Uj Szó, 1954. december (7. évfolyam, 291-316.szám)

1954-12-24 / 311. szám, péntek

1954. december 12 •••SMI IIISZB Harc a párizsi egyezmények ratifikálása ellen l

;M@m szabad ratifikálni a párizsi egyezményeket, hanem tárgyalni kell — ez a francia nép óhaja" Ducloa elvtárs felszólalása a francia nemzetgyűlés ratifikációi vitájában A francia nemzetgyűlés december 21-1 délutáni ülésének legfontosabb eseménye Jaques Duelos kommunista képviselő beszéde volt, aki a párizsi egyezmények veszélyét politikai, gazdasági és katonai szempontból jellemezte, „A párizsi egyezmények ratifikálása a nemzet képviselőit olyan probléma elé állítja, amely rendkívül fontos Franciaország jövőjére és a béke megőrzésére nézve" — mondotta Duelos. „TalSn még soha sem állottak francia képviselők ily nagy felelősség előtt. Feltételezhető lett volna, hogy ha az európai védelmi közösséget elitélték azért, mert a nyugatnémet új Wehrmacht felújításához vezetett, nem pótolják azt más javaslattal, amelynek hasonló célja van. így azonban nem gondolkodott sem a? USA, sem Anglia kormánya, sem pedig Adenauer és Mendes-France. Duelos rámutatott, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása utat nyit a bonni revansisták korlátlan fegyverkezéséhez és az úgynevezett „ellenőrzésről

1' szóló beszédek esugán a közvélemény megtévesztésére szolgálnak. Jogunkban 'áll megállapítani — jelentette ki Duelos — hogy a párizsi egyezmények ratifikálása fokozza/ Európában és az egész világon a háhorú komoly veszélyét, A hivatalos körök a párizsi egyezmények aláírását azzal az állítással igyekeztek mentegetni, hogy Nyugat-Németországot felfegyverzik Franciaország nélkül, ha Franciaország ebbe nem egyezik bele. Erre azt feleljük ez helytelen, mert Franciaországnak megvannak a jogai és eszközei e jogainak tiszteletben tartására Ducles hangsúlyozta, hogy Franciaország nemzetközi egyezményei, földrajzi fekvése, valamint az a cény, hogy Franciaország megszálló hatalom Németországban, lehetővé teszik számára, hogy hatásosan szembehelyezkedjék a német militarizmus felújításával. Púclos ezután az úgynevezett „párhuzamos tárgyalások" vagy az „erőpqlUika" helyzetéből való tárgyalások kérdésével foglalkozott és kijelentette' „Ami azt az óhajtást illeti, h<;g,y a Szovjetunióval az „«repolitika" helyzetéből tárgyaljanak, ez csupán hiú ábránd, mert a páiizsi egyezmények ratifikálása esetén éppen Adenauer lesz az, aki amerikai támogatásban részesül és aki az erőpolitika helyzetét foglalja el MendesFranee-szal szemben. Ezért szűkséges, hogy ne tekintsünk Angliára, hanem inkább^arra gondoljunk, milyen következményei lesznek a párizsi egyezmények ratifikálásának Franciaország biztonságára és a béke megőrzésére. Duelos a Saar-vidékrői szóló francia-német egyezményt az ágyúkereskedok egyezményének mondotta, és a szocialista párt vezetőit, akik a párizsi egyezmények ratifikálása mellett vannak, figyelmeztette komoly felelősségükre Ezután a francia népnek a német militarizmus felújítása elleni tiltakozásával foglalkozott. Kijelentette: „Nem szabad ratifikálni a párizsi egyezményeket, hanem tárgyalásokat kell folytatni — ez a francia nép óhaja," Ezután Maurice Sehuman (I^RP) emelkedett szólásra, aki a párizsi egyezményeket az eltemetett „európai védelmi közösség" híveinek szemszögéből" bírálta. Kénytelen volt beismerni, hogy a párizsi egyezmények messze állnak attól, hogy a közvélemény jóváhagyja őket, Sohuman bizalmatlanságának adott kifejezést a hírhedt amerikai „biztosítékokat" illetőleg. Beszédéből