Uj Szó, 1954. december (7. évfolyam, 291-316.szám)

1954-12-08 / 297. szám, szerda

UJSZO 1954. december 8. Az NDK Moszkvából visszatért kormányküldöttségének sajtóértekezlete Az évi terv teljesítéséért A Német Demokratikus Köztársaság kormányküldöttsége, amely Grotewohl miniszterelnök vezetésével részt vett a moszkvai értekezleten, szombaton délután a német és külföldi újságírók kérésére sajtóértekezletet tartott Ber­linben. A sajtóértekezleten mintegy. 300 német és külföldi sajtótudósító vett részt. Otto Grotewohl miniszterelnök bevezető szavaiban hangsúlyozta, hogy a csütörtökön befejeződött moszkvai tanácskozásokon hozott határozatok megmutatják Washington és Bonn je­lenlegi politikájának teljes irrealitá­sát és kilátástalanságát, s ezzel előse­gítik Európa központi problémájának, a német újraegyesítés kérdésének bé­kés, demokratikus és igazságos meg­oldását. A miniszterelnök kiemelte: téved­nek, akik azt hiszik, hogy a moszkvai értekezleten képviselt hatalmak az „erőpolitika" híveinek példáját követ-' ve, fenyegető ököllel válaszolnak a nyugati monopoltöke szolgálatában ál­ló kormányok békeellenes készülődé­seire. A moszkvai értekezleten részt vett államok továbbra is a Szovjetunió ja­vasolta összeurópai kollektív bizton­sági rendszer megteremtéséért szál­Ianak síkra. A moszkvai értekezleten elfogadott nyilatkozat félreérthetetle­nül rámutat, hogy a részvevők csak az esetben folyamodnak saját védere­jük fokozásához és tömörítéséhez, ha ez a párizsi szerződések ratifikálásával elkerülhetetlenné válnék. A moszkvai értekezlet nem csapta be az ajtót a különböző társadalmi rendszerű államok megegyezése és a békés együttélés előtt. Ellenkezőleg, az eddiginél is nyomatékosabban vi­lágította meg, hogy a nemzetközi fe­szültség csökkentésének útja, az egyenjogúság alapján folytatott tár­gyalások útja az egyetlen, amely Eu­rópa és az egész világ valamennyi né­pének jólétéhez és felemelkedéséhez vezet — hangoztatta Grotewohl. Az újságírók ezután kérdéseket tet­tek fel a kormányküldöttség tagjai­nak. Grotewohl miniszterelnök a „New York Herald Tribune" tudósítójának kérdésére válaszolva kijelentette, hogy a moszkvai értekezlet határozataival szétpukkant az utóbbi évek legnagyobb külpolitikai szappanbuboréka, az úgy­nevezett erőpolitika, amelynek most, a békeszerető országok tényleges, reá­lis erőinek számbavétele után a le-r leplezett hatástalan blöffök lomtárában van a helye. Grotewohl ezzel kapcso­latban utalt a 600 millió lakosú Kí­nai Népköztársaság képviselőjének a moszkvai értekezleten elhangzott be­jelentésére, hogy a népi, Kína a Szov­jetunióval kötött kölcsönös segély­nyújtási szerződés alapján egy csu­pán Európára korlátozott fegyveres összetűzés esetén is teljes ereje lat­bavetésével a béketábor országai mellé állna. A Szovjetunió, a Kínai Népköztársa­ság és a többi békeszerető állam mér­hetetlen erejének nagyobb mérséklet­re és realitásra kell ösztönöznie az úgynevezett erőpolitika izgága irá­nyítóit — hangsúlyozta a Német De­mokratikus Köztársaság miniszterel­nöke. Bolz minisztelnökhelyettes és kü­lügyminiszter a „Le Monde" című párizsi lap tudósítójának kérdésére a következőket felelte: A Moszkvában tanácskozó minisz­terek meg voltak róla győződve, hogy az értekezleten nem képviselt orszá­gok' népei is rokonszenvvel tekintenek a moszkvai értekezlet céljaira és munkájára. Fokozott mértékben áll ez a francia népre, amely végeredmény­ben nem fogja megengedni, hogy kör­mönfont és hazug szólamokkal elüssék annak a győzelemnek a gyümölcsei­től, amelyet annyi hősiességgel, vér­áldozattal és szenvedéssel