Uj Szó, 1954. december (7. évfolyam, 291-316.szám)

1954-12-12 / 301. szám, vasárnap

1954. december 12 IIISZB üiMBew gyűlés Moszkvában a francia-szovjet szerződés 10. évfordulója tiszteletére A szovjet néj?. a Szovjetunió és Franciaország közötti szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződés 10. évfordulóját ünnepli. E jelentős évforduló alkalmából a moszkvai közélet képviselői december 10-én gyűlést tartottak. A gyűlést a következő egyesületek rendezték: A Békevédök Szovjet Bizottsága, a Szakszervezetek Össz-szövetségi Központi Tanácsa, a Külfölddel való Kulturális Kapcsolatok Össz-szövetségi Társasága, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája, a Szovjet írók Szövetsége, a Szovjet Nők Fasisztaellenes Bizottsága és a Szovjet Ifjúság Fasisztaellenes Bizottsága. A Szakszervezeti Ház oszlopcsarnoka ünnepélyes díszt öltött. A Szovjetunió és a Francia Köztársaság lobogóival díszített terem virágdíszben úszik. Aranyosan csillognak a „1944—1954" évszámok. Orosz és francia nyelven láthatók e szavak: „Éljen a szovjet és francia nép barátsága és együttműködése a béke megszilárdításáért!" Az oszlopcsarnokot több mint 2000 személy töltötte meg, az ipar és mezőgazdaság Ieqjobb dolgozói, tudósok, írók, diákok és művészek. Összegyűlt Moszkva népe, hogy megünnepelje ezt az évfordulót, amely oly jelentőségteljes a szovjet és francia

1 nép történelmében és hogy a francia népnek tolmácsolja üdvözletét - és baráti érzelmeit, hogy köszöntse a nemzet függetlenségéért és biztonságáért harcoló francia hazafiakat. Az összegyűltek viharos és hosszantartó tapssal üdvözlik a kommunista párt és a szovjet kormány vezetőit, N. A. Bulganyint, N. Sz. Hruscsovot, G. M. Malenkovot, A. 1. Mikojant, V. M. Molotovot és N. M. Svernyiket. A gyűlésen részt vett Louis Joxa, a Francia Köztársaság szovjetunióbeli rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, a francia nagykövetség tagjai, a Moszkvában akkreditált diplomáciai képviseletek vezetői és tagjai, Louis Aragon és Elsa Triolet francia írók, valamint a szovjet és a külföldi sajtó képviselői. A szovjet közélet képviselőinek gyűlését N. M. Svernyik, a Szakszervezetek Össz-szövetségi Központi Tanácsának elnöke nyitotta meg. A megnyitás után elhangzott a Francia Köztársaság és a Szovjetunió himnusza. A. M. "Puzanov az OSzSzSzK minisztertanácsának elnöke beszámolót tartott „A Szovjetunió és Franciaország közötti szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződés 10. évfordulója" címen. A gyűlésen felszólaltak: D. V. Vinogradov akadémikus, D. P. Szmirnova, a „Trehgornaja Manufaktura" textilkombinát munkásnője, A. A. Karavajeva és I. G. Erenburg írók. Beszédet mondott V. M. Molotov, a Szovjetunió minisztertanácsa elnökének első helyettese és külügyminiszter. A gyűlést hangversennyel fejezték be. Orosz és nyugateurópai klasszikus zeneművek, valamint szovjet és francia zeneszerzők szerzeményei kerültek előadásra. V. M. Molotov beszéde a szovjet közéleti tényezők gyűlésén Drága elvtársak és barátaim! Tíz évvel ezelőtt jött Moszkvába De Gaulle francia miniszterelnök, az akkori francia kormány több tagjával. Akkor kötötték meg a franciaszovjet szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződést. A franciaszovjet szerződés aláírásának a háború súlyos éveiben riagy nemzetközi jelentősége volt. Ez a szerződés hozzájárult ahhoz, hogy a nemzetek harca a hitleri agresszió ellen sikeres legyen. Célja az volt, hogy megszilárdítsa a Szovjetunió és Franciaország közötti barátságot és ezzel elősegítse a tartós béke biztosítását Európában. Ma sok helyes szó hangzott el a szerződésnek mind a Szovjetunióra, mind Franciaországra, mind az európai békére való jelentőségéről. A szovjet nép is, a francia nép is nagy fontosságot tulajdonítanak a francia-szovjet szerződésnek, valamint a Szovjetunió és Franciaország közötti barátság és együttműködés megszilárdításának. A franciáknak jó közmondásuk van: „Bajban tudod meg, ki az igazi barátod". (Taps.) Miben áll

