Uj Szó, 1954. december (7. évfolyam, 291-316.szám)

1954-12-25 / 312. szám, szombat

150 msm '1954. december 21". ARCCAL MOSZKVA FELÉ A szőke íiatal asszony gyöngéd kézzel csomagolta ki a pár darab ka­rácsonyfadíszt, amelyet a karácsonyi vásárról hozott haza. Elővette a nagy dobozt, amelyben a régi díszeket te­szik el évről évre s közéjük tetté a pár csillogó új darabot'. Mennyi mun­ka, fáradság, áldozat van még hátra az ünnepekig. Sötétedik, mire a gyárból hazajön, el kell látnia a kis háztartást s bizony csak az alvás óráiból veheti el, ha pár kedves meg­lepetésről is gondoskodni akar. A be­szerzés is sok időt vesz el, a pénzt sem könnyű beosztani, hogy mindenre fusson. Ma egy kicsit fáradtabb, tü­relmetlenebb volt, mint máskor, hiá­ba, nincs ünnepi hangulatban. Gépiesen emeli fel a szőnyegről a régi díszt, amely kicsúszott a doboz­ból. Nem törött el? Nem, hiszen ez csak a kis galamb, papírmaséból ké­szült és már régóta nem csillog ezüstösen, hanem kormos, majdnem fekete. Ki is dobta volna már, ha nem arra a régi karácsonyra emlékeztetné. Mikor is volt? Pontosan tíz évvel ezelőtt. A fiatal asszony már a fotelben úl férje és a két gyerek alszik, ő pe­dig szorgalmasan öltöget Évi új kö­tényén, amelyet szintén a fa alá szánt. De gondolatai a múltban jár­nak, ahova a kis galamb visszaröpí­tette. Szinte eltűnik a barátságos me­leg szoba négy fala és hideg csapja meg, olyan dermesztő hideg, mint amilyen 1944 decemberében volt. Mi­lyen idegen is volt a kis város, tele menekülőkkel, kakastollas, szuronyos csendőrökkel, náci katonákkal, Gesta­po-osztagokkal. A légiriadók egymást érték és sor került a komoly áldoza­tokat követelő bombatámadásokra. Azok, akik még mindig áhítattal hallgatták a rádió hangszőrójából Göbbels nevetséges hazugságait, egy­másután szedték sátorfájukat és el­tűntek nyugat felé, ahol még most, tíz év után is a hontalanság keserű kenyerét eszik az imperialista Nyugat szolgálatában. Ő nyugodtan a helyén maradt, hiszen András megmondotta, hogy már nem tarthat sokáig, közel van a segítség, a felszabadulás. Csak nagy titokban lehetett beszélni a hős partizánokról, akik egyre-másra kö­vettek el rajtaütéseket a környező falvakban. Akkor még nem tudta, András eljutott-e közéjük, nem is tu­dott neki' hírt adni a kis Évi szüle­téséről. Megdermesztette a rémület, ha arra gondolt, mi lesz, ha elfogják Andrást. A templom előtti főtéren a juharfák behavazott ágain „katonaszö­kevények" hulláit himbálta a téli szél, bátor férfiakét, akikbe a hitleri vérengzők így fojtották bele örökre a szót. Ka karácsonykor már hadszíntér volt a város és a föld fölött megállt az élet. Megszűnt a vonatközlekedés, posta, villanyvilágítás, nem húzódtak fel többé az üzletek redőnyei, kiürült a kis kórház, a város úgyszólván or­vos nélkül maradt. A pincelakók ri­adtan vették számba a kis élelmiszer­tartalékot, vajon meddig lesz elég? Azért karácsonyeste mégis feldíszítet­tek egy kicsike fenyőfát, hadd örül­jenek neki a gyermekek. De a pince karácsonyfája körül több volt a könny, mint a mosoly. Most is látja maga előtt a gyertyák lángjába meredő sá­padt tekinteteket, mintha mindenki számbavette volna az életét, míg kínt szakadatlanul dörögtek az ágyúk. Ö a gyermeket nézte, a karjában alvó kis pólyást és nem gondolt másra, csak arra, vajon megláthatja-e még az apja, a férfi, akit annyira szere­tett. Karácsony éjszakáján háromszor volt légiriadó. Reggel pedig riadó nél­kül, váratlanul egyszerre csak hatal­mas robajt hallottak és elsötétült minden. Ütést érzett a fején. Karjá­ban a gyermekkel botorkált a sötét­ben, a kijárat szabad volt. Fölöttük rombadőlt a kétemeletes ház. Egy