Uj Szó, 1954. december (7. évfolyam, 291-316.szám)

1954-12-25 / 312. szám, szombat

150 msm '1954. december 21". ARCCAL MOSZKVA FELÉ A szőke íiatal asszony gyöngéd kézzel csomagolta ki a pár darab karácsonyfadíszt, amelyet a karácsonyi vásárról hozott haza. Elővette a nagy dobozt, amelyben a régi díszeket teszik el évről évre s közéjük tetté a pár csillogó új darabot'. Mennyi munka, fáradság, áldozat van még hátra az ünnepekig. Sötétedik, mire a gyárból hazajön, el kell látnia a kis háztartást s bizony csak az alvás óráiból veheti el, ha pár kedves meglepetésről is gondoskodni akar. A beszerzés is sok időt vesz el, a pénzt sem könnyű beosztani, hogy mindenre fusson. Ma egy kicsit fáradtabb, türelmetlenebb volt, mint máskor, hiába, nincs ünnepi hangulatban. Gépiesen emeli fel a szőnyegről a régi díszt, amely kicsúszott a dobozból. Nem törött el? Nem, hiszen ez csak a kis galamb, papírmaséból készült és már régóta nem csillog ezüstösen, hanem kormos, majdnem fekete. Ki is dobta volna már, ha nem arra a régi karácsonyra emlékeztetné. Mikor is volt? Pontosan tíz évvel ezelőtt. A fiatal asszony már a fotelben úl férje és a két gyerek alszik, ő pedig szorgalmasan öltöget Évi új kötényén, amelyet szintén a fa alá szánt. De gondolatai a múltban járnak, ahova a kis galamb visszaröpítette. Szinte eltűnik a barátságos meleg szoba négy fala és hideg csapja meg, olyan dermesztő hideg, mint amilyen 1944 decemberében volt. Milyen idegen is volt a kis város, tele menekülőkkel, kakastollas, szuronyos csendőrökkel, náci katonákkal, Gestapo-osztagokkal. A légiriadók egymást érték és sor került a komoly áldozatokat követelő bombatámadásokra. Azok, akik még mindig áhítattal hallgatták a rádió hangszőrójából Göbbels nevetséges hazugságait, egymásután szedték sátorfájukat és eltűntek nyugat felé, ahol még most, tíz év után is a hontalanság keserű kenyerét eszik az imperialista Nyugat szolgálatában. Ő nyugodtan a helyén maradt, hiszen András megmondotta, hogy már nem tarthat sokáig, közel van a segítség, a felszabadulás. Csak nagy titokban lehetett beszélni a hős partizánokról, akik egyre-másra követtek el rajtaütéseket a környező falvakban. Akkor még nem tudta, András eljutott-e közéjük, nem is tudott neki' hírt adni a kis Évi születéséről. Megdermesztette a rémület, ha arra gondolt, mi lesz, ha elfogják Andrást. A templom előtti főtéren a juharfák behavazott ágain „katonaszökevények" hulláit himbálta a téli szél, bátor férfiakét, akikbe a hitleri vérengzők így fojtották bele örökre a szót. Ka karácsonykor már hadszíntér volt a város és a föld fölött megállt az élet. Megszűnt a vonatközlekedés, posta, villanyvilágítás, nem húzódtak fel többé az üzletek redőnyei, kiürült a kis kórház, a város úgyszólván orvos nélkül maradt. A pincelakók riadtan vették számba a kis élelmiszertartalékot, vajon meddig lesz elég? Azért karácsonyeste mégis feldíszítettek egy kicsike fenyőfát, hadd örüljenek neki a gyermekek. De a pince karácsonyfája körül több volt a könny, mint a mosoly. Most is látja maga előtt a gyertyák lángjába meredő sápadt tekinteteket, mintha mindenki számbavette volna az életét, míg kínt szakadatlanul dörögtek az ágyúk. Ö a gyermeket nézte, a karjában alvó kis pólyást és nem gondolt másra, csak arra, vajon megláthatja-e még az apja, a férfi, akit annyira szeretett. Karácsony éjszakáján háromszor volt légiriadó. Reggel pedig riadó nélkül, váratlanul egyszerre csak hatalmas robajt hallottak és elsötétült minden. Ütést érzett a fején. Karjában a gyermekkel botorkált a sötétben, a kijárat szabad volt. Fölöttük rombadőlt a kétemeletes