Uj Szó, 1954. december (7. évfolyam, 291-316.szám)

1954-12-25 / 312. szám, szombat

1954'. december 25. rrjszci A francia nemzetgyűlés december 22-én a délutáni ülésen folytatta a párizsi egyezmények vitáját. Andre Denis, az MRP párt volt tag­ja, aki ma nem tartozik egy parla­menti csoporthoz sem, kijelentette: „Az egyezmények ratifikálása helyett tárgyalni kell. Ilyen körülmények kö­zött a halasztást tartom egyedüli he­lyes megoldásnak, mert Franciaország nem egyezhetik bele Németország fel­fegyverzésébe." Denis ezután foglalkozott a bonni vezető tényezők területi igényeivel és kijelentette, hogy a franciák többsé­ge nem ért egyet ezekkel a követelé­sekkel, mert nem valósíthatók meg háború nélkül. Mendes-France mi­niszterelnökhöz Denis a következőket intézte: „Mindezideig bizalmat sza­vaztam önnek, de ma ezt nem tehe­tem. Megtagadom bizalmamat és nem fogok a párizsi egyezményekre sza­vazni." Ezután Coste-Floret, az MRP párt tagja emelkedett szólásra, aki többek között nyugtalanságának adott kifeje­zést afelett, hogy a párizsi egyez­mények alapján Nyugat-Németország­nak megengedik az atomfegyver gyár­tását, amint azt az angol hadügymi­niszter az alsóházban beismerte. Cos­te-Floret rámutatott Nyugat-Német­ország NATO-ba való bevonásának veszélyére és kijelentette, hogy nem szavaz a párizsi egyezmények ratifi­kálására. Jean Cagne kommunista kép­viselő rámutatott arra, hogy a nép határozottan tiltakozik a német mili­tarizmus feltámasztása ellen és befe­jezésül kijelentette: „Hallgassák meg a nép szavát és utasítsák vissza a ratifikációt!" Utolsónak szólalt fel René Mayer radikális párti képviselő, aki beszé­dének nagy részét a Saar kérdésnek szentelte. Kifejezte elégedetlenségét a Saar-vidéki francia-német egyezmény Adenauer-féle magyarázata felett. December 23-án folytatták a párizsi egyezmények megvitatását. A vita a jobboldali parlamenti körök erősödő ellentéteinek légkörében folyt le. A párizsi egyezmények ratifikálásának hívei attól félnek, hogy a jobboldali parlamenti csoportokban előtérbe jut az a nézet, hogy tartózkodni kell a szavazástól. A politikai kommentá­torok rámutatnak arra, hogy ezt az álláspontot az MRP parlamenti cso­portja, a „szocialista köztársaságiak" és radikális pártiak jelentős része vallja. December 22-én a független köztár­saságiak „a független földművespárt" és a „köztársasági szociális akció" független csoportjának vezetői meg­beszélést tartottak. Antoine Pinay, Paul Reynaud, André Mutter és Barrachin beszéde után a vezető bizottság elhatározta, hogy ja­vasolni fogja e csoportok képviselői­nek, hogy tartózkodjanak a szava­zástól a párizsi egyezmények kérdé­sében. A „Combat" című lap értesülése szerint a parlamenti körökben igen elterjedt az a nézet, hogy a képvise­lők tartózkodjanak a szavazástól. A szocialista párt néhány jelentős té­nyezője most mindinkább a tartózko­dás felé hajlik, dacára annak, hogy a szocialista párt legutóbbi kongresz­szusán a ratifikáció melletti szavazást határozta el. A szocialista párt képvi­selői azért tartózkodnak a szavazástól, mert a jelenlegi helyzetben nem akar­ják a felelősséget magukra vállalni a közvélemény előtt. A „Combat" cí­mű lap megállapítja, hogy hasonló nyugtalanság észlelhető a radikális pártban is, amely párthoz tartozik maga a miniszterelnök is. Nemzetgyűlési körökben december 22. óta tanácskozásokat folytatnak a kulisszák mögött, amelyeken a párizsi egyezmények hívei arra törekednek, hogy a tartózkodó képviselőket rá­bírják a szavazásra. A nemzetgyűlés köreiben az a hír járja, hogy egyes képviselők a meg­tárgyalt egyezmények ratifikációs tör­vényjavaslatához módosító javaslato­kat akarnak előterjeszteni. Az „Auro­re" című lap közlése s;:erint Mendes­France december 22-én éjjel a nem­zetgyűlés