pillantást vetett a szomszédba, ahol az ő kicsi házikójuk állott, amelyet ott kellett hogyniuk, mert nem volt pincéje. A boldog kis otthon össze­omlott, mint a kártyavár. Rohant a gyermekkel, meg-meg­csúszva a havon, érezte, hogy a fe­jéből ömlik a vér, a keze is meg­sérült, ahogy védőleg a gyermek fölé tartotta. Aztán valaki elvette tőle a kisbabát s elsötétült előtte minden. A másik pincében aztán összeta­lálkozott náíjánnyal azr^- közül, akik az előző lakótársakból életben ma­radtak. Az öreg Mihály bácsi a kis galambbal kedveskedett neki, ennyit talált a karácsonyfából a romok kö­zött, ahol kis holmiját kereste. Még három hosszú hét volt hát­ra. Mennyit aggódott, hogy tejének forrása el ne apadjon, mert akkor a gyermek éhenhalhatott volna. A töb­biek úgyis eleget éheztek. Micsoda fellélegzés, igazi felszabadulás volt. amikor először vette észre az ötágú csillagot a prémes katonasapkán. Az orosz katona rámosolygott a kislány­ra és fényképet vett elő. Fiatal as>­szony, kisbaba — s hozzá a nagy sóhaj, ezt nem lehetett nem érteni. Másnap enni hozott és azután is mindennap, amíg tovább nem men­tek. Még orvost is hozott, katona­orvost a beteg kis Évihez, orvosságot is adtak neki. De a kicsi még ezután is sokáig betegeskedett. A hazatért gyermekorvos a sötét, nedves pin­cét, a vitaminhiányt okolta. Csak a gyermek tartotta benne a lelket, amikor megtudta,, hogy hiába várja olyan forrón Andrást, a néme­tek agyonlőtték őt. Álmatlan éjsza­kákon mindig arra gondolt, vajon mit érezhetett ez az életerős, öntu­datos, mindig vidám munkásember, amikor megtudta, hogy a fasiszták megölik. Később kezébe -került Fu­cík könyve, az „Üzenet az élőknek", abban vélte megtalálni a választ. Nehezen határozta el, hogy má­sodszor is férjhez menjen, de JánojS nagyon becsületes, jó ember, s ami a legfontosabb, Évinek is második apjává tudott válni. így kezdődött el új élete, amely egyre teljesedik, gaz­dagodik, szemmel láthatóan szépül. Sokszor jut eszébe: ez az hát, ami­ről András beszélt, álmodott, ez az, amiért hősi halált halt. Sokszor ha­sonlítja össze első anyaságát a má­sodikkal, mert ezen tudja legjobban lemérni, mennyire megváltozott nálunk az. anyák és a gyermekek sorsa. A terhességi tanácsadóba nem na­gyon szívesen ment el, fölöslegesnek tartotta, hogy őt vizsgálgassák, hiszen egészségesnek érezte magát. De az­tán megértette, milyen mérhetetlen jelentpsége van ennek, hogy a leen­dő anyákkal törődjenek, milyen sok bajt lehet ezzel megelőzni. A leen­dő anyák tanfolyamára már gondol­kodás nélkül jelentkezett, el is járt pontosan, mert mindent meg akart tanulni ahhoz, hogy második gyerme­kének jobb, egészségesebb csecsemő­kora lehessen, mint az elsőnek volt. Még könyvet is olvasott a csecsemő­gondozásról, komolyan készült 32 anyaságra. Boldogan gyűjtögette a kis holmit, ami azelőtt a maga­fajta asszonynak elérhetetlen álom volt. Egy kicsit megijedt, amikor a gondozó orvosa intézeti szülést aján­lott, talán mégis baj van? De a szü­lőotthonban hálatelt szívvel érezte, milyen nagy dolog, ha az anyát szak­szerű gondoskodás veszi körül. Most már elhitte, hogy a szovjet. anyák, akik ezt a gondoskodást még nagyobb mértékben tapasztalják, fájdalom nél­kül hozzák világra gyermeküket. A kis Jancsi gyenge kis gyermek volt, de ennek most már nyoma sem látszik pufók arcocskáján. Amíg az anyasági szabadság tartott, szorgalma­san járt vele az üzem gyermekta­nácsadőjába, mintaszerűen megfogad­ta az orvos és a nővér minden sza­vát. Most már bölcsődébe jár a kis Jancsi, ahol minden csupa derű, fény, tisztaság s mikor munka után átve­szik a kisfiút, mindig elégedett érzés­sel hozza őt haza. Az