Uj Szó, 1954. december (7. évfolyam, 291-316.szám)

1954-12-03 / 293. szám, péntek

Világ proletárjai egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1954. december 3. péntek 30 fillér VII. évfolyam, 293. szám A mai számban: Az európai béke és biztonság kérdésével foglalkozó moszkvai értekezlet Otto Grotewohlnak az NDK küldöttség vezetőjének nyilatkozata a moszkvai értekezlet november 30-i ülésén (1-2—3. old.) A konferencia 1954. december 1-i harmadik ülése (3—4. old.) Az európai béke és biztonság kérdésével foglalkozó moszkvai értekezlet November 30-án tartotta második ülését az európai országoknak az európai béke és biztonság biztosításáról tárgyaló konferenciája, amelyen beszédet mondott Otto Grotewohl, az NDK kormányelnöke. December 1-én tartotta az értekezlet harmadik ülését. Az ülésen Otto GrotewoM, az NDK kormányelnöke, a Német Demokratikus Köztársaság küldöttségének vezetője elnökölt. Az iilésen Manus Muftiu, az Albán Népköztársaság minisztertanácsának elnökhelyettese, az albán küldöttség vezetője, Chivu Stoica, a Román Népköztársaság minisztertanácsának első elnökhelyettese, a román küldöttség vezetője, Csan Ven-tien a Kínai Népköztársaság képviselője, a Kínai Népköztársaság külügyminiszterhelyettese és a Kínai Népköztársaság szovjetunióbeli rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, Hegedűs András, a Magyar Népköztársaság minisztertanácsának elnökhelyettese, Anton Ludov, a bolgár küldöttség vezetője, a Bolgár Népköztársaság minisztertanácsának első elnökhelyettese tartottak beszédet. A következő ülést december 2-án 10 órai kezdettel tartották. Otto Grotewohlnak, az nyilatkozata a moszkvai értekezlet november 30Elnök elvtárs! Drága elvtársak és barátaim! A Német Demokratikus Köztársaság küldöttsége a békeszerető nemzetek e konferenciáján a német nép jövője iránt érzett mély gondoskodás és hazafias felelősség érzésétől áthatva vesz részt, A nagy veszély, mely a német népet fenyegeti azáltal, hogy Adenauer aláírta az 1954. október 23-i párizsi egyezményeket, amelyek megállapítják Nyugat-Németország bekapcsolását a nyugati hatalmak agresszív tömbjébe, az a veszély, amelyet Nyugat-Németország újrafelfegyverzése jelent, volt az oka annak, hogy a Német Demokratikus Köztársaság minisztertanácsa küldöttséget küldött erre a konferenciára. A párizsi egyezmények és az azok gyors ratifikálására irányuló terekvés új veszélyes helyzetet teremtettek, amely megköveteli, hogy gyors határozatokat hozzunk a béke megőrzésére és a német kéi dés megoldására. milyen szigorú ellenőrzési rendszer, biztosítékok stb. alapján. 1933-ban a Krupp-üzemeket te'jesen Hitler rendelkezésére bocsátották háborús terveinek megvalósítására. A hitleri Németország által kirobbantott világháború az emberiségnek 27 millió élet feláldozásába került. A háborús kiadások és anyagi veszteségek teljes összegét mintegy 1,350 milliárd dollárra becsülik. A történelem azt bizonyítja, hogy míg a német militarizmus nem éra magát elég erősnek, kész békenyjlatkozatokát tenni, egyezményeket kötni, vagy kötelezettségeket vállalni, igazi terveinek álcázására, valalt kötelezettségeit azonban csak puszta papirosnak tartja és megmutatja kármait, mihelyst eléggé erősnek érzi magát. Ez a tény nagyon szemléltetően megnyilvánult a fasizmus ideje alatt. A német militarizmusnak világuralomra törő kísérleteit a szer-: ződések megsértésének ,egész sorozata kísérte. A nemzetközi jog egyik megsértése a másikat követ-; te. A bonni kormány Hitler nyomdokain halad Németországnak nem szabad újból veszélyeztetni szomszédait Tudatában vagyunk, hogy azon európai nemzetek közé