Uj Szó, 1954. december (7. évfolyam, 291-316.szám)
1954-12-24 / 311. szám, péntek
2 ÜIS20 1954. december 24. A Központi Szakszervezeti Tanács levele a francia szakszervezeti központokhoz A Központi Szakszervezeti Tanács rendkívüli plenáris üléséről, amelyet kedden, december 21-én tartottak meg, a következő levelet küldték a francia szakszervezeti központoknak: „Drága elvtársak, Csehszlovákia dolgozó népe csodálattal és nagy megértéssel kíséri Franciaország egész népének harcát, amely felháborodással utasítja vissza a londoni és párizsi egyezményeket, amelyek a német militarizmus megújításának új eszközei és fegyvert adnak azok kezébe, akik megtorlásra készülnek az utolsó világháborúban elszenvedett. vereségért. Csehszlovákia dolgozó népe csatlakozik a francia dolgozó nép azon elhatározásához, hogy megakadályozza az új náci hadsereg megteremtésére irányuló őrült tervek megvalósítását, ami előbb vagy utóbb egész Európát új véres háborúba sodorná. Franciaország történelme ugyanúgy, mint a mi történelmünk visszatükrözi nemzeteink szenvedését, ahányszor csak sikerült a junker Poroszország sötét erőinek, később pedig a náci Németországnak a nép hazai ellenséges rétegeivel együtt kijátszani a nép éberségét és megvalósítani hódító terveiket. A csehszlovák és francia dolgozó nép mindig ráfizetett az olyan Németország uralkodó osztályával való szövetségre, amelyben a megtorlás, a hódító imperializmus szelleme uralkodott, A német militarizmus áldozatául esett Oradour és Lidice élénken emlékeztetnek nemzeteink keserves és szomorú tapasztalataira De az önök és a mi országunk nemzeteinek történelme egyúttai egész sor bizonyítékát adják annak, hogy a nép nem engedi mindig érvényesülni azok akaratát, akik elárulják a nemzetet és szövetséget kötnek az örök ellenséggel, hogy megvédjék a maguk szűkös korlátolt érdekeit. Drága elvtársak, ezért hívunk fel benneteket közös harcra az európai kollektív biztonság rendszere megteremtéséért, ami egyedüli biztosítéka nemzeteink békés fejlődésének és annak, hogy az őszes európai országokban megjavulnak a dolgozók életfeltételei. ígérjük a francia dolgozó népnek, hogy egy pillanatra sem lankadunk el a világbéke biztosítására irányuló törekvéseinkben. A Központi Szakszervezeti Tanács." A Közppnti Szakszervezeti Tanács üléséről hasonló tartalmú levelet küldtek a nyugat-németországi szakszervezeteknek is. A lámpa zöld — mehet! Békegyűlések a hlohoveci járásban A hlohoveci járás valamennyi községének üzemében az elmúlt napokban a dolgozók lelkes békegyűléséket tartottak. Kedden a járási székhely Fő terén 3000 lakos gyűlt egybe békemanifesztációra. Itt voltak az Augusztus 29. üzem, a CSAD, az Energotrust és a többi üzemek dolgozói, akik évi termelési terveik teljesítésével tanújelét adták annak, hogy hazánk erősítése, szilárdítása a legjobb válasz minden háborús uszításra. A manifesztáció kifejezte azt, hogy dolgozóink határozottan visszautasítják a párizsi egyezményeket, tiltakoznak ratifikációjuk ellen és készek a békét megvédeni. Ez a manifesztáció is kifejezte, hogy Hlohovec dolgozói éppúgy, mint hazánk valamennyi becsületes polgára, készek egész erejükből harcolni a tartós , világbéke megőrzéséért és megszilárdításáért. Anita Morét asszony, francia állampolgár sajtónyilatkozata Szerdán, december 22-én Prágában sajtókonferencia volt, amelyen nyilatkozatot tett a cseh származású Anita Morét asszony, francia állampolgár. Nyilatkozatában kifejtette, hogy miért hagyta el a francia