Uj Szó, 1954. december (7. évfolyam, 291-316.szám)

1954-12-25 / 312. szám, szombat

1954. december 25. UJSZ0 7 NEPHA DSEREGÜNK Néhány szó a tornáról N. egiség parancsnokai egyUl

tosen k eSzülnek ifi a,: üj Lau-njagra. AZ e9ység parancsnoka az altisztek kel tanulmányozza a fegyvereket. Amikor a géppisztoly beszélni kezd, Szeretitek fegyvereiteket? Ha Barborár tiszt egységének valamely tagjától kérdezted volna ezt, úgy két héttel ezelőtt, megsértődött volna — „Hisz ez természetes. Becsületesen gyakorlatozunk velük és tisztítjuk őket, ez a kötelességünk" — mondták volna, így volt ez a században. Gyakorlatoztak a géppisztolyokkal, az igaz és tisztították is. A fegyverhez való szeretet tehát megvan a katonáknál. Vagy talán nem? Ha például Kadlec közkatona géppisztolya beszélni tudna, talán ezt mondta volna: — Én tudom,, hogy szeretsz, tanulsz velem jól lőni, példás katona akarsz lenni. De gondolsz-e azokra, akik utánad jönnek és lőni akarnak majd velem? Azoknak is jól akarok szolgálni. — Hát azt gondolod, hogy nem törődöm veled? — sértődött meg Kadlec közkatona. — Nem egészen. Hányszor mondta már a parancsnok, hogy hozd magaddal a tisztítószereket is a gyakorlatra . .. — No de engedd meg?! — Csak ne sértődj meg. Ez minden katonának szól. Azoknak is, akik örségbe járnak. Én a tied vagyok, azért mondom én neked. És mondd meg őszintén, a tisztítószereket valóban magaddal hordod? Eszedbe se jut! És mi történik, ha hosszabb ideig leszünk odakint és megrozsdásodom? Tudónj,, nem csinálsz belőle nagy dolgot, otthon kitisztítasz, lehet, hogy nem leszek olyan fényes, de a parancsnok talán észre sem veszi. De mi lesz, ha másodszor, harmadszor megcsinálod ezt? Mindig rosszabbul fogok lőni. Aztán egyszer csak felmondom a szolgálatot. Akkor lennék a tied! Az nem tetszene ugy-e? A géppisztoly azonban nem tudott szólni. A század katonái továbbra is azt hitték, hogy a fegyverekhez való viszonyuk dolgában minden rendben van. Egészen addig, amíg nem került sor az első éleslövészetre. Az esős délelőtt csendjében lövések hangzottak. Mindnyájan teljesítették a feladatot. Kadlec közkatona is. A géppisztolyok remekül lőttek. Mindnyájan örültek. Este a katonák különös elővigyázattal tisztították fegyvereiket. Reggel azonban hirtelen el kellett menni a kaszárnyából. A katonák a szárazra tisztított géppisztolyokkal indultak el, nem volt már idő a fegyverek bekenésére. Újra nem jutott senkinek eszébe, hogy a tisztítószereket magával vigye. Csak Kadlec közkatona, aki az éleslövészet óta jobban megszerette fegyverét, mint a többiek, az utolsó pillanatban visszaszaladt és magával vitte a tisztítószereket. Az egész őrs részére hozott fegyverkenőcsöt. A gyakorlótéren azután elosztotta. Mindnyájan konzervált fegyverekkel mentek tovább. Most jutott csak eszükbe, hogy mindenre gondoltak, csak géppisztolyaikra nem. Ma mindnyájan fegyvereikkel együtt hordják a tisztítószereket. Ezzel is a géppisztolyok iránti szeretetüket mutatják meg. Ti is magatokkal hordjátok? Ti is, akik örségre jártok? Ami Barborár tiszt századát illeti, ott a fegyverekhez való viszony dolgában most már minden rendben van. Dlouhy F. Az első levél haza Iskoláinkban a munkás- és földművesgyermekek tízezrei tanulnak, hogy tudásukkal majd népünk boldog életéért, a szocializmus felépítéséért harcolhassanak. Ifjúságunk azonban nemcsak a polgári intézményekben művelődik és tanul, hanem lehetősége van erre a hadsereg keretében is. Egységünknél Zsiga és Csemer bajtársak nem tudtak sem írni, sem olvasni, . amikor