Uj Szó, 1954. december (7. évfolyam, 291-316.szám)

1954-12-02 / 292. szám, csütörtök

UJSZ0 1954. december 2. íurópai béke is biztonság kérdésével foglalkozó moszkvai értekezlet séges továbbá, hogy ezek a kapcsolatok teljesen kifejlődnének az egységes demokratikus és békeszerető német állammal is. A párizsi az ilyen egységes demokratikus Németország megalakulását hosszú időre elhalasztaná és ezenkívül Nyugat-Németországban újabb kaegyezmények ratifikálása azonban | tasztrófát készítene elő. Nyugat-Németország — a Csehszlovákia ellen irányuló ellenséges tevékenység támaszpontja Nyugat-Németország már évek óta a köztársaságunk ellen irányuló ellenséges tevékenység támaszpontja. Nyugat-Németországban egyre arcátlanabbul és szégyentelenebbül hangzanak olyan hangok, amelyek megtorlást követelnek Csehszlovák Köztársasággal szemben, területeink elcsatolását, ön álló államunk felszámolását követeli. Revansista követeléseket hallunk közvetlenül a hivatalos bonni kormánykörökből, Adenauer kancellár szájából, minisztereitől é

s képviselőitől, a készülő nyugatnémet revansista hadsereg kiszemelt tényezőitől, a hitleri Wehrmacht volt tábornokaitól és tisztjeitől. Ezek a tényezők „keresztes hadjáratot" követelnek ellenünk és szövetségeseink ellen, a müncheni határok helyreállítását követelik. Újból hallhatjuk a nácizmus ideológiai fegyvertárának hírhedt kifejezéseit, mint „a német birodalom'í, „európai térség-', „németek keleti küldetése" stb. Ugyanolyan, követelésekről van szó és nagyrészt ugyanazok az emberek hangoztatják, mint a második világháború előtt. - Nyíl vávaló, hogy a revansízmus a bonni uralkodó klikk politikai hiszekegye. Ez a klikk, mint a Iegreakciósabb revansista áramlatok tolmácsolója és védelmezője, a német nép legkérlelhetetlenebb ellensége. Adenauer bonni klikkje nem óhajíja Németország békés egyesítését, mert terveinek megvalósításához szüksége van Németország kettészakítottságára. Ezért elutasítja a Nyugat- és Kelet-Németország képviselői közötti tárgyalások útját Nem békét, hanem háború

1 akar, mert a háborútól várja nemcsak egész Németország erőszakos meghódítását, hanem ama teriiletekét is, amelyeket a második világháborúban a hitleri Németország megszállt. ^ Ezért igyekszik keresztülvinni a párizsi egyezményeket is. Nem kell azonban hozzátenni, hogy a ' bonni uralkodó klikk fantasztikus tervei épp oly mérföldes ' távolságban vannak a realitástól, mint annak ideién Hitler őrült tervei voltak. A nyugatnémet revansisták és militaristák ellenséges tevékenységét teljesen támogatja a nyugati hatalmaknak, elsősorban az Amerikai Egyesült Államoknak a militarizmus felújításához vezető politikája. Az Egyesült Államok uralkodó körei visszaélve az Egyesült Államoknak mint megszálló hatalomnak helyzetével, Nyugat-Németországot a béketábor országai ellen, nem utolsó sorban Csehszlovákia ellen irányuló ellenséges tevékenység előretolt támaszpontjává tették Ez az 'ellenséges tevékenység az úgynevezett „kölcsönös biztonságról'! szóló törvény alapján folyik. Az amerikai szervek nyugati határainkon át terroristákat, felforga tókat és kémeket küldenek be hozzánk. Ezeknek az a feladatuk, hogy terrorcselekményeket kövessenek el, államellenes csoportokat szervezzenek, kémhíreket szerezzenek és uszító röplapokat terjesszenek. Hogy ez a bűnös tevékenység milyen méreteket öltött, arról tanúskodik az a tény, hogy belügyminisztériumunk szervei az 1952—53. évek folyamán 1.200 területünkre küldött