ház. Egy pillantást vetett a szomszédba, ahol az ő kicsi házikójuk állott, amelyet ott kellett hogyniuk, mert nem volt pincéje. A boldog kis otthon összeomlott, mint a kártyavár. Rohant a gyermekkel, meg-megcsúszva a havon, érezte, hogy a fejéből ömlik a vér, a keze is megsérült, ahogy védőleg a gyermek fölé tartotta. Aztán valaki elvette tőle a kisbabát s elsötétült előtte minden. A másik pincében aztán összetalálkozott náíjánnyal azr^- közül, akik az előző lakótársakból életben maradtak. Az öreg Mihály bácsi a kis galambbal kedveskedett neki, ennyit talált a karácsonyfából a romok között, ahol kis holmiját kereste. Még három hosszú hét volt hátra. Mennyit aggódott, hogy tejének forrása el ne apadjon, mert akkor a gyermek éhenhalhatott volna. A többiek úgyis eleget éheztek. Micsoda fellélegzés, igazi felszabadulás volt. amikor először vette észre az ötágú csillagot a prémes katonasapkán. Az orosz katona rámosolygott a kislányra és fényképet vett elő. Fiatal as>szony, kisbaba — s hozzá a nagy sóhaj, ezt nem lehetett nem érteni. Másnap enni hozott és azután is mindennap, amíg tovább nem mentek. Még orvost is hozott, katonaorvost a beteg kis Évihez, orvosságot is adtak neki. De a kicsi még ezután is sokáig betegeskedett. A hazatért gyermekorvos a sötét, nedves pincét, a vitaminhiányt okolta. Csak a gyermek tartotta benne a lelket, amikor megtudta,, hogy hiába várja olyan forrón Andrást, a németek agyonlőtték őt. Álmatlan éjszakákon mindig arra gondolt, vajon mit érezhetett ez az életerős, öntudatos, mindig vidám munkásember, amikor megtudta, hogy a fasiszták megölik. Később kezébe -került Fucík könyve, az „Üzenet az élőknek", abban vélte megtalálni a választ. Nehezen határozta el, hogy másodszor is férjhez menjen, de JánojS nagyon becsületes, jó ember, s ami a legfontosabb, Évinek is második apjává tudott válni. így kezdődött el új élete, amely egyre teljesedik, gazdagodik, szemmel láthatóan szépül. Sokszor jut eszébe: ez az hát, amiről András beszélt, álmodott, ez az, amiért hősi halált halt. Sokszor hasonlítja össze első anyaságát a másodikkal, mert ezen tudja legjobban lemérni, mennyire megváltozott nálunk az. anyák és a gyermekek sorsa. A terhességi tanácsadóba nem nagyon szívesen ment el, fölöslegesnek tartotta, hogy őt vizsgálgassák, hiszen egészségesnek érezte magát. De aztán megértette, milyen mérhetetlen jelentpsége van ennek, hogy a leendő anyákkal törődjenek, milyen sok bajt lehet ezzel megelőzni. A leendő anyák tanfolyamára már gondolkodás nélkül jelentkezett, el is járt pontosan, mert mindent meg akart tanulni ahhoz, hogy második gyermekének jobb, egészségesebb csecsemőkora lehessen, mint az elsőnek volt. Még könyvet is olvasott a csecsemőgondozásról, komolyan készült 32 anyaságra. Boldogan gyűjtögette a kis holmit, ami azelőtt a magafajta asszonynak elérhetetlen álom volt. Egy kicsit megijedt, amikor a gondozó orvosa intézeti szülést ajánlott, talán mégis baj van? De a szülőotthonban hálatelt szívvel érezte, milyen nagy dolog, ha az anyát szakszerű gondoskodás veszi körül. Most már elhitte, hogy a szovjet. anyák, akik ezt a gondoskodást még nagyobb mértékben tapasztalják, fájdalom nélkül hozzák világra gyermeküket. A kis Jancsi gyenge kis gyermek volt, de ennek most már nyoma sem látszik pufók arcocskáján. Amíg az anyasági szabadság tartott, szorgalmasan járt vele az üzem gyermektanácsadőjába, mintaszerűen megfogadta az orvos és a nővér minden szavát. Most már bölcsődébe jár a kis Jancsi, ahol minden csupa derű, fény, tisztaság s mikor munka után átveszik a kisfiút, mindig elégedett érzéssel hozza