1 a francia-szovjet szerződés fő értelme? E kérdés megválaszolásához nem kell sok szó. E szerződés értelmében a Szovjetunió és Franciaország, a két nagy európai állam kötelezte magát, hogy nem tűr meg új német agressziót és ezért kötelezettséget vállaltak, hogy közösen tesznek meg minden szükséges intézkedést. Ezt a szerződést akkor kötötték, amikor a második világháború még nem ért véget. A hitlerizmus utolsó hónapjait élte, de még dühödt ellenállást fejtett ki. Éppen úgy, mint azelőtt, a német fasizmus feletti győzelemért folytatott harc fő súlya a szovjet hadsereg vállain nyugodott. A német fasizmus elleni kegyetlen harc még nagy áldozatokat követelt a szovjet néptől, a francia néptől és más nemzetektől is. A szövetséges csapatok még nem szabadították fel Franciaország egész területét. Csak az első hónapok múltak el attól a pillanattól kezdve, amikor a francia kormány megkezdte működését a hitleri megszállók aló! felszabadított területen. Azóta tíz év telt el. Számunkra, szovjet emberek számára • teljesen világos, hogy éppen most még nagyobb mértékben, mint azelőtt, kell emlékeznünk kötelezettségeinkre — arra, hogy nem szabad megengedni az új német "agressziót, nem szabad rpegengedni az új német militarizmus garázdálkodását. Meggyőződésünk, hogy ugyanígy gondolkozik és érez a francia nép túlnyomó többsége is. A franciák sem feledkezhetnek meg arról, hogy a német militarizmus rövid időn belül két ízben kényszerített véres háborút Franciaországra. Nem felejthetik el, hogy nem egészen tíz évvel ezelőtt egész Franciaországot megszállta és hitleri csizmákkal taposta és nem felejthetik el, hogy Franciaországnak nincs veszedelmesebb és ádázabb ellensége, mint a hódító agresszív német militarizmus (Taps.) Természetesen tudjuk és emlékezünk arra, hogy különbség van a politika fő elveiben és a belső rendszerben i francia burzsoá köztársaság és a szocialista Szovjetunió között. Ez azonban már ismeretes volt akkor is, amikor aláírták Franciaország és a Szovjetunió között a szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződést. A szerződést arra való tekintettel kötötték meg, hogy benne mind a Szovjetunió, mint pedig Franciaország szuverén jogai el legyenek ismerve. Kérdés, elképzelhető-e olyan helyzet, hogy most, tíz évvel a szerződés megkötése után Franciaországnak kisebb érdeke fűződik a francia-szovjet szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződéshez, amelynek célja az európai béke biztosítása? Valóban elképzelhető-e, hogy a francia népnek kisebb érdeke, mint a szovjet népnek az, hogy a békeszerető nemzetek közös erőfeszítéssel megakadályozzák az űj német agressziót, amely kirobbantotta az első világháborút épp úgy, mint a második világháborút is? A Franciaország és a Szovjetunió társadalmi és állami rendszerében meglevő összes különbségek ellenére mindkét államnak közös a feladata: nemzeti létérdekük az európai béke megőrzése és megszilárdítása. (Viharos taps). Mi, szovjet emberek, tiszteletben tartjuk a Franciaországgal — olyan Franciaországgal, amilyen — megkötött szerződést és most is tudatában vagyunk e szerződés fontosságának. Meg vagyunk győződve arról, hogy a francia-szovjet barátság megfelel mind a szovjet, -mind pedig a francia nép érdekeinek és egyben az európai béke biztosítása érdekének is. Abból indulunk ki, hogy Franciaországnak is, amely biztonságának biztosítására törekszik, létérdeke a Szovjetunióval kötött szerződés, olyan Szovjetunióval, amilyen a valóságban. / Az a tény, hogy a francia-szovjet szerződés megkötése óta országunk még hatalmasabb állammá lett, nyilvánvalóan nemcsak, hogy nem gyöngíti, hanem ellenkezőleg, még jobban fokozza Franciaország érdekeltségét abban, hogy a Szovjetunió az ö szövetségese legyen az európai nemzetek békéjének és jólétének biztosításában. (Hosszantartó taps). A francia-szovjet szerződés nem irányul egyetlen állam ellen sem. Célja az új német agresszió megakadályozása, tehát az új világháború kirobbantásának meghiúsítása és így egyáltalán nem irányul Németország érdekei ellen sem. