Uj Szó, 1954. december (7. évfolyam, 291-316.szám)

1954-12-03 / 293. szám, péntek

2 III 520 1954. december 3. Az európai béke és biztonság kérdésével foglalkozó moszkvai értekezlet i— * • • ; férhet kétség ahhoz, hogy a fegyveres erők megalakításával a bonni kormány újabb hatalmas eszközt nyerne a béke és demokrácia elnyomására. A bonni kormány Hitler nyomdokain halad. A kommunisták elleni terrorral kezdik, amelyet már ma a szakszervezetek elnyomásáia irányuló intézkedések követnek. Hitler agressziójának előkészítésére Németországban gyűjtőtáborokat létesített és a német hazafiak tízezreit . elpusztította. Ugyanezen az úton akar haladni Adenauer isAdenauernak ez az útja épp úgyy mint Hitler útja is, terrorra, gyil/ kosságokra és háborúra vezet. A Párizsban kötött egyezmények alapján a bonni kormány úgynevezett „rendkívüli teljhatalmat" sajátít ki magának, ez a teljhatalom jogot ad neki, hogy bármikor megA Német Demokratikus Köztársaság küldöttsége úgy véli, hogy az a tény, hogy a Német Demokra -. tikus Köztársaság, amely a néme" nép békés és demokratikus erő:: képviseli, részt vesz az európai országoknak az európai béke és biztonság biztosításáról tárgyaló konferenciáján, azt bizonyítja, hogy a töríénelem nem ismétlődik meg. Nyúgat-Németország lakosságának ellenállása a remilitarizációs tervekkel szemben azt mutatja, hogy a bonni kormány által folytato*'. amerikai erőpolitika homokra épült. ,,Egy férfit, egy pfenniget sem Adenauer rendszerének! Harc a végsőkig a bonni remilitarizáció ellen!" e jelszavak alatt harcolnak Nyugat-Németország szakszervezetei, a német szakszervezetek harmadik kongresszusa és a szakszerAdenauer kormánya és amerikai, kulisszák mögötti védnökei azt" állítják, hogy a párizsi egyezmények a megszállás végét jelentik és viszszaadják Nyugat-Németország szuverenitását. Ez hazugság. A párizsi egyezmény második cikkelye iazt mondja: „Tekintettel a nemzetközi helyzetre ... a három nagyhatalom fenntartja magáhak azokat a jogokat és kötelességeket, amelyeket mostanáig gyakorolt, vagy amelyeket mostanáig élvezett Berlin és egész Németország tekintetében, többese között Németország újraegyesítésének és békeszerződés megoldásának kérdésében . .," A párizsi egyezmények téhát megfosztanák a német népet attól a jogától, hogy maga valósítsa meg egységének helyreállítását. Ennek semmi köze sincs a szuverenitáshoz. Nem lehet beszélni a megszállás bevégződéséről sem. A párizsi egyezmények negyedik cikkelye azt mondja: „Amíg érvénybe lép Németországnak a védelemhez való csatlakozásáról szóló egyezmény, a három nagyhatalom továbbra is fenntartja azokat a jogokat, amelyeket eddig gyakorolt, vagy érvényesített a fpgyveres erőknek a szövetségi köztársaságban val.ó széthelyezése tekintetében ... A szövetségi köztársaság beleegyezik abba, hogy míg a védelemhez való német hozzájárulásról szóló egyezmény érvénybe lép, a szövetségi köztársaságban ilyen, vagy amolyan állami illetőségű fegyveres erőket ugyanolyan Az.NDK A Német Demokratikus Köztársaság kormánya azt a nézetet vallja, hogy a német kérdést békés, demokratikus úton kell megoldani úgy,- hogy a német népnek lehetővé legyen téve az, hogy szabadon kifejtse alkotó erőit és örökre megsemmisítse Európa szivében a pyugtalanság tűzfészkét. „/ A német nép többsége a második világháború és annak Németország számára olyan súlyos következményeiből azt a tanulságot vonta le, hogy új Németországot kell felépíteni. Békeszerető és demokratikus Németországot, sértse