tartozunk, amelyeket a hitleri barbár fasizmus a legjobban sújtott. Népünk békeszerető, hazafias erői a Német Demokratikus Köztársaságban a közös, majdnem 10 éven át tartó demokratikus békés építő munkájuk folyamán a politika, gazdaság és kultúra terén a béke és demokrácia útjára léptek. A német nép többsége azt a tanulságot vonta le a történelemből, főleg a második világháború és annak Németországra nézve súlyos következményeinek történetéből, hogy új Németországnak, demokratikus és békeszerető Németországnak kell megalakulnia. Nem szabad, hogy Németország újból veszélyeztesse szomszédait. Az összes nemzetekkel való barátságra törekedve az egységes és független Németországnak el kell foglalnia az őt megillető helyet a békeszerető államok családjában. A német 'nép békét követel a maga és az öszszes nemzetek számára. Azonban nemzetünk létfontosságú kérdései békés megoldásának útjában állanak a párizsi egyezmények. A revansista hadsereg felállítása Németország nyugati részében és Németország e részének bekapcsolása néhány állam agresszív katonai csoportosulásába más európai államok ellen,, a béke és a nemzetek kölcsönös megértése ellen irányul. Sőt a párizsi szerződés a németeknek megtiltaná, hogy kölcsönös megértésre törekedjenek az egység felújítása kérdésében. Adenauer pártjának kongresszusa nyíltan állást foglalt Németország kettéválasztásának politikája mellett. Ezek a törekvések Németország kettészakítottságának fenntartásira és egyben arra irányulnak, hogy Európát hosszú időre megfosszák a békétől. Nyugat-Németországot az újrafelfegy vérzés és egyoldalú katonai törrtbök kialakításában Való részvétel a háború útjára vezetik, Az ilyen ártalmas fejlődés súlyos következményekhez vezetne az európai nemzetekre és főleg a német népre. Arra törekednek, hogy Németországot háborús akciók színhelyévé tegyék. Az amerikai megszállók és nyugatnémet partnereik stratégiai tervei feltételezik NyugatNémetországnak holt területté való átalakítását. A nyugatnémet lakosság heves tiltakozása ellenére a hidak és országutak alatt tartályokat építenek robbanószerek számára. A gátakat és sziklás partokat például a Rajna és Ruhr-folyók mentén aláaknázták, hogy háború esetén levegőbe röpíthessék és néhány órán belül óriási területeket holttá tegyenek. Nyugat-Németországban amerikai atornágyúállásokat építettek, amelyek elsősorban Nyugat-Németország sűrűn lakott területei lakosságának életét és vagyonát veszélyeztetik. A volt hitleri tábornokok ma Nyugat-Németországban újból fasiszta Wehrmachtot állítanak fel. Felújították a „Stahlhelm" szervezetet, ugyanazt a^szervezetet, amely az SA-val és SS-el együtt megsemmisítette a Weimari Köztársaságot és a második világháború előkészítését segítette elő. , A „Német Katonák Szövetségén" és a „Kyffhäuserbundon" kívül még mintegy 700 úgynevezett tradíciós katonai egyesület létezik. Ezek az egyesületek a WeimaVi Köztársaságban a hitleri Wehrmacht csírái voltak. Ma Nyugat-Németországban ugyanilyen szerepet játszanak. Ezenkívül 200.000 főnyi rendőregységeket és 250.000 főt számláló úgynevezett szolgálati alakulatokat, és militarista szervezeteket alakítottak. Megkezdődött ilyen módon az imperialista milliós hadsereg megteremtése hitleri tábornokok parancsnoksága alatt. A párizsi egyezmények a nyugatnémet militaristáknak közvetlen lehetőséget adnának a Wehrmacht nyílt felállítására és'az USA segítségével való felfegyverzésére. A német imperializmus — a béke legfőbb ellensége Nem kétséges, hogy a felújított német imperializmus közgazdasági, politikai és katonai erők összpontosításával kész újabb rablókalandokra. Számos