bevonultak. Mindkét bajt/rs cigánvszármazású és a múlt társadalmi rendszer nem nyújtott lehetőséget számukra, hogy megtanulhassanak írni és olvasni. Ma, amikor gyökerestől megváltoztattuk a régi, elavult társadalmi rendszert, minden ember munkájára és tudására szükség van. Zsiga és Csemer bajtársak a napi foglalkozásuk után írni, olvasni tanulnak. A két barát örömmel tanul és figyelemmel kíséri tanító bajtársuk magyarázatait. Alig egy hónapi tanulásuknak, már meg is van az eredménye, a rövid szavakat már szótagolva olvassák. Akaratban nincs náluk hiány, szabad idejükben mindig a tanteremben találjuk őket. Csemer bajtárs nagyon szépen halad a tanulással, már megírta az első levelet nyomtatott betűkkel feleségének. Zsigának kissé nehezebben megy, de az akarat nála sem hiányzik. Tanítás után elbeszélgettem vele s ekkor többek között ezeket mondotta: — Életemnek egyik legboldogabb napja lesz, ha majd az első levelet megírom az anyámnak. Zsiga elvtárs, ha továbbra is szorgalmasan fog tanulni, akkor megvan a lehetőség, hogy újévre sajátkezűleg írja meg első levelét az édesanyjának. Majerszky Márton- altiszt a feladatot teljesítik. Hnila közkatona vállalta' a tankör megszervezését. Néhány nap múlva a faliújságon megjelent a tankör működésének terve. Megkezdődött az egyetlen hiányosság elleni „harc". Nehéz volt. Sok katonát először meg kellett győzni a torna fontosságáról és jelentőségéről. Eleinte senki sem akart részt venni szabadidejében a gyakorlatokon. Nehéz volt megnyerni a katonákat arra, hogy eljárjanak a tornaterembe. Á reggeli torna folyamán, tanították az elvtársak a gyengébbeket tornaszere^ ken tornászni. Az első eredmények hamar megmutatkoztak. Cajko közkatona, aki azelőtt egy lengést sem tudott megcsinálni, lassan a bonyolultabb tornagyakorlatokra is rászánta magát. Zák és Verosta közkatonák nyujtógyakorlatai is megjavultak, Amikor nehezebb gyakorlatokra került a sor, már többen jártak a tornaterembe. Gyakran olyan elvtársakat is a tornateremben találtunk, akik kitűnőek voltak az összes tantárgyakban. Sohasem felejtették el odakiáltani valakinek: „Mi az, nem jössz tornászni? Nem árt meg." Magukkal vitték a gyengébbeket. Nemsokára a tornateremben gyűlt össze az egész század. Nagy érdeme van ezen eredmény elérésében Chmela és Hemza közkatonáknak. — Ha valakire szükségem volt és nem tudtam megtalálni, — mondja a századparancsnok — egyszerűen elmentem a tornaterembe. Ott biztosan rátaláltam. Öröm volt nézni, hogy tornásznak a fiúk. A Csehszlovák Hadsereg Napján a század minden tagja megérdemelten tűzte mellére a PPOV jelvényt, ketten közülük a jelvény második fokozatát. Hibák is voltak azonban. Hnila,Chmela és Hemza elvtársak, akik a gyakorlatokat vezették, gyakran megelégedtek azzal, hogy a gyengébbek a gyakorlatokat megcsinálták és tovább már nem törődtek velük. Milyen lett volna az eredmény az altiszti iskola befejezésekor, ha ez a hiba nem lett volna? így sem rossz az eredmény: a század 82.25 százaléka példás katona. S. Durkovic tiszt Egységeink életéből Alakulatunknál nagy súlyt fektetünk a Spartakiád előkészületeire. A gyakorlatokban eddig szép eredményeket értünk el. A siker abban rejlik, hogy először kiválogattuk a legjobb sportolókat az egész egységből és velük tanultuk be az előírt gyakorlatokat. Ezek az élsportolók nagy segítséget nyújtanak, mert ők tanítják a többi bajtársaikat, s szabad idejükben segítenek a gyengébbeknek. Ezzel ma már elértük azt, hogy az egész csoport egyforma mértékben fejlődik. Az elvtársak kérelmére a