Uj Szó, 1954. december (7. évfolyam, 291-316.szám)

1954-12-25 / 312. szám, szombat

1954. december 25. UJSZ0 7 NEPHA DSEREGÜNK Néhány szó a tornáról N. egiség parancsnokai egyUl tosen k eSzülnek ifi a,: üj Lau-njagra. AZ e9ység parancsnoka az altisztek kel tanulmányozza a fegyvereket. Amikor a géppisztoly beszélni kezd, Szeretitek fegyvereiteket? Ha Barborár tiszt egységének vala­mely tagjától kérdezted volna ezt, úgy két héttel ezelőtt, megsértő­dött volna — „Hisz ez természe­tes. Becsületesen gyakorlatozunk velük és tisztítjuk őket, ez a kö­telességünk" — mondták volna, így volt ez a században. Gyakor­latoztak a géppisztolyokkal, az igaz és tisztították is. A fegyver­hez való szeretet tehát megvan a katonáknál. Vagy talán nem? Ha például Kadlec közkatona géppisztolya beszélni tudna, talán ezt mondta volna: — Én tudom,, hogy szeretsz, tanulsz velem jól lőni, példás ka­tona akarsz lenni. De gondolsz-e azokra, akik utánad jönnek és lő­ni akarnak majd velem? Azoknak is jól akarok szolgálni. — Hát azt gondolod, hogy nem törődöm veled? — sértődött meg Kadlec közkatona. — Nem egészen. Hányszor mondta már a parancsnok, hogy hozd magaddal a tisztítószereket is a gyakorlatra . .. — No de engedd meg?! — Csak ne sértődj meg. Ez minden katonának szól. Azoknak is, akik örségbe járnak. Én a tied vagyok, azért mondom én neked. És mondd meg őszintén, a tisztító­szereket valóban magaddal hor­dod? Eszedbe se jut! És mi törté­nik, ha hosszabb ideig leszünk odakint és megrozsdásodom? Tu­dónj,, nem csinálsz belőle nagy dolgot, otthon kitisztítasz, lehet, hogy nem leszek olyan fényes, de a parancsnok talán észre sem ve­szi. De mi lesz, ha másodszor, harmadszor megcsinálod ezt? Mindig rosszabbul fogok lőni. Aztán egyszer csak felmondom a szolgálatot. Akkor lennék a tied! Az nem tetszene ugy-e? A géppisztoly azonban nem tu­dott szólni. A század katonái to­vábbra is azt hitték, hogy a fegy­verekhez való viszonyuk dolgá­ban minden rendben van. Egészen addig, amíg nem került sor az el­ső éleslövészetre. Az esős délelőtt csendjében lövések hangzottak. Mindnyájan teljesítették a felada­tot. Kadlec közkatona is. A gép­pisztolyok remekül lőttek. Mind­nyájan örültek. Este a katonák különös elővigyázattal tisztították fegyvereiket. Reggel azonban hir­telen el kellett menni a kaszár­nyából. A katonák a szárazra tisz­tított géppisztolyokkal indultak el, nem volt már idő a fegyverek bekenésére. Újra nem jutott sen­kinek eszébe, hogy a tisztítószere­ket magával vigye. Csak Kadlec közkatona, aki az éleslövészet óta jobban megszerette fegyverét, mint a többiek, az utolsó pillanatban visszaszaladt és magával vitte a tisztítószereket. Az egész őrs ré­szére hozott fegyverkenőcsöt. A gyakorlótéren azután elosztotta. Mindnyájan konzervált fegyverek­kel mentek tovább. Most jutott csak eszükbe, hogy mindenre gon­doltak, csak géppisztolyaikra nem. Ma mindnyájan fegyvereikkel együtt hordják a tisztítószereket. Ezzel is a géppisztolyok iránti sze­retetüket mutatják meg. Ti is magatokkal hordjátok? Ti is, akik örségre jártok? Ami Barborár tiszt századát illeti, ott a fegyve­rekhez való viszony dolgában most már minden rendben van. Dlouhy F. Az első levél haza Iskoláinkban a munkás- és földmű­vesgyermekek tízezrei tanulnak, hogy tudásukkal majd népünk boldog éle­téért, a szocializmus felépítéséért harcolhassanak. Ifjúságunk azonban nemcsak a polgári intézményekben művelődik és tanul, hanem lehetősé­ge van erre a hadsereg keretében is. Egységünknél Zsiga és Csemer baj­társak nem tudtak sem írni, sem ol­vasni, . amikor bevonultak. Mindkét