kijelentés hangzott el a felelős bonni politikusok részéről, amelyekben nyíltan hirdették, hogy „mindazokat (a területeket, amelye, ken valaha is németek éltek, a német élettérhez kéli csatolni". Adenauer egészen nyíltan követelte, hogy ne beszéljenek többé Németország egységének felújításáról. Kijelentette: „Nem lesz jobb, ha azt mondjuk: kelet felszabadítása?" Ebben a szellemben akarják nevelni a német ifjúságot, hogy fegyverrel a kezében harcoljon keletnémetországi polgártársai és testvérei ellen. A németeknek így megszervezett testvérgyilkos háborúja a népi demokratikus országok és a Szovjetunió elleni agresszió kezdetévé válna. Néhány nyugateurópai ország körei a nemzetek megnyugtatására azt az állítást terjesztik, hogy a német militarizmus felújítása ma „kevésbé veszélyes", mert ma állítólag a német militarizmus amerikai parancsnokság alatt áll. Nem beszélve arról, hogy így a kecske őrzi a káposztát, senki sem hiheti, hogy bármiképpen is „féken lehetne tartani", bármiképpen ellenőrizni lehetne a német militarizmust. t A német militarizmus története azt mutatja, hogy minden kísérlet a német militarizmus „ellenőrzésére" ^ vagy „korlátozására" csődöt mondott és sikertelenségre van ítélve. A német militaristák, amikor agresszív terveiket előkészítették és megvalósították, mindig nagy jelentőséget tulajdonítottak egyoldalú katonai csoportosulások kialakításának. Ezt bizonyította mind b két világháború. Mind az első, mind a második világháborút egyoldalú katonai csoportosulások kialakítása előzte meg Európában és az egész világon. A hármas egyezménynek, amejlyet ugyan a béke eszközének mondottak, célja az volt, hogy a német militarizmusnak biztosítsa új piacok és gyarmatok meghódítását. Ennek a tömbnek kialakítása azután azzal a következménnyel járt, hogy egyezmény jött létre, amely döntő eszköze volt az első világháború előkészítésének. Egy negyed évszázaddal később a kommunizmus elleni harc leple alatt új katonai szövetséget alakítottak, az úgynevezett „Berlin— Róma—Tokió-tengelyt", amely a második világháború kirobbantásának eszköze volt. Eléggé ismeretes, mily borzalmas következményei voltak a tömbök kialakítására irányuló e politikának. Egyetlen, felelőssége tudatában lévő ember sem veszi komolyan azt -az állítást, hogy a Párizsban megkötött egyezmények megakadályozhatnák a német militarizmus háborús kalandjait, bárNincs ok feltételezni, hogy a párizsi egyezmények keretében újra felfegyverzett német militarizmus másként bánna a szerződésekkel, mint ahogy az a múltban történt. Továbbra meg fogja szegni a szerződéseket, erőszakot fog alkalmazni és vérontást okoz. A német militarizmus a nemzetek közötti béke legfőbb ellensége és a német nemzet legfőbb ellensége is. A bonni rendszer nem más, mint a felújított német militarizmus kormánya. Az imperialista politika régi képviselői Nyugat-Németországban újból felemelték fejüket és egyre határozottabb befolyást gyakorolnak Nyugat-Németország egész életére. A három legnagyobb nyugatnémet bank 57 igazgatója közül 54 már Hitler ideje alatt ebben az állásban volt. A gazdasági hatalom összpontosítása Nyugat-Németországban a három nyugati megszálló hatalom politikája következtében olyan mareteket öltött, amely sokkal meghaladja a Hitler alatti állapotokatKrupp, Thyssen, Haniel, Hösch, Klöckner és Mannesmann hírhedt konszernei határozzák meg a nyugatnémet szén- és kohóipar politikáját. Üj alakban felújították az „I. G. Farbenindustrie" konszernt is. E társaság utódai 300 millió márkával nagyobb részvénytőke felett rendelkeznek, mint amennyi az IG. Farbenindustrie alaptőkéje vo.t a hitleri