Uj Szó, 1954. december (7. évfolyam, 291-316.szám)

1954-12-02 / 292. szám, csütörtök

Világ proletárjai egyesüljetek l SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1954. december 2. csütörtök 30 fillér VII. évfolyam, 292. szám A mai számban: Az európai béke és biztonság kérdésével foglalkozó moszkvai értekezlet • Viliam liroky miniszterelnök beszéde (1—2—3. old.) J. Cyrankiewicznek, a lengyel küldöttség vezetőjének nyilatkozata (3—4—5. old.) Az európai béke és biztonság kérdésével foglaltai moszkvai értekezlet A csehszlovák nép határozottan követeli a nemzetek közötti békés együttműködést és nem enged meg senkinek, hogy megzavarja nagy építő munkáját V Viliam Sirokf miniszterelnök beszéde November 30-án tartották az európai béke és hiztonság biztosításáról tárgyaló konferencia második ülését. Az ülésen J. Cyrankiewicz, a Lengyel Népköztársaság minisztertanácsának elnöke, a lengyel küldöttség vezetője elnökölt. Az ülés részvevői meghallgatták Viliam sirokynak, a Csehszlovák Köztársaság miniszterelnökének, a csehszlovák küldöttség vezetőjének beszédét, valamint Otto Grotewohlnak, az NDK kormányelnökének, a Német Demokratikus Köztársaság küldöttsége vezetőjének oeszédét. Viliam Siroky miniszterelnök, a csehszlovák küldöttség vezetőjének beszéde: Tisztelt elvtársak és barátaim! A Csehszlovák Köztársaság kormánya már a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének kormányával folytatott előzetes megbeszéléseken őszintén üdvözölte a Szovjetunió kormányának újabb nemes kezdeményezéseit és teljesen azonosította magát velük. Ez a kezdeményezés annak a veszélynek elhárítására irányul, amely a békeszerető európai nemzeteket és az európai, valamint a világbéke ügyét fenyegeti. Ez a veszély annak következtében állott elő, hogy a nyugati hatalmak kormányai mindenáron keresztül akarják vinni a párizsi különegyezmények ratifikálását, amelyeket néhány héttel ezelőtt az USA kormánya és néhány nyugateurópai állarn kormányai kötöttek. A történelmi tanulságok a csehszlovák népet arra tanították, hogy minden szabadságszerető és békeszerető nemzet érdeke megköveteli, hogy minden erejükből NyugatNémetország újrafelfegyverzésének és Nyugat-Németország néhány nyugati állam támadó csoportosulásába való besorolásának kísérleteivel szembeszálljon. Ezért a csehszlovák kormány is fenntartás nélkül az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtéséről tárgyaló konferencia összehívására tett szovjet javaslat mellé állott. körök feláldozták Csehszlovákia szabadságát és függetlenségét, a jövőre nézve az egész világ számára intő jel lett, hová vezet a támadó elől való meghátrálás politikája, milyen eredményekhez vezet a német -militarizmussal való paktálás. Utána következett a náci megszállás, amely történelmünk legfájdalmasabb időszaka volt. A csehszlovák nép mérhetetlen áldozatokat hozott felszabadulásáért és a hitleri fasizmusnak — a német militarizmus eddigi legrosszabb formájának — szétzúzásáért. 