köreiben kijelentette, hogy nem fog beleegyezni semmiféle módo­sító javaslatba, és felteszi a bizalmi kérdést, hogy december 24-én befe­jezze a vitát. * * * A nemzetgyűlés december 23-i délelőtti ülésének megnyitása után Mendes-France francia miniszterel­nök felvetette a bizalmi kérdést és kérte, hogy a párizsi egyezmények ratifikációjára vonatkozó javaslat bár­mely módosító indítványát, valamint bármely, a vita elhalasztására vonat­kozó indítványt utasítsanak vissza. Több képviselő tiltakozott az ellen, hogy feltették a bizalmi kérdést az általános vita előtt, ami a parlamenti tárgyalási szabályzat durva megsér­tése, amire Mendes-France eltért ere­deti szándékától. Azonban kijelentette, hogy december 24-én visszatér erre a kérdésre. A nyugatnémet lakosság nagy több­sége elutasítja Adenauer újrafelfegy­verzési terveit. Ezt mutatja annak a közvéleménykutató akciónak az ered­ménye is, amelyet november hónap­ban a bieiefeldi nyugatnémet közvé­leménykutatö intézet indított meg. Arra a kérdésre, „Helyesnek tartaná-" ön, vagy az ön férje, vagy az ön fia hogy újra katona legyen?" a meg­kérdezett férfiak 68 százaléka és a megkérdezett nők 73 százaléka erre a kérdésre „nemmel" felelt! ' A köz­véleménykutató intézet közölte, hogy az új hadseregre vonatkozó Adenauer­tervek ellen a fiúk 16 évtől 25 éves korik jelenleg . sokkal nagyobb szám­ban nyilatkoztak, mint a múlt évben. Nyugat-Németország felfegyverzése el­len leginkább a 25 és 30 éves férfiak nyilatkoztak. December 21-én, kedden a brémai ifjúsági szervezetek tagjai fáklyás­menettel tiltakoztak Nyugat-Németor­szág felfegyverzése és fél millió fiatal­embernek a hadseregbe való beszer­vezése ellen. A tüntetésen részt vet­tek a szakszervezeti ifjúság tagjai, a „Falken" szociáldemokrata ifjúsági szervezet tagjai, az evangélikus ifjú­sági szervezet és a fiatal fémmunká­sok szervezete. A tüntetők jelszavas táblákat vittek, amelyeken felhívnak a párizsi egyezmények és Nyugat-Né­metország felfegyverzése elleni harc­ra. A tüntetés részvevői ezután meg­hallgatták a tiltakozó felszólalásokat. A nagygyűlés fő szónoka kijelentet­te: „Aki ma a háború mellett áll ki, azt úgy kell tekinteni, mint bűnözőt, vagy aszociális lényt. Minden körül­mények között meg kell akadályozni a nyugatnémet ifjúságnak a hadseregbe való toborzását, mivel a szövetségi köztársaság felfegyverzése- fokozza háború veszélyét és Németország szét­szakítottságát a végtelenségig fokoz­za." A gelsenkircheni ifjúsági szerveze­tek is hasonló nagy tüntetést rendez­tek az ifjúságnak a nyugatnémet had seregbe való kényszerítése ellen. IHoliassdiábara is erősödik a Nyugat-Németország felfegyverzése elSeni mozgatom A „De Waarheid" című újság közli, hogy Amszterdamban vitát rendeztek Nyugat-Németország felfegyverzéséről az „Ennek nem szabad soha megis­métlődnie" szervezet rendezésében. A vitában a lakosság különféle rétegei vettek részt — munkások, az intelli­gencia képviselői és a kereskedelmi körök tagjai. A szónokok a holland szakszervezeti szövetség és a mun­kapárt tagjai közül kerültek ki. A szónokok legnagyobb része a nyugat­német hadsereg megalakulása ellen beszélt. „Nyugat-Németország felfegyver­zése gonosztett", jelentette ki beszé­dében egy amszterdami orvos." A mi mozgalmunknak olyan erősnek kell lennie, hogy a parlament tagjai kény­telenek legyenek vele számolni.". Markus Bakker, a „De Waarheid" című újság főszerkesztője nagy be­szédében elítélte a nyugati hatalmak agresszív terveit. Felhívta az összes hazafiakat, akik tíz évvel ezelőtt harcoltak a fasiszta megszállók ellen, hogy vegyék fel a harcot az új veszély ellen. Bakker kiemelte, a moszkvai kon­ferencia határozatainak rendkívüli je­lentőségét a holland nép Nyugat-Né­metország újrafelfegyverzése elleni harcában