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a német nép most jobban, mint bármikor valaha, békés együttműködésre törekszik a többi nemzetekkel. Ilyen feltétélek mellett a franciaszovjet szerződésnek az európai béke biztosítása alapkövévé kellene válnia. (Taps). A Szovjetunió nemzetei szilárdan hiszik, hogy a francia nép dicső hősi hagyományaival, magasfokú politikai öntudatosságával, aktivitásával és becsületességével a béke és az európai nemzetek szabadságának nagy támasza. (Taps). A Szovjetunió feladatát abban látja. hogy közös erőfeszítéssel a többi európai államokkal együtt — tekintet nélkül társadalmi rendszerükre^ — az európai béke és biztonság biztosítására törekedjék. A Szovjetunió arra törekszik, hogy mindkét állam közösen járjon el ezen a téren. A Szovjetuniónak és Franciaországnak ebben a közös törekvésében rejlik a szilárd és tartós európai béke biztosítéka. (Viharos taps). A kollektív biztonsági rendszernek magába kell foglalnia az összes békére törekvő európai államokat. E rendszernek magába kell foglalnia Németország mindkét részét is rés a német állam egységének az össznémet szabad választások alapján való felújítása után az egyesített Németországot is. A Szovjetunió eme javaslatai nem károsíthatnak meg semmilyen európai vagy nem európai államot. Céljuk egyben hozzájárulni Németország egységének demokratikus alapokon való felújításához, ami megfelel a német nép érdekeinek és vágyainak is. Tudjuk, hogy ezek a javaslatok a francia kormány részéről nem találták támogatásra. Franciaország éppúgy, mint az USA és Anglia elutasította részvételét a kollektív biztonságról tárgyaló összeurópai konferencián és a német kérdéssel foglalkozó négyhatalmi konferencián. Látjuk a nehézségeket, amelyek előállottak, azonban nem szándékszunk meghátrálni e nehézségek előtt. (Viharos hosszantartó taps). A francia-szovjet szerződés felett fekete felhők gyülekeznek.. A franciaországi hivatalos tényezők erről az utóbbi időben csodálatosképpen hallgatnak. És ez érthető. Egyre gyakrabban cselekszenek figyelmen kívül hagyva a francia-szovjet szerződést, tekintet nélkül azokra a kötelezettségekre, amelyeket a szerződés részvevőire ró. Másfél hónappal ezelőtt aláírták a párizsi egyezményeket, amelyek fő részvevői közé tartozik az Amerikai Egyesült Államokon és Nagy-Británnián kívül Franciaország is. Ezen egyezmények alapján NyugatNémetországot remilitarizálják és besorolják az északatlanti tömbbe, vagy valami más, ugyancsak agresszív jellegű katonai csoportosulásba. Ezzel lábbal tiporják mindazokat a szerződéseket és nemzetközi egyezményeket, amelyeket mind az USA, mind Anglia, mind pedig Franciaország is aláírt és amelyek a német militarizmus újjáélesztése ellen irányulnak és céljuk az új német agresszió megakadályozása. Az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország agresszív erői szemeink előtt katonai tömbbe tömörülnek a német militaristákkal. Ez a katonai tömb az „erőpolitika" álláspontjáról, vagyis háborús fenyegetésekkel és legkülönfélébb nyomással akar beszélni a többi államokkal. Nem titok, hogy ezek az Amerikai Egyesült Államok uralkodó köreinek diktátuma alatt kialakult katonai csoportosulások közvetlenül a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen irányulnak. Mi marad teh^t a francia-szovjet szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződésből, valamint Franciaországnak és a Szovjetuniónak abból a közös kötelezettségből, hogy együttes erőfeszítéssel nem engedik meg az új német agressziót? És vájjon kell-e még valaki előtt bizonyítani, hog.y a párizsi egyezmények összeegyeztethetetlenek a francia-szovjet szerződéssel? (Taps). A francia