kitűnt, hogy az „európai védelmi közösség" és a párizsi egyezmények között nincsen elvi különbség. Sehuman Mendes-Francehoz Intézve szavait kijelentette: Az, ami bennünket elválaszt, kevésbé lényeges, mint az. ami bennünket egyesit", A december 2l-i ülésen utolsónak Maurice Faure radikális párti képviselő szólalt fel, Azt állította, hogy a bonni Németország felfegyverzése elkerülhetetlen, mivel az. USA és Anglia állítólag „Franciaországnak nem adtak más lehetőséget, minthogy beleegyezzen feltételeikbe, amelyek közül az első Németország belépése az északatlanti tömbbe'

1. Egyetlen francia képviselő sem merte eddig feltétlenül védelmezni a német militarizmus felújításának gondolatát December 22-én a francia nemzetgyűlés délelőtti ülésén tovább folyt a vita a párizsi egyezményekről. Terjedelmes beszédet mondott Jules Moch szocialista párti képviselő, aki határozottan megcáfolta a Szovjetunió „agresszivitásáról" szóló, hírhedt tézist. A francia nemzetgyűlés általános vitája első három félnapjának jellemző sajátossága, hogy eddig egyetlen képviselő sem merészelte feltétlenül védelmezni a német militarizmus felújításának gondolatát. Még azok is, akik a párizsi egyezmények ratifikálása mellett vannak, módot keresnek arra, hbgy a német Wehrmacht mellett elfoglalt álláspontjukat álcázzák és a párizsi egyezmények ratifikálását „kikötésekhez" igyekeznek kötni. Sajtójelentések szerint Jules Moch után felszólalt Mendes-France miniszterelnök, aki a képviselőket igyekezett rákényszeríteni a párizsi egyezmények ratifikálására. Mendes-France ismét indokolatlanul hangoztatta azt a javaslatát, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása esetében májusban összehívnák a négyhatalmi konferenciát, * * * A France Presse hírügynökség jelentése szerint Teitgen után a párizsi egyezmények ratifikálása mellett szólalt fel le Bail szocialista képviselő is. De Chevlgné az „európai védelmi közösség" híveinek szempontjából bírálta a párizsi egyezményeket, De Chevigné kijelentette, hogy' „1956-tól kezdve a francia hadseregnek kisebb lesz a létszáma, mint a német hadseregnek". Hangsúlyozta, hogy a párizsi egyezmények által megállapított. ..ellenőrzésnek" nincs gyakorlati jelentősége, De Chevigné kijelentette, hogy nem szavazhat a párizsi egyezmények mellett,' Ezután Gaston Palewski, a nemzetgyűlés elnökhelyettese szólalt fel. Beismerte, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása veszélyezteti a nemzetközi megegyezés kilátásait. Palewski bírálta az „erőpolitíka" helyzetéből folytatott tárgyalások gondolatát, amelyet a párizsi egyezmények hívei védelmeznek. „A tapasztalat megmutatta — folytatta tovább Palewski — hogy Németországnak felfegyverzése jóllehet ideiglenesén korlátozzák is, kell, hogy veszélyes legyen", Ennek ellenére azonban Palewski beszéde végén támogatta azt a módosító javaslatot, amely megállapítja, hogy a párizsi egyezmények 1955, december l-től lépjenek érvénybe. Ezután Paul Reynaud volt miniszterelnök mondott beszédet, A nyugati országok népének hatalmas tiltakozó mozgalma „Le a párizsi egyezményekkel" Amíg a francia nemzetgyűlésben tovább folytatódik a párizsi egyezményekről szóló vita. egész Frnncia-ország. területén egyre erősödik a francia nép hatalmas hangja: „Le H párizsi egyezményekkel!" így beszélnek a küldöttek, akik látogatást tesznek az egyes képviselőknél, Így beszélnek a tiltakozó határozatok aláírásainak ezrei és így beszélnek az egyes levelek, amelyeket a képviselőknek küldenek. A st. tropezi (Vai megye) városi bizottságnak nyolc szocialista tagja Sarloton képviselőhöz levelet küldött, amelyben felszólítják, hogy ne szavazzon az egyezményekre. 