üzemi házak­ban gyönyörű otthont kaptak, ahol minden megvan, ami a régi kis házban hiányzott, villany, vízvezeték, fürdő­szoba, központi fűtés. S ő őszintén igyekszik, hogy ebberi a szép otthon­ban igazi jó dolguk legyen a gyerme­keknek. Sokat segít neki a gyermek­nővér, aki látogatja a bölcsődében el­helyezett gyermekek szüleit s mindig azt magyarázza, hogy a szép bútor nem elég, az asszonyoknak el kell jutniuk a megfelelő egészségügyi színvonalra. A háziasszonyok, az anyák az egészség őrei és állandóan tanul­niuk kell, hogy ezen a fontos őrhe­lyen megállják a helyüket. Nem köny­nyű dolog szakítani a múlt sok ba­bonájával, előítéletével, a rossz szo­kásokkal a gyermekgondozás, gyer­meknevelés terén, az elmaradottság­gal. Hiszen vannak sokan, akik éppen azzal dicsekszenek, hogy nekik jó úgy, ahogyan az anyjuknak volt, nem akarnak többet, jobbat, nem tartják fontosnak, hogy éppen egészségügyi téren kezdjék meg életszínvonaluk tervszerű emelését. Pedig ez az emel­kedés ott kezdődik, ahol műiden csa­ládtagnak életszükséglet az esti fog­mosás, a gyakori fürdés, ahol a gyer­mekek saját kis tiszta ágyukban éde­sen alszanak, mint most az övéi. Jó dolguk van ezeknek a gyer­mekeknek. Éviből nyúlánk de erős, izmos, szép szőke kislány lett, jeles tanuló. Szereti az iskolát, a napközi otthont, büszke a piros pionírkendö­jére. Nyáron táborozáson is volt a Magas-Tátrában. Neki igazi örömün nep Télapó érkezése, nem úgy, mint valamikor az anyjának, aki orrocská­ját nyomta a karácsonyi kirakat hi­deg üvegjére s azon gondolkozott, hogy a „karácsonyi angyalok" miért éppen a gazdag gyerekeket halmozzák el ajándékokkal, akiknek úgyis meg­van mindenük és neki miért kell megelégednie az ő levetett kötényük­kel, elkopott kabátjukkal, a jótékony­ság kegyes adományaival. Milyen sokan is vannak, akik ezek ­kei a gyerekekkel törődnek. Az anya nem áll egyedül, szinte érzi, hogy a dolgozók társadalma vele együtt a gyermekek javát akarja, de egyben igényt is tart arra, hogy teljes érté­kű emberekké nevelődjenek, a szo­cializmus építőivé. Az anyának össze kell fognia mindazokkal, akik a gyermekéről gondoskodnak, hálával fogadni a vitaminakciót, a védőoltá­sokat, az iskolaorvosi vizsgálatot. Ném szabad azt hinnie, hogy a bölcsőde a napközi otthon, iskola, leveszi róla a gyermeknevelés gondját, hanem he­lyesen kell értékelnie az otthon dön­tő szerepét a gyermek testi „és lel­ki egészsége szempontjából. így ma­gyarázták ezt a szülői munkaértekez^ léten és ő ezt így is akarja megva­lósítani. i Milyen jó is, hogy a gyermekek előtt ott áll a jövő, hogy Éviből va­lóban orvos lehet, ahogyan azt el­határozta, nem bizonytalan a holnap. Milyen jó is, hogy a tíz év előtti események ma már rossz álomnak tűnnek fel, nem dörögnek az ágyúk, nem hullanak a bombák, nem omla­nak be a pincék. Béke van, boldog karácsony. Csendes volt az éjszaka, csen­des a három kedves alvó lélegzése. De az anya szinte fel szeretett volna ugrani és kikiáltani a világ minden nyelvén, hogy meghallják mindenütt az anyák. Hallják meg és ne enged­jék, fogjanak össze az egész világ asszonyai, mert ha igazán összefog­nak, akkor megmenthetik a békét, amelyről Sztálin mondta, hogy meg lehet védeni, ha a népek maguk veszik kezükbe megőrzésének ügyét és védelmezik mindvégig. Most már megtalálta az ünnepi hangulatot, a béke hangulatát. Üjra elővette a kis füstös galambot, amely ilyen élénken idézte emlékezetébe a tíz évvel ezelőtt történteket. Pedig ez még nem békegalambnak készült, csak igénytelen kis karácsonyfadísz­Az ő életében mégis szimbólummá vált. Nem csüggesztette el az emlé­kezés, inkább új erőt adott. Érezte, hogy ha