Uj Szó, 1954. december (7. évfolyam, 291-316.szám)

1954-12-08 / 297. szám, szerda

UJSZO 1954. december 8. UISZO PÁRTÉLET Pártokiatás a komáromi járásban Csak ezt akartam megmondani... A nagykeszi falusi pártszervezet törődik a tagjelöltek nevelésével A nagykeszi falusi pártszervezet­nek jó a kapcsolata a lakossággal és a szövetkezet dolgozóival.-^-Megismer­tetik velük pártunk irányvonalát és politikáját, hogy a legjobb dolgozó­kat előkészítsék a pártba való fel­vételre. A pártbizottság és a párttagok nagy gondot fordítanak az új tagje­löltek nevelésére. A taggyűléseken rendszeresen foglalkoznak a tagjelöl; tikkel. Állandóan figyelik munkáju­kat, viselkedésüket, hogy megismer­jék őket és mindenben segítő kezet nyújtsanak nekik. Tavaly sok pártonkívüli járt a párt­oktatásra. Közülük többen tagjelölt­nek jelentkeztek. Az idén is jól fel­készültek a pártoktatásra, mert tud­ják, hogy ennek színvonalától függ a párttagok, a jelöltek és a pártok­tatásra jelentkezett pártonkívüliek politiKai nevelése. Propagandistának Bakulár Lajos elvtársat jelölte ki a tf/ggyülés, aki mostanáig mindig jól és pontosan teljesítette feladatát. Bakulár elvtárs mindig lelkiismerete­sen felkészült az előadásokra. Igyek­szik meggyőzni a tagokat, hogy a pártoktatáson pontosan jelenjenek meg. A tagjelöltek eljárnak a taggyűlé­sekre, ahol különféle feladatokkal bízzák meg őket. így. nevelik őket fe­lelősségteljes feladatok vállalására. A pártbizottság megismerteti a • jelölte­ket a programmal és a párt alapsza­bályzatával. hogy mindenben tájéko­zódva legyenek és teljesíteni tud­ják a rájuk bízott feladatokat. A szövetkezetben dolgozó párttagok és tagjelöltek szintén jól végzik fel­adataikat. Segítenek megszervezni a szocialista munkaversenyt és azon tö­rekednek, hogy mindenkit végzett munkája után fizessenek. A párttá-, gok és a jelöltek jó példát mutatnak a szövetkezet tagjainak, mert a mun­kában mindig ők az elsők. Azért jó a munkafegyelem a nagykeszi szö­vetkezetben, mert a párttagok és l a jelöltek nem húzzák ki magukat a munkából. Ennek köszönhető, hogy a szövetkezet jó terméseredménye­ket" ért el és tervét a növényterme­lésben túlteljesítette. Szép eredményt értek el a cukor­répatermelésben. A tervet magasan túllépték,., mert a tervezett 243 má­zsa helyett 420 mázsa cukorrépát termeltek hektáronként. A szövetke­zeti tagok 1.500 korona pótjutalmat kapnak minden hektár cukorrépa után. A beadást általában jól teljesí­tik. Sertéshúsból eddig 1200 kg-ot adtak be terven felül. így biztosítot­ták azt, hogy á nagykeszi szövetkezet tagjai az elszámoláskor még 10 koro­nát kapnak minden ledolgozott mun­kaegységre. A falusi pártbizottság tagjai ál-»­landóan figyelemmel kísérik a tagje­löltek munkáját és rámutatnak az elkövetett hibákra és fogyatékossá­gokra. A párttagok segítik a tagje­lölteket feladataik teljesítésében és megmagyarázzák nekik, hogyan kell mindenben helyesen eljárniok. Szabó József elvtárs, a falusi párt szervezet elnöke a bizottság tagjaival együtt nagy figyelmet fordít »a falü.