az európai kollektív bizton­sági rendszer érdekében. A - vita résztvevői elfogadták a par­lament tagjaihoz intézendő távirat szövegét azzal a követeléssel, hogy tagadják meg a párizsi és londoni egyezmények ratifikálását. A _ vita eredményeként közölték, hogy a szer­vezetek által elfogadott Nyugat-Né­metország felfegyverzése elleni tilta­kozást több mint 40.000 holland írta alá. A vita résztvevői egyhangúlag elhatározták, hogy fokozzák az aláírási kampányt és össznemzeti mozgalommá fejlesztik a revansista nyugatnémet hadsereg felújítása ellen. szovjet írók §nás@dik kongresszusa A szovjet írók második kongresz­szusán, december 21-én este Georgij Aiekszandrov akadémikus, a Szovjet­unió kulturális ügyeinek minisztere mondott nagy beszédet. — A kongresszus hatalmas aktivi­tást indított meg nemcsak az írók és költők, hanem a szocialista kul­túra valamennyi művelője körében — mondotta. — A Szovjetunióban a könyvnek új jelentősége, új szerepe van. Szellemileg gazdagítja a népet, '.segíti, hogy szocialista módon szer­vezze meg munkáját, életét. A Szovjetunióban csupán 1953-ban majdnem egymilliárd példány könyv jelent meg. A könyvkiadás a legköze­lebbi években megkétszereződik, majd megháromszorozódik. A film — a legtömegesebb mű­vészet, amelyet a nép szeret — egyik leghatalmasabb eszköze annak, hogy aa irodalom eszméi és alakjai el­jussanak a szovjet emberek millióihoz. Mostanában — mondotta Georgij Aiek­szandrov — intézkedéseket tesznek, hogy növeljék a játékfilmek gyártá­sát. Majdnem teljesen átépítették a , Moszfilm" filmgyárat, amely most Európa legnagyobb filmgyárává válik. Oj filmgyárak építését kezdték meg Minszkben, Bakuban, Taskentben. 1660 elejéig minden szövetséges köz­társaság fővárosában föl kell épülnie az új filmgyárnak. A kongresszus részvevői melegen köszöntötték a szónoki emelvényen megjelenő Mihail Solohovot, az egyik legnépszerűbb szovjet írót. Solohov beszélt az író nagy felelősségéről, r. szovjet irodalom művelőinek alkotó munkájuk iránti igényességéről. Kedden délelőtt Alekszander Pasin, Olga Berggolc és Szemjon Kriszanov költők beszéltek arról, milyen nagy érdeklődést tanúsítanak a szovjet dol­gozók a költészet iránt, milyen igé­nyesek a költői alkotásokkal szemben. Ezután Ján Drda csehszlovák író a csehszlovák írók üdvözletét tolmá­csolta. — Túlzás nélkül állíthatom — mondotta —, hogy a szovjet irodalom népünk számára valósággal olyan lett, mint a mindennapi kenyér. Bennün­ket, cseheket és szlovákokat nemcsak irodalmunk testvéri barátsága és köl­csönös irodalmi együttműködésünk kapcsol össze a szovjet emberekkel. Bennünket önökkel ezernyi más szál fűz össze, egész életünk önökhöz kap­csol bennünket. Ezt még világosabban látjuk ma, amikor az imperialisták úiből veszélyeztetni próbálják azt a nagy humanisztikus ügyet, amelyet önök dicsőséggel építenek és amelyet az önök példájára kilenc évvel ezelőtt mi is építeni kezdtünk. I est A dél-kínai és kelet-kínai tengeren hajózó portugál tengerészek 1590-ben a kékes-zöld tropikus tengerben egy hatalmas, ismeretlen szigetet pillan­tottak meg. A hosszúkás alakú szi­get a kínai part mentén néhány száz kilométer hosszúságban terült el. A portugál hajósok ezt a szigetet For­mösának nevezték el, ami annyit je­lent, mint csodaszép sziget. A kínaiak, akik már a portugálok előtt rég fel­fedezték a szigetet, Taivannak, vagyis teraszszerű öbölnek nevezték el. A kínaiak Taivan-szigetén már a VI. században megtelepedtek. A szá­razföldtől Taivan-szigetét a taivan szoros választja el. A sziget hossza észak-délirányban 400 kilométer és nyugatról keletre 150 kilométer hosz­szúságra terjed. Taivan éghajlata tropikus, a nyár áprilistól októberig tart, forró, gya­kori esőkkel. A kedvező éghajlati vi­szonyoknak köszönhető, hogy a