kémet, felforgatót és terroristát tartóztattak le. A jelenlegi németországi helyzet képtelen voltáról és tarthatatlanságáról tanúskodik, hogy határainkon állandóan határincidensek fordulnak elő, amelyeket az USAnak, a tőlünk több ezer kilométer távolságban fekvő államnak katonai egységei provokálnak ki. Ezeknek az incidenseknek az a céljuk, hogy megmérgezzék a nemzetközi kapcsolatok légkörét és kiélezzék a nemzetközi feszültsége* Az összes kártevő és ellensége, akciók, amelyeket országunk ellen folytatnak Nyugat-Németország területéről, céljukat tévesztik. Népünk továbbra is híven őrzi országa biztonságát és nem hagyja senkitől sem felforgatni a köztársaságot. A legnagyobb felháborodással és haraggal elítéli és bünteti a kém- és felforgató tevékenységet, a legnagyobb megvetéssel elutasítja aze^at a különféle uszító és rágalmazó kampányokat, amelyeket a nyugat-németországi támaszpontról indítanak és irányítanak. • * • ka, amely abban áll, hogy az agresszív német militarizmust kihasználja a szabadságszerető európai nemzetek elleni harc céljaira. E politika hívei egyébként maguk leplezik le magukat. A vilá'g közvéleménye a legnagyobb fokú ellenkezés érzésével fogadta Winston Churchill brit miniszterelnök nemrégen tett beismerését, hogy a második világháború utolsó napjaiban parancsot adott Montgomery tábornagynak, hogy gondosan gyűjtse és raktározza el a német hadsereg fegyverzetét, hogy azt ismét könnyen a német katonák kezébe adhassák, ha a brit kormány szükségesnek fogja tartani, hogy velük együtt működjön a Szovjetunió ellen. Ez a beismerés azt jelenti, hogy abban az időben, amikor a szovjet hadsereg élet-halál harcot folytatva a német fasizmus ellen és nem kímélve áldozatot, megvalósította nemes felszabadító küldetését és amikor vérét ontotta a brit nép szabadságáért is, a brit kormány azzal a szándékkal foglalkozott, hogy az ellenséges csapatokat szövetségese ellen használja fel. A brit uralkodó köröknek az a készsége, hogy zászlaja alá vegye a fasiszta militarizmus katonai erőit, szükségszerűen azt jelentette, hogy átvenné azt a politikát is, amelyet ezek a katonai erők szolgáltak, vagyis a német' fasizmus politikáját. 1945-ben ezek a szándékok nem valósulhattak meg. Nem egész 10 év után e szándékok megvalósítását hivatottak szolgálni a párizsi egyezmények. Az egész nyugat-németországi fejlődés azt bizonyítja, hogy a nyugatnémet militaristák a második világháborúban szenvedett vereségükből semmit sem tanultak és semmit sem változtak, ellenkezőleg dühödt gyűlöletük a szabadságszerető nemzetekkel szemben még növekedett. Éppen ezért a nyugati hatalmak kormányai a nyugatnémet militaristákat be akarják sorolni katonai csoportosulásaikba, hogy tovább szilárdítsák e csoportosulások agresszív jellegét, A párizsi egyezmények ratifikálása megnyitná az agresszióhoz vezető utat a nyugatnémet imperialisták előtt. Nyugat-Európa nemzetei azonban tudatában vannak annak a halálos veszélynek, amely a német militarizmus felújításából és annak agresszív paktumokba való besorolásából származik. A német militarizmus felújítása elleni népmozgalom Nyugat-Európában egyre jobban erősödik. A német militarizmus feltámasztói kénytelenek egyre körmönfontabban álcázni igazi szándékaikat.. Ezért a párizsi egyezményeket, amelyek a háború eszközei, arcátlanul a béke eszközének nevezik. Ezért' folyamodnak ahhoz a hamis állításhoz, hogy csupán az „erő politikának" köszönhetők a nemzetközi feszültség enyhítésében elért sikerek, sőt, a