hírszerzőszolgálatot, amely az ausztriai francia meg szállási hadsereg keretében működött. Anita Morét asszony 6 évig tartó szolgálat után kért Csehszlovákiától menedékjogot. Sajtónyilatkozatában elmondotta, hogy Fránciaország megszállása idején részt vett a hazafias ellenállási mozgalomban s együttműködött a brit katonai felderítö-szolgálattal, amelynek jelentéseket közvetített a V-l fegyverek bázisairól. Franciaország felszabadulása után — főhadnagyi rangban — belépett a francia megszálló hadseregbe, majd Bécsbe került mint összekötő ti^zt. Ezután elsőosztályú attaséként került a bécsi francia konzulátusra, ahol 3 évig dolgozott. Örömmel végezte munkáját, de később — amint azt Morét asszony nyilatkozatában kifejtette — lassan változni kezdett a helyzet. A nyugat-németországi revansista törekvések Ausztriában is teret kezdtek hódítani, különösen a volt náci tisztek soraiban. 1948ban Morét asszonyt nyelvismerete révén beosztották a francia hírszerzőszolgálatba, a Renseignements Generaux de la Suréte Nationale bécsi állomáshelyén. Itt dolgozott 6 évig. Mun-r kájáról többek között ezt mondta: „Eleinte az osztrák állampolgárokat kellett ellenőriznem, akik vízumot kértek Franciaországba. - További feladatom az volt, hogy adatokat szerezzek Ausztria Kommunista Pártjának tevékenységéről. 1949 márciusától kénytelen voltam Csehszlovákia elleni tevékenységet kifejteni azzal, hogy én hallgattam ki az emigránsokat és igyekeztem őket megnyerni a francia kémszolgálatban való együttműködésre. A francia hírszerző szolgálatot Csehszlovákiával kapcsolatban katonai, gazdaság) és politikai jellegű kérdések érdekelték. Ennél a munkámnál lehetőségem nyílott betekintést nyerni az emigráns papok, mint Vercek és Dominik páterek útján a Vatikán machiavellista politikájába." Anita Morét asszony nyilatkozata további részében elmondta, hogy már 2 évvel ezelőtt munkája közben találkozott a felújított nyugat-németországi kémszolgálattal, amely a Csehszlovák Köztársaság elleni aknamunkája során elsősorban a Csehszlovákiából kitelepített németek soraiból toborzott revansista elemekre támaszkodik. Valamennyi nyugati kémszolgálat tevékenysége — hangsúlyozta Morét aszszony — arra irányul, hogy erőszakkal megdöntsék a népi demokratikus országok kormányait, akár háború árán is. Ezt a célt szolgálja pl. a „Szabad Európa" adóállomás is, amelyet közvetlenül az amerikai kémszolgálat irányít. Morét asszony hovatovább mindjobban rádöbbent arra, hogy ténykedése nemcsak a cseh, hanem a francia nemzet ellen is irányul, mivel gyakorlatilag munkájával az új háború kirobbantásának amerikai politikáját támogatja. Habár politikával nemigen foglalkozott, mégsem maradt vak a tényekkel szemben. „Egy a biztos — mondja — fegyvert adni Nyugat-Németország kezébe, ez a béke borzalmas veszélyeztetése és elsősorban Franciaország veszélybe döntése." Anita Morét asszony rájött arra, hogy az utóbbi időben az ellen dolgozott, amiért a megszállás idejében életét is kockára tette. „Ténykedésem — hangsúlyozta sajtónyilatkozatában — a francia nép ellen irányult; amely az új háborúban újra egyazon ellenség áldozatává válna, amellyel már annyiszor felvettük az ádáz harcot. Ennek ellenére elhatároztam, véget vetek az elmúlt 6 évben kifejtett tevékenységemnek és újra az igazságot kővetők soraiba, azoknak a soraiba állok, ahol a náci barbárság elleni háború idején álltam, a béke megszilárdításáért harcoló emberek soraiba." Sajtónyilatkozata után Morét asszony a külföldi és a csehszlovákiai