-i pártszervezet tizenegy tagjelöltjére Remélhető, hogy jő párttagok válnak belőlük. így neveli a nagykeszi párt­szervezet tagjelöltjeit. Dolán Gyula. Qftem evßs&ak a „dilznéfa* kiéből. A Hetekből pedig különö­sen nem. Van nekem mit adni az állatoknak, csak azt akarom meg­mondani, hogy rosszul cseleked­tem, amikor nem álltam közétek. Tudtam, hogy igazatok van, azt is tudtam, hogy többet termeltek mint én, habár nem vagyok utolsó gazda a faluban. Látom azt is, hogy a szövetkezetesek nem dolgoznak annyit, mint én, mégis jobban jön­nek ki. Igazatok volt, hogy a gép sokat segít és hasznos valami. Csak ezt akartam mondani... — Ennyi az egész? — kérdezi az elnök. Az öreg fel sem üti a fejét, úgy válaszol: — Hát mi volna még? — bajsza alatt valamit dörmög, de azt már csak ő tudja, hogy mit. Az elnök azonban már tudja, honnan fúj a szél és megszólítja: — Mondd csak, még min­,dig nem gondoltad meg a dolgot? Mikor akarsz végre közénk lépni? Vince bácsi felnéz az elnökre, világoskék szemeiben tűz ég, ami­kor megszólal: „Hát — bevenné­tek?" — Szívesen, Vince — szól az el­nök. — Ilyen emberek előtt mint te, mindig nyitvg^tartjuk a szövet­kezet kapuját. Sokszor megmond­tuk már, hogy ilyen emberek kelle­nek ide. Vagyis éppen olyan embe­rekre van szükségünk, mint te vagy. Tudtuk, hogy . hiába csökö­nyösködsz annyit, egyszer mégis közénk állsz. És ez így van jól, Vince. Megvallva az igazat, a kocs­mában azért is nem beszéltünk a szövetkezetről, mert így gondoltuk helyesebbnek, hogy te magad jöjj el hozzánk. A beszéd végén egymásra nevet­tek, mint két pajkos gyerek, s fiata­losan nagyot ütöttek egymás tenye­rébe. — Még csak egy szót, Péter — veti közbe Vince bácsi. — Nemcsak •magam vagyok ám, de tizen szeret­nének velem együtt belépni. — Azután ujjain számlálja a neveket, közben az elnökre kacsintgat. — Mit szólsz hozzájuk? — kérdi á végén: — Ha őket nem veszitek be, akkor én sem jövök, mert meg­ígértem nekik, hogy az ö érdekük­ben is szólok. Az elnök most másodszor is üt Vince bácsi markába és keményen megrázza a keiét. — Gratulálék, te kópé, hogyan csináltad mindezt? Örültünk volna már annak is, ha csak magad is k'özénk lépsz és most tíz olyan derék embert ,,sza­badítasz" ránk, mint amilyen te magad is vagy. No ezt igazán jól megcsináltad! Ami nekünk éveken át nem sikerült, te azt most egy szuszra elintézted. Még aznap este tízen írták alá a belépési nyilatkozatot. Másnap már munkába is álltak mindannyi­an és azóta egy napol sem hiány­zik egyikük sem. Vince bácsi neki megfelelő munkaszakaszon dolgo­zik. Barta Pál fiával együtt a te­henek körül szorgoskodik és szép eredményeket ér el. Bátyás József. Kemény Mihály és a többiek is bent vantfok a szövetkezetben,,pe­dig ők voltak annak idején a leg­nyakasabbak. HALÁSZ AMBRUS / SOKAT BESZÉLŐNK ma a kötelességről, szabadjon te­hát 'megjegyezni, hogy szerintünk és bizonyosan mások szerint is egyik legfontosabb kötelesség az, ha az előre kidolgozott munkatervet határidőre t«jesícjük. Mi, a fel­sőszeli egységes földművesszövetkezet tagjai termelési munkatervünket maradéktalanul teljesítettük, vagyis elé­get tettünk beadási kötelezettségünknek és az őszi mun­kákat is határidőben és százszázalékosan elvégeztük. Több mint 300 hektáron vetettünk gabonát, 500 vagon répát, 146 mázsa kukoricát termeltünk. A répát a szeredi cukorgyárba, tehát 20 km távolságra szállítottuk. Répá­ból 281 mázsa az átlagos hektárhozam. Még a fagy be­állta előtt száz vagon takarmányrépát elvermeltünk. Ez is bizonyítja, hogy állatállományunk el van látva takar­mánnyal. Nyolc kazal herénk és több száz köbméter silótakarmányunk van. Mindez a jól elkészített munka­terv teljesítésének eredménye. Mi bátran kimondhatjuk, hogy tagságunk egységes. Ahol azonban nem tudnak, vagy nem akarnak kötelezett­ségekét vállalni, ott a munka elvégzésével bijok vannak. Szövetkezetünkben minden hónapban rendesen megkap­juk a munka utáni jutalmat. Kilenc kőronát kapunk egy munkaegységre, s az már nálunk természetes