1939. november 17, Lidice, Július Fucík, a halálrakínA csehszlovák népnek érdeke a német kérdés megoldása Néhány ország kormánya — mint látható — nem értette meg annak a veszélynek komolyságát, amely országaikat kivétel nélkül fenyegeti. Alávetették magukat a nyugati hatalmak nyomásának és kitértek a konferencián való részvétel elől. Nem kétséges, hogyha továbbra is kitartanak eme állásfoglalásuk mellett, akkor ez komolyan megkárosítja és veszélyezteti saját népük érdekeit. Másrészt a nyugati hatalmak, mint Nyugat-Németország remilitarizálásának és agresszív tömbökbe való besorolásának szervezői, nem csak nem mutattak készséget arra, hogy maguk is részt vegyenek az összeurópai konferencián, hanem ezenkívül még közvetlen és nyílt nyomást gyakoroltak bizonyos államokra. Ez a nyomás arra irányult, hogy megakadályozzák e konferencia létrejöttét. Ezzel teljesen leleplezték magukat, mint az európai béke és biztonság ellenségei. Ezzel megerősítették szándékukat, hogy továbbra is folytassák káros „erőpolitikájukat", amelynek kifejező megnyilvánulásai éppen a párizsi egyezmények. Ebben a helyzetben a békeszerető országoknak, amelyek e konferencián frászt vesznek, hogy megtárgyalják az európai béke és biztonság kérdéseit még nagyobb és felelősségteljesebb a feladatuk. A Csehszlovák Köztársaság kormánya kifejezve pozitív állásfoglalását a Szovjetunió javaslataival kapcsolatban, a csehszlovák nép é'fltérdekeiből és akaratából indult ki, amely határozottan követeli a Általánosan ismert tény, hogy számításuk nem teljesült, hogy a német militarista támadás ellenük is fordult, és ezért Nyugat-Európa népei súlyosan ráfizettek kormányaik következetlen és rövidlátó politikájára. Hasonló veszélynek teszi ki nemzeteit néhány nyugateurópai állam kormánya ma is. Teljesen kétségtelen, hogyha a militarizmus felújítására sor kerül Nyugat-Németországban, előbb utóbb az a nyugateurópai nemzetek ellen fordul. Ezt nemcsak az eddigi történelmi tapasztalatok igazolják, hanem Nyugat-Németország jelenlegi fejlődése is. békét és a nemzetek közötti békés együttműködést, nem engedi meg senkinek sem, hogy megzavarja nagy építő munkáját, amely szabad és gyönyörű hazájának további felvirágoztatásához vezet. A csehszlovák kormány emellett mélyen meg van győződve arról, hogy egyben az összes nemzeteknek azeurópai és a világbéke fenntartásának és megszilárdításának érdekeivel egyezően cselekedett. Tudatában van annak, hogy a béke és a biztonság elválaszthatatlan egymástól. A Csehszlovák Köztársaság kormánya következetesen folytatva a béke megvédésének és az összes államok közötti békés együttműködésnek politikáját — tekintet nélkül az államok politikai és társadalmi rendszerére — kezdettől fogva élesen elutasító álláspontot foglalt el a párizsi egyezményekkel szemben, amelyek a békeszerető nemzetek szabadsága és függetlensége ellen irányulnak és az új háború veszélyének fokozódását jelentik Európában, mert fő és közvetlen céljuk Nyugat-Németország újrafelfegyverzése és néhány nyugati állam támadó csoporotosulásba való besorolása. A Közép-Európában lakó csehszlovák nép sorsa mindig szorosan összefüggött az európai fejlődéssel. Természeti forrásokban gazdag és dolgos, szabadságszerető lakosságú országunk emberemlékezet óta a német militaristák hódító szándékainak tárgya volt. Népünk megacélozódott és megnőtt a nemzeti és állami létért folytatott szünteTörténelmünk tanulságai A csehszlovák népre különösen nehéz súllyal nehezedett rá a német támadás lavinája. A német uralkodó körök mindjárt az első világháború befejezése után táplálták és buzdították a német nácik irredenta törekvéseit Csehszlovákiában. A német kormány már Locarnóban elvileg elutasította a csehszlovák határok biztosítását. Amint ismeretes Stresemann német kancellár első ízben Locarnóban jelentette ki: „A Nyugat garantálva van, a Kelet ismét a mienk lesz, erről gondoskodik a további fejlődés". Amikor a német militaristák a nyugati, hatalmak uralkodó köreilen harcban és emellett