párizsi egyezmények ratifikálása is további sikerekhez vezet ebben az irányban. Nem nehéz bebizonyítani, hogy ennek éppen az ellenkezője igaz, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása kiélezné a nemzetközi feszültséget. A csehszlovák nép ismeri a „biztosítékok" értékét A párizsi egyezmények ratifikálása megnyitná a revansisták efőSt sz agresszióhoz vezető utat Azonban bármilyen szánalmas eredménnyel is jár ez a kártevő és ellenséges tevékenység, amelyet nyugatnémet területről ellenünk folytatnak, ez' a tevékenység már magában véve egy állam legdurvább beavatkozását jelenti egy másik állam belügyeibe. Tagadása és megsértése ez a nemzetközi jog általánosan elismert elveinek és egyben durva megsértése azoknak a kötelezettségeknek, amelyeket a nyugati hatalmak, beleszámítva az USA-t is, mint németországi megszálló hatalmak' magukra vállaltak. Nem vitás, hogy a Nyugat-Németország újrafelfegyverzéséröl szóló párizsi egyezmények megvalósításával tovább fokozódna a nyugatnémet területről köztársaságunk ellen folytatott ellenséges tevékenység. A párizsi egyezmények ratifikálása azt jelentené, hogy a revansizmus erői hatalmas buzdítást és erősítést nyernének, hogy a revansizmus a nyugati hatalmak támogatásával a nyugatnémet militarista állam hivatalos politikájává lenne. Ha már eddig is, míg Nyugat-Németországnak nem volt reguláris hadserege, a bonni revansisták tevékenysége ilyen intenzív volt, akkor nem kételkedhetünk abban, hogy ez a tevékenység lényegesen fokozódna, ha a felújított Wehrmacht alakjában saját fegyveres eszközt kapnának. A Wehrmacht felállítása Nyugat-Németországban azt jelentené, hogy e revansisták rendelkezésére állanának olyan anyagi erők, amelyekre szükségük van támadó terveik megvalósítására irányuló kísérleteikhez keleten épp úgy, mint nyugaton. Nyilvánvaló, hogy a nyugat-németországi háborús tűzfészek kialakítása után tovább éleződne a közvetlen ellenséges tevékenység határainkon, hogy az amerikai alakulatok provokációihoz társulná- I nak a felújított Wehrmacht által elkövetett provokációk is. Ha visszatekintünk történelmünkre, azt látjuk, hogy a más országok ellen irányuló zárt katonai csoportosulások kialakításának politikája sohasem végződött mással, mint háborúval. A remilitarizált Nyugat-Németországnak támadó szerződésekbe való besorolása — mint ezen paktumok magvának besorolása — amint azt a párizsi egyezmények tervezik — tovább fokozná e paktumok agreszszív jellegét, ami jelentősen fokozná a háború veszélyét Európában. A párizsi egyezmények szerzői azonban éppen ezt akarják. A párizsi egyezmények háborús egyezmények, melyeknek célja a feszültség kiélezése, konfliktusok tűzfészkének kialakítása Európában és új világháború előidézése a felújított nyugatnémet militarizmus segítségével. Ez régi, diszkreditált és a nemzetek által gyűlölt politiHasonló jellegű az agresszív köröknek az az állítása is, hogy a békeszerető nemzetek, mint állítják, kénytelenek lesznek belenyugodni Nyugat-Németország újrafelfegyverzésébe, mint „kész dologba" és erre a tényre nem reagálnak majd ellenintézkedésekkel. A békeszerető nemzetek azonban nem nyugodhatnak és nem nyugodnak bele Nyugat-Németország újrafelfegyverzésébe, mert ez azt jelentené, hogy belenyugodnak a háborúba. Az „erőpolitika" a békeszerető nemzetek részéről csak egy válaszra találhat: a még nagyobb erőre támaszkodó politikára. A nyugati nagyhatalmak uralkodó körei abban a törekvésükben, hogy leküzdjék a nyugateurópai