minden anya annyira átérzi, mit jelent gyermekei számára a bé­ke, az hatalmas erőt, hatalmas ösz­szefogást jelent. Ha a béke vágyát minden asszony " tettekbe is átviszi, ha tudatosítja magában, hogy mun­kahelyén, családjában, a legszerényebb feladatok pontos és lelkes teljesíté­sével is a béke nagy ügyét szolgál­ja, akkor nem lesz harmadik világ­háború. Akkor az anyák keze le­fogja azokat, akik fegyvert akarnak ragadni és a nyugati imperializmus szolgálatában újból a sötétséget, - nyo­mort és szenvedések özönét ikarják a népekre zúdítani. 1944 decemberé­ben várva vártuk Moszkvától a segít­séget és teljes mértékben meg is kaptuk. Most megint Moszkva felé fordulnak az anyák nagy bizakodás­sal, mert tudják, hogy hatalmas a hé­ketábor. amelynek a Szovjetunió áll az élén. S az anya megnyugodva tért pihenőre, érezve, hogy gyermekei ál­ma fölött éberen áll őrt a béketá­bor többszázmilliónyi őrsége, védi egészségüket, életüket, boldog, szép jövőjüket. Mudr. Ryf Ernő, Losonc. A szénipari dolgozók teljesítették a szénfejtés egész évi tervét Kedden, december 21-én a délutáni órákra a szénipar teljesítette a szén­lejtés 1954. évi tervét. E siker elsősorban a mosti és sokolovi körzet barna­szénbányáiban dolgozó vájárok érdeme, valamint a trutnovi és ostrava-kar­vini körzet kőszénbán.vál vájárjainak érdeme, akik teljesítették az idei fe j­tési tervet. Szerdától, december 22-től kezdve a köztársaság szénbányáinak vájárjai naponta többezer tonna szenet termelnek ki a megállapított terven felül és így állami széntartalékot létesítenek a téli időszakra. A terv ha­táridő előtti teljesítését a gépesítés fokozott kihasználásával érték el mind •a mélybányákban: mind a felszíni bányákban, valamint a munkamegszervezés megjavításával a munkahelyeken, az újítómozgalom segítségével és a szov­jet tapasztalatok alkalmazásának állandó bővítésével. A szénfejtés egész évi tervének teljesítését levélben jelentették Cseh­szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának és a Csehszlovák Köztársaság kormányának. A CsKP Központi Bizottságának és a Csehszlovák Köztársaság kormányának üdvözlő távirata a szénipari dolgozókhoz Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága és a Csehszlo­vák Köztársaság kormánya a legnagyobb kőszénkörzetnek és a legnagyobb barnaszénkörzetnek, amelyek már teljesítették az egész évi szénlejtési ter­vet, üdvözlő táviratokat küldött. Az ostrava-karvini körzet doigozóihoz a következő üdvözlő táviratot in­tézték: „A párt és a kormány jókívánatait fejezi ki a szénharcban elért nagy­jelentőségű győzelmetekhez, amit az ez évi szénfejtési terv 1954. december 19-én való teljesítésévei értetek el. Ez a sikeretek fontos hozzájárulás a népgazdaság fejlesztéséhez, az ipar, közlekedés és a lakosság tüzelőellátásának megjavításához és ezáltal a CsKP X kongresszusa irányelveinek következetes megvalósításához, valamint a dolgozók anyagi és kulturális színvonalának emeléséhez. Meggyőződésünk, hogy az elért győzelemtől fellelkesítve az ez évi terv­teljesítés sikereiből és hiányosságaiból is tanulva, minden erőfeszítési meg­tesztek a jövő évi fokozott feladatok még jobb teljesítésére mind a szén­fejtésben, mind a munkatermelékenység fokozásában és az önköltségek csökkentésében. A terv tartós teljesítésére irányuló hazafias törekvéstekkel a leghatáso­sabban hozzájárultok népi demokratikus köztársaságunk további megszilár­dításához és felvirágoztatásához, függetlenségének és biztonságának biztosí­tásához. ANTONÍN NOVOTNÍ, a CsKP KB első titkára VILIAM SIROKÍ, miniszterelnök." Az északcsehországi barnaszénkörzet dolgozóinak kollektívájához a követ­kező üdvözlő táviratot