őt haza. Az üzemi házakban gyönyörű otthont kaptak, ahol minden megvan, ami a régi kis házban hiányzott, villany, vízvezeték, fürdőszoba, központi fűtés. S ő őszintén igyekszik, hogy ebberi a szép otthonban igazi jó dolguk legyen a gyermekeknek. Sokat segít neki a gyermeknővér, aki látogatja a bölcsődében elhelyezett gyermekek szüleit s mindig azt magyarázza, hogy a szép bútor nem elég, az asszonyoknak el kell jutniuk a megfelelő egészségügyi színvonalra. A háziasszonyok, az anyák az egészség őrei és állandóan tanulniuk kell, hogy ezen a fontos őrhelyen megállják a helyüket. Nem könynyű dolog szakítani a múlt sok babonájával, előítéletével, a rossz szokásokkal a gyermekgondozás, gyermeknevelés terén, az elmaradottsággal. Hiszen vannak sokan, akik éppen azzal dicsekszenek, hogy nekik jó úgy, ahogyan az anyjuknak volt, nem akarnak többet, jobbat, nem tartják fontosnak, hogy éppen egészségügyi téren kezdjék meg életszínvonaluk tervszerű emelését. Pedig ez az emelkedés ott kezdődik, ahol műiden családtagnak életszükséglet az esti fogmosás, a gyakori fürdés, ahol a gyermekek saját kis tiszta ágyukban édesen alszanak, mint most az övéi. Jó dolguk van ezeknek a gyermekeknek. Éviből nyúlánk de erős, izmos, szép szőke kislány lett, jeles tanuló. Szereti az iskolát, a napközi otthont, büszke a piros pionírkendöjére. Nyáron táborozáson is volt a Magas-Tátrában. Neki igazi örömün nep Télapó érkezése, nem úgy, mint valamikor az anyjának, aki orrocskáját nyomta a karácsonyi kirakat hideg üvegjére s azon gondolkozott, hogy a „karácsonyi angyalok" miért éppen a gazdag gyerekeket halmozzák el ajándékokkal, akiknek úgyis megvan mindenük és neki miért kell megelégednie az ő levetett kötényükkel, elkopott kabátjukkal, a jótékonyság kegyes adományaival. Milyen sokan is vannak, akik ezek kei a gyerekekkel törődnek. Az anya nem áll egyedül, szinte érzi, hogy a dolgozók társadalma vele együtt a gyermekek javát akarja, de egyben igényt is tart arra, hogy teljes értékű emberekké nevelődjenek, a szocializmus építőivé. Az anyának össze kell fognia mindazokkal, akik a gyermekéről gondoskodnak, hálával fogadni a vitaminakciót, a védőoltásokat, az iskolaorvosi vizsgálatot. Ném szabad azt hinnie, hogy a bölcsőde a napközi otthon, iskola, leveszi róla a gyermeknevelés gondját, hanem helyesen kell értékelnie az otthon döntő szerepét a gyermek testi „és lelki egészsége szempontjából. így magyarázták ezt a szülői munkaértekez^ léten és ő ezt így is akarja megvalósítani. i Milyen jó is, hogy a gyermekek előtt ott áll a jövő, hogy Éviből valóban orvos lehet, ahogyan azt elhatározta, nem bizonytalan a holnap. Milyen jó is, hogy a tíz év előtti események ma már rossz álomnak tűnnek fel, nem dörögnek az ágyúk, nem hullanak a bombák, nem omlanak be a pincék. Béke van, boldog karácsony. Csendes volt az éjszaka, csendes a három kedves alvó lélegzése. De az anya szinte fel szeretett volna ugrani és kikiáltani a világ minden nyelvén, hogy meghallják mindenütt az anyák. Hallják meg és ne engedjék, fogjanak össze az egész világ asszonyai, mert ha igazán összefognak, akkor megmenthetik a békét, amelyről Sztálin mondta, hogy meg lehet védeni, ha a népek maguk veszik kezükbe megőrzésének ügyét és védelmezik mindvégig. Most már megtalálta az ünnepi hangulatot, a béke hangulatát. Üjra elővette a kis füstös galambot, amely ilyen élénken idézte emlékezetébe a tíz évvel ezelőtt történteket. Pedig ez még nem békegalambnak készült, csak igénytelen kis karácsonyfadíszAz ő életében mégis szimbólummá vált. Nem csüggesztette el az emlékezés, inkább új erőt adott. Érezte, hogy