államok népének ellenállását, főként a francia nép ellenállását, amely már meghiúsította a Nyugat-Németország remilitarizálására irányuló kísérleteket, az „európai védelmi közösség"-et, ezen népek ellenállásának leküzdésére a párizsi egyezményeket azon csaló állítás alapján akarják keresztülvinni, hogy ezek az egyezmények „biztosítékokat" nyújtanak a német militarizmus részéről fenyegető támadás veszélyével szemben. Az úgynevezett „biztosítékok" hangoztatása nem más, mint átlátszó manőver, amellyel leplezni akarják a párizsi egyezmények igazi értelmét Nyugat-Európa nemzetei előtt, el akarják altatni éberségüket a felújított nyugatnémet Wehrmachttal szemben. Ez az egyedüli helyes magyarázata annak a látszólag érthetetlen ténynek, hogy a nyugati nagyhatalmak támadó körei egyrészt szívósan törekednek a nyugatnémet militarizmus felújítására hangsúlyozva e lépés „szükségességét", másrészt ezzel szemben valamilyen „biztosítékok" szükségességéről beszélnek. A csehszlovák nép éppen saját tapasztalataiból ismerte fel a legjobban, hogy milyen értékük van az ehhez hasonló „biztosítékoknak", amelyekben a múltban neki is része volt a német militarizmus részéről fenyegető veszéllyel szemben. Államunk határait az első világháború után békeszerződések állapították meg. Csehszlovákia biztonságát a hírhedt Népszövetség keretében kellett volna garantálni és további biztosítékokat kellett volna kapnia a Briand-Kellog szerződés keretében, amelyet Németország is aláírt. A német agresszióval szemben Csehszlovákia számára biztosítékul kellett volna szolgálnia az 1935. évi francia-csehszlovák szerződésnek is. Általánosan ismeretes, mi lett ezeknek és más biztosítékoknak a sorsa a német militarizmus 1938. évi agresszív támadásával szemben, mily hatástalannak bizonyultak az összes garanciák, mihelyt a német militaristák eléggé erőseknek érezték magukat ahhoz., hogy világuralmi céljaik megvalósítására törjenek. A nemzetközi kapcsolatokban a „biztosíték" fogalmának teljes kigúnyolását jelentették a szégyenteljes müncheni diktátumnak azok a rendelkezései, amelyek a körülnyírbált és megnyomorított Csehszlovákiának további létezését „biztosították." A nyugateurópai kezesek ujjukat sem mozdították, amikor müncheni partnerük 1939. márciusában könyörtelenül elnyelte a Csehszlovák Köztársaság maradványát is.Népünk meggyőződött arról, hogy a német militarizmus feltámasztói által teremtett összes „biztosítékok" a német militarizmus támadó jellege ellen értéktelenek és hogy ellenkezőleg, segítik támadó terveik előkészítésének álcázását. A csehszlovák nép ezért sürgősen figyelmeztet a „biztosítékokról" szóló minden csaló beszédre, amelyekkel a párizsi egyezmények részvevői el akarják altatni az európai nemzetek éberségét és azt akarják, hogy az európai nemzetek belenyugodjanak a német militarizmus felújításába. A felújított militarizmus részéről fenyegető veszéllyel szemben adott párizsi biztosítékok, nem jelentenek egyáltalán semmi biztosítékot. Az egyetlen biztosíték az, hogy ne keltsék életre a német militarizmust, hogy megakadályozzák Németország remilitarizálását. Ez az egyetlen lehetősége annak, hogy az európai nemzeteket mentesítsék biztonságuk veszélyeztetésétől, attól a veszélytől, amelyet eme ádáz ellenségük jelentett mindig szabadságukra és függetlenségükre. Az egyetlen út: a kollektív biztonsági rendszer megteremtése A Csehszlovák Köztársaság kormánya a felsorolt következtetésekre támaszkodva mélyen meg van győződve