150 magasrangú állami hivatalnok levelet küldött a képviselőknek, amelyben felhívják őket az egyezmény megtagadására és a német kérdés megoldására irányuló tárgyalások azonnali megkezdésére, E?t a felhívást a külügyminisztérium magasrangú hivatalnokai, az államtanács tagjai, a legfelsőbb pénzügyi igazgatóság, a különféle minisztériumok igazgatói írták ala, valamint a posta- és távíróügyi minisztérium hivatalnokai és főmérnökei. Orádou.r város polgármestere és a megyei felszabadulási bizottságnak titkárnője az összes francia képviselőknek levelet küldtek, mely felhívást tartalmaz a német Wehrmacht feltámasztása elleni harcra. Dordogne megye szocialista polgármestere kijelentette a „Les Nouvelles" cím.ű Bourdeaux-ban megjelenő újságban : „Hűségesen elítélője maradok Németország újrafelfegyverzésének. Elfogadni a felfegyverzést, árulást jelentene a francia ős a némot nép ellen. A német szocialisták álláspontja igen megerősít engem." telte azonnali, parlamenten kívüli óvintézkedések megtételét a párizsi kat. :>ai , gyezmenyek ellen. A gyűlés részvevői egyhangúlag kifejezésre juttatták tiltakozásukat a háborús előkészületek politikája ellen és kötelezték, magukat, hogy harfOlni fognak a német, szakszervezetek Nyugat-Németország felfegyverzése ellem határozatának megvalósításáért, Bremerhaven ifjúsága fáklyásmenettel tiltakozott a párizsi egyezmények jóváhagyása ellen és felhívta c lakosságot Nyugat-Németorszí.g felfegyverzése elleni harcra. A nyugatnémet dolgozóknak az amerikaiak elleni ellenszenve nagy gondot okoz a háborús tervek megvalósításában, Mint az ADN hirügv nökség jelenti, |<atherin Georg newyorki köztársasági képviselőnő, a Szövetségi Köztársaságban tett látogatása után kijelentette: „Nyugat-Németország újrafelfegyverzésével több nehézségűnk van, mint ahogy vártuk," A New York Times című újság bonni tudósítójának is el kellett ismernie, „hogy a felfegyverzés elutasításának és az egységesítésnek a vágya ma fő politikai tényezők Nyugat • Németországban, A fiatalabb generációnak határozott ellenállása az. ellen, hogy újra fegyvert kell viselnie, nem félalemból ered, hanem a háború, tényleges gyüióletéhftl, Azok az erők, amelyek ma Nyugat-Németországhan az újrafelfegyvi rzés ellen és az ország egységesítése mellett lépnél; fel, ma új követőkre találnak.." Az olasz békeharcosak a párizsi egyezmények ratifikálása ellen Olaszországban terjed a tiltakozó népi mozgalom a Nyugat-Németország felfegyverzéséről szóló párizsi egyezmények ratifikálása ellen. E napokban számos városban az Olaszországi Békehívek Bizottsága kezdeményezéséből népgyűléseket és manifesztációkat rendeztek. Emilio Sereni, a Béke Világtanács tagja beszédet tartott Reggio di Calabriában. Más városokban beszédeket tartottak la Rőcea és Caprar^ baloldali képviselők, valamint Palermo és Valenzi szenátorok. Nagy tevékenységet fejtenek ki a békeharcosok és a haladó pártok tényezői Bómában, Valamennyi római negyedben a házak falain tiltakozó plakátok jelentek meg Németország felfegyverzése ellen. A képviselőházban és a szenátusban Olaszország valamennyi részéből állandóan a lakosok küldöttségei érkeznek, amelyek leveleket és tiltakozó határozatokat hoznak Nyugat-Németemáfl romilitarizálása ellen, December 21-én Targetti, a képviselőház alelnöke fogadta Marzahn» > város (Bologna tartomány) küldöttségét, A város polgármestere által