a nyugatnémet alkotmányt és diktátori, rendőri és katonai intézkedéseket valósítson meg úgynevezett ,.közrendsértés" esetén. \ bonni kormány ,,közrendsértésnek" minősítené a nyugatnémet lakosságnak bármilyen akcióját e káros politikával szemben. A párizsi egyezmények megfelelő intézkedései a weimari alkotmány 48. cikkelyére emlékeztetnek, melynek segítségével a németországi militarista erők előkészítették a fasiszta diktatúra felállítását. E diktátori paragrafusnak mostani újból való bevezetése további lépést jelent a katonai diktatúrához vezető úton. A bonni militaristáknak az az állítása, hogy a jövő Wehrmacht a védelmet fogja szolgálni, senkit sem téveszthet meg. A bonni állam politikáját nyilvánvalóan ,,az erőpolitika" határozza meg, az agreszvezeti ifjúsági kongresszus határozatainak megvalósításáért, amelyek elutasítják a remilitarizációt. A nyugatnémet, termelési szakszervezeti szövetségek egész sora kijelenti, hogy a párizsi egyezmények megvalósításának esetében készek felhívást kiadni tömegsztrájkra. A német ifjúság rendkívül erélyesen . harcol a remilitarizáció ellen. A különböző világnézetű ifjúság, amelyet a hadseregbe való behívás fe-' nyeget, egyesül és közvetlen akciókra tér át, a remilitarizáció politikája ellen

; A nyugatnémet vá"rosokban az ifjak bizottságokat létesítenek a remilitarizáció ellen és a hadseregbe való behívás ellen. A jelentős szavazatveszteség, amelyet Adenauer pártja a rajnawestfáliai, schleswig-holsteini, bajorországi és hesseni választásokban számban lehet széthelyezni, mint ezen egyezmények érvénybelépésének idejében! Ez tehát annyit jelent, hogy Adenauer beleegyezett Nyugat-Németországnak ezen évszázad végéig tartó megszállásába. Ezenkívül a nyugati hatalmak minden jogot fenntartanak maguknak katonai erőknek nyugatnémet területen, saját akaratuk alapján való alkalmazása tekintetében. Németország kérdése , megoldásának egyedüli igazságos útját, a megszálló csapatoknak Németország területéről való feltétlen visszavonására tett szovjet javaslat tűzi ki. A párizsi szerződés ötödik cikkelyében szó van a „nyugati hatalmak fegyveres erői biztonsága védelmének" eddig fennálló vagy érvényesített jogáról a szövetségi köz-' társaságban. Ez a rész így hangzik: „Ezeket a jogokat olyan mértékben, amilyenben lehetséges lesz továbbra is érvényesíteni, csakis a szövetségi köztársasággal való megbeszélés után fogják érvényesíteni, hacsak a hadi helyzet ilyen megbeszélést ki nem zár." A párizsi szerződésnek ezek az intézkedései Nyugat-Németországnak nem adnak szabadságot, sem szuverenitást. Ezeknek eredménye Németország tartós kettészakítása volna. Akadályt jelentene a németek kölcsönös megértésének útjában és biztosítékot adna a német és amerikai monopóliumoknak remilitarizációs terveik megvalósítására. Azokhoz a jogokhoz, amelyeken a Németország nagy részében már megteremtették a német kérdés, békés megoldásának előfeltételeit. A Német Demokratikus Köztársaság megalakításával Németország keleti részének lakossága egyszer s mindenkorra meghiúsította az amerikai és a nyugatnémet militaristák terveit, akiknek célja volt az egész német népet az imperializmus járma alá hajtani. A Német Demokratikus Köztársaságba-n a négyhatalmi potsdami egyezmény szellemében a militarizmus és a revansizmus alapjait megsemmisítették. Mezőgazdasági reformmal, szív militaristák, vagyis az amerikai és német imperialisták ,,erőpolitikája". Az a hadsereg, amely a párizsi egyezmény alapján az amerikai