aratott a náci hordák felett s nem fogja tűr­ni, hogy fiai hitleri tábornokok pa­rancsnoksága alatt katonáskodjanak. Walter Ulbricht miniszterelnökhe­lyettes, Németország Szocialista Egy­ségpártja központi bizottságának első titkára a „Kölnische Rundschau" munkatársának kérdésére válaszolva rámutatott a párizsi szerződések tervbevett ratifikálása és a Német­ország Kommunista Pártja ellen in­dított terrorper közötti szoros össze­függésre. A két esemény azonos idő­pontja nem véletlen — mondotta, majd kijelentette, hogy a német nép egyre erőteljesebb ellenállása miatt Adenauer kénytelen mind nyíltabban a jogtiprás és parancsuralom eszkö­zeihez folyamodni. Az az aljas, de egyben szánalmas vádirat, amelyet az Adenauer-kormány Németország Kommunista Pártja ellen kidolgozott és az . alkotmánybíróság elé terjesz­tett, mindennél hívebben tükrözi a „bonni demokrácia" igazi arcát. De Gaulle tábornok beszéde a nyugatnémet újrafelíegyverzésről és Francia­ország függő helyzetéről De Gaulle tábornok december 4-én egy párizsi gyűlésen beszédet mon­dott. De Gaulle „nyolc év óta az egészséges fejlődés első jelének" ne­vezte azt a tényt, hogy Franciaország megtagadta az „európai védelmi kö­zösség" szerződésének ratifikálását. De Gaulle hangoztatta, hogy a londoni és párizsi egyezmények „ma­gukban véve előnyösebbek" és ugyan­akkor állást foglalt amellett, hogy tárgyalásokat kell folytatni a Szovjet­unióval ezeknek az egyezményeknek ratifikálása előtt. Mielőtt hozzálátnának egy olyan rendszer megvalósításához, amely a többi közt olyan lényeges — és rendkívül sok előre nem látott kö­vetkezményt magában rejtő — té­nyezőt tartalmaz, amilyer Németor­szág újrafelfegyverzése — mondta De Gaulle — pontos tárgyalások út­ján meg kell állapítani, vajon nem enyhíthetők a nemzetközi feszültség, aminek kritériuma, hogy mindenütt ellenőrizhetően korlátozzák a fegy­verzet valamennyi fajtáját." De Gaulle rámutatott, hogy véle ­ménye szerint Németország felfegy­verzése csak abban az esetben lesz indoi-olt, ha a feszültség enyhítése lehetetlen, majd így folytatta: „De ha ez a felfegyverzés lehetséges is, az emberiség, a civilizáció és Európa érdekében modus vivendit kell talál­ni és a többi közt gondoskodni ke',1 arról, hogy nemzetközi alapokmány garantálja Németország szuverenitá­sát, egységét és biztonságát is." De Gaulle a továbbiakban hangsúlyozta, hogy: „Franciaországnak kell kezdemé­nyeznie ilyen tárgyalásokat, mivel el­sősorban Franciaországot fenyegeti Németország újrafelfegyverzése. Fran­ciaországnak elsősorban kell Orosz­országhoz fordulnia a múltbeli szö­vetség, valamint' a francia-szovjet szerződés alapján. Éppen elsősorban Franciaországnak van történelmi, íöldrajzi és politikai indoka arra, hogy igyekezzék hidat építeni a keleti komplexum felé." De Gaulle a továbbiakban azt mondta, hogy az Atlanti Szövetség^a­tonai és politikai téren megfosztja Ftanciaországot az önállóságtól. „A NATO-nak (Északatlanti Szervezet) nevezett rendszerben Franciaország­nak semmiféle eszköze sincs az ön­álló cselekvésre" mivel „idegen ve­zetők alá rendeli hadseregét, támasz­pontjait és közlekedését" — mond­ta. „A függőség folytán külföldi el­lenőrzés alá kerül mindeféle katonai, tehát politikai terve is, amelyet a társállamokban kíván végrehajtani." (De Gaulle Indokínára és Észak-Af­rikára gondolt). De Gaulle kifejezés­re juttatta elégedetlenségét amiatt, hogy „az Egyesült Államok mostanáig kezében tartja a fegyverek elosztását és a maga belátása szerint osztja el azokat a nemzetek között, ami ellent­mond az európai szolidaritás szelle­mének." De Gaulle érintette