ha minden anya annyira átérzi, mit jelent gyermekei számára a béke, az hatalmas erőt, hatalmas öszszefogást jelent. Ha a béke vágyát minden asszony " tettekbe is átviszi, ha tudatosítja magában, hogy munkahelyén, családjában, a legszerényebb feladatok pontos és lelkes teljesítésével is a béke nagy ügyét szolgálja, akkor nem lesz harmadik világháború. Akkor az anyák keze lefogja azokat, akik fegyvert akarnak ragadni és a nyugati imperializmus szolgálatában újból a sötétséget, - nyomort és szenvedések özönét ikarják a népekre zúdítani. 1944 decemberében várva vártuk Moszkvától a segítséget és teljes mértékben meg is kaptuk. Most megint Moszkva felé fordulnak az anyák nagy bizakodással, mert tudják, hogy hatalmas a héketábor. amelynek a Szovjetunió áll az élén. S az anya megnyugodva tért pihenőre, érezve, hogy gyermekei álma fölött éberen áll őrt a béketábor többszázmilliónyi őrsége, védi egészségüket, életüket, boldog, szép jövőjüket. Mudr. Ryf Ernő, Losonc. A szénipari dolgozók teljesítették a szénfejtés egész évi tervét Kedden, december 21-én a délutáni órákra a szénipar teljesítette a szénlejtés 1954. évi tervét. E siker elsősorban a mosti és sokolovi körzet barnaszénbányáiban dolgozó vájárok érdeme, valamint a trutnovi és ostrava-karvini körzet kőszénbán.vál vájárjainak érdeme, akik teljesítették az idei fe jtési tervet. Szerdától, december 22-től kezdve a köztársaság szénbányáinak vájárjai naponta többezer tonna szenet termelnek ki a megállapított terven felül és így állami széntartalékot létesítenek a téli időszakra. A terv határidő előtti teljesítését a gépesítés fokozott kihasználásával érték el mind •a mélybányákban: mind a felszíni bányákban, valamint a munkamegszervezés megjavításával a munkahelyeken, az újítómozgalom segítségével és a szovjet tapasztalatok alkalmazásának állandó bővítésével. A szénfejtés egész évi tervének teljesítését levélben jelentették Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának és a Csehszlovák Köztársaság kormányának. A CsKP Központi Bizottságának és a Csehszlovák Köztársaság kormányának üdvözlő távirata a szénipari dolgozókhoz Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága és a Csehszlovák Köztársaság kormánya a legnagyobb kőszénkörzetnek és a legnagyobb barnaszénkörzetnek, amelyek már teljesítették az egész évi szénlejtési tervet, üdvözlő táviratokat küldött. Az ostrava-karvini körzet doigozóihoz a következő üdvözlő táviratot intézték: „A párt és a kormány jókívánatait fejezi ki a szénharcban elért nagyjelentőségű győzelmetekhez, amit az ez évi szénfejtési terv 1954. december 19-én való teljesítésévei értetek el. Ez a sikeretek fontos hozzájárulás a népgazdaság fejlesztéséhez, az ipar, közlekedés és a lakosság tüzelőellátásának megjavításához és ezáltal a CsKP X kongresszusa irányelveinek következetes megvalósításához, valamint a dolgozók anyagi és kulturális színvonalának emeléséhez. Meggyőződésünk, hogy az elért győzelemtől fellelkesítve az ez évi tervteljesítés sikereiből és hiányosságaiból is tanulva, minden erőfeszítési megtesztek a jövő évi fokozott feladatok még jobb teljesítésére mind a szénfejtésben, mind a munkatermelékenység fokozásában és az önköltségek csökkentésében. A terv tartós teljesítésére irányuló hazafias törekvéstekkel a leghatásosabban hozzájárultok népi demokratikus köztársaságunk további megszilárdításához és felvirágoztatásához, függetlenségének és biztonságának biztosításához. ANTONÍN NOVOTNÍ, a CsKP KB első titkára VILIAM SIROKÍ, miniszterelnök." Az északcsehországi barnaszénkörzet dolgozóinak kollektívájához a következő