bajt/rs cigánvszármazású és a múlt társadalmi rendszer nem nyújtott le­hetőséget számukra, hogy megtanul­hassanak írni és olvasni. Ma, ami­kor gyökerestől megváltoztattuk a ré­gi, elavult társadalmi rendszert, min­den ember munkájára és tudására szükség van. Zsiga és Csemer bajtársak a napi foglalkozásuk után írni, olvasni tanul­nak. A két barát örömmel tanul és figyelemmel kíséri tanító bajtársuk magyarázatait. Alig egy hónapi tanu­lásuknak, már meg is van az eredmé­nye, a rövid szavakat már szótagolva olvassák. Akaratban nincs náluk hi­ány, szabad idejükben mindig a tan­teremben találjuk őket. Csemer baj­társ nagyon szépen halad a tanulás­sal, már megírta az első levelet nyom­tatott betűkkel feleségének. Zsigának kissé nehezebben megy, de az aka­rat nála sem hiányzik. Tanítás után el­beszélgettem vele s ekkor többek kö­zött ezeket mondotta: — Életemnek egyik legboldogabb napja lesz, ha majd az első levelet megírom az anyámnak. Zsiga elvtárs, ha továbbra is szor­galmasan fog tanulni, akkor megvan a lehetőség, hogy újévre sajátkezű­leg írja meg első levelét az édes­anyjának. Majerszky Márton- altiszt a feladatot teljesítik. Hnila közkato­na vállalta' a tankör megszervezését. Néhány nap múlva a faliújságon meg­jelent a tankör működésének terve. Megkezdődött az egyetlen hiányosság elleni „harc". Nehéz volt. Sok kato­nát először meg kellett győzni a tor­na fontosságáról és jelentőségéről. Eleinte senki sem akart részt venni szabadidejében a gyakorlatokon. Ne­héz volt megnyerni a katonákat arra, hogy eljárjanak a tornaterembe. Á reggeli torna folyamán, tanították az elvtársak a gyengébbeket tornaszere^ ken tornászni. Az első eredmények ha­mar megmutatkoztak. Cajko közkatona, aki azelőtt egy lengést sem tudott megcsinálni, las­san a bonyolultabb tornagyakorlatok­ra is rászánta magát. Zák és Veros­ta közkatonák nyujtógyakorlatai is megjavultak, Amikor nehezebb gya­korlatokra került a sor, már többen jártak a tornaterembe. Gyakran olyan elvtársakat is a tor­nateremben találtunk, akik kitűnőek voltak az összes tantárgyakban. So­hasem felejtették el odakiáltani va­lakinek: „Mi az, nem jössz tornászni? Nem árt meg." Magukkal vitték a gyengébbeket. Nemsokára a tornate­remben gyűlt össze az egész század. Nagy érdeme van ezen eredmény el­érésében Chmela és Hemza közkato­náknak. — Ha valakire szükségem volt és nem tudtam megtalálni, — mondja a századparancsnok — egyszerűen el­mentem a tornaterembe. Ott biztosan rátaláltam. Öröm volt nézni, hogy tornásznak a fiúk. A Csehszlovák Hadsereg Napján a század minden tagja megérdemelten tűzte mellére a PPOV jelvényt, ketten közülük a jelvény második fokozatát. Hibák is voltak azonban. Hnila,Chme­la és Hemza elvtársak, akik a gyakor­latokat vezették, gyakran megeléged­tek azzal, hogy a gyengébbek a gya­korlatokat megcsinálták és tovább már nem törődtek velük. Milyen lett volna az eredmény az altiszti iskola befejezésekor, ha ez a hiba nem lett volna? így sem rossz az eredmény: a század 82.25 százaléka példás ka­tona. S. Durkovic tiszt Egységeink életéből Alakulatunknál nagy súlyt fektetünk a Spartakiád előkészületeire. A gya­korlatokban eddig szép eredménye­ket értünk el. A siker abban rejlik, hogy először kiválogattuk a legjobb sportolókat az egész egységből és velük tanultuk be az előírt gyakorla­tokat. Ezek az élsportolók nagy se­gítséget nyújtanak, mert ők tanítják a többi bajtársaikat, s szabad idejük­ben segítenek a gyengébbeknek. Ez­zel ma már elértük azt, hogy az egész csoport egyforma mértékben fejlődik. Az elvtársak kérelmére a karácsonyi ünnepek