai intézkedések széles­körű alkalmazására. A terv szerint búzából a hektár­hozamot 17,90 mázsáról 24.50 mázsá­ra. cukorrépából 40 mázsára, árpá­ból pedig 3,50 mázsával kell hektá­ronként növelni. Ezeket az eredmé­nyeket az agrotechnikai határidő be­tartásával, az előhántós ekével való szántással, sűrűsoros vetéssel és fej­trágyázással akarjál, elérni A három év folyamán 204 férőhelyes istállót, 50 férőhelyes anyasertésólat építe­nak, ami lehetővé teszi, hogy a fejős­tehenek állományát 163-ról 270-re, a sertések állományát 983-ról 1.100-ra növeljék. A silógödröket 200 köbmé­terrel bővítik. Tervbe vették a napi tej- és tojáshozam növelését is. Az élenjáró dolgozók szaktudásá­nak emelésére egy szövetkezeti tagot a kétéves mezőgazdasági iskolába, egy csoportvezetőt pedig a szövetke­zeti munkaiskolába küldenek ki. A tervjavaslatot a vezetőség meg­vitatás és kiegészítés céljából a ta­gok elé terjeszti, hogy részletesen megismerjék a feladatokat. Az új módszer eredménye A szövetkezeti gazdálkodás az új munkamódszerek és a haladó agro­technikai intézkedések bevezetésével évről évre jobb eredményeket ér el. A seübai szövetkezeti tagok az idén először ültették fészkes módszerrel a burganyát. Az ottani természeti felté­telek mellett eddig ez a növényfajta csak alacsonyabb terméshozamot biz­tosított. Az idén azonban nagy meg­lepetés érte őket, amikor az új mód­szer eredményeként szép termést ta­karítottak be. A régi módszerrel be­ültetett földeken hektáronként csak S5 mázsa, a fészkes módszerrel beül­tetett területen 200 mázsa termett. Tehát ugyanannyi munkával száz­százalékkal nagyobb termést értek el. Az eredmények alapján a seübai szövetkezeti tagok elhatározták, hogy a jövő évben még nagyobb terüle­ten ültetik a burgonyát fészkes mód­szerrel. A szerződés tartalmának jelentősége A szerződés bevezetése (pream­bula) kifejezésre juttatja Cseh­szlovákia és a Szovjetunió barát­ságát, e barátság állandóságát, azt a tényt, hogy a Szovjetunió segíteni kíván nekünk a háború­ban, és a háború után a kölcsö­nös őszinteség alapján folytatni kívánja az együttműködést poli­tikai, gazdasági és kulturális té­ren^ A szerződés bevezetése értel­mében a szerződő felek együtt­működni kívánnak a háború után a béke fenntartásáért és meg akar­ják „akadályozni" az agressziót Németország részéről. A szerződés harmadik szakasza a kölc-.'önös segélynyújtást tár­gyalja azzal a jövőbeni lehetőség­gel számolva, hogy a második vi­lágháború befejezese után Német­ország felújíthatja kelet felé irá­nyuló támadó politikáját. Ez a szakasz tehát ugyan úgy mint a következők is, részletezi nem­csak a háború utáni gazdasági, politikai és kulturális, de a kato­nai együttműködés feltételeit is. A szerződés nyíltan és konkré­tan megnevezi a feltételezett tá­madót. A szerződő felek kötelezik magukat arra, hogy azonnal és kölcsönösen minden lehető segít­séget megadnak egymásnak, ha a jövőben Németország felújítana agresszív politikáját. A szerződes tehát nem beszél bizonytalan, ál­talánosított elméleti támadóról és Németországról sem beszél általá­nosságban, hanem csak arról a „Németországról", amely felújí­taná a „Drang nach Osten" (a kelet felé való terjeszkedés) poli­tikáját. A szerződés továbbá meg­említi támadóként mindazon ál­lamokat, amelyek „közvetve vagy bármilyen más módon szövetkez­nének Németországgal" egy ilyen Kelet felé irányuló támadó rabló hadjárat céljából. A segélynyújtás esedékes „ab­ban az esetben, ha a szerződő fe­lek egyike a háború utáni idők­ben Németországgal katonai ak­ciókba keveredne". Ez a formu­láció azonnali feltétel nélküli és automatikus, kölcsönös segítséget jelent tekintet nélkül arra, hogy a szerződő felek bármelyike köz­vetlen agresszió áldozatává' válik, vagy háborúba keveredik támadás miatt, egy harmadik állammal szemben fennálló kötelezettségei folytán. A szerződés tehát feltét­len segítséget biztosít számunkra a Szovjetunió részéről. A szerződés második része