vezetett küldöttség Targetttnek határozatot adott át, amelyben követeli, hogy a képviselők utasítsák el a német militarizmus felújításáról szóló szerződést. A Regglo Nell' Emiliő tartományból érkezett nőküldöttség hasonló levelet adott át a képviselőháznak, amelyet a tartomány 30.000 lakosa írt alá. Tíz évvel ezelőtt A német nép a párizsi katonai egyezmények ellen Ezekben a napokban, amikor a francia nemzetgyűlésben folyik a vita a párizsi egyezmények ratifikálásáról, egész Németországban fokozódik a tiltakozó hullám. A Német Demokratikus Köztársaság és Nyugat-Németország dolgozói felhívják a francia képviselőket, hogy tagadják meg a ratifikálást és ilyen módon akadályozzák meg a bonni militaristák háborús terveit. Ilyen felhívással fordultak december 21-én egész Berlin területéről a kultúrmunkások közül mintegy 90- en a francia és nyugatnémet parlament vezetőihez. A Nagy-Berlin kultúrmunkasai által megrendezett vitaesten részt vett művészek és tudósok felhívtak a francia és nyugatnémet képviselőket, hogy legyenek tudatában A dicsőséges szovjet hadsereg a tasiszták sztálingrádi végzetes veresége után elindult, történelmi útján, hogy a területrablókat a szovjet földről kiűzve, felszabadítsa a fasizmus által nyomorbadöntött és leigázott országokat. 1944. novemberében és decemberében felszabadította Magyarország legnagyobb részét Budapest kivételével, ahol a német fasiszták reménytelen dühükben — mindent kockára téve — hatalmas erőket vonta« össze, hogy a kétmilliós várost és lakosságát nem kímélve, tönkretegyenek évszázados alkotásokat, porrá zúzzák veszett uralmi vágyukban a magyarság oly értékes műemlékeit, mint a Vár, a Lánchíd, a Tudományos Akadémia és ezer más épületet. Akkoriban kapott szárnyra a hír, hogy Sztálin elvtárs külön parancsban utasította Malinovszkij marsallt, a 2. ukrán front és a magyarországi operációk főparancsnokát, hogy Budapestet igyekezzen a háború borzalmaitól megkímélni és hogy alkalmazzon olyan bekerítő hadmozdulatokat, hogy az ellenség kénytelen legyen a fővárost mielőbb kiüríteni, Magyarország megsanyargatott és felszabadult, népe kimondhatatlan örömmel fogadta Sztálin elvtárs elhatározásait. Az akkor | ideiglenesen Debrecenben székelő első független magyar kormány négy tagja, Nőgrády Sándor altábornagy, a honvédelmi miniszter helyettese vezetésével tisztelgő látogatást tett a frontmögötti szovjet erők parancsnokságánál — és hálájukat fejezték ki Sztálin elvtárs és a szovjet hadvezetés kivételes gondoskodásáért, mellyel Magyarország fővárosát a pusztulástól megóvni igyekeztek. És megkezdődött a hadászatban nagy sikerrel alkalmazott bekerítő hadmozdulat. Málinovszkij marsall stratégiai tudásának legjavával és nagyszerű taktikájával úgy vonta Budapest köré csapatait, hogy a német-magyar fasiszta seregek zsákban maradtak. A szovjet egységek kelet felől, MaglódAszód, Gödöllő irányában közelítették meg a fővárost; északról Romhány— Veresegyháza—Vác irányában sorakoztak fel; délről Lajosmizse—Szabadszállás— Ráckeve irányában vonultak, rasjd a Dunán több helyen átkelve, nyugatról Székesfehérvár—Nagytétény irányában támadtak. Patkányok ösztönös szívósságával építették ki a budai oldalon utolsó védelmi vonalukat a hitlerista és nyilas tömeggyilkosok, akik az utánpótlást csupán Bicske—Komárom irányból tudták biztosítani. Az amerikai és angol bombázásoktól eltérőleg a szovjet hadászat a magyar fővárost — Sztálin rendelete szerint — sem nem bombázta, sem ágyúval nem lövette. Malinovszkij marsall értesítette az