karácsonyi ünnepek alatt rövid bemutatókat tartunk az eddig betanult gyakorlatokból. Kruzliak Béla tiszt Az utolsó időben hatalmas kullúrés sportéletre lendült egységünk. Esténként a kultúrtermekben víg zeneszó mellett új énekeket és táncokat gyakorolnak egységünk tagjai. Készülnek a karácsonyi műsorra. Nem maradunk le azonban a sport terén sem. Sokan vannak egységünknél, akik talán jobban szeretnek sportolni', mint énekelni vagy táncolni. A lehetőség megvan mindenkinek a tetszése szerinti szórakozásra szabadidejében. A sportkedvelők jégkörongozással, kézilabdázással, ökölvívással, asztaltenisszel, vagy gimnasztikai gyakorlatokkal töltik az ünnepeket. Nagy Albert, közkatona Alakulatunk új tagjai körében kezdetét vette a kulturális nevelőmunka. Rendszeres filmbemutatókon kívül sikeres ankétot rendeztünk Azsájev, „Távol Moszkvától" című regényéről. A regény a hős szovjet mérnökök önfeláldozó munkalendületét, izzó hazafiságát állítja példaképül ifjúságunk elé. A könyv méltatását a regény alapján készült film bemutatásával kötöttük össze. Az ez alkalommal rendezett könyvvásár során többen megvásárolták Azsájev regényét. A másik jelentős kultúresemény a tesíni színház együttesének előadása volt, azonkívül bemutatásra került Voskovec és Werich „A rongyosok balladája" című darabja, amely nagy sikert aratott. Kultúreseményeink arra ösztönzik egységünk tagjait, hogy megalakítsák a színjátszó-, ének- és zeneegyüttest. Ez annál is sürgősebb, mivel az előzó évfolyam tagjainak hírneves „Letka" együttese az országos hadseregművészeti alkotóversenyben elnyerte a harmadik helyet. Alakulatunk tagjainak tehát most ki kell tenniük magukért, hogy olyan zene- és énekkart hozzanak össze, amely szereplésével és hírnevével méltó lesz elődjéhez. Lőrincz László közkatona Jól megy a kultúrmunka Egységünk kultűrmunkájáról szeretnék egyet-mást elmondani. Alakulatunknál nagyon jól tudja minden bajtársunk, milyen nagy lehetősége van ma a kulturális fejlődésre, ami ismeretlen fogalom volt egykor a hadseregben. A felszabadulás és a februári győzelem adta meg mindazt a lehetőséget, hogy ma mindt.n katona saját anyanyelvén működhet és kapcsolódhat be a kutúrmunkába. Egységünknél a múlt kiképzési évben is szép kultúrélet volt, de e kiképzési év elejétől még nagyobb lendülettel fogtunk kultúrmunkíánk kiszélesítéséhez. Munkánkban eddig szép eredményt értünk el, tisztjeink is bekapcsolódtak a kultúrmunka átszervezésébe. Jankovic és Hompolya altisztek, Liber tiszt elvtárs és Farkas elvtárs agitátor, fáradságot nem ismerve mindent megtettek, hogy egységünknek hírnevet szerezzenek. Az első szervező munkájuk az. énekkar és zeneegyüttes megalakítása volt. Jelenleg karácsonyi fellépésekre gyakorolunk műsorszámokat. Együttesünk tagjai egyhangúlag elhatározták, hogy ismét meglátogatják a közeli városok és falvak lakóit gazdag és szórakoztató műsorral. Együttesünk szlovák és magyar népdalokon kívül indulókat és katonadalokat gyakorol be. A műsorszámokat mindig a foglalkozás utáni szabadidőben gyakoroljuk. Több községben sikeres előadásokat tartottunk Mrnák és Liber tiszt ' elvtársak segítségével. További kultúrforrásunk a gazdag könyvtár, melyben szovjet írók fordításain kívül a haladó szellemű szlovák, cseh és magyar írók műveit is megtalálhatjuk. A könyvtárat teljes mértékben kihasználjuk, egységünknél több olvasókört alakítottunk. A mi olvasókörünk pl. versenyre hívta fel a második század olvasókörét, és a könyvek áttanulmányozása után egyes elvtársak beszámolnak a könyv tartalmáról a