intézték: „A párt és a kormány jókívánatait fejezi ki ahhoz a sikeretekhez, amit az idei szénfejtési tervnek határidő előtt már 1954. december 17-én való teljesítésével értetek el. A szénfejtés tervének teljesítése és túlteljesítése első előfeltétele nép­gazdaságunk további megszilárdításának. Megteremti az előfeltételeket hazánk összes dolgozói életszínvonala rendszeres emeléséhez és ezáltal biz­tosítja Csehszlovákia Kommunista Pártja X. kongresszusa irányelveinek megvalósítását. Legnagyobb barnaszénkörzetünk dolgozói elért sikereikkel és a szénfejtés állandó fokozásával elősegítik hazánk védelmi képességének megszilárdítását és köztársaságunk további virágzását. A párt és kormány meg van győződve arról, hogy az idei terv teljesíté­sében szerzett tapasztalatok biztosítják a jövő évi fokozott feladatok telje­sítését a szénfejtésben, a munkatermelékenység növelésében és a termelés gazdaságossá tételében. ANTONÍN NOVOTNÍ, a CsKP KB első titkára VILIAM SÍROK?, miniszterelnök" Üdvözlő táviratok a nemzetközi Sztálin-díj kitüntettjeinek A Csehszlovák Békevédők Bizottsá­ga üdvözlő táviratokat küldött n „Nem­zetek közötti béke megszilárdításáért" odaítélt nemzetközi Sztálin-díjak ki­tüntettjeinek: Denis Nowell Pritt brit jogásznak, a Nemzetközi Demokra­tikus Jogász-szövetség elnökének. Alain le Léapnak, a Francia Általános Szakszervezet főtitkárának, Thakin Kodaw Hmaing burmai írónak, Ber­thold Brecht német írónak és dráma­írónak, Félix Dversen tanár finn tu­dósnak, André Bonnard svájci nyel­vésznek, dr. Baldomer Sanin Can co­lumbiai tudósnak és politikusnak. Prion indonéz tudósnak és Nicolas Buillen kubáni költőnek. Postai szolgálat karácsony és újév alatt Szombaton, 1954. december 25-én és vasárnap, 1954 december 26-án a postai szolgálat olyan lesz, mint egyéb munkaszüneti napokon, december 25-én kikézbesítik az újságokat és mindkét napon kikézbesítik az ex­pressz- és repülőcsomagokat, valamint az expressz küldeményeket. Szombaton, 1955. január 1-én és vasárnap, 1955. január 2-án a póstai szolgálat olyan lesz, mint a munka­szüneti napokon. 1955. január 1-én kikézbesítik az újságokat és mindkét napon kikézbesítik az expressz- és re­pülőcsomagokat, valamint az expressz­küldeményeket. KARÁCSONYI SZÁNVETÉS (Folytatás az 1. oldalról) jelezze az amerikai trösztök urai, a hivatásos gyilkosok felé, akik mesés jövedelmeiket féltik, hogy mi belátunk kártyáikba és nerd hagyjuk magun­kat félrevezettetni. Összefogásunk már eddig is lefékezte kezüket és a jövőben még hatalmasabban fogja le azokat az iszonyatos fegyvereket, ame­lyekkel önön sírjukat ásva, városok és falvak ellen, az egész emberiség jö­vője ellen törni szándékoznak. Nem kételkedünk és nem félünk. Mi vagyunk az erősebbek, mert a mi táborunk a hatalmasabb és mert a mi oldalunkon az igazság. Ez az igaz­ság éltetője hitünknek és megtízsze­rezője erőnknek. A mi hitünk erős, kemény fegyver, amely mélyen beha­tol az ellenség szívébe és megsemmi­síti. Büszkék és boldogak vagyunk, akik fényre és szabadságra ébredtünk, hogy ma a legnagyobb ügyért és a leg­magasztosabb célokért dolgozhatunk köztársaságunk minden népével váll­vetve: a haladásért, a szabadságért, a szocializmusért! És büszkék és boldogak vagyunk hogy közös a jelszavunk: a béke! Békét akarunk ennek a földnek, ha­zánk népeinek. Békét az egész világ­nak. Békét akkor is. ha fegyverrel kell küzdenünk érte! Azt a békét védjük mind, amelyről több mint egy évszázaddal ezelőtt a látnók lánglelkével így énekelt a mi halhatatlan Petőfink: Békét, békét a világnak, De nem zsarnokkénytől, — Békét csupán a szabadság Fölszentelt keféből.

Next

/
Thumbnails
Contents