sajtó képviselőinek kérdéseire válaszolt. * * * Amint a Csehszlovák Sajtóiroda jelenti, az elmúlt napokban a csehszlovák kormánytól politikai menedékjogot kért Camille Legnazii francia állampolgár is. Néhány éve megjelent forgalmasabb útvonalainkon a piros, sárga, zöld jelzésű közlekedési lámpa, amely segíti a járókelőt és veszélytelenebbé, simábbá teszi a közlekedést. Ugyanitt rendszerint megleled a rend őrét is, de csak rendszerint. És itt a baj, tudniillik legtöbbször csak első szempillantásra nem veszed észre. Jön a villamosod. Rendőr nincs, legalább is első látásra. Te rohansz a villamos után, amelyik a másik oldalon van. Igen ám, de a jelzés piros. Természetes, most már előtűnik a rendőr. Te már a villamos lépcsőjén állsz: de ö barátságosan, de rendkívül határozotan, minden kétséget kizáróan mutat rád. Igen. maga, tessék csak leszállni, a lámpa pirosat jelzett. Kérem a személyazonossági igazolványt. A viliu mos elindul — nélküled. 7 óra lesz 5 perc múlva. Már elkésel. „Még nincs minden veszve" jeligével elkezdődik a „főzőcskézés", illetve először tagadás. — A lámpa zöldet jelzett — mondod. Kedves elvtárs, jó szemem van, • • AZ ÜJ SZÖ szombaton, december 25-én vasárnapi terjedelemben, az ünnepek után kedden, december 28-án a szokásos terjedelemben jelenik meg. AZ OSTRAVAI ENERGOTRÖSZT december 21-én 17 órakor teljesítette az egész évi tervet. A KASSAI, ROZSNYÓI ÉS POPRÁDI karácsonyi vásáron 10 nap alatt 2,483.000 korona értékű árut adtak el. tsupán Kassán 1,680.000 korona volt a bevétel, Rozsnyón öt nap alatt egynegyed millió korona értékű árut, Poprádon 407.240 korona értékű ' árut adtak le. AZ ÉRSEKÚJVÁRI ELEKTROSVITÜÍEMÉEN J. V. Sztálin születésének 75. évfordulóján 11 órakor teljesítették a termelés egész évi tervét brutto értékben. így a vörös zászló átvételekor a nemzetgyűlésbe és a Szlovák Nemzeti Tanácsba való választásoktiszteletére tett kötelezettségvállalásukat három nappal megrövidítették. KEDDEN, DECEMBER 21-ÉN ünnepélyes keretek között átadták Bratislava dolgozóinak a város karácsonyfáját. Az ünnepségen részt vettek a központi nemzeti bizottság tanácsa 1 kulturális Osztályának dolgozói. A pionírok és a Bratislava 1. tizenegyéves iskola tanulói pedig gazdag műsor keretében népdalokat / és táncokat adtak elő. mondom, hogy zöld volt az. — De minden hiába. A lámpa piros volt. márpedig akkor tilos az átmenés. Előveszed legmegnyerőbb, legkedvesebb mosolyodat, de kedves elvtárs, úgy siettem, lássa be már, hogy elkésem. Egy rohanás az ember élete. stb. stb. Beszélsz, érvelsz, meg akarod mindenképp nyerni, sajnálatot ébreszteni magad iránt. De nem használ a mosoly, az igéző nézés. A rend őre továbbra is tartja a ceruzát kezében. Mosolyog, de hajlíthatatlan. Most már ő is beszél. Mi lenne, ha^ mindenki így csinálna. Fegyelemnek, rendnek kell lenni. Hogy a villamos elmegy? Jön másik. Elkésel? Keljen fel 10 perccel előbb. Mindenre válaszol. így történik a legtöbb baleset. Igen, hát igaza van. Mindenbe belenyugodva hajtom meg a fejem a törvények előtt és fizetek. Hát kellett ez nekem! Búcsúzóul megszólal a rend őre. A lámpa zöld most mehet! G. A. E NAPOKBAN TARTOTTÁK meg Tornaiján az évvégi kirakodóvásárt, amelyen nagymennyiségű áru cserélt gazdát. A vásáron több szövetkezet vett részt termékfölöslegével. A mihi szövetkezeti tagok több, mint 12.000 korona értékű sertéshúst és húskészítményt, a gömöri szövetkezeti tagok pedig 6000 korona értékű mákot adtak el a vásáron. 