dolog, hogy megkapjuk a természetbeni járandóságot is. A háztáji gazdaságukban nevelt állataik részére száraz herét, ta­karmányrépát és csöveskukoricát is kapnák a tagok. Igaz, ez csak úgy lehetséges, hogy többet termeltünk a tervezettnél. Mi sem bizonyítja ezt jobban,, mint az a tény, hogy akik ném érték el herénél a 45 mázsás, ku­koricánál a 45 mázsás és burgonyánál a 250 mázsás hek­tárhozamdt, azok nem részesültek ebben a jutalomban. NÁLUNK A TAGSÁG megelégedett, mert a napnál is világosabb, hogy évről évre gyarapodunk. Ezt talán még a vak is látja. Voltak kilépő tagjaink is, akiknek kimér­tük a földet, úgy gondolván — nem erőszak a ),disznó­tor". Próbálják meg még egyszer az egyéni gazdálkodást, majd maguk rájönnek, hol volt jobb. A szövetkezetnek így is marad 2000 hektár földje, amelyen a jövőben is bő termést akarunk elérni. Kontár Jenő, Alsószeli azzal magyarázta, hogy tavaly Galló elvtárs körébe voltak beosztva a po­litikailag legfejlettebb elvtársak. Gal­lo elvtárs ezért az idei pértoktatási évben egy egészen más kört vezet — a tavalyihoz hasonló sikerrel. Galló elvtárs sikeres munkájának az a ma­gyarázata, hogy minden órára alapo­san felkészül. A Szovjetunió Kom­munista Pártja történetének anyagát a gyakorlati életre, á mi viszonyaink­ra alkalmazza. Oktatását ezzel érde­ktssé, könnyen felfoghatóvá teszi. Szükség esetén szabad idejében is el beszélget hallgatóival a felmerülő problémákról. Ahol a politikai kör munkája nem elégséges, ott a járási párthizottság mielőbb megteszi a szükséges intéz­kedéseket. Ilyen eset fordult elő pél­dául a nyitrai péküzemek komáromi üzemében. A járási pártbizottsáy olyan elvtársat küldött oda propa­gandistának a Steiner Gábor-üzémből, akiről feltételezhet«, hogy a kört jól fogja vezetni. A megyercsi pártszervezet alapkö­reitől eltekintve, november végéig a_ ját ás minden körében megkezdődött az oktatás. A járási pártbizottság se­gítséget küldött a pártszervezetnek. Azokat az elvtársakat, akik a ; múlt évben elsajátították a marxista kö­rök anyagát, járási esti iskolába osz­tották be. A járási esti iskolák ve­zetői szorgalmas tanulásra, a bírálat és önbírálat gyakorlására serkentik hallgatóikat. A nehezebb kérdések megvilágítására rendszeres csoportos 5s egyéni konzultációkat szerveznek. Ez egyben a tanulás ellenőrzésének s jól bevált módszere. Az önállóan tanuló elvtársak — akik egyben a jropagandisták lektorai is — előme­íetelét. rendszeres konzultáció kere­kben ellenőrzik. Az elméleti tudás rendszeres el­nélyítésének gyakorlati eredményei mgmutatkoztak a komáromi j^rás­;an. A csallóközaranyosiak például a választások tiszteletére kötelezték nagukat, hogy az év végéig 6800 kg lertéshúst szolgáltatnak be terven elül. Az örsújfahjsiak 26.000 kg ser­eshúst. Az Ifjúsági Falu novembei 'égéig 20.000 kg sertéshúst, 1400 kg jaromfit, 10.000 liter tejet, 15.000 ojást, 1200 kg hüvelyest és 100.000 cg hántolatlan rizst adott be köz­illátási célokra ugyancsak terven fe­ül. Száraz József oKuiva az eiozo pártoktatási évek hiányos megszervezéséből — a hato­dik pártoktatási évet az eddigieknél alaposabban szervezte meg. Elsősor­ban is ügyelt arra, hogy az alapszer­vezetek a központi bizottság határo­zata alapján minden párttagot poli- • tikai fejlettségének megfelelően és lehetőleg olyan politikai körbe osz- ' szanak be, amilyenbe kéri magát. A 1 legfejlettebb dolgozóknak ugyancsak í lehetővé tették, hogy részt vehesse- , nek a pártoktatási év különböző fo- y kozatain. [ Minden alapszervezet kidolgozta a