alatt rövid bemutatókat tar­tunk az eddig betanult gyakorlatokból. Kruzliak Béla tiszt Az utolsó időben hatalmas kullúr­és sportéletre lendült egységünk. Esténként a kultúrtermekben víg ze­neszó mellett új énekeket és tán­cokat gyakorolnak egységünk tagjai. Készülnek a karácsonyi műsorra. Nem maradunk le azonban a sport terén sem. Sokan vannak egységünk­nél, akik talán jobban szeretnek spor­tolni', mint énekelni vagy táncolni. A lehetőség megvan mindenkinek a tetszése szerinti szórakozásra szabad­idejében. A sportkedvelők jégköron­gozással, kézilabdázással, ökölvívással, asztaltenisszel, vagy gimnasztikai gyakorlatokkal töltik az ünnepeket. Nagy Albert, közkatona Alakulatunk új tagjai körében kez­detét vette a kulturális nevelőmunka. Rendszeres filmbemutatókon kívül sikeres ankétot rendeztünk Azsájev, „Távol Moszkvától" című regényéről. A regény a hős szovjet mérnökök ön­feláldozó munkalendületét, izzó haza­fiságát állítja példaképül ifjúságunk elé. A könyv méltatását a regény alap­ján készült film bemutatásával kö­töttük össze. Az ez alkalommal ren­dezett könyvvásár során többen meg­vásárolták Azsájev regényét. A másik jelentős kultúresemény a tesíni színház együttesének előadása volt, azonkívül bemutatásra került Voskovec és Werich „A rongyosok balladája" című darabja, amely nagy sikert aratott. Kultúreseményeink arra ösztönzik egységünk tagjait, hogy megalakítsák a színjátszó-, ének- és zeneegyüttest. Ez annál is sürgősebb, mivel az előzó évfolyam tagjainak hírneves „Letka" együttese az országos hadseregmű­vészeti alkotóversenyben elnyerte a harmadik helyet. Alakulatunk tagjai­nak tehát most ki kell tenniük ma­gukért, hogy olyan zene- és ének­kart hozzanak össze, amely szereplé­sével és hírnevével méltó lesz előd­jéhez. Lőrincz László közkatona Jól megy a kultúrmunka Egységünk kultűrmunkájáról szeret­nék egyet-mást elmondani. Alakulatunknál nagyon jól tudja minden bajtársunk, milyen nagy lehe­tősége van ma a kulturális fejlődésre, ami ismeretlen fogalom volt egykor a hadseregben. A felszabadulás és a februári győzelem adta meg mind­azt a lehetőséget, hogy ma mindt.n katona saját anyanyelvén működhet és kapcsolódhat be a kutúrmunkába. Egységünknél a múlt kiképzési évben is szép kultúrélet volt, de e kiképzési év elejétől még nagyobb lendülettel fogtunk kultúrmunkíánk kiszélesítésé­hez. Munkánkban eddig szép ered­ményt értünk el, tisztjeink is bekap­csolódtak a kultúrmunka átszervezé­sébe. Jankovic és Hompolya altisztek, Liber tiszt elvtárs és Farkas elvtárs agitátor, fáradságot nem ismerve mindent megtettek, hogy egységünk­nek hírnevet szerezzenek. Az első szervező munkájuk az. énekkar és ze­neegyüttes megalakítása volt. Jelen­leg karácsonyi fellépésekre gyakoro­lunk műsorszámokat. Együttesünk tagjai egyhangúlag elhatározták, hogy ismét meglátogatják a közeli városok és falvak lakóit gazdag és szórakoz­tató műsorral. Együttesünk szlovák és magyar népdalokon kívül induló­kat és katonadalokat gyakorol be. A műsorszámokat mindig a foglalkozás utáni szabadidőben gyakoroljuk. Több községben sikeres előadásokat tartot­tunk Mrnák és Liber tiszt ' elvtár­sak segítségével. További kultúrforrásunk a gazdag könyvtár, melyben szovjet írók fordí­tásain kívül a haladó szellemű szlovák, cseh és magyar írók műveit is meg­találhatjuk. A könyvtárat teljes mér­tékben kihasználjuk, egységünknél több olvasókört alakítottunk. A mi ol­vasókörünk pl. versenyre hívta fel a második század olvasókörét, és a könyvek áttanulmányozása után egyes elvtársak beszámolnak a könyv tartal­máról a többi