nem kis mértékben hozzájárult a demokrácia és szabadság eszméinek győzelmes előretöréséhez Európában. Az európai események fejlődése ezért Csehszlovákia számára mérhetetlenül fontos. A párizsi egyezmények aláássák a legfontosabb európai kérdésnek — az európai helyzet további fejlődése kulcsának — Németország kérdése megoldásának lehetőségét. A Csehszlovák Köztársaságnak, mint Németország közvetlen szomszédjának annál nagyobb az érdeke, hogy Németország kérdését a béke és a nemzetek közötti baráti kapcsolatok szellemében oldják meg. Csehszlovákia nemzetei küzdelmes történelmük folyamán nem egyszer csaptak össze a támadó német militarizmussal, amely mindig ádáz ellenségünk volt. A csehszlovák nép a múltban ki volt téve a német militaristák ekszpanzív és germanizáló törekvéseinek. A német militaristák számára hazánk mindig ragadozó támadó politikájuk — „Drang nach Osten" — egyik első tárgya volt. A német militaristák eme törekvéseit az első világháborúban és főleg a szovjet állam keletkezése után az amerikai és nyugat-európai uralkodó körök támogatták, amelyek abban reménykedtek, hogy sikerül a német militarizmus támadó élét kelet felé, a Szovjetunió ellen irányítani. Nem haboztak feláldozni Csehszlovákiát, nem törődve azokkal a nemzetközi jogi kötelezettségekkel és biztosítékokkal, amelyeket Csehszlovákiával szemben vállaltak. vei egyetértésben és azok támogatásával Németországban hatalomra segítették a nácikat, fokozódott a német militarizmus támadó szelleme Csehszlovákiával szemben. Szaporodtak a fenyegetések, zsarolások és provokációk, amelyekkel szemben az akkori csehszlovák kapituláns kormány nem fejtett ki következetes ellenállást és ezzel csak megkönnyítette Csehszlovákia későbbi meghódítását a náci Németország által. Csehszlovákia lett a német nácik és militaristák világuralomra törő útjának egyik első áldozata. A müncheni tragédia, amikor a nyugati reakciós zottak, kivégzett és elesett hősök ezrei mindörökre megmaradnak nemcsak a mi emlékezetünkben, hanem a egész világ becsületes embereinek emlékezetében is. Népünk, amely sohasem lankadt a német militaristák elleni harcban, levonta a tanulságot drágán fizetett tapasztalataiból. Amikor a szovjet hadsereg 1945. májusában meghozta számára a szabadságot, a népi demokrácia útjára lépett, a nagy Szovjetunióval való legszorosabb barátság és szövetség útját választotta. Azzal a Szovjetunióval, amely az egyetlen nagyhatalom volt, amely — szövetséges kötelezettségeihez híven — mellette állott München sorsdöntő óráiban és 1939. március 15-én, azzal a nagyhatalommal, amely a legnagyobb érdemeket szerezte az emberiség megvédésében a német nácizmussal és militarizmussal szemben. A csehszlovák nép szilárdan elhatározta, soha többé nem engedi meg, hogy hazája újból a német militarizmus támadásának áldozata legyen. Népünknek ezt a határozott akaratát kifejezően jellemezte feledhetetlen Klement Gottwald elnökünk ezekkel a szavakkal: „A csehszlovák nép létérdeke forog kockán ebben a küzdelemben. Nem akarja, hogy országát ismét a német támadók csizmái tiporják. Nem akarja, hogy országában a braniborok, Zsigmondok, a biela horai ferdinándok, a windischgrätzek garázdálkodjanak, nem akar megélni új heydricheket." Ezen elhatározás szellemében népünk a nagyhatalmak potsdami egyezménye mellé állott. A második világháború folyamán hatalmas an',