Németország idejében. A Hitler uralma alatti időszakkal összehasonlítva, többszörösen meg növekedett a volt legnagyobb német bankok utódainak tőkéje is. Áz 1938 december 31-i állapot szerint a három legnagyobb banknak összesen 8.08 milliárd márka mérlegtőkéje volt és ez az összeg 1953 december 31-ig 11-6 milliárd márkára növekedett. A felfegyverkezés számukra nagy ' businesst jelent, amelyből további nagy nyereségek származnak. A konszernek és monopóliumok tulajdonosainak nem nagy csoportja óriási nyereségeket söpör be és a remilitarizáció egész terhét ado'gozók vállaira helyezi. Ennek következményeit a lakosság már saját bőrén érezte. A remilitarizácii nagy költségeinek fedezésére állandóan emelik a legfontosabb élelmiszerek és közszükségleti árucikkek árait, a lakbéreket, az adókat és a közszolgáltatási illetékeketEnnek következtében a reáljövedelmek csökkennek és a dolgozók helyzete állandóan rosszabbodik. Nyugat-Németországban 24 millió munkás és alkalmazott havonta nem egész 200 márkát keres, míg a létminimum a bonni hivatalos adatok szerint havonta 300 márkát tesz ki. . Ezzel szemben több mint 80-000 embernek» Nyugat-Németországban 50.000 márka évi jövedelme van, ami annyit jelent, hogy a nemzeti jövedelemből 4-1 milliárd márkát kapnak. Nyereség és gazdagság a fináncmágnásoknak, nyomor a dolgozóknak — így fest a bonni állam. Az újrafelfegy vérzés csupán elmélyíti az ez irányú fejleményeket. A párizsi szerződés aláírásával a bonni kormány beleegyezett abba, hogy havonta 600 millió márkát és a párizsi szerződés érvénybelépésétől kezdve az első 17 hónap folyamán további 2.3 milliárd márkát fizet ki. Ez a nyugatnémet lakosság életszínvonalának további jelentős süllyedését okozná. Ezért a bonni kormány fokozza harcát a szakszervezetek ellen, amelyek ilyen politikát n^m engedhetnek meg. A német militarizmus felújítása szorosan psszefügg a nyugat-német-' országi militaristák és revansisták leplezetlen diktatúrájának felállításával. A bonni államapparátusban ma már a, múlt imperialista, soviniszta és militarista elemei uralkodnak. Nyugat-Németország, bírái és ügyészei közül 80 százalék a náci párt volt aktív 'tagja, olyan emberek, akik támogatták a fasizmust és annak gaztetteit és akik közül sokan már ma is újból készek hasonló úton haladni. Hitler példája nyomán az Adenauer-kormány bűnpert rendez Karlsruheban, új birodalmi parlamentgyújtogatási bűnpert, amelynek alapján be akarja tiltani Németország Kommunista Pártját és elhallgattatni a német militarizmust ellen-, ző legfontosabb harcosokat. Míg a különféle fasiszta és militarista szervezeteknek állami eszközökből pénzbeli támogatást nyújtanak, a békeszerető német ifjúság akaratát megtestesítő Szabad Némei Ifjúsági Szövetséget Nyugat-Német-, országban üldözik, tagjait rágal-; mázzák és börtönbe vetik. A nyu-, gatnémet sajtó leplezetlenül írja, hogy a bonni kormány további intézkedéseket tervez a nyugatnémet lakosság demokratikus jogai és szabadságjogai, főleg a munkások és alkalmazottak szakszervezeti jogai maradványainak felszámolására. Az „erőpolitíka" csődre van ítélve A bonni terrorista rendszer támadásai valamennyi német ellen irányulnak, akik ^ kölcsönös megértés elérésére törekednek békés eszközökkel, akik a demokratikus és békeszerető Németország megteremtését szorgalmazzák. Az úgynevezett szövetségi határőrségnek — ezeknek a polgárhábo-: rú vezetésére szánt alakulatoknak — hadgyakorlatai azzal a nyíltan hirdetett céllal folytak, hogy kipróbálják ezeknek az alakulatoknak harcképességét a nyugatnémet munkások és szakszervezeteik igazságos harcának elnyomásában. Nem I