bajtársaknak. Mráz, Hornyák, Tóth, Gál, Ürbán, Lovas és Koterman bajtársak őröm­mel újságolják, hogy már áttanulmá­nyozták „Az új ember kovácsa", az „Anya", a „Légy jó mindhalálig", „If­jú szívekben élek" és az „If.jú gárda" cimű könyveket. Rendszeresen olvassuk a napisaj­tót is, amely tájékoztat bennünket a legújabb eseményekről, továbbá se­gédeszközül szolgál politikai tudásunk növelésében. A Fucík-kör szintén működik egy­ségünknél. Ebben a körben a bajtár­sak közül többen tettek kötelezett­ségvállalást arra, hogy a jövő év má­jus l-ig befejezik a kötelező köny­vek olvasását és leteszik a vizsgát. A munkához a kör tagjai nagy lendü­lettel fogtak hozzá, igaz, egyes köny­vek még hiányoznak, de ezeket is rö­videsen megszerezzük, hogy kötele­zettségvállalásainkat idejében telje­síthessük. A Fucík-kör első összejö­vetelén az elvtársak úgy határoztak, hogy versenyt indítanak, és ennek ellenőrzését úgy fogják megvalósíta­na, hogy a kultúrteremben rendszere­sen feltüntetik, ki mennyi könyvet olvasott már át és hogyan teljesíti kötelezettségvállalását. Földes Miklós, közkatona. Egy példás altiszt Nemrég búcsúztunk el az altiszti iskola egyik legjobb hallgatójától. Horváth elvtárstól, aki bevonulásától kezdve a legjobb tanuló volt. Horváth elvtárs egyévi tanulása közben ipar­kodásával leküzdött minden akadályt, soha nem ismert nehézséget, lelki­ismeretesen teljesítette mindig az es­kü szavait. Sokat segített, gyengébb bajtársainak a tanulásban és ezzel a becsületességével sokat segített ne­künk is, parancsnokoknak. Ő volt az, aki a legtöbb dicséretet és jutalmat kapta példás magatartá­sáért. Horváth elvtárs mint a legjobb altiszt hagyta el az iskolát. Ma is az. aki az iskolában volt, fáradhatatlanul tanítja alárendeltjeit, akik nemrég vo­nultak be, hogy teljesítsék a legszen­tebb állampolgári kötelességüket, a katonai szolgálatot. Az új kiképzési évben nagy fel­adat vár Horváth tizedesre, de meg vagyunk győződve, hogy feladatait ki­tűnően fogja teljesíteni. Az újoncok­hoz való viszonya példás, belelát min­den egyesnek a lelkébe és éppen eb­ben rejlik, hogy mindenkiről tudja, mi a hiánya, mit tesz jól vagy rosz­szul, kit keli segíteni és kivel hogyan kell beszélni. Az elvtársak szeretik is és ő sem él vissza a bele helyezett bizalommal. Esténként a politikai szo­bában maga köré gyűjti az egység tagjait és foglalkozik velük. A mai napon, amikor Horváth elvtárssal be­szélgettem, azt mondotta, hogy min­den igyekezetével azon lesz, hogy őr­sének minden tagja elnyerje a „Pél­dás katona" kitüntetést. Hamg Jaroslav, tiszt. „Az a szerencsétlen torna... Az egész század kitűnő lehetne," — haj­togatta állandóan Dobiás tiszt, amint századának eredményeit szemlélgette. De mit lehet itt tenni? Még aznap az őrsök és szakaszok parancsnokaival hozzálátott a torna körüli nehézségek okának kereséséhez. Egyesek azt állították, hogy a torná­ban azért gyenge a század, mert a ka­tonák 40 százaléka a polgári életben nem is tudta, hogy mi a nyújtó vagy a korlát. Mások azt mondták, hogy a katonák egyszerre nem tanul­hatnak meg tornászni. Idővel majd a torna is olyan jól fog menni, mint a többi tantárgyak. Dobiás elvtárs ez­zel nem elégedett meg: „Tovább nem várhatunk. Azért vagyunk itt, hogy gyorsabban menjen." Az intézkedések­ben még nem állapodtak meg. A parancsnok azonban tovább gon­dolkodott. Végül a CsISz-tagok jutot­tak eszébe. Elment a CsISz-szervezet bizottsági gyűlésére és azt javasolta, hogy szervezzenek tanulóköröket, amelyekben tornával is foglalkozná­nak. A CsISz-tagok megígérték, hogy ezt A BÉKE ŐRE.

Next

/
Thumbnails
Contents