qllenséges hadvezetőségei, hogy eltekint Budapest frontális ostromától, amennyiben a német-magyar fasiszta csapatok a nyugat felé szabad útat felhasználva a fővárost kiürítik és jiarc nélkül átadják, A fasiszta védelem vezetősége színleg elfogadta a szovjet hadvezetőség ajánlatát. Szovjet részről Steinmetz és Qsztapenko kapitányokat bízták meg a fontos feladat elvégzésével, akik a német-magyar nyelvet, bírták. Mindketten autóba ültek és kijelölt kíséretükkel és a nemzetközi egyezménynek megfelelően fegyverek nélkül, fehér zászlóval és fehér karszalaggal ellátva elindultak e fontos tárgyalásra. Budapest elővárosában, Kőbányán kiszálltak és a fehér zászlót élénken lobogtatva várták, hogy a másik fél parlamenterjei jelezzék ottlétüket és tárgyalási készségüket. Eltelt tíz pere, eltelt húsz pere. Decemberi csikorgó hideg lévén és tekintettel arra, hogy a fasiszták parlamenterjei nem jelentkeztek, elindultak Kőbányából a német hadállások felé . ., S itt álljunk meg egy pillanatra • • • Gondoljunk vissza arra, hányszor és mily csalárd módon használta a némrt hódító, kalandos céljainak elérése céljából az évszázadok folyamán az ármányt és cselszövést, hányszor csalta lépre a hiszékeny, békeszerető nemzetik fiait! Mennyi könny és fájdalom, rabbilincs és száműzetés volt a Habsburgok alatt az itt élő népek osztályrésze, mennyi szabadságharc robbant ki az évszázados elnyomás ellen. 1 És 1944. december végén újból kimutatta a fasiszta ármány gálád gondolkodását. Újra lépre csalta a szocializmust építő nagy nemzet két bátor fiát: Steinmetz és Osztapenko kapitányt, akiket nem a fasiszta parlamenterek, hanem a tehetetlenségükben és utolsó vonaglásukban megveszett SSlegények és nyilas hóhérok golyószőrói fogadtak. Sortüzet parancsolt a fasiszta tömeggyilkosok vezetője két bátor, kötelességtudó szovjet katonára, akik Budapest rombolását akarták megakadályozni. Hősi halált haltak mindketten Magyarország felszabadításáért. Karácsony este, ünnepi vacsora közben, könnyező szemekkel mondotta el parancsnokunk e részleteket a szovjet parancsnokságon tíz esztendővel ezelőtt. Münk JÓMef „önökre apellálunk mast is, hogy ugyanígy akadályozzák meg a londoni és párizsi egyezményeket is," A Német Demokratikus Köztársaság összes békeszerető polgarainak tiltakozó mozgalmához csatlakoztak a lipcsei sportolók is. Az összes német sportolókat egységes harcra hívták tel a haza egyesítéséért és a béka meg\ édeséért, A Nürnbergben rendezett tiltakozó nagygyűlésen Heinz Renner, a Német Kommunista Párt vezetőségének tagja felhívta az összes német hazafiakat a párizsi egyezmények elleni harcra és a Nemet Kommunista Párt törvényei!"' es betiltása elleni tiltakozásra. December 20-án Berlin francia szektorában, Reinickendorfban több mint 500 nyugatberlini munkás a Szocialista Egységpárt nyilvános gyűlésén 'kövehatalmas felelősségüknek a béke megvédésében. Ottendorf és Krumpach 66 szövetkezeti tagja és egyénileg gazdálkodó földművese levélben fordult a francia nemzetgyűlés képviselőihez, hogy tagadják meg a londoni és párizsi egyezmények ratifikálását és ílymóUon akadályozzák meg a német militarizmus felújítását. Az apoldi vászonárugyár nemzeti val'alat 189 fiatal munkás« a francia nemzetgyűléshez intézett levelében rámutatott arra a veszélyre, amely a francia népet is sújtja NyugatNémetország felfegyverzésével, „Igen nagy örömmel üdvözöltük a francia képviselőknek azt a magatartását, amellyel megakadályozták az úgynevezett európai védelmi közösség tervét" — írták a fiatal munkások.