a Saar-kérdést, amelynek végleges megoldása az ő véleménye szerint elengedhetetlen feltétele egy „európai szervezetnek" s hangsúlyozta, hogy milyen gyengék a Saar-vidékre vonatkozóan adott an­gol-amerikai „garanciák." SOK SZORGALMAS, tettrekész, ügyeskezű munkás dolgozik a nagy­szombati Kovosmaltban, akik állan­dóan azon igyekeznek, hogy egysze­rűsítéssel, jobb munkafogásokkal, újí­tások, ötletek és a szovjet munka­módszerek alkalmazásával, népszerűsí­tésével növeljék munkájuk termelé­kenységét. A gyár kollektívája évről­évre becsülettel teljesítette a fel­adatokat. A dolgozók lelkes versenye mindenekelőtt a gépek módosítására és teljes kihasználására irányult és azt eredményezte, hogy a munkater­melékenység 1953 végén/1948-hoz vi­szonyítva 114.9%-kai emelkedett és az önköltség jelentősen csökkent. A munkatermelékenység fokozásának közvetlenül maguk a munkások látták használt, mert az átlagbér az elmúlt évek folyamán 63.8%-kal emelkedett. Az ötéves terv határidő előtti tel­jesítése után a szeptemberi kormány­nyilatkozat újabb feladatok elé állí­totta az üzem dolgozóit. Egyes áru­fajták gyártását beszüntették és újabb, keresettebb . cikkek gyártását kezdték meg. Így többek között be­vezették a kisebb és nagyobb mosó­gépek készítését, ami iránt egyre na­gyobb az érdeklődés. Habár az üzem­ben minden lehetőt megtettek, hogy zökkenés nélkül történjék az átme­net az új árufajták gyártására, még­is hetekig, sőt egyes műveleteknél hónapokig tartott, míg olyan tapaszta­latokat szereztek az előállításnál, hogy a tervet minőségben és mennyi­ségben teljesíthessék. A termelési csoportok é$ az egyes munkások a párt X. kongresszusa tiszteletére szocialista munkakötele­zettségeket vállaltak, amelyeknek lé­nyege az elsőrendű gyártmányok ter­melésének növelésére, az előállítási ár csökkentésére és a terv egyenletes teljesítésére irányult. A VERSENYBEN RÉSZTVEVŐ mun­kások, mint Vesely Ferenc, Csuda Václav, Pongrác Vince, Mokren Mária és sok más állandóan növelik tudá­sukat — technikai ismereteiket gya­rapítják és elsajátítják a termelés tu­dományos alapjait, ami lehetővé teszi, hogy egyre nagyobb mértékben alkal­mazzák . a nagyobb termelékenységű gyártási módszereket. Megtanulják a technika teljes kihasználását és áttér­nek magának a technikának, a gépek, szerszámok, készülékek gyakran gyö­keres tökéletesítésére, ami idő, anyag, villanyerő, stb. megtakarításához ve­zet. A kongresszusi kötelezettségvállalás teljesítéséért való harcot siker koro­názta. A kongresszusig nemcsak be­hozták a terv teljesítésében az év ele­ji lemaradást, hanem túl is teljesítet­ték a tervet. Az üzem dolgozói to­vábbá kötelezték magukat arra, hogy az 1953-as évhez viszonyítva 13.000 koronával csökkentik a selejtet. Ezt a kötelezettségvállalásukat magasan túlteljesítették, 76.971 korona értékkel csökkentették a selejt mennyiségét. A normán felüli anyagkészlet csök­kentésére tett kötelezettségvállalások valóra váltása már valamivel nehezeb­ben ment. Számos értekezleten is­mertették, sőt írásban is adták min­den mesternek, miből mennyi van nor­mán felül. Azonban ez mind ered­ménytelen volt, mert a mondottakat elfelejtették és a papirosokat addig rakosgatták ide-oda, amíg az íróasz­tal fiókjának fenekére nem kerültek. Az üzem vezetősége, a pártbizottság és az üzemi tanács ezért egy közös értekezleten arra a megállapodásra ju­tott, hogy ezt a problémát a normán felüli anyagkészlet kiállításának meg­rendezésével lehetne a legjobban meg­oldani. Az ötlet jó volt. A kiállításon mindjárt az első napon csak úgy hem­zsegtek az osztályvezetők, mesterek és