imperializmus főparancsnoksága alatt állana, kizárólag az amerikaiak világuralomra törő terveit szolgálhatja. A történelem arra tanít, hogy a hitleri tábornokok parancsnoksága alatt álló hadsereg felállítása minden esetben a béke és a nép békeszerető demokratikus erői ellen irányul. Az ,,erőpolitika" kezdettől fogva csődre van ítélve, mert a német nép nemzeti érdekei ellen a.többi nemzetek 'biztonsága ellen irányul és kiváltja mindazon nemzetek ellenállását, .amelyeket veszélyeztet. Az erők viszonya Németországban és az egész világon a békeszerető erők javára alakul. szenvedett, arról tanúskodik, hogy Adenauer befolyása csökken, hogy a lakosság határozottan tiltakozik a bonni militaristák és amerikai védnökeik politikája ellen. Amikor ä bonni kormány kijelenti, hogy „először ratifikálni és azután tárgyalni" ezzel a tárgyalások és a kölcsönös megértés útja helyett a háborúhoz vezető utat választja. Ez a kész tényekkel való zsarolás hitleri taktikája. Ha ez a sakkhúzás nem jár sikerrel — és nem lesz sikere —, akkor ezt „előbb fegyverkezni és azután tárgyalni" kijelentés fogja követni és végül — „először a háború és azután a kapitulálásra való kényszerítés." E módszernek érvényesítése a hitleri Németország számára saját feltétlen kapitulációjával végződött. szuverenitás alapul, tartozik a német népnek az a ^oga, hogy maga oldja meg saját ügyeit. Aki a német néptől megtagadja ezt a jogot, amint azt a nyugati megszálló hatalmak kikötései teszik, az megtagadja a német nép szuverenitását! A Német Demokratikus Köztársaság kormánya kijelenti: A párizsi egyezmények, amelyek feltételezik Nyugat-Németország hosszú évekre szóló megszállását és a lakosságot kiteszik a megszálló hatalmak önkényének, a gyarmati politika módszereinek megtestesítését jelefítik, amelyek megsértik ii német nép méltóságát. A német nemzetpek év-^ százados kulturális hagyományai vannak és jelentős mértékben hozzájárult a világ kultúrájához. A német nemzet nagy nemzet és az egységes, demokratikus éí békeszerető nemzeti állam megteremtésére és békés jövőjéről való szuverén döntésre való oszthatatlan jogának késedelem nélkül meg kell valósulnia. A nyugati hatalmak politikája, amelyek megkísérlik e történelmi, fejlődés megakadályozását, kirobbanássál fenyegető politikai helyzetet teremt, olyan helyzetét, amely megakadályozza a békés viszonyok kialakulását Európában. A párizsi egyezményeknek nincs jogi érvényük, mert azokat a német nép többségének akarata ellenére kötötték és a német nép nemzeti érdekei ellen irányulnak. A német nép sohasem ismeri el ezeket az egyezményeket és mindent megtesz megvalósításuk megakadályozására. a monopóliumok megszüntetésével,) a nácik és a háborús bűnösök vagyonának kisajátításával Németországnak ebben a részében a íjémet militarizmus és imperializmus gazdasági alapjait megsemmisítették. A Német Demokratikus Köztársaság alkotmánya megtilt bármiféle háborús propagandát, faji úszítást és revansista politikát. A lakosság magas, öntudatossága a béke megvédésének ügyében kifejezésre jutott a népszavazásban, amelypt a Német Demokratikus Köztársaságban 1954. június 27—29-ig tartottak. 