1954. DECEMBER 26-1'ÖL autóbuszjáratok indulnak Mokcsakerész—Mogyorós— Kaposkelecsény—Mátyőc és Vajkóc községekbe; e járatok megkönnyítik az összeköttetést a járási székhellyel. Az autóbuszok naponta. kétszer indulnak és érkeznek a fentnevezett községekbe Nagykaposról. Ezen autóbuszjáratokkal elérték azt, hogy az egász nagykaposi járásban már csak két község, és pedig Tegenye és Feketemező nincs bekapcsolva az autóbuszközlekedésbe, ami csak azon .múlik, hogy nincs megfelelő útjuk. Azonban szocialista építkezésünk ma már olyan nagy mértéket öltött, hogy a rendes út megépítése itt sem fog sokáig késni. ÜJ AUTÓBUSZJÁRAT LÉTESÜLT 1954. december 20-tól a Safárikovo— Jelsava—Re vúca—Murán—Cervená Skala és Poprád közötti vonalon. Az autóbusz naponta kétszer indul és érkezik a CSAD által kiadott menetrend szerint. A BESZTERCEBÁNYAI KERÜLETBEN Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának a silótakarmány behatóbb termelésére irányuló felhívása főleg a losonci járás szövetkezeti tagjainak körében talált nagy visszhangra. Az EFSz-ek ebben a járásban már 9600 köbméter kukoricakólót és egyéb takarmányt silóztak be. úgyhogy a tervet 119,3%-ra teljesítették. A KARÁCSONYI ÜNNEPEK ALATT a V. I. Lenin-múzeum, a Klement Gottwald-múzeum, a csehszlovák munkásmozgalom kezdetének múzeuma és a Klement Gottwald ajándékainak kiállítása december 24-én zárva lesz, december 25-én 12—18 óráig, december 26-án pedig 9—18 óráig lesz nyitva. Találkozás egy regény élő hősével Találkozni egy regényhössel — ennek lehet átvitt, metaforikus értelme, körülbelül az, hogy valakinek az élettörténete, jelleme és viselt dolgai regényszerűen, regénybeillően érdekesek. Az említett kifejezés használata most nem ebben az értelemben történik. A szóbanforgó találkozás első pillanatra valami hasonló érzést keltett, mintha az ember, teszem, Defoe Robinsonjának vagy Shakespeare Hamletjének olvasása után magával Robinsonnal, vagy Hamlettel került volna össze. Csak elképzelni lehet ilyesmit, de most a valóságban valami hasonló történt. Hogyan volt ez lehetséges ? Abban a moszkvai találkozásban, amelyről szólni akarunk s amely 1954 októberének egyik napján esett meg, egy irodalmi mű valóságban is létező főszereplőjével kerültünk szembe. A meglepetés azért volt egészen sajátszerű, mert Momys Uli Baurdzsan főhadnagyot a maga kivételes katonatiszti és emberi mivoltában Alexander Bek könyve „A volokalamszki országút" oly közel hozta hozzánk, amennyire a művészi jellemzés ilyesmire a maga megelevenítő erejével csak képes, azonban a regény olvasói úgy érezték, hogy az író tipusalkotó, tapasztalatokat sűrítő képzeletének alkotását ismerik meg Baurdzsanban, s ennek a regénybeli szereplőnek megalkotásához, hogy úgy mondjuk, nem egyes személy állt modellt, adott ösztönzést. Pedig a valóságban így történt. Momys Uli Baurdzsan élő, valóságosan hősi tényező és harcos volt kazak zászlóaljának élén a Moszkvát védc harcokban 1941 októberében, novemberében, és a döntő fordulatot hozó december elejei napokban. A vele való találkozás napján napi programunk kirándulás volt Moszkva környékére, azokba a községekbe és arra a vonalra, ahol Panfilov tábornok katonai egységei széttörték a Moszkvát bekeríteni készülő agreszszorok gyűrűjét. A moszkvai csodaszálló, a Gosztinnyica Leningradszkaja hatodik emeletén összegyülekeztünk a csehszlovákiai kulturális küldöttség csoportvezetőjének lakosztályában, itt találkoztunk Alexander Bekkel, akit a csoport írótagjai az össz-szövetségi írószövetségben tett látogatásuk alkalmával felkértek, hogy legyen kísérőnk a tervezett túrán. Bek nem jött egyedíil, egy katonatiszt kíséretében lépett a szobába. A tiszt egyszerű zöld zubbonyában szerény, mondhatnám puritán egyszerűségű benyomást keltett. Kitüntetést nem viselt (pédig később megtudtuk j íóla, hogy a Szovjetunió Hőse), s Bek néhány bevezető szó után felkérte, hogy mint arra igazán hivatott, tájéi "ztasson bennünket a Nagy Honvédő Háborúnak arról a részletéről, amelyben ő Moszkva dicsőséges megvédésének részese volt. Ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy „A volokalamszki- országút"-ban szereplő egykori föhadnngytöl hallunk most tájékoztató előadást. A tiszt — Momys Uli Baurdzsan — beszélni kezdett. Szavainak megfontoltsága, nyugalma és keresetlen higgadtsága rögtön mély benyomást gyakorolt, A kissé sápadtarcú negyvennégyesztendős ezredes — ezt a rangot Baurdzsan Bek regénye szerint már 1943ban elérte — szuggesztív fellépésről és oktatóképességéről fett tanúságot. Elképzelhető, hogy jelenlegi beosztásában, - mint a katonai akadémia tanára, éppúgy képes irányítani és nevelni a rábízott leendő tiszteket, mint ahogy zászlóaljának — előzőleg katonai szolgálatot nem teljesítő embereiből — tökéletesen fegyelmezett honvédő hősöket nevelt. Előadásában szabadkozott az ellen, hogy Alexander Bek, akit testvéri jóbarátnak nevezett, könyvében őt heroizálva előtérbe állítja. Elmondotta, hogy mit jelentett Moszkva előtt az olyan helytállás, amely nem ismert visszavonulást, mennyire szükséges volt a barbár roham feltartóztatásához "és megtöréséhez minden erő mozgósítása. És mit jelentett számára és emberei száméra a fordulatot hozó december -hatodika, amikor katonái az ellenség üldözésébe foghattak és végre felkiáltottak: „Előre megyünk, Baurdzsán!" Alexander Bek a maga könyvében e katona szerepeltetésével olyan munkát végzett,, mint Lev Nlkolajevjcs Tolsztoj a „Háború és Béké"-ben a Napoleon elleni honvédő háború idején élt katonák, politikusok és vezető szerepet vivő személyek bemutatásával. Ezekről a történetírás már előzőleg is beszélt, mint az akkori uralkodóosztály kiemelkedő tagjairól, de Baurdzsánról az olvasók Bek művészi ábrázolásának keretében szereztek először tudomást. Az ő katonai tevékenységének valóságos történeti keretét' és körülményeit a Moszkva körüli harcok monografikus feldolgozásából fogjuk majd megismerni, amelyen e nagy katona és kiváló ember Alexander Bekkel, az egykori haditudósítóvaj együtt most vállvetve dolgozik. Ez a mű „A volokalamszki országút" folytatása és kiegészítése lesí. Abból, amit Baurdzsán nagyszerű energiájáról és törhetetlenségéröl Bek könyve alapján tudunk és amire személyes magatartásának közvetlen benyomása alapján következtethetünk, az a megállapítás szűrhető le, hogy a szovjet élet valósága, a szovjet emberben élő erkölcsi és értelmi erőkkel együtt szinte magától adódik magasrendű művészi megörökítés tárgyául, így tehát az élet formálásának szolgálatában álló íróművészet leggazdagabb forrása, hatásának nyitja és'titka: tettek, tények és emberek minden kicsinyes szépítgetést eikerüló, realisztikus megfigyelése és ábrázolása. „A volokalamszki országút;' Baurdzsánja azonos a történelmi jelentőségű győzelem katonájával. Az igazság és a szépség, az öntudatosság és az acélos hajlíthatatlanság a regény hősében épp úgy megvan, mint az élő emberben, akit _ hazafias hűségre és önfeláldozó s-olidaritásra egy új történelmi közösség, a szocialista társadalom nevelt. Sas Andor.