bizony mindenki talált műhelye és a műhelyben készített gyártmányok ré­szére fontos dolgokat. Például Bohdán elvtárs 11 tonna 13 cm széles leme­szalagot, százezer darab anyacsavart használt fel. De nemcsak ő, hanem a többi mesterek és a munkások is több javaslatot adtak be a kiállított anyagok célszerű felhasználására, il­letve értékesítésére. így sikerült a normánfelüli anyagkészletet négymil­lió koronával csökkentehi. Ezáltal 300.000 koronával teljesítették túl kö­telezettségvállalásukat. A KÖTELEZETTSÉGVÁLLALÁSOKAT teljesítették, de ma az a helyzet, hogy az egyes üzemrészlegek vezetőinek felelőtlensége következtében, akik rnegindokolatlanúl hónapokra előre akarnak maguknak biztosítani anya­got, újabb egy és fél millió korona nor­mán felüli anyagkészlet halmazódott fel.» Többek között Volny Ferenc, az öntöde vezetője, Krocska Vilmos, az építészeti osztály vezetője és Nóvák Ferenc főenergetikus okozták az újabb normán felüli készletek képződését. Pedig éppen nekik, párttagoknak kel­lene harcolni az ilyen gazdálkodás el­len, mert a normán felüli anyagkész­let felhalmozása a dolgozók életszín­vonalának emelését lassítja. Igaz, hogy ha Malovec Ferenc elvtárs, főtechno­lógus már kidolgozta volna az anyag és segédanyagok szükségletének nor­máit, meg lehetne akadályozni mind­ezt. Malovec elvtársnak a káderhiány­ra való hivatkozása bizonyos mérték­ben indokolt, azonban ha jobban kö­rülnézne, biztosan találna megfelelő embereket, akik ellenőriznék és meg­akadályoznák a jogtalan anyagfelhal­mozást. A gyár dolgozói a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 37. évfordulója tiszteletére vállalt kötelezettségekben új célokat tűztek'maguk elé: az évi ter­vet december 19-ig teljesítik és ter­ven felül 6,173.000 korona értékű áru­val termelnek többet, ebből 4,076.000 korona értékben közszükségleti cik­kekkel gazdagítják a karácsonyi vá­sárt. Például „Club" 122. számú kály­hából 7.217 darabot, ezenkívül 2169 „Perota" és 1000 „Verona" mosógépet gyártanak. A „Perobot" mosógépek gyártásának tervét száz százalékra tel­jesítik.. Azonkívül terven felül még különböző villanyfőzőket, sütőket, ta­karéktűzhelyeket készítenek. Repta elvtárs, az üzemi újság szerkesztője szorgalmasan gyűjti a kötelezettség­vállalások teljesítésének eredményeit és a jelentések alapján már megálla­pították, hogy ez ideig két millió ko­rona értékben teljesítették vállalásai­kat. Igyekeznek teljesíteni a feladato­kat még akkor is, ha az anyagot szál­lítóüzemek sok esetben később kül­dik a szükséges alkatrészeket. így volt ez októberben, amikor a hónap végén kapták meg a Perobot mosó­gépbe való motorokat. Az üzemrész­leg szorgos dolgozói, Klacán Anna, Sloboda Pavla, Polacek Anna, Kotvas Mária és a többiek önként jelentkez­tek, hogy 3Ű-án, ünnepnapon és 31-én, vasárnap beszerelik a . motorokat a már előkészített mosógépekbe, mert havi tervüket teljesíteni akarták. KERESETT, KÖZKEDVELT CIKK üzleteinkben a gyárban készített mo­sógép, Egyre többen vásárolják ezt a háziasszonyok munkáját nagyban megkönnyítő gépet, amelynek ára ma qjár mindenki számára elérhető. Azonban, nem egy esetben előfordul, hogy egyes üzletekből kifogy ez az árucikk. Az érdeklődőknek sokszor hetekig várniok kell, míg megérkezik az üzletbe az újabb szállítmány. Pedig a Kovosmalt dolgozói teljesítik a ter­vet, sőt terven felül is gyártanak mo­sógépet. Hogy néha mégis hiány van belőlük az üzletekben, ezt részben az is okozza, hogy az üzem nem kap ele­gendő vasúti kocsit a szállítás lebo­nyolítására. A Kovosmalt raktáraiban egymás fölé rakott hármas sorokban várnak elszállításra a