Uj Szó, 1954. december (7. évfolyam, 291-316.szám)

1954-12-09 / 298. szám, csütörtök

1954. december 9. mszo 5 A zétényi kiskirály meg a komaság SOK PANASZT, elégedetlenséget és különféle rejtélyes dolgokat hallottunk az utóbbi időben a zétényi EFSz-ről. Ezrért szükségesnek véltük ellátogatni a községbe. Zétény a királyhelmeci járás legészakibb rés-ín fekszik. Jó termőföldje és gazdag legelője b^tos alap az állattenyésztési termeléshez. Ami legjobban magára vonja figyelmünket a községben, az a sok újonnan épült családi ház, ami mind a felszabadulás óta épült. Ha ezt az ember látja, önkéntelenül is eszébe jut a régi világ, amikor a község nagy része az urasági cselédházakban lakott összezsúfolva. Bizony abban az időben csak álmukban láttak ilyen családi házat. Ehhez is a felszabadulás segítette a zétényieket. A volt urasági cselédek és béresek a község kisparasztjaival az urasági földön szövetkezeti gazdálkodást létesítettek. , Ezerkilencszázötvenet írtak, amikor tizenkét taggal megalapították az egységes földművesszövetkezetet. Jól indult minden, s a 12 tag az első nehézségek legyőzése • után eredményesen kezdett gazdálkodni. A kezdeti huzavona ellenére is a siker sok kis- és középparasztot győzött meg a közös gazdálkodás előnyéről. így 1952-ben már 73 dolgozó paraszt lett tagja az EFSznek. Eddig rendben is volt minden. A munka ment a maga rendje és módja szerint. Azonban mégis voltak hibák, amelyekről az illetékesek mind a szövetkezetben, mind a JNB-on mélyen hallgattak. A fő hiba az volt, hogy a szövetkezeti alapszabályzatot és különösképpen azt a részét, amely a munkák jutalmazásával foglalkozik, egyáltalában nem vették figyelembe, vagyis nem a teljesítmények szerint írták a munkaegységeket. Ezek szerint a szövetkezet nem tartozott az élenjárók közé, — de nem volt a legrosszabb sem. Ebben az időben az EFSz elnöke Bohács János volt, aki még ugyanabban az évben motorkerékpár-baleset áldozata lett, s így került az elnöki tisztségre Jascsek Mihály. AZ 1953-AS ÉV Jascsek Mihály elnökségével nem sok jót hozott a szövetkezetnek. A „balszerencse" mindjárt a tavasz folyamán beköszöntött. A gyengén áttelelt növendékszarvasmarhákat a küllegelö hűvös tavaszi éjszakái nagyon megviselték. A hideg, sót havas éjszakák bizony megtizedelték az állatokat. Az elhullott szarvasmarhák száma elérte a hatvanat. Ez olyan szám, ami felett nem lehet csak úgy egykönnyen átsiklani, sőt nagyon is gondolkodóba ejtette a tagokat. Vajon hol történt a mulasztás, hogy ez bekövetkezhetett? — tette fel a kérdést a tagság. Erre is megtaláltuk a választ. Az elnök, ki saját beismerése szerint nem ért a gazdálkodáshoz, taggyűlést nem hívott össze, ahol az állatok kihajtását megtárgyalták volna. Ahelyett egyiktől-másiktól kért véleményt, ki lehet-e már hajtani az állatokat? Természetesen volt olyan is, aki még járatlanabb volt az ilyen dolgokban, s azt találta javasolni, hogy ki kell hajtani, mire Jascsek elnök kihajtatott. Ettől az időtől kezdve nemhogy szaporodott volna az állatállományuk, hanem állandóan csökkent. Mindez a tagságot igen nyugtalanította, ami érthető is volt, hiszen ilyen mulasztásokkal veszélyeztetve látták a munkájuk után járó jutalom kifizetését. Ezután azonban még több hasonló mulasztás történt. A munka igazságtalan jutalmazása volt az, ami a tagság részéről a további elégedetlenséget kiváltotta. Legtöbbjüknél a munkaegység általánosságban volt megállapítva és nem a végzett munka mennyisége és minősége szerint. Ennek azután az lett a következménye, hogy aki majd agyondolgozta magát, annak is csak annyi volt a jutalma, mint aki úgy dolgozott, hogy csak a nap elteljen. Ha valaki ezeket szóvátette, az