üdvözlő táviratot intézték: „A párt és a kormány jókívánatait fejezi ki ahhoz a sikeretekhez, amit az idei szénfejtési tervnek határidő előtt már 1954. december 17-én való teljesítésével értetek el. A szénfejtés tervének teljesítése és túlteljesítése első előfeltétele népgazdaságunk további megszilárdításának. Megteremti az előfeltételeket hazánk összes dolgozói életszínvonala rendszeres emeléséhez és ezáltal biztosítja Csehszlovákia Kommunista Pártja X. kongresszusa irányelveinek megvalósítását. Legnagyobb barnaszénkörzetünk dolgozói elért sikereikkel és a szénfejtés állandó fokozásával elősegítik hazánk védelmi képességének megszilárdítását és köztársaságunk további virágzását. A párt és kormány meg van győződve arról, hogy az idei terv teljesítésében szerzett tapasztalatok biztosítják a jövő évi fokozott feladatok teljesítését a szénfejtésben, a munkatermelékenység növelésében és a termelés gazdaságossá tételében. ANTONÍN NOVOTNÍ, a CsKP KB első titkára VILIAM SÍROK?, miniszterelnök" Üdvözlő táviratok a nemzetközi Sztálin-díj kitüntettjeinek A Csehszlovák Békevédők Bizottsága üdvözlő táviratokat küldött n „Nemzetek közötti béke megszilárdításáért" odaítélt nemzetközi Sztálin-díjak kitüntettjeinek: Denis Nowell Pritt brit jogásznak, a Nemzetközi Demokratikus Jogász-szövetség elnökének. Alain le Léapnak, a Francia Általános Szakszervezet főtitkárának, Thakin Kodaw Hmaing burmai írónak, Berthold Brecht német írónak és drámaírónak, Félix Dversen tanár finn tudósnak, André Bonnard svájci nyelvésznek, dr. Baldomer Sanin Can columbiai tudósnak és politikusnak. Prion indonéz tudósnak és Nicolas Buillen kubáni költőnek. Postai szolgálat karácsony és újév alatt Szombaton, 1954. december 25-én és vasárnap, 1954 december 26-án a postai szolgálat olyan lesz, mint egyéb munkaszüneti napokon, december 25-én kikézbesítik az újságokat és mindkét napon kikézbesítik az expressz- és repülőcsomagokat, valamint az expressz küldeményeket. Szombaton, 1955. január 1-én és vasárnap, 1955. január 2-án a póstai szolgálat olyan lesz, mint a munkaszüneti napokon. 1955. január 1-én kikézbesítik az újságokat és mindkét napon kikézbesítik az expressz- és repülőcsomagokat, valamint az expresszküldeményeket. KARÁCSONYI SZÁNVETÉS (Folytatás az 1. oldalról) jelezze az amerikai trösztök urai, a hivatásos gyilkosok felé, akik mesés jövedelmeiket féltik, hogy mi belátunk kártyáikba és nerd hagyjuk magunkat félrevezettetni. Összefogásunk már eddig is lefékezte kezüket és a jövőben még hatalmasabban fogja le azokat az iszonyatos fegyvereket, amelyekkel önön sírjukat ásva, városok és falvak ellen, az egész emberiség jövője ellen törni szándékoznak. Nem kételkedünk és nem félünk. Mi vagyunk az erősebbek, mert a mi táborunk a hatalmasabb és mert a mi oldalunkon az igazság. Ez az igazság éltetője hitünknek és megtízszerezője erőnknek. A mi hitünk erős, kemény fegyver, amely mélyen behatol az ellenség szívébe és megsemmisíti. Büszkék és boldogak vagyunk, akik fényre és szabadságra ébredtünk, hogy ma a legnagyobb ügyért és a legmagasztosabb célokért dolgozhatunk köztársaságunk minden népével vállvetve: a haladásért, a szabadságért, a szocializmusért! És büszkék és boldogak vagyunk hogy közös a jelszavunk: a béke! Békét akarunk ennek a földnek, hazánk népeinek. Békét az egész világnak. Békét akkor is. ha fegyverrel kell küzdenünk érte! Azt a békét védjük mind, amelyről több mint egy évszázaddal ezelőtt a látnók lánglelkével így énekelt a mi halhatatlan Petőfink: Békét, békét a világnak, De nem zsarnokkénytől, — Békét csupán a szabadság Fölszentelt keféből.