mosógépek, nö­velve ezzel a heverő árukészletet, a vasárlóknak pedig sok esetben vár­niok kell a mosógépek és a kályháit beszerzésével. Ezekben a hetekben az évi terv és a kötelezettségvállalások teljesítésé­ért, az 1955-ös év , jó előkészítéséért vívott harcban sok kitűnő kezdemé­nyezés születik a Ko.vosmaltban. Az üzem dolgozói magukévá tették pár­tunk X. kongresszusának irányelveit és a jövő évben előreláthatólag 28.6 százalékkal fogják növelni a termelé­kenységet és 11.8 százalékkal csök­kentik az önköltséget. Az újítók és módosítók száma egy­re növekszik. Vadovic József elvtárs javaslatára a Perobot mosógépek kül­sejét már nem három, hanem egy részből fogják készíteni, ami tartósab­bá teszi a gépet, az előállítási időt is megrövidíti és 900.000 korona megta­karítást jelent a jövő évben. Ugyan­abba a mosógépbe a motor beszere­lését Bogdán elvtárs hozzáférhetőbbé tette, ami további 214.000 koroná megtakarítást jelent. így fel lehetne sorolni további ,sok kiváló dolgozót, akik kezdeményezésükkel hozzájárul­nak az önköltség csökkentéséhez. Az igazságos bérezés terén is a munkások kezdeményezése alapján ja­vulás van folyamatban. Suchon József, Szombati Mária és mások ezelőtt jo­gosán elégedetlenkedtek a normák ta­pasztalati úton történő megállapítása ellen, mert ez hibákra vezethet a nor­ma megállapító ja részéről. A gyakori normafelülvizsgálat pedig bizalmatlan­ságot keltett a munkások soraiban a darabbérrel szemben, ami nem bizto­sított megfelelő ösztönzést a munka­termelékenység növelésében. Az elem­ző-számító normamegállapítás eddigi eredményei is azt igazolják már, hogy az új normák a szorgalmasabbak ja­vát szolgálják és mozgósítják a ke­vésbé törekvőket a termelés fokozásá­ra. SZÉP EREDMÉNYEKET értek el j szorgalmas munkával a nagyszombati Kovosmalt dolgozói a termelésben. A kötelezettségvállalások teljesítését be­csületbeli feladatuknak tartják és va­lóraváltásukért minden tőlük telhetőt megtesznek. Jól készülnek elő a jövő évi feladatok teljesítésére is. A ter­melésben elért kielégítő eredmények mellett azonban egyáltalán nem meg­nyugtatók a tömegpolitikaí munka eredményei. Jórészben az okozza ezt, hogy az alapszervezetek bizottságai nem elég aktívak. Például Vrzdák Jó­zsef elvtárs, a III. alapszervezet elnö­ke és a bizottság tagjai is belenyu­godtak abba, hogy az utolsó taggyű­lésen 30 párttag nem vett részt. Nem hívták egybe a pártcsoport bizalmia­kat sem, hogy megbeszélték volna ve­lük a szervezésben és a népnevelésben kiütköző hiányokat.' így azután nem lehet csodálkozni azon, hogy az össz­üzemi gyűlésről is sokan hiányoztak. A hiba nem olyan nagy, hogy nem lehetne rövid időn belül kiküszöbölni, de ehhez szükséges, hogy mindenek­előtt az összüZemi pártbizottság nyújtson nagyobb segítséget az alap­szervezetek bizottságainak, hogy jő szakemberek és politikailag fejlett dolgozók legyenek biztosítékai az újabb munkasikerek elérésének a jövő évben. Erdősi Ede. A komáromi hajógyár hatalmas csarnokaiban a magyar, szlovák és rseh dolgozók keze nyomán újabb és újabb hajók épülnek, amelyek a hazai és más országok vizein bizonyítják be a csehszlovák dolgozók ügyességét és gépiparunk fejlettségét. Számos itt készült hajó a Szovjetunió vizein úszik A „Rossia" az „Arménia" személyhajók több Komáromban készült vontatő­X hajóval együtt a kommunizmus építkezésén, a Volga—Don-csatornán köz­lekednek. Képünkön a legutóbb elkészült hajók egyike a „Chariton Laptev" nevű vontatóhajó látható, amely a sikeres próbaúszás után elhagyta a komáromi hajógyárat, hogy a Szovjetunió felé vegye útját.

Next

/
Thumbnails
Contents