;fasiszia koalíciót alkotó naghatalmak, amely koalíció a potsdami egyezményekben tűzte ki Németország iránti háború utáni politikáját, kötelezettséget vállaltak, hogy megvalósítják Németország teljes demilitarizálását, hathatós intézkedéseket tesznek a német militarizmus felújításának megakadályozására. Ezek a nagyhatalmak továbbá kötelezték magukat, hogy megsemmisítik a fasizmust Németországban, biztosítják, hogy ne emelhesse fel ismét a fejét és megakadályoznak bármilyen náci és militarista tevékenységet, vagy propagandát. Ezzel egyidejűleg kötelezték magukat, hogy politikájukkal Németországban előkészítik a feltételeket a német politikai életnek demokratikus alapokon való helyreállítására és Németország bekapcsolására a békés nemzetközi együttműködésbe. Emellett hangsúlyozni kell, hogy a potsdami egyezményekben kitűzött Németország iránti politika mint természetes előfeltételből, abból indult ki, hogy Németország egységes állam és az is marad, és hogy a megszálló nagyhatalmak, mint ilyennel bánnak vele. Csehszlovákia 1945-től kezdve nagy erőfeszítést tett, hogy hozzájáruljon a német kérdésnek ezen egyezmények szellemében való megoldásához. Erről tanúskodnak a csehszlovák kormánynak a német kérdésre vonatkozó összes nyilatkozatai és cselekedetei. A párizsi egyezmények arról tanúskodnak, hogy a nyugati nagyhatalmak, elsősorban az Amerikai Egyesült Államok, amelyek Németország mindmáig tartó szétdarabolásának okozói és amelyek Németország ellenőrzésük alatt álló nyugati részében a német imperializmus, nácizmus és militarizmus felújításának útjára léptek, véglegesen hűtlenné váltak a Potsdamban vállalt kötelezettségeikhez. Nyugat-németországi politikájuk és főleg a párizsi egyezmények kigúnyolásai a potsdami nyilatkozat azon rájuk is kötelező ré» szenek, amely kimondja, hogy „a német militarizmust és nácizmust kiirtják és kölcsönös megegyezéssel a jelenben és a jövőben is olyan intézkedéseket tesznek, hogy Németország már sohasem veszélyeztesse többé sem szomszédait, sem a világbékét.

'ä Egyedül a Szovjetunió maradt hű a potsdami egyezmények szelleméhez, A megszálló nagyhatalmak közül egyedül ő teljesítette becsülettel és következetesen az összes magára vállalt kötelezettségeket. Németországnak reá bízott részében végrehajtotta az igazi denacifikálást, demilitarizálást és demokratizálást. Politikájával lehetővé tette, hogy megszilárduljanak és gyarapodjanak a német nép demokratikus erői. így a Németország keleti részében lakó német népnek megteremtette az előfeltételeket ahhoz, hogy kiépítse történelme folyamán az első békeszerető és valóban demokratikus államot — a Német Demokratikus KöztársaságoJ. A csehszlovák nép, amely különbséget tudott tenni a békeszerető német dolgozó nép és a német militaristák és monopolisták között, kezdettől fogva a teljes bizalom, barátság és kölcsönös együttműködés ítiapcsolatait ápolja a Német Demokratikus Köztársasággal, mert benne látja egész Németország összes békeszerető és demokratikus erőinek támaszpontját az olyan Németországért folytatott harcukban, amely bizonyára elfoglalja jogos helyét a békeszerető európai nemzetek családiában. Csehszlovákia a Német Demokratikus Köztársasággal felvette a legbarátibb kapcsolatokat és fejleszti politikai, gazdasági és kulturális téren. Ezek a kapcsolatok új, örömteli időszak kezdetét jelentik nemzeteink és a német nemzet közötti kapcsolatokban. Kétségtelen, hogy ezek a kapcsolatok csupán azért alakulhattak ki, mert létrejött a Német Demokratikus Köztársaság és valóban békeszerető és demokratikus országgá fejlődött. Nem kétpv^tatáa a 2. oldalon,}