arról, hogy az európai béke és biztonság kérdésének megoldásához, ide számítva a német kérdést is, egyetlen út vezet, az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtése a Szovjetunió kormányának javaslatai alapján. A Szovjetuniónak ezek a javaslatai abból indulnak ki, hogy lehetséges a különböző társadalmigazdasági rendszerű országok szoros egymás mellett élése. Ezek a javaslatok megfelelnek az Egyesült Nemzetek alapokmánya összes fő elveinek és céljainak. A javasolt kollektív biztonsági rendszer ezért feltételezi valóban valamennyi európai állam részvételét és át van hatva az összes részvevőnek, a nagy és kis államok függetlenségének és szuverenitásának következetes tiszteletbentartásától. Az európai államok e rendszer keretében kötelezettséget vállalnának arra, hogy a fegyveres erőket nem használják fel támadó célokra, hogy tartózkodnak bármilyen egymás elleni támadástól és ezenkívül kölcsönösen biztosítják részvételüket az európai fegyveres agresszió veszélye elleni kollektív akciókban. A szovjet, javaslatok ugyancsak feltételezik, hogy a részvevő államok kötelezettséget vállalnak a kölcsönös együttműködés fejlesztésének sokoldalú támogatására gazdasági téren is. A szovjet javaslatok, mivel feltételezik Németország két ré szének az összeurópai biztonság* rendszerbe való bekapcsolását azzal a kilátással, hogy megalakul az egységes, demokratikus német állam, lehetetlenné teszik NyugatNémetországban az új európai háború tűzfészkének kialakítását. A Csehszlovák Köztársaság kormányának ezért meggyőződése, hogy a hatásos európai kollektív biztonsági rendszernek a szovjet javaslatok alapján való megteremtése a béke biztosítását és az összes európai országok és a mi hazánk biztonságának megszilárdítását jelentené- Az ilyen rendszer kiépítése megteremtené a feltételeket Németország eggségének felújítására, a független, békeszerető és demokratikus német állam felállításáraEz Csehszlovákia számára messzemenő jelentőséggel bírna, mert a mi délnyugati határunk is megszűnne a feszültség és az incidensek színhelye lenni és a béke, a termékeny együttműködés határa lenne. Az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtése támaszpontul szolgálna az összes európai országokkal való politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatai széleskörű és sokoldalú kifejlesztésére is. A kollektív biztonsági rendszer megteremtése azt jelentené, hogy véget vetnének az egymással szembeni ellenséges csoportosulások politikájának, Európa kettészakítása politikájának, és valamennyi európai nemzet számára, amelyek a múltban oly súlyos megpróbáltatásokat szenvedtek, biztosítaná a tartós békét és biztonságot. Természetes persze, hogy az európai kollektív biztonsági rendszer gondolatának megvalósításához, amely oly drága és közelálló valamennyi európai nép számára, elkerülhetetlenül szükséges, hogy a nyugati államok visszavonhatatlanul' lemondjanak Nyugat-Németország újrafelfegyverzésére irányuló ártalmas politikájukról, a párizsi egyezmények politikájáról. Teljes erőnkkel támogatjuk a Szovjetunió békejavaslatát A Csehszlovák Köztársaság kormánya teljes egyetértésben az egész nép véleményével, hálásan fogadta már 1954 március 24-1 nyilatkozatában a szovjet kormánynak az európai biztonsági rendszer megteremtésére tett javaslatait, úgy, ahogy azokat a szovjet küldöttség a berlini konferencián előterjesztette. Kijelentette, hogy a Csehszlovák Köztársaság kész részt venni a kollektív biztonságról szóló