elnök lázítónak és a szövetkezet bomlasztójának bélyegezte. Sőt kizárással is megfenyegette. A tagságnak nem volt megengedve a hozzászólás, kritikáról pedig említést sem mert tenni senki. TÖRTÉNT PEDIG, hogy az egyhektáros Lázár Sándor és a 0.80 hektáros Molnár Imre, akik előzőleg útépítő vállalatnál dolgoztak, azt otthagyva beléptek a szövetkezetbe s ott egy harmadik tagtársukkal, Rigó Józseffel becsületesen dolgoztak a szövetkezet fellendítéséért. Az elnök többször meg is dicsérte őket. Rigó Jóskára azt is mondotta, hogy hűsége olyan, hogy ha kell, egész nap féllábon állna a szövetkezet érdekéért. Jascsek elnök látva a három tag becsületes munkáját, mindjárt arra gondolt, hogy ezek nem fognak a mulasztások felett szemethúnyni, jó lesz ókét valami módon megnyerni a sajat üzelmei részére. Először szép szóval, dicséretekkel, később a vezetőségbe való beszervezéssel próbálkozott, arra számítva, hogy így jobban a befolyása alatt tarthatja őket. Számítása azonban nem vált be. A három barát együtt dolgozott az elnök testvérbátyjával és unokaöccsével, Jascsek Istvánnal és Pállal, kiknek a jutalma mindig több volt, mint az övék, annak ellenére, hogy elvégzett munkájuk soha nem érte el az előbbiekét. Természetesen rámutattak az igazságtalanságra, ami azután ellentétet idézett elő közöttük és az elnök taktikát változtatott. Gyanúsítással és fenyegetéssel fordult feléjük. Ugyanezek a kivételezések megnyilvánultak a munka többi szakaszain is. A tagok ezt látva, többen ki akartak lépni a szövetkezetből. A dolog végül is odáig fejlődött, hogy egy év leforgása alatt 73 családból csak 42 maradt a szövetkezétben. Legalább most ezek között volna megértés! De nincs! Ehelyett állandó a civódás és ellentét. Suttognak mindenfélét. Azt sem hallgathatjuk el, hogy az elnök olyan teljhatalmat gyakorol a tagság felett, hogy — egynéhány kivételével — nyíltan senki sem meri véleményét kinyilvánítani. Azonkívül azt is beszélik, hogy mintegy tíz család, az elnök legközelebbi rokonai, mindenben kivételt képeznek. Ezek legtöbbje könnyebb és jó! jövedelmező funkciókba van beosztva, természetesen a tagság hozzájárulása nélkül. AMILYEN A VEZETÉS, olyan az eredmény. A közmondás azt tartja: „Aki a tűzhöz közel van, jobban melegszik." így van ez a zétényi EFSz-ben is. A tagság egy része — már mint az elnök rokonsága — hallgat, mert boldogul, míg a többiek elégedetlenek teljes joggal. Ha valamelyik tag mégis ki meri nyitni a száját panaszra, vagy bírálatra, ott Jascsek elnök bombaként csap le és eddig bevált módszereivel igyekszik azt megfélemlíteni, hogy többé fel ne szólaljon a gyűlésen. Molnár Imrénét, Kukó Jánosnét, Csarnokovics Istvánnét és Pokol Gyulánét, a szövetkezet legjobb dolgozónőit, csak azért, mert rámutattak az elnök mulasztásaira és kivételezéseire, a szövetkezetből való kizárással fenyegette meg. Ezzel szemben az elnöknek és sógorainak a feleségei egyáltalán nem vesznek részt a szövetkezeti munkában. OLYAN A SZÖVETKEZET, mint a Csáky szalmája. Az visz belőle valamit, aki akar. Széna, építőanyag még Szentesre is jut Zétényböl. Az őszön is négy növendékmarha tűnt el nyomtalanul a legelőről, melyek után senki egy lépést sem tett. Hogy hol vannak és milyen úton tűntek el, arról csak zárt ajtók mögött suttognak. Nyíltan senki sem mer fellépni, hogy a rejtélyes dolgokat kiderítsék. Pedig a tagság még arról sem tud, hogy a tavaszi malacok eladási árából, amit még a volt könyvelő intézett, 6.000 korona hiányzik. Úgyszintén a legeltetési díj beszedésénél, amit az elnök a könyvelővel végzett, 3.900 korona hiány mutatkozik, valamint több ehhez hasonló kisebb összegek. Ilyen a helyzet a zétényi EFSz-ben, melynek