föld bőven ontja terményeit, a rizst két­szer aratják évente és ugyanaz a me­ző még egy harmadik termést is ad zöldségfélében. Taivan rendkívüli nö­vénygazdagsággal rendelkezik. A tro­pikus fák számtalan fajtája nő itt. Ásványi termékekben is nagyon gaz­dag. 1874-ben Japán, kihasználva a helyi lakosság egy összetűzését a japán tengerészekkel, fegyveres erővel meg­szállta a szigetet. A kínai és maláji lakosok harca a japán elnyomókkal szemben sohasem szűnt meg. A ja­pán imperializmusnak sohasem si­került Taivan szigetét Kínától gazda­ságilag elkülöníteni. Japánnak nem si­került megakadályozni a sziget kultu­rális kapcsolatait sem Kínával. A taivani japán uralom 1945 nya­rán szűnt meg, amikor a dicső szov­jet hadsereg a japán militarizmusra döntő csapást mért. Az 1943. évi kai­rói deklaráció és az 1945. július 26-i potsdami szerződés értelmében Taivan elszakadt Japántól és visszatért Kína kebelébe. Taivan-szigetének ma 6,5 millió la­kosa van. A lakosság legnagyobb ré­sze kínai, csak mintegy 130.000 lélek, vagyis a lakosság 2%-a maláji. Az imperialista japán uralom meg­döntése a függetlenségért harcoló tai­vani kínai és maláji lakosság számá­ra a felszabadulás hajnalát jelentette. De Taivan a japáni imperialisták ve­resége után új iga: az amerikai im­perializmus és kuornintangi ügynökei igája alá került. A taivani gazdasági élet mai helyzetének jellemző vonása az USA monopoltőke arra irányuló Linas 5E6f©<á lázas törekvése, hogy magához ragad­ja a sziget mérhetetlen természetes gazdagságát, iparát, vasúthálózatát es külkereskedelmét. Az amerikai tőkések, hogy könnyeb­ben és olcsóbban kaparinthassák ke­zükbe a sziget gazdasági kincseit, a kuornintangi árulók segítségével Tai­van gazdasági életét igyekeznek fel­bomlasztani. $ * * Az amerikai imperialisták azért tették rá kezüket Taivanra, hogy gyarmatukká süllyesszék és egyben felhasználják a Kína és Délkelet-Ázsia országai ellen irányuló támadó jellegű törekvéseik támaszpontjának. A kuo­rnintangi klikk készségesen megegye­zett az amerikai imperialistákkal ab­ban a reményben, hogy az Egyesült Államok katonai és pénzügyi segítsé­get fog nekik nyújtani és ennek fe­jében Taivan szigetét az USA-nak tel­jesen rendelkezésére bocsátotta. Az amerikai légierők és hadihajók támasz­pontokat létesítettek Tajbej-ben, Czi­lun-ban, Tajnan-ban, Gaosjun-ban és másutt. Az amerikaiak új katonai tá­maszpontokat építettek és felújították a régi japán támaszpontokat is, fel­szerelték a kuornintangi hadosztályo­kat és Taivan szigetén nagy katonai raktárakat létesítettek. Amikor a kí­nai népi hadsereg Kínát felszabadí­totta, a megvert kuornintangi sereg töredéke Taivan szigetére menekült, amely így a Csang-Kaj-sek-klikk utolsó menedékhelye lett. j Csou En-laj, a Kínai Népköztársa­ság külügyminisztere az ENSz bizton­sági tanácsának küldött jegyzékében szilárdan és határozottán kijelentette a következőket: „Taivan a kínai terület oszthatatlan részét képezi. Ez történelmi tény, amit nemcsak, az egész világ népe, ha­nem a kairói és a potsdami szerződés is elismer. A kínai nép az amerikai kormány minden katonai intézkedései ellenére rendíthetetlenül elhatározta, hogy Taivan szigetét fel fogja szabadí­tani." Csou En-laj a Kínai Népköztársaság központi népi kormánya nevében az ENSz-hez fordult azzal a követeléssel, hogy az USA kormányát ítéljék el a Taivan területére való fegyveres be­töréséért és hogy haladéktalanul te­gyék meg a szükséges intézkedéseket az USA összes fegyveres erőinek teljes visszavonására mind Taivan szigetéről, mind pedig minden más Kínához tar­tozó területről. Ezt a felhívást az egész kínai nép egyhangúlag támogat­ta. Taivan térképe. Az egyes jelzések a repülő és haditengerészeti támponto­tokat jelentik,

Next

/
Thumbnails
Contents