pártoktatási év tervét, melynek má- , solatát a járási pártbizottságra küld- r ték. Ez lehetővé teszi a járási párt- ^ bizottságnak, hogy bármikor ellen- d őrizhesse a pártoktatás menetét. t Az oktatási év elején a propagan- , c distákat mind elméleti, mind gyakor- g lati téren alaposan előkészítették. A a propagandistákat időközönként lekto- f rok és szemináriumi vezetők készí­tik elő előadásaikra. A szemináriumi r vezetők pedig k kerületi marx-lenini j, tanácsadó által a lektorok részére a szervezett előadásokon vesznek részt. g Hogy az alapszervezetek pártbizott­ságai részéről is biztosítva legyen a é pártiskolázás rendszeres menete, ri szükség esetén a járási pártbizottság t kultúrpropaganda-felelőse a járási páftinstruktorok rendes heti megbe- Z' szélésein ad instrukciókat. Hogy a járási pártbizottság a párt- h oktatási év rendszeres menetét az é, egész járásban biztosíthassa, havon- f, ként legalább egyszer tájékoztató je­lentést kér a pártoktatási év folyá- is sáról. Október végén példáui az ok- U tatási év megkezdéséről tájékoztat- P 1 ték a járási pártirodát. n i A járási pártapparátus részben az instruktorok és propagandisták jelen­tései, részben az alapszervezetek te- m vékenységéről adott rendszeres havi 111 jelentés alapján, időnként pedig sze­mélyes ellenőrzéssel szerez pontos ví áttekintést a pértoktatási év mene- ni térol. ' se A járás egyik legjobb propagandis- f e tája Galló elvtárs, a gútai helyi nem­Zfti bizottság einöke. A Szovjetunió ví Kommunista Pártja történetét tanul- b; mányozö körök egyikét vezeti. to Az általa vezetett kör tagjai, rit- ki ki kivétejlel, minden iskolázáson el megjelentek. Több propagandista ezt lü Lenyűgöző látvány tárul a szemed elé a bánkeszi állomáséin, ahogy a vonatról lelépsz. A faluba vezető út mindkét oldalán terebé­lyes gesztenyefák terpeszkedve lu­gasra emlékeztetnek. Hűs pihenőt nyújt nyáron a mun­kában el/áradt embereknek, sza­badságodat szívesen töltenéd lomb­sátraik alatt. Az egyik oldal&n a villanypóznák, a másikon a tele­fonoszlopok emelkednek az ala­csony fák fölé. Az út gondozott, s ősszel sem kell itt sarat gyúrni. Időközönként apró kaviccsal szór­ják be, s meglátszik, hogy olykor­olykor hengerezik. Egyik , ámulatból fel sem ócsu­dol, s máris a másikba esel. Pár száz méter gyaloglás után gyönyö­rű, villaszerű családi házak kötik le figyelmedet, s mindegyik előtt magas drótkerítéssel kerített virá­gos kertek díszlenek. Minden ház­ból rádió hangja hallatszik az ut­cára. Csak itt a falun kívül legalább 60 családi ház épült, s kb. ugyan­ennyi félig kész, vagy lerakott ház­alapot is megszámláltam. A falu­ban ezenkívül több új ház is ké­szül. Az utcán pirospozsgás gyere­kek hancúroznak, s messzire hang­zik vidám kacagásuk. Jó meleg téli ruhájukban fel sem veszik a kemény hideget. Pirosak, mint az érett alma és egészségesek, mint a makk. Életre kelt a régente sárba­taposott munkás és kisemmizett paraszt Bánlcészin. A boldog élet a szövetkezet megalapításával együtt költözött a faluba, habár kezdet­ben nehezen is ment. [gaz az a mondás, hogy a parasztember ele­inte idegenkedve fogadja az újat, de ha meggyőződik anruak előnyös- i ségéröl, örömmel dolgozik annak megvalósításáért. Krajcír Péter, a szövetkezet elnö­ke bizonygatja, hogy így vdlt ez Bánkeszin is a parasztsággal. Hú­zódoztak a közöstől, féltek, hogy el­vesztik apáiktól öröklött vagy ke­servesen szerzett földecskéjüket. Sokan a kezdeti nehézségektől is visszariadtak. Nagy munka várt az első úttörőkre, hogy megmutas^ sák a parasztságnak, hogy boldo­gulásukat a szövetkezetben talál­ják meg. Nappalonként a földeken dolgoztak, esténként a parasztokat látogatták, hogy meggyőzzék őket igazukról. Kévéi volt azonban a szép szó az egyénieknek. Eredményt akar­tak látni, magasabb hektárhoza­mokat az övéiknél. Látta ezt a tagság, látta, hogy addig kár mind­den szóért, amíg teltekkel be nem bizonyítják, hogy jobb a szövetke­zeti gazdálkodás, Munkához láttak hát, s már az első évben jóval szebb eredményt érlek el az egyé­lileg dolgozó parasztoknál. Szépen captak pénzt és gabonát a szövet­cezet tagjai, s most már tiszta lel­kiismerettel, szép eredményekkel ilíhattak az egyéniek elé. Ezt látva, rövid idő alatt sok zgyénileg dolgozó paraszt lépett a közösbe, de még mincfig akadt olyan, aki húzódozott a szövetke­zettől. A harmadik évben már egy­•e többen kérték felvételüket, s zet. A baj azonban ott volt, hogi éppen azok idegenkedtek a szövet kezettöl, akiket legtöbbször láto­gattak meg, s akiket legjobba szerettek volna megnyerni a közö gondolatnak. Sokat beszélgettek Brezik Vin cével, Bátyás Józseffel, Barta Pál lal és másokkal. Hiába volt minden szó, hiába az eredmény, semmi sen segített, csökönyösen visszauta sítottak minden ajánlatot. Hagyjatok minket békén — szok­ták volt mondani. — Megélünk m a magunk emberségéből is! Bead­tuk áz előírt kontingenst, nem va­gyunk adósai az államnak. — Ha nektek jó, csináljátok, — de mi így dolgozunk és nekünk így tetszik — szokta mondani Brezik Vince — Majd ha eljön az ideje, belé­pünk! Utolsók nem leszünk azért, faluban. így talán nem vagyunk olyan jó hazafiak, mint ti? — Hát hisz nem is erről van szó 'Vince bátyám — világosították fe őt a látogatók. — Nem kételke­dünk abban, hogy becsületesen végzi munkáját és még többet is ad az államnak az előírtnál. Éppen ezért kellenek nekünk is ilyen em­berek. Gondolja meg és álljon, kö­zénk VÍJice bácsi. Brezik Vinte már tudta és érez­te, hogy sigazuk van a szövetkeze teseknek, mégis csökönyösködött makrancoskodott, mint az efféle vénember. Azért nem haragudtak rája, mert világos volt előttük hogy becsületes kisparaszt ez a Vince bácsi és ezért továbbra is barátként bántak vele. Sőt jóné­hányszor együtt borozgattak a kis­kocsmában. Szó esett ilyenkoi mindenféléről, csak éppen a szö­vetkezetről nem beszéltek. Az em­berek szándékosan nem hozták fel a dolgot, nehogy Vince bácsi azt gondolja, hogy kényszeríteni akar­ják a belépésre. Pedig látták az öregen, hogy szeretné tudni mint és hogy van náluk, de azért ő is ke­rülte ezt a kérdést. T elt-múlt az idő, az aratást is elvégezték, sőt az őszi munkák egy részét. Vince bácsiról talán már egészen megfeledkeztek. Egy szép napon azonban megjelent a szövetkezeti irodában, A teremben éppen ott találta Pétert, az elnö­köt, ne meg az agronómus Cselka István is itt tevékenykedett két könyvelővel. Vince bácsi szemlesütve közele­dett az elnökhöz, s mintha valami­lyen csínyt követett volna el, lelki­ismeretfurdalással küzködve, meg­szólalt. — Bocsáss meg Péter, de ... Az elnök azonban nem engedte szóhoz jutni, hanem tréfásan meg­jegyezte: — Mi ae, Vince, talán rvssz fát lettél a tűzre, hogy mentegeted magad ? — Nem arról van itt szó, de ... Mondanivalóját megint nem fe­jezhette be, mert az elnök közbe­vágott. — Hát hisz ez néha megesik az imberrel, hogy beleesik egy kis hi­bába. A lónak négy lába van, mé­gis megbotlik. — Hallgass meg már végre, — akadt ki Vince bácsi. — Semmi­yen rossi fát nem tettem én a tüz-

Next

/
Thumbnails
Contents