élén az elnöki funkcióban Jascsek Mihály, volt hivatásos Horthycsendőr áll, ki funkcióját a szövetkezetben ugyanazon módszerekkel tölti be, ahogy kapitalista kenyéradói tanították. FELTESSZÜK A KÉRDÉST: Miért járnak becsukott szemmel az illetéke-, sek? Vagy attól félnek talán, hogy Jascsek Mihály rokonsága, ha nem látja kegyeltjét az elnöki székben, szétrombolja a szövetkezetet? Az ilyen elmélettel azután igazán senki sem érthet egyet. Meg aztán azok a tagok, akik már az ősz folyamán elmaradtak a munkából, arra várnak, hogy egyszer már rend legyen, s ők újra viszszatérhessenek. A cselekvés sürgős és halasztást nem tűr. Nem lehet megengedni, hogy a királyhelmeci járásban a sok példás szövetkezet mellett egy ilyen szégyenfolt legyen. • K. I. Egységesen harcolunk a békéért A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség nemesócsai helyi csoportja védnökséget vállalt az agitációs központ felett. Ezzel kapcsolatban a CsISz-tagok a következő nyilatkozatot tették: Mi, a nemesócsai CsISz tagjai békében akarunk élni és éppen ezért ez a jelszó vezet bennünket munkánkban: „Egységesen harcoljunk a bekéért." A fiatalok tiltakoznak Nyugat-Németország felfegyverzése ellen és teljes mértékben egyetértenek a Szovjetunió ama javaslatával amely ar európai kollektív biztonság megteremtéséért és a tartós békéért száll síkra. A fiatalok ünnepélyesen kijelentették, hogy mindennapi munkájukkal s a terv százszázalékos teljesítésével harcolnak a békéért. Németh Mária, Nemesócsa. 18.000 korona jövedelem dohányból A harmaci EFSz őszi munkatervében 104 hektár őszi búza, 5 hektár őszi árpa és 2 hektár őszi repce elvetése szerepel. A szövetkezeti tagok dicséretére válik, hogy a fentebb említett tervet október 26-án már teljesítették. Nem beszélve arról, hogy még terven felül 12 hektár gabonát elvetettek és a tavasziak alá az őszi mélyszántást az árpa, cukorrépa és dohány alá elvégezték. Dohány alá a földet megtrágyázták és csak azután szántották. Ez a jó gazdálkodás a munka jó megszervezését igazolja, amiért elsősorban Kovács Géza agronómus érdemel dicséretet. Hogy az idő hidegebbre fordul és megfagyott a föld, az agronómus kiadta a jelszót, „Minden erőt a trágya kihordására és a kavics termelésére kell összpontosítani." Ugyanis az IS55. évre száz férőhelyes istálló felépítését tervezik. Míg a szövetkezet tagjai a trágya kihordásával és a kaviestermeléssel vannak elfoglalva, addig az asszonyok a dohány csomózásával és osztályozásával töltik idejüket. VARGA J., Harmac. IPOLYHÍDVÉGI BESZÉLGETÉS Nemrégen lpolyhidvégen jártam. Beszélgettem néhány szövetkezeti taggal és a szövetkezét agronómusával, az 52 éves Cibula Istvánnal is. Cibula bácsi 1952-ben lépett a szövetkezetbe. Megkérdeztem töle, hogyan állnak az őszi munkákkal, a betakarítássál, mire ö ezt felelte: „Minden munkát elvégeztünk". Elmondotta azt is, hogyan került a szövetkezetbe. A kapitalista rendszer alatt ha,t és fél hektáron gazdálkodott és 70—75 mázsa gabonát termelt. De alig várta a cséplést és már vitte is a terményt a piacra, mert nem volt egy fillérje sem. Meg a végrehajtótól is félt. Többször megtörtént vele, hogy amikor piacra vitte a gabonáját, a kupecok gáricsoskodtak, akadékoskodtak és nem egyszer azt tanácsolták neki, szórja az lpolyba a gabonáját. Ilyenkor nem tudta, mitévő legyen. Hazavigye a búzáját, vagy megvárja az estét, hogy eladhassa a gabonát potom áron. Cibula bácsi sohasem tudta rendezni adóhátralékát, mindig volt tartozása. Restelte, hogy mint hat és fél hektáros gazda a malomba járt lisztet vásárolni. Ö maga nem örült ennek, a molnár annál jobban, aki olcsón jutott a gabonához és drágán árulta a lisztet. Ilyen volt az élet az első köztársaság idején. Most büszkén beszéli, hogy milyen előnyös a közös gazdálkodás, mennyivel többet lehet így termelni, mint a kis parcellákon. Cibula bácsi másodmagával dolgozik a szövetkezetben és havonta 1000—1300 koronát keres. Nyáron még többet is keresett. Ledolgozott munkaegységei után 25 mázsa gabonában és még kétezer korona jutalomban részesült. Nem kell búsulnia, hogy jön a tél, mert hát kenyere bőven van, bora van