kormány most azon erőlködik, hogy megvalósítsa a párizsi egyezmények ratifikálását a francia parlamentben. Most minden erejéből igyekszik bebizonyítani, hogy a párizsi egyezmények, amelyek utat nyitnak a német militarizmus felújításának, hozzájárulnak Franciaország biztonságának biztosításához. De ki hinné ezt? Hány francia van, aki elhihetné, hogy Franciaország biztonságához az szükséges, hogy szabaddá tegyék az új revansista háborúra törekvő német militaristák kezét és ezzel egyidejűleg háttérbe szorítsák a Szovjetuniót, tekintet nélkül a francia-szovjet szerződés céljaira és az abból származó kötelességekre és a többi nemzetközi egyezményekre ? Ezekben a napokban az egyik francia lap közölte René Capitant volt miniszter cikkét, aki a párizsi egyezményeket így értékeli: „Mi, franciák, nagyon jól megértjük, hogy országunkat és az egész nyugatot halálosan fenyegetné, ha a Szovjetunió egyoldalúan elhatározná, hogy hozzájárul Németország felfegyverzéséhez azért, hogy azt szövetségesévé tegye. Az ilyen cselekedet egyenlő volna a hadüzenettel. Meg kell tehát értenünk, hogy az ilyen cselekedetet a Szovjetuniónak háborús fenyegetésnek kell tartania és a békés szándékokról szóló beszédek semmit sem változtathatnak ezen a borzalmas tényen. Azonban éppen így akar cselekedni a Nyugat. Éppen ez a célja a párizsi egyezményeknek. Ezért Franciaországnak el kell utasítania ezeket az egyezményeket. Országunknak, amelynek nevében de Gaulle tábornok aláírta a franciaszovjet szerződést, nincs joga elkövetni ilyen megfontolatlan és menthetétlen cselekedetet, amely a szövetség megbontására vezet." Biztonsággal állíthatjuk, hogy ezek a szavak a francia hazafiak igazi érzéseit és gondolatait fejezik ki. (Taps.) December 2-án véget ért Moszkvában a nyolc európai államnak az európai béke és biztonság biztosításáról szóló értekezlete. Az értekezleten kiadott nyilatkozatban a Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia, a Német Demokratikus Köztársaság, Magyarország, Románia, Bulgária és Albánia kifejtette a párizsi egyezményekre vonatkozó nézetét. A moszkvai értekezletnek ezt a nyilatkozatát egyetlen fő törekvés hatja át — hozzájárulni az európai béke megőrzéséhez. Ezt a nyilatkozatot ugyanaz a szellem hatja át, mint a francia-szovjet szerződést. Más a helyzet azonban a párizsi egyezményekkel. A párizsi egyezmények nem járulhatnak hozzá a béke megszilárdításához, mert szabaddá teszik a német militaristák kezét. Ezért csak egyhez járulhatnak hozzá — az új európai háború veszélyének komoly fokozásához. A párizsi egyezmények a lázas fegyverkezés további fokozódását és a nemzetközi feszültség további emelkedését jelentik. Nem lehet lekicsinyelni azt, hogy ez az egész dolog hová vezethet. Éppúgy, mint Franciaországban, Angliában

v és az Egyesült Államokban is — különféle lépéseket tesznek a nemzetek éberségének elaltatására-, hogy álcázó mesterkedéseikkel különböző sajtóhírekkel keresztül vigyék a párizsi egyezmények ratifikálását. És micsoda trükköket alkalmaznak! Állítólag már megkezdődtek valamilyen tárgyalások a szovjet kormánynyal az osztrák kérdésről. Pedig mindenki tudja, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása alapján hiábavaló bármilyen tárgyalás akár a német, akár az osztrák kérdésről. Elterjedtek már olyan hírek is, hogy valószínűleg májusban összeül a négyhatalmi konferencia. Az urak jól tudják, hogy nem kevés az ilyen dolgokban tapasztalatlan, hiszékeny embereknek a száma. Mindezt csak azért teszik, hogy megtévesszék a közvéleményt és hogy különféle ürügyekkel megkönnyítsék a párizsi egyezmények ratifikálása tervének megvalósítását. A párizsi egyezmények aláássák az európai béke alapjait, bonyolulttá teszik az egész nemzetközi helyzetet és számos irányban kiélezik az új háborús veszélyt Európában. Tekintettel erre a helyzetre, a Szovjetunió éppúgy, mint a többi békeszerető államok, nem ülhet ölhetett