meg­állapítja, hogy a szerződő felek „gazdasági kapcsolataikat egyre szélesebb méretekben fejlesztik és a háború után egymásnak minden lehető gazdasági segítséget meg­adnak". Ez az egyezmény biztos alapot nyújtott arra, hogy népi demokráciánk megszabaduljon a nyugati imperialistáktól való füg­gő viszonyától, rövidesen eltávo­lítsa a háború okozta károkat, megszilárdítsa államosított ipa­runkat és hozzáláthasson a szo­cialista iparosításhoz. A szerződés ötödik szakasza szerint a szerződő felek kötelezik magukat arra, hogy „semminemű olyan szövetséget nem kötnek és nem vesznek részt olyan koalíció­ban, ftmely a másik Magas Szer­ződő Fél ellen irányul". Mint is­meretes, a szerződésnek ez a pontja is maradéktalanul és köl­csönösen érvényesül, amivel a bé­ketábor egységét és szilárdságát biztosítjuk. A szerződést 1943. december 12­én írták alá és azóta érvényben van. A szerződés húsz évre szól és érvényes automatikusan min­dig további öt évre mindaddig, amíg a szerződő felek egyike fel nem mondja. Az a tény, hogy a szerződés köl­csönös biztosítékot nyújt a felté­telezett imperialista támadás ese­tére, napjainkban különös jelen­tőséget nyer. Az európai béke és biztonság kérdésével foglalkozó moszkvai értekezlet ez év decem­ber 2-án aláírt záró közleménye megállapítja, hogy a párizsi egyezmények megvalósítása Nyu­gat-Németországot az új európai háború veszedelmes tűzfészkévé teszi és fokozza az európai nem­zetek biztonságát fenyegető ve­szélyt. A közlemény megállapítja továbbá azt is, hogy a párizsi egyezmények következtében ki­alakult az USA, Anglia és Fran­ciaország katonai tömbje a német militarizmussal és e^tömb meg­alakítása ellentétben áll mind­azon államok nemzetközi szerző­déseivel, melyeket azért kötöttek, hogy biztosítsák a békét és biz­tonságpt valamennyi európai ál­lam számára. Az említett szerző­désekhez tartózik a csehszlovák­szovjet barátsági, kölcsönös se­gélynyújtási és háború utáni együttműködési szerződés is, miután az új katonai csoportosu­lások szervezői „néhány állam társadalmi rendszerére" hivatkoz­nak és ezzel akarják indokolni bűnös szándékaikat. A moszkvai értekezleten részt vett népi demokratikus államok kormányainak nyilatkozata azt is leszögezi, a békeszerető államok az új helyzetnek megfelelően kénytelenek intézkedni, hogy biz­tonságuk biztosítására a nyugati katonai tömb agresszív erőivel szembe állítsák a békeszerető ál­lamok egyesített hatalmát. Ezzel kapcsolatban a moszkvai értekez­let záró közleménye szószerint ezt állapítja meg: „Mindezek az intéz­kedések összhangban állanak az államok vitathatatlan önvédelmi jogával, az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmányával és az előzőleg kötött szerződésekkel, egyezményekkel, amelyek a német militarizmus felújítása ellen és az újabb európai agresszió elhárítá­sára irányulnak". Ebből is látha­tó, hogy a csehszlovák-szovjet ba­rátsági, kölcsönös segélynyújtási és háború utáni együttműködési szerződés megkötése nem volt hiábavaló. Ma még tisztábban látjuk, hogy a szerződés feltétle­nül biztosítja biztonságunkat ab­ban a formában, ahogy azt maga a szerződés és az európai béke és biztonság kérdésével foglalkozó moszkvai értekezlet elhatározta. Ha tehát ma megemlékezünk e szerződés megkötésének 11. évfor­dulójáról, nem elég a szerződés tartalmát értékelni, hanem ugyan­akkor a szerződést a moszkvai ér­tekezlet záró közleményével és az ott elhangzott nyilatkozatokkal kell összefüggésbe hozni, mert csak így tudjuk e szerződés fon­tosságát felmérni. Erre vonatkor zik a záróközlemény utolsó bekez-. dése is, mely dolgozóink elhatá­rozását tükrözi: „Nemzeteink bé­kében akarnak élni, baráti kapcso­latokat akarnak az összes többi nemzetekkel. Épen ezért továbbra is minden téren védelmezve a bé­ke és az általános biztonság érde­keit, minden szükségest megtesz­nek, hogy biztosítsák fejlődésük további békés útját és államuk megfelelő biztonságát." Vietor Márton

Next

/
Thumbnails
Contents