% hízója is van és úgy gondolja, hogy a második félévi járandóságát gabonaneműekben a szabadpiacon értékesítheti. Egyet sajnál az öreg, hogy nem lépett korábban A szövetkezetbe. Azért nem lépett, hogy őszinték legyünk, mert azt beszélték a rossz nyelvűek, hogy az EFSz-ben éhen pusztul az ember. Mert a traktoros nem trágyázza majd a földet, stb. stb. Bizony azok jártak rosszul, akik hallgattak a szóbeszédre. Igaz az a közmondás, hogy aki másnak vermet ás, maga esik bele. A napnál is világosabb, hogy azoknak sokkal nagyobb a gondjuk, akik még egyénileg gazdálkodnak. Nem bírják a versenyt a szövetkezeti gazdálkodással. Nem egyszer megtörténik, hogy az állam iránti kötelezettségüknek sem tudnak eleget tenni. Van hiba még az ipolyhídvégi EFSz-ben is. Az első és legnagyobb hiba, hogy nem tartják b'e Lenin elvtárs ama jelszavát, hogy a politikát nem lehet elválasztani a gazdálkodástól. A községben a helyi pártszervezet tagjai, a helyi nemzeti bizottság tagjai és az EFSz vezetői között nincs meg a jó összhang. Márpedig köztudomású, hogy a szövetkezet tagjai csak ott működhetnek jól, ahol a helyi pártszervezet és a helyi nemzeti bizottság tagjai is segítenek. A szövetkezetben elég párttag van. A hiba ott van, hogy nem szerveztek pártcsoportokat. így aztán nem lehet csodálkozni azon, ha az ipolyhídvégi szövetkezet tagjai hébe-korba eltérnek a minta-alapszabályzattól. A párt tagjainak nem lett volna szabad megengedniök, hogy a tagok a háztáji gazdaságban a megengedettnél több szőlőterülettel rendelkezzenek. Akadnak olyanok, akiknek 10 ár szőlőterületük van. Az ilyen esetek a munkafegyelem megbontásához vezethetnek. Ha ezeket a hibákat sürgősen kiküszöbölik, akkor a szövetkezet gyorsabban fejlődik, gyarapodik. JAKAB JÁNOS, Ipolyság Az őszi munkák versenyének győztese A füleki járás szövetkezeteinek őszi munkaversenyében a sávolyi EFSz lett az el»o, Az ősziek betakarítási munkálatait és a vetési munkákat az agrotechnikai iiatáridőt lerövidítve elvégezték. Az őszi gabonaneműeket száz százalékig sürüsorosan vetették el. A földeket ugyancsak százszázalékban meghordták trágyával. Jó munkájuk eredményének tudható be, hogy az őszi munkák idején három szövetkezeti tag dolgozott a traktorállomás gépein, akiket munkaegységek szerint jutalmaztak. Ezek a szövetkezeti tagok jó munkával vonták magukra a figyelmet. A szövetkezet valamennyi tagja szánni ezek után a jövő évi nagyobb hektárhozamokra. A traktorosok közül ki kell emelni Kónya elvtársat, aki a legsürgőseb munkák idején 15—16 órát töltött traktorán, mondhatni még az ebédjét is munkaközben fogyasztotta el. A minőségi és mennyiségi munkában a fiatal traktorosok bátran követhetik Kónya elvtárs példáját. A sávolyi EFSz-ben az őszi mélyszántást száz százalékban elvégzik a tavasziak alá, mégpedig a tervezett határidő megrövidítésével. A dolgozók nagy figyelmet fordítottak pártunk és kormányunk felhívására. Minél több zöldtakarmányt lesilózni, a silózási tervet száz százalékban teljesíteni — ezt a jelszót tették magukévá. Ebbe a munkába a védnökségi üzem dolgozói is bekapcsolódtak, mert tudják, hogy ha több tejet akarnak, akkor nekik is szívvel-lélekkel támogatniuk kell a szövetkezeti tagok munkáját. E nagyszerű