kezekkel. Mivel az új háború veszélye komolyan növekedik, a szovjet népnek épp úgy, mint Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország, Románia, Bulgária, Albánia és a Német Demokratikus Köztársaság népeinek gondoskodnia kell fegyveres erőiről, azzal az egyedüli céllal, hogy a béke biztosítása megbízhatóbbá váljék (Viharos taps). A békeszerető országoknak most teljes elszántsággal meg kell kezdeniök fegyveres erőik megszilárdítását és a Német Demokratikus Köztársaságnak meg kell teremtenie nemzeti fegyveres erőit, amint azt Otto Grotewohl kormányelnök a moszkvai konferencián mondotta. Az európai békeszerető államoknak egyesíteniök kell törekvéseiket, közösen kell meptenniök minden szükseges intézkedést biztonságuk biztosítására, a béke védelmére. (Hosszantartó taps.) A párizsi egyezmények ratifikálása, ami a német militarizmus újjáélesztésére vezet, a Szovjetuniót és a többi békeszerető országokat arra kényszeríti, hogy megtegyék a szükséges intézkedéseket arra, hogy a béke megőrzését veszélyeztető agresszív államok növekvő fegyveres erejével szemben nem kevésbé hatalm* erőt állítsanak és elszántan megvédelmezzék a béke ügyét mindvégig. (Viharos, hosszantartó taps.) A francia-szovjet szerződésnek, csupán mint olyan szerződésnek jelentőségéről beszélünk, amely a béke ügyét szolgálta és amelynek a béke ügyét kell szolgálnia most is. De a jelenlegi helyzetben azt is meg kell mondanunk, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása e Szerződés fő céljai ellen irányul és nem szolgálhatja a béke céljait, hanem ellenkezőleg, veszélyes tét az új háború kártyájára. Szól ez a francia kormánynak és a francia népnek egyaránt. Mindazoknak szól ez, akiknek halló füleik vannak, mivel szükségesnek tartjuk minden téren megerősíteni a béke megszilárdításáért és biztosításáért folyó harcot. A párizsi egyezmények ratifikálása nem ér bennünket készületlenül. (Taps) A szovjet nép bízik erejében. Népünk tudja, hogy mennyire meggondolatla-r nok az agresszív imperialistáknak azon kísérletei, amelyek katonai erővel való fenyegetésekhez folyamodnak a Szovjetunióval szemben. Ha szükség lesz rá, akkor a Szovjetunió természetesen megmutatja erejét, bebizonyítja ügyének helyességét és igazságát. (Hoszszantartó taps) A nagy Lenin szavai jutnak eszünkbe, melyek szerint: Soha sem győzik le azt a nemzetet, melyben a munkások és földművesek többsége megismerte, átérezte és saját szemével látta,* hogy a^maga szovjet hatalmát, a dolgozók hatalmát védi, hogy olyan ügyet véd, amelynek győzelme biztosítja nekik és gyermekeiknek a kultúra minden gazdagságának, az emberi munka minden gyümölcsének élvezetét. (Taps) Harmincöt évvel ezelőtt mondotta ezt Lenin. Akkor a Szovjetunió — az első szocialista állam — a dolgozók állama elszigetelten állott és még nem tudta teljes mértékben kifejteni gazdasági és kulturális erejét, lehetőségeit. A mai időben a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság, Lengyelországgal, Csehszlovákiával, a Német Demokratikus Köztársasággal és a többi demokratikus országokkal a nemzeteknek olyan hatalmas erőit tömörítik egybe és oly nagy támaszai vannak messze határain túl, hogy jobban tudatosítjuk, mint valaha az utolsó három év alatt bekövetkezett történelmi változások nagy jelentőségét. Nincs a világon oly erő, amely megakadályozná, hogy nemzeteink előrehaladjanak azon a dicsőséges szocialista úton, amelyet választottak. (Hatalmas, hosszantartó taps) A Szovjetunió nagy jelentőséget tulajdonít a szerződéseknek és nemzetközi egyezményeknek, amelyeknek célja a béke érdekeit védeni. De mi szov jet emberek jól tudjuk, hogy a béke és a nemzetek biztonságának védelme főként maguktól a nemzetektől, öntudatosságuktól, szervezettségüktől, közös igyekezetüktől függ. (Taps.) Elég ha Sztálin dicső szavaira emlékeztetek: „A béke megmarad és megszilárdul, ha a nemzetek a béke megőrzésének (Folytatás a 4. oldalon.}