93.6o/o-a a lakosságnak a bonni és párizsi háborús egyezmények, ellen szavazott és a békeszerződés és hazánk békés egyesítése mellett. A Német Demokratikus Köztársaság békés építő munkája szemléltető például szolgál Nyugat-Németország dolgozói számára, mivel megmutatja számukra az utat a boldog élet felé. Az alapvető demokratikus jogok megvalósítását a német nép számára a Német Demokratikus Köztársaságban, a munkára való jognak, művelődés jogának, a pihenés jogának, az ifjúság alapjogainak megvalósítása, a nők jogainak megvalósítását Nyugat-Németország dolgozói legszélesebb rétegei^ helyeslik. A legutóbbi hónapokban Nyugat-Németországból 75.785 lakos költözött át a Német Demokratikus Köztársaságba. Az a tény, hogy Nyugat-Németországból a Német Demokratikus Köztársaságba egyre több ifjú érkezik, hogy itt részt vegyen a békés építésben, azt mutatja, hogy a Német Demokratikus Köztársaság egész Németországban az ifjúság igazságos harcának alappillérévé vált. A Német Demokratikus Köztársaságnak ezeket a sikereit csupán a munkásosztály egységének lehet köszönni, szövetségének á dolgozó parasztsággal és baráti együttműködésének az intelligenciával és az apró burzsoáziával, melyek a burzsoá pártokban tömörültek. A demokratikus rendszer haladó jellege megmutatkozik a pártoknak és

! a tömegszervezetekrrek együttműködésében, a fasiszta-ellenes demokratikus pártok tömbjében és a demokratikus Németország nemzeti frontjában. Ennek az együttműködésnek köszönhető, hogy a Német Demokratikus Köztársaság a német nép megbízható bástyája lett a békéért, az egységért és a demokráciáért folytatott harcában. A népi kamarának éá a Német Demokratikus Köztársaság kormányának javaslatai és követelései a béke biztosítása kérdésében NyugatNémetország lakosság legnagyobb / A német Németország ismételt egyesítése mindenekelőtt a német nép ügye. Együttes tanácskozások nélkül, a Német Demokratikus Köztársaság és a Nyugatnémet Szövetségi Köztársaság képviselőinek Iqölcsonös | megértése nélkül nem lehetséges az újraegyesítés. A népi kamara és a Német Demokratikus Köztársaság kormánya javasolta, hogy Nyugat-Németország képviselőivel együttes üléseket tartsanak Németország egységesítése és a békeszerető, demokYatikus állam megalakítása, valamint az össznémet szabad és demokratikus választások megvalósítása érdekében^ A Német Demokratikus Köztársaság kormánya nem tűzött ki semmiféle előzetes feltén teleket a— Nyugat-Németországgal yaló tanácskozásnál. Hajlandó, mihelyt az egységes Német Demokratikus Köztársaság megalakításának előkészületei megtörténnek, figyelmet széntelni a weimari alkotmánynak és-a.weimari köztársaság pozitív tapasztalatait felhasználni, valamint azokat a tapasztalatokat is, melyeket az állam építésében a háború utáni években mind Kelet-, mind Nyugat-Né metország államépítésében szereztek. Hogyha Génften meg tudtak egyezni a vietnami választások megvalósításáról, lehetséges ez Németország számára is. A Német Demokratikus Köztársaság kormányának véleménye szerint az egységes demokratikus és békeszerető Németország megalakításáról csupán az össznémet nép határozhat Hogy biztosítsák ezen szabad akarat megnyilvánulását, szükséges Németőrszág mindkét részének vezetői közti tanácskozás. Amennyiben Nyugat-Németország bizonyos körei azt állítják, hogy a nagy különbség Németország két részérdek politikai és gazdasági rendszerében lehetetlenné teszi az újreegyesítést, akkor tévednek. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya ,azt a nézetet vallja, hogy teljesen lehetsérészének helyeslését váltották ki. Bár Németország kettészakadt, a munkásosztály és a többi békeszerető demokratikus erők közösen harcolnak a német militarizmus felélesztése ellen, az atomfegyver és más tömegpusztító fegyverek betiltásáért, Nyugat-Németországból való eltávolításukért, Nyugat-Németországnak az Amerikai Egyesült Államok és Nyugat-Németország imperialisztikus erői támadó céljait szolgáló katonai támaszponttá való átalakítása ellen. A Német Demokratikus Köztársaság harca a béke megvédéséért elválaszthatatlanul összeforrt hazánk egységének megteremtésére irányuló harcával. A népi kamara és a Német Demokratikus Köztársaság kormánya tudatában vannak annak, hogy Németországnak egységes, békeszerető, demokratikus állammá való egyesítése legfontosabb nemzeti feladata a német népnek és az európai béke megőrzésének elsőrendű érdeke. Németországot csakis mint békeszerető, demokratikus államot lehet egyesíteni. Ezért a párizsi egyezmények ratifikálása elleni harc és a nyugatnémet Wehrmacht feltámasztása elleni harc a legfontosabb olyan feladat, amely Németország egysége elérésének érdekében áll.Németország újjáegyesítése megkívánja, hogy Németország mindkét részének közeledésére meg kell tenni hiinden lehetőt. Ezért a Német Demokratikús Köztársaság kormánya Nyugat-Németország képvise-; lőihek azt javasolta, hogy szorosab-' ban működjenek együtt gazdasági terén, h<?gy tovább fejlesszék a Németországon belüli kereskedelmet, együttműködjenek a külkereskedelem terén, és szoros kulturális együttműködést fejtsenek ki és minden lehető módon segítsék elő az állami szerveknek és a dolgozók tömegszervezeteinek megfelelő együttműködését. „Egy asztalhoz minden németet" — ez ma az öszszes németek nemzeti kívánsága és ez is marad. nép ügye gas most megszervezni az állami szervek és a szakszervezetek és más tömegszervezetek közötti ta- ^ pasztalatoserét a gazdasági éle', bizonyos kérdéseiben, az egységes pénznem előkészítéséről, a munka és szociális^ jog kérdéseiről és a német kultúra fejlesztéséről. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya és népi kamarája . minden erejével támogat minden olyan törekvést, amely az össznémet megállapodás elérését célozza, mivel tudja, hogy a háborús gyújtogatok vereséget fognak szenvedni, hogyha a német nép szabadon határozhat leglényegesebb nemzeti érdekeiről. A hitleri tábornokok és' más • nyugatnémet militaristák azt állítják, hogy a militarizálás . „védelmi célokat'* szlogál Ez éppolyan valótlan, mint az USA kormányának november 29-én kiadott jegyzékében foglalt azon állítás, hogy állítólag a Német Demokratikus Köztársaság fegyverkezik. Ez valótlanság, amely nem válik: valószínűbbé azzal, hogy azt állandóan ismétlik. Ez ugyanaz a rendszer, amit Hitler használt fel arra irányuló törekvésében, hogy igazol-; ja fegyverkezését és a katonai előkészületeket. A nyugatnémet és külföldi militaristáknak ezt az állítását megcáfolja maga az a tény, hogy a bonni kor-: mány visszautasította a 'Német Demokratikus Köztársaság kormányának ismételt javaslatait arra., hogy egyezséget kössenek Kelet- és Nyű-' gat-Németország mindenfajta rendőrségének állományára, elhelyezé-' sére és felszerelésére vonatkozólag: Hajlandók vagyunk bármikor is ezekről a javaslatokról tárgyalni és ezenkívül azt ajánljuk, hogy Németország mindkét részében vizs-i gálják felül a tényleges mai helyze-i tet. A német militarizmus agresszív, erői azt gondolják, hogy a nyugat, német Wehrmacht megalakításával és az .„erőpolitika" alkalmazásával sikerül maguk alá rendelni a Némeí Nyugat-Németország lakosságának ellenállása a remilitarizálással szemben A párizsi egyezmények — Németország egyesítésének akedálya — a német nép támasza a békéért, az egységért és a demokráciáért folytatott harcában