többi bajtársaknak. Mráz, Hornyák, Tóth, Gál, Ürbán, Lovas és Koterman bajtársak őrömmel újságolják, hogy már áttanulmányozták „Az új ember kovácsa", az „Anya", a „Légy jó mindhalálig", „Ifjú szívekben élek" és az „If.jú gárda" cimű könyveket. Rendszeresen olvassuk a napisajtót is, amely tájékoztat bennünket a legújabb eseményekről, továbbá segédeszközül szolgál politikai tudásunk növelésében. A Fucík-kör szintén működik egységünknél. Ebben a körben a bajtársak közül többen tettek kötelezettségvállalást arra, hogy a jövő év május l-ig befejezik a kötelező könyvek olvasását és leteszik a vizsgát. A munkához a kör tagjai nagy lendülettel fogtak hozzá, igaz, egyes könyvek még hiányoznak, de ezeket is rövidesen megszerezzük, hogy kötelezettségvállalásainkat idejében teljesíthessük. A Fucík-kör első összejövetelén az elvtársak úgy határoztak, hogy versenyt indítanak, és ennek ellenőrzését úgy fogják megvalósítana, hogy a kultúrteremben rendszeresen feltüntetik, ki mennyi könyvet olvasott már át és hogyan teljesíti kötelezettségvállalását. Földes Miklós, közkatona. Egy példás altiszt Nemrég búcsúztunk el az altiszti iskola egyik legjobb hallgatójától. Horváth elvtárstól, aki bevonulásától kezdve a legjobb tanuló volt. Horváth elvtárs egyévi tanulása közben iparkodásával leküzdött minden akadályt, soha nem ismert nehézséget, lelkiismeretesen teljesítette mindig az eskü szavait. Sokat segített, gyengébb bajtársainak a tanulásban és ezzel a becsületességével sokat segített nekünk is, parancsnokoknak. Ő volt az, aki a legtöbb dicséretet és jutalmat kapta példás magatartásáért. Horváth elvtárs mint a legjobb altiszt hagyta el az iskolát. Ma is az. aki az iskolában volt, fáradhatatlanul tanítja alárendeltjeit, akik nemrég vonultak be, hogy teljesítsék a legszentebb állampolgári kötelességüket, a katonai szolgálatot. Az új kiképzési évben nagy feladat vár Horváth tizedesre, de meg vagyunk győződve, hogy feladatait kitűnően fogja teljesíteni. Az újoncokhoz való viszonya példás, belelát minden egyesnek a lelkébe és éppen ebben rejlik, hogy mindenkiről tudja, mi a hiánya, mit tesz jól vagy roszszul, kit keli segíteni és kivel hogyan kell beszélni. Az elvtársak szeretik is és ő sem él vissza a bele helyezett bizalommal. Esténként a politikai szobában maga köré gyűjti az egység tagjait és foglalkozik velük. A mai napon, amikor Horváth elvtárssal beszélgettem, azt mondotta, hogy minden igyekezetével azon lesz, hogy őrsének minden tagja elnyerje a „Példás katona" kitüntetést. Hamg Jaroslav, tiszt. „Az a szerencsétlen torna... Az egész század kitűnő lehetne," — hajtogatta állandóan Dobiás tiszt, amint századának eredményeit szemlélgette. De mit lehet itt tenni? Még aznap az őrsök és szakaszok parancsnokaival hozzálátott a torna körüli nehézségek okának kereséséhez. Egyesek azt állították, hogy a tornában azért gyenge a század, mert a katonák 40 százaléka a polgári életben nem is tudta, hogy mi a nyújtó vagy a korlát. Mások azt mondták, hogy a katonák egyszerre nem tanulhatnak meg tornászni. Idővel majd a torna is olyan jól fog menni, mint a többi tantárgyak. Dobiás elvtárs ezzel nem elégedett meg: „Tovább nem várhatunk. Azért vagyunk itt, hogy gyorsabban menjen." Az intézkedésekben még nem állapodtak meg. A parancsnok azonban tovább gondolkodott. Végül a CsISz-tagok jutottak eszébe. Elment a CsISz-szervezet bizottsági gyűlésére és azt javasolta, hogy szervezzenek tanulóköröket, amelyekben tornával is foglalkoznának. A CsISz-tagok megígérték, hogy ezt A BÉKE ŐRE.