eredmények mellett vannak még hibák is a szövetkezetben, így például az, hogy a közös istállók építését nem tudták száz százalékig elvégezni. Hibás ebben a járási nemzeti bizottság mellett möködő építési osztály, amely nem képes* az építési munkálatokat tervszerűen vezetni és az anyagot idejében beszerezni. Veres János, a füleki járási mezőgazdasági osztály felelőse. Felejthetetlen kirándulás A losonci járás négy községének (Kalonda, Pilis, Rapp, Kismulyad) szövetkezeti tagjai elhatározták, hogy tanulmányi kirándulást tesznek Szlovákiában, hogy megtekintsék hazánk szépségeit. A szövetkezet kérését a besztercebányai kerületi nemzeti bizottság is helyeselte és rendelkezésükre bocsátott egy új autóbuszt. A múlt hét csütörtök reggelén Rapp községben találkozott a 37 szövetkezeti tag, onnan indultak el a háromnapos útra. Útközben megtekintették a dubravai új üzemet és az árvái duzzasztógátat. Felejthetetlen élményt jelentett s zámunkra a hatalmas vízierőmű, ame!j sok száz falvat és üzemet lát el villannyal. A Magas-Tátra festői tája elbűvölte az egyszerű dolgozókat, akik a múltban ilyen kirándulásra gondolni sem mertek. Sokszor elmondottuk már, hogy az ilyesmi annakelőtte az urak kizárólagos joga volt. A 37 szövetkezeti tag már régen a szocialista mezőgazdasági nagytermelés útjára lépett és célul tűzte ki a szövetkezeti gondolat terjesztését és propagálását. Munkájuk megbecsültebb, mint valaha, mert népi demokratikus rendszerünk nemcsak munkalehetőségükről, hanem szórakozásukról, kirándulásukról is gondoskodik. A dolgozók megkapják mindazt, amit a legfőbb érték, az ember megérdemel. Gálik János, Terbeléd, Testvéri segítség a szövetkezeteknek Hazánk több községében ezekben a hetekben dolgozzák ki az EFSz-ek háromévi fejlesztési tervét. Ebbe a munkába sikeresen kapcsolódnak be azok az üzemek is, amelyek a védnökségük alatt levő EFSz-eknek szakmabeli segítséget nyújtanak a terv kidolgozásában. így az apátfalvai Pol'ana-üzem tíz, vidéken lakó alkalmazottat, köztük egy könyvelőt és egy gépírónőt, felmentett a munka alól egy évi időtartamra s ezek most szakmai és politikai segítséget nyújtanak a járás földműves szövetkezeteinek. Többek kötelezettségvállalást tettek arra is, hogy brigádmunkával fognak bekapcsolódni a szövetkezeti munkába s ezzel segítik az állami birtokokat, a gépállomásokat és a földművesszövetkezeteket. Az üzemi szabadság ideje alatt a munkásoK 12,574 munkaórát dolgoztak *le a pilisi, apátfalvai, kalandai, miksi szövetkezetekben és a járás többi szövetkezeteiben, nem számítva bele a tavaszi munkálatokat, amikor az üzem dolgozói gyors segítséget nyújtottak és ledolgoztak 46.992 munkaórát szintén ezekben a szövetkezetekben és állami birtokokon. Ezzel az aktív segítséggel sokban hozzájárultak a járás szövetkezeteinek megerősítéséhez. Me§ kell említenünk Kaliciak János elvtársat, aki annak ellenére, hogy mindkét lábát elvesztette a partizánharrok idején, műlábakkal jelentkezett traktoristának és a losonci traktorállomáson négy hétig dolgozott egy Kirovec hernyótalpas traktoron. De az üzemnek több ilyen lelkes munkása van, akik időt és fáradságot nem sajnálva, járnak ki a falvakba a szövetkezetek segítségére. A tervező osztály vezetője, Machala Béla, Vajda Zoltán, Hegedűs István mester, Simka Gyula géplakatos is az önfeláldozó pártmunkásokhoz tartoznak, mert minden szabad idejüket a mezőgazdaság segítségére használják. Most az üzem dolgozói a pártszervezet és szakszervezet vezetésével vállalták, hogy hathatós segítséget nyújtanak a szövetkezeteknek a hároméves fejlesztési terv kidolgozásában. Az üzem kultúresoportja pedig számos fellépéssel gazdagítja falvaink kultúréletét. H. ^